Nem lehetünk büszkék arra, ami kiderült a magyar egészségügyről
Hiába járnak a magyarok sokat orvoshoz, ha egyszer alig van pénz az egészségügyre. Kétszer annyi magyar hal meg 65 éves kora előtt, mint az EU-átlag, a rákos halálozások listáján pedig az egész EU-ban mi állunk a legrosszabbul.
Kétszer annyi magyar hal meg 65 éves kora előtt, mint az EU-átlag – állapította meg az OECD és az Európai Bizottság jelentése. Az európai egészségügyről szóló kiadvány szerint ennyire rosszul rajtunk kívül csak Bulgária és Litvánia áll.
A születéskor várható élettartam Magyarországon 76 év volt a felmérés készítésekor. Ennél rosszabb mutatót csak Romániában, Litvániában, Bulgáriában és Lettországban mértek.
Ugyan sokan halnak meg fiatalon, de a 65 évnél idősebbek között is nagy a különbség: az a magyar férfi, aki diplomásként éri meg a 65. születésnapját, négy évvel hosszabb életre számíthat, mint az, aki nem végzett egyetemet. A kevésbé képzetteket főleg a szív- és érrendszeri betegségek fenyegetik.
A rák ugyan csak a második leggyakoribb halálok Magyarországon, de így is a mienk az az ország, ahol arányaiban a legtöbben halnak meg daganatos betegség miatt.
Az öngyilkosságok listáján viszont leértünk a harmadik helyre. Korábban évtizedekig nálunk volt egész Európában a legtöbb öngyilkosság a lakosság számához képest, de most már nem csak Litvánia, hanem Szlovénia is megelőzi Magyarországot.
Nem lehetünk büszkék arra, hogy a 15 éves magyar lányok 34, az ugyanilyen idős fiúk 41 százaléka életében legalább kétszer volt már részeg. A fiúka adata a legrosszabb az egész EU-ban, a lányoké a második legrosszabb.
Az állam eközben nem igazán segít: az EU-ban nálunk a nyolcadik legalacsonyabb az egy főre jutó egészségügyi kiadás. Ráadásul mi az uniónak ahhoz a negyedéhez tartozunk, ahol csökkent az egészségügyre fordított pénz aránya a GDP-hez képest.
Pedig az adatokból az is kiderül: az egész EU-ban a magyarok járnak legtöbbet orvosokhoz. De hiába, ha a kórházi felszereltség nem jó: az unióban nálunk van a lakosság arányában a legkevesebb MRI- és CT-gép.
Ami viszont egyértelmű pozitívum: az oltásellenes lobbi nem eredményes Magyarországon. A vizsgált időszakban sem himlőt, sem szamárköhögést nem találtak az országban. (HVG)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: „…mi az uniónak ahhoz a negyedéhez tartozunk, ahol csökkent az egészségügyre fordított pénz aránya a GDP-hez képest…”
– Ez az idézet hűen tükrözi a lényeget. A GDP egy kettős könyvelés. Vajdaságban a fizikai teljesítményt, gyarmatosítóéknál a realizált profitot tükrözi.
Mivelhogy a kettő nem egy térségben koncentrálódik, hatásai kiválóan láthatók.
Az eredményei – ITT Döbrögisztánban – pedig IGAZÁN LÁTVÁNYOSAN JELENTKEZNEK IS!
A törvénymódosítás értelmében a munkaidőkeret, ami meghatározza, hogy mennyi a teljesítendő munkaidő egy adott időszakban, egy évről három évre nyúlna. Ez annyit jelent, hogy a ledolgozott túlórákért járó pihenőnapokkal a munkáltatónak nem egy éven, hanem három éven belül kellene csak elszámolnia, ami azt eredményezné, hogy a munkavállalók nem tudnák követni, elszámolja-e a munkáltatójuk az összes túlórájukat.
Emellett a módosítás 300 óráról 400 órára emeli az egy éven belül kérhető túlóraszámot, és a megszakítás nélküli, a több műszakos vagy az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalók számára csupán havi egy pihenőnapot ír elő.
A javaslat egyéni módosító indítvánnyal került újra a parlament elé, a szakszervezetek és több ellenzéki párt is felháborodott közleményekben fejezte ki az ezzel kapcsolatos nézeteit.
A Magyar Szakszervezeti Szövetség szerint a módosítás azt jelentené, „hogy az érintetteket négy hétig reggeltől estig munkára kötelezhetnék”, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti szövetsége (VDSZ) pedig azt üzente az indítványt előterjesztő Kósa Lajosnak és Szatmári Kristófnak, hogy próbálják ki, milyen néhány feszített műszakot végigdolgozni egy gumigyárban.
A DK szerint a „kormány ismét a nehéz sorsú embereken akarja megspórolni mások luxusfizetéseit”, az MSZP szerint „nem a kötelező robot elrendelésére van szükség, hanem a munka törvénykönyvének átalakítására, és a fizetések komoly emelésére”, az LMP szerint pedig a „Fidesz új javaslata kényszer-ingyendolgoztatást jelent”.
Csütörtökön a Fidesz is reagált a törvénymódosítási javaslat körüli megszólalásokra az „A Fidesz azt javasolja, hogy aki többet akar dolgozni és keresni, az megtehesse, ne legyen ezelőtt bürokratikus akadály” című közleményükben.
„A Fidesz-frakció ellenzéki véleményekre reagáló, az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében azt írta: a magyar gazdaság jól teljesít, az ország tartós növekedési pályára állt, egyre többen dolgoznak, nőnek a bérek, és úgy látják, hogy sokan szívesen dolgoznának még többet. „Ez elől szeretnénk lebontani a bürokratikus akadályokat, hiszen ez a munkahelyteremtés kormánya” – fogalmaztak”
– áll az MTI híradásában.
Tehát a munkavállalói jogok súlyos csorbítása a kormánypárt szerint teljesen rendben van, mert „sokan szívesen dolgoznának többet”. (merce)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: „…a magyar gazdaság jól teljesít, az ország tartós növekedési pályára állt, egyre többen dolgoznak, nőnek a bérek, és úgy látják, hogy sokan szívesen dolgoznának még többet. „Ez elől szeretnénk lebontani a bürokratikus akadályokat, hiszen ez a munkahelyteremtés kormánya…”
– Ilyen mérvű hazugságözön és cinizmus – nyugodtan kijelenthetjük – VILÁGCSÚCS!
Azt már rendszerváltás óta TUDJUK, hogy a magyar az egy mazochizmusra különösen hajlamos nép. Ezt mesterien ismerte föl a döbrögista horda, és káprázatos ügyességgel építi bele napi dicsőségjelentéseinek kampányözönébe.
AZ ISTENADTA NÉP PEDIG NEM KÉRDEZ VISSZA!
Az Istenadta magyar nép vidáman dalolva menetel a szakadék széléig, és boldog kacarászással veti magát a pusztító mélységbe. Utolsó erejével, hiszen a munka frontján már kiadta magából amit ki tudott adni.
Ha ez után a hordanyilatkozat után vajdaság népe még nyugodtan leül a tévéje elé, bátran kijelenthetjük: MEGÉRDEMLI A SORSÁT! EZ A NÉP TÖBBET, JOBBAT, SZEBBET NEM ÉRDEMEL!
Az események peregnek. Koalíció koalíció után alakul, megtorlások a fronton, megtorlások a hátországban, ám mind ennek „semmi haszna”, mert napjaink legveszedelmesebb kelevénye, az országban uralkodó általános bomlás, most is tovább fokozódik és egyre fenyegetőbb jelleget ölt.
Az ország az éhínség küszöbén áll. Kazán és Nyizsnyij-Novgorod, Jaroszlávl és Rjazán, Harkov és Rosztov, a Donyec-medence és a Központi iparvidék, Moszkva és Petrográd, a front és a közvetlen hátország és megannyi más hely súlyos élelmezési válsággal küzd. Már éhséglázadások kezdődtek, amelyeket az ellenforradalom ügynökei egyelőre ügyetlenül használnak ki.
„A parasztok nem adnak kenyeret” — panaszkodnak mindenünnen.
De a parasztok nem „butaságból” „nem adnak kenyeret”, hanem azért, mert nem hisznek többé a kormányban, nem akarnak többé „segíteni” neki. Márciusban és áprilisban a parasztok bíztak a Szovjetekben, és rajtuk keresztül a kormányban is, és a város, éppúgy, mint a front, bőségesen el volt látva kenyérrel. Most azonban elveszítik hitüket a kormányban, amely a földesurak kiváltságait oltalmazza — és eltűnt a kenyér. A parasztok tartalékolják a gabonát és inkább kivárják a „jobb időket”.
A parasztok nem rosszakaratból „nem adnak kenyeret”, hanem azért, mert nincs mire becserélniök azt. A parasztnak kartonra, lábbelire, vasra, petróleumra, cukorra van szüksége, de ezekből a cikkekből igen keveset kap; annak pedig nincs értelme, hogy gabonáját papírpénzre cserélje be, mert a papírpénz nem pótolja az iparcikkeket és azon kívül értéke is egyre csökken.
Már nem is beszélünk a közlekedés „ziláltságáról”, hiszen a közlekedés amúgy is túlságosan fejletlen ahhoz, hogy a frontot és a hátországot egyformán ellássa.
Mindez, kapcsolatban a szakadatlanul tartó mozgósítással, mely a falutól elvonja a legjobb munkaerőt és a vetésterület csökkenésére vezet — elkerülhetetlenül élelmezési válságot idéz elő, amitől egyformán szenved mind a hátország, mind a front.
Ugyanakkor fokozódik és terjed az ipari bomlás, ami szintén kiélezi az élelmezési válságot.
A szén- és olaj-„éhség”, a vas- és gyapot- „válság”, melynek következtében leállanak a textil, a vasipari és egyéb üzemek — mindez ismerős jelenség, amely az ipari bomlás, a tömeges munkanélküliség és áruhiány veszélyével fenyegeti az országot.
Nemcsak az a baj, hogy a gyárak, amelyek főként a háborúra termelnek, egyidejűleg nem tudják ugyanolyan mértékben kielégíteni a hátország szükségleteit is, hanem arról van szó, hogy ezeket az „éhségeket” és ezeket a „válságokat” a tőke élezi ki mesterségesen, vagy azért, hogy emelje az árakat (spekuláció!), vagy azért, hogy megtörje a drágaság miatt béremelést követelő munkások ellenállását (a tőkések amerikázása!), vagy hogy munkanélküliséget idézzen elő a gyárak bezárása útján (kizárások!) és a munkásokat kétségbeesett kitörésekbe sodorja, ami lehetővé tenné, hogy „egyszersmindenkorra” véget vessen a munkások „mértéktelen követeléseinek”.
Közismert tény, hogy a Donyec-medence szénipari vállalkozói szándékosan csökkentik a termelést és ezzel munkanélküliséget idéznek elő.
Közismert tény, hogy a Káspi-tengerentúli határvidék gyapottermesztői, akik „gyapotéhségről” kiabálnak, milliónyi gyapottartalékot rejtegetnek spekuláció céljából. Barátaik pedig, a textil gyárosok, akik élvezik e spekuláció gyümölcseit, hiszen maguk szervezik azt, álszenteskedve gyapothiány miatt siránkoznak, becsukják a gyárakat, fokozzák a munkanélküliséget.
Mindenki emlékezik még Rjabusinszkij fenyegetésére, hogy az „éhség és a nyomor csontkezével” kell „torkonragadni” a forradalmi proletariátust.
Közismert tény, hogy a kapitalisták nem érték be szavakkal, hanem már áttértek a tettek mezejére, kierőszakolták Petrográd és Moszkva tehermentesítését és számos gyár bezárását.
Az eredmény: az ipari élet fenyegető megbénulása és a teljes áruhiány veszélye.
Már nem is beszélünk Oroszország mostani súlyos pénzügyi válságáról. Az az 50—55 milliárd rubeles adósság, amely után évente hárommilliárdnyi kamatot kell fizetni a termelőerők általános hanyatlása mellett, eléggé félreérthetetlenül tanúskodik az orosz pénzügyek súlyos helyzetéről.
Ezt az általános képet csak kiegészítik a fronton elszenvedett legutóbbi „balsikerek”, amelyeket valakinek a hozzáértő keze oly sikeresen kiprovokált.
Az ország feltartóztathatatlanul példátlan katasztrófába rohan.
A kormány, amely rövid idő alatt ezer és egy megtorló intézkedést hozott, de nem adott egyetlenegy „társadalmi reformot” sem, teljesen képtelen arra, hogy kivezesse az országot a halálos veszedelemből.
Sőt. A kormány, amely egyrészt az imperialista burzsoázia akaratát teljesíti, s másrészt nem kívánja nyomban feloszlatni a „Szovjeteket és a Bizottságokat”, egyaránt elégedetlenséget kelt a jobboldalon és a baloldalon.
Egyfelől: az imperialista klikk, élén a kadetokkal, bombázza a kormányt és a forradalom ellen „erélyes” rendszabályokat követel tőle. Puriskévics, aki a napokban nyilatkozott a „főkormányzók” „katonai diktatúrájának” és a „Szovjetek letartóztatásának” szükségességéről, csak nyíltan fejezte ki a kadetok vágyait. Őket támogatja a szövetséges tőke is, amely a rubel tőzsdei árfolyamának erős csökkentésével nyomást gyakorol a kormányra és parancsolólag követeli: „Oroszország harcoljon, és ne fecsegjen” („Daily Express”, lásd „Russzkaja Vólja”, augusztus 18-i szám).
Minden hatalmat a hazai és szövetséges imperialistáknak — ez az ellenforradalom jelszava.
Másfelől: a földtelenségre és munkanélküliségre kárhoztatott, megtorlásokkal és halálbüntetéssel sújtott munkások és parasztok széles tömegeiben mélyenjáró elégedetlenség gyülemlik fel. A petrográdi választások, amelyek megrendítették a megalkuvó pártok erejét és tekintélyét, különösen világosan tükrözték azoknak a paraszti és katonatömegeknek balratolódását, melyek tegnap még bíztak a megalkuvókban.
Minden hatalmat a szegényparasztok által támogatott proletariátusnak — ez a forradalom jelszava.
Vagy — vagy! Vagy a földbirtokosokkal és a tőkésekkel, s akkor — az ellenforradalom teljes diadala. Vagy a proletariátussal és a szegényparasztsággal, s akkor — a forradalom teljes diadala.
A megalkuvások és koalíciók politikája kudarcra van kárhoztatva.
Hol van hát a kiút?
Szakítani kell a földbirtokosokkal és a földet át kell adni a parasztbizottságoknak. A parasztok ezt megértik, és — kenyér lesz. Szakítani kell a tőkésekkel és meg kell szervezni a bankok és a gyárak demokratikus ellenőrzését. A munkások ezt megértik, és — a „munka termelékenysége” emelkedni fog. Szakítani kell a spekulánsokkal és az éhség vámszedőivel, demokratikus elvek alapján meg kell szervezni a csereforgalmat a város és a falu között. A lakosság ezt megérti, és — az éhségnek vége lesz.
El kell szakítani azokat az imperialista kötelékeket, amelyek minden oldalról behálózzák Oroszországot és igazságos békefeltételeket kell közzétenni. Akkor a hadsereg megérti, hogy miért áll fegyverben, és ha Vilmos nem fogadja el a békét, akkor az orosz katonák úgy fognak harcolni ellene, mint az oroszlánok.
Minden hatalmat „át kell adni” a proletariátus és a szegényparasztok kezébe. A nyugati munkások megértik ezt és rohamot kezdenek saját imperialista klikkjeik ellen.
Ez a háború vége és az európai munkásforradalom kezdete lesz.
Oroszország fejlődése és az egész világhelyzet ezt a kivezető utat jelöli meg számunkra.
„Rabócsij” („A Munkán”) 1. sz.
1917. augusztus 25.
Aláírás nélkül.
(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)
Az összeesküvés folytatódik
– írta: J. V. Sztálin –
Kik ők?
Tegnap azt írtuk, hogy az ellenforradalom sugalmazói a kadetok. Nemcsak „híresztelésekre”, hanem olyan közismert tényekre támaszkodtunk, mint a kadetok kilépése a kormányból Tarnopol júliusi „feladásának” és Kornyílov augusztusi összeesküvésének válságos pillanataiban. Mert nem lehetett véletlen, hogy a kadetok júliusban is és augusztusban is egy táborban voltak a front árulóival és a hátország leggonoszabb ellenforradalmáraival — szemben az orosz néppel.
Az „Izvésztyija” és a „honvédők”, ezek a kadetokkal való megegyezés esküdt hívei, ma fenntartás nélkül megerősítik azt, amit a kadetokról tegnap mondottunk:
„Lvov nem titkolta — írják a „honvédők” —, hogy ezt (azaz a katonai diktatúrát) nemcsak Kornyílov tábornok kívánja, hanem a közéleti férfiak bizonyos csoportfa is, akik jelenleg a főhadiszálláson tartózkodnak” („Izvésztyija”).
Szóval: Tény, hogy a főhadiszállás az ellenforradalom főhadiszállása. Tény, hogy az ellenforradalom vezérkara „bizonyos közéleti férfiakból” áll.
Kik ezek a „közéleti férfiak”?
Olvassuk tovább:
„Kétségtelenül bebizonyosodott, hogy az összeesküvésben része volt számos közéleti férfiúnak, akik nagyon szoros eszmei és személyi kapcsolatban vannak a kadet párt képviselőivel” („Izvésztyija”).
Szóval: Tény, hogy a „honvédő” urak, akik a „kadet párt képviselőivel” tegnap még, mint az ország „eleven erőivel” csókolództak, ma kénytelenek ezeket átminősíteni, mint olyanokat, akik a forradalom ellen összeesküdtek. Tény, hogy az összeesküvést a „kadet párt képviselői” szervezték és irányítják.
Pártunknak igaza volt, amikor azt mondotta, hogy a forradalom győzelmének első feltétele a kadetokkal való szakítás.
Mire számítanak?
Tegnap azt írtuk, hogy Kornyílov pártja — az orosz forradalom legádázabb ellensége, hogy Kornyílov pártja, miután feladta Rigát, nem riad vissza attól, hogy feladja Petrográdot is, csakhogy biztosítsa az ellenforradalom győzelmét.
Az „Izvésztyija” ma fenntartás nélkül megerősíti ezt a kijelentésünket:
Lukomszkij tábornok vezérkari főnök, a lázadás igazi lelke, közli, „hogy a fronton folyó polgárháború, abban az esetben, ha az Ideiglenes Kormány nem teljesíti Kornyílov tábornok követelését, könnyen a front áttörését vonhatja maga után és arra vezethet, hogy az ellenség azokon a helyeken fog felbukkanni, ahol a legkevésbé várjuk.”
Vajon nincs-e ennek feltűnően olyan színezete, mintha, mondjuk, Petrográd feladásával fenyegetőznének?
Van itt még félreérthetetlenebb kijelentés is:
„Lukomszkij tábornok, hogy biztosítsa az összeesküvés sikerét, nyilván nem riad vissza a közvetlen hazaárulástól sem. Azt a fenyegetését, hogy ha nem teljesítik Kornyílov tábornok követelését, az a polgárháborút, a front megnyitását és a különbéke szégyenét vonja maga után, csakis úgy lehet magyarázni, hogy az összeesküvés sikerének biztosítása érdekében eltökélt szándéka megegyezésre lépni a németekkel.”
Tehát: „megegyezés a németekkel”, „a front megnyitása”, „különbéke” . . .
Az „összeesküvésben részes” kadetok, akik a főhadiszálláson való jelenlétükkel fedezik azt a fenyegetést, hogy a „frontot megnyitják” s a „németekkel megegyeznek” — íme itt vannak az „árulók”, az igazi „hazaárulók”!
A „frontmegnyitás” e hősei hónapokon át mocskolták, „árulással” vádolták pártunkat, „német pénzekről” beszéltek. A „Nóvoje Vrémja” és a „Birzsovka”, a „Récs” és a „Russzkaja Vólja” szerkesztőségében ülő sárga bank-bérencek hónapokon át fújták, duzzasztották ezt az aljas mesét. És most? Most még a „honvédők” is kénytelenek elismerni, hogy az árulás — a fronton — a parancsnoki kar és eszmei sugalmazóinak a keze műve.
Jegyezzék ezt meg jól a munkások és a katonák!
Tudják meg, hogy amikor a burzsoá sajtó provokátor módon a katonák és a bolsevikok „árulásáról” kiabált, ezzel csak takargatták a tábornokok és a kadét párt „közéleti férfiainak” valóságos árulását. Tudják meg, hogy amikor a polgári sajtó jajveszékelni kezd a katonák „árulása” miatt, az biztos jele annak, hogy e sajtó sugalmazói már előkészítették az árulást és a katonákra igyekeznek hárítani a felelősséget. Tudják meg ezt a munkások és a katonák és vonják le belőle a megfelelő következtetéseket.
Akarják tudni, hogy mire számítanak ők?
A „front megnyitására” és a „németekkel való megegyezésre” és arra, hogy a különbéke eszméjével megnyerik a háborúban elgyötört katonákat és azután a forradalom ellen indítják őket.
A munkások és a katonák megértik, hogy ezeknek a főhadiszálláson ülő árulóknak bűnhődniük kell.
Az összeesküvés folytatódik . . .
Az események rohamosan fejlődnek. Az új tények és hírek szélsebesen követik egymást. Híre jár, bár még nem ellenőrizhettük, hogy Kornyílov tárgyalásokat folytat a németekkel. Határozottan beszélik, hogy Kornyílov ezredei és a forradalmi katonák között Petrográd mellett tűzharc fejlődött ki. Megjelent Kornyílov „kiáltványa”, amelyben diktátornak, az orosz forradalmi vívmányok ellenségének és sírásójának nyilvánítja magát.
Az Ideiglenes Kormány pedig, ahelyett hogy az ellenséget ellenségként fogadná, inkább Alexéjev tábornokkal tanácskozik, újra meg újra tárgyal Kornyílovval, újra meg újra kérlelgeti az összeesküvőket, akik nyíltan elárulják Oroszországot.
Az úgynevezett „forradalmi demokrácia” pedig új, „külön tanácskozásra” készül „a Moszkvai Tanácskozás mintájára, amelyen az ország összes eleven erői képviselve volnának” (lásd „Izvésztyija”).
Ugyanakkor a kadetok, akik tegnap még a „bolsevikok összeesküvéséről” kiabáltak, ma, miután sebet ejtett rajtuk a kornyílovi összeesküvés leleplezése, „belátásra” és „megegyezésre” szólítanak (lásd „Récs”).
Nyilván új megegyezést akarnak „nyélbe ütni” ugyanazokkal az „eleven erőkkel”, amelyek a bolsevikok összeesküvéséről kiabálnak, de ugyanakkor maguk szerveznek összeesküvést a forradalom és az orosz nép ellen.
De ezek a megalkuvók gazda nélkül csinálják a számítást. Mert az ország igazi gazdái, a munkások és a katonák egyáltalán nem akarnak tanácskozni a forradalom ellenségeivel. A vidékről és az ezredektől érkező hírek egytől-egyig arról tanúskodnak, hogy a munkások mozgósítják erőiket, a katonák fegyverben állanak. A munkások nyilván ellenségként kívánnak beszélni az ellenséggel.
Máskép nem is lehet: az ellenséggel harcolnak, és nem tanácskoznak.
Az összeesküvés folytatódik — készüljetek az ellenállásra!
„Rabócsij” („A Munkás”) 5. sz.
második rendkívüli kiadás,
1917 augusztus 28.
Vezércikk.
(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Ma már 2018 november 23. péntek van. Rohan az idő!
Hamarosan letelik ez az esztendő is! Az évből már csak 38 nap van hátra. (Szökőévben eggyel több)
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Kelemen, Dániel, Daniló, Dános, Felicita, Felicitás, Felicitász, Kelemér, Kelen, Klélia, Klemencia, Klementin, Klementina, Kolumbán nevű kedves olvasóit.
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
November 23 – án IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)
Kiderült: ennyi pénzt visz haza havonta egy átlagos magyar
2018. szeptemberben a bruttó átlagkereset 322 800 forint volt, 10,4 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban, közölte csütörtökön a KSH.
2018. január-szeptemberben a bruttó átlagkereset 324 100 forint, a nettó átlagkereset 215 500 forint volt, mindkettő egyaránt 11,7 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához viszonyítva.
A növekedésre a munkaerő-kereslet élénkülése, a minimálbér és a garantált bérminimum 8, illetve 12 százalékos emelése, a költségvetési szféra egyes területeit, továbbá bizonyos állami közszolgáltató cégek dolgozóit érintő keresetrendezések voltak hatással – írja a KSH, amely szerint 2018. szeptemberben:
A teljes munkaidőben alkalmazásban állók nemzetgazdasági szintű átlagos bruttó keresete – a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a megfigyelt nonprofit szervezeteknél – 322 800 forint, közfoglalkoztatottak nélkül számolva 333 000 forint volt.
Nemzetgazdasági szinten az átlagos nettó kereset családi kedvezmény nélkül 214 600 forint volt, a kedvezményt is figyelembe véve pedig 223 200 forintra becsülhető.
A bruttó és a nettó átlagkereset egyaránt 10,4 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest.
2018. január-szeptemberi időszakban pedig:
A teljes munkaidőben alkalmazásban állók nemzetgazdasági szintű átlagos bruttó keresete – a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a megfigyelt nonprofit szervezeteknél – 324 100 forint, közfoglalkoztatottak nélkül számolva 335 900 forint volt.
A bruttó átlagkereset a pénzügyi, biztosítási tevékenység gazdasági ágban volt a legmagasabb (600 200 forint), a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás területén a legalacsonyabb (209 600 forint).
A rendszeres (prémium, jutalom, egyhavi különjuttatás nélküli) bruttó kereset 304 200 forint volt.
Nemzetgazdasági szinten az átlagos – családi kedvezmény nélkül számított – nettó kereset 215 500 forint volt. 2018-ban a családi adókedvezmény a kétgyermekes családok esetében tovább emelkedett. A kedvezményt is figyelembe véve a nettó kereseti átlag 224 100 forintra becsülhető.
A költségvetési és a nonprofit szféra egyes szervezeteinél dolgozók közül mintegy 80 ezer fő – az adóváltozások ellentételezését szolgáló, a keresetbe nem tartozó – kompenzációban részesült, ennek összege átlagosan 8200, illetve 7400 forint.
A bruttó és a kedvezmények nélkül számított nettó átlagkereset egyaránt 11,7, a rendszeres bruttó kereset ennél kisebb mértékben, 11,5 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest.
A fogyasztói árak előző év azonos időszakához mért 2,7 százalékos növekedése mellett a reálkereset 8,8 százalékkal emelkedett.
A nemzetgazdasági szintű, átlagos havi bruttó munkajövedelem 339 500 forint volt, 11,6 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban. A munkajövedelmen belül az egyéb munkajövedelem aránya átlagosan 4,5 százalék volt. (penzcentrum)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: Na tessék! És még sír a magyar! Pedig már az ÁTLAGKERESET lassan a csillagos egekben. Igaz, nem biztos hogycsak napi nyolc órai munkával, megy hetente öt munkanappal, de akkor is.
Netto 215 500 forint! ÁTLAGBAN!!! Már majdnem hatodrésze egy ÁTLAGOS dagonyabéli ÁTLAGOS havi abrakadagjának!
Minszkben ma vízgereblyézés van. A fehérorosz fővárosban négy, a biztonság témáiban illetékes albizottság delegáltjai döfködik a ködöt.
Kijevben Klimkin külügyér ma bejelentette: Donbassz ügyében a jövő héten Berlinben ül össze a „Normandiai Négyek” külügyminisztereinek értekezlete. KLimkin megsúgta, hogy a Nagy Cél lebeg a „szövetségesek” előtt: ENSZ – erőkkel lerohanni Donbasszt. A kijevi Mester kissé pesszimista a megvalósíthatóságot illetően, mert mint fölpanaszolta, Oroszország ragaszkodik a putyini elképzeléshez. ENSZ erők csak az ütközőzónába, és csak az EBESZ – t őrizni.
A frontokon ma majdhogynem békebeli állapotok uralkodtak. Kivéve, ahol nem! Szóval minden a szokásos.
Ma hajnalban már célközelben, a Rosztov-régióban járt a 83. orosz gumkonvoj. Valamivel több mint négyszáz tonnányi élelmiszert és gyógyszert szállítanak a donbasszi népköztársaságok lakóinak.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Az orosz „Levada Center” közvéleménykutató kifaggatta az oroszokat. Arra voltak kíváncsiak, hogy milyen a köz vélekedése Vlagyimir Putyin elnöki intézkedéseit illetően.
A megkérdezettek 66 százaléka szerint az orosz elnök „teljes felelősséggel” intézi a világ legnagyobb országának ügyeit, míg 22 százalékuk szerint „kissé slendrián” módon.
Ugyanakkor a közvéleménykutató felmérése szerint a KORMÁNY ÁLTAL kiötlött nyugdíjreform megcincálta az államfő népszerűségét is, ami a márciusi közel 80 százalékról 66 százalékra olvadt le.
Oroszország harmadik legnagyobb városában – Novoszibirszkben – hamarosan köztéri szoborral fog a város lakossága emlékezni Joszif Visszarionovics Sztálin generalisszimuszra, a Szovjetunió egykori vezetőjére.
A szoborállítás ötletét a város kommunista (KPRF) szervezete dobta be, a népek pedig egy internetes szavazósdin voksoltak a megvalósítás mellett.
Alekszej Gyenyiszjuk novoszibirszki KPRF – elnök és egyben a város polgármestere is, a héten közölte: mellszobor formátumú lesz a mű, és a tavasszal már állni is fog Novoszibirszk egyik parkjában.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Kiakadtak a szakszervezetek a túlórakereteket és a túlmunkát felemelő fideszes „rabszolgatörvény” miatt. A dolgozók az ipari parkok körbezárását, országos sztrájkok indítását pedzegetik.
Embertelen, aljas, családellenes, a munkavállalókat kizsigerelő, teljesen szakmaiatlan rabszolgatörvény – így jellemezték a szakszervezetek lapunknak azt a Kósa Lajos és Szathmáry Kristóf fideszes képviselők jegyezte egyéni módosító indítványt, amely a jelenlegi 250-ről 400 órára emelné az egy évben elrendelhető túlórák számát. Az egyéni indítvány útján mindenféle előzetes egyeztetést megkerülve kedd este benyújtott, és megszavazása esetén már januártól életbelépő javaslat ismét megpróbálkozna a tavaly tavasszal a szakszervezetek ellenállásán megbukott munkaidőkeret 1 évről 3 évre emelésével is.
Mindez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a munkavállalókat ezután jóval többet lehet majd dolgoztatni: kevesebb pénzért. A javaslatban ugyanis számos aljasságot elrejtettek – fogalmazott érdeklődésünkre László Zoltán, a nehéz-, gép- és autóipari területek munkavállalóit tömörítő Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke. Jelenleg évi 250 óra túlmunkát enged meg a munka törvénykönyve, amelyet kollektív szerződés esetén 300 órára lehet növelni. A fideszes javaslat ezt emelné – kollektív szerződés hiánya esetén is, azaz mindenkire vonatkozóan – 400 órára.
A munkaadók azonban már ezeket a törvényi előírásokat sem tartják be, már most is általános az évi 400-500 óra túlmunka. Ha most feljebb viszik a határt, akkor azt fogják „egy kicsit túllépni”, és évi 600-800 óra túlóra lesz az általános – mondja László Zoltán, aki szerint ez olyan, mint a sebességkorlátozás: ha 100-al lehet menni, akkor 120-al hajtanak.
A munkaadók ugyanis – főként az iparban és a kereskedelemben, de a gazdaság egyre több területén – gyakran a törvényes kereteket túllépő túlóráztatással igyekeznek orvosolni az egyre növekvő munkaerőhiányt. A munkaügyi hatóság legutóbbi vizsgálata szerint a munkaidővel, a pihenőidővel és a rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos jogsértések minden negyedik munkavállalót érintik – kiemelten a gépipar és a feldolgozóipar, valamint a kereskedelem területén dolgozókat. A vállalatok hamis munkaidő nyilvántartással, az elektronikus be- és kiléptetőrendszerek kijátszásával igyekeznek leplezni a jogsértéseket, de számos termelő cég már erre sem veszi a fáradtságot, és inkább belekalkulálja a költségvetésébe a jogsértésért járó bírságokat.
Ha viszont a fideszes többség megszavazza az indítványt, ezekre a trükkökre már nem lesz szükség. A túlórakeret 150 órás megemelésével éves szinten 12 munkavállaló munkájával plusz egy munkavállaló munkáját nyerik meg, egy dolgozó 14 havi munkát fog végezni – mutatott rá László Zoltán. Mindezt úgy, hogy akár kevesebbet is kell majd fizetni érte, hiszen ha a dolgozó aláírja, hogy a munkarendjét 96 órán belül is lehet módosítani, akkor a túlmunka nem is számít majd túlórának, és nem jár érte a pótlék.
A munkaidőkeret megnövelése pedig az elszámolási vitáknak ad majd nagy teret. Jelenleg a munkaidőkeret 6 hónap, ami a kollektív szerződésben 1 évre növelhető: a javaslat ezt tolná ki 3 évre. Ez egyrészt azt jelentené, hogy a munkavállaló csak később – akár 3 év múlva – jutna hozzá a túlórapénzéhez. Ennyi idő távlatában pedig ki emlékszik vissza arra, hogy az adott ledolgozott nap munkanap volt-e vagy szabadnap, pláne egy változó munkarend esetén? A dolgozók nem fogják ezt évekig otthon kockás füzetben vezetni – fogalmazott László Zoltán. Mint mondta: már most is számos per van amiatt, hogy a munkaadók egy év távlatában sem tartják nyilván tisztességesen a túlórát, ezek a nyilvántartások most még jobban el fognak csúszni.
A dolgozók kizsákmányolását fokozza, hogy a heti két pihenőnap alapesetben bármely napra eshetne, az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban, például a több műszakos munkarendben foglalkoztatottaknak pedig havonta egy munkaszüneti nappal kellene beérniük.
A Vasas Szakszervezet alelnöke szerint mindennek az lesz a vége, hogy még jobban kizsigerelik a dolgozókat, pedig a gát nélküli túlóra – főként a gépekkel dolgozóknál – komoly veszélyeket rejt magában, a fáradt, túlhajtott dolgozók miatt egyre több a munkahelyi baleset. De a halálozási statisztikák sem festenek túl jó képet a magyar munkaerő állapotáról, mi lesz még ezután? – vetette fel.
A Vasutasok Szakszervezete egyenesen úgy látja: a modern kori rabszolgaság bevezetésére készül a kormány, hiszen a változtatás egyebek között azt jelentené, hogy a munkavállalókat gátlástalanul bármikor be lehet rendelni túlmunkára. Ráadásul úgy, hogy azt a munkáltató ráér háromévente elszámolni, kifizetni. Sunyi módon fut neki ismét a kormány a munka törvénykönyve átalakításának, amikor két fideszes képviselő egyéni indítványára tárgyalná, és nyilván meg is szavazná az Országgyűlés a munkaidőkeret és a túlóra drasztikus megnövelését – fogalmazott Melegh János elnök. A szakszervezeti vezető szerint a javaslat a szabadnapok korrekt és törvényes kiadását is rendkívül megnehezítheti. A 36 hónapos munkaidőkeret ugyanis azt jelenti, hogy a munkaadók tetszés szerinti gyakoriságban kötelezhetnék túlmunkára a dolgozókat, és ráérnének azt csupán háromévente elszámolni. Vagyis, törvény szentesítene egy modern kori rabszolgaságot.
Meleg János úgy látja: mindez a munkavállalók elleni durva merénylet, amely ráadásul uniós előírásba ütközik, mert ellentétes a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló irányelvvel, ezért képtelenség a magyar jogba átültetni. Óriási tévedés azt gondolni – ha egyáltalán bárki is komolyan elgondolkozott ennek az egyéni indítványnak a következményein -, hogy ezzel majd frappánsan megoldja a kormány a munkaerőhiányt. Ez a hajmeresztő, a munkaadóknak szinte szabad kezet adó rendelkezés jogilag súlyosan aggályos, akár uniós kötelezettségszegési eljárást is maga után vonhat – véli Melegh János. A Vasutasok Szakszervezete ezért követeli: a Fidesz vonja vissza az indítványt és egyeztessen a szakszervezetekkel.
A Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ) egyenesen egy gumigyárba küldené a javaslatot benyújtó képviselőket, hogy ott néhány feszített műszakot dolgozzanak végig olyan munkakörülmények között, mint amilyet most ők javasolnak.
A javaslat egyébként váratlanul érte a szakszervezeteket: bár a minimálbértárgyalások kapcsán az utóbbi időben többször is egyeztettek a munkaadók érdekképviseleteivel és a kormánnyal is, ezeken a megbeszéléseken a túlóráztatás kérdése egyáltalán nem került szóba. Az érdekvédők most a lehetséges válaszlépésekről egyeztetnek. A Magyar Szakszervezeti Szövetség szerdán a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma soron kívüli összehívását kezdeményezte.
Felhördültek a dolgozók
Dolgozók ezreitől érkeznek tiltakozó vélemények a szakszervezetekhez, a munkavállalók a feltehetően a javaslat mögött álló gyárak ipari parkjainak körbezárást, országos sztrájk és újabb tüntetések megszervezését pedzegetik. „Egy jó nagy sztrájkot kellene csinálni, amilyen meg nem volt! Igy is rabszolgák vagyunk!” – írta egy hozzászóló például a Vasas Szakszervezet oldalán. Egy másik hozzászóló a diákok tüntetéséhez való csatlakozást forszírozta. Többen többműszakos gyári munkára fognák a javaslatot benyújtó képviselőket.
Sokan felhívták a figyelmet a gyermekvállalás kormányzati ösztönzése és a javaslat közötti ellentmondásra.
Egyikük azt írta: „Így akarják „Önök” a gyermekvállalást ösztönözni?! Mikor ehhez kardinális volna, hogy ne legyenek leterhelve a munkavállalók? Mikor a családok évében remegő kézzel kellene ügyelni a munka-magánélet egyensúlyára és vaskézzel ki kellene kényszeríteni a családbarát működést, konfrontálódva a tőke érdekeivel és a pszichopátiás felhalmozás logikájával? Mikor szegényebb országként egyedül jobb munkakörülményeket biztosítva tudnánk visszacsábítani a munkaerőt Nyugat-Európából? Kívánom, hogy maguk kommunikáljanak napi 7 percet a gyermekükkel és menjen tönkre minden emberi kapcsolatuk.”
(nepszava)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: „…Dolgozók ezreitől érkeznek tiltakozó vélemények a szakszervezetekhez, a munkavállalók a feltehetően a javaslat mögött álló gyárak ipari parkjainak körbezárást, országos sztrájk és újabb tüntetések megszervezését pedzegetik. „Egy jó nagy sztrájkot kellene csinálni, amilyen meg nem volt! Igy is rabszolgák vagyunk!”
– A biorobotok KEZDIK MEGÉRTENI: A SZAGSZERVEZETEIK (?) VALAHOGY MINDIG CSAK EGYEZTETNI AKARNAK…
Hát ha még egyszer arra is rájönnének, hogy RAJTUK MÚLIK MINDEN!
Mondjuk ENNEK AZ EGÉSZ EMBERTELEN RENDSZERNEK A LÉTE IS!
Az 1954. május 23-án játszott és 7-1-es hazai győzelemmel zárult Magyarország-Anglia labdarúgó-mérkőzés 65. évfordulója lehet először a legendás Aranycsapat hivatalos, Országgyűlés által is jóváhagyott emléknapja.
Lomnici Zoltán, az Aranycsapat Emlékév Testület elnöke elmondta, az eredetileg – az 1953-ban, a Wembley Stadionban 6-3-as magyar sikerrel zárult összecsapás évfordulójára – tervezett november 25. azért nem válhat hivatalos emléknappá, mert ezt a dátumot 2012-ben a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánították, így nemzeti gyásznap. (24.hu)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: Mazsolázgat a NER – nevű bóborulat a kommunista múlt „bűnei” és dicsőségei közül.
„AKKOR” – amikor még volt országunk – hallottunk róla, hogy VOLT EGYSZER egy „aranycsapat”! Hozzátéve, hogy valójában semmit nem nyert, éppen ezért úgy a helyén is kezelte a KOR!
A NER viszont FÖLFEDEZTE MAGÁNAK! Tökéletesen beleillik a filozófiába: SEMMIT EL NEM ÉRT, DE MESÉLNI LEHET A „SIKEREIRŐL”! (Címer nélkül persze!)
