Az agresszor új megoldásokat keres

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

A kialakult helyzetben a „Közép” hadseregcsoportnak elsősorban azt a veszélyt kellett elhárítania, amely szárnyait fenyegette a szovjet csapatok részéről a toropeci és a gomeli irányban, vagyis nem tudta végrehajtani a tervek szerinti feladatokat. A német főparancsnokság július 30-án kiadott 34. számú direktívájában ez állt: „A »Közép« hadseregcsoport védelembe megy át … A 21. szovjet hadsereg elleni (a gomeli irányban – a szerk.) későbbi támadó hadműveletek érdekében kedvező megindulási állásokat kell megszállni, amelyek megszerzéséért korlátozott célú támadó tevékenységet lehet folytatni.”

Hitler új direktívája rendkívül figyelemre méltó volt: a második világháború kezdete óta vele szemben álló fél először kényszerített rá döntést; először történt meg, hogy a hitlerista hadseregnek védelembe kellett átmennie az arcvonal fő hadászati irányában.

Abban, hogy 1941. július második felében ilyen komoly eredmények születtek, döntő szerepet játszott a szovjet csapatok önfeláldozó harca. Nap mint nap újabb hősök születtek. Az alábbiakban csak néhány példát sorolunk fel az agresszort bármi áron megállítani akaró szovjet harcosok tömeges hősiességéről. Az Sz. M. Kirovról elnevezett Leningrádi Gyalogostiszti Iskola hallgatói határtalan odaadással helytálltak a lugai védelmi vonalat támadó ellenség visszaverésénél; a 11. hadsereg parancsnokai és katonái a Szolci alatt mért ellencsapás során bátor helytállást tanúsítottak; Mogiljovot hősiesen védelmezték a 172. lövészhadosztály harcosai és a város dolgozói; a 20. hadsereg merész és aktív harctevékenységet, a 16. hadsereg személyi állománya szívósságot és rendíthetetlenséget mutatott a Szmolenszk körzetében vívott harcokban; kiemelkedett a 21. hadsereg csapatainak támadó áttörése Zslobin és Rogacsev felszabadítása során, az 5. hadsereg csapatainak ügyes és célratörő tevékenysége Kijev északnyugati megközelítési útvonalain, valamint az Ukrajna fővárosát védők hősiessége és önfeláldozása.

A szovjet nép nem feledi azokat, akik e súlyos napokban életüket feláldozva tartották a védővonalakat, akik szárazon és vízen kisebb erőkkel támadták az ellenséget, vagy nem félve a túlerőtől, a levegőben küzdöttek ellene, akik az utolsó lövedékig vagy kézigránátig, gyújtópalackig megállították és megsemmisítették a német páncélosokat.

Augusztus 4-én a „Közép” hadseregcsoport vezérkaránál tartózkodó Hitler megerősítette azokat a soron levő feladatokat, amelyeket az 1941. július 30-i 34. számú direktíva határozott meg e hadseregcsoport számára. Augusztus 8-án a 2. tábori hadsereg és a 2. páncélos csoport támadásba ment át a déli irányban, a Központi Front csapatai ellen. Ezzel megkezdték annak a feladatnak a végrehajtását, hogy felszámolják a nyugati irányban beékelődött és a „Közép” hadseregcsoport nagy erőit lekötő szovjet csapatok szárnyakon levő állásait.

Valamivel előbb, július 30-án, a szovjet hadvezetés a csapatvezetés megjavítása érdekében a tartalék hadseregek és a mozsajszki védővonal erőit a Tartalék Frontba egyesítette, s e front parancsnokává G. K. Zsukov hadseregtábornokot nevezte ki.

1. K. Zsukovot a vezérkari főnöki beosztásban B. M. Saposnyikov, a Szovjetunió marsallja váltotta fel augusztus 1-én. A kommunista szovjet hadvezér, Borisz Mihajlovics Saposnyikov nevét jól ismerte a hadsereg és az ország. 1918-ban, 36 éves korában, az orosz hadsereg egykori ezredese önként lépett a Vörös Hadsereg soraiba. A két háború közötti években Borisz Mihajlovics Saposnyikov dolgozott magasabb törzsekben, katonai körzetek parancsnoka, az M. V. Frunzéról elnevezett katonai akadémia parancsnoka és komisszárja volt, végül kinevezték vezérkari főnökké, a honvédelmi népbiztos helyettesévé. A Nagy Honvédő Háború alatt mindaddig, amíg a vezérkar élén állt (1942 tavaszáig), B. M. Saposnyikov nagy energiával és szervező képességgel dolgozott az ellenség feletti győzelem érdekében. B. M. Saposnyikov ismert katonai teoretikus. Katonaelméleti és hadtörténeti műveiben értékesen hozzájárult a szovjet hadtudomány gazdagításához.

Augusztus 16-án a Központi és a Tartalék Front csatlakozásán megkezdte tevékenységét az újonnan szervezett Brjanszki Front, A. I. Jerjomenko tábornok parancsnoksága alatt.

A szovjet csapatok szívós harcai ellenére az ellenségnek augusztus 21-ig sikerült áttörnie a Központi, majd a Brjanszki Front sávjában is 120-140 kilométer mélységben, s elérte a Novozibkov-Sztarodub terepszakaszt. Augusztusban, a gomeli irányban kirobbant súlyos harcokban kötelessége teljesítése közben hősi halált halt L. G. Petrovszkij tábornok, a 63. lövészhadtest parancsnoka.

A Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása több intézkedést tett az ellenséges támadás meghiúsítására a déli irányban. G. K. Zsukov jelentette, hogy a „Közép” hadseregcsoport csapásmérő erőit a Központi Front ellen fordítja, erre válaszként I. V. Sztálin és B. M. Saposnyikov 1941. augusztus 19-én táviratban a következőket közölték vele: „Azokat a megfontolásait, hogy a németek valószínűleg előrenyomulnak Csernyigov, Konotop, Priluki irányában, helyesnek tartjuk. A nemetek előrenyomulása azt fogja jelenteni, hogy a Dnyeper keleti partja felől megkerülik kijevi csoportunkat, és bekerítik a 3. és 21. hadseregünket.” Felhívták a figyelmet, hogy előre látható a nem kívánatos események menete. Ennek megakadályozására – szólt a távirat – megalakítottuk a Brjanszki Frontot, és azért, hogy elvágjuk a német csapatok déli irányú előrenyomulását, több intézkedésről döntöttünk.

Ebben az időben a Nyugati és a Tartalék Front csapatai támadó harcokat folytattak, hogy szétzúzzák az ellenség duhovcsinai és jelnyai csoportosítását. Bár területi sikereket nem értek el, de szilárdan lekötötték ezeket a csoportosításokat, és megakadályozták, hogy a „Közép” hadseregcsoport szárnyain manőverezhessenek. A Jelnya alatti harcokban az ellenség komoly veszteséget szenvedett. Augusztus második felében a hitleristák kivontak Jelnya alól két megtépázott páncélos-, egy gépesített hadosztályt, valamint egy gépesített dandárt, s helyükbe öt gyalogoshadosztályt tettek.

De mi történt augusztusban a szovjet-német arcvonal más szakaszain?A leningrádi irányban az „Észak” hadseregcsoport csapatai áttörték a lugai védelmi vonalat a kingisseppi szakaszon és az Ilmeny-tótól északnyugatra, s a támadás egy hónapja alatt Sztrelna körzetében elérték a Finn-öbölt, továbbá Csudovón, Mgán keresztül a Ladoga-tavat, szeptember 8-án elfoglalták Slüsszelburgot, és a szárazföld felől körülzárták Leningrádot. Megkezdődött a bekerített hős város hosszú harca. Szeptember folyamán Lenin városának védői szívósan visszaverték az ellenség meg-megújuló rohamait. Meghiúsították az ellenség minden olyan próbálkozását, hogy a Néván keresztül mért csapás eredményeképp egyesüljön a Karél-földszoroson levő finn csapatokkal, elfoglalja Leningrádot és körülzárja Kronstadtot. A hónap végére Leningrád közeli útjai mentén megszilárdult az arcvonal.

Augusztusban az ellenségnek sikerült elfoglalnia Észtországot. Az itteni harcok a Balti Flotta fő támaszpontjának, Tallinn-nak kéthetes védelmével értek véget. Augusztus 28-ig a 8. hadsereg 10. hadteste (parancsnok I. F. Nyikolajev tábornok), a tengerészgyalogosok, valamint a lett és észt munkásezred a Balti Flotta tüzérségének és repülőerőinek a támogatásával elhárították az ellenség dühödt rohamait. Augusztus 28-29-én a szovjet hajók rendkívül nehéz körülmények között Tallinnból a Finn-öblön át Kronstadtba törtek át. Sikerült leküzdeniük az ellenséges aknazárakat, és végigszenvedték a német repülőgépek szinte állandó csapásait. Hihetetlen megpróbáltatások után a Tallinnban levő hadihajók mintegy 90 százaléka befutott Kronstadtba. A szállító- és kisegítő hajók az áttörés során súlyos veszteségeket szenvedtek. A Kronstadtba hadihajókon érkező 18 000 harcos, valamint a Balti Flotta személyi állománya aktívan bekapcsolódott Leningrád védelmébe.

A Moonsund-sziget hős védői októberig egyenlőtlen, súlyos harcokat vívtak az ellenséggel. Férfiasan védték állásaikat, és hosszú időn át lekötöttek két német hadosztályt, valamint az 1. légiflotta egy részét, lezárva az ellenséges tengeri erők előtt a Finn-öbölbe való befutást. A Moonsund-szigetről a szovjet légierő csapásokat mért Berlinre és más német városok katonai objektumaira. J. N. Preobrazsenszkij ezredest, V. A. Grecsisnyikov, P. I. Hohlov, A. J. Jefremov és M. N. Plotkin századosokat a német főváros elleni bombázások idején feladatuk példás és hősies végrehajtásáért a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki.

Csaknem öt hónapon át tartottak a harcok Sz. I. Kabanov tábornok vezetésével a Leningrádhoz vezető távoli tengeri utak mentén levő Hanko-félszigeten. Ezek a harcok elévülhetetlen dicsőséget hoztak Hanko hőseinek. Közöttük volt A. K. Antonyenko és P. A. Brinko pilóta, G. M. Davigyenko és B. M. Granyin parancsnokok, P. T. Szokur géppuskakezelő és sok más harcos. Hősies helytállásukról tudomást szerzett az egész hadsereg és flotta. Moszkva védelmének nehéz napjaiban a főváros oltalmazói írták a Hanko-félszigeten harcoló fegyvertársaiknak: „Évtizedek repülhetnek el, évszázad múlhat el, de az emberiség nem felejti el a büszke hősöket, a szovjet föld fiait, akik egy lépést nem hátráltak a nagyszámú és állig felfegyverzett ellenség elől, állták a szüntelen tüzérségi és aknavető tüzet, a győzelem nevében megvetették a halált, feledhetetlen példáját adták az odaadásnak és hősiességnek … Halhatatlan megbecsülés és örök dicsőség nektek, Hanko hőseinek.” Hanko kiürítése december elején szervezetten megtörtént. Hanko hősei pedig Leningrád védői közé álltak.

Ukrajnában augusztus első felében a szovjet csapatok elhárították a „Dél” hadseregcsoporthoz tartozó 1. páncélos csoport, a 6., 17. és 11. német, a 3. és 4. román hadsereg, valamint a magyar hadtest támadását. Mint korábban, az ellenség ekkor sem tudta elfoglalni Kijevet. Ám a hónap végére csapatainak sikerült Kremencsug és Herszon között elérniük a Dnyepert. Odessza mélyen az ellenség mögöttes területén maradt.

Odessza védői – a G. V. Zsukov ellentengernagy vezetésével az odesszai védelmi körzetbe összevont Tengermelléki Hadsereg és a Fekete-tengeri Flotta harcosai – szívósan ellenálltak a román csapatoknak, amelyek előre örültek, hogy könnyű zsákmányuk lesz Ukrajna tengerparti gyöngyszeme. A Déli Front főerőitől elszakadt szovjet hazafiak több mint 70 napon át állták 18 román hadosztály eszeveszett rohamait, de nem adták fel Odesszát. Az odesszai harcokban kitűnt I. J. Petrov tábornok 25. „Csapajev” és V. F. Vorobjev tábornok 95. hadosztálya, J. I. Oszipov ezredes 1. tengerészgyalogos-ezrede és sok más egység. A szárazföldi csapatokat hatásosan támogatták a Fekete-tengeri Flotta velük együttműködő hajói és repülőerői.

A szovjet hazafiaknak a Nagy Honvédő Háború során tanúsított számtalan hőstette között Odessza hősi védelme – éppúgy, mint Moszkváé, Leningrádé, Kijevé és Szevasztopolé – a haza iránti határtalan szeretet, a szovjet harcosok kimerülhetetlen tömeges hősiességének magával ragadó példája volt. Minthogy délen egyre bonyolultabbá vált a helyzet és meg kellett erősíteni a Krím védelmét, Odessza védőit október 16-án kivonták a városból.

Ismét megfeneklettek, mint korábban, a Kijevi Megerődített Körlet, a 37. hadsereg harcosainak, valamint a város és a környék dolgozóinak szilárd helytállása, hősiessége és önfeláldozása miatt az ellenségnek azok a próbálkozásai, hogy elfoglalják Ukrajna fővárosát. Amikor augusztus elején néhány szovjet kiserőd az ellenség hátában maradt, védőik továbbra is visszaverték az ellenség rohamait. Különösen kitűntek a 205. számú kiserőd harcosai, V. P. Petrov hadnaggyal az élükön. Nyolc napon át küzdöttek az ellenséggel, míg segítségükre jöttek a 175. hadosztály áttörést végrehajtó harcosai.

Ukrajna fővárosának sikeres védelmét elősegítették F. J. Kosztyenko tábornok 26. hadseregének Kijevtől délre mért csapásai, valamint a Korosztyeni Megerődített Körlet 5. hadseregének erős és jól szervezett védelme. A Kijevbe északnyugat felől vezető utak mentén elhelyezkedett 6. német hadsereg főerőit a szovjet csapatok megfosztották attól a lehetőségtől, hogy közvetlenül támadjon a város ellen. Sőt mi több, az 5. hadsereg szívós védelme megakadályozta, hogy a „Dél” és „Közép” hadseregcsoport szárnyaival érintkezzék Poleszjétől keletre. Itt hatalmas rés tátongott az ellenség arcvonalán.

A szovjet csapatok ellenállása Poleszjétől keletre és Kijev körzetében lehetetlenné tette a hitleristák számára, hogy akár Moszkva, akár a Donyec-medence irányában támadjanak, s ez keresztülhúzta terveiket. Nézeteltérések jelentkeztek az ellenségnél. A Német Szárazföldi Csapatok Főparancsnoksága, Brauchitsch vezetésével úgy vélekedett, hogy fel kell újítani a Moszkva elleni támadást. Hitler és környezete a főhadiszálláson viszont amellett volt, hogy tovább kell támadni a déli irányban.

Augusztus 21-én a Wehrmacht főhadiszállása megparancsolta, hogy hadműveletet kell végrehajtani a „Dél” és „Közép” hadseregcsoport csatlakozó szárnyain. E hadművelet céljául a Délnyugati Front 5. hadseregének a megsemmisítését határozták meg.

Napról napra világosabbá vált, hogy a Szovjetunió elleni villámháborús hódító terv homokra épült – vagyis készítői alaposan lebecsülték a Szovjetunió erejét és lehetőségeit, ugyanakkor túlértékelték Németország erőit. A burzsoá történelemhamisítók hiábavalóan erőlködnek, hogy bebizonyítsák: ha 1941 augusztusában Hitler nem hozta volna meg azt a „végzetes döntést”, miszerint átmenetileg a moszkvai irányból a déli, a kijevi irányba helyezik át az erőkifejtést, hanem tovább támad Moszkva ellen, amint azt Brauchitsch javasolta, akkor megnyerte volna a Szovjetunió elleni háborút. De sem Brauchitsch elvetett javaslatai, sem pedig Hitler döntései nem biztosíthatták, ahogy ezt a háború további menete bebizonyította, a „Barbarossa”-terv végső célkitűzéseinek az elérését.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!