Megjegyzések hágai delegációnk feladatainak kérdéséhez

A háborús veszély elleni harc kérdését illetőleg a hágai konferenciával kapcsolatban úgy vélem, a legnagyobb nehézség annak az előítéletnek a leküzdése, hogy ez a kérdés egyszerű, világos és aránylag könnyű.

— Feleljünk a háborúra sztrájkkal vagy forradalommal — rendszerint ezt mondja a munkásosztálynak a reformisták minden neves vezére. S ezeknek a feleleteknek látszólagos radikalizmusa igen gyakran kielégíti és megnyugtatja a munkásokat, szövetkezeti tagokat és parasztokat.

A leghelyesebb módszer talán az volna, ha e felfogás legerélyesebb megcáfolásával kezdenők a dolgot, és kijelentenénk, hogy különösen most, a nemrég befejeződött háború után, csak a legostobább vagy menthetetlenül hazug emberek állíthatják, hogy a háború elleni harc kérdésére adott ilyen válasz bármit is ér, kijelentenénk, hogy a háborúra sztrájkkal „felelni” lehetetlen, éppúgy, mint ahogy lehetetlen a háborúra forradalommal „felelni”, e kifejezések legegyszerűbb és betűszerinti értelmében.

Meg kell magyarázni az embereknek a reális körülményeket, azt, hogy milyen nagy titokzatosság veszi körül a háború születését, és hogy milyen tehetetlen a munkások szokásos szervezete, ha forradalminak nevezi is magát, a ténylegesen közelgő háborúval szemben.

A legkonkrétabb módon újból és újból meg kell magyaráznunk az embereknek, hogy milyen volt a helyzet a legutóbbi háború idején és miért nem lehetett másmilyen.

Különösen annak a körülménynek a jelentőségét kell megvilágítani, hogy a „haza védelmének” kérdése elkerülhetetlenül felmerül, és hogy ezt a kérdést a dolgozók többsége elkerülhetetlenül saját burzsoáziája javára fogja eldönteni.

Ezért először is tisztáznunk kell a „haza védelmének” kérdését; másodszor ezzel kapcsolatban tisztáznunk kell a „defetizmus” kérdését, és végül tisztáznunk kell a háború elleni harc egyetlen lehetséges módját, vagyis azt, hogy illegális szervezetet kell fenntartani illetve alakítani abból a célból, hogy a háborúban résztvevő minden forradalmár tartósan dolgozhasson a háború ellen — mindezeket előtérbe kell helyezni.

A háború bojkottálása: ostoba frázis. A kommunistáknak bármily reakciós háborúban részt kell venniök.

Kívánatos akár a háború előtti német irodalomból vett példák alapján, és kivált az 1912-es bázeli kongresszus példája alapján különösen konkrétan kimutatni, hogy annak elméleti elismerése, hogy a háború bűnös dolog, hogy a háború szocialista számára megengedhetetlen stb. — üres szóbeszédnek bizonyul, mert a kérdés ilyen feltevésében nincs semmi konkrétum. Ezzel nem adunk a tömegeknek semmiféle valóban eleven fogalmat arról, hogy milyen módon törhet ki és tör majd ki a háború. Viszont az uralkodó sajtó napról napra mérhetetlen példányszámban elhomályosítja a kérdést és olyan hazugságokat terjeszt vele kapcsolatban, amelyekkel szemben a gyenge szocialista sajtó teljesen tehetetlen, már csak azért is, mert erről a dologról békeidőben is a legnagyobb mértékben helytelen nézeteket hirdet. A kommunista sajtó a legtöbb országban bizonyára szintén szégyent fog vallani.

Úgy vélem, hogy küldötteinknek a nemzetközi szövetkezeti és szakszervezeti kongresszuson fel kellene osztaniok egymás közt a feladatokat és a legmesszebbmenő részletességgel kellene elemezniök azokat a szofizmákat, amelyekkel jelenleg a háborút igazolni igyekeznek.

Lehet, hogy a tömegek háborúra való megnyerésének legfőbb eszközei éppen azok a szofizmák, amelyekkel a burzsoá sajtó operál, s a legfontosabb körülmény, amely a háborúval szembeni tehetetlenségünket megmagyarázza, az, hogy vagy nem elemezzük jóelőre ezeket a szofizmákat, vagy pedig, ami még gyakoribb, azzal az olcsó, kérkedő és teljesen üres frázissal intézzük el őket, hogy mi ellenezzük a háborút, hogy mi teljes mértékben megértjük a háború bűnös voltát és így tovább, — az 1912-es Bázeli Kiáltvány szellemében.

Azt hiszem, ha a hágai konferencián lesz néhány emberünk, aki egyik vagy másik nyelven fel tud szólalni a háború ellen, akkor legfontosabb feladatuk annak a véleménynek megcáfolása lesz, hogy az ott jelenlevők a háború ellenfelei, akik állítólag tudják, hogy a háború a legváratlanabb pillanatban kitörhet és ki is fog törni, hogy a jelenlevők akár csak némiképpen is ismerik a háború elleni harc módját és akár csak némiképpen is képesek megtalálni a háború elleni harc ésszerű és célravezető útját.

A nemrég befejeződött háború tapasztalatai alapján meg kell magyaráznunk, hogy mindjárt a hadüzenetet követő napon az elméleti kérdéseknek és a mindennapi élet kérdéseinek olyan tömege fog felmerülni, hogy a behívottak óriási többsége képtelen lesz csak valamennyire is tiszta fejjel és valamennyire is lelkiismeretes elfogulatlansággal mérlegelni őket.

Úgy vélem, hogy ezt a kérdést rendkívül részletesen kell kifejteni, mégpedig kétféle módon:

Először is, el kell mondani és elemezni kell, hogy mi ment végbe az elmúlt háború alatt, s ki kell jelenteni a jelenlevőknek, hogy ők ezt nem tudják, vagy úgy tesznek, mintha tudnák, valójában azonban behunyják a szemüket és nem akarják látni, mi a kérdésnek a magva, melynek ismerete nélkül szó sem lehet semmiféle háborúellenes harcról. Ami ezt illeti, azt hiszem, elemezni kell minden árnyalatot, minden véleményt, amely az orosz szocialisták között annakidején a háború kérdésében felmerült. Be kell bizonyítani, hogy ezek az árnyalatok nem véletlenül keletkeztek, hanem általában maga a modern háborúk természete hozta őket létre. Be kell bizonyítani, hogy ha nem elemzik ezeket a véleményeket és nem magyarázzák meg, hogy milyen elkerülhetetlenül jönnek létre ezek a vélemények és milyen döntő jelentőségűek a háború elleni harc kérdése szempontjából, — ilyen elemzés nélkül nem lehet szó a háborúra való semmiféle felkészülésről, sőt még a háborúval szemben való tudatos állásfoglalásról sem.

Másodszor, példákat kell felsorakoztatni a jelenlegi konfliktusokból, akár a legjelentéktelenebbeket is, s e példák alapján meg kell magyarázni, hogyan törhet ki akármelyik napon a háború Anglia és Franciaország között a Törökországgal való szerződés valamilyen részletével kapcsolatos vitájuk miatt, vagy pedig Amerika és Japán között a Csendes-óceánra vonatkozó bármilyen kérdésben felmerülő egészen jelentéktelen nézeteltérés miatt, vagy bármely más nagyhatalmak között gyarmati viták miatt, vagy a vám- és általában a kereskedelmi politikával kapcsolatos viták miatt stb. stb. Úgy vélem, hogy ha a legkisebb kétség is felmerül majd abban a tekintetben, vajon Hágában teljesen szabadon elmondhatjuk-e beszédünket a háború ellen, akkor ki kell találnunk néhány ravaszságot, hogy legalább a legfőbb dolgokat elmondhassuk, azt pedig, amit nem sikerült elmondani, röpiratban kell majd kiadnunk. Fel kell készülnünk arra, hogy az elnök a szónokot esetleg félbeszakítja.

Úgy vélem, hogy ugyanebből a célból a küldöttségbe a szónokokon kívül — akik képesek és kötelesek lesznek a háború ellen összefoglaló, azaz a háború elleni harc valamennyi legfontosabb érvét és valamennyi feltételét kifejtő beszédet tartani — még olyan embereket is meg kell hívni, akik ismerik a három fő idegen nyelvet, s azzal foglalkoznak, hogy a küldöttekkel beszélgetnek és kipuhatolják, mennyire értették meg a küldöttek a fő érveket, s hogy mennyire szükséges ilyen vagy amolyan érveket felvetni vagy példákat felhozni.

Lehetséges, hogy több kérdésben csak az elmúlt háborúból felhozott tényleges példákkal lehet majd komoly hatást elérni. Lehetséges, hogy számos más kérdésben viszont csak azzal érhetünk el komoly hatást, ha az államok közti jelenlegi konfliktusokat és azoknak az esetleges fegyveres összeütközéssel való kapcsolatát magyarázzuk meg.

Ami a háború elleni harc kérdését illeti, úgy emlékszem, hogy kommunista képviselőink a parlamentekben és a parlamenten kívül beszédeikben számos szörnyen helytelen és szörnyen meggondolatlan kijelentést tettek a háború elleni harcról. Úgy vélem, hogy az ilyen kijelentések ellen, különösen, ha azok már a háború után hangzottak el, teljes határozottsággal fel kell lépnünk és kíméletlenül nevén kell neveznünk minden ilyen szónokot. Az ilyen szónokokról való véleményt, különösen, ha a szükség úgy kívánja, tetszés szerint lehet enyhíteni, de egyetlen ilyen eset mellett sem szabad szó nélkül elmenni, mert e kérdés könnyelmű kezelése olyan baj, amely minden másnál súlyosabb és amellyel szemben lehetetlen elnézőnek lenni.

Munkáskongresszusokon már számos megbocsáthatatlanul ostoba és meggondolatlan határozatot hoztak.

Haladéktalanul össze kell gyűjteni minden elképzelhető anyagot és gondosan meg kell vitatni a témának minden egyes részét és részecskéjét, valamint a kongresszuson követendő egész „stratégiát”.

Ebben a kérdésben a mi részünkről nemcsak bármely hiba, de bármely lényeges hiányosság is megengedhetetlen.

1922. XII. 4.

Lenin

Először megjelent: „Pravda” 96. sz. 1924. április 26.

Lenin Művei. 33. köt. 447—451. old.

(idézet: – Lenin Válogatott Művei 2. kötet – című könyvből)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!