Kapitalizmus, fasizmus, felsőbbrendűség, jobboldaliság
– A kapitalizmus modern formája a fasizmus! –

A fasizmus a kapitalizmus következetes harca a szocializmus, a szocialista demokrácia ellen!
A kapitalizmusban elkerülhetetlenül megvalósul az embertelen felsőbbrendűség!
A jobboldali erkölcs lényege a felsőbbrendűség, a kizsákmányolás, az élősködés joga!

A kapitalizmusban a jobboldali erkölcs a domináló!
A jobboldali erkölcs megsérti az emberi jogokat, ezért embertelen!
A következetes baloldal erkölcse a szocialista demokrácia!

A kapitalizmus hívő csak jobboldali erkölcsű lehet, aminek a lényege a „felsőbbrendűek” élősködési joga. Valódi jobboldali és felsőbbrendű azonban csak a kapitalista kizsákmányoló lehet, aki helyzeténél fogva reálisan képes élősködni. Ez a szélsőségesen jobboldali fasisztákra, a felsőbbrendűségért, az élősködésért következetesen harcolókra fokozottan érvényes.

A proletár csak akkor lesz jobboldali, a fasizmus híve, ha a saját osztályérdekei ellen fordul, amit öntudatlanságában, butaságában, gerinctelenségében képtelen megérteni. Az a proletár, amelyik jobboldali hívő, az a proletárok kizsákmányolásának a híve, vagyis a saját társadalmi osztályán és így a rajta is élősködők támasza. Ezért a proletár jobboldali hívő elárulja a dolgozó emberiséget, így alapvetően öntudatlan, gerinctelen erkölcsű, de mégis, csupán csak beszélő szerszám, a valódi élősködők csicskása, csúszó-mászó féreg.

„… jobboldali: a politikában általában a reakciós pártok, személyek vagy magatartás jelzője. Onnan ered, hogy az ilyen pártok képviselőit egyes polgári parlamentekben a jobb oldalra ültették.

… reakció [lat.]: haladás ellenesség; a társadalmi fejlődéssel szemben kifejtett ellenállás; … történelmileg idejétmúlt társadalmi rendszer fenntartására, ill. visszaállítására; a kizsákmányoló osztályok politikai hatalma, erőszak a dolgozó osztályokkal szemben, a demokratikus szabadságjogok korlátozására, ill. megsemmisítésére, a népek nemzetek elnyomására irányuló politika. A haladásellenes erők gyűjtőneve.

… baloldal: a politikában általában a reakcióval szemben álló erők, pártok, mozgalmak, személyek összességének elnevezése. Onnan ered, hogy a reakció ellen küzdő, többé-kevésbé haladó pártok képviselőit egyes polgári parlamentekben a baloldalra ültették (ellentétben a reakció képviselőivel, akik a jobb oldalon foglaltak helyet). A baloldal megjelölés, ill. elnevezés azonban csak viszonylagos, mert a különböző történelmi időszakokban különböző tartalma van, más és más erőket képviselhet, különböző elveket és célkitűzéseket, pártokat és személyeket jelölhet; nem fejezi ki, hogy a hozzá tartozó pártok vagy személyek mely osztály vagy osztályok érdekeinek képviselői, s mennyire következetes képviselői. A baloldal legnagyobb ereje a munkásmozgalom. De a kapitalista országokban a munkásmozgalom sem egységes, lényegileg két fő irányzatra szakad: az opportunista, reformista (szociáldemokrata) és a forradalmi (kommunista) irányzatra. Az egész baloldal legkövetkezetesebb ereje a kommunista munkásmozgalom. A kapitalista országok kommunista pártjai harcolnak azért, hogy az összes baloldali erőket egységbe forrasszák, mert ez képezi az alapját valamennyi monopoltőke ellenes erő egységfrontjának.” Politikai kisszótár

A kapitalizmusban a jobboldali felsőbbrendűség proletár és kispolgár hívei a valódi kapitalistává, élősködővé válás reményében, egy jó állásért, vagy gerinctelenségből, esetleg csak egyszerűen a hamis világnézetükből, butaságból az erkölcsük a kizsákmányolást, az élősködést jogosnak tartják, ha egyáltalán megértik ezt. A kapitalizmus agymosó gépezete ezt az embertelen erkölcsöt igyekszik a proletárok tudatába belenevelni, erkölcsüket embertelenné torzítani. Ha pedig mégis megértik, akkor már semmi különbség nincs az ilyen jobboldali hívő és közönséges rablók erkölcse között, így a „Ne lopj!” náluk érvényét veszíti. A proletár jobboldali hívők számára a szolgalelkűség, a gerinctelenség, az öntudatlanság a természetes, úgy vélik a kapitalista élősködők „munkája” tevékenysége megérdemelt jutalma a kizsákmányolás, mint a rablóknak a zsákmány, a befektetett tevékenységük „megérdemelt” eredménye.

A jobboldali erkölcsű hívők számára természetes az embertelen felsőbbrendűség, az élősködés és ezután még embernek tartják magukat, méghozzá civilizált embernek. De ez csak a kapitalizmus erkölcse, valójában a kizsákmányolók és nem a proletárok érdeke. A rabló, a kapitalista és a becsületes dolgozó ember két különálló embertípus. A proletár érdeke a szocialista demokrácia, a valódi demokrácia, mert csak így lehet a proletár valóban szabad öntudatos ember. A baloldali erkölcs, a valódi demokrácia nem tűri a felsőbbrendűséget, a szolgaságot, az élősködést, ez az öntudatos ember jelleme. A proletár csak így lehet öntudatos, szabad, demokratikus ember, aki tiszteli embertársát és nem élősködik rajta. Ugyanis az élősködőt parazitának hívják, nem embernek!

A kapitalizmusban az átlagembernél lényegesen sokkal jobban élni csak az okos szorgalmas munkával (általában) nem lehetséges. A meggazdagodáshoz szükséges a jó emberi tulajdonságok, a jó körülmények mellett a másik emberek kizsákmányolása is.

A jobboldali felsőbbrendű hívők a meglévő képességeik, lehetőségeik alapján jogosnak vélik a másik, a gyengébb képességű feletti uralmat, a kevesebb lehetőségű feletti hatalmat, de végeredményben az élősködés vagy az élősködők gerinctelen szolgálata a céljuk. Így elismerik az erősebbek, a jobb képességűek, a kedvezőbb lehetőségűek jogát a rablásra, az élősködésre. A felsőbbrendűség, az élősködés joga a jobboldaliak embertelen erkölcse, az emberiség pusztulásának záloga, amit nem képesek megérteni, mint ahogy a közönséges rabló sem érti, hogy miért helytelen a lopás.

A társadalomban élő embereknek az elérhető képességükre (ezáltal a társadalmi hasznossága) a környezetének a hatásai sokkal nagyobbak, mint a genetikai különbségek, amelyek inkább hasznosak, mint károsak. A megfelelő körülmények között nevelt ember, mint a virág, szépen virágozni fog, persze hibák még így is lehetnek.

A kapitalizmusban az emberi kapcsolatokban alapvetően az ösztönösség, az erősebb joga, – hasonlóan, mint az állatvilágban – a jellemző társadalmi tényező, ezért korlátlan mértékben megosztottá válik az emberiség, amely egyenes út a felsőbbrendűség és a szolgaság kialakulására, így a fasizmus önkényuralmához, embertelenségéhez. És talán az emberiség kipusztulására is. Ha a megosztott világot nem sikerül időben felszámolni, az az emberiség végét okozhatja. A kapitalizmusban a megosztott világ felszámolása nem lehetséges, ehhez a szocializmus mindenképpen szükséges. Ezért a kapitalizmus a fasizmussal harcol a megosztott világért a „felsőbbrendű” élősködők érdekében, a proletár emberiség kizsákmányolási jogáért.

A szocializmus a kapitalizmussal ellentétben tudatos társadalmi forma, ezért képes a környezeti tényezőket úgy alakítani, hogy az emberek többségének képességeit legmagasabb szintre fejlessze. Erre a kapitalizmus nyilvánvalóan nem volt képes soha, így csak az emberiség tömegéhez képest kevés, az élősködők érdekének megfelelő juthat el a képességek magas színvonalára. A kapitalizmusnak sok beszélő szerszámra van szüksége. Ez vezet a megosztott társadalomba, végülis a fasizmusba. A kapitalizmus bármennyit fejlődik, az emberek többségének a lehetséges képessége a kizsákmányolók igényei, önkénye szerint alakul.

A jobboldali hívők erkölcse, nem teszi lehetővé az emberré vallásukat. A „felsőbbrendűek” hiába simogatják meg a kutyájuk fejét szeretettel, hiába szeretik, becsülik a proletár bérrabszolgájukat, a beszélő szerszámot, de ez nem lehet valójában emberséges, demokratikus emberi viszony. Ez csak, mint az állatvilágban megszokott érték lehet, uralkodj, vedd el, edd meg. Ez a jobboldal értéke: uralkodj, élősködj, ha erősebb vagy akkor jogod van ehhez. De ez nem az emberséges ember erkölcse. Ez a fasizmus erkölcse.

A kapitalizmus politikai gazdaságtana: „… Specifikus gazdasági törvény az értéktöbblettörvény, melyet a kapitalista termelési mód alaptörvényének is szokás nevezni. Ez a tőkés tulajdonviszonyok és a termelés hajtóereje, célja közötti objektív összefüggést fogalmazza meg. Azt mondja ki, hogy amennyiben a termelési eszközök tőkés tulajdonban vannak, a termelésnek közvetlen célja a profitszerzés. A tőkés azért fektet tőkét a termelésbe, és azért fejleszti a termelés technikáját, mert profitot akar szerezni. Sőt a minél nagyobb profitra való törekvés a konkurrencia következtében létkérdés a számára.

… A szocializmus specifikus gazdasági törvénye a tervszerű arányos fejlődés törvénye. Ebben az a szükségszerű összefüggés fejeződik ki, amely fennáll a szocialista tulajdonviszonyok és az újratermeléshez szükséges különböző arányok (termelési ágak és újratermelési szférák közötti arányok) megvalósulási módja között. Ez a mód csakis tervszerű lehet, szemben pl. a kapitalizmussal, ahol az újratermelés szükséges arányai spontánul és aránytalanságokon keresztül valósulnak meg. A munka szerinti elosztás szocialista törvénye azt mondja ki, hogy a szocialista tulajdonviszonyok között a javakból való részesedés mércéje nem lehet más, mint a társadalom számára végzett hasznos tevékenység.

… A termelési eszközök magántulajdonára épülő társadalmakban a társadalmi, gazdasági törvények felismerése is, de különösen a társadalom érdekében való felhasználása sok akadályba ütközik. A törvények zöme spontánul, vak elemi erő módjára érvényesül, mint ellentétes érdekű emberek cselekvéseinek eredője.

… A szocializmus előnye tehát nem abban van a megelőző termelési módokkal szemben, hogy benne nem érvényesülnek objektív törvények, hanem abban, hogy a társadalom fejlettségének ezen a fokán az ember számára összehasonlíthatatlanul több lehetőség nyílik a gazdasági törvények felismerésére és saját érdekében történő felhasználására. A társadalom a szocializmussal ér el arra a fejlődési fokára, amelyen az ember valóban szabaddá válik, valóban képes céljait megvalósítani. A szabadság azonban csak felismert szükségszerűség — ahogy azt Engels megfogalmazta. Nem tűzhetünk magunk elé olyan célokat, amelyek ellentétben állnak a társadalmi-gazdasági törvényekkel.

… A gazdasági fejlődés törvényeinek ismerete igen fontos a proletariátus osztályharca szempontjából. Ezek feltárása mutatta meg a dolgozó tömegeknek, hogy a kapitalizmus kizsákmányoló rendszere nem örök, meghatározott történelmi fejlődés eredményeképpen jött létre, s pusztulása történelmi szükségszerűség. A kapitalizmus ellentmondásainak felismerése, gazdasági törvényeinek feltárása utat mutat a kapitalizmus megdöntéséért folyó harcban, elősegíti, hogy a proletariátus — pártja vezetésével — a legmegfelelőbb harci célokat tűzze ki, és a legmegfelelőbb harci formákat alkalmazza.

… A kapitalizmusban éri el … az árutermelés legmagasabb fejlettségi fokát: itt úgyszólván mindent adnak és vesznek. Áruvá válik maga az emberi munkaerő is. … az áru a kapitalizmus legmindennapibb jelensége.”

Az USA vezette kapitalizmus, a mosolygó fasizmus „felsőbbrendű” tőkései egyelőre uralják a proletárokat, a proletárok tudatát, ami válságokkal, háborúkkal, néha népirtással, viszonylag kevés nyomorral a központokban, de működik, fejlődik, és nincs és remélhetőleg nem lesz szükségük a formális demokrácia megszüntetésére, a nyílt fasiszta diktatúrára.

A kapitalizmus modellje egy hatékony gazdasági modell, és minden hibája ellenére, ami a kizsákmányolás, az élősködés, a felsőbbrendűség, a jobboldaliság, az emberi jogok megsértése, a többség kiszorítása a hatalomból, a társadalmilag alapvetően tervezetlen, tervezhetetlen és ezért anarchikus gazdaság, stb. hatalmas fejlődést vitt végbe. De a kapitalizmus működéséhez, fenntartásához szükséges az agymosás, a demagógia, a hazugság, a hamis világnézet, a vallás, a kapitalista állam totális diktatúrájára! Ez a mosolygó fasizmus „diadala”! De ez csak az embertelenségre elegendő emberiséget hozott létre. Ez nagyon veszélyes! Az egész emberiséget a „felsőbbrendűeket” is elpusztíthatja.

A „felsőbbrendű” kapitalisták leszállhatnának a földre a többi embertársaik közé, mert ők sem úszhatják meg a pusztulást. A fasizmus, ami a „felsőbbrendűek” érdekét szolgálja, amit ők hoztak létre, természeténél fogva őket sem fogja kímélni. Csak a mindenkire kiterjedő valódi, az emberiség számára az emberi jogokat következetesen megvalósító demokrácia, a szocialista demokrácia lehet az emberiség megmaradásának egyetlen lehetősége.

A kapitalizmus a polgári demokráciában, a kapitalista modell érdekében megvalósuló jogállamisággal, hatalmassá fejlődése mellett a bérrabszolgaság, az élősködés, a felsőbbrendűség jobboldali „értékeivel”, és a totális politikai-gazdasági kapitalista államhatalommal törvényes önkényuralommá mosolygó fasizmussá vált. De válaszható, hogy melyik kapitalista gazdasági-politikai érdekcsoport szerinti legyen a kizsákmányolás modellje. De még valójában ez sem. A kapitalista érdekcsoportok harca a domináló, a beszélő szerszám a többet ígérő, valójában szebben hazudó szélhámosok színjátéka alapján választja az ugyanazt megvalósító, kizsákmányoló, élősködő tolvaj kapitalista bandát.

Ez aztán a demokrácia, a polgári demokrácia, a szabad világ, a mosolygó fasizmus!
Ez a demokrácia a proletárok feletti kapitalista diktatúra!
Ez a szabadság lehetőség a szolgaságra, a kizsákmányolásra, az élősködésre!
A polgári demokráciában működő kapitalizmus a totális hatalmával szinte bármilyen törvényt hozhat!
A kapitalista államhatalom a jogállamiság segítségével törvényes formában önkényuralom, ezért fasizmus.

A szocializmus, a dolgozó népek demokráciája érdekében, a mindenfajta kizsákmányolás ellen, a demokráciáért, a szocialista demokráciáért internacionalista módon egyesíti a dolgozókat világméretekben a kapitalizmus diktatúrája, a fasizmus önkényuralma ellen. A szocializmus a természet és a társadalom tudományos megismerésére támaszkodik, elveti az idealizmus minden tudománytalan formáját, így a vallást is. A szocializmusnak az ateista és a dialektikus és történelmi materializmus a tudományos világnézete. Jelszava: Világ proletárjai egyesüljetek! A szocializmusnak a szocialista demokrácia megvalósítása a célja, ami a dolgozók demokráciája, az emberiség valódi demokráciája. Csak a szocializmus politikai-gazdasági modellben valósítható meg a dolgozó emberiség számára a demokrácia, az emberi jogok következetes megvalósítása.

A modern kapitalizmus mindegyik formája fasizmussá vált. Amíg ez nincs kijelentve, nem is lehet ellene eredményesen harcolni. A fasizmussá fejlődött kapitalizmus ellen antifasiszta összefogás, antifasiszta harc szükséges, ami harc a demokráciáért, az emberi jogokért, a tudományos világnézetért, az emberré válásért, az emberséges világért, az emberiség megmaradásáért.

Ezért a kapitalizmust, az érdekében harcoló fasizmus minden formáját meg kell haladni az emberré válásért, mert az emberiség megmaradása csak a szocializmussal, a szocialista demokrácia lehet. De a népi demokrácia, mint közbenső átmeneti forma is alkalmas a demokrácia továbbfejlődésében.

A szocializmusnak a proletárdiktatúra a leghatékonyabb fegyvere a fasizmus minden változata elleni háborúban, ami az emberiség demokráciájáért elkerülhetetlen antifasiszta harc.

(idézet: Münchentől Nürnbergig)

… A kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésének törvénye, s a tőkésállamok erőviszonyainak a második világháború után e törvény hatására végbement megváltozása következtében az imperializmus gazdasági, majd politikai és katonai központja Európából az Egyesült Államokba tevődött át. A háborús nyereségek és a fegyverkezési hajsza élesztőjétől hatalmasra dagadt amerikai monopoltőke magához ragadta a fő nyersanyagforrásokat, piacokat és tőkeelhelyezési területeket, létrehozta leplezett gyarmatbirodalmát, s a legnagyobb világkizsákmányoló lett. Az amerikai imperializmus, miközben a népek megtévesztése céljából a szabadság és a demokrácia jelszavát hangoztatja, valójában világ-zsandár szerepét tölti be, támogatja a reakciós parancsuralmi rendszereket, az ízig- vérig rothadt monarchiákat, szembefordul a demokratikus, forradalmi átalakulásokkal, agressziót indít a függetlenségükért küzdő népek ellen.

… A népek a második világháború tapasztalatai alapján már felismerték, milyen katasztrofális volt a béke ügyére a német militarizmus újjáélesztésének politikája.

… A német militarizmus, amely kirívóan nyilvánult meg a hitleri fasizmusban, ügyesen kihasználta a nyugati hatalmak reakciós köreinek a szocializmus, a szovjetország iránti gyűlöletét. A nyugati vezető politikusok ettől a gyűlölettől elvakultan mindent elkövettek, hogy segítsék Hitlert a német imperialisták agresszív törekvéseinek megvalósításában. A történelmi tapasztalatok azonban megmutatták, hogy a német fasizmus, amely egyre „kommunista veszélyről”, „a Kelet elleni hadjáratról” szavalt, nem a Szovjetuniót támadta meg először, hanem a nyugati országokat. A Szovjetunió ellen csak akkor indult támadásra, amikor már az egész kapitalista Nyugat-Európát leigázta.

… „Mindig azoktól a politikusoktól hallottam emlegetni az »Európa« szót — mondotta Bismarck —, akik olyasvalamit követeltek más hatalmaktól, amit a saját nevükben nem merészeltek volna követelni.”

… nürnbergi vádbeszéd következő bölcs szavaira: „Ha a német militarizmus újból felüti a fejét, nem feltétlenül szükséges, hogy ezt a nácizmus égisze alatt tegye. A német militaristák hajlandók összekötni sorsukat bárkivel vagy bármelyik párttal, amennyiben ígéretet kapnak a német véderő feltámasztására.” … ezeket a szavakat nem a szovjet vádló beszédéből, hanem Taylor tábornoknak, a vád amerikai képviselőjének beszédéből idéztük.

Filozófiai kislexikon (1980) – fajelmélet: (rasszizmus) (francia racisme a race faj) az emberfajok értékbeli egyenlőtlenségét, fölé- és alárendeltségét, a fajkeveredések káros voltát, az un. „tiszta faj” kitenyésztésének szükségességét hirdető antihumanista, reakciós, áltudományos elmélet. Az emberi fajok fiziológiai különbségéből azt a hamis következtetést vonja le, hogy az emberi fajok pszichológiailag, szellemileg nem egyenértékűek; egyesek jellegüknél, tulajdonságaiknál fogva eleve uralomra, mások ezek kiszolgálására hivatottak. A fajelmélet a faj, illetve a fajta biológiai kategóriáját minden más társadalmi kategória elé helyezi; ezzel különösen az osztálykülönbségek elsődleges szerepét tagadja vagy halvanyitja el. A nemzet fogalmát többé-kevésbé azonosítja a faj vagy a fajta fogalmával. Mindezzel igazolni akarja a nemzetek és osztályok egyenlőtlenséget, a népek elnyomását, vagyis az imperialista politika ideológiai alátámasztását szolgálja. Mint összefüggő elméletet először az eredeti tőkefelhalmozás, a gyarmatrendszer kialakulása idején dolgozták ki, azt hirdetve, hogy a felsőbbrendű „fehér faj” uralma jogos és törvényszerű az értéktelenebb színes bőrűek fölött. A hitleri fasizmus demagógiája és imperialista politikája nagyrészt a fajelméletre, a germán „kultúrfölény” elméletére támaszkodott. A fajelmélet megnyilvánulásai az antiszemitizmus, az angol—amerikai fajelméletből eredő négerüldözés. A fajelmélet ideológiájának kidolgozói a francia J. Gobineau, az osztrák L. Gumplowicz, G. Ratzenhofer és az angol származású, H Chamberlain.

A kapitalizmus politikai gazdaságtana: … Az egyszerű árutermelés alapvető ellentmondásából, a munka társadalmi és egyben magánjellegéből is következik a termelés anarchiája. A társadalmi jellegű termelésnek ez az anarchiája azonban sokkal kisebb fokú a tőkés termelés anarchiájához képest. A kapitalizmusban ugyanis — mint láttuk — a termelés nemzeti, sőt világméretekben társadalmivá válik, igen sok termelési ág kerül kölcsönös függőségbe, s ezekben nem kézi munkán alapuló kisüzemek, hanem a termelés gyors megnövelésére képes, gépeket működtető nagyüzemek termelnek. Ilyen viszonyok között sokkal inkább szükség volna arra, hogy a termelést társadalmi méretekben, központilag megszervezzék. Ez azonban a tőkés magántulajdon okozta elszigetelődés miatt lehetetlen. Ezért a kapitalizmusban gyakran alakulnak ki a termelés egészét érintő nagyméretű aránytalanságok. A termelést csak a tőkés parancsnoksága alatt álló üzemen belül szervezik meg, mivel ezt a tőkés magántulajdon nem akadályozza, éppen ellenkezőleg, lehetővé teszi és megköveteli. Így a kapitalizmusban a termelési mód alapvető ellentmondásának következményeként létrejön a termelés üzemen belüli szervezettségének és társadalmi méretekben uralkodó szervezetlenségének, anarchiájának az ellentmondása.

… A kisárutermelővel szemben a tőkés olyan termékeket sajátít ki, amelyeket nagyméretű, társadalmi használatra szánt termelési eszközökkel mások, a munkások hoztak létre. Ő tehát idegen munka kisajátítója, és a termelési eszközök magántulajdonából folyó konkurenciában csak úgy állhatja meg a helyét, ha minél több idegen munkát, minél több értéktöbbletet sajátít el. A tőkések egyetlen közvetlen indítéka a termelésre nem lehet más, mint a minél nagyobb értéktöbblet megszerzése, a határtalan meggazdagodási vágy. Ez a tőkést az egyik oldalon arra sarkallja, hogy a termelést nagymértékben növelje, a másik oldalon pedig arra, hogy a munkások kizsákmányolását egyre inkább fokozza, tehát hogy az általuk létrehozott új értéknek minél kisebb hányadát fizesse ki munkabérként. A tőkés termelési módnak ezt a legáltalánosabb összefüggését, vagyis azt, hogy a termelés közvetlen célja a minél nagyobb értéktöbblet elsajátítása, ami egyrészt a termelés növelésével, másrészt a munkások kizsákmányolásának fokozásával biztosítható, értéktöbblet-törvénynek nevezzük, s e törvény a kapitalizmus gazdasági alaptörvénye.

… A kapitalizmusban, szemben az egyszerű árutermeléssel, létrejön a termelés gyors kibővítésének lehetősége. Annak azonban, hogy a termelés gyors növelésével párhuzamosan a tőkések fokozzák a munkásosztály kizsákmányolását, az lesz a következménye, hogy a termelés időnként túlnő a kizsákmányolás által szűk korlátok közé szorított, csak lassan növekvő piacon. A termelés tehát beleütközik a fogyasztás szűk korlátaiba. Ebben áll a kapitalizmusban a termelés és a fogyasztás ellentmondása, ami egyenes következménye a kapitalista termelési mód alapvető ellentmondásának. A termelés és a fogyasztás ellentmondása a közvetlen oka a tőkés termelési módra jellemző általános túltermelési válságoknak.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!