Varga: Akár recesszióba is süllyedhet idén a „magyar” gazdaság
Pesszimista forgatókönyvek már eddig is voltak arról, mit hozhat a koronavírus a magyar gazdaságnak, de a pénzügyminiszter most minden eddiginél durvább jóslattal állt elő.
Minden korábbinál pesszimistább forgatókönyvet vázolt a pénzügyminiszter. Varga Mihály az InfoRádiónak arról beszélt:
ugyan 2020-ra eddig 4 százalékos GDP-növekedést várt a kormány, de ebből akár 0,3 százalékos visszaesés is lehet.
Varga Mihály arról is beszélt, hogy a kormány már akár a jövő héten bejelenthetné az új gazdaságvédelmi csomagot, de a járvány gazdasági hatásai miatt kivár. Mint mondta, „a gazdaságvédelmi lépések kidolgozása folyamatos”. (HVG)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: Döbrögi vajda a tegnapi szeánszán előadott látomásában még a Mikhál úr által vázolt képnél is vadabb dolgokat vetített csodálói elé.
„KAMPÓ! NEKTEK VÉGETEK!” – hörkent válogatott csodálóira, amikor a talán mint egyetlen – valóban magyar többségi érdekeltségű gazdasági ágazatról – a turizmus – kilátásairól, vagy inkább kilátástalanságairól regélt. (Hogy miért éppen a turizmus miatt kesergett annyira? – az rejtély!)
Talán nem túlzás azt állítanunk, hogy Mihál úr nagyon is derűlátóan nyilatkozott amikor a 0,3 százalékos visszaesést prognosztizálta. Az ugyanis JÓ ESETBEN igaz lehet a világgazdaságra! Döbrögisztán összeszereldére ez pedig hatványozottan fog lecsapni! Ami persze csak egyik hatása lesz a RAGÁLYNAK! Ami ha összeközösül az éppen kibontakozóban lévő világgazdasági válsággal…- meg fogja tenni a hatását az EU legversenyképesebb vajdasága által létrehozott, amúgy „világszínvonalú” közegészségügyünk eredményességét illetően! Szociális állapotainkról nem is szólva!
Magyarán: KIPUKKADHAT A DÖBRÖGISTA LUFI!
Oszt’ akkó mi van?
Hát akkó sincs semmi vész, mert ilyen a világ, oszt’ járhattunk vóna sokkal rosszabbul is! De a vajdai gondoskodásnak hála – megúsztuk ennyivel/annyival! – lesz MAJD a borítékolható magyarázat!
MERT NINCS AKI/AMI HITELESEN ELMONDHATNÁ: JÁRHATTUNK VOLNA KEVÉSBÉ ROSSZUL IS!
HA LETT VOLNA ORSZÁGUNK… HA LETT VOLNA SAJÁT GAZDASÁGUNK… HA LETT VOLNA FELELŐS KORMÁNYUNK…stb.
Ezek nekünk nincsenek! Csak NER – ünk van, egy rakás politikai gonosztevőkből verbuvált maffiacsoporttal! Ami NEKÜNK éppen elég az elbukáshoz!
Persze ragályok mindig is voltak, ezután is lesznek. GLOBALIZÁCIÓ MOST VAN! Ami a gazdasági válság mellett TALÁN a ragály terjedését IS segítheti, de a LEGNAGYOBB PUSZTÍTÁST MI KÖZÖTTÜNK FOGJA véghezvinni! A leggyengébbek között!
A LEGINKÁBB LEGYENGÍTETTEK KÖZÖTT!
Persze a LEGYENGÍTŐK AZT HISZIK, HOGY ŐK EZT IS, MOST IS MEGÚSSZÁK!
A ragály startpozíciójából – Kínából – érkezett mai legfrissebb jelentés szerint tegnap Covid – 19 összesen 22 embert ragadott el. A Mennyei Birodalom halállistája ezzel 3158 – ra nőtt.
Tegnap a kínai ragály fővárosába, Wuhanba látogatott a KNK elnöke, Hszi Csin – Ping.
A taljánok tegnapi produktuma lassan közelíti a kínai „dalijás idők” rekordját. Itália tegnap majdnem nyolcszorosát (168 haláleset) produkálta a kínainak. Ráadásul ők már egy hét alatt 631 halottat prezentáltak! Ilyen ütemű haladás mellett abszolút számokban is le fogják verni a KNK – t, az arányokról (60 millió/1,4 milliárd) nem is beszélve.
Persze a MINKET ÉRINTŐ HAZAI HELYZET az alapvetően más! KIVÁLÓ!
Ugyan Döbrögink tegnap nem szép igét hirdetett válogatott közönségének, de ő legalább megfejtette a ragály terjedését. Nem is titkolta el! Íme a lényeg:
„…az illegális migráció és a koronavírus-járvány között egyértelműen kapcsolat van, hiszen számos bevándorló Iránból vagy Iránon keresztül érkezik, amely a fertőzés egyik gócpontja. Magyarország ezért megerősítette a határvédelmét, és ideiglenesen lezárta a tranzitzónákat…”
(Ezen logika mentén könnyen rájöhetünk: az ankarai vajdakollega milliónyi ragályterjesztővel akarja elárasztani a’zúnijót!)
UGYANAKKOR DÖBRÖGISZTÁN MÉG MINDIG A BÉKE ÉS NYUGALOM SZIGETE A RAGÁLY HÁBORGÓ ÓCEÁNJÁNAK KELLŐS KÖZEPÉN!
Persze HIÁBA VOLT a vajda egységre való fölszólítása, és az álellenzék mindenféle hazug esküdözése! A NER elleni ármánykodás e vészterhes időkben sem csökken! Sőt! A galád Hadházy aljas támadást indított Ídes Hazánk Ragályellenes Szent Honvédő Háborúja Kezdetén A Törzs ellen!
A teljes bejegyzés szövege azok kedvéért, akiknek nincs Fb. hozzáférésük: (Mert azért akad néhány ilyen szerencsés!)
„Valami hatalmas probléma van, ha az országos tisztifőorvos teljesen törvénytelen módon teljes egészében megtagadja a tájékoztatást egy országgyűlési képviselőtől. Müller Cecília ezt tette, csak a JÁRVÁNY UTÁN hajlandó fogadni. A – más körülmények között vicces – indoklása viszont egészen aggasztó: szerinte annyira kevés a kompetens szakember a Nemzeti Népegészségügyi Központban, hogy a rendeltetésszerű működtetést zavarná, ha bármelyikük fél órában (bármely általuk adott időpontban) válaszolna egy országgyűlési képviselő kérdésére. A kör bezárult. Szlávik doktor a Szent László kórházban arra hivatkozva nem válaszolt komoly SZAKMAI kérdéseimre, hogy ő nem járványügyi szakember. Müller doktornő pedig nem hajlandó fogadni. Az „operatív törzs” pedig nem is válaszolt. Müller Cecíliának még a mostani országgyűlési törvény szerint is kötelessége lenne fogadnia és tájékoztatnia. Az új szabályozás szerint ennek időpontjáról egyeztetnünk kell, ő ezt úgy értelmezi, hogy majd akkor, amikor neki kedve van hozzá. Kedve pedig csak a járvány után lesz. Megmondom, mi a véleményem az eddigi „tájékoztatásról”: a kormány propagandakérdésként tekint a járványügyre, „iráni bunkó migráncsügyként” akarja előadni. Orbán közben már lemondott az eredményes védekezés lehetőségéről: az Iparkamaránál azt mondta, a járvány tetőzését júniusra várja. Még többet mond, hogy a kezdeti lelkesedés után a sajtótájékoztatókat már nem ők tartják, hanem másokkal próbálják elvitetni a balhét”
Egyszóval: Döbrögisztánban tovább dúl a Ragálytragikomédia! Aki pedig vajdaságunk ragályállapotairól ABSZOLÚT HITELES TÁJÉKOZTATÁSRA vágyik, itt: https://koronavirus.gov.hu/ megleli!
ENNEK HIGGYEN, NE A SZEMÉNEK!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Az arany jelentősége most és a szocializmus teljes győzelme után
A nagy forradalom évfordulóját úgy ünnepeljük meg a legméltóbban, ha figyelmünket a forradalom még megoldatlan feladataira összpontosítjuk. Különösen helyénvaló és szükséges a forradalom ilyen megünneplése olyankor, amikor vannak döntő fontosságú feladatok, melyeket a forradalom még nem oldott meg, amikor e feladatok megoldására valami újat (a forradalom eddig megtett útja szempontjából újat) kell elsajátítanunk.
E pillanatban forradalmunk számára új az, hogy a gazdasági építés sarkalatos kérdéseiben „reformista”, nagyon-nagyon fokozatos, óvatos, vargabetűs módszerhez kell folyamodnunk. Ez az „újdonság” számos elméleti és gyakorlati kérdést vet fel, számos elméleti és gyakorlati félreértést és kételyt idéz elő.
Elméleti kérdés: mi a magyarázata annak, hogy a legforradalmibb akciók egész sora után ugyanazon a talajon, vagyis amikor a forradalom a maga egészében általában győzelmesen halad előre, szerfelett „reformista” intézkedésekre térünk át? Nem az „állások feladásáról”, a „csőd beismeréséről” vagy valami ehhez hasonlóról van-e itt szó? Ellenségeink, a félfeudális típusú reakciósoktól a mensevikekig és a II 1/2-es Internacionálé többi lovagjáig, természetesen azt mondják, hogy igenis erről van szó. De hát éppen azért ellenségek, hogy alkalommal vagy alkalom nélkül ilyen kijelentéseket kürtöljenek világgá. Az, hogy ebben a kérdésben valamennyi párt — a feudálisoktól a mensevikekig — megható egységben van, csak újabb bizonyítéka annak, hogy a proletárforradalommal szemben mindezek a pártok valóban „egyetlen reakciós tömeget” alkotnak (ezt egyébként Engels Bebelhez intézett leveleiben már 1875-ben és 1884-ben előre látta).
De némi. .. „zavarodottság” barátaink között is akad.
Helyreállítjuk a nagyipart és megszervezzük a nagyipar közvetlen termékcseréjét a kisparaszti földműveléssel, elősegítve ezzel az utóbbi társadalmasítását. A nagyipar helyreállítása érdekében a paraszttól — minden terményfelesleg kötelező beszolgáltatása révén — bizonyos mennyiségű élelmiszert és nyersanyagot veszünk hitelbe. Ilyen terv (vagy módszer, rendszer) szerint dolgoztunk több mint három éven át, 1921 tavaszáig. Ez a feladat forradalmi megoldásának útja volt, vagyis közvetlenül és teljesen széttörtük a régit, hogy új társadalmi-gazdasági formával váltsuk fel.
1921 tavaszától kezdve e megoldás, terv, módszer, rendszer helyébe egészen másféle, reformista típusú módszert állítunk (még nem „állítottunk”, egyelőre még csak „állítunk” és ennek még nem vagyunk teljesen tudatában): nem széttörni a régi társadalmi-gazdasági formát, a kereskedelmet, a kisgazdaságot, a kisvállalkozást, a kapitalizmust, hanem felélénkíteni a kereskedelmet, a kisvállalkozást, a kapitalizmust, miközben óvatosan és fokozatosan hatalmunkba kerítjük őket vagy lehetővé tesszük, hogy állami szabályozásnak vessük alá őket, de csakis oly mértékben, amilyen mértékben felélénkülnek.
A feladat megoldásának egészen más útja ez.
Az előbbi, forradalmi eljárással összehasonlítva ez reformista módszer (a forradalom olyan átalakulás, mely a régit alapjában, gyökerében töri össze, nem pedig óvatosan, lassan, fokozatosan alakítja át, vigyázva, hogy lehetőleg minél kevesebbet zúzzon szét belőle).
Felmerül a kérdés: ha a forradalmi módszereket kipróbáltuk és sikertelenségüket felismertük s reformista módszerekre tértünk át, vajon ez nem azt bizonyítja-e, hogy a forradalmat általában hibának nyilvánítjuk? Nem azt bizonyítja-e ez, hogy egyáltalán nem forradalommal, hanem reformokkal kellett volna kezdeni és reformokra kellett volna szorítkozni?
Ilyen következtetést vonnak le a mensevikek és a hasonszőrűek. Ez a következtetés azonban vagy minden hájjal megkent politikusok szofizmája és puszta szélhámossága, vagy pedig „zöldfülűek” gyerekesen naiv okoskodása. Az igazi forradalmár számára a legnagyobb veszély — sőt talán az egyetlen veszély — a túlzott forradalmiság, amikor megfeledkezik arról, hogy milyen határok és körülmények között helyénvaló és eredményes a forradalmi módszerek alkalmazása. Az igazi forradalmárok legtöbbször éppen akkor törték ki a nyakukat, amikor a „forradalmat” nagybetűvel kezdték írni és csaknem valami isteni tüneménnyé avatták, amikor kezdték elveszteni a fejüket és képtelenekké váltak arra, hogy a legnagyobb hidegvérrel és teljesen józanul megfontolják, mérlegeljék, ellenőrizzék, hogy mikor, milyen körülmények között, melyik területen kell forradalmi módon cselekedni, s mikor, milyen körülmények között, melyik területen kell áttérni a reformista cselekvésre. Igazi forradalmárok csak abban az esetben pusztulnak el (nem külső vereség, hanem ügyük belső kudarca értelmében) — de ebben az esetben minden bizonnyal —, ha elvesztik józanságukat s fejükbe veszik, hogy a „nagy, győzelmes világforradalom” minden néven nevezendő feladatot, minden körülmények közt, a cselekvés minden területén feltétlenül forradalmi módon tud és köteles megoldani.
Aki ilyen dolgot „vesz a fejébe”, az elveszett, mert sarkalatos kérdésben vett ostobaságot a fejébe, s könyörtelen háború idején (márpedig a forradalom a legkönyörtelenebb háború) az ostobaságnak vereség a büntetése.
Miből következik, hogy a „nagy, győzelmes világforradalom” csak forradalmi módszereket használhat és csak ilyeneket szabad használnia? Semmiből sem következik. És ez határozottan és kétségtelenül nem igaz. Hogy ez nem igaz, az teljesen világos már tisztán elméleti tételek alapján is, feltéve hogy nem hagyjuk el a marxizmus talaját. Hogy ez nem igaz, azt forradalmunk tapasztalatai is megerősítik. Ami az elméletet illeti: forradalom idején éppúgy elkövetnek ostobaságokat, mint bármikor máskor — mondta Engels —, és igazat mondott. Azon legyünk, hogy minél kevesebb ostobaságot kövessünk el, és amit elkövettünk, azt minél előbb kijavítsuk, a lehető legjózanabbul figyelembe véve, hogy mikor és milyen feladatokat lehet s milyen feladatokat nem lehet forradalmi módszerekkel megoldani. Ami saját tapasztalatainkat illeti: a breszti béke iskolapéldája volt az egyáltalán nem forradalmi, hanem reformista vagy még a reformistánál is rosszabb cselekvésnek, mert hátrálás volt, a reformista cselekvés pedig rendszerint lassú, óvatos, fokozatos előrehaladást, nem pedig hátrálást jelent. A breszti békekötés idején követett taktikánk helyessége ma már annyira bebizonyosodott, annyira világos és általánosan elismert, hogy erre nem érdemes több szót vesztegetni.
Forradalmunknak csak polgári-demokratikus munkáját fejeztük be teljesen. S erre joggal lehetünk büszkék. Forradalmunk proletár vagy szocialista munkája három fő részből áll: 1) forradalmi úton történő kilépés az imperialista világháborúból; a kapitalista rablók két világcsoportja közti mészárlás leleplezése és meghiúsítása; ami minket illet, ezt a munkát teljesen elvégeztük; ahhoz, hogy valamennyi ország elvégezhesse, több fejlett ország forradalmára van szükség. 2) A szovjet rendnek mint a proletárdiktatúra megvalósítási formájának megteremtése. A világraszóló fordulat megtörtént. A polgári-demokratikus parlamentarizmus korszaka véget ért. Megkezdődött a világtörténelem új fejezete: a proletárdiktatúra korszaka. A szovjet rendet és a proletárdiktatúra különböző formáit csakis több ország dolgozza ki és alakítja majd ki véglegesen. Nálunk ezen a téren még nagyon sok minden van, amit nem fejeztünk be. Megbocsáthatatlan volna, ha ezt nem látnók. Nemegyszer kell majd még javítgatnunk, újra csinálnunk, elölről kezdenünk. Minden lépésünket, amellyel emeljük, előbbre visszük a termelőerők és a kultúra fejlődését, szovjet rendszerünk javításának és átalakításának kell kísérnie, márpedig gazdasági és kulturális szempontból még igen alacsony fokon állunk. Sokat kell még átalakítanunk, s ezen „megütközni” az ostobaság netovábbja volna (ha ugyan nem több, mint ostobaság). 3) A szocialista forma alapjainak gazdasági építése. Ezen a téren még nem végeztük el a legfőbbet, a leglényegesebbet. Pedig ez a legfőbb feladatunk mind elvi, mind gyakorlati szempontból, mind az OSzFSzK szempontjából, mind nemzetközi szempontból.
Minthogy a legfontosabb feladatunkat még alapjaiban sem oldottuk meg, minden figyelmünket erre kell fordítanunk. S a nehézség itt az átmenet formájában van.
„Nem elég forradalmárnak, a szocializmus hívéinek vagy általában kommunistának lenni” — írtam 1918 áprilisában „A Szovjethatalom soronlevő feladatai”-ban. — „Érteni kell ahhoz, hogy minden egyes pillanatban megtaláljuk azt a bizonyos láncszemet, amelyet minden erőnkből meg kell ragadnunk, hogy az egész láncot kezünkben tarthassuk és jól előkészíthessük az átmenetet a következő láncszemre, márpedig az események történelmi láncolatában a láncszemek sorrendje, alakja, egybekapcsolódása, egymástól való különbözősége nem olyan egyszerű és nem olyan kezdetleges, mint a közönséges, kovács-készítette láncban.”
A jelen pillanatban tevékenységünk szóbanforgó területén ilyen láncszem a belkereskedelem felélénkítése, helyes állami szabályozás (irányítás) mellett. Az események történelmi láncolatában, 1921—1922. évi szocialista építésünk átmeneti formái között a kereskedelem az a „láncszem”, amelyet nekünk, a proletár államhatalomnak, a vezető kommunista pártnak, „minden erőnkből meg kell ragadnunk”. Ha mi ezt a láncszemet most elég erősen „megragadjuk”, akkor biztos, hogy a közeljövőben a kezünkbe kerítjük az egész láncot. Másképpen az egész láncot nem tudjuk kezünkbe keríteni, a szocialista társadalmi-gazdasági viszonyok alapját nem tudjuk megteremteni.
Ez kissé furcsán hangzik. Kommunizmus és kereskedelem?! A kettő valahogy összeegyeztethetetlen, nem kapcsolatos, egymástól távol álló. Ha azonban gazdaságilag vesszük szemügyre a dolgot, azt látjuk, hogy egyik a másiktól nincs messzebb, mint a kommunizmus a kisparaszti, patriarchális földműveléstől.
Ha majd világméretekben győztünk, az aranyból, azt hiszem, illemhelyeket fogunk építeni a világ néhány legnagyobb városának utcáin. Ez lenne az arany „legigazságosabb”, legtanulságosabban szemléltető felhasználása azon nemzedékek számára, akik nem felejtették el, hogyan mészároltak le az aranyért 10 millió embert és tettek nyomorékká 30 milliót az 1914—1918-as „nagy, felszabadító” háborúban, amely azt a nagy kérdést volt hivatva eldönteni, melyik béke rosszabb, a breszti-e vagy a versailles-i; és hogy hogyan készülnek legalábbis még 20 millió embert lemészárolni és 60 milliót nyomorékká tenni ugyancsak az aranyért, ha nem 1925-ben, hát 1928- ban, ha nem Japán és Amerika, hát Anglia és Amerika közötti, vagy más effajta háborúban.
De bármennyire „igazságos”, bármennyire hasznos és humánus lenne is az arany ilyetén felhasználása, mégis azt mondjuk: még jóegynéhány évtizeden át kell ugyanolyan erőfeszítéssel és ugyanolyan sikerrel dolgoznunk, mint ahogy 1917—1921-ben dolgoztunk, csakhogy még sokkal szélesebb területen, amíg odáig eljutunk. Egyelőre pedig: az OSzFSzK-ban takarékoskodjunk az arannyal, minél drágábban adjuk el és minél olcsóbban vásároljunk érte árut. Aki farkasok közt él, az a farkasokkal üvölt, ami pedig azt illeti, hogy minden farkast egy szálig kiirtsunk, ahogy már az értelmes emberek lakta vidéken szokás, a bölcs orosz közmondáshoz tartjuk majd magunkat: „Ne akkor dicsekedj, amikor indulsz a harcba, hanem amikor a harcból visszatérsz” …
A kereskedelem az egyedül lehetséges gazdasági kapcsolat a kisföldművelők tízmilliói és a nagyipar között, hacsak… hacsak e kisföldművelők mellett nincs fejlett gépi nagyipar, villanyvezetékek hálózatával, olyan ipar, amelyet mind technikai ereje, mind szervezeti „felépítményei” és a velejáró jelenségek képessé tesznek arra, hogy a kisföldművelőket jobb, több, olcsóbb áruval és gyorsabban lássa el, mint azelőtt. Világviszonylatban ez a „hacsak” már megvalósult, ez a feltétel már adva van, de egy egyedülálló ország — mégpedig egyike a legelmaradottabb kapitalista országoknak —, amely megkísérelte, hogy az ipar és mezőgazdaság közötti új kapcsolatot azonnal és közvetlenül realizálja, megvalósítsa, gyakorlatilag megszervezze, „rohammal” nem tudott megbirkózni ezzel a feladattal, s ezért most lassú, fokozatos, óvatos „ostrom” útján kell e feladattal megbirkóznia.
A proletár államhatalomnak módjában áll, hogy kézbevegye a kereskedelmet, irányt szabjon neki, bizonyos határok közé szorítsa. Íme egy egész kicsiny példa: a Donyec-medencében nem nagy mértékben, még egyáltalán nem nagy mértékben, de kétségtelenül megélénkült a gazdasági élet, részint annak eredményeképpen, hogy a nagy állami bányákban emelkedett a munka termelékenysége, részint pedig mert a kisbányákat bérbeadtuk a parasztoknak. A proletár államhatalom így nem nagy (a fejlett országok mértékével mérve szánalmasan kicsi, a mi szegénységünk mellett azonban mégis észrevehető) mennyiségű szenet kap pótlólag, önköltségi — mondjuk 100 százalékos — áron s eladja az egyes állami intézményeknek 120 százalékos, egyes magánszemélyeknek pedig 140 százalékos áron. (Zárójelben megjegyzem, hogy ezek a számok teljesen önkényesek, először, mert nem ismerem a pontos számokat, másodszor meg most nem hoznám nyilvánosságra, ha ismerném is őket.) Ez azt mutatja, hogy ha a legszerényebb méretekben is, de kezdjük kezünkbe venni az ipar és a mezőgazdaság közti forgalmat, kezdjük a kezünkbe venni a nagykereskedelmet, kezdünk megbirkózni azzal a feladattal, hogy a meglevő elmaradt kisiparra, illetve az elgyöngült, tönkretett nagyiparra támaszkodva a kereskedelmet az adott gazdasági alapon felélénkítsük s a gazdaság felélénkülését érezhetővé tegyük az átlagos, egyszerű paraszt számára (a paraszt pedig — maga a tömeg, a tömeg képviselője, az ösztönösség hordozója) és mindezt felhasználjuk arra, hogy a nagyipar helyreállítása érdekében rendszeresebb és kitartóbb, szélesebb körű és sikeresebb munkát végezzünk.
Mi nem hódolunk be az „érzelmi szocializmusnak”, vagy a régi orosz, félig földesúri, félig paraszti patriarchális felfogásnak, amelyre jellemző, hogy ösztönösen lenézi a kereskedelmet. A gazdasági átmenet minden néven nevezendő formáját fel szabad használnunk és fel kell tudnunk használni, ha egyszer szükség van rá a parasztság és proletariátus közötti kapcsolat megerősítésére, egy feldúlt és elgyötört ország népgazdaságának azonnali felélénkítésére, az ipar fellendítésére, a további, nagyobb arányú és jelentősebb lépések, mint például a villamosítás megkönnyítésére.
A reformoknak a forradalomhoz való viszonyát pontosan és helyesen csak a marxizmus határozza meg. Marx ezt a viszonyt csak az egyik oldaláról láthatta, azaz a proletariátus első, legalább egy országban kivívott, valamennyire is szilárd, valamennyire is tartós győzelmét megelőző helyzetben. Abban a helyzetben a helyes viszony alapja ez volt: a reformok a proletariátus forradalmi osztályharcának melléktermékei. A kapitalista világban mindenütt ez a viszony a proletariátus forradalmi taktikájának alapja — az az ábécé, melyet a II. Internacionálé megvásárolt vezérei és a II 1/2-es Internacionálé félig vaskalapos, félig finnyáskodó lovagjai kiforgatnak és homályba burkolnak. A proletariátusnak legalább egy országban kivívott győzelme után valami új mozzanat jelentkezik a reformnak a forradalomhoz való viszonyában. Elvileg a viszony ugyanaz marad, de a formában változás áll be, melyet Marx személyesen nem láthatott előre, de amelyet csak a marxizmus filozófiája és politikája alapján lehet megérteni. Miért tudtuk helyesen alkalmazni a breszti visszavonulást? Mert olyan messzire nyomultunk előre, hogy volt hová visszavonulnunk. Olyan szédítő gyorsasággal — néhány hét alatt, 1917 október 25-től a breszti békéig — építettük fel a Szovjetállamot, léptünk ki forradalmi úton az imperialista háborúból és fejeztük be a polgári-demokratikus forradalmat, hogy még ez a hatalmas hátrálás (a breszti béke) is teljesen elegendő hadállást hagyott kezünkben ahhoz, hogy a „lélegzetvételi szünetet” kihasználva győzelmesen nyomuljunk előre Kolcsak, Gyenyikin, Jugyenyics, Pilsudski és Vrangel ellen.
A proletariátus győzelme előtt a reformok — a forradalmi osztályharc melléktermékei. A győzelem után a reformok (bár nemzetközi viszonylatban továbbra is „melléktermékek” maradnak) azon ország számára, melyben a győzelmet kivívták, ezen kívül szükséges és jogos lélegzetvételi szünetet is jelentenek olyan esetekben, amikor a maximális erőfeszítések után nyilvánvaló, hogy nincs elég erőnk valamely átmenet forradalmi végrehajtására. A győzelem olyan „erőtartalékot” biztosít, hogy még kényszerű visszavonulás esetén is van mivel kitartanunk, anyagilag is, erkölcsileg is. Anyagilag kitartani annyit jelent, mint elegendő erőfölényt megőrizni ahhoz, hogy az ellenség teljesen szét ne verhessen bennünket. Erkölcsileg kitartani azt jelenti, hogy nem hagyjuk magunkat demoralizálni, szétzülleszteni, hogy a helyzetet továbbra is józanul ítéljük meg, hogy nem csüggedünk és nem veszítjük el lelkierőnket; hogy ha messzire is, de mértéket tartva vonulunk vissza, úgy vonulunk vissza, hogy a visszavonulást kellő időben megállíthassuk és ismét támadásba mehessünk át.
Visszavonultunk az államkapitalizmushoz. De mértékkel vonultunk vissza. Most visszavonulunk a kereskedelem állami szabályozásához. De mértékkel vonulunk vissza. Már vannak jelek, amelyek azt mutatják, hogy nemsokára véget ér e visszavonulás, hogy a nem túlságosan távoli jövőben lehetőségünk lesz megállítani a visszavonulást. Minél öntudatosabban, minél összetartóbban, minél kevesebb előítélettel hajtjuk végre ezt a szükséges visszavonulást, annál hamarabb lehet majd megállítani, annál biztosabban, gyorsabban és lendületesebben fogunk azután győzelmesen előrenyomulni.
1921. november 5.
N. Lenin
Megjelent: „Pravda” 251. sz. 1921. november 6—7.
Lenin Művei. 33. köt. 94—102. old.
(idézet: – Lenin Válogatott Művei 2. kötet – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Ma már 2020 március 11. szerda van. Az esztendő 71. napját tapossuk. Rohan ám az idő!
A Gergely-naptár szerint az évből még 295 – merthogy SZÖKŐÉV AZ IDEI – nap van hátra.
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2024; 2028…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Szilárd, Aladár, Bendegúz, Borbolya, Borostyán, Bors, Borsa, Borsika, Kadicsa, Kadocsa, Kadosa, Kaducsa, Konstantin, Konstantina, Riza, Szofron, Szofrónia, Tera, Teréz, Tereza, Teréza, Terézia, Teri, Terka, Tessza, Tímea, Ulrik nevű kedves olvasóit.
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
Március 11 – én IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk:
Az MH17-es járaton közlekedő maláj Boeing 777-est egy ukrán vadászgép lőtte le. Erről James O’Neill ausztrál ügyvéd beszélt a «New Eastern Outlook” hírportál számára készített írásában. A „PolitRosszija” portál olvasói rendelkezésére bocsátja a cikk fordítását.
Elmondása szerint, miután 2014-ben ismertté vált, hogy a tragédia okainak kivizsgálása során Hollandiáé és Ausztráliáé lesz a kulcsszerep, ez egyáltalán nem volt kérdéses. A katasztrófa áldozatainak jó része éppen ezen országok állampolgárai közül került ki. Ugyanakkor O’Neill elmondása szerint semmi alapja nem volt Belgium bevonásának a kutatásba. Viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ez az ország az agyközpontja mind az Európai Uniónak, mind a NATO-nak. A legtalányosabb azonban Ukrajna bevonása volt azok közé, akik majd a nyomozást végzik.
Mint James O’Neill megjegyzi, az adott pillanatban éppen Kijev volt az egyik leginkább gyanús a maláj utasszállító lezuhanásában. Ez különösen szembetűnő volt annak a fényében, hogy Malajzia – akié pedig a gép volt – nem volt a nyomozócsoport tagja. Az ausztrál jogász szerint ez volt a leginkább elképesztő. Egyébként utóbb fény derült ennek az okára. Kuala Lumpur nem akart egy olyan csoportban dolgozni, amelyben Ukrajnának vétójoga volt minden, számára kedvezőtlen megállapítással kapcsolatban (kiemelés a fordítótól).
Hogy ez a nyomozás milyen mederben folytatódik majd, az mindjárt azt követően világossá vált, hogy ez a négyes, szembemenve mindenféle jogi normával, Oroszországot vádolta meg ezzel a bűntettel. Ennek során viszont sem akkor, sem most a nyomozóknak nem sikerült találniuk legalább valamennyire is elfogadható magyarázatot arra, hogy mi vezérelhette ennek során Moszkvát. Nemrégiben azonban megjelent egy újabb jelentés, ami fényt derít arra, hogy valójában mi is történt 2014 nyarán.
Arról a kutatásról van szó, amelyet Malajzia még a kezdetekkor, még akkor lefolytatott, amikor nyomozóit Ukrajnába küldte, hogy fejtse meg a lezuhant gép feketedobozainak az adatait. És a malajziaiak álláspontja kristálytiszta volt. Mely álláspont kertelés nélkül kimondta: Oroszország ártatlan. Ennek nyomán más olyan független nyomozók is vizsgálódni kezdtek, akik nem akarták elfogadni azt a hazugságot, amivel a Nyugat alaposan „megetette” őket.
Érdemes megjegyezni: a nyomozás alapverziója szerint a repülőgép lezuhanásának helyszínén állítólag volt egy „Buk” orosz légvédelmi rakétarendszer. Ezt az elméletet aktívan terjesztették az Egyesült Királyság biztonsági szolgálatának egyik fő szócsöveként ismert „Bellingcat”-en keresztül. A Nyugat verziója szerint a „Buk”-ot a határon át a Donbassz területére hozták (1) – ahonnan a Boeing lelövése után visszaszállították Oroszországba. (2) A Bellingcat fényképeket is közölt az állítólagos légvédelmi rakétarendszerről (3). Ezeket a fényképeket a nyugati sajtó pillanatokon belül leközölte. Persze, egyik újságíró sem vette magának a fáradságot, hogy ellenőrizze a fényképek eredetiségét. Mi több, a nyomozásnak eszébe sem jutott megkérdezni helyi lakosokat, akik tanúsíthatták vagy cáfolhatták volna az orosz légvédelmi rakétarendszer ide-oda szállítását.
A helyzet az, hogy a kérdéses időpontban a Donbassz fölötti égbolton ukrán vadászgépek jelenlétét észlelték. Így a helyi lakosok tanúvallomásai romba dönthették volna a Nyugat által oly állhatatosan sugallt képet. (4) Amint a holland Katonai Felderítő és Biztonsági Szolgálat jelentéseiből is kitűnik, pont e harci gépek repülési övezetén keresztül vezetett az MH17 útvonala. (5) Mi több: ugyanabból a jelentésből következik az is, hogy az esemény helyszínén nem találtak sem egyetlen egy „Buk” légvédelmi rakétarendszert, sem egyetlen egy rádiólokációs rendszert sem. Orosz területről leadott lövéseket sem rögzítettek.
Mint James O’Neill elmondta, ezek a hírek eljutottak két független ausztrál újságíróhoz – Sean Allice-hez és Timothy Jones-hoz – is. Akik „Arcanella Művelet” címen, saját nyomozást végeztek. És látni kell: az egyik olyan következtetést sem hozta le a nyugati sajtó, amely pozdorjává zúzza az Oroszország bűnösségéről szóló hivatalos verziót. Fölvetődik a kérdés: miért az az igyekezet, amivel ezt a Moszkvát befeketíteni igyekvő nyilvánvaló hazugságot sulykolják? Hiszen ha kiesik az orosz rakétáról szóló verzió, a nyomozás egészen új irányt vehet: a maláj Boeing vagy valami szerencsétlenség következtében zuhant le – vagy a térségben tevékenykedő légierőnek esett áldozatul. (6) E változat esetén egyből kizárhatunk minden, orosz vadászgépről szóló verziót – ilyen változat még Ukrajnában sem került szóba. (7).
James O’Neill szerint is mindez önmagáért beszél. Az ukrán hatóságok mindig is azt állították, hogy a katasztrófa helyszínén nem volt jelen az ukrán légierő. Ennek ellenkezőjéről tanúskodnak azonban a holland Katonai Felderítő és Biztonsági Szolgálat által kapott adatok. Ennek során fontos tisztában lennünk azzal, hogy az a terület, ahol az MH17-est lelőtték, aktív hadműveleti zóna. Ez pedig azt jelenti, hogy az amerikai felderítés műholdakkal állandó megfigyelés alatt tartotta a fejleményeket. Az Egyesült Államok azonban semmi olyasmit nem tett közzé, ami segíthette volna a nyomozást. Hiszen a műholdas adatok pontosan azt mutatták volna ki, amit a holland nyomozóknak sikerült kideríteniük.
Ha összeadunk minden rendelkezésre álló tényt, nyilvánvalóvá válik, hogy az MH17-est csak egy ukrán vadászgép lőhette le. Ez a körülmény teljességgel megmagyarázza mindazt a hazugságot, amire a Nyugat hivatalos álláspontja épül. És – mint ahogy James O’Neill meg van győződve – az a tény, hogy a tömegtájékoztatási eszközök ennyire makacsul eltitkolják az információkat, mindennél ékesszólóbban jellemzi a nyugati sajtó mostani siralmas állapotát.
Korábban ismertté vált, hogy, mindjárt az MH17-es katasztrófája után, Hollandia katonai intervenciót készített elő Ukrajna területére.
Konszantyin Lipavszkij
Megjegyzések:
(1) Ezzel Vlagyimir Cemahot, a donyecki Népi Milícia immár nyugalmazott légvédelmi tüzérezredesét gyanúsították meg. Akiről úgy tudták, hogy abban az időben a gép lezuhanásának színhelyéhez közeli Sznyezsnoje városának volta légvédelmi parancsnoka (valójában csak a maláj gép lelövése után három hónappal, október végén nevezték ki posztjára). Cemahot abból a nyilvánvaló célból rabolták el és vitték Kijevbe, hogy ott kínzásokkal, kábítószeres injekciózással kényszerítsék a feltevésüket alátámasztó „(tanú)vallomás” megtételére.
(2) Az elmúlt nyáron az ukrán biztonsági szervek őrizetbe vettek egy teherautó sofőrt (akit nem fokkal korábban engedtek szabadon, több évi fogságából). Róla azt állították (és nyilván állítják is), hogy ő vezette azt a lopott teherautót, amin az orosz rakétarendszert ide-oda szállították. Nem zárható ki, hogy ezt a szerencsétlent (miután alaposan „megdolgozták” mostani fogságának jó fél éve során) viszontlátjuk majd a tárgyaláson (akár személyesen, akár videokonferencia keretében).
A közelmúltban adott hírt az SZBU (az Ukrán Biztonsági Szolgálat) egy újabb elfogásról. Ukrán határőrök az egyik ellenőrző ponton elkapták a donyecki néphadsereg egy fiatal harcosát, akit pár héttel a maláj gép lelövése után, a helyszín őrzésére rendeltek ki. Nem tudni, hogy a hír mennyivel az elfogás után jelent meg – tény azonban, hogy a fiatalember állítólag bevallotta („bevallotta”?): látott ott orosz tiszteket, akik a helyszínen fosztogattak, az áldozatok eltulajdonított személyes használati tárgyaival, értékeivel csencseltek.
(3) Egy dokumentumfilm tanúsága szerint a lefényképezett rakétarendszert mutató fényképek egy nappal a gép lelövése előtt készültek.
(4) Voltak, akik látták, hogy két ukrán vadászgép is utána eredt az utasszállítónak. Az egyik aztán visszafordult, de a másik tovább követte és lelőtte.
(5) A vadászgépes változat mellett szól, hogy a dnyepropetrovszki repülésirányítási központban dolgozó Anna Petrenkó nemcsak eredeti útirányától térítette el a gépet (jókora távolságra), de még 600 méterrel lejjebb is parancsolta eredeti magasságából (11.500 méter). A védelem elvileg nyomós érve lehet, hogy a hadszíntér fölött a légtér nem volt lezárva (ami miatt a szerencsétlenség után néhány nappal néhány német utas hozzátartozói kártérítési pert is indítottak az ukrán állam ellen.)
(6) Azon a napon a térségben az ukrán légierő gyakorlatozott. Orosz műholdak is a kérdéses időpontban az ukrán hadsereg radarjainak a szokatlanul élénk tevékenységét is észlelték.
(7) Ha orosz vadászgépek berepültek volna a Donbassz (ukrajnainak számító) légterébe, számolniuk kellett volna a lelövetés veszélyével. (news-front.info)
Feltárultak egy közel hat évvel ezelőtti titkos terv részletei
A Donbasszban 2014 nyarán bekövetkezett légi szerencsétlenség okot kellett hogy szolgáltasson egy, a Donyecki Népköztársaság (DNR) területére történő katonai betörésre.
Erről a „Telegraaf” nevű holland kiadvány adott hírt, március 3-án, kedden.
A sajtó értesülései szerint Amszterdamban, titokban kidolgozták egy, a holland fegyveres erők ezer harcosának részvételével megvalósítandó hadművelet tervét. A terv értelmében a hadműveleti övezetbe átdobták volna a 11. légideszant dandár katonáit. Akiknek állásokat kellett volna elfoglalniuk a maláj utasszállító lezuhanásának térségében, és kézben kellett volna tartaniuk egy 35 négyzetkilométernyi területet.
A hivatalos verzió szerint a katonáknak őrködniük kellett a helyszínen dolgozó nyomozók biztonságán. Valójában a terv átcsaphatott volna egy nagyszabású provokációba, ami kiváltotta volna a konfliktus eszkalációját és lehetővé tette volna nyugati államok bevonását abba.
Mint ahogy azt korábban a News Front közölte, a Donbassz fölött 2014. július 17-én lelőttek egy utasszállító gépet. A tragédiát senki sem élte túl. A Nyugat élt a történtekkel és Oroszországot tette felelőssé a szerencsétlenségért. Ebből a célból Hollandiában létrehoztak egy úgynevezett vizsgálóbizottságot. Ez a bizottság éveken keresztül, bizonyítékok nélkül vádaskodott Oroszország ellen. Teljesen figyelmen kívül hagyva azokat a tényeket, melyek arra utaltak, hogy ukrán katonáknak közük volt a rakéta kilövéséhez.
Mi több – ahogy az nemrégiben kiderült, «a nyomozók» nagyon is jól tudták, hogy a repülőgép az orosz légvédelmi rakétaütegek hatótávolságán kívül repült. Hollandiának arra vonatkozóan sem voltak bizonyítékai, hogy a légelhárító rakétarendszert a határon hozták volna át. (1) Ez azonban nem zavarta őket abban, hogy Moszkvát megvádolják. (hu.news-front.info)
A fenti történeteknek semmi közük – VAGY NAGYON IS VAN KÖZÜK – Donbassz mai történéseihez, csak… – egy kis emlékeztetőnek szántuk.
Donbasszt illetően ma is teljes volt a diplomáciai szélcsend! Moszkvában alkotmányoznak, Kijevben pedig a szokásos bohóckodás.
A donbassziak meg már amúgy sem látnak semmi esélyt a minszki megállapodások alapján való békére…
…martalócék meg nem is akarnak békét, úgyhogy…- ma ma is zajlott a latorostrom. Nem nagy intezitással – „mindenhová egykevés gránátot” alapon! – de annál nagyobb latorveszteséggel.
Avgyejevka és Peszki között két hoholteherautó sofőrjei nézték el asaját aknatérképüket. Öt fűbeharapásos és fél tucatnyi leendő obsitos lett az eredmény. Természetesen”a’zoroszok vaútak!” – a főpar. közleménye szerint.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
„Törökország továbbra sem gondol arra, hogy lezárja nyugati határait az Európai Unióba vágyó migránsok előtt” – írta a török sajtó Kardigant idézve, alig egy nappal az után, hogy az ankarai vajda az európai uniós központi intézmények vezetőivel tárgyalt Brüsszelben a kérdésről.
Kardigan jelezte azt is, hogy március 17-én Isztambulban a germánok kanzlerináját és a gallok elnökét várja a bazárba ez ügyben. Reméli, hogy a jó Kócos Boris Johnson is részt vesz az alkun. (Hátha hárman könnyebben összedobják neki azt a rongyos néhány milliárd eurot.)
Volt Kardigannak egy is üres ideje is a ‘zúnijó fővárosában. Ez alatt színe elé eresztette a NATO – latorszövetség főtitkárát Stoltenberget is. Vele pedig közölte a sajnálatos tényt: a török – szír határ egyúttal a NATO egyik határa is. Amit pedig neki – mint hű szövetségi tagnak – kötelessége megvédeni! (Praktikusan valahol Szíria közepén!) Ám ez egyedül nem megy! Ehhez kell a latorszövetség és Allah segedelme is.
Stoltenberg latorszövetségi szekretár megértőnek mutatkozott! Allah véleményét még nem tudjuk.
Azt viszont tudjuk, hogy a Világ Legbékeszeretőbb Országa – az USA – ajánlatot tett a bazári vajdának Patriot – ügyben. Működhet a hatot fizet – hetet vihet! – washingtoni akció! Úgyhogy ha sikerül kibótolni a ‘zúnijóból azt a pár milliárdot, meg Allah is úgy akarja – minden jóra ferdülhet. A migráncsokat majd rábíra a maradásra – Ő EDDIG IS JÓL EL VOLT VELÜK! – a latorszövetségi határ is védve lesz, a ‘zúnijó is lenyugodhat néhány hónapra. Szóval mindenki happy lesz! Csak a ragály vagy a Putyin be ne kavarjon az üzletmenetbe.
Mert a Putyinnak ő fölajánlott ám egy remek bótot. SZÍRIA GAZDASÁGA TALPRAÁLLÍTÁSA ÉRDEKÉBEN, MŰKÖDTESSÉK EGYÜTT AZ OTTANI OLAJMEZŐKET! A BULIBA A JENKIK IS BESZÁLLNÁNAK!Nem is érti, hogy a Putyin miért csak a szemeit meresztgette rá, meg húzta csak a száját! „Majd meglátjuk” – dünnyögte. Ahelyett, hogy egyből belecsapott volna a vajdatenyérbe! Úgy látszik nem érti a csíziót!
De a lényeg, hogy ő érti, és tesz is annak érdekében.
Regimentje özönlik a NATO megvédendő új határai felé! Mert „Törökország folytatja a katonai műveleteket Szíriában, ha az Idlibre elfogadott fegyverszünetet a SZÍRIAI HADSEREG megsérti” – hirdette ki ma Ankarában a vajdawerdichtet Cavusoglu török külügyér.
Márpedig az meg van sérte! Igaz nem a szír kormánycsapatok sértegetik hanem a latorrezervátumi borzasok, de hát részükről ez elvárás és dícséretes cselekedet. Majd csak visszalőnek Aszadék, és aztán…- hajrá törökök!
Csak azok a fránya szír BuKM2E légelhárító rendszerek ne lennének ott!
De ott vannak!
Úgyhogy MOST csak kisebb helyi torzsalkodások fordulnak elő. Azok meg kellenek is, nehogy kialudjon a tűz!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bár úgy tűnik, a világban egyre több eszköz lesz okos, egyre fejlettebb minden, soha nem látott eredményeket ér el a tudomány, és a mesterséges intelligenciának vagy a kvantumszámítógépeknek köszönhetően úgy tűnik, már semmi sem állhat az emberiség útjába, a kutatók mégiscsak arra jutottak, hogy
AZ EMBEREK EGYRE HÜLYÉBBEK.
A kutatást végző Evan Horowitz azt figyelte meg, hogy globálisan egyre alacsonyabb az emberek átlagos IQ-szintje. Pedig az egyének IQ-eredményei korábbi vizsgálatok alapján összefüggnek az iskolai végzettséggel és a várható élettartammal – márpedig ez a két mutató világszerte nő. Egy ország átlagos IQ-eredménye azonban összefügg a gazdasági növekedéssel és a tudományos innovációk számával is, ami viszont rossz hír lehet a (butuló) világnak.
Különböző kutatások különböző módszerekkel és különböző magyarázatot adva az eredményekre, de ugyanarra az végkövetkeztetésre jutottak, vagyis
AZ EMBEREK MANAPSÁG MÁR NEM OLYAN OKOSAK, MINT EGYKOR.
Most persze hatékony megoldás lehet legyinteni egyet, hogy itthon ez egészen egyszerűen nem igaz, a gyerekek egyre okosabbak, de a tagadásban van egy igen erős logikai bukfenc.
A kutatók szerint nem feltétlenül jó visszavágás ilyenkor, ha egy ország azt mondja, hogy náluk bizony ez nincs így, mert ha minden fejlett országban ez a trend látszik, annak valami oka lehet. Vagyis ha egy országnál nincs meg ez a trend, akkor elképzelhető, hogy az adott ország egyszerűen nem áll olyan fejlettségi szinten, mint azok, ahol megjelenik. Viszont ha ez a kérdés a fejlettséggel függ össze, akkor hamarosan azokban az országokban is megjelenik ez a tendencia, amiknek sikerül elérni a fejlett szintet – és akkor már jó lenne előre tudni, hogy mi okozza az IQ csökkenést, és mit lehet tenni ellene.
De mi okozza?
Ez az, amit senki nem tud biztosan megmondani. Persze ha a logikánál tartunk, akkor most lehet előjönni azzal, hogyan is tudnának egy ilyen nehéz kérdést megválaszolni az egyre hülyébb emberek, de nem erről van szó.
A KUTATÓK AZT VETTÉK ÉSZRE, HOGY A MAGASABB IQ-VAL RENDELKEZŐ SZÜLŐK GYEREKEI IS MESSZE ELMARADNAK A SZÜLŐK EREDMÉNYÉTŐL.
A megfigyelés szerint Svédország, Norvégia, Franciaország, Anglia, Dánia és Ausztrália is azon országok között van, ahol esett az átlagos IQ. A kutatók egy része azzal magyarázza a tendenciát, hogy egyre több az olyan munkahely, amihez nem kell kifejezetten nagy agyi kapacitás, vagyis eleve nem is dolgoztatják meg az emberek annyira az agyukat, hiszen a mindennapi munkának nem alapfeltétele az agymunka. Amitől pedig egyszerűen ellustul az illető agya.
A másik magyarázat az egészet az okoseszközökre vezeti vissza – vagyis ezek az eszközök teszik tönkre az emberek fókuszálási képességét, és végül annyira elkényelmesedik az agy, hogy egyszerűen elszokik a gondolkodástól.
Bónuszként pedig van egy olyan elmélet is, ami azt okolja, ami mostanában egy csomó negatív tendenciáért felelős: a globális felmelegedést. A magyarázat szerint a felmelegedés miatt kevesebb a tápanyag az ételekben, ez pedig elbutulást eredményez.
Az elbutulás veszélyes
Nem pusztán az a baj ezzel, hogy nehezebben találnak a tévés műveltségi vetélkedők olyan embert, aki helyesen válaszol a kérdésekre, vagy hogy tovább növekszik a Kardashian család népszerűsége, hanem hogy a kutatók szerint ez a probléma hosszú távon tényleg hatással lehet az emberiség jelentős problémáinak megoldására. Egyszerűen félő, hogy nem sikerült választ találni ezekre, ha nem elég okos hozzá az emberiség. (index)
Bal-Rad komm: Polythykay elythünk most büszke lehet Döbrögisztánra! Vajdaságunk minden jel szerint – az elhülyülés kritériumai alapján – minimum dobogós a VILÁG legfejlettebb országai között!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Ragály: egy iráni diák Instagramon közvetít a magyar kórházi állapotokról
Az Instagramon, 24 óra után eltűnő sztoriban reagált az egyik karanténban lévő iráni diák a hatóságok, illetve a kormánypárti sajtó információira.
Mint írja, korábban megosztotta tapasztalatait az Indexszel, ő árulta el, hogy a rendőrség a Facebookon próbálta felvenni vele a kapcsolatot. Ezt követően, hétfőn az operatív törzs sajtótájékoztatóján hangzott el, hogy a Szent László Kórházban tartott iráni diákok egy része megpróbálta kijátszani a karantén szabályait, és erőszakosan viselkedett, ezért folytonos a rendőri jelenlét a kórházban. Lakatos Tibor, az operatív törzs ügyeleti központjának vezetője kiemelte: a járványügyi szabályok áthágása bűncselekmény, és kiutasítást vonhat maga után.
A svéd-iráni kettős állampolgár cáfolta a hatóságok kijelentéseit. Mint írta, problémás, hogy nem nagyon beszélnek a kórházban angolul, ennek ellenére követik az utasításokat, próbálnak együttműködni. A hallgató már négy napja van karanténban, sztorija megjelenéséig egy tesztet végeztek el rajta, ez negatív lett. Az nem derült ki számára, hogy a második tesztet mikor hajtják végre.
A diák szerint két hetet kell majd eltölteniük a karanténban. A hallgató arra is kitért, hogy csoporttársát, aki már két negatív tesztet produkált, egy új, lázas, köhögő pácienssel helyezték el egy teremben. A diáknak végül sikerült elérnie, hogy elkülönítsék őket.
A diáklány egy másik hasonló esetet is bemutatott.
Állítása szerint miután az egyik beteggel közölték, hogy pozitív lett a tesztje, arra kérték, hogy szobatársainak ne mondjon semmit az eredményről, mivel nincs kapacitás az elkülönítésére, és nem akarnak pánikot.
A páciens ennek ellenére beszámolt állapotáról. A hallgató azt gondolja, a hatóságok ezt értékelhették úgy, hogy az iráni betegek nem együttműködőek. Erről egyébként más karantén alatt tartott hallgatók is beszámoltak a hvg.hu-nak. A svéd-iráni kettős állampolgár azt írja, a kórházban nem tartják be a WHO előírásait, illetve a nemzetközi protokollt. (24.hu)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: Amennyiben a hír valóságtartalma megvan, és a SVÉD – IRÁNI diák állításai igazak…- akkor bizony könnyen kiderülhet: ragályügyben is turbófokozaton műxik a döbrögista qrmányvetítő! Márpedig valami azt súgja, hogy dübörög a kampányműsor! RAGÁLYILAG IS!
Még ha csak részigazságok igazolódnak is be az állításokból, nekünk régen rossz!
Persze nekünk legfeljebb csak vesztegzár -újdonságokkal tud szolgálni bárki is, de Döbrögisztán közegésszégügyének állapotait illetően csak az általunk megszokott – ám a külvilág számára talán tragikus – hírekkel.
Nagy horderejű interjút készített a TASZSZ Vlagyimir Putyin orosz államfővel a közelgő 75. Győzelem Napja apropóján. Az interjút ma este fogják sugározni, ám írásos előzetese már megjelent.
Az orosz elnök szerint folyamatban van Nyugaton a II. Világháború történetének szovjet – orosz ellenes átírása, a Szovjetunió és Sztálin démonizálása.
„Mi IS elítéltük a Molotov – Ribbentrop paktumot. Ám a Nyugat saját politikusai felelősségét soha! Pedig a II. Világháború nem azzal és nem akkor kezdődött, hanem jóval korábban. Amikor a német hadsereg bevonult a szudétanémet területre, Csehszlovákiába. A nyugati politikusok nagy egyetértésével. Erről hallgatnak. Sőt. Odáig merészkedtek, hogy Sztálint egyenesen Hitler cinkosává minősítik.”
A Nagy Honvédő Háború kapcsán föltett egyik kérdésre Vlagyimir Putyin így válaszolt: „MEGISMÉTELJÜK!”
Majd bővebben is kifejtette a lényeget: „BÁRKI, AKI KARDDALTÁMAD RÁNK, KARDUNK ÁLTAL FOG EVESZNI!”
Végezetül pedig meghívta a z5. jubileumi győzelmi parádéra Moszkvába a II. Világháborút győzelemmel záró, egykori ANTIFASISZTA KOALÍCIÓ ORSZÁGAINAK JELENLEGI vezetőit!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
A költségvetési csalással vádolt Simonka a vajdával egyeztetett a Karmelita kolostorban
Budapesten a Karmelita kolostorban Orbán Viktor miniszterelnök úrral áttekintettük térségünk elmúlt 10 évét és egyeztettük az előttünk álló feladatokat
– írja Simonka György Facebook oldalán, ahova képeket is feltöltött a találkozóról.
A miniszterelnök és a költségvetési csalással megvádolt Simonka értékelték „a 2010 óta Dél-Békésben elindult versenyképességi fordulatot”. A bejegyzés szerint egyetértettek abban is, hogy az irány jó, körzetüket a jövőben is „fejlődő pályán tarthatják a megkezdett munka folytatásával”.
Simonka György nemrég még nem a Karmelita kolostorban, hanem a vádlottak padján, előkészítő tárgyalásán ült. Január közepén ugyanis megkezdődött a Fővárosi Törvényszéken a Fidesz Békés megyei országgyűlési képviselőjének pere. Simonkát bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalással vádolja az ügyészség. (24.hu)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: A vajdával „…áttekintettük térségünk elmúlt 10 évét…az irány jó…”
ELŐNOSZTALGIÁZTAK A FIJÚG!? (Bár ők inkább akcióterven agyalhattak!)
– Hozzátesszük: CSUKOTKA GARANTÁLVA! Az ottani „qrrvajanyádózós – mijattad vagyunk itt!” – nosztalgiázásokról pedig majd MI FOGUNK KÉPRIPORTOKBAN beszámolni! A bevagonírozástól a kupac fagyott jegesmedve ürülékig!
