A szocializmus alkotmányának gondolata

Nehéz megértenie azoknak az emberré válás útját, akinek ez nem az érdeke, mert a kapitalista ragadozó híveknek nem érdeke ez és ezért nincs is szüksége az emberséges emberré válásra. Nem értik, hogy a kapitalizmus egyenlő a szolgasággal és a szolgaságban tartott emberiség az maga az embertelenség. Vagy még is értik? Ez a kapitalista erkölcs!?

A cápák 400 millió év alatt szinte semmit sem változtak, tökéletes ragadozó lények, miért változnának. Az ember nem tökéletes ezért változnia, fejlődnie, emberséges emberré kell válnia, különben a gazdasági-politikai erőforrások és fegyverek a kevesek magánérdekében történő használata miatt kipusztulhat az emberiség. A jobboldali felsőbbrendű kapitalizmus hívők azt hiszik magukról, hogy tökéletesek és ezért joguk van uralkodni, élősködni a tökéletlenebb, elmaradtabb, a halomból kizárt embertársaik felett. Így viszont magukkal ránthatják az emberiséget az állatvilágba, ezért változnia kell a világnak! Az emberséges emberré válása az emberiségnek a demokrácia megvalósításával lehetséges, amihez a szocializmuson keresztűl lehet csak eljutni és a kommunizmusban az emberséges társadalomban teljesedik ki a földön a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!”, a szolgaság, háborúk nélküli demokratikus társadalom.

haziallat.hu: „…A cápák több mint 400 millió évvel ezelőtt éltek – 200 millió évvel korábban jelentek meg, mint az első dinoszauruszok. Nagyon kevés változáson estek át az évmilliók során. …

Mi a lényeges különbség a kapitalizmus és a szocializmus között?
A szocializmus a dolgozók érdekében működő humánus társadalmi-gazdasági rendszer, ellentétben a kapitalista rendszerrel, ami a tőkések érdekében működik. A társadalmi rendszerek alkotmányának, az alaptörvénynek a különbsége ezt tükrözi. Az alkotmányból kiderűl, hogy kizsákmányoló vagy demokratikus a társadalom.

A kapitalizmusban a közösség, az emberiség érdeke alá van rendelve egy kisebbség, a tőkések magánérdekének, a szocializmusban a többség, a közösség, az emberiség érdeke az első. A kapitalizmusban a gazdaság anarchikus, háborúkkal, válságokkal terhes a magánérdekeltség miatt, a szocializmusban a nép szükségletei a meghatározóak, ezért tervszerűen, tudományosan, emberségesen szervezett. Az ember az emberiség közössége nélkül csak egy állat, ezért meghatározó az ember számára a közösség érdeke, így lesz a közösség érdeke az ember érdeke is. Természetesen az ember és az emberi közösség nem ugyanaz, érdekellentétek vannak, de a közösség együttműködésének az emberséges emberi érdeket, értékeket kell szolgálnia, ami demokrácia nélkül elképzelhetetlen. A többség demokráciáját megvalósító társadalmi modell a legoptimálisabb az emberséges emberré válásra, ami a kommunizmus.

A kapitalizmusban lehetetlen, de mindenképpen korlátozott a demokrácia a nép számára, ezért szükséges a szocializmus, ami a dolgozó nép, a többség demokráciája, a kommunizmus felé vezető út.

… „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. … A Magyar Népköztársaságban a kizsákmányoló osztályok megszüntetésével uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. A gazdasági rend alapja a termelési eszközök társadalmi tulajdona.”
Politikai kisszótár (1980) – demokrácia [gör.]: legáltalánosabb értelemben olyan politikai rendszer, amelyben a hatalom forma szerint az egész nép kezében van, ténylegesen azonban valamely osztály diktatúrája érvényesül. …

Az osztálytársadalomban a demokrácia lehet a többségé és lehet csak egy kisebbségé is. A szocializmusban a demokrácia a túlnyomó többségé a dolgozóké, a kapitalizmusban pedig az elenyésző kisebbségé a tőkéseké. Így a kapitalista parlamentben nincs képviselve s dolgozó nép érdeke, ellenben a szocialista parlamentben a dolgozó nép érdeke a meghatározó. A kapitalista parlamentben a tőkések érdekében a kapitalizmus hívei, a szocialista parlamentben pedig a dolgozók érdekében a dolgozók képviselői hozzák a törvényeket.

Mivel a demokrácia és a diktatúra összetartozók az osztálytársadalmakban, ezért a diktatúra lehet a többség érdekében és lehet csak egy kisebbségében is. A szocializmusban a proletárdiktatúra a túlnyomó többség a dolgozók érdekében a kizsákmányoló hívők elnyomására szükséges.

Filozófiai kislexikon (1980) – demokrácia: … a demokrácia és diktatúra nem egymással ellentétes, nem egymást kizáró fogalmak. Marx, Engels és Lenin bebizonyították, hogy a demokrácia, mint politikai rendszer semmiképpen nem választható el az osztályuralomtól. A szocialista demokrácia a demokrácia legmagasabb formája: a politikai egyenlőséget a gazdasági-társadalmi egyenlőséggel alapozza meg; a nép többsége, a dolgozó tömegek számára demokrácia; …
Marxista fogalomlexikon – Proletárdiktatúra: a proletariátus államhatalma, amely a tőkés rendszer megszüntetése és a burzsoá államgépezet szétzúzása eredményeképpen jön létre. A proletárdiktatúra alkotja a szocialista forradalom fő tartalmát, ez győzelmének elengedhetetlen feltétele és legfőbb eredménye. …

Ezért lehet „népi-demokratikus diktatúra” és „polgári-demokratikus diktatúra” is és ez egyáltalán nem ellentmondás, mert az osztálytársadalmakban a demokrácia és a diktatúra összetartoznak.

Az alkotmány az adott társadalmi-gazdasági rendszer alaptörvénye, mely szorosan összefügg világnézetével, osztályviszonyaival, értékrendjével, erkölcsével. A kizsákmányoló osztálytársadalom garantálja a törvényes kizsákmányolás lehetőségét, a hozzátartozó kizsákmányoló és kizsákmányolt osztályok létét és a kizsákmányoláshoz szükséges állami, politikai-gazdasági erőforrásokat. A kizsákmányolástól mentes társadalom az ellenkezőjét garantálja, törvényesen megszünteti a kizsákmányolás lehetőségét. Így a kizsákmányoló társadalom alacsonyabb fokon áll az emberré válás útján, mert embertelenebb a kizsákmányolás-mentesnél.

Azonban semelyik társadalmi-gazdasági rendszer sem hibátlan, olyan ez, mint a gyógyszer, van fő és vannak mellékhatása is, de a fő hatás miatt el kell szenvedni a mellékhatásokat is. A szocializmusban az egyéni érdekeltséget nehezebb megvalósítani, mint a kapitalizmusban, de sokkal emberségesebb és nincs szolgaság, kizsákmányolás, élősködés, a válságokkal szemben sokkal ellenállóbb, mert a társadalom érdeke az első, nem a kevesek magánérdekének a harca akár a többség kárára is.

Tehát mit kell tartalmaznia a szocialista alkotmánynak? A kizsákmányoló társadalmak alapvető embertelenségének az okát kell megszüntetni. Másként fogalmazva, megszüntetni a kizsákmányolásért felelős okokat, amihez diktatúra – proletárdiktatúra – szükséges valamint a dolgozó nép számára demokráciát – szocialista demokráciát – kell biztosítani. A kizsákmányolásért felelős ok a kapitalista modell működéséből adódik, ami a kapitalizmus alapvető ellentmondása: a munka társadalmi jellege és az elsajátítás magántőkés formája közötti ellentmondás, mely a tőkés társadalom két alapvető osztálya, a proletáriátus és a burzsoázia antagonizmusában nyilvánul meg. Ezért kell megváltoztatni a termelési – tulajdon – viszonyokat. „ … A gazdasági rend alapja a termelési eszközök társadalmi tulajdona. …” A Magyar Népköztársaság Alkotmánya

Mao Ce-Tung – Az ellentmondásokról (1952): „… Amikor Marx és Engels a jelenségekben meglévő ellentmondások törvényét a társadalmi-történeti folyamat tanulmányozására alkalmazták, ellentmondást fedeztek fel a termelőerők és a termelési viszonyok, a kizsákmányoló osztályok és a kizsákmányolt osztályok között, úgyszintén felfedezték a fenti ellentmondások alapján létrejött ellentmondást a gazdasági alap és a politikai, ideológiai stb. felépítmény között. Meglátták, hogy a különböző osztálytársadalmak ellentmondásai elkerülhetetlenül társadalmi forradalmakat idéznek elő, amelyek jellegükben különböznek egymástól.
Amikor Marx a tőkés társadalom gazdasági szerkezetének tanulmányozására alkalmazta ezt a törvényt, felfedezte, hogy e társadalom alapvető ellentmondása: a termelés társadalmi jellege és az elsajátítás egyéni formája közötti ellentmondás. Ez az ellentmondás abban az ellentmondásban nyilvánul meg, mely az egyes vállalatokon belül szervezett és az egész társadalom méretében anarchikus termelés között áll fenn. Az osztályviszonyokban pedig ez az ellentmondás a tőkésosztály és a proletariátus közötti ellentmondásban jut kifejezésre. …”

Kizsákmányoló és kizsákmányolt között nem lehetséges osztálybéke, legfeljebb együttműködés, de csak a kommunisták vezetésével a társadalom érdekében hasznos tervszerű munkával. Az államkapitalizmus erre nem képes, mert a kapitalista modellben a kapitalisták vezetésével csak a kizsákmányolók érdekei valósulhatnak meg, bárhogyan is másként akarnák, erre kevés az emberséges akarat. A kapitalizmusban csak az embertelenség valamilyen formája valósulhat meg, mert ez a működési módja szerint szükséges.

Sg.hu (2019): Bizalmi válságban van a Szilícium-völgy „… Marc Benioff, a Salesforce vezetője többek között azt ecsetelte, hogy meg kell változnia a vagyon igazságtalan elosztásának. Elfogadhatatlan ugyanis az, hogy a világ 26 leggazdagabb embere több vagyont birtokol, mint a Föld legszegényebb 1,3 milliárd lakosa. A leggazdagabb amerikaiak birtokában van az USA vagyonának 20 százaléka. Ahhoz, hogy ez módosuljon nem elegendőek az IT-óriások szándéknyilatkozatai, hanem a kormányoknak szigorú szabályokat kell kidolgozniuk és alkalmazniuk. …”

A kizsákmányolás mentesség elérése érdekében a gazdasági működési modellt és a hozzátartozó politikai hatalmi viszonyokat kell emberségessé, demokratikussá tenni. Minden társadalom alapja a létfeltételek megteremtéséhez szükséges munka és eredményének az elosztása. A kizsákmányoló társadalmakban ez nem igazságosan történik, mert nincs tulajdonosi kapcsolat a termelést végző dolgozók és a megtermelt érték elosztása között, éppen hogy nincs. Nem is lehet, mert nem a termelést végzőké, amit megtermelnek, hanem egy a termelésen kívülállóé a termelőeszköz tulajdonosáé, a kizsákmányoló tőkésé a munka eredménye is, és az eredmény elosztásának a joga is, ami a kizsákmányolás alapja, és ez meg is valósul, ezért hívják a társadalmat kizsákmányolónak. A kizsákmányoló társadalomban a termeléshez szükséges minden a kizsákmányoló tulajdona, még a termelést végző megvásárolt proletár munkaképességével is rendelkezik, ezért tud kizsákmányolni és az ilyen társadalom alaptörvényében ez szent és sérthetetlen jog. Emiatt az igazságtalanság miatt szükséges a diktatúrát gyakorolnia – a kizsákmányoló – a termelőeszköz tulajdonosoknak, ami így lesz a termelésben dolgozók számára diktatúra. De ez egyszerűen csak érdekviszony, nem tűri az emberiességet, ez üzlet, ez csak így működhet a kapitalizmusban.

A szocializmusban az alaptörvény megszünteti a munka és az elosztás szétválasztását dolgozókra és élősködőkre, csak dolgozók vannak – kivéve a rászorulókat. Ehhez a gazdasági működési modellt meg kell változtatni, a munkavégzők közös tulajdonába kerülnek a gazdaság működéshez szükséges tényezők, kihagyva a kizsákmányolókat. A termelés célja pedig a dolgozók szükségleteinek tervszerű, emberséges kielégítése. Mert nincs szükség a gazdaság működéséhez élősködőkre csak dolgozókra. Így érvényesülhet a mindenki képessége szerinti munka és a mindenki munkája értéke szerinti elosztás, kihagyva a tulajdon szerinti jövedelmezőséget.

A kizsákmányolás megszüntetéséhez, az emberséges emberré váláshoz, a demokráciához ez kell!

A Magyar Népköztársaság Alkotmánya: (részlet) „…

1. §. Magyarország: népköztársaság.

2. §. (1) A Magyar Népköztársaság szocialista állam.

(2) A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé.

(3) A Magyar Népköztársaságban a társadalom vezető osztálya a munkásosztály, amely a hatalmat a szövetkezetekbe tömörült parasztsággal szövetségben, az értelmiséggel és a társadalom többi dolgozó rétegével együtt gyakorolja.

3.§. A munkásosztály marxista—leninista pártja a társadalom vezető ereje.

5. §. (1) A Magyar Népköztársaság állama védi a dolgozó nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét, harcol az ember ember általi kizsákmányolásának minden formája ellen, szervezi a társadalom erőit a szocializmus teljes felépítésére.

6. §. (1) A Magyar Népköztársaságban a kizsákmányoló osztályok megszüntetésével uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. A gazdasági rend alapja a termelési eszközök társadalmi tulajdona. …

11. §. A Magyar Népköztársaság elismeri és védi a személyi tulajdont.

12. §. Az állam elismeri a kisáru termelők társadalmilag hasznos gazdasági tevékenységét. A magántulajdon és magánkezdeményezés azonban nem sértheti a köz érdekeit.”

Marxista fogalomlexikon – Alkotmány: az állam társadalmi és államrendjét, választási rendszerét, az államhatalom és az államigazgatás szerveinek tevékenységét és szervezetét, az állampolgárok jogait és kötelességeit meghatározó alaptörvény. Magyarországon nem volt írott polgári alkotmány. Az első magyar alkotmányi törvényt 1919-ben a Tanácsköztársaság idején hozták. 1949. augusztus 20.-án lépett életbe a Magyar Népköztársaság alkotmánya, amely alaptörvénnyé emeli a felszabadulás óta elért vívmányokat és megjelöli a szocialista fejlődés útját.

Az Alkotmány az állam alaptörvénye, a legmagasabb szintű jogi norma, amely tartalmazza az állam felépítésével és működésével kapcsolatos legfontosabb szabályokat. kormany.hu

Alkotmány alatt általában a társadalom működésével kapcsolatos érdekek és célok, az állam belső szabályozására és külkapcsolatára vonatkozó alapelvek, a jogforrási rangsor csúcsán elhelyezkedő, egy alaptörvényben megjelenő összességét értjük. Wikipédia

Világpolitikai kislexikon (1980) – népi demokratikus forradalom: összefüggő forradalmi folyamat, amely megvalósítja az antiimperialista, antifeudális, demokratikus és szocialista forradalmi feladatokat. A második világháború után Kelet-Európa és Ázsia több országában bontakozott ki. Az alapvetően azonos forradalmi folyamatban voltak eltérő sajátosságok is. A népi demokratikus országok többségében először munkás-paraszt forradalmi demokratikus diktatúra jött létre. A munkásosztály és pártja vezetésével mélyreható változtatásokat hajtottak végre a gazdasági, politikai és társadalmi életben. A földreformmal felszámolták a feudális maradványokat és ezzel megerősítették a munkás-paraszt szövetség alapját. A munkásosztály és pártja megerősödésével egyre jobban beavatkoztak a tőkés gazdaságba (államosítások). A forradalmi változások fokozatosan kiszorították a burzsoáziát a hatalomból, és így lehetővé vált a viszonylag békés átnövés a szocialista forradalomba. Ezekben az országokban a népi demokratikus forradalom tehát két szakaszban ment végbe: az elsőben a demokratikus forradalmi feladatok domináltak, a másodikban pedig a szocialista forradalmi feladatok. Más országokban (Jugoszlávia, Bulgária, Albánia), ahol a kommunista pártok vezetésével széles fegyveres ellenállás és felszabadító harc bontakozott ki a fasiszta megszállók ellen, a két forradalmi (demokratikus és szocialista) folyamat a fegyveres harcban összefonódott, már 1945-re megvalósították a proletárdiktatúrát, s ennek a keretein belül oldották mega demokratikus forradalmi feladatokat is.

Politikai kisszótár (1980) – demokrácia [gör.]: legáltalánosabb értelemben olyan politikai rendszer, amelyben a hatalom forma szerint az egész nép kezében van, ténylegesen azonban valamely osztály diktatúrája érvényesül. A burzsoá politikusok és a reformisták a demokrácia fogalmát rendszerint elszakítják a konkrét gazdasági-társadalmi tartalomtól, és főleg a formális jelek alapján ítélik meg. A marxizmus-leninizmus a demokráciát konkrét társadalmi-gazdasági tartalmában és feltételeiben vizsgálja. A kizsákmányoló rendszerekben a demokrácia, a valóságos népuralom sohasem valósulhat meg. A polgári demokráciákban a burzsoázia formális szabadságjogokat biztosít (alkotmányt, parlamentet és más képviseleti intézményeket hoz létre, általános választójogot ad stb.), de ha uralmát veszély fenyegeti, akkor elveti a polgári demokratikus szabadságjogoknak még a látszatát is, és nyílt terrorista diktatúrához folyamodik. A demokrácia új, magasabb rendű formája a — proletárdiktatúra, ill. a — szocialista demokrácia, amely a nép többségének, a dolgozó tömegeknek a demokráciája.

Filozófiai kislexikon (1980) – demokrácia: demokrácia (gör. démokratia — népuralom): a hatalom egyik formája, amely hivatalosan kinyilvánítja a többség uralmának, az állampolgárok szabadsága és egyenjogúsága elismerésének elvét. A demokrácia fogalmának újkori fejlődésében és értelmezésében élesen elkülönül két irányzat. Az egyik a szó klasszikus, hagyományos értelmezéséhez kapcsolódik, mely elsősorban a plebejus-proletár mozgalmakban és ideológiájukban él tovább. A másik a liberális burzsoázia értelmezése. A demokrácia plebejus-proletár, majd később marxista koncepciójában mindvégig az uralom problémáján, a „kié a hatalom?” kérdésén volt a hangsúly. A liberális burzsoá koncepció viszont a kormányzati kérdéseket helyezte előtérbe: miképpen történik a kormányzás, milyen módszereket alkalmaznak a hatalom gyakorlásában? A polgári társadalomtudományokban legelterjedtebb verzió a demokráciáról a többségi kormányzás elve. Ez azonban semmiképpen sem jelenti a többség érdekében folytatott kormányzást, hanem csupán a többség egyetértésével való kormányzást. A polgári álláspont szerint a demokrácia olyan politikai rendszer, amelyben a politikát közvetlenül vagy közvetve a többség határozza el, és a kisebbségnek, melynek véleménye különbözik a többségétől, joga van politikája kifejtésére és ezáltal többséggé válásra. Ez az álláspont lehetővé teszi a tőkés politikai csoportok szabad játékát, amit „alternatíváknak” neveznek. Az állampolgárok azonban többnyire hamis alternatívák között hányódnak, miközben igyekeznek elhitetni velük, hogy tevékeny, alkotó részesei a politikai folyamatoknak. Demokrácián a burzsoázia nem lényegi-uralmi viszonyokat ért, hanem csupán az uralomhoz kapcsolódó formai oldalt. E korlátozott értelmezés kereteit a polgári demokrácia és annak elmélete saját talaján soha nem léphette túl, sőt, csak ritka történelmi pillanatban tudta ezeket a kereteket is kitölteni. A marxizmus — szemben a polgári társadalomtudománnyal — mindig a demokrácia és uralom kapcsolatát tette első helyre és a demokrácia osztálytartalmát kutatta. Ebben a felfogásban a demokrácia és diktatúra nem egymással ellentétes, nem egymást kizáró fogalmak. Marx, Engels és Lenin bebizonyították, hogy a demokrácia, mint politikai rendszer semmiképpen nem választható el az osztályuralomtól. A szocialista demokrácia a demokrácia legmagasabb formája: a politikai egyenlőséget a gazdasági-társadalmi egyenlőséggel alapozza meg; a nép többsége, a dolgozó tömegek számára demokrácia; a demokratizálás folyamatában az állam elhalását készíti elő. (Lásd még: proletárdiktatúra.)

Marxista fogalomlexikon – Proletárdiktatúra: a proletariátus államhatalma, amely a tőkés rendszer megszüntetése és a burzsoá államgépezet szétzúzása eredményeképpen jön létre. A proletárdiktatúra alkotja a szocialista forradalom fő tartalmát, ez győzelmének elengedhetetlen feltétele és legfőbb eredménye. Éppen ezért a proletárdiktatúráról szóló tanítás a marxi-lenini elmélet legfontosabb része. A proletariátus arra használja fel hatalmát, hogy megtörje a kizsákmányolók ellenállását, megszilárdítsa a forradalom győzelmét, idejében elhárítsa a burzsoázia restaurációs kísérleteit, védekezzen a nemzetközi reakció agresszív cselekedetei ellen. Ám a proletárdiktatúra nemcsak erőszakot és főleg nem erőszakot jelent. Főfunkciója – konstruktív, építőfunkció. A diktatúrát a proletariátus arra használja fel, hogy megnyerje a dolgozók nagy tömegeit és bevonja őket a szocialista építésbe, hogy forradalmi átalakításokat hajtson végre a társadalmi élet valamennyi területén: a gazdasági életben, a kultúrában, az életformában, hogy kommunista szellemben nevelje a dolgozókat és felépítse az új, osztály nélküli társadalmat. A proletárdiktatúra a szocializmus felépítésének eszköze, győzelmének elengedhetetlen feltétele. Alapja és legfőbb elve a munkásosztály és parasztság szövetsége, a munkásosztály vezetőszerepének biztosításával. A szocialista építés során bővül és megszilárdul a proletárdiktatúra társadalmi bázisa, kialakul a társadalom társadalmi-politikai és ideológiai egysége. A proletárdiktatúra rendszerében a fő vezető és irányító erő a munkásosztály élcsapata: a kommunisták pártja. A proletárdiktatúra rendszerébe beletartoznak a dolgozók különféle tömegszervezetei: a népképviseleti szervek, a szakszervezetek, a szövetkezetek és más egyesületek, amelyek a szocialista állam és dolgozó tömegek fő összekötő láncszemei. A történelemben a proletárdiktatúra elsőformája a Párizsi Kommün volt, amely értékes tapasztalatokkal gazdagította a marxizmust, s lehetővé tette, hogy Marx következtetéseket vonhasson le az eljövendő szocialista társadalom államformájára vonatkozóan. A szovjet forma (az oroszországi forradalmi munkásmozgalomban spontánul kialakult szovjetekből, tanácsokból keletkezett, azokra épülő államforma) a proletárdiktatúra új formáját alkotja. Jelentőségét Lenin tárta fel a két orosz forradalom tapasztalatainak tanulmányozása alapján. Végül, a legújabb forradalmi tapasztalatok alapján a P. nem egy másik új formája alakult ki: a népi demokrácia. A P. nem Öncélú, hanem a diktatúra és osztály nélküli társadalomba való átmenet történelmileg szükségszerű és egyetlen szükségszerű eszköze. „A proletáriátus diktatúrája – állapítja meg az SZKP programja – biztosította a szocializmusnak – a kommunizmus első szakaszának – teljes és végleges győzelmét, biztosította a társadalom átmenetét a kommunizmus általánosan kibontakozó építésébe, ezzel teljesítette történelmi küldetését és a belsőfejlődés feladatai szempontjából a Szovjetunióban már nem szükségszerű.”

Marxista fogalomlexikon – Kapitalizmus: a feudalizmust felváltó társadalmi-gazdasági alakulat, amely a termelési eszközök magántulajdonán, a bérmunka kizsákmányolásán alapszik. A tőkés termelés alaptörvénye: az értéktöbblet-szerzés. A kapitalizmust a termelés anarchiája, időszaki válságok, krónikus munkanélküliség, a tömegek nyomora, konkurencia és háborúk jellemzik. A kapitalizmus alapvető ellentmondása a munka társadalmi jellege és az elsajátítás magántőkés formája közötti ellentmondás, mely a tőkés társadalom két alapvetőosztálya, a proletáriátus és a burzsoázia antagonizmusában nyilvánul meg. A proletáriátusnak a kapitalizmus egész történetén végighúzódó osztályharcát a szocialista forradalom tetőzi be. A tőkés alap felépítményének főelemeit a politikai és jogi intézmények, valamint a polgári ideológia rendszere alkotják. A kapitalizmus ideológusai által proklamált egyenlőséget teljesen formálissá teszi a gazdasági egyenlőtlenség, s a dolgozókat a politikai élettől távoltartó államgépezet. A XVI században kialakult kapitalizmus haladó szerepet töltött be a társadalom fejlődésében, mivel jóval nagyobb munkatermelékenységet biztosított, mint a feudalizmus. A XIX és XX század fordulóján legfelsőbb, végsőszakaszába lépett, amelyet a monopóliumok és a fináncoligarchia uralma jellemez. Ebben a stádiumban széles körben elterjedt az állammonopolista kapitalizmus, amely hallatlan mértékben fokozza a militarizmust, s egyesíti a monopóliumok hatalmát az állam erejével. Az első világháború és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelzi a kapitalizmus általános válságának kezdetét. A második világháborúval s a több európai és ázsiai országban ezt követően zajlott szocialista forradalommal kezdődött e válság második szakasza. Jelenleg a kapitalizmus általános válságának fejlődése új szakaszba lépett, melynek sajátossága, hogy kialakulása nem világháborúval függ össze. A kapitalizmus rothadása az Egyesült Államokban, napjaink vezető imperialista országában észlelhető leginkább, amely a militarizált gazdasági élet és a krónikus munkanélküliség országává vált.

SaLa