Év: 2020

Az Akcióbizottság tevékenysége
(idézet: A Komintern és a fasizmus 1921-1929)
1
3. Az Akcióbizottság tevékenysége a frankfurti konferencia után.
Az agitációs hét.
Kísérlet a nemzetközi szociáldemokrata szervezetek bevonására

A frankfurti konferencia után az újonnan alakított Akcióbizottság, a nemzetközi kommunista szervezetek, valamint a kommunista pártok vezetésével megkezdődik a konferencia határozatában kijelölt szervező munka. Ennek során március második felében és április elején több olyan megmozdulásra, illetve megbeszélésre került sor, amelyek keretében az antifasiszta és a háborúellenes harc egyes problémáit kívánták megoldani. Mindezt jól tükrözik a konferenciáról, illetve annak határozatairól a nemzetközi kommunista sajtóban megjelent elemzések.⁵³ – Inprekorr, 1923. március 23. Különszám. 403-424. old.; Krasznij Internacional Profszojuzov, 1923. 4. szám. (Április.) 540-556. old.; Jugend-Internationale, 8. szám. 1923. április. Berlin. 226. old.*

Egy héttel a konferencia után az Akcióbizottság meghirdette az antifasiszta harc hetét. A Komintern valamennyi szekciójának és a világ valamennyi osztálytudatos proletárjának azt javasolta, hogy április 15. és 22. között rendezzenek tüntetéseket, gyűléseket az „olaszországi győztes fasizmus és az egész világon szervezkedő fasizmus ellen… Politikai szempontból az egész akció középpontjában a munkásság szervezett védelmi harcának, munkásszázadok létrehozásának a szükségessége álljon.” Ezt követően az ifjúsági szervezetek bevonásának fontosságáról írnak, majd kérik, hogy indítsanak gyűjtést az Akcióbizottságnak, amely a pénzt az olasz üldözöttek, az antifasiszta ellenállás támogatására és propagandaanyagok kiadására fogja felhasználni.⁵⁴ – Inprekorr, 1923. március 28. 456. old.*

A rövid felhívást április 4-én részletes dokumentum követte. Ez az első olyan akcióprogram és módszertani útmutatás, amely az antifasiszta harc átfogó kommunista irányvonalát tartalmazza, 11 pontban összefoglalva.⁵⁵ – Inprekorr, 1923. április 4. 473. old.*

A frankfurti határozatok szellemét jól tükrözi a felhívás első, szóbeli propagandával foglalkozó része, amely a nemzetközi reformista szervezetek bevonásának lehetőségét is felveti. „Bár a frankfurti konferencián sajnálatos módon a II., a Két és feles és az Amszterdami Szakszervezeti Internacionálé nem képviseltette magát – szól a felhívás -, lehetőséget kell adni a számukra, hogy a propagandahét alkalmával előadók vagy korreferensek felléptetésével véleményt nyilvánítsanak a frankfurti konferencia határozatairól. Ezen internacionálék vezetőit tehát a legnagyobb mértékben (a lehető legnagyobb számban) meg kell hívni a gyűlésekre.” Végül bejelentik, hogy a szervezés megkönnyítése érdekében az Akcióbizottság össze fog állítani egy előadói listát és egy anyaggyűjteményt.⁵⁶ – Ugyanott.*

A második pontban az írásos propaganda lehetőségeiről van szó. Bejelentik, hogy az Akcióbizottság az Inprekorrban fog közölni cikkeket,⁵⁷ s említést tesznek a készülő propagandaanyagokról.

⁵⁷ Két jelentősebb cikk jelent meg, mindkettő az Inprekorr 1923. április 27-i számában, amely „Propagandahét a háborús veszély és a fasizmus ellen” fejléccel került ki a nyomdából. Zetkin terjedelmes vezércikkében („Előrelépés az ellenséggel szemben”, 581-583. old.) a nemzetközi helyzetet tekintette át, majd két dolgot hangsúlyozott: az egységfront létrehozásának szükségességét, „tekintet nélkül a szakmai, politikai, szakszervezeti, társadalmi és vallási különbségekre” (582. old.), valamint azt, hogy e határozatoknak nem elméleti kérdések feszegetése, hanem a tömegek gyakorlati cselekvésének („Massentat”) segítése a célja. (583. old.) Lozovszkij „A frankfurti konferencia és a szakszervezetek feladatai” című cikkében (589-590. old.) a szakszervezetek feladatain kívül kitér az üzemi tanácsok és a gyári, üzemi ellenőrző bizottságok teendőire is.*

A harmadik és negyedik pontban az előadók szervezésével foglalkoznak. Felkérik azokat a szervezeteket, akik külföldi előadókat kívánnak meghívni, hogy forduljanak az Akcióbizottsághoz. Adnak témajavaslatot is: 1. A frankfurti konferencia és a munkásszervezetek feladatai. 2. A proletárok harca a háborús veszély és az imperializmus ellen. „3. Harc a fasizmus ellen. E témánál különösen kézenfekvő, hogy rámutassanak az olasz példára, arra, hogy a proletármozgalmat valamennyi országban hasonló veszély fenyegeti, ha a proletariátus nem teszi meg a megfelelő védelmi intézkedéseket.”⁵⁸ – Inprekorr, 1923. április 4. 473. old.*

Az akcióprogram további részében röviden ismertetik a Frankfurtban elfogadott programot. Így e dokumentum egyben tájékoztatás is a frankfurti alapelvekről. Aláírói a Háborús Veszély és a Fasizmus Elleni Nemzetközi Akcióbizottság nevében Zetkin és Barbusse.⁵⁹ – Ugyanott, 474. old.* Barbusse ettől kezdve, 1935-ben bekövetkezett haláláig, vezető szerepet töltött be valamennyi antifasiszta, háborúellenes megmozdulásban.

Az agitációs hétre megjelent anyagok közül legjelentősebb a már idézett frankfurti jegyzőkönyv kiadása Lozovszkij utószavával, továbbá Lozovszkijnak egy rövidebb, összefoglaló jellegű brosúrája, valamint egy agitációs segédanyag a frankfurti konferenciáról.⁶⁰ Ez utóbbi kiadványt az Akcióbizottság valamennyi kommunista lap szerkesztőségének megküldte egy kísérőlevéllel, s ebben felkérte a pártokat az anyag terjesztésére.⁶¹

⁶⁰ Protyiv novoj vojni. Frankfurtszkaja Konferencia. Viszsij Vojennij Redakcionnij Szovjet. Moszkva 1923. 19. old.; Die Frankfurter Internationale Konferenz. Der Kampf gegen Ruhrbesetzung, Kriegsgefahr und Faschismus. Material für die Agitation. 10. April. 1923. Herausgegeben vom Internationalen Aktionsausschuss zum Kampf gegen Kriegsgefahr und Faschismus. 16. old.*

⁶¹ CPA IML 543. old. f. 1. d. – Az Antifasiszta Bizottság jelentései a Kominternnek. Berlin 1923. április 10.*

A Die Rote Fahne mellékleteként megjelent Zetkin: „Gegen Poincaré und Cuno”, valamint a szerző megjelölése nélküli Lozovszkij: „Von Frankfurt bis Hamburg” című írása. Nagy példányszámban adták ki a konferencia kiáltványát, valamint a szociáldemokrata és független szociáldemokrata nyilatkozatot.⁶²

⁶² Die Rote Fahne, 90. szám. 1923. április 24.; 87. szám. 1923. április 20.; illetve Staatsarchiv Potsdam. (A továbbiakban: StAP) 30 Bln. C. Tit. 95. Sek. 9. Nr. 3. 1. köt. 98. old.*

A szakmai szövetségek Frankfurtban tervbe vett nemzetközi konferenciáját végül is nem rendezték meg, bár több kommunista szakmai szervezet tett kísérletet a reformisták bevonására. (Így pl. az orosz, francia, német, belga, csehszlovák és lengyel bányászokat tömörítő szövetség.) Csupán a szállítómunkások szervezeteinek konferenciájára került sor. A május 23-24-i megbeszéléseken a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetséghez tartozó Nemzetközi Szállítómunkás Szövetségtől Robert Williams (elnök), Johann Döring, Marcel Bidegaray (az elnökség tagjai), Edo Fimmen (főtitkár) és N. Natans (másodtitkár) vett részt. A szovjet vasúti, szállítómunkás és tengerész szövetségeket A. Szadovszkij, G. Acskanov, az Összoroszországi Szakszervezeti Szövetséget Lozovszkij képviselte. A konferencián anélkül, hogy utalás történt volna rá, a frankfurti határozatokkal szinte szó szerint megegyező döntések születtek, azzal a különbséggel, hogy a feladatok meghatározásánál csak a szállítómunkások különféle szervezeteinek egységes megmozdulásairól szóltak. Ez a konferencia, amelynek létrehozásában a fő szerepet Fimmen és Lozovszkij játszotta, a húszas évek legeredményesebb egységtárgyalása volt. A nemzetközi munkássajtó hosszasan ismertette a megbeszéléseket és az egyhangúlag elfogadott határozatokat. Az Inprekorr 1923. május 26-án különszámot adott ki a konferencia alkalmából.

Az agitációs hétre – amint ezt Fritz Heckert április 4-én Lozovszkijnak írt leveléből tudjuk⁶³ – CPA IML 534. f. 3. op. 50. ő. e. 59. old. – Heckert ekkor a KPD KB és a PVI tagja, egyben az Akcióbizottság titkára.* – a kommunista pártok nem tudtak időben felkészülni. Az Akcióbizottság ezért elfogadta a Francia Kommunista Párt és a francia antifasiszta szervezetek javaslatát, hogy az agitációs hetet halasszák el április utolsó hetére; emellett szólt az is, hogy így a május 1-i ünnepségeket mintegy a hét zárómegmozdulásaiként lehet megrendezni. Az Akcióbizottság április 9-én rövid közleményben hozta nyilvánosságra a határidőmódosítást. A franciák levelében jelzett elképzeléseitől eltérően azonban nem egyszerűen elhalasztásról van szó, hanem egy előkészítő hét beiktatásáról: ezalatt, április 15-22 között, üzemi és szakszervezeti gyűléseket kell rendezni, az azt követő, május 1-vel záruló héten pedig nyilvános gyűléseket és más tömegmegmozdulásokat, amelyekre az Akcióbizottság már külföldi előadókat is biztosít.⁶⁴ – Inprekorr, 1923 április 9. 491. old.*

A propagandahét előkészítésében részt vett a KIVB és a PVI is. Május elsejei felhívásaikban – ezeket még áprilisban megjelentették – a Frankfurtban elfogadott jelszavak propagálására szólítottak fel.⁶⁵ – Krasznij Internacional Profszojuzov, 1923. 4. szám. 537-539. old.; Inprekorr, 1923. április 11. 497-498. old.* A Profintern Végrehajtó Iroda április 18-i ülésén külön is foglalkozott a nemzetközi akciók lehetőségével, megtárgyalta és jóváhagyta az Akcióbizottság tervezetét, és 1000 dollárt szavazott meg a várható költségekre.⁶⁶ – CPA IML 534. f. 3. op. 45. ő. e. 35. old.*

A propagandahét eseményeiről igen kevés forrás áll rendelkezésünkre. Az mégis megállapítható, hogy nagyobb szabású megmozdulásokra elsősorban Németországban és Franciaországban került sor.

Az első akciókat még április elején Moszkvában és Pétervárott indították. A szolidaritási gyűléseket a KIVB és az OK(b)P közösen szervezte, feladatuk a Frankfurtban elfogadott dokumentumok ismertetése volt.⁶⁷ – A gyűlések megszervezésével a KIVB Elnöksége március 29-én bízta meg Joszif Pjatnyickijt, a KIVB titkárát. (CPA IML 495. f. 18. op. 162. ő. e. 141. old.)*

Németországban két esemény is közrejátszott abban, hogy a megmozdulásokban jelentős tömegek vegyenek részt. 1923. március 31-én a Krupp Műveket megszálló francia csapatok belelőttek a tömegbe, és az összecsapásnak 11 halálos és 32 súlyos sebesültje volt; április 19-én pedig a német rendőrség lőtt a Mühlheimben (szintén Ruhr-vidék) tüntető munkanélküliekre. A kommunista párt kezdeményezte akciók mindkét esetben egységfrontos megmozdulásokká fejlődtek.⁶⁸ – CPA IML 504. f. 1. op. 29. old. A Varga-iroda jelentése.*

A propagandahét szervezésében igen nagy szerepet játszottak az üzemi tanácsok, amelyek – kommunista és baloldali szociáldemokrata vezetésük következtében – egyhangúlag állást foglaltak a frankfurti határozatok mellett. Bekapcsolódásukat főképp Friege kezdeményezte, a konferencián is jelentős szerepet betöltő Rajna-Westfáliai Üzemi Tanácsok Területi Bizottságának elnöke. Friege a Die Rote Fahne április 7-i számában felszólította a szociáldemokrata pártokat és szakszervezeteket a propagandahéten való részvételre. Javaslatát támogatta a berlini üzemi tanácsok határozata is. A propagandahét idején és annak jegyében zajlott le április 25-én Essenben a Rajna-Westfáliai Bányász és Kohász Üzemi Tanácsok konferenciája, melynek egységfrontfelhívását támogatta Németország Független Szociáldemokrata Pártja, a Hirsch-Duncker szervezetek, a keresztény szakszervezetek és több más szakszervezeti szövetség.⁶⁹ – PWA 1923-1924. 605. old.; CPA IML 504. f. 1. op. (26) 5. old. (171) 30. old. – A Hirsch-Duncker szervezetek kisebb szakmai egyesülések voltak, közel álltak a keresztény szakszervezetekhez.*

A Németország Kommunista Pártja befolyása alatt álló szakszervezetek is kivették a részüket a szervező munkából. Április 19-20. között Berlinben 12 helyi gyűlést tartottak, amelyekre meghívták az Akcióbizottság által javasolt külföldi szónokokat is.⁷⁰ – Die Rote Fahne, 1923. április 19. 86. szám. Melléklet.* Április 26-án a kommunista párt hannoveri szervezete tartott jól sikerült gyűlést; itt a frankfurti konferencia határozatainak ismertetését külföldi előadók tették színesebbé. Külföldi kommunisták érkezéséről számol be a rendőrség jelentése is, utalva a frankfurti konferencia határozatára. Felhívja a figyelmet arra, hogy a küldöttek nagy része valószínűleg illegálisan, hamis útlevéllel érkezik majd, illetve lépte már át a határt, beszámol egy francia kommunista letartóztatásáról.⁷¹ – Institut für Marxismus-Leninismus beim ZK der SED. Zentrales Parteiarchiv. (A továbbiakban: IML ZPA) Fond KPD. DF. VI/117.*

Az Akcióbizottság nem csupán szónokokat küldött ki, hanem segített a propagandában is. Egyik legismertebb plakátja a kommunista és szociáldemokrata munkások antifasiszta, háborúellenes összefogását hirdette: „A háború és a fasizmus mindnyájatokat pusztulással fenyeget! Létre kell hoznotok az egységfrontot!”⁷² – A nagyalakú, két színes képből álló plakát a háború és a fasizmus pusztító fekete farkasát, illetve a fenevadat legyőző szociáldemokrata és kommunista munkások csoportját ábrázolja. (StAP 30. Bln. C. Tit. 95. Sek. Nr. 3. 2. köt.)*

A május elsejei megmozdulások résztvevői országszerte a frankfurti jelszavakat hangoztatták. „A felvonulások élén Berlinben és más nagyvárosokban először meneteltek a proletár védelmi századok.”⁷³ – Geschichte der Deutschen Arbeiterbewegung. Dietz. Berlin 1966. (A továbbiakban: GDA) 3. köt. 392. old. – Májusig mintegy 300 század jött létre, elsősorban Berlinben, a Ruhr-vidéke Szászországban, és Türingiában. (Ugyanott.)*

A franciaországi megmozdulások szervezésében fontos szerepet töltött be a kommunista párt április 15-i nyílt levele. Ebben felszólították a szocialista párt vezetőségét, hogy vegyen részt az agitációs hét rendezvényein, közösen lépjenek fel május elsején, és támogassák a frankfurti konferencia kezdeményezését, a munkás világkongresszus összehívását.⁷⁴ – Inprekorr, 1923. április 23. 566. old.* A május elsejei gyűléseket és tüntetéseket, amelyeknek résztvevőit a fasizmus elleni harc mellett a Ruhr-probléma is foglalkoztatta, az ún. Központi Akcióbizottság szervezte. Részt vett benne a Francia Kommunista Párt mellett az Egységes Általános Munkásszövetség (CGTU), a Háború Kárvallottjainak Szövetsége és az Anarchista Unió. A megmozdulások sikere láttán, nem sokkal május 1-ét követően a Központi Akcióbizottság újabb egységakciókra szólította fel a dolgozókat az 1871-es „véres hét” és a Bastille bevételének közelgő évfordulója alkalmából.⁷⁵ – A propagandahéthez hasonlóan a május 27-i akciókat először a nagyobb városokban rendezték meg, majd az itt született akcióegység-megegyezések alapján július 14-én országos rendezvényekre is sor került. (Az előkészületeket ismerteti: Inprekorr,1923. május 11. 666. old.)*

A propagandahét eseményeiről nem maradt fenn összesítés, így nem lehet megállapítani, hogy a gyűléseken hányan és kik vettek részt. Sőt az is csupán megközelítően ismeretes, hogy a gyűléseken milyen mértékben foglalkoztak a fasizmussal. Nem kétséges ugyanis, hogy ezekben a hetekben a világ, de legalábbis az európai közvélemény figyelmét Mussolini hatalomra jutásánál nem kevésbé foglalkoztatta a Ruhr-válság. A nemzetközi kommunista mozgalom jól látta a két esemény veszélyességét. Számolt azzal a lehetőséggel is, hogy mind a fasizmus, mind pedig a háborús veszély ellen tömegeket mozgósíthat. Megállapítható az is, hogy Németország belpolitikai helyzete jobban kedvezett a mozgalom kibontakozásának, mint Franciaországé. Az április-májusi megmozdulások eredményeinek értékelésénél mindenesetre figyelembe kell venni, hogy a nemzetközi folyamatok iránya, akárcsak az olasz fasizmus általános népellenes jellege, még nem vált teljesen nyilvánvalóvá.

A propagandahét idején az Akcióbizottság megszervezése még kezdeti stádiumában volt. Jelzi ezt, hogy a hét megkezdéséről szóló március 28-i közleményt Zetkin még a Fasizmus Leküzdésére Alakult Nemzetközi Ideiglenes Bizottság nevében írta alá, vagyis a Komintern és Profintern Akcióbizottsága által februárban létrehozott szervezet nevében. Az április 4-i dokumentumot, amelyen Zetkin és Barbusse kézjegye szerepel, már a Háborús Veszély és a Fasizmus Elleni Akcióbizottság adta közre. A névváltozás – melynek lényege az „ideiglenes” kifejezés elmaradása – azt mutatja, hogy Zetkin és Barbusse már a frankfurti konferencián megválasztott Akcióbizottság képviseletében lépett fel. (Bár az konkrétan nem mutatható ki, hogy a berlini ideiglenes bizottság kiegészült a konferencián kijelölt tagokkal.) Az egyes országok akcióbizottságainak megszervezése vontatottan haladt – ez maradt a későbbiekben is az Akcióbizottság tevékenységének leggyengébb pontja. A propagandahét mindenesetre jó alkalom volt arra, hogy megkezdjék e bizottságok szervezését, s hogy ténylegesen beindítsák a berlini központ munkáját. Ennek során nem kis nehézségekkel kellett megbirkózni. Amint azt Heckert, a szervező munka gyakorlati irányítója már említett, április 4-i levelében a következőket írta Lozovszkijnak: „Egész munkánk technikai kivitelezése még sok kívánnivalót hagy maga után; a legtöbb országban még nem mennek olyan jól a dolgok, mint ahogy szeretnénk. Az is teljesen világos, hogy a frankfurti határozatok megvalósítása érdekében nemcsak pártjainkra és szakszervezeteinkre kell támaszkodnunk, hanem más csoportokat is meg kell nyernünk az együttműködés érdekében.” A továbbiakban megemlíti, hogy a nehézségeket csak fokozzák a nemzetközi reformista szervezetek, amelyek „nemhogy támogatnák, de szabotálják munkánkat”.⁷⁶ – CPA IML 534. f. 3. op. 50. ő. e. 59. old.*

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!