(idézet: A Berchtesgadeni sasfészektől a berlini bunkerig)

3

Hitler szeptember 26-án Berlinben, a Sportpalotában a szudéta-német kérdésről beszédet mond. Ebben a beszédben a többi között kijelenti: „Az egész fejlődés 1918-tól 1938-ig egy dolgot világosan megmutatott, éspedig azt, hogy Benes úr el volt határozva, hogy a németséget lassan kiirtja! És ez neki bizonyos mértékben sikerült is. Számtalan embert a legmélyebb szerencsétlenségbe taszított…” És így tovább, ebben a hangnemben uszít a Führer, ezt a hangot veszi át és variálja a göbbelsi propaganda-gépezet.

A náci Wehrmacht pedig ugrásra készen áll a cseh határon, és csak az adott jelre vár, hogy megkezdje a Fall „Grün” végrehajtását.

Érdemes azonban megjegyezni, hogy a második világháború befejezése után kiderült: a náci katonai és diplomáciai vezetők egy része komolyan aggódott, hogy az esetleges cseh ellenállás Európában általános fegyveres konfliktus kirobbanásához vezethet, amit pedig mindenképpen – elkerülendőnek tartottak.

Hitler, feltehetően eme meggondolások miatt, szeptember 27-én Horace Wilson, Chamberlain bizalmasa útján békülékenyebb választ küld az angol miniszterelnöknek a szudéta-kérdés megoldása ügyében; nem zárkózik el az új csehszlovák határok garanciájától sem.

Chamberlain szeptember 27-ről 28-ra virradó éjszaka távirati úton válaszol a német kancellárnak: hajlandó Berlinbe utazni, hogy a német és a csehszlovák kormány képviselőivel megtárgyalja a Szudétavidék átadására vonatkozó egyezményt.

„Ha ön jónak látja — folytatódik Chamberlain üzenete —, a megbeszélésen vegyen részt Olaszország és Franciaország képviselője is. Meg vagyok győződve arról, hogy egy héten belül megegyezésre jutunk.”

Chamberlain ezzel egy időben táviratot intéz Mussolinihez is, tájékoztatván őt a Hitlernek küldött táviratról, majd befejezésül a következőket írja: „Bízom benne, hogy Excellenciád arról fogja értesíteni a német kancellárt, hogy hajlandó részt venni (t. i. a konferencián) és rábírja őt (t. i. Hitlert), járuljon hozzá javaslatomhoz, mely elhárítja népeink feje felől a háborút.”

(A négyhatalmi konferencia gondolata — a közhiedelemmel ellentétben — tehát Chamberlaintől és nem Mussolinitól származik!)

Még csak annyit: Chamberlain a Hitlernek és Mussolininak küldendő távirat kérdését nem beszélte meg senkivel, sem az angol kabinet tagjaival, sem elsőszámú európai szövetségesével, Franciaországgal.

De külön utakon jár a Daladier kormány is. Szeptember 27-én éjszaka Francois-Poncet, berlini francia nagykövet Daladier megbízásából felkeresi Hitlert és javaslatokat tesz a Szudétavidék átadására. Miközben Hitler a francia nagykövettel tárgyal, megérkezik Mussolini távirata: Chamberlainnek a négyhatalmi konferenciára vonatkozó javaslatát elfogadja, és Olaszország kész azon részt venni.

Szeptember 28-án délután három órakor Hitler elküldi a meghívást Chamberlainnek és Daladier-nek — a találkozás időpontjául szeptember 29-ét, helyéül Münchent javasolja.

Sem a szovjet, sem a csehszlovák kormányt nem hívják meg a konferenciára; az utóbbit arról értesítik, hogy a négy nagyhatalom összeül Münchenben a német-csehszlovák viszály rendezésére …

Szeptember 28-án délután az angol alsóházban Chamberlain éppen beszámol a képviselőknek a külpolitikai helyzetről, ismerteti Hitlerhez és Mussolinihez intézett táviratát, már a beszédének utolsó részéhez érkezik, amikor Halifax külügyminiszter félbeszakítja és átnyújtja Hitler most érkezett válaszát.

Chamberlain félreteszi előre elkészített beszédét és felolvassa a táviratot, és azt a reményét fejezi ki, hogy Mussolini és Daladier is elfogadja a meghívást.

Megbízható források szerint az egész alsóház felállva, lelkesen ünnepli Chamberlaint, alig egy-két képviselő marad ülve a helyén …

Az ülés után Jan Masaryk. Csehszlovákia londoni nagykövete még az alsóház épületében felkeresi Chamberlaint és Halifaxet, hogy magyarázatot kapjon tőlük az új fordulatról. A két angol államférfi közli Masarykkal, hogy Hitler csak úgy egyezett bele a konferencia megtartásába, ha azon Csehszlovákia és a Szovjetunió nem vesz részt.

(Chamberlain tájékoztatója kissé „felületes”; egyetlen szót sem ejt arról, hogy ő maga sem javasolta a Szovjetunió meghívását!)

Mussolini és Hitler a régi osztrák határtól Münchenig együtt utazik, bőven van idejük megbeszélni a közös taktikát. Chamberlain és Daladier csak a konferencia megnyitó ülésén találkoznak…

A konferenciát 1938. szeptember 29-én délben 12 óra 45 perckor nyitja meg Hitler. Röviden vázolja a helyzetet. Rámutat arra, hogy „Csehszlovákiának jelenlegi formájában való létezése fenyegeti Európa békéjét”, a probléma megoldásával nem lehet heteket várni, napokon belül kell dönteni. Németország Mussolini kérésére kész 24 órával elhalasztani a mozgósítást. Az összegyűlt államférfiak között „a nézeteltérés minimális, mivel először is mindannyian egyetértenek abban, hogy a Szudétavidéket át kell engedni Németországnak, és másodszor hogy Németország e területeken kívül semmilyen más követelést nem támaszt.”

Hitler leszögezi: a Sportpalotában mondott beszédében már kijelentette, hogy október 1-én minden körülmények között bevonul Csehszlovákia területére. Erre azt a választ kapta, hogy ez az akció erőszakos jelleggel bírna. „Az a feladat tehát, hogy ezt az akciót megfosszuk ettől a jellegtől.”

(Tehát Hitler nézete szerint a konferencia nem azért ült össze, hogy a német követelések jogosságáról vagy jogtalanságáról tárgyaljon, hanem egyszerűen csak azért, hogy a világ közvéleménye előtt elfogadható formát találjanak a Szudétavidék erőszakos elszakítására.

A tárgyalás további menetéből kiderül, hogy ezen a nézeten van, Mussolinin kívül, a két nyugati miniszterelnök is…)

Chamberlain szerint ez az értekezlet lehetővé teszi Európa számára, hogy lélegzetvételhez jusson, különösen üdvözli a Führer-nek azt a kijelentését, amely szerint „ő nem akar erőszakot alkalmazni, és rendet akar teremteni”.

(Csehszlovákia egy részének Hitler uralma alá juttatása Chamberlain szótárában egyenlő a „rend megteremtésével” …)

Mussolini kijelenti: elvben már mind megegyeztek, itt csak arról van szó, hogy az elméletet átültessék a gyakorlatba.

Daladier felszólalásában örömét fejezi ki afelett, hogy személyesen találkozhatott a Führerrel, üdvözli a Ducénak „a tárgyilagosság és a realizmus szellemétől áthatott javaslatát”, amelyet ő a vita alapjának el is fogad.

(A Duce javaslatát mellékletként csatolták a jegyzőkönyvhöz, de az nem maradt fenn; a következményekből azonban nem nehéz elképzelni, mi lehetett a javaslatban.)

Hitler azon aggályára, hogy a cseh kormány nem akarja az átadandó területet kiüríteni addig, amíg ki nem építik új erődítéseiket és nem foganatosítanak gazdasági jellegű intézkedéseket, Daladier kijelenti, hogy „a francia kormány semmilyen körülmények között sem tűr el a cseh kormány részéről huzavonát”.

(Nem tévedés, ezt nem Mussolini, Hitler szövetségese, hanem Daladier francia miniszterelnök mondotta, aki ezen a konferencián a csehszlovák kormány érdekeit képviselte…)

A konferencián ezekután kisebb vita alakult ki a csehszlovák kormány képviselőinek megjelenéséről, persze nem a konferencián, hanem csak a szomszéd szobában. Chamberlain szerint üdvös lenne, ha a szomszéd szobában ott ülne Prága képviselője, akitől biztosítékokat lehetne kapni arra, hogy a tervezett intézkedéseket végrehajtják.

Chamberlain kijelenti, hogy a cseh kérdés európai kérdés, és annak megoldása nemcsak joga a nagyhatalmaknak, hanem kötelessége is. „Gondoskodniok kell arról is, hogy a cseh kormány oktalanságból és makacskodásból ne utasítsa vissza a terület kiürítését.”

Daladier csatlakozik angol kollégájának álláspontjához. Ő már Londonban, a cseh kormány megkérdezése nélkül elvben beleegyezett a németek lakta területek elcsatolásába, noha Franciaország és Csehszlovákia között szövetségi szerződés áll fenn. Ha Prága képviselőjének bevonása nehézségekbe ütköznék, kész erről lemondani, a fő, hogy ezt a kérdést gyorsan eldöntsék…

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!