“A hitleri Reich összeomlása” bővebben

"/>

A hitleri Reich összeomlása

A berlini csata

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

  1. A hitleri Reich összeomlása

A berlini csata

A szovjet fegyveres erőknek keleten és az amerikai-angol csapatoknak nyugaton elért sikerei április közepére megteremtették az előfeltételeket a német Wehrmacht teljes és végleges szétzúzásához. Németország területének jelentős részén már tombolt a háború; a hitleri rendszer agóniája kérlelhetetlenül közeledett. A szovjet csapatokra az a nagy történelmi fontosságú feladat várt, hogy befejezzék a német fasiszta hadsereg szétzúzását, és kitűzzék a győzelem zászlaját Berlin fölé.

A hitlerista klikk a pusztulás szélén kétségbeesett próbálkozásokat tett, hogy elodázza összeomlásának napját. A konkrétan kialakult helyzetben Berlin eleste az európai háború végét jelentette. Ezért az ellenség a csapást várva mindent megtett a védelem erősítése érdekében. 20-40 kilométer mélységben kiépítette az odera-neissei védelmi terepszakasz három védőövét. Az Odera, a Neisse és Berlin közti térségben levő számos folyónál, csatornánál, városban és helységben tartós ellenállásra rendezkedtek be. Az egész terepet kidöntött fákkal, „sárkányfogakkal”, árkokkal és különféle drótakadályokkal borították. Magát a fővárost három védőövvel vették körül. Ehhez több mint 400 nagy állandó jellegű vasbeton létesítmény tartozott. Valamennyi utcát barikádokkal reteszelték el, az útkereszteződésekben harckocsikat ástak be és betonkúpokat állítottak fel.

A fasiszta parancsnokság minden rendelkezésre álló erőt és eszközt Berlin védelmére összpontosított. Csapatokat dobtak át ide Németország belső körzeteiből, valamint a Nyugati Frontról. A védelembe bevonták a rendőrség alakulatait, a védelmi egységeket és alegységeket. A Berlint fedező „Visztula” és „Közép” hadseregcsoport állományába összesen mintegy 1 millió ember, több mint 10 000 löveg és aknavető, 1500 harckocsi és rohamlöveg, 3300 harci repülőgép tartozott. Magában Berlinben több mint 200 000 Volkssturm-katona volt. A légvédelmi tüzérséget alkalmassá tették nemcsak a repülőgépek, hanem a harckocsik elleni harcra is.

A hitlerista parancsnokság utasította a csapatokat, hogy semmi áron se engedjék be a szovjet hadsereget Berlinbe, hangsúlyozva, hogy a fő ellenség nem az amerikai-angol, hanem a szovjet hadsereg, „a háború nem nyugaton, hanem keleten dől el”. Hitler már nem bízott katonáinak kitartásában, és ezért elrendelte, hogy rendfokozatra és beosztásra való tekintet nélkül a helyszínen fel kell koncolni mindenkit, aki elhagyja az állásokat.

A szovjet főhadiszállás figyelemmel kísérte a fasiszta vezetőség minden intézkedését, s helyesen ítélte meg a küszöbönálló hadművelet nehézségeit. A szabadságszerető népek által áhított cél gyors elérése csak úgy volt lehetséges, ha erőteljes csapással rövid idő alatt szétzúzzák az ellenséget. A főhadiszállás terve az volt, hogy erős csapásmérő csoportosításokkal áttöri az ellenség védelmét, bekeríti főerőit, részekre tagolja, külön-külön megsemmisíti őket, elfoglalja Berlint és kijut az Elbához, ahol egyesül az amerikai-angol csapatokkal. Ennek a megtisztelő feladatnak a végrehajtását az 1., a 2. Belorusz Front, az 1. Ukrán Front csapataira, valamint a Vörös Zászló Renddel kitüntetett Balti Flottára bízta.

A szovjet parancsnokság teljesen tudatában volt annak, milyen bonyolult feladat a döntő hadművelet végrehajtása. G. K. Zsukov marsall így ír erről: „A háború alatt sok hatalmas és fontos hadműveletben vehettem közvetlenül részt, de a Berlinért vívandó csata oly sajátos volt, hogy egyikhez sem lehetett hasonlítani. A front csapatainak az Oderától a jól megerődített Berlinig az erős védelmi terepszakaszok mélyen lépcsőzött övezeteit kellett leküzdeniük. Szét kellett zúzni Berlin előterében a német fasiszta csapatok igen jelentős csoportosítását, s el kellett foglalni Németország fővárosát, amelyet az ellenség bizonyára körömszakadtáig tartani fog.”

A szovjet fegyveres erők ezért különösen gondosan készültek fel a támadásra. A csapatok és a technikai eszközök nagy mennyiségét kellett átdobni nagy távolságra, hogy erős csoportosításokat tudjanak összpontosítani. A 2. Belorusz Front hadseregei, amelyek március végén kijutottak Danzighoz, nyugatnak fordultak, és megindultak az Oderához. Ideérkeztek a kelet-poroszországi ellenséges csoportosítás szétzúzása után felszabadult hadseregek is. Az 1. Ukrán Front állományába került az újonnan szervezett 2. lengyel hadsereg K. Swierczewski tábornok parancsnoksága alatt. Gyors ütemben folyt a csapatok feltöltése személyi állománnyal, harci technikával, helyreállították az utakat, a vasutakat, berendezték a repülőtereket, előreszállították a lőszert és az üzemanyagot. A Pripjaty-, a Nyugati-Bug-, a Visztula-folyókon és részben vasúton az Oderára érkeztek a Dnyeperi Katonai Flottilla hajói. Danzig és Kolberg körzetébe áttelepültek a Balti Flotta hajói és repülőgépei.

A szovjet nép heroikus erőfeszítései révén elegendő erővel és eszközzel látták el a szovjet hadsereget a megsemmisítő csapáshoz. A hadművelet végrehajtásába 2,5 millió embert, mintegy 42 000 löveget és aknavetőt, több mint 6300 harckocsit és rohamlöveget, 7500 harci repülőgépet vontak be. A főcsapások irányában olyan sűrűségben összpontosították a tüzérséget és a harckocsikat, mint a háború éveiben még egyszer sem. Fontos szerepet szántak a hírnevessé vált szovjet „Katyusáknak”. A támadó frontok hadseregeiben 3255 sorozatvető működött. Az uráli és a szibériai gyárakban készült harceszközökre várt a feladat, hogy a szovjet katonák utat törjenek velük a győzelem felé.

De a szovjet csapatok legfőbb ereje mégis kiváló katonai tudásukban és magas fokú erkölcsi szellemükben volt. A berlini hadművelethez a szovjet katonák gazdag harci tapasztalatok birtokában érkeztek el, ismerték már az ellenség megsemmisítésének valamennyi útját-módját. A frontok, a hadseregek és a magasabbegységek parancsnokai tapasztalt, minden tekintetben felkészült katonai vezetők voltak, akik kitűnően ismerték csapataikat, és jól irányították őket. Sok tábornok – P. I. Batov, P. A. Belov, V. I. Csujkov, I. T. Korovnyikov, N. P. Puhov, A. Sz. Zsadov – 1942 óta állt hadserege élén. Sztálingrádtól, Leningrádtól és Kurszktól vezették el csapataikat az Oderához és a Neisséhez. A jól összekovácsolt törzsek biztos segítői voltak a parancsnokoknak.

A frontok katonáit határtalan hazafias lelkesedés töltötte el. Melyik katona és tiszt ne ábrándozott volna még a legnehezebb moszkvai és sztálingrádi harcok idején is arról, hogy egyszer eljut Berlinbe, oda, ahol kitervelték a történelem legborzalmasabb háborúját! És sokuk számára ez az álom immár közel volt a megvalósuláshoz. Most mindnyájan azon voltak, hogy minél gyorsabban teljesítsék történelmi jelentőségű feladatukat. A legjobbak közül a legjobbak kérték felvételüket a kommunista pártba. Kommunistákként akartak harcba menni. A három frontnál egyetlen hónap alatt több mint 17 000 katonát vettek fel a pártba. A hadsereg-haditanácsok határozata értelmében mindegyik Berlinbe tartó lövészhadosztálynak vörös zászlókat nyújtottak át azzal, hogy azokat a legtapasztaltabb és legbátrabb harcosok, a harcokban különösen kitűnt kommunisták és komszomolisták tűzzék ki a város főbb épületeire.

Két nappal az általános támadás kezdete előtt az 1. Belorusz Front harcfelderítést végzett az arcvonal egész hosszában. Április 14-én és 15-én összesen egy lövészzászlóaljnyi erőkből álló 32 felderítő osztag, erőteljes tüzérségi tűztámogatással, harc közben pontosan felderítette az ellenség védelmének tűzrendszerét. Egyes irányokban leküzdötték a legerősebb aknazárakat, és kiverték az ellenséget a peremvonal állásaiból. Az 1. Ukrán Front a harcfelderítést a támadás előtti éjszaka hajtotta végre megerősített lövészszázadokkal. A felderítés megerősítette a korábban szerzett adatokat.

Április 16-án az 1. Belorusz Front és az 1. Ukrán Front csapatai csaknem egyidejűleg támadásba mentek át. Az 1. Belorusz Front légiereje és tüzérsége már pirkadat előtt csapásokat zúdított az ellenség védelmére. A tüzérségi tűz ereje óriási volt: a front tüzérsége csupán a harc első napján 2450 vagon lőszert, azaz 1 236 000 gránátot használt fel. A sorozatvetők össztüze után a 47. hadsereg, a 3. és az 5. csapásmérő hadsereg, a 8. gárdahadsereg és a 69. hadsereg gyalogos és harckocsi-magasabbegységei, amelyek a küstrini hídfőben összpontosultak, rohamra lendültek. Eközben 143 nagy teljesítményű fényszóró irányította fénykévéit az ellenségre, megvilágítva a szovjet csapatok útját és vakítva az ellenséget. Ádáz harc lángolt fel. Amint kivilágosodott, a bombázók és csatarepülők növelték csapásaik erejét. A légierő egy nap alatt több mint 6550 harci felszállást hajtott végre. Küstrintől északra átkeltek az Oderán a 61. hadsereg és az 1. lengyel hadsereg csapatai, a Frankfurttól délre létesített hídfőből pedig a 33. hadsereg támadott.

Elkeseredett harcok bontakoztak ki a seelowi magaslatokon. Ez a természetes terepszakasz uralkodott az egész környező vidék fölött, s meredek lejtőivel minden tekintetben komoly akadályt jelentett Berlin előterében. Az ellenség mindenáron tartani igyekezett ezt a terepszakaszt. Ide dobta át tartalékait, és egymás után indította az ellenlökéseket. A frontparancsnok a rohamozó csapatok csapásának fokozása és az ellenséges védelem összeroppantása végett ütközetbe vetette az 1. és a 2. gárda harckocsihadsereget. Ezek az összfegyvernemi hadseregekkel együttműködve a negyedik napon áttörték az oderai védelmi vonalat. A földi csapatoknak nagy segítséget nyújtottak a front 16. légi hadseregének és a 18. távolbombázó légi hadseregnek a pilótái. A bátor sólymok négy nap alatt mintegy 17 000 harci felszállást hajtottak végre, 483 légiharcban vettek részt, és megsemmisítettek 474 ellenséges repülőgépet. I. N. Kozsedub repülő őrnagy, a Szovjetunió kétszeres hőse, a Berlin fölötti harcokban lőtte le a 62. ellenséges repülőgépet, és ezért megkapta a harmadik Arany Csillagot.

Az 1. Ukrán Front arcvonalszakaszán a tüzérségi és légi előkészítéssel egyidejűleg az ellenség vakítására és a főcsapások irányának álcázása végett ködfüggönyt alkalmaztak. A tűzcsapás után a 3. gárdahadseregnek, a 13. hadseregnek és az 5. gárdahadseregnek – a front csapásmérő csoportosításának valamint a drezdai irányban tevékenykedő 2. lengyel hadseregnek és az 52. hadseregnek a csapatai átkeltek a Neissén. A harcosok tutajokon, ladikokon, rohambürükön, hol pedig egyszerűen a gázlókon feltartóztathatatlanul törtek át a folyón. Mindegyik harcos igyekezett minél előbb megvetni a lábát a túlsó parton. Rengeteget dolgoztak a hidászok: a harc első óráiban több hidat építettek a tüzérség és a harckocsik átjuttatása végett.

Az ellenséget kezdetben megbénította a csapás ereje, de azután elkeseredett ellenállást tanúsított. Ütközetbe kellett vetni a 25. harckocsihadtestet és a 4. gárda harckocsihadtestet, majd a 3. és a 4. gárda harckocsihadsereget. A front csapatai közös erővel április 18-án áttörték a neissei terepszakasz védelmét. A harckocsihadseregek kijutottak a Spreehez, menetből átkeltek rajta, és előretörtek Berlin felé. A front csapatai a drezdai irányban beékelődtek a második védősávba, majd hárították az ellenség erős ellencsapását. Hathatósan támogatták őket a 2. légi hadsereg repülői. Három nap alatt több mint 7500 harci felszállást hajtottak végre; 138 légiharcban 155 ellenséges repülőgépet lőttek le.

Miután a szovjet csapatok áttörték a védelmet az Oderánál és a Neissénél, gyorsították a támadás ütemét. Felőrölték az ellenség fő tartalékait, s a fasiszták már nem tudták feltartóztatni az egyre erősödő nyomást. Az 1. Belorusz Front 3. és 5. csapásmérő hadserege már április 21-én áttörte Berlin belső védőövét. A fasiszta főváros északkeleti külvárosába elsőnek N. Sz. Perevertkin tábornok 79. lövészhadtestének katonái törtek be. A hadtest távolharc tüzérsége egy nappal előbb adta le az első két össztüzet Berlinre, majd tűzhengert zúdított a Reichstagra, hírül adva, hogy a megtorlás elkezdődött. A 47. harckocsihadsereg és a 2. gárda harckocsihadsereg csapatai északnyugat felől, a 8. és az 1. gárda harckocsihadsereg csapatai pedig délkelet felől megkerülték Berlint.

Különösen gyorsan törtek előre az 1. Ukrán Front harckocsihadseregei. P. Sz. Ribalko tábornok 3. gárda harckocsihadserege április 20-án kijutott Berlin déli megközelítési útjaira. A két frontnak a városhoz felvonult csapatai közt csökkent a távolság. Annak érdekében, hogy a német 9. hadsereg és 4. páncéloshadsereg főerőit biztosabban bekerítse és megakadályozza áttörésüket Berlinhez, Zsukov marsall a második lépcsőből ütközetbe vetette a 3. hadsereget, I. Sz. Konyev marsall pedig a 28. hadsereget. Az 1. Belorusz Front és az 1. Ukrán Front csapatai április 24-én Berlintől délkeletre egyesültek.

Másnap a 4. gárda harckocsihadsereg Berlintől nyugatra találkozott a 47. harckocsihadsereggel és a 2. gárda harckocsihadsereggel. Az egész berlini csoportosítás két részre vágva a szovjet csapatok gyűrűjébe került. Ekkorra az 5. gárdahadsereg előrevetett egységei Torgau körzetében kijutottak az Elbához. A szovjet katonák találkoztak az 1. amerikai hadsereg csapataival. A német fasiszta csapatok ezzel két egymástól elszigetelt részre – északi és déli részre – szakadtak.

A fasiszta parancsnokság még egy utolsó kísérletet tett arra, hogy kiszabadítsa Berlintől délkeletre bekerített csapatait, és lehetővé tegye nekik a nyugatra való áttörést. Hitler parancsára Wenck tábornok 12. hadserege elhagyta az arcvonalat az amerikai-angol csapatok előtt, és a szovjet csapatok ellen fordult. Harctevékenységének közvetlen irányítására Wenckhez repült Keitel és Jodl Berlinből. Ám a nyugati irányban áttöréssel próbálkozó ellenséges csapatokat egymástól elszigetelt csoportokra tagolták szét, és május 1-én teljesen megsemmisítették a szovjet erők. Wenck 12. hadseregét pedig, miután óriási veszteségeket szenvedett, a bekerítés külső arcvonalán megállították. Nem járt sikerrel a fasiszta vezetőségnek az a próbálkozása sem, hogy észak felől mérjen ellencsapást. Április 20-án a 2. Belorusz Front csapatai átkeltek az Oderán, és támadást bontakoztattak ki északnyugati irányban. Az 1. Ukrán Front csapatai sikeresen hárították a görlitzi ellenséges csoportosítás ellencsapásait.

Rendkívül elkeseredett harcok folytak Berlinért. Hitler közvetlen munkatársaival együtt a birodalmi kancellária mély óvóhelyén rejtőzött el, és onnan parancsolta meg, hogy Berlint az utolsó emberig védeni kell. És minél mélyebben beékelődtek a szovjet csapatok a városba, annál ádázabb lett az ellenség. Harcolni kellett minden lakónegyedért, minden utcáért, minden házért. A fasiszta fenevad nyakán azonban egyre szorosabb lett a hurok. Berlin ostroma a szovjet katonatömegek hősiességének valóságos apoteózisa volt. Rohamcsoportok alakultak lövészekből, utászokból, tüzérekből, harckocsizókból, s ezek a csoportok feltartóztathatatlanul törtek előre. Minden szovjet harcos égett a vágytól, hogy mielőbb kivívják a győzelmet. A harc nem csillapult sem nappal, sem éjjel. Nappal a magasabbegységek és egységek első lépcsői, éjszaka pedig második lépcsőik támadtak.

Április 29-ig a szovjet csapatok elfoglalták a város nagy részét, és elérték a belvárost. Előző este V. M. Satyilov tábornok 150. lövészhadosztálya rohammal bevette a Moabit fegyházat. Hosszú évekig ennek a fegyháznak a falai közt sínylődött Ernst Thälmann, a német kommunisták vezére; ebben a börtönben gyilkolták meg a hitleristák Musza Dzsalil tatár költőt. Az életben maradt foglyokat a szovjet katonák megmentették.

Április 30-án V. M. Satyilov tábornok 150. és A. I. Nyegoda ezredes 171. lövészhadosztályának csapatai megkezdték a Reichstag ostromát. Az épületbe az elsők közt törtek be Sz. A. Nyeusztrojev százados, V. I. Davidov őrnagy és K. J. Szamszonov főhadnagy zászlóaljainak katonái. Ádáz kézitusa folyt az üléstermekben, a lépcsőházakban, a szobákban. Az ellenség dühödten ellenállt. A Reichstag falain egyre több vörös zászlót lengetett a szél. 21 óra 50 perckor M. A. Jegorov és M. V. Kantarija felderítők kitűzték a Reichstag homlokzatára a Győzelem Zászlaját. A haza nagyra értékelte a Reichstag elleni rohamban kitűnt fiainak hőstetteit. A hősök ezreit tüntették ki érdemrendekkel és érdemérmekkel. A tisztek közül V. I. Davidov, Sz. A. Nyeusztrojev, K. J. Szamszonov, valamint M. A. Jegorov, M. V. Kantarija őrmester és mások megkapták a Szovjetunió Hősének Arany Csillagát.

A náci főkolomposok többsége, köztük Göring, Himler, Keitel és Jodl, idejében elmenekült Berlinből. Más vezetők még május elsején is, amikor már teljesen nyilvánvaló volt, hogy a további ellenállásnak nincs semmi értelme, megpróbálták elodázni végső bukásukat. Krebs tábornok, a német szárazföldi csapatok vezérkari főnöke minden úton-módon halogatni igyekezett a hitleri Németország kapitulációjáról való tárgyalást. De ez is hiábavaló volt. A szovjet csapatok növelték csapásaik erejét, és május 2-án Berlin helyőrsége kapitulált.

A büntetéstől rettegve Hitler április 30-án, Goebbels pedig május 1-én öngyilkos lett. Most már tömegesen adták meg magukat a német csapatok. A fasiszta Németország fővárosa a szovjet csapatok kezébe került. Befellegzett a rabló hitleri birodalomnak, az egész ocsmány fasiszta rezsimnek.

„A szovjet nép megvédte szocialista hazáját, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányait. A fasizmus vereséget szenvedett. A háború ott ért véget, ahonnan elindult. A szétvert német fasiszta csapatok feltétel nélkül letették a fegyvert.3 – A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50 éve. Az SZKP Központi Bizottságának tézisei. Moszkva 1967. 20. old. (Oroszul.)*

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com