Keserű tény: jóval kevesebb az átlagbér, mint azt hisszük
A statisztika viszonylag távol áll a realitástól.
Hónapról hónapra aktuális képet kaphatunk arról, hogy épp mennyi Magyarországon az átlagos nettó kereset, ami szinte már évek óta kiváló alapot biztosít az örömittas kormányzati kommunikációnak. A legfrissebb adatok szerint átlagosan 217 ezer forintot visz haza egy alkalmazott Magyarországon, amivel kapcsolatban sokan értetlenkednek, hogy hogyan is lehet ennyi, miközben szűkebb-tágabb környezetükben nem ez a jellemző bérszínvonal.
Értetlenkedésük nem alap nélküli, hiszen ez a 217 ezer forint valójában távol áll a realitástól. Az átlag, mint statisztikai fogalom ebben az esetben azt jelenti, hogy a nettó béreket összeadják, majd ezt elosztják a fizetésben részesülők számával. Utóbbi közel 3 millió dolgozót jelent Magyarországon, akik teljes munkaidőben legalább 5 főt foglalkoztató cégnél dolgoznak. A módszertan hibáját egy nagyon egyszerű példán keresztül szemléltethetjük.
Ha van 5 alkalmazottunk, akik közül 4-en 100 ezer forintot visznek haza, egy dolgozó pedig 1 milliót, akkor az átlagos fizetésük 280 ezer forint lesz. Holott a többség ennek a töredékéért dolgozik.
Éppen ezért a valósághoz közelebb áll a medián átlagkereset, aminek annyi a lényege, hogy sorrendbe állítják a fizetéseket, majd megkeresik a számsor középső elemét. Ez lesz az az összeg, amelynél az emberek egyik fele kevesebbet, a másik pedig többet keres.
A Központi Statisztikai Hivatal rendelkezésre álló adatok alkalmatlansága miatt nem számol ilyen mediánértéket. Az Eurostat adatbázisában ellenben találunk erre vonatkozó adatot, melynek egyetlen hibája, hogy 4 évente “került” publikálásra. A legutóbbi adat így egyelőre 2014-es, viszont erre alapozva könnyen számolhatunk egy aktuális medián átlagkeresetet, mint a valósághoz közelebb álló értéket.
2014-ben Magyarországon a bruttó medián órabér 1108 forint volt, amit 8 órával és 22 munkanappal felszorozva megkaphatjuk a havi bruttó átlagkeresetet. Ez 195 085 forint volt szemben a KSH által 2014-re közölt 237 695 forinttal. Ebből levezetve a nettók a következőképpen alakultak:
a KSH 155 690 forintot közölt,
a mediánérték viszont “csak” 127 781 forint.
Vagyis a valósághoz közelebb álló nettó kereset a KSH által közöltnél 18 százalékkal kevesebb. Ebből kiindulva számításaink szerint a júniusra vonatkozó 219 167 forintos nettó helyett sokkal inkább 179 880 forint a valósághoz közelebb álló átlagos fizetés.
A KSH által közölt statisztika torzítását jól szemlélteti a nettó bérek megyei alakulása is. A 19 megye plusz Budapest átlaga ugyanis a rangsorban a harmadik legmagasabb értek, ami a főváros szignifikánsan magasabb bérszínvonalának felhúzó hatásával magyarázható. Ha Budapestet kivesszük a képből, akkor a 215 ezer forint helyett mindössze 184 ezer forintos országos átlagot kaphatnánk, ami a rangsort nézve a megyék középmezőnyében helyezkedne el. (mfor)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: Ne feledkezzünk meg a netto bérek mögött húzódó brutto béreknek a kincstár bevételi oldalát fényező áldásos hatásáról sem. Amely kincstár hatalmas bevételeket kaszál, tömni a vízfejet! Amelynek természetesen soha – semmi nem elég!
A magyarok fele szerint nem lehet választáson leváltani a hordát
Bár a magyarok többsége még hisz abban, hogy demokráciában a legjobb élni, a magyar politikai életet illetően mély apátiába süllyedtek. Az emberek fele szerint demokratikus eszközökkel már nem lehet leváltani a Fideszt.
A választók tudják, hogy a magyar demokrácia beteg, és nem hiszik, hogy ezen demokratikus választással lehet segíteni
– röviden így lehetne összefoglalni annak a csütörtökön megjelenő kutatásnak a tanulságait, amelyet a Policy Solutions és a Friedrich Ebert Stiftung készített. A cél az volt, hogy feltárják, a sorozatban harmadik kétharmados Fidesz-KDNP-s parlamenti többséggel induló ciklusban miként vélekednek a választók a magyar demokrácia minőségéről. Az eredmény lesújtó.
Szabadság, egyenlőség, választás
A kutatás bevezetéseként arra kérték a résztvevőket, hogy mondjanak három szót vagy kifejezést arról, mit jelent számukra a demokrácia. A válaszokból kiderült, hogy
a magyarok demokrácia alatt elsősorban a politikai szabadságjogokat értik: a szabadságot, az egyenlőséget és a választásokat.
A válaszok 17 százaléka valamilyen módon a szólásszabadságra vonatkozott, de sokszor említették a sajtószabadságot is. Fontosnak tartják azt is, hogy a demokráciákban a hatalom forrása a nép, a jóléttel és a biztonsággal kapcsolatos asszociációk csak ezután következnek.
A magyar társadalom több mint fele (56 százalék) gondolja úgy, hogy a demokrácia a legjobb politikai rendszer.
Minden tizedik magyar szerint bizonyos körülmények között egy diktatúra jobb, mint a demokrácia, de a lakosság több mint negyede (27 százaléka) szerint teljesen mindegy, hogy milyen politikai rendszerben élünk.
A demokratikus elkötelezettség az MSZP és a DK szavazóinál a legerősebb, de átlagon felüli a kormánypártok és az LMP szavazói körében is. Nem meglepő módon a bizonytalanok vannak a legrosszabb véleménnyel a demokráciáról.
Az életkort tekintve a 60 évnél idősebbek vannak jó véleménnyel a demokráciáról, de a legfiatalabb korosztályban is az átlagnak megfelelő mértékben preferálják a demokráciát. A kutatás eredménye alapján minél jobban kvalifikált valaki, annál jobban hisz a demokráciában.
Míg a felsőfokú végzettségűek háromnegyede áll a demokrácia mellett, a nyolc általánost végzettek között ez az arány csak 44 százalék, ráadásul a legképzetlenebbek hasonló arányban gondolják azt, hogy az ő életük szempontjából mindegy, hogy demokrácia van vagy diktatúra.
A kérdésben megjelenik a főváros-vidék törésvonal is: a budapestiek háromnegyede tartja a demokráciát a legjobb politikai rendszernek, a vidéki városok és falvak lakói esetében az arány 49 és 53 százalék.
Az azonban, hogy a magyarok többsége a demokráciát jó dolognak tartja, még nem jelenti azt, hogy elégedettek is annak magyar változatával. Sőt:
a magyarok fele elégedetlen a demokrácia jelenlegi működésével.
Bár 44 százalékuk alapvetően pozitívan értékeli a demokrácia állapotát hazánkban, mégis mindössze minden tizedik mondja azt, hogy nagyon jó a helyzet.
Az sem meglepő, hogy a demokráciával elégedett emberek elsöprő többsége a kormánypárti szavazók közül kerül ki: a fideszesek 83 százaléka nem talál különösebb kivetnivalót a hazai politikai rendszer minőségében. Az MSZP-sek és a DK-sok a legelégedetlenebbek, de igen rossz véleménnyel vannak az LMP-sek és a jobbikosok is.
A politikusok külön törvények szerint élnek
Szűk többséggel ugyan, de a megkérdezettek elutasítják azt az állítást, hogy „Magyarországon sajtószabadság van, hiszen a média szabadon bírálhatja a kormányt”. A megkérdezettek 45 százaléka értett egyet ezzel a kijelentéssel, szemben 53 százalékkal, akik szerint a sajtószabadság ennél összetettebb fogalom.
A független sajtó eszméjében azonban nem hisz a magyarok többsége (65 százalék). Ráadásul szokatlan egyetértés mutatkozik a kormánypárti és az ellenzéki szavazók között abban, hogy nem létezik független sajtó.
Igaz, az egyetértés oka nagyon különböző is lehet, hívják fel a figyelmet a tanulmány szerzői. Míg a kormánypártiak többségükben vélhetik úgy, hogy általánosságban nincs is olyan, hogy független média, addig az ellenzékiek körében gyakori álláspont lehet, hogy az elmúlt évek átalakulásai miatt konkrétan Magyarországon nem nagyon van már ilyen.
Az információszabadság kérdésében is inkább szkeptikus a magyar társadalom: a megkérdezettek 41 százaléka vélte úgy, hogy hazánkban bárki hozzáférhet megbízható információkhoz, 54 százaléknyi válaszadó szerint viszont nem. A fideszes szavazók is megosztottak e kérdésben: 58 százalékuk értett egyet az állítással, 37 százalékuk utasította el, ami azt jelenti, hogy
még a Fidesz-szimpatizánsok jelentős része is kritikusabban figyelheti az elmúlt évek változásait a magyar médiában.
A magyar társadalom fele nem látja már biztosítottnak a tudomány függetlenségét sem hazánkban. A megkérdezettek 47 százaléka szerint Magyarországon a tudomány a politikától függetlenül működik, míg 48 pedig úgy érzi, a politika beleszól a tudományos életbe.
A megkérdezettek 59 százaléka úgy gondolja, hogy a politikusokra nem ugyanazok a törvények vonatkoznak, mint az átlagemberekre és 55 százalékuk szerint a politikusok lényegében bármit megtehetnek.
Az emberek 56 százaléka elégedetlen a kormányzati döntéshozatal átláthatóságával és az intézkedések indoklásával. Még a fideszesek egyharmada is úgy érzi, hogy nem tájékoztatják őket megfelelően a kormány döntéseinek hátteréről.
Jobb ugyanakkor az állampolgári vélemény a nemzeti konzultációkról. Szűk többségben vannak azok, akik szerint a kormány által rendszeresen lebonyolított konzultációk érdemi lehetőséget biztosítanak az állampolgároknak véleményük kifejtésében. Bár a fideszes szavazók elégedettségét (81 százalék) meg sem közelíti az ellenzéki szavazók véleménye, meglepő lehet, hogy az LMP-sek fele, az MSZP-sek és a DK-sok 36-38 százaléka is érdemi véleménykifejező eszközként tekint a konzultációkra.
Horn alatt jobb volt?
A felmérés készítői azt is szerették volna megtudni, hogy a magyarok szerint melyik rendszerváltás utáni kormány alatt volt a legjobb állapotban a demokrácia.
A legtöbben – látva a jelenlegi kormánypártok népszerűségét, nem annyira meglepő módon – a 2010 óta tartó Fidesz-kormányzást nevezték meg jó példaként, ezt követi az 1994-1998 közötti Horn-kormány, és 9-9 százalékot kapott az első Fidesz-kormány, valamint az Antall-kormány. A megkérdezettek 17 százaléka szerint egyik kormány idején sem volt jó állapotban a demokrácia.
A különböző Fidesz-kormányokról négy százalékponttal voltak jobb véleménnyel a magyarok a különböző szocialista kormányokhoz képest, amikor a demokrácia állapotáról kérdezték őket: 31 százalék nevezte meg valamelyik Orbán-kormányt, szemben a szocialisták 27 százalékával.
Érdekes azonban az eredmény pártok szerinti bontása: a fideszeseknek csak a fele tartja a 2010-től napjainkig tartó kormányzást a demokrácia szempontjából a legjobb időszaknak, minden ötödik fideszes szerint az első Orbán-kormány volt ebből a szempontból a legjobb időszak.
Vannak viszont olyan fideszesek is, akik szerint valamelyik szocialista kormány idején jobb állapotban volt a demokrácia: minden tizedik jelenlegi kormánypárti szavazó valamelyik szocialista kormányról (főleg a Horn-kormányról) volt a legjobb véleménnyel.
A jobbikosok 37 százaléka valamelyik baloldali kormány mellett tette le a voksát, a szocialisták körében még mindig a Horn-kormány iránti nosztalgia a legerősebb, de a még a DK-sok is ugyanolyan pozitívan látják Horn-korszakot, mint saját pártelnökük, Gyurcsány Ferenc miniszterelnökségét.
Az elmúlt 28 év kormányairól az LMP-seknek volt a legrosszabb véleménye: harmaduk szerint egyik kormány idején sem volt jó állapotban a demokrácia hazánkban, ám szerintük is még a Horn-kormány volt a leginkább demokratikus elkötelezettségű. A bizonytalanok az „egyik kormány idején sem” opciót választották a leggyakrabban az érvényes válaszok közül, de ha mindenképpen meg akartak nevezni valakit, akkor a leggyakrabban az Antall- és a Horn-kormányt választották.
A fiatalok fele egyáltalán nem tudott olyan kormányt megnevezni, amellyel a demokrácia szempontjából elégedett lett volna, vagy nem is válaszolt a kérdésre, és legfiatalabbaknak mindössze 14 százaléka választotta a jelenlegi kormányzatot. Ez messze a legalacsonyabb érték a különböző korosztályokat tekintve.
Az ellenzék felkötheti a gatyáját
Óriási eltérés látszik a kormánypárti és ellenzéki válaszadók között a választások szabadságáról és tisztességről szóló állítás megítélésében: a Fidesz-szavazók 8-ra értékelték a választások demokratikusságát, az ellenzékiek legfeljebb 4 pontot, a bizonytalanok pedig 4,6 pontot adtak rá.
A kutatás egyik, ha nem legfontosabb megállapítása, hogy
a magyaroknak a fele (49 százalék) nem hisz abban, hogy az Orbán-kormányt demokratikus választáson le lehet győzni,
és mindössze 36 százaléka gondolja úgy, hogy minden feltétel adott ahhoz, hogy egyszer demokratikus úton megbukjon a Nemzeti Együttműködés Rendszere.
Még a kormánypárti szavazóknak is csak a fele hisz abban, hogy a NER egyáltalán leváltható, az LMP és a Jobbik szavazói a legpesszimistábbak. A DK szimpatizánsai az egyetlen politikai közösség, ahol még többen vannak azok, akik hisznek az Orbán-kormány demokratikus bukásában.
A választók abban sem hisznek, hogy ezen segítene a választói korhatár lejjebb vitele: a megkérdezettek 73 százaléka szerint nem kell bevonni a 16 és 18 év közöttieket a döntéshozatalba.
Ez az eredmény az ellenzéki pártokat is komoly stratégiai kérdés elé állítja. Most már nem elég egy vonzó ellenzéki alternatíva felépítése, arról is meg kell győzni a választókat, hogy van értelme elmenni szavazni.
Az ellenzéki pártok előtt álló legfontosabb akadály az a mély apátia, amely szerint a Fidesz nem győzhető le demokratikus választásokon.
A bizalomvesztés már a demokratikus választók intézményét is érinti, és ha ez a bizalmatlanság tartós marad, az alacsony részvételi hajlandóság a Fidesz esélyét növeli és újabb választásokon erősítheti meg hatalmát.
A magyar társadalom jelentős része tudja, hogy a magyar demokrácia helyzete nem rózsás és elégedetlen ezzel. A kérdés az, hogy a demokrácia állapotának folyamatos romlása aktivizálja a kormánykritikus választókat, vagy lemondással vegyes passzivitáshoz vezet.
A kutatásról
Az elemzés alapjául szolgáló közvélemény-kutatás 2018. augusztus 10-18. között készült a Závecz Research közreműködésével. A személyes megkérdezéssel készült felmérés során elért 1000 fő életkor, nem, iskolai végzettség és településtípus szerint az ország felnőtt népességét reprezentálta. Az egyes pártokon – és főként a kisebb pártokon –, valamint az egyes szociodemográfiai csoportokon belüli bontások az arányok érzékeltetésére alkalmasak, ezekben az esetekben a megnövekvő hibahatár miatt a pontos számok tájékoztató jellegűek. (24.hu)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: A balrad.ru HISZI ÉS VALLJA: DEMOKRATIKUSAN IS LE LEHET VÁLTANI A DÖBRÖGISTA HORDÁT!
Ehhez viszont NÉHÁNY ALAPVETŐ DOLOG SZÜKSÉGELTETNE:
1. – A VALÓDI VESZÉLYÉRZET FÖLÉBRESZTÉSE A MAGYAROK (!) KÖRÉBEN!
2. – HITELES, ŐSZINTE, VALÓBAN NÉPKÖZTÁRSASÁG PÁRTI POLITIKAI ERŐ!
3. – MAGYARBARÁT KÜLSŐ SEGÍTSÉG!
Amíg ezek az ALAPFELTÉTELEK nincsenek meg, addig – bár elméletben a választások tisztaságának SZIGORÚ NEMZETKÖZI KONTROLL ALÁ VONÁSA MELLETT IS elkergethető lenne demokratikusan a Döbrögi-féle bűnbanda! – a leváltásuk lehetetlen.
1. – NINCS MIRE!
2. – NINCS MIÉRT!
Amíg viszont az első hármas fölsorolás nem áll össze, a helyzet AKÁR MAJDANNÁ IS ESZKALÁLÓDHAT! Annak pedig értelme végképp nincs! Ugyanakkor pedig a VÁLTOZÁS IRÁNTI IGÉNY EGYRE FOKOZÓDIK!
Mígnem VALAMI TÖRTÉNNI FOG!
Nyilvánvaló, hogy az erőszakos elkergetés komoly és ÉRTELMETLEN VÉRÁLDOZATOKKAL járna. Az is nyilvánvaló, hogy MINDEN ROSSZAT ELKERÜLHETTÜNK VOLNA, ha kihagyjuk életünkből a rendszerváltást.
SAJNOS AZ SEM A MI AKARATUNKBÓL TÖRTÉNT! Mi csak SODRÓDTUNK, SODRÓDUNK, SODRÓDNI IS FOGUNK!
Kiszivárgott: lehet, hogy idén már semmi pénzt nem kap a horda Brüsszeltől!
A Magyarország és az Európai Bizottság közötti elszámolási viták lehet, hogy idén nem zárulnak le, így későbbre csúszhatnak a brüsszeli átutalások, sőt egyes projektek lehet, hogy nem is jogosultak az uniós támogatásra – jelezte szerdán este egy névtelen európai bizottsági forrás a Reutersnek a magyar államháztartás számára kifejezetten negatív üzeneteket.
Az érzékeny brüsszeli pénzátutalási témáról korábban nem volt jellemző, hogy ilyen formában, a nyilvánosságon keresztül üzenjen az Európai Bizottság a magyar kormánynak, így a kiszivárogtatásnak mindenképpen nagy a jelentősége. A Sargentini-jelentés múlt heti elfogadása után már felhívtuk a figyelmet arra, hogy ez kihathat a Bizottság és a magyar kormány közötti, a 2014-2020-as ciklust érintő viták rendezésének idejére is (elhúzódhatnak) és a mai hír alapján úgy tűnik, hogy részben erről van szó. Ez pedig azt okozza, hogy későbbre tolódik a magyar büdzsé számára egyre fontosabbá váló brüsszeli átutalások megtörténte. A Reuters szerint a mostani fejlemény még inkább ronthatja a magyar kormány és a Bizottság között egyébként is feszült viszonyt. Ma egyébként el is indult a 7-es cikk szerinti eljárás Magyarország ellen.
A forrás jelezte: tisztában vannak vele, hogy a magyar kormány nagyon jelentős előlegeket fizetett ki Magyarországon a nyertes pályázóknak még azelőtt, hogy a nyertesek teljesítési alapú számlákat tudnának bemutatni (amit a magyar hatóságok ki tudnának küldeni Brüsszelbe, hogy a Bizottság térítse meg). Azt is jelezte:
Tudomásunk szerint a magyar oldal még nem küldte ki a számlákat (az EU-nak), hogy az térítse meg, és folyamatos az egyeztetés a szabálytalanságokról. Lehet, hogy ezeket nem sikerül idén rendezni.
A forrás azt is hozzátette: az is kérdéses, hogy bizonyos projektek teljes mértékben jogosultak-e az uniós finanszírozásra.
Az első nyolchavi államháztartási deficit rekordmagasra, 1646 milliárd forintra futott, mivel míg idehaza az uniós pályázatokra a kormány 1388 milliárd forintot kifizetett, addig Brüsszelből utólagos megtérítésként csak 183 milliárd forint érkezett. Részben ezért szeptember elején azonnali hatállyal levágta a kormány a különböző előlegek mértékét, hogy spórolni tudjon a büdzsé az ilyen jellegű kifizetésekkel, de ez nehéz helyzetbe sodorhat számos projektgazdát, akik nem így kalkuláltak. Ez volt egyébként az első olyan lépés a kormánytól, ami nyomán már az itthoni nyertes pályázók is a bőrükön kezdték érezni a tartós és kemény pénzügyi elszámolási vitákat a magyar kormány és a Bizottság között.
Mik a vitás témák?
Arról, hogy mik a vitás kérdések, ebben a nyári cikkünkben már részletesen írtunk. Röviden: a központi közbeszerzési ellenőrzési rendszerrel, a KFF-fel (és a munkák jelentős részének kiszervezésével) komoly fenntartásai voltak a Bizottságnak, hiszen a tavaly őszi mintavételes vizsgálatkor a 29 vizsgált projektből 24-nél találtak különböző közbeszerzési szabálytalanságokat. Ezek azonban anno átmentek a közbeszerzési ellenőrzési rendszeren, sőt a jelek szerint az itthoni támogatás-felhasználást független szervként ellenőrző EUTAF „kezén” is átmentek bizonyos projektek (és számlák).
Mindez azért fontos, mert a KFF, illetve az EUTAF olyan fontos szerv az egész uniós támogatás-felhasználási folyamat során, hogy ha rendszerszintű problémákat azonosítanak náluk az uniós auditorok, akkor az kihat lényegében az összes uniós programunk kifizetéseire (horizontális ügyek).
Nyáron egyébként a Miniszterelnökség jelentős átalakításokat (a kiszervezés megszüntetését) jelentette be a KFF-nél. Emellett ahogy írtuk, több, Brüsszel számára problémásnak látott Operatív Programban is fontos döntések sorozata előtt állt a kormány (bevállalja-e a Bizottság által javasolt pénzügyi korrekciót, vagy sem, így tovább vitázik és nem jut pénzéhez). Akkor úgy tűnt, hogy őszre megszülethet néhány fontos alku és így késő ősszel már akár több milliárd eurónyi támogatást is befolyhat a magyar államkasszába. A mai jelek szerint ezekben a különböző vitás ügyekben nincs egyelőre jelentős előrelépés és emiatt jött ma ez a figyelmeztetés, hogy a viták lezárása elhúzódhat, így a brüsszeli átutalások is.
Hogy érinti ez az állami gazdálkodást?
Érdemes egyébként megjegyezni, hogy még mindez előtt augusztusban a kormány egy olyan határozatot is hozott, amelyben előírta, hogy év végéig mennyi uniós támogatást kell legalább lehívni Brüsszeltől (3,1 milliárd euró), hogy a magasra futott államháztartási deficit vissza tudjon csökkenni, illetve így az év végén nézett államadósság (és így az adósságráta) se emelkedjen.
A mai fejlemény ezen pénzlehívási tervet sodorja veszélybe és így annak a veszélyét növeli, hogy az idei pénzforgalmi hiány akár 2000 milliárd forint körülig (vagy afölé) is emelkedhet, ha nem kezdi el lassítani a kormány a havonta átlagosan 150-200 milliárd forintnyi itthoni EU-s pályázati kifizetést a nyerteseknek.
Mivel a hírügynökségnek a forrás két fő irányról beszélt (elhúzódó viták miatt később utal Brüsszel, bizonyos projektek nem lesznek jogosultak uniós támogatásra), ezért ezek hatása az államháztartási hiányra és adósságra eltérő:
Az elhúzódó, jövőre átcsúszó brüsszeli átutalások nem befolyásolják az uniós módszertan szerinti (ESA2010) államháztartási hiányt, az akár jóval a GDP 3%-a alatt is lehet idén (2,4% a hivatalos terv). Ezzel szemben azonban ahogy fentebb is jeleztük: akár 2000 milliárdig, vagy afölé is nőhet a pénzforgalmi államháztartási hiány, amit meg kell finanszíroznia az államnak állampapírkibocsátások formájában. Ez amellett, hogy növelheti az állampapírpiac egyébként is látható feszítettségét, oda vezethet, hogy az év végén kimutatott államadósság magasabb lesz az eddig gondoltnál és így a GDP-arányos adósságráta is magasabb lehet, mint a tavaly év végi tény. Miután majd jövőre remélhetőleg beáramlik a sok uniós átutalás, a 2019-es pénzforgalmi államháztartási egyenleg akár masszív többletbe is átcsaphat, így akár az is előfordulhat, hogy nem kell kibocsátani adósságelemeket, sőt vissza lehet „szívni” a piacról, aminek hatására az adósságráta az idei megugrás után az eredeti pályára korrigálhat vissza.
A nem elhúzódó, hanem az ország számára véglegesen elmaradó/elvesztett források (pl. kiszorulnak az uniós finanszírozásból, vagy a pénzügyi korrekciók miatt csak egy részüket finanszírozzák) a fentiekkel ellentétben tartósan megemelik mind a pénzforgalmi, mind az uniós módszertan szerinti eredményszemléletű deficitet, illetve az államadósságot és az adósságrátát is. Mivel azonban ezen projektek volumenéről nem jelzett semmit a forrás, így konkrét számításokat egyelőre nem lehet végezni. – írja a portfolio.hu
-Hogy mekkora nagy baj lehet a júdáspénzek visszatartásából, vagy esetleges elmaradásából?
HÁT NAGY BAJ LEHET!
A HVG tegnapi cikke szerint Mekkmester riadót fújt!
„Matolcsy György a kormány orrára koppintott
Kiköltekeztek a minisztériumok, elszállt az államháztartási hiány.
Szigorúbb költségvetési gazdálkodást kér a kormánytól a Költségvetési Tanács. A Zoom.hu által kiszúrt határozatban azt írja, az államháztartási hiánycél teljesíthetőségével lehet gond. Július végén az államháztartás hiánya 1420,5 milliárd forint volt – ami az egész évre engedélyezett 1360,7 milliárd forint 104 százaléka volt. Azóta kiderült, hogy augusztusban tovább nőtt a hiány. A Költségvetési Tanács ezért dokumentumában, amelyet Kovács Árpád és Matolcsy György jegyez, azt az előrejelzést adta, hogy „a pénzforgalmi hiánycél teljesülését jelentős mértékű kockázatok övezik”.
A hiány egyik oka az uniós támogatások elmaradása. Az első félévben a kormány 800 milliárd forinttal több uniós támogatást fizetett ki, mint amennyit az Európai Bizottság átutalt.
A Tanács szerint a hiány nemcsak ezért szállt el, hanem a minisztériumi költések vártnál nagyobb növekedése miatt is. A tárcák ugyanis időarányosnál jóval többet költöttek bérekre és saját költségekre – ezen a téren a második félévben nagyobb szigort javasol a kormánynak a Költségvetési Tanács.
A testület szerint a piacok és az Európai Bizottság által figyelt eredményszemléletű hiány teljesítésével is problémák lehetnek – annak ellenére, hogy ezt a mutatót nem befolyásolja brüsszeli pénzek elmaradása. A kormány eredetileg a bruttó hazai termék (GDP) 2,4 százalékában szabta meg ezt a hiányt, ennek eléréshez a Tanács szerint
szükség van a kiadások erőteljes kézben tartására, különösen a központi költségvetési szervek esetében.
(HVG)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: Jelek szerint a Sargentini-jelentés CSAK EGY JÓL MEGKOMPONÁLT KIVÉGZÉSI JELENET FÖLVEZETŐ EPIZÓDJA VOLT. Tudta/tudja azt Brüsszel, hogy a 7. cikkely úgysem vitelezhető ki. Hát a megtorlása a bűnnek legyen a bűnre csábítás tárgyának – A JÚDÁSPÉNZEKNEK – a jegelése! Ezzel aztán Brüsszel Döbrögi Achilles-inát kezdte el nyiszabolni, átruházva a torokelvágás gyönyörérzetének jogát a vajdaság „választóira”!
Merthogy a júdáspénzek megvonása – mondjuk akárcsak fél évre is – Döbrögisztán legatyásodott tömegeit fogja nyomni. Október, november, december, január, február, március, április. HÉT KEMÉNY HÓNAP A MÁJUSI EP.-választásokig. Közben egy ínséges időszak, a tél is…
HA bejön Brüsszel terve, a bolondhónapra – áprilisra – Döbrögiből sok-sok hordafan kiábrádulHAT! Akár még a horda ellen is forduHATnak! Akkor pedignincs az a nemmzetthy konzultáió meg EDDIG JÓL BEVÁLT parasztvakítás, ami hatásos lenne. Könnyen előfordulhat, hogy az Unió Erős Vezíre cím helyett az Unió MEGTŰRTJE lesz vajdánk, akit a legfrissebb hírek szerint már nem akarnak olyan nagyon kiebrudalni a Néppártból. Csak megfegyelmezni! Hiszen jó gyerek Ő, csak kicsit rossz fiú!
HA bejön a brüsszeli mestererv, Döbrögi kezes bárányként fog viselkedni! LÁTVÁNYOSAN FOGJA SZOGÁLNI AZ UNIÓ ÜGYÉT! Továbbra is mint Döbrögisztán vajdája!
Igen ám! De mivel fogja majd hülyíteni a tömegesen fölbukkanó migráncsok miatt rettegő híveit?
Ez a variáció pedig az álellenzéknek kedvez. A következő Dagonya „választásokon”! Amelyek legalább annyira lelkes kiszolgálói az Unió Ügyének, mint Döbrögi vajda.
A JÚDÁSPÉNZEKRE UTAZNAK AZOK IS!
Nekünk meg már teljesen mindegy! Nekün csak a hülyegyerek-szerepet osztották ki! Azt játsszuk hatalmas műélvezettel.
Szeptember közepén zajlott le a „zemsztvók és városok személyiségeinek” kongresszusa. Ezen a kongresszuson új „pártot” alapítottak, Központi Bizottsággal az élén és helyi szervekkel a különböző városokban. A kongresszus „programot” fogadott el, meghatározta a „taktikát” és külön kiáltványt dolgozott ki, amellyel ennek az újsütetű „pártnak” a néphez kell fordulnia. Szóval, „a zemsztvók és városok személyiségei” megalapították saját pártjukat.
Kik ezek az úgynevezett „személyiségek”, hogyan hívják őket?
Liberális burzsoák.
Kik a liberális burzsoák?
A vagyonos burzsoázia tudatos képviselői.
A vagyonos burzsoázia — engesztelhetetlen ellenségünk, gazdagsága a mi szegénységünkön alapul, öröme — a mi bánatunkon. Világos, hogy tudatos képviselői esküdt ellenségeink lesznek, akik igyekeznek majd tudatosan szétzúzni bennünket.
Megalakult tehát a nép ellenségeinek „pártja”, amely a néphez szándékozik fordulni kiáltványával.
Mit akarnak ezek az urak, miért szállnak síkra kiáltványukban?
Nem szocialisták, gyűlölik a szocialista mozgalmat. Ez azt jelenti, hogy megszilárdítják a polgári rendet és életre-halálra harcolnak a proletariátus ellen. Ezért fogadják őket polgári körökben nagy rokonszenvvel.
Nem is demokraták, gyűlölik a demokratikus köztársaságot. Ez azt jelenti, hogy megszilárdítják a cári trónt, és ádázul harcolnak a sokat szenvedett parasztság ellen is. Ezért „kegyeskedett” II. Miklós megengedni gyűléseiket és ezért adott nekik engedélyt arra, hogy „párt”- kongresszusukat összehívják.
Csak kicsit akarják megnyesni a cár jogait, de ezt is azzal a feltétellel, hogy ezek a jogok a burzsoázia kezébe mennek át. Mert hiszen a cárizmusnak — az ő véleményük szerint — feltétlenül meg kell maradnia, mint a vagyonos burzsoázia megbízható támaszának, amelyet felhasznál a proletariátus ellen. Ezért mondják „alkotmánytervezetükben”, hogy „a Romanovok trónjának érintetlennek kell maradnia”, vagyis szűkkeblű alkotmányt akarnak, korlátolt monarchiával.
A liberális burzsoá uraknak „semmi kifogásuk sincs” az ellen, hogy a nép is kapjon választójogot, de csak azzal a feltétellel, hogy a népi képviselőház felett ott ülésezik a gazdagok háza, amely feltétlenül igyekezni fog helyesbíteni és érvényteleníteni a népi képviselőház határozatait. Ezért mondják programjukban: „két házra van szükségünk”.
A liberális burzsoá urak „nagyon fognak örülni”, ha megadják a szólás-, sajtó- és egyesülési szabadságot, fontos csak az, hogy korlátozzák a sztrájkszabadságot. Ezért fecsegnek annyit „az ember és a polgár jogairól”, a sztrájkszabadságról azonban semmi értelmeset sem mondanak, hacsak azt nem számítjuk, hogy farizeusi módon holmi „gazdasági reformokról” gügyögnek.
Ezek a furcsa urak nem zárják ki kegyeikből a parasztságot sem — „nincs semmi kifogásuk” az ellen, hogy a földesúri földek a parasztok kezébe menjenek át, de azzal a feltétellel, hogy a parasztok megváltják ezeket a földeket a földbirtokosoktól és ne „ingyen kapják”. Lám, milyen jók ezek a gyász- „kiválóságok”!
Ha megérik mindezeknek az óhajoknak a teljesülését, ennek eredményeképpen a cár jogai a burzsoázia kezében lesznek és a cári önkényuralom fokozatosan átalakul a burzsoázia önkényuralmává. Ide húznak bennünket a „zemsztvók és városok személyiségei”. Éppen ezért rettegnek még álmukban is a népi forradalomtól és beszélnek annyit „Oroszország lecsendesítéséről”.
Ezek után nem csodálatos, hogy ezek a balsikerű „személyiségek” nagy reményeket fűztek az úgynevezett Állami Dumához. Mint ismeretes, a cári Duma a népi forradalom tagadása, és ez nagyon előnyös a mi liberális burzsoáinknak. Mint ismeretes, a cári Duma ad „bizonyos” működési teret a vagyonos burzsoáziának és erre liberális burzsoáinknak nagy szüksége van. Ezért építik egész „programjukat”, egész tevékenységüket arra a számításra, hogy a Duma fennáll — a Duma bukásával elkerülhetetlenül összeomlik minden „tervük” is. Ezért félnek a Duma bojkottjától, ezért tanácsolják, hogy menjünk be mi is a Dumába. „Nagy hiba lesz, ha nem veszünk részt a cári Dumában” — mondatják vezérükkel, Jakuskinnal. És ez valóban „nagy hiba” lenne, de kinek a szempontjából: a nép vagy ellenségei szempontjából — ez itt a kérdés.
Mi a cári Duma rendeltetése, mit mondanak erről a „zemsztvók és városok személyiségei”?
„. . . A Duma első és fő feladata — magának a Dumának az átalakítása” — mondják kiáltványukban… „Az ősválasztóknak kötelezniök kell a választókat, hogy azokra a jelöltekre szavazzanak, akik elsősorban át akarják alakítani a Dumát” — mondják ugyanott.
Miben áll hát ez az „átalakítás”? Abban, hogy a Dumának „döntő szava legyen a törvények kidolgozásában… és az állami bevételek és kiadások megvitatásában… és legyen joga ellenőrizni a miniszterek tevékenységét”. Vagyis, a választóknak elsősorban a Duma jogkörének kiterjesztését kell követelniök. Ez tehát a Duma „átalakítása”. Kikerül a Dumába? Nagyobbrészt a nagyburzsoázia. Világos, hogy a Duma jogkörének kiterjesztése a nagyburzsoázia politikai erősödését jelenti. És lám, a zemsztvók és városok „személyiségei” azt tanácsolják a népnek, hogy a liberális burzsoákat válasszák meg a Dumába és elsősorban azzal bízzák meg őket, hogy segítsék elő a nagyburzsoázia megerősödését! Lám, elsősorban és leginkább arról kell gondoskodnunk, hogy sajátmagunk erősítsük ellenségeinket — ezt tanácsolják nekünk most a liberális burzsoá urak. Meglehetősen „baráti” tanács, mondhatom! És a nép jogai, ki fog azokról gondoskodni? Ó, mondanunk sem kell, a liberális burzsoá urak nem feledkeznek meg a népről. Azt ígérik, hogy amikor bejutottak a Dumába, amikor megerősödtek abban, jogokat követelnek majd a nép számára is. És ilyen farizeuskodás segítségével remélik a zemsztvók és városok „személyiségei” céljukat elérni. . . Ezért tanácsolják hát, hogy elsősorban a Duma jogkörét terjesszük ki…
Bebel azt mondotta: amit az ellenség tanácsol nekünk, az ránk nézve káros. Az ellenség ezt tanácsolja: vegyetek részt a Dumában — világos, hogy a Dumában való részvétel káros ránk nézve. Az ellenség azt tanácsolja: terjesszétek ki a Duma jogkörét — világos, hogy a Duma jogkörének kiterjesztése káros ránk nézve. Megingatni a Duma iránti bizalmat és megszégyenítem a Dumát a nép szemében — ezt kell tennünk. Nem a Duma jogkörének kiterjesztése, hanem a nép jogkörének kiterjesztése — ez az, amire szükségünk van. És ha azon kívül ez az ellenségünk mézes-mázos beszédeket mond nekünk és holmi „jogokkal” kecsegtet — ez azt jelenti, hogy kelepcét állít nekünk és velünk akar magának erődöt építtetni. Jobbat nem is várhattunk a liberális burzsoáktól.
De mit szólnak az olyan „szociáldemokratákhoz” — vannak ilyenek —, akik a liberális burzsoák taktikáját hirdetik nekünk? Mit szólnak a kaukázusi „kisebbséghez”, amely szóról-szóra ismétli ellenségünk alattomos tanácsait? A kaukázusi „kisebbség” például ezt mondja: „Szükségesnek tartjuk az Állami Dumában való részvételt” (lásd „Második konferencia”, 7. old.). Pontosan úgy, ahogy a liberális burzsoá urak „szükségesnek tartják”.
Ugyanez a „kisebbség” tanácsolja nekünk: „Ha a bulügini bizottság… a képviselőválasztás jogát kizárólag a vagyonosoknak adja meg, be kell avatkoznunk ezekbe a választásokba és forradalmi úton kényszerítenünk kell a választókat, hogy válasszák meg a haladószellemű jelölteket és a Zemsztvó-nagygyűlésen követeljék az Alkotmányozó Gyűlést. Végül minden eszközzel. . . kényszerítenünk kell a Zemsztvó-nagygyűlést, hogy hívja össze az Alkotmányozó Gyűlést vagy, hogy kiáltsa ki magát annak” (lásd „Szociál-Demokrát” 1. sz.). Vagyis, még ha kizárólag a vagyonosoknak lesz is választójoguk, még ha a Dumában kizárólag vagyonosok gyűlnek is össze — akkor is azt kell követelnünk, hogy a vagyonosok e gyűlésének adják meg az Alkotmányozó Gyűlés jogait! Ha megnyirbálják is a nép jogait, akkor is arra kell törekednünk, hogy mennél szélesebben terjesszék ki a Duma jogkörét! Mondanunk sem kell, hogy a „haladószellemű küldöttek” választása üres szó marad, ha a választójogot kizárólag a vagyonosok fogják megkapni.
Mint fentebb látták, ugyanezt hirdetik a liberális burzsoák is.
Két eset lehetséges: vagy a liberális burzsoák mensevizálódtak, vagy a kaukázusi „kisebbség” liberalizálódott.
Akár így, akár úgy, kétségtelen, hogy a liberális burzsoák újsütetű „pártja” agyafúrtan helyezi el kelepcéjét… Összetörni ezt a kelepcét, pellengérre állítani, kíméletlenül harcolni a nép liberális ellenségei ellen — erre van most szükségünk.
„Proletariátisz Brdzola” („A Proletariátus Harca”) 12. sz. 1905. október 15. Aláírás nélkül.
Az eredeti nyelve: grúz. (idézet: – Sztálin Művei 1. kötet – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Ma már 2018 szeptember 20. csütörtök van. Rohan az idő!
Lassan letelik ez az esztendő is! Az évből már csak 102 nap van hátra. (Szökőévben eggyel több)
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Friderika, Eponin, Euszták, Federika, Filip, Filippa, Frida, Fülöp, Zsuzsa, Zsuzsanna, Zsuzsánna, Zsuzska nevű kedves olvasóit.
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
Szeptember 20 – án IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)
Mától hatályos Valcman Nyalókakirály döntése. Maradék-Ukrajna immár nem szerződése foglalt barátja Oroszországnak, nem is partnere, és nem is működik vele együtt.
A dokumentum szerint a kiadvány közzétételének napján, azaz szeptember 19-én lépett hatályba.
A rendeletet Nyalókakirály szeptember 17-én körmölte alá.
Oroszország külügyminisztériuma mély sajnálatát fejezte ki e döntés miatt, és pusztítónak nevezte.
Az ENSZ emberi jogi megfigyelő missziója ma közzétette a donbasszi háború civil áldozatainak becsült számát. 3035 fő. Köztük 144 gyermek. EZEK MIND MEGHALTAK! A SÚLYOS sebesültek számát a jelentés 7-9 ezerre becsüli.
MINDEZ EURÓPÁBAN!
Valcman Nyalókakirály is mérleget tett közzé. A kijevi statisztikák szerint a Donbassz elleni ostromok során eddig 2911 whytézze harapott fűbe. Ez pedig még szörnyűbbé teszi a civil áldozatok statisztikáját. Még akkor is, ha tudjuk: a valcmani statisztika kb. olyannyira hihető, mint a KSH bérnövekmény jelentései.
Donbassz frontjain a helyzet továbbra is…-változatlan.
A DNR-frontszakaszon sincs változás.
Legfeljebb annyi, hogy ma az ENSZ-sebesültstatisztikájába újabb két rovást be lehet húzni. Egy civil Jaszinovatajában, egy másik Szahankában sebesült meg.
Egyikük sem korcsmai duhajkodás közben.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Hétfőn „adáshiba”, kedden a géplelövés miatt maradt el a szíriai összefoglaló. Így aztán a torlódás hatalmas, ami miatt csak a leglényegesebb eseményeket említjük.
Hétfőn Szocsiban az orosz államfő fogadta Kardigan Szultánt! Idlib latorrezervátum sorsát hányták-vetették meg. KARDIGAN MEGMENTETTE IDLIB MARTALÓCAIT!
Megállapodtak ugyanis abban, hogy a likvidálásuk helyett „demilitarizált gyűrűvel” veszik őket körül. Ennek értelmében a bűnbandák 15-20 kilométerre a jelenlegi érintkezési vonalaktól vissza kell hogy vonják nehézfegyvereiket a latorrezervátum balsejébe. Ennek teljesítési határideje jövő hónap közepe. A műsor végrehajtását Törökország felügyeli, KÖZÖSEN AZ AN-NUSRA BANDÁVAL!
Egyelőre NINCS MECHANIZMUS KIDOLGOZVA ARRA AZ ESETRE, hogy mi lesz akkor, ha martalócék vonakodnak.
Az egyezség állítólag elnyerte Damaszkusz tetszését is. Staffan de Mistura ENSZ-főqrátor majd’ cigánykereket vetett örömében a megállapodás hallatán. Teheránban Mohammad Javad Zarif iráni külügyminiszter Allahhoz fohászkodva dicsérte a diplomácia gépezetének működőképességét.
Szergej Sojgu sóhajtott egyet, és megigérte: nem lesz nagyobb orosz latorirtó művelet Idlibben. A Szultán pedig diadalmasan hazatért udvarába.
Este aztán megtörtént az izraeli légicsapás és az orosz repülőgép „baráti tűzzel” való lelövése. Az eset körüli vihar részletei pedig úgy-ahogy ismertek.
Tegnap délután Dmitrij Peszkov a Kreml sajtószolgálatának vezetője be is jelentette: Oroszország a géplelövéstől függetlenül kezeli az Idlibről szóló megállapodást. Azt már ma délután közölte Peszkov, hogy a géplelövés miatt „nem volt közvetlen kapcsolatfelvétel Putyin és Aszad között, mert ez katonai-szakmai kérdés, amit a két ország védelmi minisztériumai tárgyalnak ki.”
A géplelövetési-ügy miatti „nagyon kemény hangvételű orosz megnyilvánulások” miatt aggódik az izraeli sajtó. Nagyjából egységesen jutnak arra a következtetésre, hogy Izrael valószínűsíthetően a közeljövőben arra kényszerül, hogy korlátozza katonai tevékenységét Szíriában és „legfeljebb nyilvánosan duzzoghat a történtek miatt”. De azt is csak halkan és óvatosan, mert tetten érték hogy trükközött.
Mindenesetre Iblibben mindezidáig nem történt sem „himataki-vegyitámadás”, sem pedig provokáció.
Ma az orosz elnök és a Lápi Lotyó telefonoztak egymás között. Vlagyimir Putyin tájékoztatta a kanzlerinát a Kardigannal való megállapodásról. Führerina boldog és elégedett!
Itt tartunk most! Komoly érdemi harctevékenységről hírek nem érkezn(t)ek. Ha voltak is, az egyéb történések árnyékában elvesztek/elvesznek.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
A propagandagépezet részeként a megyei lapok központilag szavazást is indítottak: az olvasók elmondhatják a véleményüket a Sargentini-jelentésről (enyhén sugalmazott formátumúak a válaszok). A propagandagyárban nyilván másra számítottak, de a szavazatok jelenleg így állnak:
Kattintson a nagyobb méretért
Elég nagy hoppácska. Ráadásul az is lelepleződött, hogy mivel minden portálon ugyanaz az eredmény, és ez nem lehet véletlen, nem egy-egy megye külön eredményét láthatjuk, hanem országos összegzést – ez sehol nincs feltüntetve. Nyilván nagy hatású lett volna, ha minden szavazás dörgő hangon elítélte volna a jelentést, most viszont az ellenkezője igazodott be.
Ez tehát a nép hangja – amire a kormány mindig szívesen hivatkozik, legalább is ha a sajátjával egyezik. (HVG)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: Nna itt aztán van bőven választási lehetőség! A direkt IGEN! – és a NEM! – arányok pedig itt is a dagonyai „választások” kétharmadára lettek kalibrálva, de VALAKI rontott!(?) Így jön össze „A” JELENTÉS MELLETTI KÉTHARAD! Az első két kérdés alapján! De még a harmadik-negyedik számárvezetővel sem közelítenek még az egálhoz sem! (Mindenesetre a NEGYEDIK KÉRDÉS a leg logikusabb, és a leginkább támogatható!)
Persze VAN IDŐ korrigálni! Ha pedig minden kötél szakad, igénybe veszik majd Pálfy Iluska szagértelmét! Összesítésileg. Mert ki kell annak jönnie!
