Oroszország vesse latba minden befolyását a damaszkuszi vezetésnél, hogy ne történjen humanitárius katasztrófa Idlíb latorrezervátumban – rikácsolta Heiko Maas germán külügyér tegnap Berlinben a Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel folytatott tárgyalás utáni sajtótájékoztatón.
Oroszország továbbra is arra törekszik, hogy a damaszkuszi vezetéssel együtt Szíria egész területét megtisztítsa a terroristáktól, akiknek Idlíb az utolsó bástyája. Ott is kompromisszumok nélkül kell folytatni a küzdelmet ellenük – ezt pedig az orosz diplomácia vezetője mondta.
Szergej Lavrov úgy vélte, az idlíbi helyzet hasonlít arra, amikor lerendezték a terroristákat Kelet – Aleppban és Kelet – Ggoutában. Mint mondta, humanitárius katasztrófa ezekben az esetekben sem történt, bár voltak civil áldozatok, ami azonban elkerülhetetlen.
Az orosz külügyminiszter a leghatározottabban leszögezte, hogy Oroszország mindig is a nemzetközi humanitárius jognak megfelelően végzi katonai műveleteit, az orosz katonák pedig az ENSZ-tagsággal rendelkező Szíria kormányának kérésére tartózkodnak az országban.
A germán külügyér ismét Aszad szíriai elnök lehetséges jövőbeni szerepén fantáziált. Arról elmélkedett, hogy a politikai rendezés olyan formájára van szükség, amely megfelel a szíriaiak akaratának, de nem tartja elképzelhetőnek Bassar el-Aszad hosszabb távú elnökösködését. Ő így képzeli el a szíriai emberek akaratát.
Szergej Lavrov úgy tudja, hogy szeptember 17 – én (hétfőn) randevú lesz. Oroszország elnöke, és a törökök szultánja fognak találkozni, hogy meghányják – vessék a szíriai helyzetet, különös tekintettel pedig Idlib latorrezervátum ügyét.
Tegnap az orosz BT Vlagyimir Putyin elnök vezette ülésén is ez volt a legfontosabb téma.
Apróbb torzsalkodásoktól eltekintve csendes Szíria. Ám a jelek szerint az Idlib – ügy megoldásra vár.
Érdekes fejlemények LEHETNEK a jövő héten.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
A fogyasztók megkülönböztetése elfogadhatatlan, ugyanolyan márkanév alatt, ugyanolyan csomagolásban árult termékeknek ugyanolyan alkotóelemekből kell állniuk – mondta ki az Európai Parlament állásfoglalása.
Elfogadhatatlan a fogyasztók megkülönböztetése
Az uniós parlament tájékoztatása szerint a képviselők kijelentették, hogy amennyiben vállalatok egész Európában forgalmaznak egy terméket, amelynek országonként eltérő a minősége, úgy nem címkézhetik fel ugyanúgy és látszólag ugyanazzal a márkával, mert az a fogyasztók félrevezetését jelenti.
Az állásfoglalás szerint számos teszt és felmérés mutatta ki, hogy elsősorban Közép- és Kelet-Európában az ugyanazon márkanév alatt és csomagolásban árult, látszólag a máshol árulttal egyforma termékek összetétele valójában eltérő – és jellemzően a vásárló kárára.
Halrudakból, porlevesekből, kávéból és üdítőitalokból is rosszabbat kapunk
A különbségek nemcsak élelmiszerek, például halrudak, porlevesek, kávé vagy üdítőitalokesetében mutathatók ki, hanem gyakran más termékeknél, így többek között mosószereknél, kozmetikumoknál, higiéniai termékeknél és bébitermékeknél is előfordulnak.
Hogyan lehet megoldani a problémát?
Az Európai Parlament állásfoglalásában javaslatokat fogalmazott meg a probléma megoldására. Ezek között szerepel, hogy nem megfelelő termékekkel és nem tisztességes eljárás esetén gyors, határokon átnyúló együttműködésre és adatcserére van szükség a nemzeti fogyasztóvédelmi és élelmiszer-felügyeleti hatóságok, a fogyasztói szervezetek és az Európai Bizottság között.
A képviselők megbízható és összevethető bizonyítékok összegyűjtését és a probléma súlyosságának megítélése érdekében közös vizsgálati módszertant, valamint 2018 vége előtt az eredmények nyilvánosságra hozatalát javasolták egy nyilvánosan elérhető adatbázisban. Végezetül a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv frissítésének fontosságát hangsúlyozták. A képviselők szerint a leghatékonyabb megoldás az lenne, ha az eltérő minőség a tiltott kereskedelmi gyakorlatok között szerepelne.
„Nem szabad a fogyasztói preferenciákat ürügyként felhasználva csökkenteni a minőséget és eltérő minőségi színvonalú termékeket kínálni a különböző piacokon” – áll az állásfoglalásban. A képviselők leszögezték, a vállalatok eltérő összetevőjű és jellemzőkkel rendelkező termékeket csak az uniós jogszabályok tiszteletben tartásával hozhatnak forgalomba. Felvetették azt is, hogy a gyártók és forgalmazók speciális logóval jelezzék, ha egy termék minősége az egész unió területén egyforma.
A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvet módosító új jogszabályjavaslatról várhatóan novemberben szavaz az uniós parlament belső piaci és fogyasztóvédelmi bizottsága. (hazipatika)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: Ki kell mondani: Közép-Kelet-Európa a Nyugat hulladékhasznosítója lett. Jön a szemét – megy a haszon! Duplán megy a haszon.
Hiszen az ideontott élelmiszerszemetet az őshonos biorobotok
direkt – vagy fajlagosan – drágábban megvásárolják, azt fölfalva energiává alakítják,
az energiát pedig az összeszereldékben profittá generálják.
REMEKÜL MŰKÖDIK A MACHINÁCIÓ! Hogy meddig? – már csak ez a kérdés, hiszen legújabban naponta serül ki újabb – és újabb farmáciákról, hogy azok meg egyenesen gyilkolnak!
Remekül, csendben, szinte észrevétlenül működik a masinéria!
A Megalkotója elképzelései szerint! Néha – néha persze állítani kell rajta.
7,1 milliárd forintot kap a Rehau, hogy lökhárítókat gyártson Újhartyánban
Stratégiai megállapodást írt alá a kormány a svájci Rehau-Automotive vállalatcsoporttal, ennek keretében 7,1 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást nyújt a cég második gyártóüzemének létrehozásához – mondta a külgazdasági és külügyminiszter Újhartyánban, pénteken.
Az Újhartyánban felépülő autóalkatrész-gyártó üzem alapkőletételéli ünnepségén Szijjártó Péter elmondta, hogy a cég 40 milliárd forintos magyarországi beruházásával csúcstechnológiás gyártási technológiával állít elő műanyag gépjármű lökhárítókat, és 652 új munkahelyet létesít.
Hozzátette, stratégiai megállapodást a kormány csak olyan cégekkel köt, amelyek tevékenysége kimutatható a magyar nemzetgazdaság szempontjából. Eddig 78 vállalattal írt alá a kormány stratégiai együttműködési megállapodást – fűzte hozzá a miniszter. (nepszava)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: 7,1 milliárd forint a svájci cégnek, ami a 621 biorobotra lebontva közel 11,4 millió forint/fő! Egy gyorstelepítésű hodály létesítésére.
Merthogy a cég „…tevékenysége kimutatható a magyar nemzetgazdaság szempontjából…”
– Értjük ugye a hangsúlyt: NEMMZETTHGAZDASÁG! NEM NÉPGAZDASÁG! Népgazdaság csak volt. „AKKOR” ország is volt, nép is vot!
A nemmzetthgazdaság értelmezése pedig, hogy a vajdaság területén KÖZPÉNZHOZZÁJÁRULÁSBÓL fölrittyentett nyugati (külföldi) tulajdonú összeszereldéből visszacsöpögtetett pénzekből lesznek a határon túl stadionok, sportcentrumok, GAZDAHITELEK, HÁZVÁSÁRLÁSI HITELEK, stb.
AMIKOR NÉPGAZDASÁG VOLT, akkor itt egy ország épült!
De hát hol van már az az ország?
Már csak a köztudatba kellene tudni elültetni, hogy ki – kinek a stratégiai partnere?
Segítünk: a nyugat stratégiai partnere Döbrögisztán vajdaság.
A burzsoá-földesúri Lengyelország agressziója a szovjetek köztársasága ellen. Vrangel támadása
„A szovjetköztársaság által 1920 elején kiharcolt lélegzetvételi szünet mindössze három hónapig tartott. 1920 tavaszán a nemzetközi imperializmus újabb támadást szervezett Szovjet-Oroszország ellen. Az intervenciósok úgy határoztak, hogy e hadjárat fő ereje egyrészt a burzsoá-földesúri klikk uralma alatt álló Lengyelország lesz, másrészt a Gyenyikin-féle hadsereg maradványa, amelyet a Krím-félszigeten gyűjtött össze Vrangel tábornok, a „fekete báró”.
Az antant-imperialisták bőségesen ellátták Lengyelországot fegyverrel, felszereléssel, pénzzel; a lengyel hadsereghez katonai tanácsadókat küldtek. A csapatok hadműveleti vezetésében döntő szerepe volt a francia katonai missziónak. Az Amerikai Egyesült Államok kölcsönt nyújtott a lengyel kormánynak, az első világháború befejezése után Európában maradt hadianyagkészleteiből pedig több mint 200 páncélautót és tankot, hárommillió teljes egyenruhát, négymillió pár katonai lábbelit, rengeteg géppuskát, repülőgépet és más hadianyagot adott át a lengyel hadseregnek. Mindezt amerikai hadihajók szállították Gdanskba.
A szovjet kormány, békeszerető politikájához híven, ismételten kinyilvánította, hogy feltétel nélkül elismeri a Lengyel Köztársaság szuverenitását, és békés, baráti kapcsolatokat óhajt fenntartani Lengyelország és Szovjet-Oroszország népei között. A szovjet állam azt javasolta, hogy kezdjenek béketárgyalásokat, s ennek érdekében jó néhány engedményt is tett volna területi kérdésekben. De Lengyelország uralkodó körei és Pilsudski államfő önhitten elutasították ezeket a javaslatokat, mert biztosak voltak abban, hogy meg tudják valósítani nagyszabású hódító terveiket. A szovjet állam békeszeretetét a gyengeség jelének hitték. Úgy látták, hogy az intervenció és az ellenforradalom ellen vívott harc annyira kimerítette és tönkretette a szovjetek köztársaságát, hogy nem lesz képes komoly védekezésre.
1920. április 25-én a fehérlengyel csapatok betörtek Ukrajna területére. Sikerült mélyen benyomulniuk a szovjet földre: május 6-án elfoglalták Kijevet. Néhány héttel később, júniusban Vrangel is támadást indított, s csapatai Dél-Ukrajnát, a Don-vidéket, a Donyec-medencét és a Kubán vidékét veszélyeztették.
Vrangel hadseregét — még nagyobb méretekben, mint Kolcsak, Gyenyikin és Jugyenyics hadseregét — szintén az angol—francia—amerikai imperialisták szerelték fel és szervezték meg. Vrangel csapatai ruhát, ágyúkat, puskákat, tankokat kaptak az intervenciósoktól. Az intervenciós flotta a tengerről nyújtott segítséget nekik. A fehérgárdisták hadműveleteit ténylegesen az Egyesült Államok, Franciaország és más imperialista államok katonai és diplomáciai képviselői irányították. A fehérlengyelek és Vrangel támadása tehát ismét veszélyes helyzetbe hozta a szovjetköztársaságot.
A szovjet nép mozgósítása
Lenin felhívással fordult a szovjet néphez: ismét a védelmi háború feladataira kell összpontosítania minden erejét.
1920. május 23-án közzétették a Kommunista Párt Központi Bizottságának téziseit „A lengyel front és feladataink” címmel. A tézisek kimondták, hogy „élethalálharcot, a végsőkig megfeszített és kemény harcot” kell vívni, és hogy a Lengyelországgal folytatott háborút „nem a nyugati front külön feladatának kell tekinteni, hanem az egész munkás-paraszt Oroszország központi feladatának”. A Központi Bizottság a párt- és állami szervek, valamint a szakszervezetek elé konkrét feladatokat tűzött a mögöttes területek megerősítése, a közlekedés javítása, a front minden eszközzel való segítése terén.
A hátország rengeteg fegyvert, lőszert, felszerelést, élelmet adott a frontnak. 1920-ban körülbelül egymillió puskát és 7000 géppuskát készítettek, illetve javítottak meg, 400 millió puskatöltényt és kétmillió lövedéket gyártottak. 1919 júliusától 1920 júliusáig a Vörös Hadsereg több mint hárommillió katonaköpenyt, négymillió pár bőrlábbelit és hatmillió fehérnemű-garnitúrát kapott az országtól. Egyre szélesebb méreteket öltött a kommunista szombatok mozgalma. 1920 májusában egyedül Moszkvában több mint egymillió ember vett részt a kommunista szombatokon. A Nyizsnyij Novgorod-i kormányzóságban 1920. május 1-én és 2-án mintegy 600 000 dolgozó vonult ki társadalmi munkára.
Az Ukrajnában és Belorussziában harcoló szovjet csapatok nagy erősítéseket kaptak. Ezer kilométeres menetelés után megérkezett Észak-Kaukázusból a hős 1. lovas-hadsereg. Idevezényelték keletről a Csapajev-hadosztályt, a baskír lovassági dandárt és más alakulatokat is. A párt 25 000 kommunistát küldött a lengyelek és Vrangel csapatai ellen harcoló seregekbe.
A Lengyel háború befejeződése
A párt Központi Bizottsága 1920. április 28-án jóváhagyta a főparancsnokság által kidolgozott hadműveleti tervet. A fő csapást a nyugati fronton, Belorussziában szándékozták az ellenségre mérni, a délnyugati, ukrajnai frontnak pedig kisegítő támadást kellett indítania Rovno—Breszt irányában. A terv megvalósítása során a fehérlengyelek ellen először a nyugati fronton harcoló szovjet csapatok indultak támadásba, május közepén (a front parancsnoka M. N. Tuhacsevszkij, a Forradalmi Katonai Tanács tagja J. Unszlicht volt). Ez a támadás, bár nem járt sikerrel, nagy ellenséges erőket kötött le a nyugati fronton, s így megkönnyítette a délnyugati fronton harcoló szovjet csapatok feladatának végrehajtását (e front parancsnoka A. I. Jegorov, a Forradalmi Katonai Tanács tagja I. V. Sztálin volt). Június 5-én az 1. lovas-hadsereg (parancsnoka Sz. M. Bugyonnij, a Forradalmi Katonai Tanács tagja K. J. Vorosilov volt) áttörte az ellenség frontját, és gyors ütemben nyugat felé nyomult. A délnyugati front többi csapata is támadásba lendült. Június 12-én visszafoglalták a fehérlengyelektől Kijevet, majd tovább nyomultak előre nyugatra. Az Ukrajna területén tartózkodó mindhárom fehérlengyel hadsereg—a 2., a 3. és a 6. hadsereg — fejét vesztve hátrált. Augusztus közepén az 1. lovas-hadsereg elérte Nyugat-Ukrajna legnagyobb városát, Lvovot.
Július 4-én a nyugati front csapatai ismét támadásba lendültek. Súlyos vereségeket mértek a fehérlengyelekre, majd elfoglalták Minszket és Belorusszia több más városát.
A Vörös Hadsereg Varsóhoz közeledett. A harcok már a Visztula partján folytak. A lengyel burzsoá-földesúri klikket teljes vereség fenyegette.
A Vörös Hadsereg győzelmei pánikot keltettek az imperialista táborban. Az antant saját rohamcsapatának tekintette a lengyel ellenforradalmat a szovjetellenes harcban. A fehérlengyel csapatok vereségei tehát egyúttal az antant vereségei is voltak. „A Lengyelországgal viselt háború — mondotta Lenin — közvetlenebbül irányult az antant ellen, mint az előző háborúk.”
Curzon angol külügyminiszter jegyzéket intézett a szovjet kormányhoz, amelyben követelte, hogy állítsák meg a Vörös Hadsereg támadását. Jegyzékében olyan szovjet—lengyel határt javasolt, amely nagyjából megfelelt Lengyelország etnikai határainak, és nyugatra húzódott attól a vonaltól, amelyet a szovjet kormány a háború megindulása előtt tett békeajánlataiban megjelölt. A szovjet kormány beleegyezett a Lengyelországgal kötendő fegyverszünetbe. Az antant és a lengyel uralkodó körök azonban—mint később kiderült—csak időt akartak nyerni az ellentámadás előkészítéséhez. A nyugati imperialisták lázas sietséggel szállították a fegyvert és a lőszert a lengyel hadsereg részére. Az imperialista-nacionalista propaganda magasra szította Lengyelországban a soviniszta szenvedélyeket.
1920 augusztusában újabb ütközetre került sor a Visztula mellett. A szovjet csapatok vereséget szenvedtek, és visszavonulásra kényszerültek. De a fehérlengyelek ellentámadása nem tartott sokáig. A szovjet hadsereg megállította az ellenséget.
Az angol, francia, amerikai imperialisták ebben az időben minden erejükkel azon voltak, hogy rávegyék Lengyelországot a háború folytatására. Augusztus elején Colby amerikai külügyminiszter terjedelmes nyilatkozatot tett közzé a Szovjet-Oroszország irányában folytatott amerikai politikáról. A durva rágalmakban és szovjetellenes kirohanásokban bővelkedő Colby-jegyzék arról tanúskodott, hogy az amerikai imperialisták kérlelhetetlen ellenségei a szovjetköztársaságnak. Az amerikai imperialisták a lengyel uralkodó klikk tudomására hozták, hogy teljes mértékben támogatják a szovjetellenes kalandorhadjárat folytatását. Az Egyesült Államok uralkodó körei, miközben a tőkés rendszer visszaállítására törekedtek Oroszországban, ismét konszolidálni próbálták a szovjetellenes erőket valamennyi országban, meghiúsítani igyekeztek a békét, amely már elérhető közelségben volt.
Lengyelországnak azonban nem volt elegendő ereje a háború folytatásához. Az angol és francia munkásosztály aktív harca az intervenció ellen megakadályozta az említett országok uralkodó köreit abban, hogy közvetlen, nyílt katonai támogatást nyújtsanak Lengyelországnak. A lengyel kormány kénytelen volt béketárgyalásokat kezdeni Szovjet-Oroszországgal.
1920 októberében Rigában megkötötték az előzetes békeszerződést a szovjetköztársaságok (az OSZSZSZK és az USZSZK), valamint Lengyelország között. Lengyelországnak sok korábbi területi igényéről le kellett mondania, de sikerült megtartania Nyugat-Ukrajnát és Nyugat-Beloruszsziát.
Vrangel szétzúzása. A polgárháború befejeződése
1920 nyarán Vrangel megkísérelte, hogy a Krím-félszigetről kiindulva észak felé törjön előre. Csapatai őszre a Donyec-medence közelébe értek.
Július 10-én a Kommunista Párt Központi Bizottsága levelet intézett az ország valamennyi pártszervezetéhez. Megállapította, hogy a legsürgősebben fel kell számolni a Vrangel-féle ellenforradalmi hadsereget. „A pártnak a krími frontra kell összpontosítania figyelmét — írta levelében a Központi Bizottság — … nem szabad tovább késlekednünk. Vrangelt meg kell semmisítenünk, ahogyan megsemmisítettük Kolcsakot és Gyenyikint.”
A párt Központi Bizottságának határozata értelmében megalakították a déli frontot, és kidolgozták az ellenség szétzúzásának tervét. A tervnek egyik fontos eleme az volt, hogy a Dnyeper bal partján stratégiai hídfőállást kell létrehozni. Augusztus 7-én hajnalban a szovjet csapatok átkeltek a Dnyeper folyón, és elfoglalták Kahovka körzetét. A kahovkai hídfőállás — azáltal, hogy lekötötte az ellenség erőit és állandóan hátbatámadással fenyegette a vrangelistákat — nagy szerepet játszott a szovjet csapatok végső győzelmében. Augusztustól októberig a vrangelisták szünet nélkül dühödten támadták a hídfőállást. Az ellenség válogatott csapatai indultak rohamra ellene, tüzérség és tankok által támogatva. De a hídfőállást védő 15. és 51. hadosztály katonái hősiesen visszaverték a rohamokat. Hihetetlenül bátran harcoltak az ellenséges tankok ellen. A tankok nagy részét tönkretették vagy foglyul ejtették. Kahovka neve a szovjet katonák hősiességének jelképévé lett az intervenciósok és a fehérgárdisták elleni harcban.
A Lengyelországgal kötött előzetes békeszerződés aláírása után a szovjet kormány új alakulatokkal erősítette meg a déli frontot (parancsnok: M. V. Frunze, a Forradalmi Katonai Tanács tagjai: Sz. I. Guszev és Kun Béla voltak). Október végén megindult a szovjet csapatok támadása. A lengyel frontról átdobott 1. lovas-hadsereg a kahovkai hídfőállásról kiindulva megsemmisítő csapást mért a vrangelistákra. November első napjaiban a déli front csapatai kiszorították az ellenséget Dél-Ukrajnából. Vrangel hadserege a Krím-félszigetre vonult vissza.
A Vörös Hadsereg előtt az utolsó nagy feladat állt: el kellett foglalnia a Krím-félszigetre vezető utat fedező erődítményeket, és be kellett fejeznie a vrangelisták szétzúzását. Ez nagyon nehéz feladat volt. A Krím-félszigetet a szárazfölddel összekötő keskeny és hosszú földszorosokon a külföldi szakértők irányításával rendkívül erős erődítményeket építettek. A vöröskatonák előtt drótakadályok, árkok, töltések, lövészárkok zárták el az utat. Minden talpalatnyi föld állandóan erős tüzérségi és géppuskatűz alatt állt. Az ellenség bevehetetlennek tartotta a Krím-félszigetre vezető utat. A szovjet harcosok azonban nem ismertek leküzdhetetlen akadályokat, mert az az elszánt törekvés vezérelte őket, hogy megsemmisítik az intervenciósok és a fehérgárdisták utolsó fészkét is.
A hadműveleti terv az volt, hogy a vöröskatonák rohamot intéznek a perekopi és csongari erődök ellen, s ezzel egyidejűleg átkelnek a Szivas mocsaras ingoványán, amelyet a vrangelisták áthatolhatatlannak tartottak. 1920. november.8 virradó éjjel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom harmadik évfordulóján, a szovjet csapatok átvergődtek a Szivas mocsarain és sóstavain. A lovak és az ágyúk megrekedtek az ingoványos sárban. Jeges szél fújt, a vöröskatonákra ráfagyott az átnedvesedett ruha. Éjféltájban a Vörös Hadsereg élosztagai megközelítették az ellenséges erődöket. A csaknem teljes egészében kommunistákból álló rohamoszlop az ellenség pergőtüzében tört előre. A szovjet katonák visszaszorították a fehérgárdistákat, és megvetették lábukat a Krím-félsziget partján.
November 8-án megindult a perekopi földszoroson levő vrangelista erődök elleni roham. Többórás harc után az 51. lövészhadosztály, amelynek parancsnoka V. K. Bljuher volt, elfoglalta a Töröksáncot. Ezután áttörték az ellenséges állásokat a csongari földszoroson és a fehérgárdisták más megerősített vonalain. Az áttörés helyén az 1. lovas-hadsereg ezredei villámsebesen nyomultak előre.
M. V. Frunze Leninhez intézett táviratában megindultan számolt be a szovjet katonák hősiességéről: „Tanúságot teszek arról a nagyszerű bátorságról, amellyel a hős gyalogság megrohamozta a Szivast és Perekopot. A csapatok gyilkos tűzben keskeny átjárón rohamozták az ellenség drótakadályait. Veszteségeink rendkívül súlyosak. Egyes hadosztályok elvesztették személyi állományuk háromnegyed részét. A földszorosok rohamozása alkalmával szenvedett emberveszteség (halottakban és sebesültekben) legalább tízezer fő. A front hadserege teljesítette kötelességét a köztársaság iránt.”
Vrangel hadseregét tönkreverték. A sereg maradványai nagy sietve angol és francia hajókra szálltak és elhagyták a Krím-félszigetet. A szovjet nép győzelmi ünnepet ült. A „Pravda” a következő címmel adott hírt a nagy győzelemről: „A forradalom dicső fiai határtalan bátorsággal, hősi erőfeszítéssel szétzúzták Vrangelt. Éljen Vörös Hadseregünk, a munka nagyszerű hadserege!”
1920 végén és 1921 elején felszámolták az intervenciósok és a fehérgárdisták utolsó kaukázusontúli gócait is. 1920 novemberében Örményország dolgozói, az illegális kommunista szervezet vezetésével, fegyveres felkelést indítottak a dasnakok uralma ellen. November 29-én a Karavanszarajban megalakult Forradalmi Bizottság Szocialista Szovjet Köztársaságnak nyilvánította Örményországot. Az OSZSZSZK kormánya a felkelő örmény munkások és parasztok segítségére küldte a 11. hadsereg egységeit. December 2-án Jerevánban megszilárdult a szovjethatalom.
Ugyanebben az időben a grúz dolgozók is fokozták harcukat a szovjethatalomért. A mensevikek Grúziát a külföldi imperializmus gyarmatává tették és a katasztrófa szélére juttatták. A városokban és falvakban nem volt kenyér. Az ipar teljesen leállt. 1921 februárjában Grúzia kommunistái felkelésre buzdították a dolgozókat a mensevik kormány megdöntésére. Forradalmi Bizottság alakult, amely Szocialista Szovjet Köztársasággá nyilvánította Grúziát és segítséget kért Szovjet-Oroszországtól. Február 25-én a felkelő munkások és parasztok osztagai a Vörös Hadsereg alakulataival együtt bevonultak Tbiliszibe. Március közepén Grúzia egész területén győzött a szovjethatalom.
A szovjet népnek kemény harcokat kellett vívnia a Távol-Kelet felszabadításáért. 1920. április elején a japán intervenciósok hitszegően megtámadták a népi hatalom fegyveres erőit Vlagyivosztokban, Habarovszkban, Szpasszkban, Nyikolszk-Usszurijszkban és más nagyobb városokban. A távol-keleti japán megszállás megszilárdítása céljából ezeken a területeken visszaállították a fehérgárdisták uralmát. Ez utóbbiak elfogták Sz. G. Lazót, a távol-keleti partizánok vezérét, A. N. Luckijt és V. M. Szibircevet, a Katonai Tanács tagjait. A hős hazafiakat egy gőzmozdony kazánjába vetették.
A fehérgárdisták az intervenciósok segítségével megvetették lábukat a japánok által elfoglalt területeken és a Bajkálontúl. A szemjonovisták és a kappelisták uralma a Bajkálontúl (különösen Csitában) akadályozta a Távol-keleti Köztársaság különböző területeinek egyesülését és egymással való érintkezését. A Távol-keleti Köztársaság népi forradalmi hadserege több támadást is indított a „csitai dugó” megszüntetésére, de valahányszor nyilvánvalóvá vált a fehérek veresége, a japán csapatok is harcba bocsátkoztak. A népi forradalmi hadsereg parancsnoksága ilyenkor — hogy megakadályozza a Japánnal való háború kiprovokálását — az ütközet kedvező kilátásai ellenére is visszavonta csapatait.
A japán hadvezetőség azonban egyre inkább meggyőződött arról, hogy nem foglalhatja el egész Távol-Keletet. A japán hadseregben erősödött a forradalmi és a háborúellenes hangulat. 1920. október közepén a japánok kivonták csapataikat a Bajkálontúlról, az amuri területről, és a Tengermellék déli részén összpontosították őket. 1920 októberében az amuri front csapatai szétzúzták Szemjonov és Kappel bandáit, és felszabadították Csitát. De a fő feladat elvégzése — az intervenciósok teljes kiűzése a Tengermellék területéről — még hátra volt.” (idézet: – Világtörténet 8. kötet – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Ma már 2018 szeptember 15. szombat van. Rohan az idő!
Lassan letelik ez az esztendő is! Az évből már csak 107 nap van hátra. (Szökőévben eggyel több)
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Enikő, Melitta, Ajád, Bebóra, Bogát, Bogáta, Borisz, Borocs, Debóra, Dolóresz, Doloróza, Enőke, Hetény, Katalin, Katarina, Katerina, Kató, Lola, Lolita, Lolli, Loránd, Lóránt, Mária, Melissza, Melizand, Meluzina, Orlandó, Paméla, Töhötöm nevű kedves olvasóit. (Velünk nem csesz ám ki a Wikipedia! AZÉRT IS fölsoroljuk MIND!)
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
Szeptember 15 – én IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)
Ma van a Guatemalai Köztársaság, a Nicaraguai Köztársaság, a Costa Ricai Köztársaság, és a Hondurasi Köztársaság függetlenségének a napja. Mindannyian 1821 – ben, ezen a napon lettek függetlenek.
A Szlovák Köztársaságban ma Szűz Mária, Szlovákia patrónájának napja van.
Döbrögisztánban ma van a Mozdonyvezetők Napja.
A balrad.ru őket köszönti:
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Eduard Baszurin a DNR HM – szóvivője mai tájékoztatóján bejelentette: „a kijevi hadvezetés a szövetséges kormányok nyomására határozatlan időre elhalasztotta a mai napra a DNR – délvidék ellen indítani tervezett offenzívát. Minezek ellenére erőink továbbra is teljes harckészültségbe maradnak, kiindulási pontjaikon” – közölte az ezredes.
A Donyeck nyugati „elővárosának” számító Sztaromihajlovka lakói pedig ma délután joggal hihették, hogy pontosan őnáluk indult meg a valcmanista latorhad offenzívája. A „régi daliás időkre” emlékeztető latortüzérségi ostrom érte egy órakor a falut. Nem tartott öt percnél tovább, de hét ház teljesen megsemmisült, tucatnyi pedig részben lakhatatlanná vált. Az eddigi jelentések szerint senki emberfia nem sebesült vagy halt meg az őrületben. E tényt egyenesen csudának mondják a helyiek, de még rendes „létszámellenőrzés” nem volt.
A kominternovoi ma reggeli létszámellenőrzésnél is mgvolt minden helybéli. A tegnap esti latorostromban két ház semmisült meg.
Persze voltak még egyéb esethelyek is, de azok csupán „csiripcsup” történések voltak. Összesen kilenc településen.
Az LNR Népi Milícia reaktív tüzérsége a „csendes” időszakot kihasználva csiszolgatta tudományát. Az egykoron az MN – kebelén az ilyen ketyerék működtetésében jártasságra szert tett magyar vének haja meredhet az égnek a video ábrázolta mutatvány láttán.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Kocsis Máté: nem engedjük, hogy elvegyék tőlünk a határőrizet jogát.
A Sargentini-jelentés egy hazug jelentés, amelyet csalással fogadott el az Európai Parlament (EP), ezért a döntés érvénytelen, továbbá Magyarország nem engedi, hogy elvegyék tőle a határőrizet jogát – egyebek mellett ezt mondja ki az az országgyűlési határozattervezet, amelyet a Fidesz-KDNP kihelyezett frakcióülésén fogadtak el, és amelyet hétfőn terjesztenek a Ház elé.
A tanácskozást követő pénteki sajtótájékoztatón, Velencén Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője emellett azt is mondta, hogy a Sargentini-jelentést Soros György emberei írták és fogadták el. „Soros György zsoldosai” azért bélyegezték meg bosszúból Magyarországot, mert a magyarok többször is világosan kinyilvánították, mit gondolnak az illegális bevándorlásról – fogalmazott.
Szavai szerint a Sargentini-jelentés ellentétes a lisszaboni szerződéssel, ezért a frakció arra kéri a kormányt, tegyen meg minden szükséges jogi lépést
azért, hogy a csalással elfogadott jelentéssel szemben megvédje Magyarországot.
Ha Judith Sargentini, vagy bármely bevándorláspárti EP-képviselő, vagy Soros György azt hiszi, Magyarország mindezt szó nélkül hagyja, akkor téved – jelentette ki Kocsis Máté, hangsúlyozva: minden politikai és jogi lépést megtesznek, hogy „ezzel a hazugságáradattal” szemben megvédjék Magyarország becsületét és a magyarok döntését.
A frakcióvezető azt is nyomatékosította: Magyarország nem fog asszisztálni ahhoz a tervhez, hogy elvegyék tőle a határőrizet jogát.
(A képeket az anyagba a balrad.ru illesztette be)
Magyarország maga védi a saját határait. Az országgyűlési határozattervezet világossá teszi a magyar emberek akaratát – mondta a frakcióvezető, úgy összegezve, hogy a kormány és a kormánypártok meg fogják védeni az országot e „hazug, összehangolt támadással” szemben.
Megjegyezte: reméli, szégyellik magukat azok az ellenzéki képviselők, akik elárulták a hazájukat az EP-ben, a magyar Országgyűlésben ülő ellenzéki politikusok pedig rájönnek, hogy Magyarországgal szemben nem lehet politikát csinálni.
Kocsis Máté közölte továbbá: a frakcióülésen a kormány összes tagja beszámolt munkájáról, a képviselők megismerték a miniszterek terveit.
A frakció emellett úgy döntött, hogy két új kabinetet hoz létre: egy népesedéspolitikait, amelyet Novák Katalin vezet majd, valamint egy bevándorláspolitikai-migrációs kabinetet Németh Szilárd vezetésével.
Arra a kérdésre, hogy Manfred Weber néppárti frakcióvezető is megszavazta a Sargentini-jelentést, úgy reagált: Weber volt az egyetlen bajor, aki a jelentés mellett voksolt, és a Fidesz szerint ezt azért tette, mert az Európai Bizottság elnöki posztjára pályázik. Ezért még a saját véleményével is hajlandó szembemenni, amit furcsának találnak, de messzemenő következtetéseket nem vonnak le belőle.
Kocsis Máté szerint a néppárton belüli törésvonal a bevándorláspárti és a bevándorlásellenes képviselők között van, és a pártcsalád feladata ennek rendezése. A néppárton belüli egység kialakítása, megerősítése a Fidesz határozott célja – közölte, megismételve: a Fidesz tagja akar maradni a néppártnak, nem lép ki onnan.
A vasárnapra szervezett tüntetésről a frakcióvezető azt mondta: azok szerveznek tüntetést, akik azzal vádolják a kormányt, sérül a gyülekezési jog Magyarországon.
(A 2006 – os képeket az anyagba a balrad.ru illesztette be)
Akkor sérült a gyülekezési jog az országban, amikor baloldali kormány volt – fűzte hozzá.
Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője arról beszélt a tájékoztatón, hogy a Sargentini-jelentést megszavazó magyar képviselők szerinte hazaárulást követtek el. Ő is úgy látja, hogy a jelentést eljárásjogi ügyeskedéssel fogadták el. Szerinte egy olyan „dekadens ideológia” képviselői gyakoroltak erős nyomást a jelentést megszavazókra, amely elítéli a normális világot megvalósító Magyarországot.
Harrach Péter emellett szociális kérdésekre tért ki. Az ápolási díjjal kapcsolatban jelezte, hogy a téma ősszel a parlament elé kerül, de nemcsak a díj megemelése a kérdés, hanem az is, hogy a családi ápolást végzőket intézményi úton is segíteni tudják.
Szólt továbbá a családi csődvédelemről, arról, hogy a részvétel lehetőségének módosítása várható, majd hangsúlyozta: emellett a bedőlt hitelesek, a kilakoltatások ügyét is kezelni kell. (infostart)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: NEM ENGEDÜNK! (Mármint a horda.)
Aki részben vagy egészben egyetért a JELENTÉSSEL, az igenis HAZAÁRULÓ! Sőt! Büdöskommunista! Sőt!
Az ellenséggel pedig SAJÁT FÉSZKÉBEN akar végezni a vajda! „…A néppárton belüli egység kialakítása, megerősítése a Fidesz határozott célja – közölte, megismételve: a Fidesz tagja akar maradni a néppártnak, nem lép ki onnan…”
– Érthetetlen! Ha már ennyire útálja az EU – t, miért nem vezeti ki népét az EU – ból? Miért hentereg egy ágyban a gyalázatos erőszaktevővel?
Jah! Hogy a money végett! A júdáspénz miatt!
– Nem mellesleg: valami komoly veszélyhelyzet lehet a háttérben, hogy a kivénhedt Harrach lator ismét mézesmadzagot húzigál.
Mindenesetre a harci kürtöket teljes tüdőből fújja a horda. Hurcolásszák a véres kardot keresztül – kasul (ahol megengedik nekik!), a fantábor pedig úgy hemzseg az interneten, mintha a világvéget kéne elüldözni! Háborúban állunk megint!
A rendszerváltó elit drámai hibája tette Orbánt egy barbár rezsim vezetőjévé Európában
„A 89-es közjogi rendszer és a romlott fiú.”
Az Élet és Irodalom legfrissebb számában Kozák Márton elemzi, miként juthatott el Magyarország 2018-ra oda, hogy kormányát a World Justice Project választások előtti elemzése szerint is alig érdekelte a jogállamiság. Április óta a helyzet romlott, a hatalom korlátozottságát mérő Rule of Law IndexenMagyarország helye legközelebb Orbán Viktor bálványállamai társaságában lesz. A lista legalján.
Magyarország 2010 utáni története valóban beilleszthető ugyan a demokrácia leépülésének és a joguralom gyengülésének évek óta tartó világtrendjébe, de nem elszenvedője, hanem serkentője a sajnálatos nemzetközi folyamatoknak.
A szociológus szerint a kormányfőt három évtized magyar politikai folyamatai tették a nemzetközi szélsőségesek szubkulturális ikonjává: ebben komoly felelőssége van a rendszerváltó politikai elitnek.
A fegyver már ’90 óta megvolt
Az orbánizmus egy elpuskázott történelmi lehetőség következménye. Óvatlanság, naivitás és szűklátókörűség kellett hozzá, hogy visszavezethesse népét a szolgaságba, ő maga pedig elérhesse „a korlátlan hatalmat és a mérhetetlen vagyont”.
A magyar plurális politikai rendszer legyilkolásához a fegyver maga a közjogi rendszer volt.
Azt Antall Józseffel, Tölgyessy Péterrel és Sólyom Lászlóval az élen a politikai osztály egésze hozta létre abban a hiszemben, hogy „megfelelő keretet ad egy nyugati típusú rendszer működéséhez”. Azt hitték, „képes az új rendet megvédeni a hatalom kizárólagos birtoklására törő politikai erőktől”.
Parlament 1990.
az előtérben Göncz Árpád, Sólyom László, Szentágothai János. Középen áll Antall József miniszterelnök
Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan
2010-re kiderült, tévedtek: ez az eszköz a rendszer megfelelő működtetésére nem volt alkalmas, ellenben a rendszer elpusztítására törő horda kezében valóságos csodafegyverként szolgált.
Nem számoltak a „romlott fiúval”
Bár a fegyver a falon lógott (a ’89-es alkotmányra épülő jogrend hagyott eszközöket a szabad világ lerombolására), nem volt szükségszerű a használata. Ahhoz kellett Orbán személyisége. A Kis János által 1990-ben még „romlott fiúként” jellemzett kormányfő azonban használta, mert betegesen akarta a hatalmat. Ugyanúgy, mint mostani szövetségese, Jarosław Kaczyński, aki azonban nem személyes érdekeit, hanem elveit akarja érvényesíteni.
Orbán politikáját a hatalom és a vagyon megszerzése, gyarapítása és megtartása motiválja, számára a haszonmaximalizálás a lét minden dimenziójára kiterjedő alapelv.
Kaczyńskit semmi más nem érdekli, csak az, hogy hegemónná tegye a nemzeti-kereszténynek nevezett értékrendet. Egy varsói bérház háromszobás lakásában él, vagyonbevallását (1,5 millió forintnyi megtakarítását) senki sem kérdőjelezi meg. A legendásan puritán Kaczyński így is gazdagabb magyar kollégájánál, aki bevallottan 945 ezer forint megtakarítás mellett négymilliós hiteltartozást nyög, bár más – hol Simicska, hol Mészáros, hol Garancsi, hol Vajna, hol Tiborcz, hol apja – képében gyarapodik.
Nem minden autokrata kleptokrata, de a kleptokrata autokratára bizonyosan ráillik a jelző: romlott.
Elöl Garancsi István, Hernádi Zsolt Andy Vajna és Kaminsky Fanni az Országgyűlés ülésén, amelyen a parlament megválasztotta Orbán Viktort miniszterelnöknek 2014. május 10-én
Fotó: Beliczay László / MTI
„Pártállamból maffiaállamba”
A szociológus szerint nem Orbán személyes politikai teljesítménye a „pártállamból maffiaállamba” való visszamenet, az orbánizmust nem jobbágymentalitású magyarok vitték diadalra,
a rendszerváltó politikai elit, értelmiség nem dolgozta ki a köztársaság működésének életképes jogi kereteit.
Így akaratán kívül hozzájárult, hogy
létrejöjjön egy barbár rezsim a keresztény Európában.
Összességében úgy tűnt, a közjogi rendszer biztosítja a stabil kormányzás és a szabad politikai verseny feltételeit, de nem vették figyelembe, milyen életveszélyes kis választói többséget nagyarányú mandátumtöbbséggé alakító választási rendszer. Az emberek a liberális demokráciával azonosították az elfuserált közjogi rendszert, amely megkönnyítette a kormányalakítást, de kétharmados törvényeivel, az alkotmánybírósághoz telepített jogosítványokkal 2010 előtt megbénította a kormányzást.
A közjogi konstrukción hagyott rés nélkül
Orbán sem jutott volna előrébb a túlhatalom megszerzésében a posztkommunista térség többi akarnokánál.
Így viszont ő a lett a példaképe a világ arra fogékony politikusainak, hogy civilizációs gátlásaik levetkezésével még az Európai Unióban is minden hatalom kizárólagos birtokosává lehet válni.
Orbán Viktor és Szájer József a parlamentben 1990-ben
Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan
Ekkora hiba már hungarikum
A nagy pártokat a kisebbek rovására hizlaló szisztéma egy politikai pluralizmus terén hagyományokkal nem rendelkező országban olyan, mintha olajjal akarnánk tüzet oltani. Máshol nem is követték el ezt a hibát átalakuló országban, a relatív többségért totális hatalmat adó magyar modell páratlan.
A súlyosan aránytalan választási rendszer veszélye már 1994-ben feltűnhetett volna. 53 százalékkal alkotmányozó többséghez jutott az MSZP és az SZDSZ, a veszélyt azonban elfedte, hogy a koalíció illetlenségnek érezte túlhatalma érvényesítését.
Az 1994–98-as ciklusban volt utoljára legalább elvi lehetőség a köztársaság megmentésére, hiszen a hatalommegosztás mulya barátainak volt alkotmányozó többségük.
A koalíció még csak a veszélyeket sem azonosította, míg Orbán éppen ekkor döbbent rá, hogy a közjogi rendszer semmilyen intézményes lehetőséget ad a nagy győztes megállítására.
Romlott fiú lévén 1994-től ez a felismerés vezérelte gondolkodását, ez határozta meg politizálását. Szupertöbbség birtokában tetszés szerint alakítható alkotmányos berendezkedés – ez volt a puska a falon, és másfél évtizeden át arra készült, hogy megszerezze.
Helyrehozhatatlan hiba emberben bízni az intézmény helyett. Na, talán majd legközelebb. (24.hu)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: „…Az 1994–98-as ciklusban volt utoljára legalább elvi lehetőség a köztársaság megmentésére, hiszen a hatalommegosztás mulya barátainak volt alkotmányozó többségük…”
– CSAKHOGY…! BEÉPETT AZ AJTÓN A GAZDA, AZ SZDSZ KÉPÉBEN! BETELJESÍTENI GYORSAN A „PRIVATIZÁCIÓT”! Merthogy Horn már – már a szocializmus visszaállításának igéretével nyerte meg az antalli látványos pusztításon megrökönyödött magyarok szavazataival a választásokat. A visszarendeződés lehetősgének még azesélyét is el kellett taposni. Eltaposták. Nem kis részben Bokros ámokfutásának köszönhetően.
A mégjobban megrökönyödött magyarok ennek tapasztaltán – ’98-ban – helyzetbe hozták Döbrögit és Torgyán bohócot! A dicstelen párostól megint megundorodó magyarok – jobb híján – ismét „balra” szavaztak! A szoclib rablóhorda MÁR RAFINÁLTABBAN vitte véghez a tolvajlást Megyesitől El Qron keresztül a Libásig.
2010 – ben aztán a magyarok ISMÉT hittek a meséknek, és büntetni akarván a szoclib tolvajlást – JOBB HIJÁN SOROS – TANÍTVÁNYÁBAN látták a megmentőt. Döbrögi ekkor már tudatosan készült a teljesen szétzilált – szétlopott, gyarmati sorba lökött ország IGAZGATÓTANÁCSÁRA ZÚDULÓ UNIÓS JÚDÁSPÉNZEK BEFOGÁSÁRA!
MINDENT ENNEK RENDELT ALÁ, MINDENT ÍGY SZERVEZTETETT MEG! A kérdés csupáncsak az, hogy MIVEL KÉPES KORDÁBAN, URALMA ALATT TARTANI A HORDA POTENTÁTJAIT!
Kell hogy legyen valami rendkívül félelmetes eszköz a kezében, amivel uralja a rablóhordát!
Összességében véve az ÉS – ben megjelent írás csupán egyetlen részigazságra van kihegyezve, amiből ki van hagyva a valódi ok, ami miatt Döbrögi kezére került az ország.
A VAJDA HATALOMRA KERÜLÉSÉIG ELKÖVETETT BŰNÖK! A mértéktelen lopás! Ez volt a valódi oka az Ő Felemelkedésének! Ő pedig jól kalkulált! Onnantól kezdve MINDENT A BŐRE MENTÉSÉRE SZERVEZ!
Tákolmányozástól a választási csalások megszervezéséig.
Ám ezzel együtt is csak részbűnös ő és hordája a rendszerváltásért és az azt követő, KOLLEKTÍVEN ELKÖVETETT ORSZÁGKIFOSZTÁSBAN! A tákolmányozása az már jellemből fakadó bűncselekmény.
De hát már ’90 – ben is tudni lehetett róla és cimboráiról, hogy egy BÁRMIRE KÉPES alak! De hát akik ezt tudták, maguk is mind hasonszőrű martalócok.
Csak most mintha kezdenék megorrintani, hogy kezd betelni a pohár. Mintha kezdenék magukat mosdatgatni.
