(idézet: És a varsói gettó felkelt)
2
- Fejezet
„Varsó zsidó lakossága védekezik”
1942 őszén már minden üzem „teljes gőzzel” dolgozott, és nagy mennyiségű hasznos árut termelt, úgy-ahogy elviselhető életkörülményeket biztosítva több ezer embernek. „A nagyobb élelmiszeradagok, az újabb és újabb megrendelések, a három nemzetiségű (német-lengyel-zsidó) vezetőség ígérgetései kezdték megnyugtatni a közvéleményt, amely mintha megfeledkezett volna arról, mennyit értek a korábbi garanciák. Újból hinni kezdték, hogy a kialakult helyzet már a háború végéig fog tartani. Keringtek ugyan olyan hírek, hogy »elsejétől« vagy »tizenötödikétől« újabb korlátozásokat, illetve újabb szállítmányokat terveznek stb. De, amikor elmúlt néhány »elseje« vagy »tizenötödike«, már nem hittek többé ezeknek a »kitalálásoknak«.”11
„Még most is sokszor elgondolkozom azon – írja a fentebbi visszaemlékezéseket papírra vető Goldman -, vajon ezek a pletykák nem valamiféle kulisszák mögötti erőktől származtak-e, s vajon nem ezeknek a nézeteltérései tették-e lehetővé, hogy ez a »városrész« még 1943-ig fennmaradt. Mindenesetre én nem tartoztam azok közé, akik hittek benne, hogy a meglévő állapotok tartósak lehetnek.”12
Mint a későbbi események bizonyították, a gettó lakosságának nagy része ezeket a viszonylagos békés napokat megpróbálta arra is felhasználni, hogy búvóhelyeket építsen, élelmiszert gyűjtsön vagy a védekezés egyéb módjait kidolgozza. Goldman például azt is leírja visszaemlékezéseiben, hogy barátaival ezekben a napokban titkos folyosót épített a föld alatt a keresztény oldal felé, amely búvóhelynek, illetve a menekülés biztosított útjának tűnt váratlan fejlemények esetére. A titkos folyosókról, alagútrendszerekről Ringelblum is írt feljegyzéseiben, és archívuma anyagában is számos beszámolót és utalást lehet erre találni. Ringelblum leírja, hogy a gettó területén valóságos titkos iparág alakult ki a búvóhelyépítés legrafináltabb módjainak kieszelésére.
A gettó lakossága megpróbált tehát kialakítani egy sajátos védelmi rendszert a maga számára. „Időközben a »shopok« szervezeti szempontból is tovább erősödtek – írja Goldman -, és így javult a dolgozók helyzete és közérzete. Voltak persze néhányan, akik kellemetlen meglepetéseket jósolgattak, de a többség éberségét elaltatta az eluralkodott nyugalom.” „Attól a néhánytól, akik vagyonuk vagy odaadó barátaik segítségével átjutottak a keresztény oldalra, csak azt hallottuk, hogy ott milyen nagy veszedelmek leselkednek rájuk, és milyen kolosszálisak a kiadásaik. Egyre inkább elterjedt az a meggyőződés, hogy a védekezés egyetlen útja: a termelést a lehető legmagasabb szinten tartani. Ezért azután a fő jelszó az lett: »Mindent a termelésért!«”13
Az illegális szervezetek, a baloldali pártok kétségbeesetten próbálták felrázni a varsói zsidóságot és szertefoszlatni a terjedő veszedelmes illúziókat. A Bund illegális lapjának, az Ojf der Wachnak egyik februári számában, a „Legyetek éberek” című cikkben például a következőket olvashatjuk: „A bizonytalan jövő megmérgezi a varsói zsidó településen élő rabszolgák minden percét. Nap mint nap újabb hírek, újabb pletykák születnek a varsói gettó sorsáról, híresztelések elpusztításának terminusáról: két-három hét, három-négy hónap életet adnak még nekünk. Állandó nyugtalanságban, idegeink kimerülésének végső határán őrlődünk remény és kétségbeesés között.
Hát a szörnyű tapasztalatok még mindig nem tanítottak meg minket semmire? Még mindig hagyjuk, hogy a hitlerista gyilkosok, a zsidó gestapósok, az árulók vagy a hiszékeny emberek által terjesztett híresztelések elkábítsanak minket?
Nem kétséges – írja a továbbiakban a Bund lapja -, hogy a hitleristák az összes zsidó kiirtását tűzték célul maguk elé. Ezt fokozatosan, szakaszonként csinálják, taktikájuk a becsapás, a hazugság … Ismerjük már az igazságot Treblinkáról, ahol igen kirafinált aljassággal gyilkolták meg apáinkat, anyáinkat, testvéreinket, gyermekeinket, szeretteink százezreit … Ne higgyük tehát egy percig sem, hogy újabb zsidó gettókat alakítanak … Az Umschlagplatzot megszüntették, az »illegálisoknak« amnesztiát ígértek, állítólag minden zsidót alkalmaznak és élelmiszer-fejadagokat adnak mindenkinek. Ezek cinikus gúnyolódások! A gyilkos játszik még egy kicsit a fegyvertelen áldozattal, mielőtt fejére sújtana a véres bárddal. Zsidók! Varsói gettó polgárai, legyetek éberek! Ne higgyetek az SS-banditák szavának, semmilyen ígéretének!” A cikk a továbbiakban a közelmúltból idézett esetek egész sorával bizonyítja, hogy amikor állítólag munkára toborozták az embereket, nem munkára vitték őket, hanem elpusztították. Tehát valójában a megsemmisítés nem szűnt meg, csak lelassult. Figyelmeztet a cikk arra is, hogy újra érkeznek a levelek az állítólag keletre telepítettektől. Megint megpróbálják elhitetni az emberekkel, hogy keleten a németek új gettókat állítottak fel, s oda telepítik a varsói zsidókat. „Ne felejtsük el, hogy Lublin mellett van Belzec, ahol több tízezer zsidót pusztítottak el ugyanúgy, mint Treblinkában. Ne legyenek illúzióink!”
„Ne higgyetek a zsidó közvetítőknek, a shopok vezetőinek és a mestereknek! Ezek ellenségeitek. Ne hagyjátok, hogy becsapjanak. Ne hagyjátok magatoknak bebeszélni, hogy a jobb szakemberek, a tapasztalt munkások, a számokkal bírók biztonságban vannak, és ezért ki szabad adni a gyengébbeket, a védteleneket.
Mindenki veszélyben van! Senki se merészelje kezét nyújtani ahhoz, hogy testvéreit, társait, szomszédját vagy munkatársát vágóhídra hajtsák! A pusztulástól féltünkben ne váljunk magunk is férgekké! Segítsünk egymáson! Azokat az aljas árulókat, akik az ellenségnek segítenek, ki kell vetnünk sorainkból. Ne hagyjátok magatokat kiirtani, mint a birkák! Készüljetek fel saját életetek védelmére! Ne felejtsétek el, hogy mi, zsidó polgári lakosok is, a szabadság és az emberiség harci frontján állunk!
Az ellenség súlyos egyezséget kínál. Védjük férfiasan és bátran tisztességünket! Éljen a szabadság!”14
A Bund cikkének kemény szavai rendkívül bonyolult problémákat érintenek. Már nem a „minden mindegy” hangulatával kellett szembenézniük a gettó illegális szervezeteinek, hanem az aktív védekezésre, az árulók elleni nyílt fellépésre, az egymás iránti szolidaritásra kellett mozgósítaniuk. Valami megváltozott a hangnemben, de az egész atmoszférában is.
„A varsói gettó lakosságának hangulatában 1942 utolsó hónapjaiban kétségtelen változás volt észlelhető – írja T. Brustin és T. Berenstein, a Zsidó Történeti Intézet bulletinjében megjelent cikkében.15 Ehhez a változáshoz bizonyára hozzájárult, az a viszonylagos nyugalom is, amiről a fentiekben szó volt, de valami más is jelentkezett. Ez már nem a nagy kitelepítést megelőző 1942. nyári hangulat volt. A nyugodtabb napok új értelmet nyertek, s ehhez feltétlenül hozzájárult a Zsidó Harci Szövetség, a ZOB létrejötte és tevékenysége. Harci szervezeteket alakítottak az üzemek területén is, természetesen mély illegalitásban. Hozzákezdtek a katonai kiképzéshez, jelentős politikai felvilágosító munkát folytattak. Rendkívül szívós munkával rombolták az illúziókat, s megpróbálták rávenni a gettó lakosságát, hogy felkészüljön a fegyveres harcra az ellenség ellen. A felkészülés időszaka volt ez, annak megértetése, hogy csakis és kizárólag a védekezés, a fegyveres ellenállás ad esélyt a túlélésre.
Más volt persze már a háttér is. Sztálingrád után sok minden megváltozott a háború menetében, nagyot fordult a kocka. A németek már nem előretörőben voltak, hanem védekezésbe szorultak. Mind többen figyeltek fel a hitlerizmus érlelődő válságának tüneteire.
1942 végén-1943 elején lázas előkészületek folytak a gettóban. A meglehetősen elhúzódó politikai konszolidáció eredményeképpen végül a zsidó ellenállási mozgalomban stabilizálódtak az erőviszonyok. A legnagyobb szerepet a baloldali demokratikus áramlat játszotta: ez a Bund csatlakozása és a Zsidó Harci Szervezet megalakulása után meghatározóvá vált a gettó illegális életében. A ZOB élén ismert közéleti emberek álltak: Mordechaj Anielewicz (Haszomer Hacair), Michal Rojzenfeld (LMP), Marok Edelman (Bund), Ichak Cukierman (Hechaluc) és Hersz Berlinski (Lengyel Szocialisták – Baloldal). A szervezet felvette a kapcsolatot a lengyel ellenállással; tagjait a lengyel emigráns kormány és a Honi Hadsereg vezetősége is elismerte a lengyelországi zsidó lakosság képviselőiként, sőt bevették őket abba a tanácsba, amely a kormány hazai Delegatúrája mellett alakult a zsidók megsegítésére. Természetesen szoros kapcsolatot tartottak fenn a Lengyel Munkáspárttal is. A Lengyel Munkáspárt tagjai már korábban igen nagy szerepet játszottak az erők konszolidálásában és abban, hogy a varsói zsidóságot felkészítsék az aktív harcra. 1942. december végére-1943. január elejére a gettó életének és közhangulatának tényleges irányítója a Zsidó Koordinációs Bizottság, a ZOB és az illegális ellenállási szervezetek váltak.
A harcra készülőket összehangoló Koordinációs Bizottság és a ZOB tevékenysége kiterjedt a lakosság szociális és egészségügyi támogatására is. Önsegélyező szervezetet hoztak létre a rendelkezésre álló sovány eszközök felhasználásával: az üzemek munkásainak önkéntes adójára, társadalmi gyűjtésre, a Vöröskereszt küldeményeire stb. támaszkodhattak. Megpróbáltak munkát szerezni a nem dolgozóknak, segítették a betegeket, sőt a titkos iskolák újjászervezését is megkísérelték.16
Fő tevékenységüket mégis abban látták, hogy felrázzák a zsidó lakosságot a letargiából, aktív önvédelemre serkentsék és kiszabadítsák a gyilkos illúziók béklyójából. Ezt szolgálták az árulók megbüntetésére, illetve halálos ítéletük végrehajtására irányuló, fentebb már említett akciók is.
A baloldali ellenállási mozgalom nem elégedett meg azzal, hogy várakozzék a megszállók újabb akciójára, de megpróbált kezdeményezni, támadást szervezni – nyilvánvalóan azért, hogy hozzászoktassa a gettó lakosságát az aktív ellenálláshoz, s lelkileg is és gyakorlatilag is felkészítse a küzdelemre. Január elején röpiratok terjedtek a gettóban a varsói zsidóság pusztításának fél évvel azelőtti szörnyű eseményeire emlékeztetve. A felhívás egy nagyobb tüntetés és tiltakozó megmozdulás előkészítését szolgálta.
„Január 22-én lesz fél esztendeje, hogy elkezdődött Varsóban a kitelepítési akció – hangzik a felhívás. – Mindnyájan nagyon jól emlékszünk a borzalmas napokra, amikor testvéreink közül 300 000-ret a treblinkai haláltáborba küldtek. Azóta eltelt hat hónap, hat olyan hónap, amikor halálfélelemben éltünk, nem tudva, mit hoz számunkra a következő nap. Mindenünnen jöttek a hírek, hogy megsemmisítik a zsidókat Németországban, a főkormányzóságban, a megszállt országokban. Ezeket hallva minden nap, minden órában vártuk, mikor kerül ránk a sor. Most már megértettük, hogy a hitlerista gyilkosok csak azért hagynak még élni minket, mert ki akarják használni munkaerőnket az utolsó cseppig, végső verejtékünkig, utolsó leheletünkig. Rabszolgák vagyunk. Ha a rabszolga nem hajt hasznot, agyonverik. Ezt mindnyájunknak meg kell értenie, és nem szabad megfeledkeznünk róla.
Az utóbbi hetekben bizonyos körökben hírek terjedtek el bizonyos levelekről, amelyek állítólag azoktól a zsidóktól érkeztek, akiket kitelepítettek Varsóból, és most állítólag Pinsk vagy a Bobrujsk melletti táborban élnek. Ezeket a híreket azok a zsidók terjesztik, akik a Gestapo szolgálatában állnak. A véres gyilkosok így akarják megnyugtatni a zsidó lakosságot, hogy az elkövetkező kitelepítés nyugodtan, minden nehézség nélkül mehessen végbe, minimális erőbevetéssel és német részről áldozatok nélkül. Arra törekszenek, hogy a zsidók ne építsenek maguknak búvóhelyeket, ne álljanak ellent. Zsidók, ne terjesszétek ezeket az aljasságokat!
Ne segítsetek az ügynököknek! A gestapós bűnözők olyan fizetséget kapnak majd, amilyet megérdemelnek.
Zsidó néptömegek! Közeledik az idő! Készen kell állnotok az ellenállásra és arra, hogy nem engeditek megnyúzni magatokat, mint a bárányokat. Egyetlen zsidó se szálljon be a vagonokba! Azok pedig, akiknek nincs lehetőségük rá, hogy az aktív ellenállásban részt vegyenek, álljanak passzívan ellent, bújjanak el. Lwówból hírt kaptunk, hogy a zsidó rendőrség 3000 zsidót kitelepített. Varsóban ez már nem következhet be, biztosíték erre a Lejkin elleni merénylet. A mi jelszavunk most a következő:
Mindenki álljon készen arra, hogy emberhez illően fogadja a halált!”17
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
