A különböző országok fogadóirodái Donald Trump vereségét jósolják a közelgő elnökválasztásokon. A republikánus vezető a nyár elejéig vezette a versenyt, de a COVID-19 vírus terjedése és a Black Lives Matter mozgalom hatalmas tiltakozása nyomasztó csapást mért a minősítésére.
Október folyamán Trumpnak bizonyos pontokon sikerült csökkentenie a különbséget Joe Biden demokrata párti jelölttel szemben. De a jelenlegi államfő nem tudta utolérni a versenytársat.
A szavazás napja előtti utolsó hétvégén, a két nap múlva – november 3 – án esedékes – választáson, az esélyeket a világ legnagyobb fogadóirodái körülbelül azonosan ítélik meg.
A brit Bet 365 úgy véli, hogy Biden győzelmének valószínűsége 64,9%, Trumpé pedig – 37,7%.
Egy másik brit iroda, a William Hill úgy véli, hogy a jelenlegi amerikai elnöknek 40% az esélye a verseny megnyerésére, míg Biden volt alelnöké 64,5%
A világ legnagyobb londoni fogadási tőzsdéje, a Betfair, a brit-kanadai Sky Bet és az ír Paddy Power fogadóiroda ugyanazokat a fogadási téteket teszi meg a választásokra. Azt jósolják, hogy Biden lesz a következő államfő 69,2% – os valószínűséggel, míg Trump esélyeit csak 36,36% – ra taksálják.
Az ausztriai Bwin hasonló arányokat hozott ki. Becslésük szerint Biden győzelmének valószínűsége 66,6%, míg Trump esélye 38,4%.
Persze Trumpnak is megvannak az elképzelései saját közeli és távlati esélyeit – céljait illetően:
A Pesti Srácok tévéjében leplezte le magát az origós Szalma György. Miközben arról beszélt, hogy szerinte jó irányba történt változás a hazugságportálon, horogkeresztes karkötőt viselt.
Kivágtuk a megfelelő – bizonyító erejű – részt, hogy olvasóinknak ne kelljen ezt a szemetet a szükségesnél tovább nézni, de azt mindenképp lássák, hogy bármilyen kalapot is vesznek fel ezeknek a magukat konzervatívnak álcázó csicskák, valójában Hitler és Göbbels szellemi örökösei.
A szellemi irányváltás az Origónál akkor azt jelenti, hogy mostantól nemcsak orbánista, de hitlerista propagandát is tol majd a minősíthetetlen szennylap? (ezalenyeg.hu)
Bal-Rad komm: “V. Orbán magyar miniszterelnök a budapesti Szabadsag téren tartott beszéde során október 27-én “a szovjet megszállók emlékművének” nevezte az ott található emlékművet, amelyet a Vörös Hasereg 80 ezer katonájának emlékére állítottak, akik Magyarország náci betolakodóktól való felszabadítása során haltak meg.
Az ilyen kijelentések durván eltorzítják a történelmi igazságot és a második világháború eseményeit, amiket a nürnbergi törvényszék ítéletei is megerősítettek.
Szeretnénk emlékeztetni Önöket arra, hogy Horthy Magyarországa, A. Hitler legközelebbi szövetségese, aktívan részt vett Csehszlovákia felosztásában és Hitler Jugoszlávia elleni agressziójában, 1941. június 27 – én pedig kezdeményezően csatlakozott a náci Németország Szovjetunió elleni támadásához, és a megszállt területeken él békés népesség és a hadifoglyok ellen elkövetett hatalmas bűncselekményekben “jeleskedett”.
A Vörös Hadsereg, miután megszabadította Európa népeit a “barna pestistől”, békét és szabadságot hozott számukra.
Jelenleg egyes államokban el akarják torzítani ezt a tényt, és elhallgattatni hazánk kulcsfontosságú szerepét a fasizmus felett aratott győzelemben, letagadni az egyes fővárosok történelmi felelősségét a háborús időszak bűncselekményei iránt, mintegy “elmeszelni” a náci csatlós rendszerek tetteit.
A továbbiakban is határozottan ellenezzük az ilyen hamisításokat.”
– reagált tegnap imigyen az Orosz Föderáció Külügyminisztériuma szóvivője, Marija Zaharova vajdánknak a 27 – i Bushra emlékeztető bronztorzó avatásán elhangzott hálalihegésére.
OROSZORSZÁG “HIVATALOSSÁGAI” IS (!) KEZDIK FÖLISMERNI: KUTYÁBÓL NEM LESZ SZALONNA!” (balrad.ru)
„3878 újabb magyar állampolgárnál mutatták ki az új koronavírus-fertőzést (COVID-19), ezzel 79 199 főre nőtt a hazánkban beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 69 többségében idős, krónikus beteg, így az elhunytak száma 1819 főre emelkedett, 20 078-an pedig már meggyógyultak. Az aktív fertőzöttek száma 57 302 fő. Az aktív fertőzöttek 25%-a, az elhunytak 33%-a, a gyógyultak 28%-a budapesti. 4205 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 306-an vannak lélegeztetőgépen…” – olvasható a koronavirus.gov.hu című qrmányvetítölde ma reggel sugárzott ragálymatinéján.
Arról szerényen hallgat a jelentés, hogy MINDHÁROM LÉNYEGES KATEGÓRIÁBAN ÚJ NAPI REKORDOTT SIKERÜLT ÖSSZEHOZNUNK!
Viszont ott ordít a bejelentés a főoldalon:
„…a kormány az egyéni védekezésre támaszkodik…”
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Ma temetőink virágba és fénybe borulnak. Évszázadok óta immár. Elhunyt szeretteinkre emlékezünk. Csendbe, kegyelettel. Imádkozva, vagy csak némán – fejünket lehajtva, tán egy-egy könnyet is elmorzsolva. Mint már évszázadok óta.
Ma egy napra lelassulunk. Gondolatban ma egy napra ismét köztünk vannak az immáron örökre eltávozottak. Akik hozzánk tartoztak, hozzánk tartoznak. Családtajaink voltak, vagy barátaink, vagy csak jó ismerőseink. Arcuk, hangjuk fölsejlik.
A gyertyafénynél elmondjuk gyerekeinknek-unokáinknak, hogy ki is volt az, akinek sírja előtt most éppen állunk, és akit ők nem ismertek. De mi még igen, vagy hallottuk a szüleinktől-de már mi sem láthattuk, nem ismertük őket.
Aztán a temetőből hazatérve, az unokának megmutogatjuk a régi fényképeket. „Ő volt az, aki…”
Azon is elgondolkodunk tán egy pillanatra, hogy ma még mi emlékeztünk. De jövőre lehet hogy már ránk is fognak emlékezni.
Szép, tiszteletteljes nap a mai. Kultúránk, hagyományaink szerves része. Ilyenkor távolba szakadtak is HAZALÁTOGATNAK! Mert a HAZA ott van, ahol őseink, családtagjaink, szeretteink nyugszanak. Ilyenkor találkozunk a HAZALÁTOGATÓKKAL A SÍROKNÁL.
Szép és tiszteletteljes nap a mai! Mindenszentek napja! Nem ünnep!
A berlini Gau kedvező anyagi helyzetére utal, hogy júliusban Goebbels már megjelentetheti külön lapját. A Der Angriff (Támadás) alapításához a támogatók újabb 2000 márkát bocsátottak rendelkezésére. (Október 29-én, születésnapján sem csupán virággal köszöntik hívei: kiegyenlítik több mint 2000 márkás személyes adósságait, és további 2000 márka készpénzt nyújtanak át az ünnepi asztalnál. A náci pártvezetők az ajándékozás e gyakorlatias formáját a későbbiekben sem hagyták kimenni a divatból.)
A pénzbeli adományok azonban az NSDAP támogatásának csak egyik, bár igen fontos formáját jelentették, biztosították az agitáció és a propaganda békés és kevésbé békés eszközeit: az SA és az SS díszes fantáziaruháit és felszerelését, zászlók, transzparensek ezreit, lapok és folyóiratok kiadását, pártházak és gépkocsik fenntartását, a nagygyűlések színtereinek bérleti díját, s tellett a rendezvényeken szinte mindenütt jelenlévő rezesbandák finanszírozására. Ebből fedezték a náci vezetők már ebben az időben sem szerénynek mondható „háztartását” is. A „társadalmi munkatársak” ideje ugyanis hamarosan lejárt – az NSDAP élére a párt által fizetett „függetlenített” politikusok és kalandorok százai kerültek. (Ahogyan egyik nagygyűlést hirdető plakátján magukat – még 1927-ben – a cinikus Goebbels nevezte: az oberbanditák.)
A „külső” támogatás másik formája politikai volt. A párt ugyanis korábbi anyagi támogatói mellett politikailag befolyásos hívei jó részét is elveszítette, vagy – mint Ludendorff – azok veszítették el a befolyásukat. S akárcsak a pénzadományozók, az NSDAP mellé felsorakozó politikai erők is azok táborából kerültek ki, akik egyetértettek a náci párt új célkitűzéseivel, illetve megvalósításának módjával, vagy legalábbis a maguk céljaihoz felhasználhatónak ítélték azokat. A kettő között 1932 végéig lényeges különbség volt. Kirdorf, Thyssen és köre az előzőkhöz, Albert Vögler, a Vereinigte Stahlwerke mindenható vezére, Hugenberg, Schleicher, Papen és – tegyük hozzá — Hindenburg az utóbbiakhoz tartozott. Az első segítség Kirdorféktól érkezett, de az NSDAP megjelenése az ország vezető politikai erői között a Hugenberg-csoportnak volt köszönhető.
Hugenberg az 1928-as választásokat követően került a Német Nemzeti Néppárt élére, a mérsékeltebb irányvonalat képviselő Kuno Westarp gróf helyébe lépve. Az ekkor még jelentéktelen NSDAP-t leszámítva a párt a polgári pártok jobbszélén foglalt helyet, s az 1928-as súlyos választási vereséget követően a korábbinál is szélsőségesebb irányvonal mellett döntött. Hugenberg nacionalista és soviniszta programjával a jobboldal reneszánszát kívánta előkészíteni, természetesen pártja vezetésével. Elképzeléseiben a nagytőkétől a monarchistákig, a Reichswehrtől a Stahlhelmig, a hagyományos polgári jobboldaltól egészen a nácikig terjedő szövetség létrehozása szerepelt. Ennek megfelelően a párt feladta korábbi politikai irányvonalát: képviselői kiváltak a kormányból, hogy ellenzékbe vonulva most már ne csupán a középpárti alapokon nyugvó kabinetek jobbratolódásán munkálkodjanak, hanem éles támadásba kezdjenek a weimari köztársaság és az egész versailles-i rendszer ellen.
Hugenberg és Hitler első találkozójára 1928-ban, a választásokat követően került sor. A megbeszélésről nem maradtak fenn dokumentumok, azonban korántsem lehet kétséges, miről tárgyalhatott Hitlerrel a Krupp Művek volt igazgatója, a leghatalmasabb sajtókonszern és távirati iroda, valamint a legjelentősebb német filmvállalkozás, a már akkor nemzetközi tekintélyű UFA (Universum-Film-Aktiengesellschaft) tulajdonosa. A két párt szorosabb együttműködéséről 1929 nyarán állapodtak meg: a cél a Young-terv megtorpedózása volt.
A Young-terv a német jóvátételek végleges rendezését szolgálta (neve a szakértői bizottságot irányító amerikai bankárra, Owen D. Youngra utalt). Az 1924-ben kidolgozott Dawes-tervvel szemben nem csupán kisebb összeget szabott meg, hanem megállapította a kifizetések végső határidejét is — mégpedig az igen távoli 1988-as évben. A Stresemann irányította külpolitika jelentős eredménye volt továbbá az, hogy a tervet sikerült összekötni a Rajna-vidék megszállt területeinek kiürítésével; Németországot csupán egy keskeny demilitarizált övezet elismerésére kötelezték.
A német uralkodó körök egy része azonban elégedetlen volt a Young-tervvel, s a közvélemény is megoszlott a terv elfogadása esetén várható gazdasági és politikai következmények megítélésében. A baloldal, a kommunista párt azt hangsúlyozta, hogy a „teljesítési politika” újabb terheket ró a dolgozókra, s a francia és a német uralkodó körök kiegyezése a nemzetközi imperializmus erőinek egységét, s ezzel a Szovjetunió ellen irányuló háborús készülődés fokozódását eredményezi. Egyben, amint azt Ernst Thälmann a párt központi bizottságának 1929. október 24-25-i ülésén kifejtette, a nacionalista és soviniszta érzelmek felkorbácsolását is lehetővé teszi, amely a jobboldal és „a monopoltőkét képviselő, mind szélesebb kispolgári tömegbázisra támaszkodó” fasiszták törekvéseinek kedvez.
1929. július 9-én a Német Nemzeti Néppárt, a Stahlhelm, az Össznémet Szövetség és az NSDAP részvételével megalakult a „Nemzeti Ellenzék”. Hugenberg az ellenzéken belül alárendelt politikai szerepet szánt a náciknak, propagandatevékenységükhöz ugyanakkor rendelkezésre bocsátotta egész „sajtóbirodalmát”. A Young-terv népszavazásra bocsátásának programját is náci képviselő, Wilhelm Frick, a párt 12 fős parlamenti frakciójának vezetője terjesztette a képviselőház elé, amelyben törvényt követelt „A német nép rabigába döntése” ellen. S bár november 30-án a törvénytervezetet a parlament a jobboldal 85 (az NSDAP 12 és a német nemzetiek 73) szavazata ellenében elvetette, majd a december 22-i népszavazáson is mindössze 13,81% volt az „igen”-nel jelölt voksok aránya, a náci párt győztesen került ki az összecsapásból. Mégpedig kettős értelemben is. Az NSDAP addig soha nem látott propagandahadjáratot bontakoztatott ki, amelynek során a népszavazás követelése mellett – a német nemzetiek pénzén és eszközeit felhasználva – saját elképzeléseit is kifejthette. Bekapcsolódott az ország politikai életébe, vezetői országszerte ismertté váltak. De ennél több is történt, ami még fontosabb volt. Hugenberg szándéka az ellenkezőjébe csapott át: a „nemzeti népegység” nem szilárdult meg, sőt pártszakadásra került sor, amelyet a pártszervezet meggyengülése és befolyásának rohamos csökkenése követett. S ez kedvezett az NSDAP-nek, amely így a „Nemzeti Ellenzék” szócsövéből és rohamcsapatából a szélsőjobboldal legszervezettebb és legcéltudatosabb erejévé léphetett elő.
Az időközi helyi választások is mutatták, hogy a párt jól kamatoztatta a német nemzetiektől kapott támogatást: Koburgban a június 23-án megtartott tanácsválasztásokon első ízben tesznek szert a nácik abszolút többségre egy város vezetésében; 4%-ot szereznek Mecklenburg-Schwerin parlamentjének ugyanekkori újjáválasztásakor, ahol korábban még csak nem is indulhattak; Badenben ugyanez év októberében több mint ötször annyi szavazatot kaptak, mint 1925-ben; a türingiai választásokon, december 8-án elért 11,31% is háromszorosa volt 1927-es eredményüknek.
Az NSDAP előretörését a taglétszám rohamos növekedése is jelezte: 1929-ben a szervezet több mint kétszer annyi taggal gyarapodott, mint az előző évben, s az SA 100 000 főnyi létszáma elérte a Reichswehrét (!).
A német nemzetiek visszaszorulása és a nácik előretörése fokozatosan választás elé állította a szélsőjobboldalt. Csakhamar azonban nem csupán ez az irányzat, hanem a szélesebben vett jobboldal egésze is ugyanez elé a válaszút elé került.
Az 1929 októberében kirobbant világgazdasági válság alapjaiban rendítette meg a német gazdaságot, s tovább fokozta az 1929 elejétől mind élesebben jelentkező politikai ellentéteket. Németország hamarosan csatatérre kezdett emlékeztetni. Az utcákon a nagy túlerőben lévő barna- és feketeinges SA és SS osztagok vívták harcukat a kommunista Vörös Frontharcosok Szövetségének katonásra szabott munkászubbonyba öltözött alakulataival. A parlamentekben pedig a weimari köztársaságot védő, egyre fogyatkozó erők készítették elő kapitulációjukat a diktatórikus törekvésekkel szemben.
A szociáldemokraták vezette koalíció bukása és a Brüning-kormány megalakulása 1930-ban már egyértelműen jelezte, hogy a német uralkodó körök a polgári demokrácia feladásán és egy mérsékelt, a középpártokra és a jobboldalra támaszkodó diktatúra kialakításán fáradoznak: a kormányintézkedések a „vörös” és részben a „barna” terror megfékezésére irányultak, s fenyegetésekkel, majd ígéretekkel igyekeztek megnyerni a kormánytól balra álló szociáldemokrácia jóindulatú támogatását. Az 1930. szeptemberi választások azonban már megmutatták, hogy az elnöki kormányzat nem támaszkodhat biztos alapokra. Az őt támogató vagy eltűrő valamennyi irányzat veszített korábbi befolyásából. A jobboldal tekintélyes része megvonta bizalmát hagyományos pártjaitól, a Német Néppárttól és a Német Nemzeti Néppárttól – a két párt elveszítette korábbi szavazóinak felét, s ez lehetővé tette az NSDAP hatalmas választási győzelmét. Az NSDAP 2,6%-ról 18,3%-ra növelte szavazatarányát (a hagyományos jobboldal vesztesége 11,0% volt). A náci párt lett – a szociáldemokrata párt után – az ország második legnagyobb pártja, s ami még fontosabb: jóval több szavazatot szerzett, mint a többi jobboldali szervezet együttvéve. Ez utóbbi körülmény egy igen fontos tényt jelez: a legszélesebb „néprétegeknek” szánt antiszemita, a „vörös veszélyről” harsogó, az „élősködő banktőkét” szidalmazó, a demokráciát ócsároló náci propaganda nem hatott sem a polgári pártok középhadát jelentő centrum híveire, sem pedig a munkáspártok hagyományos választóira – sőt ez a helyzet később, a még nagyobb arányú náci győzelmek idején sem változott. A náci párt tömegbázisa a jobboldalról jött. Hugenberg terve, a jobboldal egysége, ha nem is saját pártjának vezetésével, közelebb került a megvalósuláshoz.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Ma már 2020 november 1.- vasárnap van. Az idei esztendő 306. napját tapossuk. Rohan ám az idő!
A Gergely-naptár szerint ebből az évből még 60 – merthogy SZÖKŐÉV AZ IDEI – nap van hátra.Tehát ez az esztendő 366 napból áll!
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2024; 2028…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Marianna, Benigna, Benignusz, Benke, Igor nevű kedves olvasóit.
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
November 1. -én IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
Hogy is volt? Mi is volt? Kik születtek? Kik haltak meg?
Nikol Pashinyan örmény miniszterelnök tegnap este azzal a kéréssel fordult Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz, hogy Oroszország az 1997 – ben megkötött „Barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés Oroszország és Örményország között”- című szerződés alapján mielőbb nyújtson segítséget Örményországnak.
Pasinyan ugyanis attól retteg, hogy az azeri – török szövetség rá fog rontani Örményországra. (Az csak a balrad.ru „privát” véleménye, hogy véletlen betörés/átlövés kivételével PILLANATNYILAG KIZÁRHATÓ egy Örményország elleni bárminemű támadás! Föltéve, ha ki nem provokálja azt „valaki/valami”.)
Az orosz KüM már válaszolt is!
„A szerződéssel összhangban Oroszország minden szükséges segítséget megad Jerevánnak, ha az összecsapások átterjednek közvetlenül Örményország területeire”.
Momentán ilyen veszély nincs! Hegyi – Karabahban viszont a tűzszünet dacára, egyre vadabbak a történések.
Az Arcah hadgyminisztériuma állítása szerint az azeriek mára virradóan foszfortöltetű lövedékekkel bombázták őket.
Ma reggel pedig az azeri tüzérség már közvetlenül lőtte Szusi és Sztyepanakert karabahi városokat.
Vannak civil áldozatai a támadásoknak.
NO MEG VANNAK LESZŰRENDŐ TANULSÁGAI A TÖRTÉNÉSEKNEK! FŐKÉNT AZ ÖRMÉNY OLDALNAK!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Azt vetíti mai (2020 10. 31.- i) matinéján a koronavirus.gov.hu nevű qrmányvetítölde Döbrögisztán ragályállapotairól, hogy:
„3908 újabb magyar állampolgárnál mutatták ki az új koronavírus-fertőzést (COVID-19), ezzel 75 321 főre nőtt a hazánkban beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 51 többségében idős, krónikus beteg, így az elhunytak száma 1750 főre emelkedett, 19 032-en pedig már meggyógyultak. Az aktív fertőzöttek száma 54 539 fő. Az aktív fertőzöttek 26%-a, az elhunytak 33%-a, a gyógyultak 28%-a budapesti. 4048 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 281-en vannak lélegeztetőgépen…”
Emlékeink szerint kb. 1010 ragályhalott táján a balrad.ru azt jövendölte, hogy Mikulásra meglesz a 2000. is! Alighanem alábecsültük a tempót! Hiszen ha ilyen ütemben „haladunk”, a 2000. Covid – áldozat meglesz már egy hónappal korábban. November 6. – ra! Az esélyeink egészen kiválóak rá! Hiszen mára ismét új rekordokat sikerült összeizzadnunk a napi új megszállotti és a pumpált ketegóriákban!
További esélynövelő tényezőkről ad hírt a libernyák hvg.hu:
„Magyar Orvosi Kamara: már szemészek és pszichiáterek látják el a COVID-osztályok kritikus betegeit
Nem csak méltatlan, hanem a biztonságos betegellátást veszélyezteti a kormány késlekedése – írta a Magyar Orvosi Kamara Pintér Sándornak. Azonnali egyeztetést kérnek a belügyminisztertől.
Elhibázott a kormány elképzelése és kommunikációja az egészségügyi szolgálati jogviszony átalakításáról az orvosok többsége szerint – ezt írta a Magyar Orvosi Kamara (MOK) egy Pintér Sándornak címzett levélben. A MOK egy felmérést végzett az orvosok körében a kormány terveiről, ez után fordultak a belügyminiszterhez.
A kormány azt kommunikálta, hogy a törvény és a végrehajtási rendeletek kidolgozásába bevonta a kamarát. A MOK most azt írta: a törvény kidolgozásába nem vonták be őket, a végrehajtási rendeletek kidolgozásához pedig „sürgősen valódi egyeztetésekre van szükség”. Ezért arra kérik Pintért, hogy még a hét végéig küldje meg nekik az egyeztetések pontos menetét.
„A kormány intézkedései váratnak magukra. Olyan helyzetbe hozzák az orvostársadalmat, ami nem csupán méltatlan, hanem a biztonságos betegellátást veszélyezteti” – áll a kamara levelében.
Arról is írtak: miközben a kórházban és lélegeztetőgépen lévő betegek száma egyre nő, „a COVID osztályok kritikus állapotú betegeit már szemészek, pszichiáterek és fogorvosok látják el.”
DE EZZEL MÉG KORÁNTSINCS ÁM VÉGE A NER LIBERNYÁKOK ÁLTALI POFÁTLAN GYALÁZÁSÁNAK!
A qrmánykákán is csomót kereső, mindenen hisztiző 444.hu azzal az állításával próbálja meg kikezdeni (persze hasztalan) qrmányunk honi tekintélyét, hogy:
„Szlovákiába mennek tesztelni magyar egészségügyi szakemberek
200 egészségügyi dolgozóval segíti a hétvégi szlovákiai országos tesztelési programot Magyarország. Minderről Ivan Korčok szlovák kül- és EU-ügyekért felelős miniszter számolt be a Twitteren. Korčok arról írt, hogy bár ők csak 50 embert kértek, a magyarok 200-at küldenek, amit nagyon köszön Szijjártó Péternek. A szlovák miniszter szerint a magyarok Komáromban, Léván, Nyitrán és a Kassa melletti Tőketerebesen fognak besegíteni.
Szlovákiában, két héttel ezelőtt, a meredeken növekvő esetszámokat látva döntöttek a világon gyakorlatilag példátlan tesztelési program mellett, Az országban, ahol a múlt hétvége óta gyakorlatilag kijárási tilalom van, a következő két hétvégén fogják letesztelni több ezer helyszínen antigén-tesztekkel a teljes lakosságot.
A 444 pénteken több hazai egészségügyi intézményből és felsőoktatási intézményből is úgy értesült, hogy Szlovákiába toboroznak önkénteseket. Volt, ahol nagyon jó fizetést is ajánlottak a részvételért. A nap folyamán több minisztériumnál és állami intézménynél is érdeklődtünk arról, hogy pontosan hány embert küldenének, hova, és mennyi időre. Azt is megkérdeztük, hogy nem tartják-e problémásnak, hogy a jelenleg nagyon súlyosan túlterhelt magyar egészségügyi intézmények kisegítése helyett külföldre küldenek szakembereket, de egyik intézménytől sem kaptunk választ egyetlen kérdésünkre sem.”
-Bizony! Ilyesmiket firkálgatnak ezek a nemmzetthellenes, NER – gyalázó galádok! Pfujj!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Az egységfront kormányáról (idézet:Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)
Zárszó a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusán [1935. augusztus 13.]
Ha az a magatartás, amelyet a szociáldemokrácia a proletariátus egységfrontjának gyakorlati megvalósításával szemben tanúsít, általában minden országban fő ismertetőjele annak, hogy megváltozott-e, és ha igen, milyen mértékben a szociáldemokrata pártnak vagy egyes részeinek előbbi szerepe a burzsoá államon belül, akkor különösen éles ismertetőjele lesz ennek a szociáldemokrácia magatartása az egységfront-kormány kérdésében.
Olyan helyzetben, amikor az egységfront-kormány megalakítása közvetlen gyakorlati feladatként kerül majd napirendre, az illető országbeli szociáldemokrácia válaszút elé kerül: politikájának döntő próbaköve lesz, hogy a fasizálódó burzsoáziával halad-e együtt a munkásosztály ellen vagy a forradalmi proletariátussal a fasizmus és a reakció ellen, nem szavakkal, hanem tettekkel. Ez elől a kérdés elől nem lehet majd kitérni sem az egységfrontkormány megalakításának pillanatában, sem annak fennállása alatt.
Az egységfront- vagy antifasiszta népfrontkormány megalakításának jellegéről és feltételeiről, azt hiszem, elvtársak, a beszámolómban megmondottam azt, ami az általános taktikai tájékozódáshoz szükséges. Ha ezen túlmenően részletezni akarnánk egy ilyen kormány megteremtésének összes lehetséges feltételeit és válfajait, akkor ez csupán tévelygés volna a meddő találgatások útvesztőjében.
Óvni akarom az elvtársakat minden leegyszerűsítéstől vagy sematizmustól ebben a kérdésben. Az élet bonyolultabb minden sémánál. Helytelen például úgy képzelni a dolgot, hogy az egységfront-kormány kötelező szakasz a proletárdiktatúra megteremtésének az útján. Ez éppoly helytelen álláspont, mint ahogy helytelen volt, amikor azelőtt úgy képzelték el a dolgot, hogy a fasiszta országokban nem lesz semmiféle közbeeső szakasz, s a fasiszta diktatúrát okvetlenül és közvetlenül a proletárdiktatúra váltja majd fel.
Az a kérdés lényege, hogy maga a proletariátus készen áll-e majd a döntő pillanatban arra, hogy közvetlenül megdöntse a burzsoáziát és megteremtse a saját hatalmát, s képes lesz-e majd biztosítani ebben az esetben, hogy szövetségesei támogassák, vagy pedig csak a proletár egységfront- és az antifasiszta népfrontmozgalom lesz képes az adott szakaszban elnyomni vagy megdönteni a fasizmust anélkül, hogy azonnal megszüntetné a burzsoázia diktatúráját. Az utóbbi esetben csak ebből az okból lemondani az egységfront- vagy népfrontkormány megalakításáról és támogatásáról megengedhetetlen politikai rövidlátás lenne, és nem komoly forradalmi politika.
Ugyancsak nem nehéz megérteni, hogy az egységfront-kormány megalakítása azokban az országokban, ahol a fasizmus még nincs hatalmon, más kérdés, mint a fasiszta diktatúra országaiban. Az utóbbi országokban ilyen kormány alakítása csakis a fasiszta hatalom megdöntése útján lehetséges. Azokban az országokban, ahol burzsoá-demokratikus forradalom van kibontakozóban, a népfront kormánya a munkásosztály és a parasztság demokratikus diktatúrájának a kormányává válhat.
Mint már a beszámolóban rámutattam, a kommunisták teljes mértékben támogatni fogják az egységfront kormányát, amennyiben az valóban harcolni fog a nép ellenségei ellen és cselekvési szabadságot nyújt a kommunista pártnak és a munkásosztálynak. Viszont az a kérdés, hogy részt vegyenek-e a kommunisták a kormányban, kizárólag a konkrét helyzettől függ. Ilyen jellegű kérdéseket minden egyes esetben külön kell eldönteni. Semmiféle kész receptet itt előre nem adhatunk.
A polgári demokráciához való viszonyról
Az egyik felszólaló már elmondotta, hogy a lengyel pártban, amely mozgósítja a tömegeket a dolgozók jogaira törő fasizmus támadása ellen, „ennek ellenére megvolt a félelem a demokratikus követelések pozitív megfogalmazásától, nehogy ezáltal demokratikus illúziókat keltsenek a tömegekben”. A demokratikus követelések pozitív megfogalmazásától való félelem, ilyen vagy olyan formában, nem egyedül a lengyel pártban észlelhető.
Honnan ered ez a félelem, elvtársak? A polgári demokráciához való viszony kérdésének helytelen, nem dialektikus kezeléséből. Mi, kommunisták, rendíthetetlen hívei vagyunk a szovjetdemokráciának, amelynek nagyszerű tapasztalatait mutatja a proletárdiktatúra a Szovjetunióban. Míg a kapitalista országokban likvidálják a polgári demokrácia utolsó maradványait, addig a VII. szovjetkongresszus határozatában kinyilatkoztatta az egyenlő, közvetlen és titkos választójog bevezetését. Ez a szovjetdemokrácia feltételezi a proletárforradalom győzelmét, a termelési eszközök magántulajdonának társadalmi tulajdonná változtatását, a nép túlnyomó többségének áttérését a szocializmus útjára. Ez a demokrácia formájában nem befejezett, ez a demokrácia fejlődik és fejlődni fog a szocialista építésben, az osztály nélküli társadalom megteremtése terén, valamint a gazdaságban és az emberek tudatában meglevő kapitalista csökevények leküzdésében elért további sikereknek megfelelően.
De ma a dolgozók millióinak, akik a kapitalizmus viszonyai között élnek, azokkal a formákkal kapcsolatban kell állást foglalniuk, amelyekben a burzsoázia uralma a különböző országokban alakot ölt. Nem vagyunk anarchisták, s egyáltalán nem közömbös számunkra, hogy milyen politikai rendszer van egy adott országban: burzsoá diktatúra-e polgári demokrácia formájában, akár csak a legmegnyirbáltabb demokratikus jogokkal és szabadsággal is, vagy pedig burzsoá diktatúra a maga leplezetlen, fasiszta formájában. Noha mi a szovjetdemokrácia hívei vagyunk, védelmezni fogunk minden arasznyi demokratikus vívmányt, amelyet a munkásosztály hosszú évekig tartó, szívós harcban küzdött ki, és elszántan harcolni fogunk ezeknek a vívmányoknak a gyarapításáért.
Mennyi áldozatába került Anglia munkásosztályának, amíg kivívta a sztrájkjogot, szakszervezetei legális fennállásának jogát, a gyülekezési és a sajtószabadságot, a választójog kiszélesítését stb. Hány tízezernyi munkás áldozta fel életét Franciaországban a XIX. század forradalmi harcaiban, amíg a munkásosztály kivívta elemi jogait és a legális lehetőséget arra, hogy megszervezhesse erőit a kizsákmányolók elleni harcra! Minden ország proletariátusa sok vért ontott a polgári demokratikus szabadságjogok kivívásáért, és érthető, hogy minden erejével harcolni fog megtartásukért.
A polgári demokráciához való viszonyunk nem minden helyzetben egyforma. Például az Októberi Forradalom idején az orosz bolsevikok élethalálharcot vívtak mindazokkal a politikai pártokkal, amelyek a proletárdiktatúra kikiáltása ellen, a polgári demokrácia védelmének zászlaja alatt léptek fel. A bolsevikok harcoltak ezek ellen a pártok ellen, mert a polgári demokrácia zászlaja akkor az összes ellenforradalmi erők mozgósításának zászlaja volt a proletariátus győzelme elleni harcban. Más a helyzet ma a kapitalista országokban. Ma a fasiszta ellenforradalom támadja a polgári demokráciát és arra törekszik, hogy a dolgozók legbarbárabb kizsákmányolásának és elnyomásának rendszerét valósítsa meg. Ma a dolgozó tömegeknek több kapitalista országban konkrétan nem a proletárdiktatúra és a polgári demokrácia, hanem a polgári demokrácia és a fasizmus között kell választaniuk.
Azonkívül most más a helyzet, mint volt például a kapitalizmus stabilizációjának a korszakában. Akkor nem volt olyan időszerű a fasiszta veszély, mint jelenleg. Akkor a burzsoá diktatúra a forradalmi munkások előtt számos országban a polgári demokrácia formájában nyilvánult meg; ez ellen összpontosították a fő tüzet. Németországban a forradalmi munkások nem azért harcoltak a weimari köztársaság ellen, mert ez köztársaság volt, hanem azért, mert burzsoá köztársaság volt, amely elnyomta a proletariátus forradalmi mozgalmát, különösen az 1918-1920 és az 1923-as években. Megmaradhattak-e azonban a kommunisták ezen az állásponton akkor is, amikor például 1932-ben Németországban a fasiszták a rohamosztagosok százezreit szervezték meg és fegyverezték fel a munkásosztály ellen? Természetesen nem. A kommunisták hibája több országban és nevezetesen Németországban az volt, hogy nem számoltak a végbement változásokkal, hanem továbbra is ismételgették azokat a jelszavakat, és megmaradtak azokban a taktikai hadállásokban, amelyek helyesek voltak néhány évvel előbb, különösen abban a pillanatban, amikor a proletárdiktatúráért folytatott harc időszerűnek tűnt, s amikor – mint az 1918-1920-as években – a weimari köztársaság zászlaja alatt csoportosult az egész németországi ellenforradalom.
És az a körülmény, hogy még ma is észlelhető sorainkban a pozitív demokratikus követelések kitűzésétől való félelem, csupán arról tanúskodik, hogy mennyire nem sajátították el elvtársaink a marxista-leninista módszert taktikánk ilyen fontos kérdéseiben. Egyesek azt mondják, hogy a demokratikus jogokért folytatott harc elvonhatja a munkásokat a proletárdiktatúráért folytatott harctól. Nem lesz felesleges emlékeztetni arra, mit mondott Lenin elvtárs ezzel kapcsolatban:
„Súlyos hiba volna azt hinni, hogy a demokráciáért vívott harc képes elvonni a proletariátust a szocialista forradalomtól vagy azt elfedni előle, háttérbe szorítani stb. Ellenkezőleg, ahogyan lehetetlen az olyan győzelmes szocializmus, amely nem valósítja meg a teljes demokráciát, ugyanúgy nem készülhet fel a burzsoázia legyőzésére az a proletariátus, amely nem folytat mindenre kiterjedő, következetes és forradalmi harcot a demokráciáért.”* – Lenin Összes Művei. 27. köt. Kossuth Könyvkiadó 1971. 244. old.*
Ezeket a szavakat igen erősen véssék emlékezetükbe elvtársaink valamennyien, és vegyék tekintetbe, hogy a munkásosztály elemi jogainak védelméért folytatott kis mozgalmakból nőttek ki a történelemben a nagy forradalmak. Ahhoz azonban, hogy a demokratikus jogokért folytatott harcot össze tudjuk kapcsolni a munkásosztálynak a szocializmusért folytatott harcával, mindenekelőtt az kell, hogy felhagyjunk a polgári demokrácia védelmére vonatkozó kérdés sematikus kezdésével. (Taps.)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
