Nagyon durva üzenetet küldött a DK-nak Donáth Anna
„Nem ez a dolgunk” – kezdi közösségi oldalán Donáth Anna. Bejegyzésében arról beszél, az ellenzéknek az együttműködő készségét és a kormányzóképességét kellene bizonyítania, ám a gödi események után mindez sokkal nehezebb lesz.
Donáth Anna az üggyel kapcsolatban Facebook-bejegyzésében úgy fogalmazott:
„ez fideszes módszer, ezt tőlük szoktuk meg. Óriási gondnak tartom, ha immár az ellenzék körein belül is ez lesz a gyakorlat. Nem látom azt az együttműködést, ahol az elméletileg a kormányváltás érdekében együtt dolgozó ellenzéki pártok egyike manipulált hangfelvétellel zsarolja szövetségeseit. Így nem lehet”
– fejtette ki a politikus.
Donáth azért is tartotta fontosnak, hogy megszólaljon az ügyben, mert mint rámutat: „tavalyi EP-választáson az ellenzéki szavazók két pártnak adtak a korábbinál sokkal erősebb felhatalmazást. Azt mondták, hogy a DK és a Momentum jelöltjeiben látják az európai politizálás jövőjét” – idézi fel. Ami viszont most történik szerinte méltatlan mind a DK politikájához, mind ahhoz az európai programhoz, amit az ellenzéktől várnak.
(atv)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: „…arról beszél, az ellenzéknek az együttműködő készségét és a kormányzóképességét kellene bizonyítania, ám a gödi események után mindez sokkal nehezebb lesz…”
-BÁMULAT!
Teljesen mindegy, hogy hamisítás történt vagy sem! „EZEK” már most marakodnak! És „EZEK” akarnak qrmányt váltani! (???) Kaptak pártízezer voksot, és máris zsebükben érzik a bölcsek kövét, amivel MINKET akarnak agyonverni!
Kár az ezekre az idiótákra leadott minden egyes szavazatért!
VEGYÜK ÉSZRE: RENDSZERVÁLTÁS KELL! (De nincs még olyan politikai erő, amely ezt fölvállalná!)
„AZOK” meg röhögnek a markukba! „EZEKET” tonnára megveszik fillérekért! „EZEK” kutyák, „AZOK” ebek!
Mi vagyunk az ebeledel! Teljesen mindegy melyikre szavazunk!
Az idén befejeződhet a hetes cikk szerinti eljárás a magyar kormány ellen. De mit jelent ez a gyakorlatban, és lehet-e bármilyen következménye?
A második Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülése óta többször felvetődött, hogy mit tud kezdeni az Európai Unió azokkal a tagállamokkal, amelyek nem tartják be a blokk szabályait. Ezeket a magyarul csak jogállamisági kérdéseknek nevezik, de valójában az Európai Unió alapértékeinek egy részét értik alattuk. Ezeket az értékeket Nyugat-Európában és a tapasztaltabb demokráciákban nem is feltétlenül érdemes leírni, annyira részei az államszervezetnek. Vannak újságok, és a politikusok tudják, hogy nem szabad őket bántani. Vannak független bíróságok, és a kormány tisztában van vele, hogy nem nyúlhat bele az ítélethozatalba. A kisebbségeket nem politikai fegyverként használják, és tudják, hogy ha lopnak, akkor valószínűleg börtönbe kerülnek majd.
Ugyanakkor az Európai Unió létezésének célját nem érdemes összekeverni az alapvető értékeivel. Az EU sok ok miatt létezik, de a legalapvetőbb kettő ezek közül, hogy a kontinens országai olyan szoros gazdasági kapcsolatban legyenek, ami lehetetlenné teszi a tagállamok közötti háborúkat, és hogy a saját jól felfogott érdekük az, hogy a lehető legnyitottabbak kereskedjenek egymással, mert így élhetnek a legnagyobb jólétben. Az alapvető értékek nem célok, hanem olyan civilizált viselkedés, amelyet a tagországok többségében egyszerűen meg sem kérdőjeleznek.
Persze a fejlett és régi demokráciákban is vannak kiugró esetek és hibák, de nagyon ritka a rendszerszintű visszaélés ezekkel az alapvető értékekkel. Az Európai Unió szempontjából a probléma akkor került szem elé, amikor a 2004-es bővítésnél több olyan keleti tagállam is bekerült a szövetségbe, amelyekkel szemben a régi, stabil demokráciákkal rendelkező tagállamoknak számos kételye volt.
Az már a berlini fal leomlásakor látszott, hogy ezeket az újonnan demokratikussá vált országokat egyszer integrálni kell majd az európai szövetségbe. A régi tagországokban pedig felmerült az igény arra, hogy legyen valamilyen eszköz a kezükben, amivel korlátozni lehet a visszaéléseket. Végül az 1997-ben elfogadott Amszterdami szerződésbe került bele az a kitétel, hogy meg lehet vonni bizonyos jogait azoknak a tagállamoknak, amelyek megsértik az Európai Unió alapszerződésének alapértékekre vonatkozó pontját. Ez lett a sokat emlegetett hetes cikk szerinti eljárás.
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Fegyvertelen unió
Az elmúlt évek során az is egyértelműen kiderült, hogy az Európai Uniónak nincsen igazán fegyvere az olyan tendenciák ellen, amikor egy tagország kormánya szándékosan veri szét azokat az intézményrendszereket, amelyek az uniós alapértékeket garantálják. Ez a leglátványosabban talán Magyarországnál derült ki: annyira nem volt semmilyen eszköz az Orbán-kormány megregulázására, hogy az utóbbi időszakban újabb hasonló eljárások bevezetéséről tárgyalt az Európai Unió vezetése. Ahhoz viszont, hogy értsük, miért nem működnek ezek az eszközök, érdemes megnézni a történetüket.
A hetes cikk szerinti eljárás, vagy népszerűbb nevén az uniós atombomba a kilencvenes évek aggodalmaiból született meg. Egy probléma volt vele: túl erős fegyver volt, és ahogy az atombombákat, úgy ezt sem szerették volna alkalmazni. Ez akkor derült ki, amikor a Szabadságpárt az új osztrák kormány tagja lett 2000-ben. A tagállamok túl erős lépésnek tartották a hetes cikk bevetését, ezért felmerült az igény arra, hogy legyen valamilyen köztes eszköz is, ami fenyegető ugyan, de nem veszi el az adott tagállam szavazati jogát az Európai Tanácsban.
Végül a Nizzai Szerződés vezette be ezt a köztes megoldást, a hetes cikkely első pontját, amely lehetőséget adott rá, hogy a kormányokat tömörítő Európai Tanács többségi szavazással fogadjon el olyan jelentést, amely felhívja a figyelmet egy adott tagországban a szerződés alapértékeinek megsértésére, és javaslatokat tesz ennek az orvoslására. A megfogalmazás és a fenyegetés szándékosan ilyen visszafogott, az Európai Unió ugyanis alapvetően államközi egyeztető szervezet, tehát diplomáciai eszközöket alkalmaz. Ez pedig a diplomáciai fegyverek között egy közepes méretű pofonnak számít.
A részletek
2014-ben a Európai Bizottság kitalálta, mi lesz a pontos menetrendje ennek az egésznek. Elsőként a három szerv egyike, a bizottság, a parlament vagy a tanács tagjainak egyharmada megmondja, mi az, amit az alapértékek megsértésének tart. Ha a parlament ezt kétharmados többséggel megszavazza, akkor a vádolt tagországnak a tanács előtt kell megmagyaráznia, pontosan mi történt. Ekkor a tanács négyötödös többséggel szavaz arról, hogy valóban csorbultak-e az alapértékek, és a tanács javaslatokat tesz a tagországnak a probléma orvoslására.
Van egy másik típusú eljárás is, amely elsőre úgy tűnik, mintha a hetes cikk első pontja szerinti eljárás folytatása lenne, de valójában ettől teljesen külön áll. A hetes cikk második bekezdése szerinti eljárásban a bizottság vagy a tanács tagjainak egyharmada kell hogy azonosítson komoly, visszatérő problémát, majd a parlament tagjainak kétharmadának is jóvá kell hagynia, hogy a vádolt tagországnak a tanács előtt kell felelnie. A tanács végül arról szavaz egyhangúlag, hogy orvosolták-e a problémát, vagy továbbléphetnek a hetes cikk következő szakaszába, amelyben már többségi szavazással döntenek arról, hogy megvonják-e a vádolt tagország szavazati jogát.
A hetes cikk első, valamint második és harmadik pontjai tehát teljesen különböző eljárásokat írnak le, és az első pontból nem következik egyértelműen a második pont szerinti eljárás. Ez azért fontos, mert Magyarország ellen az első pont szerinti eljárás van folyamatban.
A magyar eljárás
Az Európai Parlament 2015-ben kérte fel az Európai Bizottságot arra, hogy adjon be egy javaslatot, amelyben megállapíthatják, hogy Magyarországon komolyan fennáll a jogállam megsértésének lehetősége. Később a parlament leszavazott egy hasonló kezdeményezést, amelyben ugyanerre kérték volna a bizottságot, csak a menekültek jogaival kapcsolatban.
Három évvel később, 2018-ban kétharmados többséggel megszavazta a parlament, hogy a magyar kormány ellen, az Európai Unió történetében először, meginduljon a hetes cikk szerinti eljárás. Ez volt a híres Sargentini-jelentés, ahol a szavazás máig híres, mert a jobboldali pártok egy része inkább tartózkodott, és a magyar kormány sokáig vitatta, hogy a tartózkodásokkal együtt megvolt-e az elfogadáshoz szükséges kétharmados szavazatarány.
A magyar kormány egyik nagy diplomáciai célja volt a mostani uniós csúcstalálkozó előtt, hogy elérjék a hetes cikk szerinti eljárás lezárását. Az Európai Unió soros elnökségét 2020 második felében Németország viszi, és a politikai menetrend összeállításáért alapvetően a soros elnökség felel, így ezt Orbán Viktornak Angela Merkeltől kellett kérnie. A miniszterelnök a csúcsértekezletet követően el is mondta, hogy teljes sikert ért el, mert ígéretet tettek rá, hogy még az idén lezárják az eljárást. Később Angela Merkel szavaiból kiderült, hogy az ígéret arra vonatkozott, hogy a havonta-kéthavonta megtartott meghallgatások után végre végigviszik az eljárást.
Mivel a hetes cikk első pontja szerinti eljárás van érvényben Magyarország ellen, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Európai Tanács arról szavazhat majd, hogy megállapítsa-e, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy Magyarország megsértette az alapértékeket. És itt vége is.
Fotó: MTI/EPA/Reuters pool/Francois Lenoir
Következmények
Az ellenünk indított hetes cikk szerinti eljárásból tehát semmiképp nem következik az, hogy megvonják a szavazati jogunkat a tanácsban, és nem is kell azt egyhangúan megszavazni a tagállamok vezetőinek. Ez azért fontos, mert Magyarország és Lengyelország kölcsönös ígéretet tettek arra, hogy megvétózzák az egymás ellen indított hasonló eljárásokat, és így egyhangú szavazással semmilyen hetes cikk szerinti eljárást nem lehetne elindítani Magyarország vagy Lengyelország ellen.
Az ígéret, amelyet kaphatott a magyar kormány, a gyakorlatban csak a tanácsi szavazásra vonatkozhatott, és a végkimenetel szempontjából nincs jelentősége. Így tehát simán elítélhetik a tanácsban Magyarországot a hetes cikk szerinti eljárásban, mert ezt Lengyelország egyedül nem tudja megakadályozni.
A másik nagy kérdés, hogy lesz-e ennek bármilyen következménye. Az eljárásból önmagában ugyanis nem következik semmi. Ha a hetes cikk második pontja szerinti eljárást szeretne kezdeményezni az Európai Unió, azt újra el kell indítani, és újra szavazni kell majd róla a parlamentben. Mivel a mostani eljárás öt évig tartott, ki tudja, ennek belátható időn belül lenne-e következménye.
Az viszont ismét nem jön jól a magyar kormánynak, hogy pont a szavazás előtti hónapokban hangos a nemzetközi sajtó attól, hogyan sérthették meg az alapértékek egyikét, amely a sajtó szabadságára vonatkozik. A belföldi maszatolással szemben ugyanis külföldre az Index és a KESMA ügyei is egyértelmű üzenetként jutnak el: előbbinél politikai nyomásra megszűnik az ország egyik legnagyobb lapja, utóbbinál döbbenetes mennyiségű újságot vontak lényegében kormánypárti kontroll alá.
Varga Judit miniszter már korábban belengette, hogy ősszel komoly támadások érhetik Magyarországot. Támadások alatt viszont valószínűleg nemcsak a még most is kidolgozás alatt álló jogállami mechanizmust értette, amellyel meg lehet vonni a kohéziós támogatásokat, hanem a hetes cikk végszavazását is, amiből tényleg hangos botrány lehet, még ha semmilyen következménye nem is lesz a magyar kormányra nézve. (24.hu)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: A dolog alfája és omegája itt van: „…Ugyanakkor az Európai Unió létezésének célját nem érdemes összekeverni az alapvető értékeivel…”
-Márpedig mint tudjuk, a cél szentesíti az eszközt! Az EU keleti kibővítése – velünk is – a zömmel egykori GYARMATTARTÓ MAGORSZÁGOK gazdasági jólétének fenntartását CÉLOZTA! Ezért volt anno a csoportos bővítés, hiszen az aprócska keleti országokkal külön – külön nem lett volna értelme bővíteni, hiszen a CÉL megvalósulása vagy együtt kellett volna járjon a fölzárkóztatással ami ellentmond az eredeti szándéknak, vagy a CÉL szellemében azonnal letarolni a megkaparintottat, ami viszont vadítólag hatott volna a többi „bevágyakozó” ország NÉPESSÉGÉRE!
A CÉL tehát a térség legyarmatosítása volt, a jogállamiság csillogó sztanioljába csomagolva! A CÉL -t megvalósították, és a meghódított területek népeinek fölbuzgó IGAZSÁGÉRZETÉVEL már nem tudtak mit kezdeni. A jogos kérdésekkel a pofátlan országszétrablások és mértéktelen lopások – meg egyéb stikák – kapcsán. Amely népi igazságérzet az ÉRTÉKEK betartását IS elvárta volna. De hát a CÉLOK és az ÉRTÉKEK ERREFELÉ „ütik egymást”!
Nehezíti a NÉPEK HELYZETÉT – kiváltképp Döbrögisztánban – a politikai kettősség, ami igaz hordára és álellenzékre egyaránt. ÉRTÉKEK – ről visítoznak, miközben az uniós CÉL megtartását SZOLGÁLJÁK!
Sajnos annyira beágyazódtunk már az EU – ba, hogy nélküle „AZONNALI HALÁL!
„Ezekkel” a politkai bűnbandákkal viszont hosszantartó, lassú kivérzés a sorsunk.
Most látszik csak valójában, hogy mekkora nagy a hiánya egy felelősen gondolkodó, őszinte, népi – és nemzeti érdekeket egyaránt képviselő NEMZETI KOMMUNISTA ERŐNEK, amely képes lenne KELET ÉS NYUGAT KÖZÖTT EGYENSÚLYOZVA országot építeni. Behajtva az EU -n a károkozást.
AMIT EL LEHETNE KEZDENI A HONI KÁROKOZÓK ÉS SEGÉDEIK BÖRTÖNBE JUTTATÁSÁVAL, ÉS A LOPOTT VAGYON VISSZASZERZÉSÉVEL!
Libanon fővárosában, Bejrutban, tegnap délután bekövetkezett az ország történelmének eddigi legnagyobb robbanása.
A szűkebb helyszín a kikötő volt, ahol hivatalos libanoni kormányzati tájékoztatás szerint, különböző féle – fajta elkobzott robbanószereket tároltak. Nagyjából 2700 tonnányit.
A detáció letarolta „fél” Bejrutot. (Még Ciprusra is jutott egy kevéske légnyomás!) A halálos áldozatok számát csak becsülgetik. Vélekedések szerint akár a százat is meghaladhatja. Az orosz nagykövetség épülete is károsodott, a diplomáciai testület egyik tagja megsebesült.
A LIBANONI FŐVÁROST KATASZTRÓFA SÚJTOTTA ÖVEZETTÉ NYILVÁNÍTOTTÁK A HATÓSÁGOK!
A Hezbollah nyilatkozata szerint ők nem kárvallottjai a robbanásnak. Izrael pedig bejelentette: neki köze nincs az eseményekhez.
Trump – vezető és a dolgokban nála járatosabb szakértő – tábornokaira hivatkozva úgy vélekedett, hogy „ismeretlen erők egy nagyon – nagy hatású bombát robbantottak. Ez nem ipari eredetű robbanás volt, hanem egy irányított robbantás, eddig ismereten robbanószerkezettel.”
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
A kapitalizmus motorja az élősködés 10. rész A pénztőkés ragadozók
A kizsákmányolás a kapitalizmusban röviden és egyszerűen jog a törvényes élősködésre!!
A tőkés törvényesen kisajátítja a proletárok által munkával termelt értéktöbbletet élősködés céljából!
A kapitalizmus a vállalkozás, a szolgaság, az élősködés szabadsága miatt hatékony, ámde embertelen!
A kapitalizmus és a fasizmus édestestvérek!
A tőkés „EMBERT” a kapitalizmus körülménye teszik embertelenné!
Aki nem dolgozik, az ne is egyék! Ez legyen az ember erkölcse! De a kapitalizmus erkölcse nem ez!
A kapitalizmus erkölcse a felsőbbrendűként élő tőkések joga az élősködésre!
*
A pénztőkés ragadozók
A pénzzel vállalkozó tőkések a csúcsragadozók a kizsákmányolásban, élősködésben; termelni, értéket létrehozni csak munkával lehet, nem pedig spekulációval, a pénztőkés azonban a spekuláció nagymestere; a pénz önmagában termék nélkül nem ér semmit (kivéve a nemesfémek, kincsek, amit persze nem lehet megenni és előállításuk a felhasználásra a munka terméke); a pénz nem tud dolgozni, ehhez dolgozó ember, szerszám és gép kell; az árutermelésben a pénz szükséges; a pénz legfontosabb feladata az értékmérés; pénzt a pénztőkések a spekulációra is használják élősködés, kizsákmányolás céljából (sőt elsősorban az élősködésre), nem csak az elvégzett munka mérésére, a termelés, a forgalom, a kereskedelem finanszírozására, a felhalmozásra, a gazdaság működtetésére, ami alapfeladata lenne az árutermelésben. A kapitalizmusban azonban csak így lehetséges!
Pénz funkciói – értékmérő, forgalmi eszköz, kincsképzés eszköze, fizetési eszköz, világpénz (az arany) … A pénz szerepe a kapitalizmus fejlődésével lényegesen megváltozik. A pénz átalakul tőkévé, a meg nem fizetett idegen munka elsajátításának eszközévé, a kizsákmányolás eszközévé. A pénz: a tőke legáltalánosabb formája, noha a munkások és az egyszerű árutermelők kezében egyszerűen pénzként funkcionál. – Közgazdasági kislexikon
Totális föld méretű diktatúra (fasizmus): … néhány szupergazdag bank, melyek a világ vagyonának jelentős részével rendelkezik: JP Morgan, Wells Fargo, Bank of America, Citigroup, Goldman Sachs, U.S. Bancorp, Bank of New York Mellon és Morgan Stanley. … A világ 13 leggazdagabb családja áll az összes nagy cég mögött … a vállalatok összesen 10 tulajdonosra, befektetőre vezethetők vissza. … rendelkeznek a világ népének vagyon tartalékának közel 96%-val. … Az alábbi négy cég pedig az, amihez az összes szál befut, és melyek pénzügyi döntéseket hozva gyarapodnak évről-évre, miközben a világ egyre inkább elszegényedik: BlackRock, State Street, Vanguard, és Fidelity. Ez a 4 nagy vállalat elérte mára azt, hogy nincs olyan szeglete a világban, ahol nem tudnának hatást gyakorolni, nem tudnak pénzügyi megfélemlítő erőt gyakorolni. … A Nagy Négyest a szupergazdag családok tagjai irányítják, mint a Rothschildek, és Rockefeller leszármazottak. … A világhatalmi elit addig nem fog nyugodni egyesek szerint, míg el nem érik azt az ideális állapotot, amikor ez a szupergazdag dinasztia fog majd a megmaradt kevesek felett uralkodni. – avilagtitkai.com
Marxista filozófia alapjai: „… A kizsákmányoló osztályoknak a tömegekkel szemben érzett gyűlölete már a XIX. században cinikusan kifejezésre jutott Nietzsche reakciós filozófiájában. Nietzsche dicshimnuszokat zengett a „felsőbb rendű emberről” a bestiális emberről, aki lábbal tiporja mások jogait, s erőszakon, gyilkosságon át jut hatalomhoz és gazdagsághoz. Nietzsche lenézte a népet; szerinte a nép olyan haszontalan anyag roncsainak tömege, amelynek talaján megszületik a „felsőbb rendű ember”. Nem csoda, hogy az olasz és a német fasizmus felvértezte magát ezzel a reakciós ideológiával, amelyet a gyilkosok bandájának kinevelésére használt fel. … Gobineau, Lapouge, Houston Chamberlain fajelméletei, amelyeket a hitleristák felhasználtak, úgy ábrázolják a dolgozó tömegeket, mint alacsonyabb rendű fajt, a társadalom kizsákmányoló felső rétegét pedig mint „elitet”, mint válogatott, tiszta, felsőbb rendű uralkodó fajtát. A szociáldarwinisták beállításában a dolgozók a „balszerencsések csapatát” alkotják, akik biológiailag nem teljes értékűek, és ezért vereséget szenvednek a létért folyó küzdelemben. Az amerikai „business” szolgalelkű történészei (Allan Nevins és mások) úgy ábrázolják a tömegeket, mint ballasztot, amely sok gondot okoz a „jótevőknek”: a Rockefellereknek, a Morganoknak, a Fordoknak és a monopoltőke egyéb mágnásainak, akik ezeknek a történészeknek a leírásában az Egyesült Államok előrehaladásának hősei. … A reakciós burzsoázia ideológusai a szocialista demokráciát, a dolgozók többségének hatalmát lenézően úgy emlegetik, mint a „mennyiség demokráciáját”, a monopoltőke, a fináncoligarchia diktatúráját, a maroknyi milliárdos hatalmát viszont úgy ábrázolják, mint a „minőség demokráciáját”. Mindezeknek az elméleteknek osztályértelme abban foglalható össze, hogy különböző módon igyekeznek megindokolni és igazolni a tömegek elnyomását, a politikai élettől való távoltartását s a hatalom megtartását a kizsákmányoló osztályok és felső rétegük kezében. … A szocialista forradalmak letaszították trónjukról mindezeket az elméleteket. A gyakorlat megcáfolhatatlanul bebizonyította, hogy a forradalmi marxista párt vezette dolgozó tömegek nemcsak arra képesek, hogy megdöntsék a kizsákmányolok uralmát, hanem arra is, hogy a kizsákmányoló osztályok nélkül felépítsék az új, szocialista társadalmat, irányítsák az államot és a népgazdaságot, építsék az új kultúrát.”
A kereskedő tőkés ragadozók
Engels: „…Azzal az ürüggyel, hogy leveszi a termelők válláról a cserével járó fáradságot és kockázatot, hogy termékeik kelendőségét távoli piacokra kiterjeszti és ezzel a népesség leghasznosabb osztályává válik, kialakul egy parazitákból álló osztály, igazi társadalmi élősdiek osztálya, amely nagyon csekély tényleges teljesítményei béreként lefölözi a hazai és az idegen termelés színe-javát, nagy hamar roppant vagyonra és megfelelő társadalmi befolyásra tesz szert és éppen ezért a civilizáció időszakában mind nagyobb tiszteletre és a termelés feletti mind nagyobb uralomra hivatott, míg végül maga is világra hoz valamit, ami saját terméke: az időszakos kereskedelmi válságokat.”
A kommunista párt kiáltványa: „ … „A kereskedelmi válságokban rendszeresen megsemmisül nemcsak az előállított termékeknek, hanem a már létrehozott termelőerőknek egy nagy része is. A válságokban olyan társadalmi járvány tör ki, melyet minden előbbi korszak képtelenségnek tekintett volna — a túltermelés járványa. A társadalom hirtelen a pillanatnyi barbárság állapotába esik vissza; mintha valami éhínség, általános megsemmisítő háború megfosztotta volna minden létfenntartási eszköztől; az ipar, a kereskedelem mintha megsemmisült volna, és miért? Azért, mert a társadalomnak túlsok a civilizációja, túlsok a létfenntartási eszköze, túlsok az ipara, túlsok a kereskedelme. A társadalom rendelkezésére álló termelőerők már nem a polgári civilizáció és a polgári tulajdonviszonyok előmozdítására szolgálnak; ellenkezőleg, túl hatalmasokká lettek e viszonyok számára, e viszonyok gátolják őket; és mihelyt ezt a gátat leküzdik, az egész polgári társadalomban zavart támasztanak, veszélyeztetik a polgári tulajdon létezését. A polgári viszonyok túl szűkké váltak ahhoz, hogy befogadhassák az önmaguk által létrehozott gazdagságot. — Hogyan küzdi le a burzsoázia a válságokat? Egyrészt úgy, hogy kénytelen megsemmisíteni a termelőerők nagy tömegét; másrészt úgy, hogy új piacokat hódít meg, és alaposabban aknázza ki a régieket. Tehát hogyan? Úgy, hogy még egyetemesebb, még hatalmasabb válságokat készít elő és a válságok elhárításának eszközeit csökkenti.
… A fegyverek, amelyekkel a burzsoázia a feudalizmust leterítette, most maga a burzsoázia ellen fordulnak.
De a burzsoázia nemcsak kikovácsolta a fegyvereket, amelyek halálát okozzák; megszülte azokat a férfiakat is, akik e fegyvereket forgatni fogják — a modern munkásokat, a proletárokat.
Amilyen mértékben a burzsoázia, azaz a tőke fejlődik, ugyanolyan mértékben fejlődik a proletariátus, a modern munkások osztálya, akik csak addig élnek, amíg munkát kapnak, és akik csak addig kapnak munkát, amíg munkájuk a tőkét gyarapítja. Ezek a munkások, akik darabonként kénytelenek eladni magukat, éppen olyan áruk, mint minden egyéb kereskedelmi cikk, s ezért éppúgy ki vannak téve a konkurencia minden viszontagságának, a piac minden ingadozásának. … a munkás okozta költségek szinte kizárólag a megélhetéséhez és faja fenntartásához szükséges létfenntartási eszközökre korlátozódnak. De az áruk ára, tehát a munka ára is egyenlő termelési költségeivel.”
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Ma már 2020 augusztus 5. szerda van. Az esztendő 218. napját tapossuk. Rohan ám az idő!
A Gergely-naptár szerint az évből még 148 – merthogy SZÖKŐÉV AZ IDEI – nap van hátra.
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2024; 2028…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
Igencsak sűrű volt Szíriában a tegnapi nap. Márminthogy katonai eseményekben.
Kezdődött a dolog azzal, hogy Idlib latorrezervátum fővárosa közelében, az M4 jelű út környékén martalócék először tüzérséggel, majd élőerővel rontottak a szír kormányerőkre. De még mielőtt komolyabbra fordulhatott volna a dolog, a hmeymimi orosz légibázisról megérkezett a segítség. Rend lett vágva a latrok között.
Estébe fordulva a nap, Latakia tartomány Hamrat nevő települését kezdték tüzérséggel bombázni Idlib latorjai. A támadásban tíz szír kormánykatona, és öt helyi civil halt bele. Ide is az orosz légierő beavatkozására volt szükség.
És még nem volt vége a napnak. Ezután következett Damaszkusz környékének szokásos izraeli megrakétázása. Minden a megszokott módon, a megszokott célok ellen vonyolódott, a megszokott eredménnyel.
Ezzel egyidejűleg bónuszként izraeli harci helikopterek támadták a Golan – légteréből Quneitra szír katonai célpontjait. Hírek szerint csak anyagi károkat okoztak.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Engels – A munkásosztály helyzete Angliában (idézet: Marx és Engels válogatott művei 1)
(Részletek) 1 Az ipari proletariátus
A proletariátus különböző csoportjait abban a sorrendben fogjuk vizsgálni, amely a proletariátus kialakulásának előbb vázolt történetéből önmagától adódik. Az első proletárok az iparban jelentkeztek, és közvetlenül az ipar hozta létre őket; tehát először az ipari munkásokra fordítjuk figyelmünket, azokra, akik nyersanyagok feldolgozásával foglalkoznak. Az ipar anyagának, a nyers- és tüzelőanyagoknak a termelése csak az ipari átalakulás következtében vált jelentőssé és hozhatott létre egy új proletariátust: a szénbányákban és ércbányákban dolgozó munkásságot. Kihatott az ipar harmadsorban a mezőgazdaságra és negyedsorban Írországra — s ennek megfelelően kell megállapítani a proletariátus idetartozó csoportjainak sorrendjét is. Látni fogjuk, hogy, talán az írek kivételével, a különböző munkások műveltségi foka egyenes arányban van azzal, hogy milyen szoros a kapcsolatuk az iparral, hogy tehát az ipari munkások a legjobban, a bányászok már kevésbé, a mezőgazdasági munkások pedig még alig ismerik fel érdekeiket. Sőt az ipari proletárok között is megtaláljuk ezt a sorrendet, és látni fogjuk, hogy a gyári munkások, az ipari forradalom elsőszülöttei, kezdettől fogva mindmáig a munkásmozgalom magvát alkották, a többiek pedig abban a mértékben csatlakoztak a mozgalomhoz, amelyben az ipari átalakulás kiterjedt a mesterségükre; tehát Anglia példájából, abból, hogy a munkásmozgalom együtt haladt az ipari mozgalommal, meg fogjuk érteni az ipar történelmi jelentőségét.
Mivel azonban a mozgalom jelenleg csaknem az egész ipari proletariátust magával ragadta, és az egyes csoportok helyzete éppen azért, mert valamennyien ipari munkáscsoportok, sok közös vonást mutat, előbb ezeket a közös vonásokat fogjuk vizsgálni, hogy később annál tüzetesebben vizsgálhassuk minden egyes csoport sajátosságait.
—–
Fentebb már említettük, hogy az ipar kevesek kezében centralizálja a tulajdont. Nagy tőkéket követel, amelyekkel óriási vállalatokat alapít, és ily módon tönkreteszi a kis, kézműves burzsoáziát, — s amelyekkel szolgálatába állítja a természet erőit, hogy az egymagában álló kézművest kiszorítsa a piacról. A munkamegosztás, a vízi- és különösen a gőzerő felhasználása, a gépi berendezés alkalmazása — ez az a három nagy emelő, amelyekkel az ipar a XVIII. század közepe óta azon dolgozik, hogy a világot kiemelje sarkából. A kisipar létrehozta a középosztályt, a nagyipar létrehozta a munkásosztályt és trónra ültette a középosztály kevés kiválasztottját, de csak azért, hogy később annál biztosabban ledönthessék onnan. Egyelőre azonban vitathatatlan és könnyen megmagyarázható tény, hogy az ipar szétrombolta a „régi jó idők” népes kis-középosztályát, s ez egyrészt gazdag tőkésekre, másrészt szegény munkásokra hullott szét.*
* Vö. „A nemzetgazdaságtan vázlata” c. munkámmal, a „Deutsch-Französische Jahrbücher”-ben.29 Ez az értekezésem a „szabad konkurenciából” indul ki; az ipar azonban csak a szabad konkurencia gyakorlata, a szabad konkurencia pedig csak az ipar elve. — Engels jegyzete.*
De az ipar centralizáló tendenciája nem állt meg itt. A népesség éppúgy centralizálódik, mint a tőke; ez egészen természetes, mert az iparban az embert, a munkást csak bizonyos tőkerésznek tekintik, amelynek a gyáros azért, amiért használatra átengedi magát, munkabér néven kamatot fizet. A nagy ipari vállalatnak sok munkásra van szüksége, akik egy épületben együtt dolgoznak; ezeknek a közelben kell lakniok, és már egy középszerű gyár esetén is egész falut alkotnak. E munkásoknak szükségleteik vannak, és hogy ezeket kielégíthessék, más emberekre van szükségük; kézművesek, szabók, cipészek, pékek, kőművesek, asztalosok költöznek oda. A falu lakossága, különösen az ifjabb nemzedék, hozzászokik a gyári munkához, megtanulja azt, és ha az első gyár, mint magától értetődik, nem tudja foglalkoztatni valamennyiöket, csökken a bér, aminek az a következménye, hogy új gyárosok települnek oda. Így a faluból kisváros, a kisvárosból nagyváros lesz. Minél nagyobb a város, annál nagyobbak az oda település előnyei. Vasútai, csatornái, országútjai vannak, egyre nagyobb lesz a választék tapasztalt munkásokban; kéznél vannak az építészek és a gépgyárosok, akik konkurálnak egymással, s ezért ott olcsóbban lehet új vállalatokat alapítani, mint távoli vidékeken, ahová előbb oda kell szállítani épületfát, gépeket, építőmunkásokat és gyári munkásokat; a nagyvárosnak piaca, tőzsdéje van, ahol csak úgy tolonganak a vevők; közvetlen összeköttetés van a nyersanyagot szolgáltató és a készárut felvevő piacokkal. Ez az oka annak, hogy a nagy gyárvárosok bámulatosan gyorsan növekednek. — Igaz, a falunak ezzel szemben megvan az az előnye, hogy ott rendszerint olcsóbb a bér; a falu és a gyárváros tehát állandóan konkurál egymással, és ha ma a város van előnyben, holnap a falun csökken a bér annyira, hogy ott előnyösebb vállalatokat alapítani. Emellett azonban teljesen érvényben marad az ipar centralizáló tendenciája, és minden új vállalat, amelyet falun létesítenek, magában hordja egy gyárváros csíráit. Ha az iparnak ez az őrült irama még egy évszázadig tarthatna, Anglia minden ipari kerülete egy-egy nagy gyárvárossá alakulna át, és Manchester és Liverpool valahol Warrington vagy Newton közelében találkoznék. A népesség ugyanilyen centralizálása folyik a kereskedelemben is, és ez az oka annak, hogy egynéhány nagy kikötő, mint Liverpool, Bristol, Hull és London, szinte teljesen monopolizálja a brit birodalom tengeri kereskedelmét.
Mivel az ipar és a kereskedelem ezekben a nagyvárosokban fejlődik ki a legtökéletesebben, a proletariátusra visszaható következményei is itt ütköznek ki a legélesebben és legnyíltabban. Itt éri el tetőpontját a tulajdon centralizálása; itt semmisülnek meg a legradikálisabban a régi jó idők szokásai és viszonyai; itt már odáig jutottak, hogy az „Old merry England”* kifejezés már semmit sem mond senkinek, mert az „Old England”-et még hírből, a nagyszülők meséiből sem ismerik.
* — „Régi boldog Anglia” — Szerk.*
Ez az oka annak is, hogy itt csak egy gazdag és egy szegény osztály van, mert a kispolgárság napról napra mindinkább eltűnik. Ez az osztály, amely korábban a legszilárdabb osztály volt, most a legingatagabb lett; már csak egy letűnt kor roncsaiból és néhány olyan emberből áll, akik vagyont szeretnének szerezni; cégéres iparlovagokból és spekulánsokból, akiknek egy százaléka meggazdagszik, kilencvenkilenc százaléka pedig csődbe jut, és ennek a kilencvenkilenc százaléknak több mint a fele éppen a csődbe jutásból él.
De e városok lakosságának óriási többségét a proletárok alkotják, és most azt fogjuk vizsgálni, hogyan élnek ezek a proletárok, milyen befolyással van rájuk a nagyváros.
Munkásmozgalmak
El fogják ismerni — még ha nem bizonyítottam volna is be olyan gyakran egyes példákon —, hogy az angol munkások ebben a helyzetben nem érezhetik magukat boldogoknak; hogy nincsenek olyan helyzetben, amelyben egy ember vagy az emberek egész osztálya emberi módon gondolkodhatna, érezhetne és élhetne. A munkásoknak tehát arra kell törekedniök, hogy kiszabaduljanak ebből a helyzetből, amely állattá alacsonyítja le őket, hogy jobb, emberibb helyzetet teremtsenek maguknak; ezt azonban csak úgy tehetik, ha harcolnak a burzsoáziának mint olyannak az érdekei ellen, s a burzsoáziának éppen az az érdeke, hogy a munkást kizsákmányolja. A burzsoázia azonban védi az érdekeit minden erejéből, ahogyan csak vagyona és a rendelkezésére álló államhatalom engedi. Mihelyt a munkás szabadulni akar mai helyzetéből, a burzsoá nyíltan ellenségévé lesz.
Ezenkívül a munkás minden pillanatban érzi, hogy a burzsoázia dologként, tulajdonaként kezeli, s már ezért is ellensége a burzsoáziának. Fentebb számtalan példával bebizonyítottam és mégannyi példával bizonyíthattam volna, hogy a mai viszonyok között a munkás csak úgy mentheti meg emberi mivoltát, hogy gyűlöli a burzsoáziát és fellázad ellene. És hogy a munkás tud a legizzóbb szenvedéllyel tiltakozni a vagyonosok zsarnoksága ellen, ezt nevelésének, helyesebben a nevelés hiányának köszönheti, meg annak a sok forró ír vérnek, amely az angol munkásosztály ereiben pezseg. — Az angol munkás már nem angol többé, nem számító pénzember, mint vagyonos honfitársa, a munkás érzésvilága teljesebben fejlett, veleszületett északi hidegségét ellensúlyozza kötetlensége, amelyben kifejlődhettek szenvedélyei és úrrá lehettek rajta. Az a racionális megfontoltság, mely annyira kifejlesztette az angol burzsoá önző hajlamait, amely az önzést uralkodó szenvedélyévé tette és minden gondolatát, vágyát csak egyre, a pénzhajhászásra összpontosította, nincs meg a munkásban, és éppen ezért szenvedélye izzó, túláradó, mint a külföldieké. Az angol munkásban már nem lelhetők fel az angol nemzeti vonások.
A munkásnak, mint láttuk, csak az az egyetlen területe van emberi mivoltának kifejezésére, hogy tiltakozik egész helyzete ellen, s ezért természetes, hogy a munkás éppen ebben az ellenállásban a legrokonszenvesebb, a legnemesebb, a legemberibb. Látni fogjuk, hogy a munkások minden ereje, minden tevékenysége erre az egyre összpontosul, s hogy még az emberi műveltség megszerzésére irányuló törekvések is közvetlen kapcsolatban vannak ezzel. Olykor ugyan erőszakosságról, sőt brutalitásról is be kell majd számolnunk, de sohasem szabad elfelejtenünk, hogy Angliában nyílt társadalmi háború folyik; és ha a burzsoázia érdeke azt követeli, hogy ezt a háborút képmutatóan, a béke, sőt az emberbaráti szeretet leple alatt folytassa, a munkásnak csak az lehet az érdeke, hogy feltárja a valódi viszonyokat, hogy véget vessen ennek a képmutatásnak; így tehát a munkásoknak a burzsoáziával és szolgáival szemben elkövetett legerőszakosabb ellenséges cselekedetei csak nyílt, leplezetlen megnyilvánulásai annak, amit a burzsoázia titokban és alattomban cselekszik a munkások ellen.
A munkásoknak a burzsoázia elleni lázadozása mindjárt az ipari fejlődés megindulása után megkezdődött, és különböző fázisokon ment át. Itt nincs hely arra, hogy részletesebben kifejtsem, mi e fázisok történelmi jelentősége az angol nép fejlődése szempontjából, ezt egy későbbi munkámban szeretném megtenni; most egyelőre csak az angol proletariátus helyzetét jellemző puszta tényekre szorítkozom.
A lázadás első, legnyersebb és legterméketlenebb formája a bűnözés volt. A munkás nyomorgott és látta, hogy mások jobban élnek. Sehogy sem tudta felfogni, miért kell éppen neki ilyen viszonyok között szenvednie, holott többet tett a társadalom érdekében, mint a gazdag here. A szükség emellett legyőzte veleszületett tulajdontiszteletét — a munkás lopott. Láttuk, hogy az ipar kiterjedésével a bűnözés is fokozódott, hogy az évi letartóztatások száma egyenes arányban van a feldolgozott gyapotbálákkal.
A munkások azonban csakhamar belátták, hogy ez nem segít rajtuk. A bűnözők a lopással csak egyenként, csak mint egyének tiltakozhattak a fennálló társadalmi rend ellen. A társadalom egész hatalmával rávetette magát minden egyes bűnözőre, és óriási túlerejével agyonnyomta. Azonkívül a lopás a tiltakozás legdurvább, egészen tudattalan formája volt; már ezért sem lehetett soha a munkások közvéleményének általános kifejezése, még ha hallgatólagosan esetleg helyeselték is. A munkásosztály akkor fejtett ki ellenállást először a burzsoáziával szemben, amikor erőszakkal ellenszegült a gépek bevezetésének, amint ez mindjárt az ipari mozgalom kezdetén történt. Már az első feltalálók, Arkwright és mások ellen is hajszát indítottak, és gépeiket összetörték; később számos felkelés tört ki a gépek ellen, és ezek majdnem ugyanúgy zajlottak le, mint a cseh kartonnyomók 1844. júniusi zavargásai30; a gyárakat lerombolták és a gépeket darabokra törték.
De az effajta ellenállás is csak elszigetelt volt, bizonyos helységekre korlátozódott és csak a fennálló viszonyok egyetlen oldala ellen irányult. Alighogy a munkások elérték a pillanatnyi célt, a társadalom minden hatalmával lecsapott az ismét védtelen gonosztevőkre, kedve szerint megfenyítette őket; a gépeket pedig mégis bevezették. Meg kellett találni az ellenállás új formáját.
Segítségükre volt ebben egy törvény, melyet a régi, reform előtti, oligarchikus-tory parlament hozott, egy törvény, amelyet később, amikor a Reform Bill a burzsoázia és a proletariátus ellentétét törvényileg szentesítette és a burzsoáziát az uralkodó osztály rangjára emelte, sohasem szavazott volna meg az alsóház. Ez a törvény, amelyet 1824-ben fogadtak el, hatályon kívül helyezte mindazokat a törvényeket, amelyek megtiltották, hogy a munkások érdekeik megvédése céljából egyesüljenek. A munkások megkapták a szabad egyesülés jogát, amelyet addig csak az arisztokrácia és a burzsoázia élvezett. Voltak ugyan már korábban is titkos munkásegyesülések, de sohasem értek el nagyobb eredményt. Így például Skóciában, mint Symons írja („Arts and Artisans”31, 137. és kk. old.), a glasgow-i takácsok már 1812-ben általános sztrájkot rendeztek, s ezt egy titkos szövetség szervezte. 1822-ben ismét sztrájkoltak, és ez alkalommal két munkásnak, akiket a szövetség tagjai osztályárulóknak tekintettek, mert nem akartak a szövetséghez csatlakozni, vitriolt öntöttek az arcába, aminek következtében mindkettő megvakult. A skót bányamunkás-szövetség 1818-ban szintén elég erős volt ahhoz, hogy általános sztrájkot szervezzen. A tagok esküvel hűségre és titoktartásra kötelezték magukat; a szövetségeknek rendes taglistájuk, pénztáruk, könyvvitelük és helyi szervezeteik voltak. De az a körülmény, hogy egész munkájukat titokban kellett végezniök, gátolta fejlődésüket. Amikor azonban a munkások 1824-ben megkapták a szabad egyesülés jogát, az egyesületek csakhamar egész Angliában elterjedtek és nagyon megerősödtek. Minden munkaágban alakultak ilyen egyesületek (trade-unionok) azzal a leplezetlen szándékkal, hogy az egyes munkásoknak védelmet nyújtsanak a burzsoázia zsarnoksága és lelketlen magatartása ellen. Azt tűzték ki célul, hogy a béreket megállapítják és mint hatalom, kollektíve tárgyalnak a munkáltatókkal; hogy a bért a munkáltató profitja szerint szabályozzák, arra alkalmas időben emelik, és egyes szakmákban mindenütt egyenlő magas szinten tartják; ezért tárgyalásokat folytattak a kapitalistákkal egy általánosan kötelező bérskála bevezetése végett, és ha valamelyik nem fogadta el a bérskálát, a munkások sztrájkba léptek. Arra törekedtek továbbá, hogy a tanoncok felvételének korlátozásával állandóan növeljék a munkáskeresletet, ezáltal magas szinten tartsák a béreket és amennyire csak lehet, meghiúsítsák a gyárosok alattomos mesterkedéseit, akik új gépek, szerszámok stb. bevezetésével igyekeztek a bért csökkenteni. Végül feladatuknak tekintették, hogy a munkanélküli munkásokat anyagilag támogassák. Ezt a támogatást vagy közvetlenül az egyesület pénztára nyújtotta, vagy pedig a munkás igazolólapot kapott, amellyel egyik helyről a másikra vándorolt, s szaktársai mindenütt támogatták, tájékoztatták, hogy hol lehet leginkább munkát kapni. Ezt a vándorlást a munkások trampnek, a vándorlót pedig trampernek nevezik. Hogy a kitűzött célokat elérhessék, elnököt és titkárt neveznek ki, akiket az egyesület fizet, mert minden valószínűség szerint egyetlen gyáros sem fog ilyen embereket alkalmazni; továbbá bizottságot alakítanak, amely beszedi a heti járulékokat és felügyel arra, hogy a befolyó összeget az egyesület céljaira fordítsák. Ahol lehetséges volt és ahol az előnyösnek látszott, egyes kerületi szervezetek föderációban egyesültek, és időről időre küldöttgyűléseket tartottak. Egyes esetekben megkísérelték, hogy egy szakma munkásait egy nagy országos egyesületben tömörítsék, és több ízben — először 1830-ban — megpróbálkoztak azzal is, hogy minden egyes szakma külön szervezetének fenntartása mellett az egész birodalomra kiterjedő általános munkásszövetséget alakítsanak. Ezek a szövetségek azonban sohasem voltak hosszú életűek, sőt a legtöbb esetben meg sem tudtak alakulni, mert rendkívüli általános felbuzdulás szükséges ahhoz, hogy ilyen egyesület létrejöhessen és hatékonyan működhessen.
Ma már 2020 augusztus 4. kedd van. Az esztendő 217. napját tapossuk. Rohan ám az idő!
A Gergely-naptár szerint az évből még 149 – merthogy SZÖKŐÉV AZ IDEI – nap van hátra.
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2024; 2028…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Dominik, Domonkos, Dominika, Domokos, Domos, Döme, Dömös, Indra, Kerubina, Nedda, Törtel nevű kedves olvasóit.
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
Augusztus 4 – én IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
Hogy is volt? Mi is volt? Kik születtek? Kik haltak meg?
Egy hetes ma már a leges…- legújabb donbasszi tűzszünet. Ami talán ma lehetne a legcsendesebb, hiszen lődözés alig – alig. Eddig legalábbis
A csend viszont erősen „vihar előtti” kinézésű, mert közben ömleszti Kijev latorhada a technikát a front közelébe. Márpedig aligha tárolási gondjaikat akarnák így megoldani.
Egy tank ma leborult az azt szállító trélerről, és agyonnyomott egy whytézz urat.
Tovább tombol martalócék köreiben az aknatelepítési láz is. Azzal egyenes arányban nő a nem harci cselekmények során fűbe harapottak száma is. Ma egy lator végleg elszállt, egy kollegája maródi lett.
Hoholék is megünnepelték tegnap a „Desszantosok Napját”. A kisérőjelenség kicsivel gorombábbra sikerült, mint Moszkvában. Pedig a tajtékzásban jóval kevesebben vettek rész! Csakhát mindegyiknek volt valailyen ártó szerszámja. Két duhajt zsákokban vittek el.
A leges…- legújabb tűzszünet kezdete óta Kijev zsoldlistájáról kilenc javadalmazott neve lett lehúzva!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Még mindig félelelmben tartják a qrmánypárti trollok a nyugdíjast, akit a hordatag polgármester jelentett fel rémhírterjesztésért
Durván rászálltak, a férfivel a 444 készített riportot.
„Folyamatosan követnek bennünket, titkos fotókat készítenek rólunk és különböző hazugságokkal, gyalázkodásokkal teszik ki a felületeikre névtelenül.”
– meséli a gyulai közhangulatról Csóka-Szűcs János, akit májusban jelentett fel rémhírterjesztés miatt a település fideszes polgármestere, Görgényi Ernő.
Csóka-Szűcs a helyi ellenzék ismert aktivistájaként jelenleg Hadházy Ákos kezdeményezéséhez csatlakozva gyűjti a nemzeti konzultációs íveket, miközben a gyulai fideszes trolloldalakon szinte naponta posztolnak róla és társairól csúfolódó tartalmakat. Ez a lejárató kampány ugyan alacsony színvonalú, de elképesztően intenzív, ezért Csóka-Szűcs szerint sokakat sikerült megfélemlíteni az elmúlt hónapokban:
„Érezhető, hogy mindenki jóval óvatosabban Facebookozik.”
De a karaktergyilkosságnak nem csak az online térben volt hatása: „Sokan hoznak nekünk konzultációs íveket, amikor Hadházyval együtt pultoztunk, 3 óra alatt 2200-nál is több ívet sikerült gyűjteni. De érdekes, hogy volt olyan, aki biciklivel jött, letette mellettünk a szatyrát tele ívekkel, és már tekert is tovább, nehogy bárki meglássa a pultnál.”
A Magyar Narancs júliusban írta meg, hogy a gyulai ellenzékiek arra gyanakodnak, a helyi rendőrség szorosabban együttműködhet a Fidesz, Fidelitas aktivistáival. Csóka-Szűcsék a pultozások időpontjait és helyszíneit nyilvánosan nem hirdették meg, csak a rendőrségnek jelentették le, mégis minden alkalommal megjelent valaki fotózni a trolloldalak megbízásából, ez pedig sok gyulait visszatarthat.
„Az emberek már azért is hátrányba kerülhetnek, mert szóba állnak velem.” Volt, aki még az önkormányzati választásoknál aláírt nekem, hogy indulhassak, később egy állás miatt leadta az önéletrajzát a jegyzőnek, aki azt kérdezte: komolyan gondolja, hogy állást szeretne az önkormányzatnál, mikor a Csóka-Szűcsnek aláírt? Azon gondolkozom, van-e értelme ennek, hogy emberek egzisztenciáját kockáztatom? Én már nyugdíjas vagyok, nekem nincs sok vesztenivalóm, de egyre komolyabb bajba kerülnek itt azok, akik ki mernek állni.”
A gyulai aktivista megpróbált személyesen is beszélni a polgármesterrel, ezért elment a helyi újságban meghirdetett fogadóórájára: „Mondtam a portán, hogy szeretném megkérdezni a polgármestertől, miért jelentett fel, mi volt a probléma. Felhívták telefonon az irodáját, azt üzente, rosszul volt meghirdetve, csak előzetes bejelentéssel lehet bemenni. Akkor kértem egy időpontot bármikorra, azt mondták, hogy azt meg még nem tudnak nekem adni.”
Csóka-Szűcs ügye valószínűleg a bíróságon folytatódik majd. Az ellene indult nyomozást ugyan néhány nappal a rabosítása után megszűntették, mert az ügyészség nem találta megalapozottnak a rémhírterjesztés vádját, de a férfi a Helsinki Bizottsággal közösen kártérítési igényt nyújtott be.
Nem akar viszont további eljárásokat Kusinszki András, a szintén rémhírterjesztés miatt előállított 64 éves szerencsi férfi. Ő félne, hogy egy esetleges kártérítés után a hatalom mindenképp találna módot a megleckéztetésére:
„Én Csóka-Szűcs helyében is félnék, hogy indul majd egy vizsgálat, hogy kiderítsék, miből vette az első biciklijét 1919-ben. Meg nincs is mire kártérítés kérni, annyi szeretetet kaptam meg annyi támogató levelet, nekem az elég.”
Kusinszki szerint az a legfontosabb, hogy sokan megismerhették a gondolatait:
„Sokan bejelöltek Facebookon, mindenkit visszaigazoltam, és ők innentől látják az írásaimat, de nincs semmi különösebb tervem ezzel a hirtelen jött népszerűséggel.”
De azt ő is elismeri, hogy óvatosabban nyitja ki a száját:
“Nem irkálok olyan lelkesen, mint azelőtt, nem hiányzik nekem ez, bármennyire is rendesek voltak a rendőrök.”
Júliusig 455 büntetőeljárást indított a rendőrség a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban, ebből 134 esetben rémhírterjesztés miatt. Ezekből az ügyekből eddig 6 került bíróságra és egy embert ítéltek el. (propeller)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: Pedig hát…- ezek a jól abrakolt hordavéglények SOKKAL JOBBAN FÉLNEK, mint az általuk betámadottak! Egyszerűen rettegnek még a lehetőségétől is a bukásnak!
AMI PEDIG ELKERÜLHETETLEN! A legjobb az egészben az, hogy ezek a pondrók TUDJÁK: VÉGE LESZ!
EZÉRT IS SZERET(NÉ)NEK NÉV ÉS ARC NÉLKÜL RAJCSÚROZNI!
Rossz hírünk van ezen féregbanda egyedeinek: ÁLMUKBAN SEM GONDOLNÁK, MI MINDEN TUDHATÓ RÓLUK! Merthogy ők másokat néznek hülyének, holott ők azok! Mégpedig nagyon!
Úgyhogy két plusz vagon a csukotkai irányvonathoz már igazán nem oszt, nem szoroz!
