Kína felemelkedése

Kína többezer éves történelme során eljutott a gyarmatosítás poklába, de felemelkedett és megindult a nagyhatalommá – szocialista nagyhatalommá – válás útján. Az imperialista rablóhatalmak mindent megtettek és most is megtesznek, hogy ez ne sikerüljön. A gyarmatosítás, a fasizmus, és az imperializmus 60-100 millió kínai pusztulását okozta, de ma már milliárd feletti Kína népessége és a második legnagyobb hatalommá vált a földön. Az imperializmus azonban minden borzalmával együtt kimozdította Kínát a feudalizmusból és elindította felemelkedését.

Az USA és szövetségesei gyors csodálatos gazdasági növekedése a „polgári-demokratikus diktatúra” keretében működő kapitalizmusban, az elenyésző kisebbségben lévő tőkések hatalma, profitja érdekében történt. Célja, mint a kapitalizmusnak, az elenyésző kisebbségben lévő tőkések számára a minél nagyobb profitért a világuralom megszerzése a zavartalan kizsákmányolásra. Célját a gyarmatosítás modern változatával valósítja meg, aminek eredménye a világ dolgozó népeinek kíméletlen kizsákmányolása az erősebb jogán, de ha szükséges a háború is mindennapos jelenség, mint a kapitalizmusban általában. Ez a „polgári-demokratikus diktatúra” keretében a demokrácia álcájában, a világuralomra törekvés a föld népei felett (a „mosolygó fasizmus”).

A kapitalizmus motorja a tőkések profitszerzési vágya, de ez nem a proletárok érdekét szolgálja, mert ezért el kell szenvedniük a tőkésektől a kizsákmányolást, az élősködést, az alsóbbrendű bérrabszolgaságot, az embertelenséget, a háborúkat, a népirtást, a rendszeres gazdasági válságokat, a nyomort, a hamis világnézetet. A kapitalizmus gátolja az emberséges emberré válást és pusztulásba viszi az emberiséget és ráadásul alapvetően a működése módja nem javítható. Minden emberségesebb, demokratikusabb irányba történő reformja út a szocializmus felé, ami egyben a kapitalizmus hanyatlása, az osztályharc eredménye.

A kapitalizmus modelljében az egyéni érdek a meghatározó, ezért nagy hajtóereje van, de ez szélsőségesen polarizálja az emberiséget, a fejlődést anarchikusan, válságokkal, háborúkkal, embertelenséggel valósítja meg, ami nagy szenvedést okoz az emberiség többségének. Változni kell, tudatos, emberséges, a többség érdekeit előtérbehozó demokratikus irányba, a szocializmusba, mert kipusztul az emberiség.

A kapitalizmus és a szocializmus közötti alapvető különbség, hogy ki számára teszi lehetővé a demokráciát. A szocializmus célja hogy az emberiség megszabaduljon a szolgaságtól, mert csak így válhat demokratikus emberséges emberré a föld népe. A kapitalista erkölcs és érdek nem képes embertársait emberként kezelni, csak pénzel mérni, hogy mennyi profitot hoz a tőkésnek, ez a proletár ember értéke.

József Attila – A Tőkések hasznáról: „… mire a béredet kikapnád, a tőkéseké a haszon. …” http://www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00566/cim00593.htm

Amíg az imperializmus népei (Amerika, EU, Anglia, Japán, stb.,) nem értik, vagy nem szenvedik meg a kapitalizmusnak az emberiség és a dolgozó nép ellen elkövetet vétkeit, bűneit, addig résztvesznek az emberiség feletti uralom megszerzésében, mert ez a vélt vagy a valós érdekük. A gyarmatosító nemzetek a „civilizációt” terjesztették és ezt folytatják a föld népei ellen most is a kapitalizmus jármában. Az Amerikába vándorolt Európai népek millió számra irtották az őslakosságot, de a „civilizáció” terjesztették Afrikában, Ázsiában is, borzasztó áldozatok árán fosztogatták a gyarmatokat és most is fosztogatják a gyengébb népeket. Ezek a „civilizált” nemzetek gyorsan fejlődnek, és sokat tehet(né)nek a demokrácia megvalósításában. Azonban az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a „civilizált” nyugat valóban sokat tett a demokrácia és az emberséges emberré válás megvalósítására, a legtöbb humánus, emberséges, demokratikus gondolat ott született, így a marxizmus is, de megrekedt a kapitalizmusban és ezért nem fejlődik, nem fejlődhet tovább. A továbblépés egyedül a szocializmus, marxizmus-leninizmus lehet, de ha ezt nem ismerik fel, akkor ennek nagyon sok proletár áldozata lehet.

A fejlett, csodálatos technika, az F35-ös gyilkoló gép még nem elegendő az emberséges emberré váláshoz, ez csak agyar a ragadozásra és ezért nem a nép a felelős, hanem a kapitalizmus, bár ezt a gyilkológépet a proletárból lett katonák irányítják a kifosztandó nemzetek proletárjainak lemészárlására a tőkés uraik profitjáért.

A hitleri Tigris tank, amelyik talán a második világháború legjobb tankja volt, egy csodálatos gyilkoló gépezet a világuralomra, amelyik ugyanazt a célt szolgálta, mint ahogyan az irigyelt amerikai gazdasági csoda teszi lehetővé: a világ népei felett az élősködést, a totális hatalmat a kizsákmányolásra. Bár az amerikai nép eredményei valóban csodálatraméltóak, de az egyik szemünk sír és a másik nevet. A modern kapitalista gyarmatosítás módszere az USA, EU, Anglia, Japán, stb., tőkései, monopóliumai számára az egyenlőtlen üzlet vagy szerződés, adóságcsapda politika, a szankciók, a blokád a gyengébb nemzetek kifosztására, amit okos szakemberekkel, gazdasági, katonai erőfölénnyel valósít meg a gyarmatokon, félgyarmatokon, a gyengébb népeken, akár a szövetségesein is, amitől sokmilliárd ember szenved a földön. Az imperializmus él, sőt visszaél hatalmával, kihasználja előnyös helyzetét és gátlástalanul, embertelenül, állati könyörtelenséggel fosztogatja a föld lakosságát. Ez a politika antidemokratikus és embertelen, amilyen a kapitalizmus. A kapitalizmus törvényszerűen elfajulhat – és el is fajul – a fasizmusba, a totális diktatúrába, ami az imperializmus legdühödtebb, leggátlástalanabb diktatúrája a szervezett proletariátus, és a világ dolgozó népei ellen.

A kapitalizmusban, a „polgári-demokratikus diktatúrában”, ha egy nemzet előnyre tesz szert, azt feltétlenül más nemzetek kifosztására használja, ez a működési modelljéből adódóan elkerülhetetlen. Lásd az imperialista gyarmatosító hatalmakat: Amerika, Anglia, EU, Japán, stb. Olyan ez, mint az állatvilágban, az erősebb ragadozó állat, megeszi gyengébbet, de ez az állatvilágban természetes. A kapitalizmusban, „a nagyhal megeszi a kishalat” – az erősebb tőkés vállalkozó, az erősebb nemzet a gyengébbet bekebelezi, uralma alá kényszeríti, hogy élősködhessék rajta -, így az ember csak embertársainak farkasa lehet! Ha az emberiség csak állati módon tud viselkedni, nem képes továbblépni a szocializmusba, akkor még messze van a humánus, az emberséges emberré válástól. A gondolkodó képesség csak lehetőség az emberséges emberré válásra, de demokrácia nélkül ez nem valósulhat meg. A „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!” nélkül a demokrácia, az emberséges emberré, válás nem lehetséges.

Kínában, a „népi-demokratikus diktatúrában” is gyors a fejlődés, sőt gyorsabb, mint a polgári „demokráciában”, a „polgári-demokratikus diktatúrában”. Azonban Mao Ce-tung súlyos hibákat követett el, de ebben az egész emberiség – Amerika, Anglia, Franciaország, Japán, stb., – az imperialisták, a polgári „demokrácia” bűne is benne volt és elsősorban ez vezetett a hibákra. A földön a kapitalista diktatúra uralkodott, csak a Sztálini Szovjetunió volt képes demokráciát adni a népnek, Kína pedig nyögte a feudalista múlt, a gyarmatosítás az imperialisták uralmát, háborúit, népirtásait.

Ma a kapitalista médiákban, a reklámokban hasonló színvonalú és mértékű, szinte könyörtelen, kíméletlen módon folyik a befolyásolás, az agymosás a tőkések egyéni érdekeiért, profitjáért, megsértve a közérdeket, Mao Ce-tung Kínája sem volt másként, de nem az egyéni, hanem a társadalom érdekében történt, a dolgozó nép felemelkedéséért, még akkor is, ha ez súlyos hiba, a demokrácia megsértése volt. A kapitalisták manapság ezerszámra hirdetik plakátokon az utak mentén, a tv-reklámokban, a filmekben az igét, ami a proli agymosásra kell, a tőkések hatalma, profitja érdekében.

Az imperializmus, a tőkések profitja érdekében, mint egy brutális vadállat fojtogatta és fojtogatja a föld népeit, csak hasonló módon lehetett szembeszállni vele, irgalmatlanul, ami sok hibával és embertelenséggel járt. Az imperialista gyarmatosító „civilizált” nyugat tőkései a dolgozó nép demokráciájának az ellensége, ezért a haladó emberséges, demokratikus gondolatokat, a marxizmus-leninizmust, a tudományos materialista világnézetet eltiporják. Ezért nem lehet elítélni Kínát, sőt a Szovjetuniót sem, mert a vadállattal, az imperializmussal szemben szükséges volt a kíméletlen harc és ez nem lehetett demokratikus módszer csak háború, békeharc a demokráciáért, harc a demokrácia ellenségei, a hamis világnézet, a kapitalizmus ellen a dolgozó nép, az emberiség fennmaradása érdekében.

Összehasonlításban az USA a kisebbség érdekében, a tőkések a „polgári-demokratikus diktatúrájában”, Kína a többség demokráciája érdekében fejlődött és fejlődik. Az USA és szövetségesei eljutottak a polgári „demokráciában” a totális kapitalista diktatúrához, ahol a legnagyobb ellenség a dogozó nép demokráciája. Így a földön a kapitalizmus diktatúrája és a demokrácia kegyetlen harca dühöng minden borzalmával, ami a kapitalizmus és a szocializmus, a reakció és a haladás háborúja az emberré válásért.

Politikai kisszótár (1980) – népi demokrácia: népi hatalom, amely biztosítja, hogy a demokratikus forradalom átnőjön szocialista forradalomba.

Hitler nyíltan a demokrácia ellensége volt, de a hitleri és az amerikai proli érdekeit akkor sem és most sem képviseli senki a hatalomban.

Az USA „polgári-demokratikus diktatúrájának” háborúi (akár a hitleri fasizmusé) több tízmillió áldozatot követeltek a földön, és bármi áron uralkodni készül a föld népein. Az Egyesült Államok 2020-ban várhatóan 738 milliárd dollárt költ katonai célokra. Ez a demokrácia ellen, a világuralomra szükséges (úgy, mint a hitleri fasizmusban). A kapitalizmus másként nem működik, csak a dolgozó emberiség elleni diktatúrával.

De honnan indult Kína felemelkedése?
A második világháborúban Amerika tőkései meggazdagodtak a szövetségesei megsegítésével a hitleri és a japán fasizmus elleni háborúban. Amerika a Japán fasizmus legyőzése után fegyverekkel támogatta Csang Kai-seket a polgárháborúban a kommunisták vezette nép ellen, azért hogy Kína Amerika függőségébe, félgyarmati helyzetbe kerüljön. A gyarmatosítás, a fasizmus és a polgárháború Kínának több tízmillió (60-100 millió) éhenhalt, legyilkolt áldozatába került, amiben a japánok mellett Amerikának, Angliának, Franciaországnak a polgári „demokrácia” zászlóvivőinek a keze is benne volt. Mao Ce-tung sem volt hibátlan, de elindította Kína felemelkedését, bár botladozva, de a hibái mellett, (amiben nem ő az egyetlen felelős, sőt inkább a „civilizált” imperialista nemzetek) elindult Kína felemelkedése. Így indult Kína a nyomorból, a szinte semmilyen gazdaságból a feudális és gyarmati sor felszámolása után a dolgozó nép demokráciájának a felépítésére. A harc Koreában folytatódott az Amerika vezette kommunista és Szovjetellenes háborúban, ami legalább 3 millió Kínai pusztulását okozta. Gyors fejlődésre volt szüksége Kínának, de az imperializmus, élén Amerikával, mindent megtett, hogy ez ne sikerüljön, maradjon a szegénység, a gyarmati sors. Mellesleg az USA és szövetségesei most is erre törekszenek! Mao Kínája tükrözi a történelmi múltat, a szegény elmaradott tudatlan nép, a feudális és félgyarmati sors terheit, az imperializmus, a gyarmatosítás, a fasizmus háborúi miatt kialakult állapotokat. Ezért a „civilizált” nyugat bűnei nagyobbak, mint Mao hibái, sokkal nagyobbak!

De hova jutott Kína?
GDP (nominal). Values are given in millions of United States dollars (USD) and have not been adjusted for inflation.: https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_past_and_projected_GDP_(nominal)#IMF_estimates_between_2010_and_2019

Kína 1970-től 156 szorosára növelte GDP-jét, ami a földön jelenlegi legoptimálisabb gazdasági-politikai társadalmi formát jelenti és a cél a szocializmus, majd a kommunizmus. Ehhez az egyéni érdekeltség és a társadalmi érdek összhangját a kommunista vezetés adja meg, felhasználva a marxizmus-leninizmus tudományát.

Az USA a földön az emberiség feletti totális hatalomra tőr!
Az USA elismerte, hogy nyíltan beavatkozik a hongkongi tüntetéseken keresztül Kína bomlasztásába. Peking azzal vádolja Washingtont, hogy erőszakos bűnözőket támogat Hongkongban és aláássa az „egy ország, két rendszer” alapelvet.: https://www.alternativhirek.com/2019/11/az-usa-elismerte-hogy-nyiltan.html

Amerika gigantikus űrfegyverkezésbe kezd: Ez igazán történelmi nap az amerikai haderő számára” – hangoztatta rövid beszédében Trump. Mint fogalmazott, nagy büszkeséggel tölti el, hogy aláírhatja ezt a törvényt, amely szerinte a valaha volt legnagyobb beruházás az amerikai haderő fejlesztésébe.: https://24.hu/kulfold/2019/12/21/amerika-urhadero-dohanyzas/

Létrejött az Űrhaderő: Trump elnök 2019. december 20-án aláírta a Védelmi Minisztérium 2020. évi költségvetéséről szóló törvényt (NDAA, National Defense Authorization Act), ezzel az USA hadseregének önálló fegyvernemeként ténylegesen létrejött az Űrhaderő.: http://www.urvilag.hu/a_nemzetbiztonsagert/20200109_letrejott_az_urhadero

Az USA harca a világuralomért.
Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke kitalálta, hogy országa hogyan tudja sanyargatni a világot anélkül, hogy be kellene vetnie a hadsereget. … a gazdasági szankciók, az embargók és a feketelistára tett országok, amelyeknek leállítják a gazdasági vérkeringését.: https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/trump-haboru-gazdasagi-kenyszer.693518.html

„ … az amerikai légierő egy dróncsapásban meggyilkolta Kassem Suleymani, tábornokot és az iraki Hashd Al-Shaabi önkéntes erők helyettes parancsnokát Abu Mahdi Al-Mohandiszt …”: https://orientalista.hu/az-egyesult-allamok-meggyilkolta-kassem-suleymani-tabornokot/

Felébredt az alvó sárkány – Kína hamarosan a legerősebb tengeri hatalommá válik és átveszi az USA helyét! Példátlan fejlődés van!: https://www.alternativhirek.com/2019/12/felebredt-az-alvo-sarkany-kina.html

Az USA, Kína, India, stb. fejlődés megtekinthető: https://tradingeconomics.com/ – GDP: https://tradingeconomics.com/united-states/gdp

A Gyarmatosítás feletti győzelem, harc a demokráciáért!
A volt gyarmatok még mindig nem heverték ki a „civilizált” nemzetek, a gyarmatosítók – Anglia, Franciaország, USA, Japán, Németország, Spanyolország, Hollandia, stb., gaztetteit!

Kína felemelkedése a gyarmati sorból:
2019-ben a kínai hordozórakéták indultak legtöbbször a világűrbe.: http://www.urvilag.hu/kina_a_vilagurben/20200103_kina_sikeres_eve

India a gyarmati felemelkedése után:
Az ISRO napkutató szonda, az emberes űrrepülést előkészítő kísérlet és egy új hordozórakéta bemutatkozása mellett legalább tíz, újdonságot már nem jelentő startot tervez 2020-ra.: http://www.urvilag.hu/india_a_vilagurben/20200104_indiai_tervek

Vigyázz! A kapitalista agymosógépezet működésben:
„Kínai vírus”: Pánikkeltés felsőfokon „…Újabb vírus ütötte fel a fejét: a sajtó pánikkeltése. … coronavirusos történetnek három oldala van: egészségügyi, pánikkeltési és egy komoly uszítás. … Adott a klímaválság és háborúk tépázta világunk, amelyért nem más felelős, mint a globális kapitalizmus. … Egy olyan világban élünk, ahol a neoliberális és a fasisztoid sajtónak csak annyi marad, hogy kénytelen-kelletlen beszámoljon arról, hogyan követ el a neoliberális fasiszta Trump-rezsim különféle bűncselekményeket az emberiség ellen (koreai konfliktus, jemeni népirtás és éhezés, szíriai török invázió, iráni háborús fenyegetés, provokáció a Baltikumban és a Dél-kínai-tengeren, a menekültek elleni emberi jogsértések a mexikói határon, iskolai lövöldözések, rasszista rendőri erőszak…), nem is beszélve olyan szövetségesei ámokfutásairól, mint Merkel, Macron, Boris Johnson, Erdogan és Orbán.”: http://www.amiidonk.hu/tudomany-2/kinai-virus-panikkeltes-felsofokon/
***
A gyarmatosítás (latin eredetű szóval kolonizáció, illetve kolonializmus) az idegen területek, a gyarmatok megszerzésére, lakóinak alávetésére, természeti kincseinek az anyaország érdekében történő kiaknázására, munkaerejének kizsákmányolására irányuló tevékenység.: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gyarmatos%C3%ADt%C3%A1s

Az egyenlőtlen szerződés nemzetközi jogi fogalma azokra a szerződésekre vonatkozik, amelyek a 19. században és a 20. század első felében főleg a nagyhatalmak (Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, Poroszország, Amerikai Egyesült Államok, Osztrák–Magyar Monarchia) és egyes elmaradottabb ázsiai államok (Kína, Japán, Korea) között jöttek létre.: https://hu.wikipedia.org/wiki/Egyenl%C5%91tlen_szerz%C5%91d%C3%A9s_(nemzetk%C3%B6zi_jog)

1978-tól kezdve a Kínai Kommunista Párt folyamatos lépéseket tett a tervgazdaság piacgazdasággá alakításáért. A mezőgazdaságban felhagytak a korábbi erőszakos kollektivizálással, helyette áttértek az állami gazdaságokra. A szolgáltatásban és a könnyűiparban megjelenhetett a magánszféra, amely az ország meghatározott területein egyben külföldi vállalkozók odatelepülését is jelentette. A párt befolyását a gazdaság minden területén csökkentették, a helyi hatóságok, illetve a vállalatok vezetősége kapta kézbe az irányítást. Így Kínában létrejött a szocialista piacgazdaság.: https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%ADna#Ipar

Az alkotmány első fejezete szerint a Kínai Népköztársaság szocialista állam, a munkásosztály által vezetett, a munkás-paraszt szövetségen alapuló „népi demokratikus diktatúra”. A KNK-ban – az alaptörvény szerint – minden hatalom a népé.: https://hu.m.wikipedia.org/wiki/A_K%C3%ADnai_N%C3%A9pk%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1g_%C3%A1llamszervezete

Kína a szocializmus kezdeti szakaszában van, ezért használhatják a kapitalista módszereket, legalább is a Kínai Kommunista Párt ideológiája szerint. A kínai gazdasági reform Teng Hsziao-ping irányításával kezdődött 1979-ben, és négy évtizede tart. „Nem érdekes, hogy a macska fekete vagy fehér, amíg megfogja az egeret” – Teng mondása jól érzékelteti a kínai modell lényegét. Politikai rendszerváltás nélkül keresték és keresik a kínaiak a gazdasági fejlődés leggyorsabb útjait. Állami irányítással és szabályozással magán és állami vállalatok egymás mellett élése gazdasági fejlődés motorja. Minden bank állami bank továbbra is. A kínai fejlesztő állami modell mutatja, hogy vegyes gazdaság is képes fejlődni és nem igaz az a liberális nézet, hogy az állam minden körülmények között rossz gazda.: http://ujegyenloseg.hu/a-kinai-modell-sikerenek-titka/

A Kínai Kommunista Párt a kínai munkásosztály élcsapata, egyben a kínai nép és a kínai nemzet élcsapata is, a kínai sajátos szocializmus ügyeinek vezető testülete, amely képviseli a korszerű termelőerők fejlődésének irányát, a korszerű kultúra haladási irányát és a néptömegek legszélesebb körének alapvető érdekeit Kínában.
A Kínai Kommunista Párt legmagasabb eszményképe és végső célja a kommunizmus megvalósítása. A párt szabályzata előírja: A Kínai Kommunista Pártnak a marxizmus-leninizmus, Mao Ce-tung eszméi, Teng Hsziao-ping elmélete és a „három képviselet” koncepció a cselekvési irányelve.: http://hungarian.cri.cn/chinaabc/chapter2/chapter20401.htm

Világtörténelmi kisenciklopédia: „… Az SZKP XX. kongresszusa után mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a Mao Cetung körül csoportosuló kínai vezetés kalandor, antileninista vonalat próbál ráerőszakolni a nemzetközi kommunista mozgalomra, s ez az irányzat nem zárta ki a háborút, mint a szocializmus világméretű megvalósításának eszközét. … Mao Cetung csoportjának antileninista és szovjetellenes irányvonala (1958-tól). 1958-ban Mao Cetung és hívei elérkezettnek látták az időt, hogy a párton és államon belül végrehajtott tisztogatási hullám előkészítése után 1958 májusában a VIII. pártkongresszus 2. ülésszakán keresztülvigyék a KP új, fő irányvonalát, a „nagy ugrás” politikáját, 1958 augusztusában pedig a „népi kommunák” politikáját is. … A „kulturális forradalom” folyamán a népi demokratikus rend politikai felépítményét gyakorlatilag szétrombolták, helyére pedig katonai-bürokratikus diktatúrát állítottak. …”
***
Kína különleges körzete: – (kiadva: 1976, Tudósítás 1942-45 eseményeiről Jenanban) „… A marxista párt, amely természetét tekintve az osztályharc eszköze, nem lehet meg minden láncszemének centralizált és fegyelmezett vezetése nélkül. Ámde ez nem jelenti azt, hogy a párt a vezetők akaratának néma és engedelmes eszköze. A vezető akarata a párt akaratának koncentrált kifejezése kell hogy legyen. A párt akaratát pedig a demokratikus centralizmus módszerével alakítják ki. A demokratikus centralizmus módszere nélkül a marxista párt nem lehet reális erő, múlhatatlanul fecsegők és udvaroncok gyülekezetévé fajul, és könnyű zsákmányává válik a jól szervezett burzsoá államapparátusnak. A demokratikus centralizmus elvét a KKP-ban olyan módszer váltja fel, amely elnyom minden „Mao elnökkel” szemben álló véleményt, s azzá az elvi rabsággá fajul, amelyről oly gúnyosan írt annak idején Marx. Mao Ce-tung ismeri az ókori kínai irodalmat, és sok tekintetben ennek köszönheti honfitársai tiszteletét. Csak felületesen ismeri viszont a nyugati filozófiát, és vulgáris elképzelései vannak a marxizmusról. … A kínai nép a kommunista párttal és vezetőinek nevével kapcsolja össze az új élet reményét. Egy olyan életét, amely nem ismeri a szegénységet, a nemzeti elnyomást és a feudális-kapitalista rablást. Az objektív történelmi szükségszerűség Kína egyik vezető politikai erejévé változtatja a KKP-t. A leigázott népek tiltakozásként a nacionalizmushoz fordulnak, mint olyan erőhöz, amely ösztönösen egyesíti az országot. De csak egyetlen lépés – és a „tiltakozó” nacionalizmus már sovinizmus és fajelmélet! … Jenanba olyan emberek érkeztek, akik a szocialista Kínáról álmodoztak. Ha tudatlanok és megtévesztettek is, készek harcolni hazájukért. Az a spekuláció, amelyet Mao Ce-tung a haza mindenki számára kedves eszméjével űz, kitűnő eszköz a kezében a marxizmus-leninizmus internacionalista lényege ellen vívott harchoz. A patriotizmust a KKP-ban észrevétlenül a nacionalizmus váltja fel. … Mao a szocializmus nevében elárulja a szocializmust, a kommunista párt nevében megsemmisíti a kommunista pártot, a demokrácia nevében meghonosítja a terrort! A történelemhamisítás és a félrevezetés – ezek Mao Ce-tung eszközei a hatalomért vívott harcban. …”
***
A fal mögött Kína (1975): „… A KNK a Szovjetunióval szövetségben, a szocialista országok segítségét élvezve kezdte meg az új társadalom építését, a pártot irányító Mao Ce-tung és hívei azonban az ötvenes évek végén szakadár irányvonalat dolgoztak ki, és a hatvanas években szovjetellenes, a szocialista közösség ellen irányuló politika útjára vezették az országot. 1958-ban belefognak a kommunizmus gyorsított építésének voluntarista kísérletébe, a „nagy ugrás” azonban kudarcba, gazdasági katasztrófába torkollik. 1966-ban a vezető apparátusban levő ellenfeleik eltávolítására kirobbantják a „Nagy Proletár Kulturális Forradalmat” …

… A KKP VII. kongresszusát 1945-ben tartották — ekkor állították hivatalosan is „Mao Ce-tung eszméit” a kínai pártban a marxizmus klasszikusai mellé —, majd később, 1966-ban föléjük. 1956-ban került sor a VIII. kongresszusra, amelynek határozatait azonban 1958-ban a „nagy ugrás” szentesítésére összehívott második ülésszakon felülvizsgálták. 1969-ben a „kulturális forradalom” győztesei a párt romjain tartották meg az úgynevezett IX. kongresszust, amely legalizálni próbálta Lin Piao hadügyminiszter felemelkedését, s még a szervezeti szabályzatba is belefoglalta, hogy ő Mao Ce-tung utóda. 1971 őszén Lin Piao és a többi vezető kulisszák mögötti harca véres leszámolással ért véget. …

… Személyi kultusz természetesen csak ott születhet, ahol van olyan vezető, aki ezt szívesen látja. Mao nyilvánvalóan ilyen vezető, ez azonban nem elégséges magyarázat. Bizonyos történelmi hagyományok szerepét nem lehet tagadni: Kína mindig akkor volt nagy, amikor a központi hatalom (a császárság) erős volt, és a nép tisztelte a császárt. A császár személyét mindig páratlan kultusz vette körül. A Kínai Kommunista Párt élén 1935-től fogva Mao Ce-tung állt (számos más vezetővel együtt irányítva a japánellenes és felszabadító háborút), és a személye körüli kultuszt az a törekvés is magyarázta, hogy a sok száz milliós lakosságnak, amelynek tudatát nem lehetett egy csapásra átalakítani, egy országos vezetőt adjanak, személyi tekintéllyel, a hajdani császárok csalhatatlanságának nimbuszával (Mao maga is így indokolta a jelenséget Edgar Snow-val folytatott beszélgetésében). Ez persze nem marxista koncepció — de tény az, hogy a személyi kultusz már a hatalom megragadásának küszöbén kicsírázott, amikor a párt Jenanban megtartott VII. kongresszusán éppen Liu Sao-csi szólította fel arra a pártot, hogy tanulmányozzák Mao tanításait, a „maocetungi eszmét”. (A „kulturális forradalom” e híres fogalma tehát éppen a fő ellenségének kikiáltott személytől származik.) A VII. kongresszust egy úgynevezett munkastílus javító kampány nyomán hívták össze, amelynek során Mao számos ellenfelét kiszorították a párt vezetéséből.

A népi hatalom első évtizedében Mao művei képezték a kínai párt ideológiai munkájának alapját, ő volt a párt vezetője és fő teoretikusa, ő volt az, aki — ahogy Pekingben megfogalmazták — „kínaizálta a marxizmust”. A kínai politikai fejlődés későbbi irányának ismeretében e munkákból ma már ki lehet elemezni azokat a vonásokat, amelyek a kínai pártot szembefordították a nemzetközi munkásmozgalom főirányával, és így annak a marxizmus—leninizmus tanításaira támaszkodó erőivel — de Mao ekkori műveiben számos olyan tételt is találunk, amelynek alapján a jelenlegi kínai politika vonalát is le lehetne leplezni. Mao Ce-tung elvi munkássága jellemző módon éppen akkor apadt el, amikor Kína szembefordult a szocialista közösséggel. Azóta neve alatt szinte kizárólag „nyilatkozatok” és „utasítások” jelentek meg, s a nyíltan szovjetellenes kijelentések már ezek között hangzottak el. A személyi kultusz is már a nemzetközi munkásmozgalom főerőivel való szakítás után öltött társadalmilag veszélyes, majd abszurd méreteket. …

… egyes számítások szerint a múlt században a Tajping-felkelés idején 40 millió ember vesztette életét, vagy a japán agresszió és összes következményei (éhínség, járvány, stb.) miatt 60 millió …

… A felszabadulás előtti években a kínai mezőgazdaság mélypontra jutott. A kínai parasztot egyszerre többféle csapás is sújtotta: a földesúri kizsákmányolás, a gazdagparasztok uzsoráskodása, a hadurak — az ország egy-egy részét ellenőrző és egymással szüntelenül marakodó tábornokok — hadjáratai, a Kuomintang korrupciója, mindezek mögött a kínai komprádor-burzsoázia segítségével még az imperialista hatalmak is megkövetelték a maguk sápját a szerencsétlen földművelőktől. …

… A többszáz millió paraszt végső elkeseredettsége volt a kínai forradalom egyik legfőbb hajtóereje. Amikor a városokban letörték, a falvakban, a hegyekben, a vidéki körzetekben pislákolt-lobogott fel újra lángja, és onnan verbuválta a győzelem előtt több milliósra nőtt fegyveres seregéhez a harcosok javát is. A forradalom legfontosabb programpontja a földreform volt, és győzelmét annak végrehajtása szilárdította meg. …

… 1958-ban a pekingi Csiao SuPao című lap közölt statisztikai kimutatást egy évi 300 jüan jövedelmű átlagosnak tekinthető hattagú hunani parasztcsalád, apa, anya és négy gyerek fogyasztásáról — itt tehát egy főre 50 jüan jut. A hunani családban egy főre évente mintegy két mázsa rizs, 65 kiló édesburgonya, nem egészen két liter étolaj, mintegy három kiló hús, négy méter pamutvászon jutott. Az egész család évi cukorfogyasztása egy kiló volt, és összesen egy pár cipőt vásárolt. A felsorolt cikkekből a rizs hat személyre számítva 175 jüanba, a vászon 29 jüanba, a hús 18 jüanba, az étolaj 13 jüanba, az édesburgonya 11 jüanba került. Sóra, zoknira, cipőre, zöldségre, fűszerekre, dohányra, gyógyszerekre összesen 55 jüant adtak ki és így az évi költségvetés 301 jüanra rúg. Ehhez valószínűleg hozzá lehet még adni a háztáji termést. 301 jüan a hivatalos árfolyamon átszámítva valamivel több mint háromezer forint. …”
***
Marxista fogalomlexikon: Kizsákmányolás: idegen munkaterméknek ellenszolgáltatás nélküli elsajátítása a termelési eszközök tulajdonosa által. A proletariátus, mivel nem rendelkezik termelési eszközökkel, kénytelen a munkaerejét áruba bocsátani, és a megtermelt értéktöbbletet a termelési eszközök tulajdonosa kisajátítja. A kizsákmányolást csak a szocialista forradalom számolja fel, megszüntetve a termelési eszközök magántulajdonát.

Marxista fogalomlexikon – Kapitalizmus: a feudalizmust felváltó társadalmi-gazdasági alakulat, amely a termelési eszközök magántulajdonán, a bérmunka kizsákmányolásán alapszik. A tőkés termelés alaptörvénye: az értéktöbblet-szerzés. A kapitalizmust a termelés anarchiája, időszaki válságok, krónikus munkanélküliség, a tömegek nyomora, konkurencia és háborúk jellemzik. A kapitalizmus alapvető ellentmondása a munka társadalmi jellege és az elsajátítás magántőkés formája közötti ellentmondás, mely a tőkés társadalom két alapvetőosztálya, a proletáriátus és a burzsoázia antagonizmusában nyilvánul meg.

Filozófiai kislexikon (1980) – szocializmus: „… A szocializmus olyan társadalom, amely a termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapul, és ahol az egész népgazdaság fejlődését a tervszerűség jellemzi. A szocializmus-ban felszámolják a kizsákmányoló osztályokat, megszüntetik az ember kizsákmányolását. …”
***

SaLa