A kapitalizmus motorja az élősködés 26. rész
Mi a megoldás a kizsákmányolás és az élősködés megszüntetésére?

A kizsákmányolás a kapitalizmusban röviden és egyszerűen jog a törvényes élősködésre!!
A tőkés törvényesen kisajátítja a proletárok által munkával termelt értéktöbbletet élősködés céljából!
A kapitalizmus a vállalkozás, a szolgaság, az élősködés szabadsága miatt hatékony, ámde embertelen!
A kapitalizmus és a fasizmus édestestvérek!

A tőkés „EMBERT” a kapitalizmus körülménye teszik embertelenné!

Aki nem dolgozik, az ne is egyék! Ez legyen az ember erkölcse! De a kapitalizmus erkölcse nem ez!
A kapitalizmus erkölcse a felsőbbrendűként élő tőkések joga az élősködésre!

*

Mi a megoldás a kizsákmányolás és az élősködés megszüntetésére?

Az osztálynélküli társadalom, a kommunizmus megteremtése, de a hozzávezető út csak a szocializmus lehet. A kapitalizmusban a tőkés vállalkozók a proletárok munkájával minden embertelensége ellenére hatalmas fejlődést tettek lehetővé. Ennek alapja a vállalkozó szellem és az élősködés lehetőségének elsöprő ereje, ami persze a proletárok munkája nélkül nem ért volna semmit. A vállalkozó szellemet a kapitalizmusban az élősködés lehetősége motiválja, ami embertelen; a vállalkozó szellemet a kommunizmus megvalósításáig, megvalósíthatóságáig és utána is mégis fenn kell tartani, megbecsülni, de mentesíteni kell az élősködés lehetőségétől. A vállalkozó szellemet magasfokú értékteremtő munkának kell elismerni, de meg kell megfosztani a kizsákmányolástól, a társadalom ellenőrzése alatt kordában kell tartani. Ez nagyon nehéz feladat, mert a vállalkozó szellemű emberek képesek a többi ember fölé emelkedni és, ha lehetőség van rá, könnyen élősködőkké válhatnak, ez történik a kapitalizmusban; nem feltétlenül a rossz erkölcsű emberek lesznek tőkések, de azzá válnak, bármit is tesznek; sőt a kiváló képességek nélkül nem is lehet senki tartósan tőkés, az erősebb ragadózó tőkés elveszi a gyengébbtől az élősködés lehetőségét vagy a maga uralma alá rendeli. A tőkés, ha nem erős ragadozó, a többi tőkés erősebb ragadozó elpusztítja. Nem mindig (sőt) az emberiség számára hasznos tulajdonság a tőkés vállalkozó „értéke”, leginkább a ragadozó élősködés a jellemzője.

Marxista filozófia alapjai: „… A termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésének tanulmányozása kulcsot ad a társadalom szerkezetének megmagyarázásához s azoknak az okoknak a megértéséhez, amelyeknek következtében az egyik társadalmi-gazdasági alakulatot egy másik alakulat váltja fel.
… Mindegyik társadalmi-gazdasági alakulat meghatározott fokot képvisel az emberiség előrehaladó fejlődésében. Az emberiség története a társadalmi-gazdasági alakulatok fejlődésének és váltakozásának története: az ősközösségi alakulatot a rabszolgatartó alakulat váltotta fel, s ennek helyébe a feudalizmus lépett; a feudális rendnek át kellett adnia helyét a kapitalista alakulatnak, s a kapitalista rendet … a szocialista rend, a kommunista alakulat első foka vált … [ja] fel.
… A társadalmi-gazdasági alakulatok váltakozásának alapja a termelési módok váltakozása. Amikor a régi termelési módot az új termelési mód váltja fel, ez alulról felfelé az egész társadalmi rend megváltozását vonja maga után. Az egyes társadalmi-gazdasági alakulatok létezése mindaddig jogosult, ameddig elősegíti a társadalom fejlődését. Amikor viszont a fennálló társadalmi rend, elsősorban az elavult termelési mód a fejlődés gátjává válik, elkerülhetetlenül a pusztulás sorsára jut.
… A termelési módtól függ mindegyik társadalmi-gazdasági alakulat belső szerkezete is. A történelem azt mutatja, hogy a társadalmi élet rendjét, a társadalom osztályösszetételét, a politikai, jogi, erkölcsi és egyéb nézeteket s a nekik megfelelő intézményeket végső soron a termelési mód határozza meg. A különböző társadalmi-gazdasági alakulatok összehasonlítás azt bizonyítja hogy a társadalom osztályokra tagozódása, a kizsákmányolás, a tömegek politikai elnyomása és jogfosztottsága a termelési eszközök magántulajdonán alapuló, történelmileg meghatározott termelési módokkal van összefüggésben. Az ősközösségi rendben, amelyben a termelési eszközök közösségi tulajdona uralkodott, nem voltak osztályok, s nem ismerték a kizsákmányolást. A magántermelésnek és a termelési eszközök magántulajdonának megjelenésével a társadalom osztályokra szakad, s az emberek között a kizsákmányolás, az uralom és az alárendeltség viszonyai alakulnak ki. Ezek a viszonyok jellemzik a rabszolgatartó rendet, a feudalizmust és a kapitalizmust. Engels mondta: „A rabszolgaság a kizsákmányolás első, az antik világra jellemző formája; ezt követi a jobbágyság a középkorban és a bérmunka az újabb korban. Ez a szolgaság három fő formája, amelyek a civilizáció három nagy korszakára jellemzők; a nyílt, legújabban leplezett rabszolgaság mindig kíséretükben járt.”
… Csakis a termelési eszközök magántulajdonára épülő termelési módok megszűnésével, s a szocialista termelési mód kialakulásával és megszilárdulásával változik meg alapvetően a társadalmi élet egész rendje, csak ekkor szűnnek meg a kizsákmányoló osztályok, ér véget a kizsákmányolás, vernek gyökeret az új politikai és jogi nézetek, valamint a nekik megfelelő intézmények, amelyek a dolgozók érdekeit fejezik ki.

… A proletariátus három fő — gazdasági, politikai és ideológiai — formában vívja harcát a kapitalizmus ellen. … A mindennapi szükségletekért folyó gazdasági harc létfontosságú a munkásosztály számára. Ez a harc azonban nem tudja megszabadítani a munkásosztályt a kizsákmányolástól, a nélkülözéstől, a bizonytalanságtól.
… A munkásosztály gazdasági harca törvényszerűen politikai harcba nő át. … Bármily nagy jelentőségű is a gazdasági harc, mégsem elegendő a tőkés kizsákmányolás megszüntetéséhez. Ehhez a proletariátus politikai harca szükséges. … A marxisták csak azt a harcot tartják a szó teljes értelmében fejlett osztályharcnak, amely nemcsak átfogja a politika területét, hanem a politikában is a leglényegesebbet: a politikai hatalom kérdését ragadja meg. A marxizmusban nem az osztályharc elismerése a legfőbb, hanem az osztályharc kiterjesztése egészen a proletariátus diktatúrájának elismeréséig.
… A politikai harc folyamán, a marxista párt vezetésével a munkásosztályban kialakul a valódi proletár osztályöntudat, osztályuk alapvető közös érdekeinek, történelmi küldetésének, forradalmi feladatainak megértése.
… A gazdasági harc szükségessé teszi, hogy a proletariátus szakszervezetekbe szerveződjék. A politikai harc megköveteli a marxista politikai párt létrehozását, amely a proletariátus osztályszervezetének legmagasabb formája.
… A proletariátus osztályharcának a gazdasági és a politikai harc mellett igen fontos formája az ideológiai harc. Az ideológiai harcnak elsősorban az a feladata, hogy megszabadítsa a munkásokat a burzsoá eszméktől és előítéletektől, s beoltsa a szocialista ideológiát a proletártömegekbe.

… Forradalmi elmélet nélkül nem lehet forradalmi mozgalom. A forradalmi elmélet a proletariátus megbízható iránytűje, vezércsillaga a felszabadulásért és az új társadalom megteremtéséért vívott harcában. Annak következtében, hogy a szocializmus eszméi meghódítják a proletariátus tömegeinek tudatát, a munkások ösztönös osztályharca tudatos harccá válik.
… a szocializmus elmélete, ha nem kapcsolódik a munkásmozgalom gyakorlatához, tehetetlen és nem váltható valóra. A marxizmus—leninizmus megalapítói ezért tűzték célul maguk elé, hogy a tudományos szocializmus elméletét egyesíteni kell a munkásmozgalommal.
… Ennek az egyesítésnek megtestesülése a marxista párt, amely beoltja a szocialista ideológiát a tömegek mozgalmába, s a forradalmi elmélet reflektorfényével világítja be a mozgalom útját. A munkásosztály csak marxista politikai pártja vezetésével képes egységes szervezett erőként fellépni.

… az osztályharcban vezető szerepet játszanak a politikai pártok. A proletariátus, akárcsak a kapitalista társadalom többi osztálya, létrehozza a maga politikai pártját. Ez a párt céljait, szervezetét és szerepét tekintve elvileg, alapvetően különbözik minden más párttól. A proletariátus pártja a marxizmus—leninizmus elveinek fundamentumára épül, s ezek az elvek alkotják megingathatatlan ideológiai alapját. A proletariátus pártja következetesen forradalmi párt, amely bátran és mindvégig védelmezi a munkásosztály érdekeit, valamennyi dolgozónak a tőkés iga és a nemzeti elnyomás alóli felszabadulása érdekeit. A proletariátus pártja azáltal, hogy irányítja és megszervezi a nép nagy tömegeinek harcát, a társadalmi fejlődés hatalmas átalakító ereje lesz, példátlanul meggyorsítja a történelmi fejlődés menetét. A marxista párt a proletariátus vezető szervezete, a munkásosztály legfőbb fegyvere a tőkés társadalom kommunista társadalommá való forradalmi átalakításáért vívott harcban.

… A munkásosztály pártja, akárcsak minden politikai párt, az osztály része. De nem pusztán része, hanem leghaladottabb, politikailag szervezett és tevékeny része, az osztály élcsapata. A munkásosztályon belül különböző rétegek vannak. A munkások többsége, akikre ránehezedik a kizsákmányolás súlyos igája, a kapitalizmus viszonyai között nem képes az osztályöntudatnak arra a fokára felemelkedni, amely az élenjáró részt, a pártot jellemzi.
… A történelem tapasztalatai arra tanítanak, hogy a munkásosztály harcedzett és kipróbált marxista párt vezetése nélkül nem arathat győzelmet a burzsoázián, nem hozhatja létre és még kevésbé tarthatja meg hatalmát. A munkásosztály marxista politikai párt nélkül annyi, mint törzs fej nélkül. A munkásosztály harca csak akkor lehet sikeres, ha harcát élcsapata vezeti, egyesíti és szervezi. Az élcsapat egységes harci szövetség, amely a legjobb, legöntudatosabb és legállhatatosabb harcosokat foglalja magába.
… A kommunista párt ereje abban van, hogy a munkásosztály élcsapata, amely a tudományos forradalmi elmélettel van felvértezve, s ezért, tudatosságát tekintve, a tömegek felett áll. A marxista párt a munkásosztály leghaladóbb, legbátrabb, leghősiesebb és legönfeláldozóbb elemeit egyesíti soraiban. Lenin azt mondotta a bolsevik pártról, hogy a munkásosztály forradalmi pártjának példaképe lett, hogy ez a párt megtestesíti korunk eszét, becsületét és lelkiismeretét.
… A pártot, amely a munkásosztály élcsapata, egyúttal a legszorosabb kötelékek fűzik az egész osztályhoz. A párt csak akkor erős és legyőzhetetlen, ha elválaszthatatlanul egybefonódik a tömegekkel, sohasem szakad el tőlük, és napról napra erősíti az összes dolgozókhoz fűződő kapcsolatait.
… A kommunista párt ereje abban is áll, hogy szervezetileg egységes, hogy a gondolat és a cselekvés egysége és a minden párttagra kötelező egységes fegyelem forrasztja egybe. A proletárpárt felépítésének alapvető szervezeti elve a demokratikus centralizmus. Ezt az elvet objektíve a proletárpárt jellege és harci feltételei határozzák meg. A demokratikus centralizmus elve a centralizált vezetést a párton belüli demokráciával, a párt vasfegyelmét a párttagok tömegeinek aktivitásával és öntevékenységével, a bírálat és az önbírálat átfogó fejlesztésével kapcsolja egybe. A pártélet lenini normái és a pártvezetés kollektivitásának Lenin által kidolgozott elvei biztosítják a párt harcképességét.

… A marxista párt tevékenységének rendkívül fontos elve a proletár nemzetköziség. Eltérően minden korábbi elnyomott osztály küzdelmeitől, a proletariátus osztályharca nemzetközi jellegű. A rabszolgák sohasem, a parasztok pedig viszonylag ritkán emelkedtek fel odáig, hogy erőfeszítéseiket akárcsak egyetlen ország méreteiben egyesítsék. A proletariátus nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi méretekben is egyesül. Ennek objektív feltételeit a kapitalizmus teremti meg, amely kialakítja a világpiacot, s a korábbi helyi és nemzeti elzártság helyett létrehozza a népek mindenoldalú kapcsolatát. A kapitalizmus fejlődése minden országban megteremti a proletariátust, amellyel közös ellenség — a burzsoázia — áll szemben. A munkásosztály és valamennyi dolgozó csak akkor szabadulhat fel a tőkés kizsákmányolás alól, ha minden nemzet proletárjai egyesítik erőfeszítéseiket. Ebből fakad a különböző nemzetek proletariátusának érdekközössége, s ezt fejezi ki Marx és Engels több mint száz évvel ezelőtt kiadott harci jelszava: „Világ proletárjai, egyesüljetek!””

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

A bíróság előtt az utolsó szó jogán mondott védőbeszéd
(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)
4
A bíróság előtt
az utolsó szó jogán mondott
védőbeszéd gyorsírói szövege

Elhangzott 1933. december 16-án a lipcsei perben

Valószínű, hogy van der Lubbe február 26-án Hennigsdorfban találkozott egy emberrel, akinek beszélt a Városháza épületében és a palotában eszközölt gyújtogatásairól. Ez az ember azt mondta neki, hogy mindezek a gyújtogatások gyerekjátékok. Felgyújtani a Reichstag épületét a választások idején – az lenne az igazi! Így történt meg a Reichstag épületének felgyújtása a politikai őrület és politikai provokáció közötti titkos szövetség útján. A szövetségnek az a tagja, aki a politikai őrületet képviseli, itt ül a vádlottak padján. A szövetségnek azok a tagjai azonban, akik a politikai provokációt képviselik, szabadon járnak. Az együgyű van der Lubbe nem tudhatta, hogy ugyanakkor, amikor ő az étteremben, a folyosón és az alsó emeleten végezte ügyetlen gyújtogatási kísérleteit, ismeretlen egyének azt a folyékony gyújtóanyagot felhasználva, amelyről dr. Schatz beszélt, felgyújtották az üléstermet.

(Van der Lubbe nevetni kezd. Egész teste hangtalan nevetőgörcsben rángatózik. Ebben a pillanatban az egész terem figyelme, bíráké és vádlottaké egyaránt, van der Lubbéra összpontosul.)

Dimitrov (Lubbéra mutatva): Az ismeretlen provokátor mindent gondosan előkészített a gyújtogatáshoz. S ez a Mefisztó nyomtalanul el tudott tűnni, és most itt ül az együgyű eszköz, a szánalmas Faust. Mefisztónak azonban nyoma veszett. A hidat Lubbe és a provokáció képviselői, a munkásosztály ellenségeinek ügynökei között minden valószínűség szerint Hennigsdorfban verték.

Werner főügyész itt azt mondta, hogy van der Lubbe kommunista. A továbbiakban kijelentette, hogy ha Lubbe nem is kommunista, de tettét a kommunista párt érdekében és azzal összeköttetésben követte el. Ez helytelen állítás.

Kicsoda van der Lubbe? Kommunista? – Semmi esetre sem! Anarchista? – Nem. Deklasszált munkás, lázongó lumpenproletár, szánalmas teremtés, akivel visszaéltek, akit felhasználtak a munkásosztály ellen. Nem, Lubbe nem kommunista. Nem is anarchista. A világ egyetlen kommunistája, egyetlen anarchistája sem viselné magát úgy a bíróság előtt, ahogy van der Lubbe viselkedik. Az igazi anarchisták esztelen dolgokat követnek el, a bíróság előtt azonban felelnek tetteikért és megmagyarázzák céljaikat. Ha egy kommunista valami ilyesmit elkövetne, nem hallgatna a bíróság előtt, amikor ártatlanok ülnek a vádlottak padján. Nem, van der Lubbe nem kommunista és nem is anarchista, van der Lubbe egy eszköz, amellyel a fasizmus rútul visszaélt.

Ehhez az emberhez, ehhez az eszközhöz, amellyel visszaéltek, akit a kommunizmus rovására használtak fel, sem a Reichstag kommunista frakciója elnökének, sem a bolgár kommunistáknak semmi közük nem lehet.

Emlékeztetnem kell itt arra, hogy Göring február 28-án reggel közzétett egy közleményt a tűzről. Ebben a közleményben az állt, hogy Torgler és Könen este 10 órakor kiszaladt a Reichstag épületéből.

Ezt az egész országban terjesztették. A közleményben az állt, hogy a gyújtogatást kommunisták követték el. Ugyanakkor van der Lubbe nyomait Hennigsdorfban meg sem vizsgálták. Azt az embert, aki van der Lubbéval a hennigsdorfi rendőrségi menedékhelyen együtt töltötte az éjszakát, elő sem kerítették…

Elnök (félbeszakítja Dimitrovot): Mikor szándékszik befejezni a beszédét?

Dimitrov: Még egy fél óráig kívánok beszélni. Meg kell mondanom a véleményemet erről a kérdésről…

Elnök: Nem beszélhet vég nélkül.

Dimitrov: A pör három hónapja alatt ön, elnök úr, számtalanszor kényszerített hallgatásra, azt ígérve, hogy majd a pör végén részletesen elmondhatom, amit védelmemre mondani akarok. A pör vége íme elérkezett, ön azonban ígérete ellenére korlátozni akar abban a jogomban, hogy beszéljek.

A hennigsdorfi kérdés rendkívül fontos. Azt az egyént, aki van der Lubbéval együtt éjszakázott, Watschinskit, nem találták meg. Indítványomat, hogy ezt az embert kutassák fel, céltalannak minősítették. Az az állítás, hogy van der Lubbe Hennigsdorfban kommunistákkal volt együtt, hazugság, melyet itt egy nemzetiszocialista tanú, Grawe fodrászmester agyait ki. Ha van der Lubbe Hennigsdorfban kommunistákkal lett volna együtt, azt már régen kivizsgálták volna, elnök úr! Azzal azonban, hogy Watschinskit felkutassák, senki sem törődött.

Azt a polgári egyént, aki a brandenburgi őrszobán elsőnek jelentette, hogy ég a Reichstag épülete, nem keresték meg, ez az ember máig is ismeretlen. A nyomozást hamis irányban vezették. Dr. Albrecht nemzetiszocialista képviselőt, aki a Reichstag épületéből közvetlenül a tűz kitörése után távozott, nem hallgatták ki. A gyújtogatókat nem ott keresték, ahol azok tényleg voltak, hanem ott, ahol nem voltak. A kommunista párt soraiban keresték őket, pedig ez helytelen volt. Ezzel lehetőséget adtak az igazi gyújtogatóknak arra, hogy eltűnjenek. S úgy határoztak: minthogy az igazi gyújtogatókat nem találták meg és nem merték megtalálni, helyükre másokat kell állítani, úgymond, a Reichstag épületének pótgyújtogatóit.

Elnök: Megtiltom, hogy ilyeneket mondjon. Még tíz percet adok.

Dimitrov: Jogom van megtenni és megokolni indítványaimat az ítéletre vonatkozólag. A főügyész beszédében valamennyi kommunista tanúvallomását hitelt nem érdemlőnek minősítette. Én nem helyezkedem hasonló álláspontra. Nem állíthatom például, hogy valamennyi nemzetiszocialista tanú hazudik. Én hiszem, hogy a nemzetiszocialisták milliói között akadnak becsületes emberek is…

Elnök: Megtiltom az ilyen rosszindulatú támadásokat.

Dimitrov: De nem jellemző-e, hogy a vád összes főbb tanúi nemzetiszocialista képviselők, újságírók és a nemzetiszocializmus hívei? Hiszen Karwahne nemzetiszocialista képviselő mondta azt, hogy Torglert együtt látta van der Lubbéval a Reichstag épületében. Frey nemzetiszocialista képviselő jelentette ki, hogy Popovot együtt látta Torglerrel a Reichstag épületében. Helmer nemzetiszocialista pincér vallotta azt, hogy van der Lubbét együtt látta Dimitrovval. Weberstädt nemzetiszocialista újságíró látta együtt Tanevet Lubbéval. Mi ez? Véletlen? Az itt tanúként kihallgatott dr. Dröscher, akit mint a „Völkischer Beobachter” munkatársát Zimmermannak hívnak…

Elnök (közbekiált): Ez nincs bebizonyítva!

Dimitrov: …állította azt, hogy Dimitrov szervezte a szófiai székesegyház elleni merényletet, amit azóta megcáfoltak, és állítólag együtt látott engem a Reichstag épületében Torglerrel. Százszázalékos bizonyossággal kijelentem, hogy Dröscher és Zimmermann egy és ugyanaz a személy…

Elnök: Ezt visszautasítom, ez nincs bebizonyítva.

Dimitrov: Heller rendőrtisztviselő idézett itt egy kommunista verset, egy 1925-ben megjelent könyvből, annak bizonyítására, hogy a kommunisták 1933-ban felgyújtották a Reichstag épületét. Én is megengedem magamnak, hogy egy költeményt idézzek mégpedig a legnagyobb német költő, Goethe versét:

Élj okosan, élj, ne álmodj,
jó, ha ezt korán megérted,
íme, itt egy jó tanács:
ing a nagy szerencse-mérleg,
nincsen nyugtonmaradás,
föl kell szállnod, vagy leszállnod,
nyerned kell és úrrá válnod,
vagy szolgálni, hogyha vesztesz,
döntened kell – győzz vagy reszkess,
üllő légy vagy kalapács.

[ Vas István fordítása]

Igen, így van ez: aki nem akar üllő lenni, annak kalapácsnak kell lennie!

Ezt az igazságot a német munkásosztály a maga egészében sem 1918-ban, sem 1923-ban, sem 1932. július 20-án, sem 1933 januárjában nem értette meg. Ebben a szociáldemokrata vezérek, a Welsek, Severingek, Braunok, Leipartok és Grassmanok a hibásak. Most azonban a német munkások ezt meg fogják érteni!

Sok szó esett itt a német jogról és törvényességről, s én is meg akarom mondani ezzel kapcsolatban a véleményemet. A bírói döntéseket kétségtelenül mindenkor befolyásolják az adott helyzet politikai körülményei, valamint az uralkodó politikai irányzatok.

Kerrl igazságügyminiszter mértékadó tanú a bíróság számára. Őt idézem:

„A formálisan liberális jog abból az előítéletből indul ki, hogy az igazságszolgáltatásnak bálványoznia kell a tárgyilagosságot. Ezzel eljutottunk a nép és az igazságszolgáltatás elidegenedésének forrásához is, s ebben az elidegenedésben végeredményben mindig az igazságszolgáltatás a hibás. Mit jelent a tárgyilagosság egy nép élethalálharca idején? Ismer-e tárgyilagosságot a harcoló katona, a küzdő hadsereg? A katona és a hadsereg csak egyet ismer, egy elvet, egy kérdést: hogy mentem meg a szabadságot és a becsületet, hogy mentem meg a nemzetet?

Ezért magától értetődik, hogy egy élethalálharcot vívó nép igazságszolgáltatása nem engedheti meg magának a lélektelen tárgyilagosság imádását. A bírói, ügyészi és ügyvédi intézkedéseket egyetlen elvnek kell vezetnie: mi hasznos a nemzet életére, mi menti meg a nemzetet?

Nem irány nélküli tárgyilagosságnak kell uralkodnia, ami szélcsendet, ezzel megcsontosodást, a néptől való elidegenedést jelent, nem; az összességnek és az egyeseknek minden cselekedetét, minden intézkedését a nép létérdekeinek, a nemzet érdekeinek kell alárendelni!”

A jog tehát viszonylagos fogalom…

Elnök: Ez nem tartozik a tárgyhoz. Most már tegye meg indítványait.

Dimitrov: A főügyész azt indítványozta, hogy a bolgár vádlottakat bizonyítékok hiányában mentsék fel. Ez azonban engem egyáltalában nem elégít ki. A dolog korántsem ilyen egyszerű. Ez nem oszlatná el a gyanút. Nem! A pör folyamán bebizonyosodott, hogy nekünk a Reichstag épületének felgyújtásához semmi közünk, tehát semmiféle gyanúnak itt helye nincs. Bennünket, bolgárokat, valamint Torglert nem bizonyítékok hiányában kell felmenteni, hanem azért, mert nekünk, kommunistáknak, ehhez a kommunistaellenes cselekedethez semmi közünk nincs és nem is lehetett.

Indítványozom a következő döntés meghozatalát:

1. a Legfelsőbb Bíróság ismerje el a cselekményben való ártatlanságunkat és a vád alaptalanságát; ez vonatkozik rám, Torglerra, Popovra és Tanevra;

2. van der Lubbét tekintse eszköznek, akit arra használtak fel, hogy ártson a munkásosztálynak;

3. az ellenünk emelt alaptalan vád bűnös kezdeményezőit vonják felelősségre;

4. e bűnösök terhére ítéljen meg a bíróság számunkra kártérítést: elveszett időnkért, megrongált egészségünkért és az elviselt szenvedésekért.

Elnök: Ezeket az úgynevezett indítványait a bíróság az ítélet meghozatalánál tekintetbe fogja venni.

Dimitrov: Eljön az az idő, mikor ezeket az indítványokat kamatostul megvalósítják. Ami a Reichstag felgyújtásának tisztázását és az igazi gyújtogatok felkutatását illeti – ez természetesen az eljövendő proletárdiktatúra népbíróságának feladata lesz.

A XVII. században Galileo Galilei, a tudományos fizika megalapítója, az inkvizíció szigorú bírósága előtt állt, ahol rá mint eretnekre, halálos ítélet várt. Mély meggyőződéssel és eltökéltséggel ezt kiáltotta:

„És mégis mozog a Föld!”

S ez a tudományos tétel később az egész emberiség közkincsévé lett.

Elnök: (éles szavakkal félbeszakítja Dimitrovot, feláll, veszi az iratokat, és menni készül).

Dimitrov (tovább beszél): Mi, kommunisták, ma nem kevésbé eltökélten, mint az öreg Galilei, mondhatjuk:

„És mégis mozog a Föld!”

A történelem kereke előremozog – Szovjet-Európa felé, a szovjetköztársaságok világszövetsége felé!

S ezt a kereket, amelyet a proletariátus forgat a Kommunista Internacionálé vezetésével, semmiféle pusztító rendszabállyal, börtönbüntetéssel, halálbüntetéssel mozgásában feltartóztatni nem lehet. Ez a kerék forog, és forogni fog a kommunizmus végső győzelméig!

(A rendőrök megragadják Dimitrovot, és erőszakkal leültetik a vádlottak padjára.

Az elnök és a bíróság tanácskozásra vonul vissza abban a kérdésben, hogy szabad-e Dimitrovnak tovább beszélnie. A tanácskozás után ismét megjelenik, és kihirdeti, hogy Dimitrovtól végleg megvonják a szót.)

Georgi Dimitrov: Izbrani proizvedenija.
4. köt. 148-188. old.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!