A Nemmzetth Cila nénnye tegnapelőtt azzal biztatott bennünket, hogy a koronás ragály vajdaságunkban alulról nyaldossa csupán a napi ezres új megszállotti határértéket. (Hála világszínvonaú védelmünknek, ami végett pedig köszönet vajdánknak!)
És igaza volt Cila nénnyinek még tegnap is!
Igen ám, de tegnap a vajda kitette a lábát Döbrögisztánból, egy kis brüsszeli pénzszerző csatára! Ezt látva Covid vérszemmet kapott, és rárontott a vezíri jelenlét hiánya miatt védelem nélkül maradt döbrögisztáni itthonmaradottakra!
Csakis ezért történhetett, hogy ma reggelre már nem alulról nyaldosta az ezres napi létszámot, hanem rekordot döntött! Legalábbis erre a következtetésre juthatunk a koronavirus.gov.hu nevű qrmányvetítölde ma reggeli, MEGKÉRDŐJELEZHETETLENÜL OBJEKTÍV élménybeszámolójából. Lássad Nyájas Olvasó magad is:
„1322 újabb magyar állampolgárnál mutatták ki az új koronavírus-fertőzést (COVID-19), ezzel 28 631 főre nőtt a hazánkban beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 17 beteg, így az elhunytak száma 798 főre emelkedett, 6349-en pedig már meggyógyultak. Az aktív fertőzöttek száma 21 484 fő. Az aktív fertőzöttek 36 %-a, az elhunytak 52 %-a, a gyógyultak 37%-a budapesti. 740 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 47-en vannak lélegeztetőgépen…”
Szerencsére csak ez az egy ilyen lelombozó hír van a portálon. A többi az csupa fantasztikus, vajdaság pórnépének csudás jövőjét fölvázoló jó hír! Úgyhogy érdemes ráklikkelni!
A balrad.ru egyik olvasója küldte a bolognak e – mailben az alábbi javallatot, RAGÁLY ELLEN:
„Egy koronavírus által megfertőződött orvoskollégánk levele.Külföldön dolgozó kollégánk (aki igazoltan koronavírus által fertőzött) kért meg minket, hogy osszuk meg az eddigi tapasztalatait.
Tanulságos olvasmány, megéri elolvasni!
„Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A svájci-német határon élek, igazoltan fertőzött vagyok.
Jelenleg lábadozom, a szervezetem lassan 2 hete küzd a vírussal.
Kérem szépen Önöket, hogy a túlélési tippjeimet terjesszék el, hogy minél többen túlélhessék a betegséget!
A legfontosabb:
Mellkasi fajdalom jelentkezése esetén semmiképpen se aludjanak a hátukon fekve!
Vagy ülve bóbiskoljanak, vagy az oldalukon fekve, és mozogjanak minél többet, az ágyban is, a házban is, akár a szabadban, friss levegőn is, mert attól beindul a keringés, és felerősödnek tőle!
A vírusos tüdőgyulladás okozza a haláleseteket, és a tüdő károsodását is.
Ha nem mozognak, a tüdőgyulladás súlyosbodik!
Nem igaz, hogy a vírus csak az idősekre és a betegekre veszélyes!!!
Fiatal vagyok, jól táplált, egészséges, edzett, mégis nagyon legyengített!
Ha nem keltem volna fel az ágyból, és nem mozogtam volna, valószínűleg most halott lennek, mert a tüdőgyulladás megölt volna, annyira legyengít!
Csak akkor lettem jobban, mikor felkeltem, és mozogtam, egyébként levegőt sem kaptam volna…
Aki a hátán fekszik végig az ágyban, és nem mozog semennyit, az teljesen legyengül, meghal, higgyék el nekem!
Bármennyire gyengének érzik magukat, keljenek fel, minden nap sétáljanak egyet, akár a házban is, nyitott ablaknál, ez mentett meg engem is.
Ha csak fekszenek, súlyosbodik a tüdőgyulladás, és belehalnak jó eséllyel!
Ülve legyenek, ha járni, mozogni nem tudnak, mert ez a testhelyzet kedvez a légzésnek, a fekvés pedig nehezíti.
Készítsenek maszkot maguknak, és sétáljanak! Van ehhez minden háztartásban elérhető papír, legyen az zsebkendő, papírtörlő, bármi.
Ha tehetik, minden nap fogyasszanak sok fokhagymát, zöld teát, és nagy dózisban vitaminokat, pl. borászoktól szerezzenek be tiszta C-vitamint, megéri felerősíteni magukat a helyes táplálkozással!
Az egészségügy már most is túlterhelt, és a helyzet csak romlani fog egy darabig, mindenki elkapja, ezért semmilyen orvosi segítséget ne várjanak, hanem magukon és egymáson segítsenek!
Ismétlem:
Aki nem mozog, az meghal!
Ezt a betegséget nem lehet csak úgy kiheverni ágyban fekve, mint az influenzát!
Keljenek fel, és járjanak!
Aki dohányzik, még most hagyja abba, hogy javítsa az esélyeit a túlélésre!
Isten óvja Önöket!”
A balrad.ru is megteszi a maga ragályellenes jótanácsát:
VISELJÜK HELYESEN A MASZKOT!
Ha pedig még nem volna, szerezzünk be mielőbb!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
A tettek beszélnek: A horda egyáltalán nem jelent meg a Nyugdíjas Parlament ülésén
Megmutatták, mennyire törődnek az idősekkel: semennyire! A demokratikus erők mindegyike képviseltette magát, mert javítani akarnak a nyugdíjasok életkörülményein.
Az idősek civil szervezeti, a nyugdíj kérdés szakértői és hét politikai párt – hosszas előkészítő munka után – megállapodtak a mindannyiuk által elfogadott és közösen támogatandó, az idősek életkörülményeit javító intézkedések szükségességéről – áll Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület közleményében.
A DK, a Jobbik, a Liberális Párt, a Momentum, a Párbeszéd, az LMP és az MSZP, valamint Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület megállapodásáról van szó. Valóban, a Fidesz-KDNP nem szerepel a felsorolásban, ugyanis még arra sem vették a fáradságot, hogy elmenjenek az ülésre.
A dokumentum alapján kezdeményezik az év elejei nyugdíjemelés jelenlegi gyakorlata helyett a vegyes indexálás bevezetését, az alacsony nyugellátásban részesülők ellátásának soron kívüli felzárkóztatását, továbbá az indokolatlanul nagy nyugdíjkülönbségek fokozatos mérséklését.
Az aláírók támogatják a település szintű, a helyi döntéshozók és a körzetben tevékenykedő nyugdíjasokat tömörítő szervezetek együttműködését.
Épp itt lenne az ideje, hogy a vámpírkormány ne csak akkor törődjön a nyugdíjasokkal, ha közeledik a választás. Nem alamizsnára van szükség, hanem igazi változásra! Talán nekik is feltűnhetne végre, hogy havi 60 ezer forintból nem lehet megélni. (ezalényeg)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: A horda távolmaradása az olyan eseményektől, ahol várható a vajdaimádó szeánsz elmaradása – egyáltalán nem meglepő. Mondhatni természetes!
Meglepő viszont az, hogy a nyugdíjasok még mindig reménykednek az életüket tönkretevők másik táborának – „a demokratikus erők” néven emlegetett politikai bűnbandák – jóindulatában! Amely kontrabandák CSAK VOKSVADÁSZATOT rendeztek.
Hihetetlen, de a magyar nyögdíjasok még mindig hisznek a szirénénekeknek, és nem látják a cápát!
Pedig láthatnák, hogy minden ígéret sivatagi homokra épül! NINCS GAZDASÁGI ALAP! NINCS SAJÁT ORSZÁG! CSAK MÉRHETETLEN ELADÓSODOTTSÁG VAN! TELJES KISZOLGÁLTATOTTSÁG VAN! REMÉNYTELENSÉG VAN!
Remény mindössze a politikai bűnbandákban él, hogy hülye és alaptalan ígérgetéseikkel voksokat tudnak szerezni az ÁLTALUK IS nyomorba taszítottaktól.
A MOST nyögdíjasok reménytelen helyzetben vannak! Amíg ez az embertelen rablórendszer fennáll, számukra semmi remény.
DE…! – UTÁNA IS MÉG HOSSZÚ IDEIG MEGMARAD(na) A REMÉNYTELENSÉG!
HA MA LEENE EGY VALÓDI RENDSZERVÁLTÁS, akkor talán a most harminc éveseknek lenne méltó nyugdíjas lét! Úgy 30 év múlva! TALÁN 2050 táján.
Mert az elmúlt 30 év bűnös rombolását kéne előbb helyrehozni! Országot alapítani, gazdaságot kiépíteni! Olyan értékteremtő gazdaságot, ami egyszer már volt, és ami garantálta/garantálná az emberhez méltó nyugdíjas létet!
AKI ENNÉL JOBBAT – SZEBBET ÍGÉR, AZ HAZUDIK! AKI PEDIG HAZUDIK, AZ LOP!
A nyögdíjasok rá a tanúk: 30 éve – a rendszerváltáskor – ígértek minden szépet és jót!
ÉS MOST AZÉRT VAN BAJ, MERT MINDENT ELLOPTAK! AZ ÍGÉRGETŐK!
A demokratikus köztársaságtól a konzervatív köztársaságig – 7 (idézet:Hitler hatalomra jutása – Székely Gábor)
A választások eredményéből levonható következtetések meglehetősen nyilvánvalóak voltak. A weimari pártoknak, amennyiben eleget kívántak tenni az előző, az 1924. decemberi választások óta erősödő bizalomnak, változtatniuk kellett korábbi politikájukon. A változtatás szükségességét a demokrata párt és a centrum a szociáldemokrata párt javaslata, a „nagy koalíció” elfogadásával, a korábbiaknál mérsékeltebb és általánosabban megfogalmazott követelésekkel ismerte el. A szociáldemokraták pedig az ellenzéki álláspont feladásával, s – a párt baloldalának ellenvéleményével szemben – nem csupán a kormányban való részvétellel, hanem a kormányalakítás felelősségének vállalásával.
A kormány megalakítása mégsem ment egykönnyen. A koalíciós tárgyalásokon késhegyre menő vitákat folytattak a leendő partnerek a tárcák elosztásáról, a követendő „egységes” irányvonalról. Nem kis kérdésekről volt szó: a külpolitikában Stresemann már meghirdette a megszállt Rajna-vidék felszabadítását, a Danzighoz vezető lengyel fennhatóságú folyosó, az úgynevezett korridor visszaszerzését, a felső-sziléziai határok szükséges módosítását, sőt – mint távolabbi célt – a „német egység” helyreállítását, azaz Ausztria bekebelezését, az Anschlusst. A belpolitikában a kisebb, de nagy viharokat kiváltó szociális intézkedések mellett a fő kérdés a hadsereg újrafelfegyverzése, s ennek egy jelentős állomása, a szociáldemokrácia által mindeddig ellenzett „A” típusú cirkáló gyártása volt. Ezekkel a vitákkal magyarázható, hogy a korábbi kudarc ellenére a miniszterelnöki poszt betöltésére javasolt Hermann Müller csak több mint egy hónappal a választások után, 1928. június 28-án mutathatta be kormányát a birodalmi elnöknek.
A kormányalakítást követő hangulatot túlzott optimizmus jellemezte – legalábbis a szociáldemokrácia részéről. Severing, a pártvezetés egyik oszlopa, a „mindenkori porosz belügyminiszter” (aki most a birodalmi kormányban is ezt a posztot vállalta) magabiztosan nyilatkozta a kabinet megalakulásának napján: „Alkalmunk volt arra, hogy négy évig szabadságon legyünk, távol a kormányválságoktól, a programjavaslatoktól és a követendő irányvonalról folytatott tárgyalásoktól, hogy e négyéves szabadságot a köztársaság felépítésének gyakorlati feladatai érdekében használjuk fel.” Az új miniszterelnök pedig július 3-i első kormánynyilatkozatában nem kevésbé határozottan jelentette ki: „A német köztársaság alapjai szilárdak és megingathatatlanok.” S az első pillanatban mindez valóságnak tűnhetett.
A kormány összetétele azonban korántsem hasonlított a legutóbbi, az 1920-as szociáldemokrata kabinetre, amelyben a kancellári tiszt mellett öt tárca jutott az SPD-nek, négy a Centrumpártnak. A mostani kormányban a szociáldemokrata pártnak csak két minisztere foglalt helyet (és éppen a nem sok jóval kecsegtető belügyi és munkaügyi tárca élén), a demokraták részéről szintén kettő (ebből azonban a fontosabbat, az igazságügyit hamarosan át kellett engedniük a centrumnak), a centrum hármat kapott, a régi nagy ellenfél, a Német Néppárt pedig kettőt, mégpedig az igen fontos külügyi és gazdaságügyi tárcát. (Az utóbbiról azonban a világgazdasági válság kirobbanását követően, 1929 decemberében azonnal lemondott, átengedve a kormányzati felelősséget a szociáldemokratáknak, átvéve ugyanakkor tőlük a nagybankok számára legfontosabb pénzügyi tárcát, amit viszont a szociáldemokraták nem vállaltak, miután szembekerültek a Birodalmi Bank mindenható elnökével, Hjalmar Schachttal.)
Kompromisszum volt a Néppárt bevonása a koalícióba, amivel a szociáldemokrata párt a centrum követelésének tett eleget. (A kompromisszum nem lett volna feltétlenül szükséges, mert bár a három „weimari párt” a választásokon nem szerezte meg az abszolút többséget, összeredményük 49% volt, a parlamenti mandátumokat tekintve helyzetük jobb volt – a 491 mandátumból 256-ot mondhattak magukénak -, s így a Néppárt nélkül is többségi kabinetet alakíthattak volna.) A centrum célja a jobboldal megosztása volt, bár az elsősorban Stresemann tekintélyével összefüggő személyi megfontolások is nagy szerepet játszották benne. Hasonló kompromisszumnak volt tekinthető a párton kívüli Wilhelm Groener hadügyminiszterségének elfogadása. Groener tábornok közismerten jobboldali, militarista politikus volt; a háború utolsó évében Hindenburg helyetteseként tevékenykedett. Még az előző, centrumpárti kabinet idején került posztjára, s nem is akármilyen körülmények között. Első ízben fordult elő, hogy nem a koalíciós pártok, hanem a hadsereg ügyeinek mind nagyobb figyelmet szentelő birodalmi elnök, Hindenburg maga jelölte a „gyengének bizonyult” (s emellett korrupciós botrányba is keveredett) demokrata párti Otto Gessler helyére. Groener személye és befolyása hamarosan nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kompromisszumok következménye a várakozásokkal ellentétben éppen a kormánykoalíción belüli ellentétek gyors kibontakozása lett.
Az első összecsapás a szociáldemokraták vereségével zárult. Tárgya a hírhedt „A” típusú cirkáló volt. A kormány néhány héttel hivatalba lépesét követően, augusztus 10-én a szociáldemokrata miniszterek támogatásával állást foglalt a hajók építésének megkezdése mellett. A döntés óriási felháborodást keltett a munkásság körében, de megmozgatta a demokratikus és antimilitarista közvélemény nagy részét is. A tiltakozás hatására a szociáldemokrata pártvezetés és parlamenti frakció előbb óvatosan bírálta a kormánydöntést, majd november 15-én Ottó Wels, a párt egyik elnöke a gyártás beszüntetésére terjesztett be javaslatot a parlamentben. Éles vita bontakozott ki, amelynek kimenetelét nem utolsósorban Groener döntötte el, amikor bejelentette: a szociáldemokrata indítvány elfogadása esetén lemond hivataláról. A parlament képviselői végül is 257:202 arányban, 8 tartózkodással, meglehetősen nagy többséggel a Wels-féle indítvány ellen szavaztak, a német néppártiak mellett tehát a centrum egy része is a koalíciós partnerrel szemben foglalt állást.
Amíg a hadihajók vitája egyértelműen csak a szociáldemokrácia elszigetelődését, elsősorban pedig a jobboldallal szembeni egységes fellépés korlátait jelezte, az 1929. januári kormányválság már a centrum egészének ellenállására utalt, s a szociáldemokrácia legfontosabb bázisát, a porosz kormányt támadta.
Poroszország hagyományosan a szociáldemokrata párt fellegvárának számított, s 1925 óta megszakítás nélkül a párt túlsúlyával alakított koalíciós kabinet kormányozta. A centrum most elérkezettnek látta az időt arra, hogy – a birodalmi kormány példájára hivatkozva – a koalícióba bevonják a Német Néppártot is, ezzel erősítve a polgári pártok befolyását. A szociáldemokrata párt visszautasította a követelést. Válaszul a centrum képviselői kiléptek a birodalmi kormányból, a koalíciót azonban nem mondták fel. S bár az így keletkezett furcsa helyzetet a német néppártiak bevonásával kisebb kompromisszumokkal sikerült megoldani és a centrum miniszterei áprilisban visszatértek a kormányba, a koalíció többé nem nyerte vissza még korábbi viszonylagos stabilitását sem. Pedig erre éppen az elkövetkező hónapokban lett volna nagy szükség, amikor a gazdasági fellendülést még mindig kísérő munkanélküliség ismét növekedett, új lendületet vettek a sztrájkmozgalmak, és különféle nagygyűlések, tömegmegmozdulások sikeres szervezésével bizonyították erejüket a kormánypolitikával szembenálló jobb- és baloldali erők egyaránt.
A szociáldemokrácia erőfeszítései a koalíció stabilizálására nem elégítették ki a centrum, s még kevésbé a Német Néppárt követeléseit. Emellett a párton belül is ellentéteket robbantottak ki, s az SDP tömegbázisa is csökkent. Az elkövetkezendő időszak kompromisszumai ugyanis meglehetősen egyoldalúan a nagytőkének és a nagybirtokosoknak kedveztek, s csak igen csekély mértékben segítették elő azoknak a gazdasági, politikai és szociális feladatoknak a megoldását, amelyeket a párt választási hadjárata során, majd az első kormánynyilatkozatban meghirdetett.
Az ország gazdasági életének formálásáról a párt lényegében már a kormányzat első hónapjait követően lemondott. Elfogadta a szociáldemokrácia egyik legtekintélyesebb teoretikusának elméletét, hogy amíg a társadalom „fejlődése a gazdaság területén döntő mértékben kényszerítő körülményeknek van alávetve, a szociáldemokráciának társadalompolitikai területen feladata, hogy valamennyi politikai és társadalmi szférában képviselve magát, tevőlegesen járuljon hozzá a republikanizálás és a demokratizálás megóvásához és keresztülviteléhez”.
Hamarosan az említett „társadalmi-politikai terület” is leszűkült. A demokrácia és a köztársaság védelmének jelszavával a párt mind gyakrabban csupán az egyre élesebb osztályösszecsapások tompítására tett kísérleteket igyekezett alátámasztani, a koalíció további fenntartásának szükségességét igazolni. Jellemző példája ennek az év legjelentősebb sztrájkja idején követett politika volt.
A sztrájk a munkásmozgalom egyik fellegvárában, a Ruhr-vidéken robbant ki. Résztvevői a német munkásosztály legszervezettebb rétege, a fémmunkások voltak, akik 1929. szeptember végén, a munkaintenzitás növelésére és a munkafeltételek romlására hivatkozva a kollektív szerződésben meghatározott órabérek 15 pfenniges emelését és a nyolcórás munkaidő bevezetését követelték. A munkáltatók válasza október 27-én 213 000 fémmunkás kizárása volt: nem fogadták el a Német Fémmunkás Szövetség által is támogatott, az eredeti követeléseknél jóval szerényebb, a munkaidő csökkentését nem tartalmazó, s csupán 2-6 pfenniges emelést előíró végzést. A kizártak támogatására országos mozgalom bontakozott ki, tárgyalások kezdődtek az üzemekben tevékenykedő különféle irányzatú (szociáldemokrata, kommunista, keresztényszocialista) szakszervezetek egységes fellépését biztosító „Harci vezetőség” („Kampfleitung”) létrehozásáról. A szociáldemokrata párt azonban nem a munkások összefogásával és a követelt széles szolidaritási akció országos kibontakoztatásával, hanem parlamenti eszközökkel kívánta megoldani a válságot. A birodalmi kormány és a munkaügyi miniszter Carl Severinget, a kormány szociáldemokrata belügyminiszterét bízta meg a közvetítő akcióval. A munkaadók szövetségei, a Német Ipar Birodalmi Szövetsége és a Német Munkaadók Szövetségének Egyesülése, amelyek döntő összecsapásnak tekintették a konfliktust a kollektív szerződések felülvizsgálatát követelő szakszervezetekkel, elfogadták a közvetítést és felfüggesztették a kizárásokat. S nem kellett csalódniuk. Severing elérte, hogy az új kollektív szerződés az első döntőbírósági javaslatnál is szerényebb, 3-4 pfenniges emelést tartalmazzon, s hogy a munkások mintegy hatvan százalékát kitevő, teljesítménybérben dolgozók lemondjanak a béremelésről. A munkaidő csökkentéséről természetesen már szó sem esett. A döntés, amelyhez hasonlóak többször is születtek az elkövetkezendő időszakban, a munkásság körében kiábrándultságot okozott, elsősorban a szociáldemokrata párt, de a szakszervezeti vezetés politikája miatt is.
A másik ügy már kormányválsághoz, majd a kabinet bukásához vezetett.
1927 márciusában a Munkanélküli Biztosítás Birodalmi Hivatala a kormányhoz fordult, mert a munkanélküliek számával arányosan növekvő kifizetéseit egyre kevésbé tudta fedezni. A munkaadók szövetségei és parlamenti képviselőik azonnal a szociáldemokrata frakció által javasolt, a „munkanélküli-biztosítási hozzájárulás szükséges és halasztást nem tűrő emelésére” beterjesztett tervezet ellen foglaltak állást, s követelték az egy főre eső kifizetések csökkentését. A kormány ekkor bizottságot nevezett ki a munkanélküli-biztosítás új törvénytervezetének kidolgozására, mindjárt leszögezve, hogy a törvénynek „tekintettel kell lennie a birodalom pénzügyi helyzetére”. Ez utóbbi utalással a szociáldemokraták és a demokraták, a centrum egy része és a Német Néppárt egészének érvelését kívánták ellensúlyozni, akik a bérből élők növekvő gazdasági nehézségeire hivatkozva foglaltak állást az új törvény szükségessége ellen.
A polgári pártok érvelése talán magyarázható és elfogadható lett volna, ha nem éppen ebben az időben kerül a parlament elé egy másik, az ország gazdasági életére nézve jóval nagyobb megterhelést jelentő törvénytervezet „Kelet-Poroszország gazdasági megsegítéséről”. A tervezet többek között elengedte a telekadósságok kamatainak fizetését és az 1929-től 1932-ig terjedő időszakra évi mintegy 19 milliós támogatást irányzott elő „a terhek mérséklésébe”, további 38 milliót „a telepítési tevékenység fedezésére”, ezzel hatalmas összegekhez juttatva a keletporosz junkereket. A hatalmas felháborodást kiváltó úgynevezett Osthilfe (keleti segély) törvényt, amelynek egyik legfőbb támogatója maga Hindenburg volt, a demokrata párti ellátásügyi miniszter előterjesztésében minden nehézség nélkül fogadta el a parlament. Nem így a munkanélküli-biztosítás módosítását.
A bizottság több hónapos tevékenysége, amelyet a koalíciós pártok éles vitája kísért, októberre kormányválságba torkollott. S a szociáldemokrácia ismét engedett. Belenyugodott abba, hogy a parlament elé kerülő tervezet egyetlen konkrét pontja a biztosításban részesíthetők körének meghatározása legyen (ezt az első ízben munkába lépőknél 54, másoknál 26 hét folyamatos munkaviszonyban határozták meg), és abba is, hogy a hozzájárulás mértékéről – és ami ezzel összefüggött, a leendő munkanélküli-segély nagyságáról – a döntést egy későbbi időpontra halasszák. A „szükséges és halasztást nem tűrő” intézkedésekből így semmi sem lett. Ennek ellenére sem sikerült a koalíciós pártok egységes fellépését elérni: az október 3-i parlamenti vitát követő szavazáskor a Néppárt 45 képviselője közül 40 tartózkodott, nem foglalt állást a dokumentum ellen.
Az események ezt követően felgyorsultak, amihez, ha nem is meghatározó, de jelentős mértékben járult hozzá a tőkés világgazdaságot alapjaiban megrázó, a New York-i tőzsde összeomlásával kirobbant világgazdasági válság. A koalíciót még fenn lehetett tartani azon az áron, hogy a pénzügyminiszter, Rudolf Hilferding – és egyben a szociáldemokrata párt – teljesen feladta addigi stabilizációs politikáját, amely a finánctőke követeléseivel szemben nem a széles néptömegeket érintő fogyasztási adók növelésével, hanem elsősorban a nagytőke által igényelt külföldi kölcsönökből kívánta egyensúlyba hozni az egyre nagyobb hiányt mutató államháztartást. Hasonló megfontolásból szavaztak a szociáldemokrata képviselők a nagybirtoknak kedvező agrárvédővámok, a mezőgazdasági termények belföldi magas árszintjét biztosító, a munkásságra mindenképpen hátrányos intézkedés mellett. Mindez azonban nem bizonyult elégségesnek. 1930. március 27-én, miután a szakszervezetek elutasították a munkanélküli-biztosítás kiadásainak és bevételeinek egyensúlyba hozását célul kitűző, a korábbiaknál még kedvezőtlenebb, egyértelműen a folyósított segélyek csökkentését jelentő szociáldemokrata-német néppárti megegyezést, s bebizonyosodott, hogy a korábbi, az állami hozzájárulások növelését tartalmazó javaslat parlamenti szavazásakor a Néppárt most már nem tartózkodni fog, hanem ellene szavaz, Hermann Müller benyújtotta kormányának lemondását.
A szociáldemokraták vezette Müller-kormány a weimari köztársaság utolsó parlamentáris kabinetje volt. Lemondásával nem csupán a „nagy koalíció” bomlott fel, hanem elérhetetlen távolságba került a volt „weimari koalíció” újjászervezése. Ha lehet, még távolabbra került a szociáldemokraták által kormányra kerülésükkor remélt „abszolút többség” meghódítása az elkövetkezendő választásokon. Ezzel szemben nyilvánvalóvá vált, hogy a már korábban csődöt mondott polgári pártokhoz hasonlóan Németország Szociáldemokrata Pártja sem rendelkezik olyan erővel és olyan programmal, amely alkalmas lenne az ország mind súlyosabb gazdasági és politikai helyzetének megoldására, vagy legalábbis a széles néptömegek számára elfogadható és általuk támogatott program keresztülvitelére.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Ma már 2020 október 2. péntek van. Az idei esztendő 276. napját tapossuk. Rohan ám az idő!
A Gergely-naptár szerint ebből az évből még 90 – merthogy SZÖKŐÉV AZ IDEI – nap van hátra.Tehát ez az esztendő 366 napból áll!
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2024; 2028…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Petra, Berengár, Örs, Petrina, Tamás, Tomaj nevű kedves olvasóit.
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
Október 2 – án IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
Hogy is volt? Mi is volt? Kik születtek? Kik haltak meg?
Oroszország, az Egyesült Államok és Franciaország vezetői ma közös nyilatkozatot adtak ki a Hegyi – Karabahban szeptember 27.- óta dúló háborúval kapcsolatban.
Az Orosz Föderáció elnöke Vlagyimir Putyin, az Amerikai Egyesült Államok elnöke Donald Trump, és a Francia Köztársaság elnöke Emmanuel Macron, az EBESZ „Minszki – csoportjának” társelnökei, a leghatározottabban elítélik az erőszak eszkalálódását a kapcsolati vonalon a hegyi – karabahi konfliktuszónában.
„Gyászoljuk az áldozatokat, és részvétünket fejezzük ki a meggyilkoltak és a sebesültek családjainak.
Felhívjuk az érintett feleket a fegyveres erőik közötti ellenségeskedés azonnali befejezésére.
Felszólítjuk Örményország és Azerbajdzsán vezetőit, hogy haladéktalanul vállaljanak kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy jóhiszeműen és előfeltételek nélkül, az EBESZ „Minszki – csoportjának” társelnökei segítségével kezdjenek tárgyalásokat a rendezés lényegéről”- olvasható a világ vezető politikusai közös nyilatkozatának szövegében.
Kardigan ankarai vajda kapásból elutasította és leugatta a nyilatkozatot!
„Megengedhetetlennek nevezte Oroszország, az Egyesült Államok és Franciaország elnökei közös nyilatkozatát a hegyi – karabahi helyzetről és állásfoglalás módjáról.
Elmondta, hogy az úgynevezett Minszki – csoport, amely az Egyesült Államokból, Oroszországból és Franciaországból áll, 30 évig nem tudta megoldani a karabahi kérdést, figyelmen kívül hagyva a problémát, és ma a három ország vezetői megpróbálják megtalálni a fegyverszünet módját a negatív események hátterében.
„Megbeszéltem a karabahi problémát Oroszország, az Egyesült Államok és Franciaország elnökeivel, de nincs eredmény. Testvéreink nem térhetnek vissza a földjükre. És mivel nincs eredmény, itt az ideje annak elérésére, és Azerbajdzsán elkezdte a megfelelő lépéseket megtenni. Elfogadhatatlan, hogy a „Minszki – csoport” most tűzszünetet követel Hegyi – Karabahban. Követelniük kell, hogy Örményország először fejezze be Hegyi – Karabah elfoglalását.
A Karabah elfoglalását figyelmen kívül hagyó kétszínű országok felszólítása nem fontos számunkra!”
(Forrás:rusvesna.su)
Az őskeresztényi hitet valló Döbrögisztán qrmánya ma délután szinte szó szerint idézve Kardigan muszlim vezír indokait, kiállt a tezsvíri Azerbajdzsán mellett!
Ilyen körülmények között nem is csoda, hogy Donbassz dolgaival csak az arra hivatottak foglalkoznak. Ez pedig nem sok jóval kecsegtet.
„Az ukrán hatóságok nyilatkozatai Donbassz saját feltételekkel történő visszaszszerzésének terveiről jelzik a minszki megállapodások kijevi végrehajtásának tényleges megszüntetését” – jelentette ki Borisz Grizlov, Oroszország minszki főképviselője.
Jelezte azt is, hogy a Rada helyi választásokról szóló állásfoglalását, amely sérti a minszki megállapodásokat, nem korrigálták.
Grizlov indikatívnak nevezte Zelenszkij döntését, hogy Vitold Fokint kirúgta az ukrán küldöttségből. Elmondása szerint Kijev képviselői között Fokin volt az az egyetlen szakember, aki nevén nevezte a dolgokat.
Az orosz főtárgyaló felszólította a nemzetközi közvetítőket is, hogy a tárgyalások során felelősségteljes magatartást követeljenek Ukrajnától. Hangsúlyozta, hogy annak ellenére, hogy Kijev megpróbálta megfelelővé tenni a tűzszüneti eredményeket, „az ukrán fél mindent elkövet, hogy lassítsa az esetleges megállapodásokat ezen a területen is.”
„Az ukrán fél elállt a tűzszünet megerősítését célzó további intézkedésektől. A tűzszüneti rendszer betartásának összehangolására és ellenőrzésére vonatkozó összes javaslatot blokkolták, meghiúsították a korábban Ukrajna és Donbassz közös ellenőrzéseiről elért megállapodásokat, az ukrán fegyveres erők harci állásai továbbra is épülnek a felek szétválasztási zónáiban. Mindez nem tekinthetők másként, mint új ukrán katonai akciók előkészítése Donyeck és Luganszk ellen” – mondta Borisz Grizlov.
Ruszlan Komcsak a VSzU új főparancsnoka pedig kijelentette: bár MOST MÉG tűzszünet van Donbassz frontjain, az bármikor borulhat. Kifejezte abbéli reményét, hogy a háború kiújulása esetén Ukrajna méltán számíthat a NATO – latorszövetség és az EU – bűnszövetség hathatós támogatására – AZ OROSZORSZÁG ELLENI KÜZDELEM SORÁN!
Komcsak ezt azt követően nyilatkozta, hogy tárgyalásokat folytatott a V4 ORSZÁGOK FEGYVERES ERŐINEK VEZETŐIVEL!
Bár a donbasszi frontokon komolyabb akciók nem estek meg idáig, a tűzszünet dacára „tűz alatt”áll az LNR -frontszakasz mindkét oldali területének jó része. Természetes eredetű „természetes tűzről” természetesen nem beszélhetünk.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Akciós zöldséget árul a horda Tiszaújvárosban, ahol a jövő hétvégén választás lesz
Jövő vasárnap időközi választás lesz a tiszaújvárosi székhelyű körzetben, a matematikai kétharmad a tét.
Kedvezményes őszi „éléskamra-akciót” tart a Tiszaújváros Fidesz Csoport – derült ki a szervezet kedd esti Facebook-bejegyzéséből. A közzétett plakát szerint a burgonya kilója 100 forint lesz, a vöröshagymáé 133 forint, de lehet többféle babot is kapni.
Talán nem véletlen az akciós zöldségvásár, mert vasárnap időközi országgyűlési választás lesz a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 6-os, a megye délkeleti részét lefedő, tiszaújvárosi székhelyű választókerületben, miután júliusban Koncz Ferenc fideszes képviselő halálos balesetet szenvedett. A Fidesz–KDNP színeiben az elhunyt képviselő lánya, Koncz Zsófia indul, míg az ellenzék jelöltje a jobbikos Bíró László.
A választás tétje, hogy megmarad-e matematikailag a kormánypártok kétharmados többsége a Parlamentben. (HVG)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: Ejha! A jelek szerint a vajdabandát is megérinthette a válság szele, mert a kortesportékát nem ingyen osztogatja!
Pótlás gyanánt kaphatnak a kedves vevők egy kis qrrvajanyádozást! Persze csak jáccibú!
Orbán Viktor rossz ütemezésűnek és rossz időzítésűnek nevezte azt a szándékot, amely össze akarja kötni a jogállamisági kérdéseket pénzügyi kérdésekkel. A magyar miniszterelnök erről azelőtt beszélt, hogy elindult Brüsszelbe az európai uniós csúcstalálkozóra.
Most válság van Európában, most válságot kell kezelni, ezt a pénzügyi alapot minél gyorsabban elérhetővé kell tenni az országok számára, és nem lehet a sebességet lassítani jogállamiságról szóló vitákkal
– fejtette ki Orbán Viktor.
Ha a viták mégis megakadályoznák, hogy a mostani keretekben megindulhasson a Következő Nemzedék nevű alap működése, akkor még mindig ott van az a lehetőség az európai államok előtt, hogy ezt a pénzügyi alapot az uniós intézményeken kívül, kormányközi megállapodással hozzák létre – mondta a magyar miniszterelnök, aki szerint így tehermentesíthető az unión belül folyó vitáktól, és gyorsan el lehet juttatni az összeget a rászoruló országoknak.
Orbán Viktor elmondta, még nem kapott választ arra a levelére, amelyet Ursula von der Leyenhez, az Európai Bizottság elnökéhez írt a testület alelnökének sértő kijelentései miatt, de megerősítette, hogy a magyar kormány szerint elengedhetetlen Věra Jourová lemondatása tisztségéből.
A magyar álláspont továbbra is változatlan, az Európai Bizottság tagjainak, ideértve Věra Jourovát is, a törvények szerint pártatlannak és objektívnek kell lenniük. Ez azt jelenti, hogy nem beszélhet tiszteletlenül egyetlen országról sem, és egyetlen ország polgáraival sem. Magyarország polgáraival sem beszélhet tiszteletlenül egyetlen tisztségviselője sem az Európai Uniónak.
A kormányfő szerint nem lehet kettős mércét alkalmazni, mert ha az uniós biztos más tagállamról mondott volna hasonlókat, már rég le kellett volna mondania.
Biztosak lehetünk abban, hogy egyetlen percig sem maradt volna a hivatalában, ha a németekkel vagy a franciákkal szemben ütött volna meg ilyen hangot. És ha velük nem lehet így beszélni, akkor a magyarokkal sem. Ehhez az álláspontunkhoz továbbra is ragaszkodunk
– nyomatékosította Orbán Viktor. (index)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: Ez ám az elszántság! „…még mindig ott van az a lehetőség az európai államok előtt, hogy ezt a pénzügyi alapot az uniós intézményeken kívül, kormányközi megállapodással hozzák létre – mondta a magyar miniszterelnök, aki szerint így tehermentesíthető az unión belül folyó vitáktól, és gyorsan el lehet juttatni az összeget a rászoruló országoknak…”
AZAZ: HA MÁSKÉPP NEM JUT PÉNZHEZ, HITELT VESZ FEL! (Nem mellesleg más országokat IS erre kényszerít a jogállamisági kritériumoktól való rettegésében!) A hitelt pedig RAJTUNK VASALJA BE! Az EU már úgyis legversenyképesebb népén!
A ledobandó nyögdíjbombáról pedig annyit, hogy AZ 53. HETI NYUGDÍJ egy „átlagos” – nak mondott 140 ezer forintos havi nyugdíj esetén EGYSZERI 35 ezer forintnyi többlet! (Egész esztendőben.) Amit ha összevetünk az évi kb. 1,7 milliós járandósággal, hát kijön nagyjából 2 (azaz KETTŐ!) százaléknyi „emelés”!
Föltételezhető, hogy az Idősügyi Tanács oszlopossay heves tapsviharban törtek ki a vajdaígéret hallatán. (A nyájnak meg majd mondanak valami szépet – jót!)
Ez ám a parasztvakítás, – Jourová firhangra vetítve!
Ferenc pápa nem fogadta Pompeo amerikai külügyminisztert
Vatikánváros, 2020. október 1. csütörtök (MB)
Mike Pompeo amerikai külügyminiszter azzal a kéréssel fordult Ferenc pápához, hogy magánkihallgatáson fogadja őt, de Ferenc pápa elutasította a kérést – tudatta a Magyar Békekör tudósítója csütörtökön.
A római katolikus világegyház vezetőjének szokatlan eljárását Vatikánvárosban azzal hozzák összefüggésbe, hogy az amerikai diplomácia vezetője elítélte a Szentszék és Kína kapcsolatépítését, és a kínai püspökök kinevezésével kapcsolatos megállapodást, melyet meghosszabbítani is készül.
Noha a vatikáni diplomácia nem nevezte meg az elutasítás okát, a Szentszék zokon vehette, hogy Pompeo kétségbe vonta a pápa erkölcsi tekintélyét amiatt, hogy míg Trump elnök a „gonosz birodalmaként” kezeli Kínát, a Szentszék kapcsolatait építi vele.
Vatikáni körökben különösen furcsállották, hogy Pompeo akkor intézett újabb verbális kirohanást a Szentszék ellen, amikor találkozót kért a pápától. „Normális körülmények között egy ilyen magas szintű látogatást a megbeszélés tárgyát képező napirend meghatározásával készítik elő, hogy azután magánjellegű, bizalmas tárgyalást folytassanak róla. Ez a diplomáciai szabályok egyike” – mondta Paul Richard Gallagher érsek, a vatikáni államközi kapcsolatok titkára.
A Békekör tudósítója felhívta a figyelmet arra is, hogy Donald Trump elnök szorosan kötődik olyan amerikai protestáns és katolikus mozgalmakhoz, amelyek szemben állnak Ferenc pápa nézeteivel, és bírálják nyitott, embercentrikus, békeszerető politikáját, köztük a jó viszony építését a Kínai Népköztársasággal.+++
A Magyar Békekör tisztelettel meghívja Önt előadás- beszélgetésre
Oroszország nemzetközi politikájáról
előadó:
SZERGEJEV Vlagyimir Nyikolájevics, az Oroszországi Föderáció Rendkívüli és Meghatalmazott Magyarországi Nagykövete
A részvétel előzetes regisztráláshoz kötött. Részvételi szándékát jelezze a
következő e-mail címen:
magyarbekekor@gmail.com
az előadás időpontja: 2020. október 9. (péntek) 17 óra
helyszíne: Szakszervezetek Háza, Budapest, VI. kerület, Benczúr utca
45. nagyterme (Dózsa György út-Benczúr utca saroktól 50 m-re)
A rendezvényt az egészségügyi elővigyázatossági szabályok tiszteletben
tartásával tartjuk meg. Kérjük, viseljen maszkot!
Az előadás-beszélgetés közéleti eseménynek számít. Nyilvános a sajtó
számára.
Járványról és hajléktalanságról Magyarországon
Budapest, 2020. október 1. csütörtök (MSZF)
Fokozott veszély fenyegeti a hajléktalanok életét a koronavírus-járvány miatt. A Magyar Szociális Fórum (MSZF) életük megvédésére szólította fel a miniszterelnököt és a főpolgármestert – tudatta az MSZF csütörtökön.
A hideg beálltával a hajléktalanok arra kényszerülnek, hogy számukra rendszeresített szállásokra és menedékhelyekre húzódjanak be a zsúfoltság és az összezártság minden lehetséges következményével a koronavírus terjedésére nézve.
A szociális lakásépítés évtizedes elhanyagolása politikai bumerángként üt vissza a kormányra. Nem mondhatja többé – mint eddig tette -, hogy a hideg elől húzódjanak a tömegszállásokra és a melegedőkbe, mert ezzel saját járványügyi szabályaival, nevezetesen a kötelező távolságtartással kerülne szembe. Hiszen a vírus melegágya köztudottan az összezártság és a túlzsúfoltság. Ha viszont azt tanácsolja a hajléktalannak, hogy maradjon kint, akkor kiteszi őt a fagyhalálnak.
A Magyar Szociális Fórum minden igyekezete ellenére a lakhatási jog továbbra sem került be az Alaptörvénybe. Ettől persze még épülhettek volna szociális bérlakások, ahová elhelyezhették volna azokat, akik a legkülönfélébb okokból az utcán kötöttek ki, de hiányzott hozzá a politikai akarat. A legjobban kiszolgáltatott népességgel törődtek a legkevésbé. Ezt bizonyítja a stadionok építése, a presztízsberuházások és a luxuslakások preferálása a társadalmi érdekkel szemben.
A Központi Statisztikai Hivatal utolsó kimutatása 259 kihűléses esetről tesz említést. Az MSZF 175 esetről adott hírt a mögöttünk álló télen. Nyitott kérdés, vajon az előttünk álló télen hány embertársunkat ragadja magával a fagyhalál.
A tél közeledtével átmeneti megoldást jelentene, ha lakhatóvá tennék a fővárosban és nagy városainkban üresen álló középületeket, biztosítanák bennük a legalapvetőbb feltételeket ahhoz, hogy a hajléktalanoknak ne kelljen egymás hegyén-hátán élniük a szállásokon, sem pedig megfagyniuk a hidegben. Ez a kormány és a polgármesterek közös feladata.
Orbán Viktor miniszterelnökhöz és Karácsony Gergely főpolgármesterhez írt üzenetében a Magyar Szociális Fórum arra szólított fel, hogy közösen cselekedjenek az életek védelmében.+++
„848 újabb magyar állampolgárnál mutatták ki az új koronavírus-fertőzést (COVID-19), ezzel 27 309 főre nőtt a hazánkban beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 16 beteg, így az elhunytak száma 781 főre emelkedett, 6118-an pedig már meggyógyultak. Az aktív fertőzöttek száma 20 410. Az aktív fertőzöttek 37%-a, az elhunytak 53%-a, a gyógyultak 37%-a budapesti. 757 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 52-en vannak lélegeztetőgépen…” – jelenti Döbrögisztán tegnapi SZOMORÚ ragálymérlegéről a koronavirus.gov.hu, a vajdasági qrmányvetítölde.
(Persze ráklikkelhet ám az is, aki „Kabarécsütörtök” – re vágyakozik. Tele van a portál ma is mókásabbnál – mókásabb dijadalhírekkel!)
Tegnap kapott a blog egy fotót. Ehune – mutatóba:
Lehet hogy „annak” a koronavírusnak a fia ez a Covid – 19 nevű ragály?
De mindegy is! VÉDEKEZZÜNK ELLENE SZÁJMASZKKAL IS!
SZEREZZÜK BE A MASZKOT, ÉS VISELJÜK!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
A Kínai Népköztársaság megalakulása – 1949 október 1. (idézet:A kínai kommunista párt harminc éve)
1949 október 1-én megalakult a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya. A központi népi kormányt a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület választotta meg, mely a különböző nemzetiségek, demokratikus pártok és csoportok, népi szervezetek, körzetek, hadseregek 662 küldöttéből és külön meghívottakból állt. A Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület 1949 szeptember 21—30-ig tartotta első plénumát. A plénum elfogadta a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület programját, a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának Szervezeti Törvényét és a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület Szervezeti Törvényét. Mao Ce-tung elvtársat a központi népi kormány elnökévé, Csu Tet, Liu Sao-csit, Szung Csing-linget, Li Csi-sent, Csang Lant és Kao Kangot pedig elnökhelyettesekké választották meg. Megválasztották továbbá a központi népi kormány 56 tagját, és a Kínai Népköztársaság fővárosául Pekinget jelölték ki. A Kínai Népköztársaság megalakulása dicső betetőzése a kínai nép évszázados feudalizmus- és imperializmusellenes harcának, különösen pedig annak a harcnak, melyet az utolsó 28 évben a Kínai Kommunista Párt vezetésével vívott.
A Kínai Népköztársaság megalakult. Ezzel a kínai forradalom új szakaszába lépett. Azóta, hogy megjelent „Kína új demokráciája” és „A koalíciós kormányról”, gyökeresen megváltozott a helyzet az országban. Szükségessé vált, hogy kifejtsük a népi demokratikus forradalom győzelme után felmerült kérdéseket. Milyen állam a Kínai Népköztársaság? Milyen a különböző osztályok és a népgazdaság különböző szektorainak helyzete és egymás közti viszonya? Mi egy ilyen állam jövője? Ezekre a kérdésekre teljes és kielégítő választ adott Mao Ce-tung elvtárs 1949 július 1-én megjelent cikke „A népi demokrácia diktatúrájáról”, valamint az Általános Program, melyet a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület első plénuma fogadott el.
Mao Ce-tung elvtárs „A népi demokrácia diktatúrájáról” című cikkében a következőkép határozza meg a Kínai Népköztársaságot: „A népi demokrácia diktatúrája a munkások és a parasztok szövetségén alapszik, amelyet (a kommunista párton keresztül) a munkásosztály vezet”8.
8 A kínai forradalom diadalmas útja. Mao Ce-tung válogatott beszédei és írásai. (1939—1949.) 234. old.
E megfogalmazás jelentőségének kifejtése során Mao Ce-tung elvtárs ezt írja:
„Ki a «nép»? Kína jelenlegi fejlődési fokán a munkásosztály, a parasztság, a kispolgárság és a nemzeti burzsoázia. Ezek az osztályok a munkásosztály és a kommunista párt vezetésével összefognak, hogy megalakítsák saját államukat és megválasszák saját kormányukat, hogy diktatúrát gyakoroljon az imperializmus bérencei — a földbirtokososztály, a bürokratikus kapitalista osztály, a Kuomintang-reakció és az ezeket az osztályokat képviselő lakájaik — felett, hogy elnyomják őket, rendes viselkedésre kényszerítsék őket, és megtiltsák nekik, hogy szavaikban és cselekedeteikben túllépjék a megengedett határt. Ha szavaikban és cselekedeteikben túllépnék ezt a határt, haladéktalanul elnyerik büntetésüket. A nép számára meg kell valósítani a demokratikus rendszert, biztosítani kell számára a szólás, a gyülekezés és a szervezkedés Szabadságát. A szavazati jog egyedül a népet illeti meg, a reakciósokat ki kell zárni belőle. E kettős szempont, nevezetesen: demokrácia a népnek és diktatúra a reakciósok felett — alkotja együttesen a népi demokrácia diktatúráját”9.
9 Ugyanott, 229. old.
Mao Ce-tung elvtárs újra meg újra hangsúlyozta, hogy a Kínai Népköztársaságnak a szocializmus és a kommunizmus felé vivő útján a Szovjetunió példáját kell követnie, következéskép szilárdan a Szovjetunió, a szocializmus oldalán kell állania. A jelenlegi szakaszban a Kínai Népköztársaság még lehetővé teszi a nemzeti burzsoázia létét. Ebben rejlik a különbség a kínai népi demokrácia és a délkeleteurópai országok népi demokráciája közt. Ez a különbség a különböző történelmi feltételekből következik.
Mao Ce-tung elvtárs ezt írja:
„A nemzeti burzsoázia a jelenlegi fejlődési fokon igen fontos szerepet játszik. Az imperializmus még mindig a közelünkben van s ez nagyon kegyetlen ellenség. Kínának hosszú időre lesz szüksége ahhoz, hogy megvalósíthassa a teljes gazdasági függetlenséget. Csak ha Kína iparágai már fejlettek, ha Kína nem fog többé gazdaságilag idegen országoktól függni, akkor válik valóra az igazi függetlenség. Kína egész nemzetgazdaságában még igen csekély a korszerű ipar részesedése … Hogy ellenállhassunk az imperialista elnyomásnak és elmaradott gazdaságunkat egy lépéssel előre vihessük, Kínának minden városi és falusi kapitalista tényezőt fel kell használnia, ha ezek hasznosak és nem károsak a nemzetgazdaság és a nép életszínvonala szempontjából. Kínának közös harcra kell összefognia a nemzeti burzsoáziával. Jelenlegi politikánk a kapitalizmus korlátozása, de nem a kapitalizmus felszámolása”10.
10 Ugyanott, 233. old.
A kapitalizmus korlátozása azt a folyamatot jelenti, melynek során együttműködünk a nemzeti burzsoáziával és egyben harcolunk is ellene, továbbá azt, hogy átalakítjuk a nemzeti burzsoáziát. Mao Ce-tung elvtárs erről ezt mondja:
„Kína fő kizsákmányoló osztályait … végérvényesen felszámoljuk. Ami a hátralévő kizsákmányoló osztályt, a nemzeti burzsoáziát illeti, a jelenlegi fejlődési fokon nagyarányú nevelőmunkát fejthetünk ki ezen osztály soraiban. Amikor megvalósul a szocializmus, vagyis amikor megtörténik a magánvállalatok társadalmasítása, a nemzeti burzsoáziát tovább lehet nevelni és átnevelni. A nép kezében van a hatalmas államapparátus és így nem fél a nemzeti burzsoázia felkelésétől”11.
11 Ugyanott, 230—231. old.
Mao Ce-tung elvtársnak a Kínai Népköztársaságra vonatkozó legfontosabb nézetei az Általános Programban öltöttek törvényformát. Az Általános Program megállapítja:
„A Kínai Népköztársaság az új demokrácia, vagyis a népi demokrácia állama. A köztársaság a munkásosztály vezette népi demokrácia diktatúráját valósítja meg, amely a munkások és parasztok szövetségén alapszik és egybefűzi az összes demokratikus osztályokat és Kína valamennyi nemzeti kisebbségét. A köztársaság küzd az imperializmus, a feudalizmus és a bürokratikus tőke ellen, és az erős Kína függetlenségének, demokráciájának, békéjének, egységének és felvirágoztatásának megteremtésére törekszik”12.
12 Ugyanott, 241—242. old.
Az Általános Program politikai katonai, gazdasági, kulturális, nemzeti és diplomáciai téren rendszeresen kifejti a kínai nép demokratikus egységfrontjának és a Kínai Népköztársaság politikájának alapvonalait. A jelenlegi szakaszban ez a politika a Kínai Kommunista Párt politikájának alapja. Az Általános Program különösen részletesen a követendő gazdasági politikát fejti ki. Megállapítja:
„A Kínai Köztársaság gazdasági építőmunkájának alapelve: a termelés fokozása; virágzó népgazdaság megteremtése olyan politika útján, amely egyformán tekintettel van a köz- és a magánérdekre; a város és falu közötti kölcsönös segítség fokozása s az árucserének mind belső, mind külső viszonylatban történd fejlesztése. Az állam feladata egybehangolni és szabályozni az állami tulajdonban levő, a szövetkezeti tulajdonban levő, valamint a paraszti és kisiparos tulajdonban levő magánszektort működési terület, nyersanyagellátás, áruelhelyezés, munkafeltételek, technikai felszerelés, hitel stb. tekintetében. Ilymódon a népgazdaság valamennyi tényezője az állami széktor vezetése mellett végrehajtja a munkamegosztást, a munka egybehangolását és résztvesz a népgazdaság egészének fejlesztésében.”
Ilymódon az Általános Program törvényesen elismeri a munkásosztály politikai vezetését, valamint a szocialista típusú állami gazdasági szektornak a munkásosztály ellenőrzése alatt álló gazdasági vezetését. Ez a legtöbb biztosítéka annak, hogy a Kínai Népköztársaság tovább fog fejlődni a szocializmus felé.
A Kínai Népköztársaság megalakulása lelkesedéssel töltötte el az egész világ népeit. 1949 október 2-án a Szovjetunió, a kínai nép megingathatatlan barátja, bejelentette, hogy felveszi a diplomáciai kapcsolatot a Kínai Népköztársasággal. A Bolgár Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, az Albán Népköztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, az Indiai Köztársaság, a Svéd Királyság, a Dán Királyság, a Burmái Szövetség, az Indonéziai Köztársaság, a Svájci Államszövetség, a Finn Köztársaság és Pakisztán egymásután felvették a diplomáciai kapcsolatot a Kínai Népköztársasággal. Anglia, Ceylon, Norvégia, Izrael, Afganisztán és Hollandia elismerte a Kínai Népköztársaságot.
A Kínai Népköztársaság szilárdan a Szovjetunió vezette béketábor oldalán áll és egyre szorosabbra fűzi baráti kapcsolatait a Szovjetunióval. 1950 február 14-én Sztálin generalisszimusz és Mao Ce-tung elnök jelenlétében Visinszkij külügyminiszter valamint Csu En-laj miniszterelnök és külügyminiszter aláírta a történelmi jelentőségű barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között, valamint a kínai Csangcsun Vasútra, Port-Arturra és Dalnyijra vonatkozó megállapodást, továbbá azt a megállapodást, melynek értelmében a Szovjetunió kormánya hosszúlejáratú gazdasági hitelt nyújt a Kínai Népköztársaság kormányának. A szerződés és a megállapodások hatalmas mértékben erősítették a béke és a demokrácia táborát, Kína nemzetközi helyzetét és sokban elősegítették Kína újjáépítésének munkáját.
A központi népi kormány megalakulása után azonnal óriási jelentőségű terveket fogadott el Kína népgazdaságának helyreállítására és átalakítására, melynek — az elemi csapásokon kívül — súlyos károkat okozott az imperializmus, a feudalizmus, a bürokratikus kapitalizmus és a háború.
A központi népi kormány, miután elkobozta a Kuomintang kezében levő bürokratikus tőkét, olyan szocialista jellegű gazdasági intézkedéseket hozott, melyek hamarosan kihatással voltak az egész ország gazdasági életére.
Ezek alapján a központi népi kormány gyorsan és hatásosan egyesítette és egyensúlyba hozta a nemzet pénzügyeit, megállította az utolsó tizenkét évben egyre súlyosabbá váló inflációt, és következetesen végrehajtotta az ipari és mezőgazdasági termelés, a közlekedés és a kereskedelem helyreállításának hatalmas terveit. A központi népi kormány, hogy megnyissa a piacokat és az iparosítás céljaira alapokat halmozzon fel, elhatározta, hogy a gazdasági munka súlypontját a mezőgazdaság, a könnyűipar és a belkereskedelem fejlesztésére helyezi, és ugyanakkor megkezdte a nemzet előtt álló legsürgősebb feladat végrehajtását, a honvédelem céljait szolgáló ipar és az erőművek megteremtését. Mivel az állami gazdasági szektor erősen koncentrált és már ellenőrzése alatt tartja az egész ország gazdasági életét, az ipar és a kereskedelem magánkapitalista szektora fokozatosan az állam gazdasági vezetése alá kerül, az állami szektor állandóan fejlődik. Az ipar és a kereskedelem újjászervezése és újjáalakítása az ország szükségleteinek kielégítése céljából — a tervszerű ipari szervezés előkészítésének lényeges részét alkotja.
A központi népi kormány az egész országra kiterjedő agrárreform keresztülvitelét a gazdasági helyzet megjavítása és az ipari építés előkészítése egyik legfőbb feltételének tekintette. 1950 júniusában a központi népi kormány elfogadta a Kínai Népköztársaság agrárreform-törvényét. 1950 telétől 1951 tavaszáig a kormány vezetésével az újonnan felszabadított területek parasztjai befejezték az agrárreformot. E területek földművelő lakosságának száma 130 millió. Miután a háború lényegében befejeződött, a Kínai Népköztársaság agrárreform-törvényében módosították az 1947-ben kiadott „Kínai Agrárreform-Törvény Alapprogramjá”-nak a gazdag parasztok földjére vonatkozó intézkedéseit. Az agrárreform-törvény módosítja azt a politikát, mely szerint el kell kobozni a gazdag parasztok fölösleges földjeit; csak bizonyos feltételek mellett kobozzák el a gazdag paraszt bérbeadott földjét, földje többi részét érintetlenül hagyják. Az új politika fontos eszköz annak a biztosítására, hogy a középparasztnak kedve legyen termelni. Jelenleg az agrárreformot — beleértve a régi felszabadított körzeteket is — 290 millió mezőgazdasági népességet számláló területen hajtottuk végre, egy-két éven belül pedig végrehajtjuk az egész országban. Az agrárreform, az államhatalomnak népképviseleti testületeken alapuló felépítése, ami megvalósulóban van az egész ország területén, továbbá a néptömegek részvételével folyó széleskörű kampány az ellenforradalmi és felforgató tevékenység elfojtására — nagy mértékben megszilárdította a népi demokratikus diktatúra alapjait. Ilyen alapok nélkül elképzelhetetlen a tervszerű gazdasági építés.
A Kínai Kommunista Párt tisztában van azzal, hogy a párt megszilárdítása döntő jelentőségű mind a mai, mind az eljövendő forradalmi munka szempontjából. A Népi Felszabadító Háború éveiben a párt gyorsan nőtt. Ma a Kínai Kommunista Pártnak 5 800 000 tagja van. A párt úgy döntött, hogy általában felfüggeszti új tagok toborzását a régi falusi körzetekben, és az ipari munkások toborzását helyezi előtérbe. A párt elhatározta, hogy alapos és rendszeres marxista-leninista nevelő munkát végez a tagok között abból a célból, hogy minden párttag alaposan megértse, miért kell a munkásosztályra támaszkodni. Elhatározta azt is, hogy alaposan, a megnövekedett követelményeknek megfelelően, felülvizsgálja a pártszervezeteket.
Mikor a kínai nép hozzáfogott hazája újjáépítéséhez, nem feledkezett meg az újabb imperialista agresszió veszélyéről. Az amerikai imperialisták nem törődtek bele Kínában elszenvedett vereségükbe. 1950 júniusában, koreai fegyveres intervenciójuk megindításával egyidőben, elfoglalták a Kínához tartozó Tajvant. Tajvan elfoglalása csak folytatása volt az amerikai kormány fegyveres beavatkozási politikájának és kezdete a Kínai Népköztársaság elleni fegyveres agressziónak. Tajvan elfoglalása azt bizonyította, hogy baráti szomszédunk, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen indított esztelen, fegyveres amerikai támadás az Amerikai Egyesült Államok országunk ellen irányuló agresszív tervének egy része. Li Szin Man, a „koreai Csang Kaj-sek” zsoldoshadseregét azért támogatták minden erővel az amerikai beavatkozók a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen indított támadás során, mert követni akarták a japán agresszorok nyomdokait: először elfoglalni Koreát és Tajvant, aztán Északkelet-Kínát. 1950 októberében az amerikai inváziós hadsereg elfoglalta Phenjant, majd elvakultságában jelentős erőket küldött észak felé, a kínai-koreai határra, a Jalu és Tumen folyókhoz. Ezzel komolyan veszélyeztette Északkelet-Kína biztonságát.
Az Egyesült Államok légiereje állandóan bombázta és golyózáporral árasztotta el Kínának az északkeleti határ mentén elterülő körzeteit és városait, gyilkolta honfitársainkat és pusztította tulajdonukat. Az ország népe ezt nem tűrhette tovább. Elhatározta, hogy segíteni fogja Koreát és megvédi hazáját. A kommunista párt és Kína más demokratikus pártjai nyilatkozatot adtak ki, melyben támogatták a nép hazafias követelését. A kínai nép soha nem látott lelkesedéssel igazságos, gigászi harcba kezdett, hogy megsegítse Koreát a rabló amerikai imperializmus ellen.
A kínai népi önkéntesek 1950 októberének második felében a Koreai Néphadsereggel vállvetve megkezdték harcukat a koreai fronton, és hamarosan megváltoztatták azt a veszélyes helyzetet, amelybe a koreai nép az agresszió ellen vívott háborúja során került. Az amerikai inváziós hadsereg támadását Észak-Koreában visszaverték, súlyos veszteségeket okozva az amerikai agresszoroknak és Li Szin Man zsoldoshadseregének. 1951 júniusának második feléig a kínai népi önkéntesek a Koreai Néphadsereggel együtt öt hadjáratot vezettek, és az ellenség harcoló egységeinek több mint 250 000 főnyi veszteséget okoztak (nem számítva a nem harcoló alakulatok veszteségeit). A súlyosan megvert támadó hadsereget a 38. szélességi fok térségéig, Korea közepéig
verték vissza. Az amerikaiak 1951 áprilisában a sorozatos vereségek miatt leváltották MacArthurt, az inváziós hadsereg főparancsnokát, a hírhedt amerikai háborús gyújtogatót. Az ellenség súlyos bombázása és pusztítása közepette a kínai népi önkéntesek hősiesen támogatják a koreai nép ellenállását. Kína, és Korea népét és a világ minden békeszerető emberét lelkesedéssel tölti el ez a hősies magatartás. A hazaszerető kínai nép mélységesen meg van győződve arról, hogy Korea megsegítése, Tajvan felszabadítása és a honvédelem megszilárdítása nem csak Kína gazdasági helyreállításának és építésének életbevágó biztosítéka, hanem egyben fontos tényezője a világbéke ügyének is. A kínai népnek az amerikai agresszió ellen vívott nemes harca éppúgy győzelemmel fog végződni, mint a Csang Kaj-sek elleni Népi Felszabadító Háború.
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
