Jaroslav Dubrava cseh parlamenti képviselő kijelentette: az USA és Törökország továbbra is támogatja a szíriai latorbandákat. Dubrava különösen az amerikaiak káoszteremtő lelkesedését „dicsérte”!
A kijevi Rada egyik jelese – Igor Lucenko – úgy föllelkesült a múlt év végi hmeymimi orosz „veszteségeket” ecsetelő (és azóta is növekvő) híreken, hogy Fb. oldalán azonnal javaslatot is tett: Ukrajna segíthetné a derék szíreket Putyin ellen!
Az ukrán hazaffyak nélkül is ketyeg a háború Szíriában. Bár ennek folyása miatt Lucenko mester aligha lelkesedik.
Idlib latorrezervátum fővárosában komoly bandaháború tört ki. Az an-Nuszra horda által uralt városban egy autóbomba lerombolta az észak-kaukázusi „bejegyzésű” vetélytárs bűnbanda „Adzsnad Kavkaz” főhadiszállását. Hírek szerint száznál is több lator pusztult el a tetthelyen. De tizenegy gyerekáldozat is van.
Egy helyi térfigyelő kamera rögzítette a támadás pillanatát. NEM IGAZ TEHÁT a nyugati – és a döbrögisztáni – fősodratúakban nagy garral hozott „emberjogi” keltezéső hír, hogy a’ zorosz légierő vaút!
Mindezek tetejébe a változások szelét megérző térség lakossága is kezd lázadozni. Több százas tüntetésen követelték a pribékektől, hogy takarodjanak. Azok persze nem akarnak takarodni. Fegyverrel fejezték ki maradási szándékukat.
Az Idlib délkeleti fertályán fekvő an-Nuszra erősséget, Abu Duhur légibázist ma délelőtt az orosz légierő alaposan megszórta.
Mire a félig megsüketült martalócok magukhoz tértek, már kapták is a kormányhadsereg tüzérségi tüzét. Roszz most arrafelé latornak lenni!
A szíriai hadsereg áttörte a banditák állásait Damaszkusz keleti külterületén
A többségében az Ahrar as-Sám pribékjei tömegesen pusztultak Harastánál A kormányhadsereg elitalakulata, és az orosz légierő támadásai során.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Már nem csak Ausztriába, Szlovákiába is tízezrével mennek át dolgozni a magyarok
Több, mint hetvenezer magyar jár át a határon túlra napi rendszerességgel dolgozni, harmaduk Győr-Moson-Sopron megyéből ingázik.
A Győr-Moson-Sopron megyében élők 12 százalékának nem Magyarországon van a munkahelye – írta meg a G7. A portál a KSH mikrocenzusát szemlézte, ebből pedig kiderült: 2016-ban a nyugati megyéből 25 ezer ember járt át napi szinten a határ osztrák vagy szlovák oldalára dolgozni.
Nem is csoda, hogy a Győr-Moson-Sopron megyeiek kapják az országban a második legmagasabb fizetéseket, aminél jobban csak a budapestiek keresnek. Az egyik legalacsonyabb, 1,5 százalékos munkanélküliséget is ebben a megyében mérték.
Az adatokból az is kiderül: míg 2011-ben az egész országból csak 27 ezren ingáztak a magyarországi lakás és a külföldi munkahelyük között napi szinten, 2016-ra ez a szám 72 ezerre nőtt. Az összes ingázó harmada Győr-Moson-Sopron megyében lakik. De a második legtöbb ingázót adó megye is nyugat-dunántúli: Vas megyéből 7500-an mennek át naponta Ausztriába. A lista harmadik helyén Budapest áll, igaz, a közel kétmillió budapestiből naponta alig ötezren járnak át a határon túlra dolgozni. A legkevesebb ingázót Nógrád megyében találták, ott mindössze 861 ember él, aki a határ szlovák oldalán talált volna munkát.
Az új osztrák kormány épp a múlt héten döntött úgy: az Ausztriában járulékokat fizetőt magyarok és más kelet-európaiak kevesebb pénzt kapnak családtámogatásként, mint osztrák kollégáik, ha a gyerekük nem él Ausztriában. A külföldre utalt családi pótlék tekintetében a magyarok vezetik a listát, összesen 38 895 magyar kiskorú után fizetett Ausztria. Azt pedig már mi is bemutattuk, hogy a belső migráció is nagy a nyugati határnál: az ország szegényebb részeiből tömegesen költöznek át az emberek oda, hogy elvégezzék a munkákat, amiket az Ausztriában vagy Szlovákiában dolgozók már nem vállalnának.
(HVG)
Bal-Rad komm: Hát qrmányunk nagyon nem büszkélhedhet! Persze ettől még lehet Döbrögisztán a legversenyképesebb a’ zúnijóban, hiszen a tőkének az a jó, ha olcsó a munkaerő.
A vajdaságban pedig az!
Aligha véletlen a 600 ezer elmenekült. Ha még ehhez hozzászámolunk 100 ezer ingázót (mert Romániába is ingáznak ám vajdaságiak) jogos lehet a kérdés: mire is büszke Döbrögink?
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Az ortodox Karácsony ünnepén a diplomácia Donbassz ügyében inkább az évődés szintjén zajlik.
Georgij Tuka – a Donbasszért „felelős” kijevi qrmánytisztviselő – a szent ünnep hangulatát nem átallotta rombolni azzal, hogy kijelentette: ha Kijev lemond Donbasszról, akkor bizony itt a vég! Mert akkor bizony Odessza, Mikolajev, Dnyepropetrovszk, Harkov, de még Kijev és a Kárpátalja régiók is Oroszországhoz akarnak tartozni!
Leonyid Kalasnyikov az orosz Duma Eurázsiai Integrációs Bizottsága kommunista elnöke hírét vévén Tuka rémlátomásának, egyenesen a frászt hozhatta a kijevi aggódókra. „Jöjjenek nyugodtan! Várjuk őket szeretettel!” – nyilatkozta Kalasnyikov.
Kalasnyikov szólását ráadásul az Orosz Szövetségi Tanávs Védelmi és Biztonsági Bizottsága elnöke, Franc Klincevics is megerősítette.
Márpedig Tuka jövendölése megalapozott lehet. Márminthogy a Medve ragadozó szándékát illetően.
Mára virradóan ugyanis a kijevi központú Információs Ellenállás (értsd: amolyan ukrán Habony – féle dezinformációs társulás) jelezte: IRDATLAN MENNYISÉGŰ ŰJ OROSZ HADITECHNIKA ZÚDULT BE Donbasszba. Többnyire a legmodernebb katonai kommunikációs technikák. Ilyenek pedig kizárólag az orosz hadseregben vannak csak!
Sirokino, Krasznogorovka és Zajcsevo környékén pedig orosz földerító és diverzánsegységek jelentek meg.
Hogy honnan az értesülésük?
Titkolják!
Természetesen nincs a donbasszi frontokon a klasszikus értelembe vett tűzszünet. De hát ezt megszokhatta mindenki. Ha tűzszünet! – akkor KEZDETBEN – gyérebb a martalóchorda ostromkedve. Most még a kezdetnél tartanak. Meg Karácsony is van.
Gorlovkánálviszont egymással foglalkozott az ordashad. Komoly csetepaté volt tegnap este. Részletek eddig még nem ismertek.
A Szvetlodarszk-íven már „rendes” összecsapások voltak/vannak.
De a mértékletes ostromtevékenység IS zajlik. Hamarosan vége a karácsonyi ünnepkörnek. Van még durván egy hét az új évig.
A Karácsony alkalmából donyecki fiatalok köszöntötték Ukrajna polgárait. „Mi éltünk együtt – veletek a Szovjetunióba. Aztán Ukrajnában. Most élünk a Donyecki Népköztársaságban. A politika megpróbál bennünket megosztani. Ne hallgassatok a politikusaitokra. Boldog ünnepet nektek.”
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Közös listával mennének Orbán ellen az ellenzéki SZAVAZÓK
Az ellenzéki és pártnélküli választópolgárok szerint inkább közös ellenzéki lista és közös jelöltek segítségével lehetne könnyebben leváltani a kormányt, mint külön listákkal és koordinált egyéni jelöltállítással: az előbbit 51, utóbbit 21 százalékuk tartja hatékonyabbnak.
Mindkét elképzelés támogatóinak többsége (hattizede-kétharmada) szerint a Jobbik részvétele segítené a kormányváltást, míg egynegyedük úgy gondolja, hogy a velük való koordinálás vagy közös lista- és jelöltállítás inkább gyengítené a kormányváltás esélyét – ezek a legérdekesebb eredményei annak a közvélemény-kutatásnak, amelyet a Ténygyár és a ZRI Závecz Research végzett 2017 decemberében. A felmérés az ellenzéki pártok szavazóit és a pártnélküli választópolgárokat együttesen reprezentáló, 800 fős mintán készült, telefonos adatfelvételi módszerrel.
Az elmúlt hónapokban az ellenzéki pártok vezetői és az elemzők sokat beszéltek, vitáztak arról, hogy a közös lista, közös egyéni jelöltek vagy a külön listák, koordinált jelöltállítás révén lehet leváltani a kormányt. A politikusok érdekei sokfélék, abban nem csak a kormány elküldése játszik szerepet, hanem azt is, hogy a pártok versenyében minél jobb helyezést érjenek el, a választásokat követően a mostaninál erősebb pozíciót szerezzenek.
A kutatásban arra kértük az embereket, hogy a kormányváltás hatékonysága szempontjából mondjanak véleményt.
A közös listát és közös jelölteket leginkább az MSZP tábora tartja célravezetőnek, kétharmaduk szerint ezzel lehetne a kormányváltást megvalósítani.
A külön listákat, a koordinált jelölteket indulást a szocialisták 29 százalékuk véli eredményesebbnek.
A Jobbikosok és az LMP-sek között is a közös indulás a domináns vélemény, hattizedük tartja hatásosabbnak. A koordinációt az előbbiek körében 24 százalék tekinti jobb megoldásnak, míg az utóbbiak között ennél jóval többen, 35 százaléknyian. A Demokratikus Koalíció hívei megosztottak: 41 százalékuk a pártvezetés álláspontját fogadja el, a külön listában és a megegyezéses egyéni jelöltek indításában hisz. A DK-sok fele azonban a teljes összefogást gondolja a siker zálogának. A pártnélküli szavazók is sokkal inkább a közös listákkal, jelöltekkel értenek egyet – 47 százalékuk ezt helyesli, a másik megoldást csupán 12 százalékuk.
Az ellenzéki együttműködésről való vélekedések az átlagnak megfelelően terülnek szét a társadalomban, tehát minden rétegben legalább kétszer annyian vannak a közös listák és jelöltek támogatói, mint a koordinált indulásé.
A közös listákat és közös jelölteket helyeslő Jobbik-szavazók 89 százaléka szerint pártjuk jelenléte az összefogásban könnyebbé tenne a kormányváltást, nyitottak egy ilyen megoldásra és sikerre vezetőnek tartják.
A többi ellenzéki párt teljes összefogást támogató híveinek 59 százaléka szerint a Jobbik részvétele növelné a kormány elküldésének esélyét (31 százalék szerint nehezebbé tenné). A pártpreferenciával nem rendelkező szavazók megosztottabbak ebben a kérdésben, de közöttük is többen vannak, akik helyeselnék a Jobbik jelenlétét a közös indulásban, mint akik kifogásolnák azt (50 illetve 31 százalék).
A külön listák, koordinált egyéni jelöltek hívei is hasznosnak tartanák a Jobbik részvételét ebben a konstrukcióban: az érintett párt táborának 88, a többi ellenzéki párt támogatóinak 60, a pártnélküliek 56 százaléka.
(24.hu)
Bal-Rad komm: „…Az ellenzéki és pártnélküli választópolgárok szerint inkább közös ellenzéki lista és közös jelöltek segítségével lehetne könnyebben leváltani a kormányt…” ám „…A politikusok érdekei sokfélék…”
– Hja bizony! A politikai maffiabandák vezéreinek az érdekei! A POZÍCIÓ! Ami pénzeső, jólét, szájtépés – FELELŐSSÉG NÉLKÜL! Tulajdonképpen így lehetne összefoglalni a vajdaság POLGÁRI DEMOKRÁCIÁJÁNAK lényegét!
A döbrögisztáni RENDSZER alapvetései ezek.
Hogy a VÁLASZTÓK mit akarnak?
VÁLASZTHATNAK! VAN VÁLASZTÉK BŐVEN! NEM PANASZKODHATNAK! VAN ROSSZ, ROSSZABB, MÉG ROSSZABB!
Hogy a választók többsége nem ezt akarja?
No az a maffiabandák fejeseit nem érdekli!
A balrad.ru „feldobja a kérdést: olvasóink szerint KÖZÖS JELÖLTEK KELLENÉNEK, vagy NEM KELLENEK KÖZÖS JELÖLTEK?
Szavazzunk!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
„Muzulmán inváziós erőkről” beszélt Döbrögi egy német lapnak adott interjúban
Orbán minden, itthon jól megszokott fordulatát bevetette a német Bildnek is.
„Maguk akarták befogadni a migránsokat, nem mi” – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a német Bild napilapnak adott hétfőn megjelent interjújában. A lap nyomtatott változatában rövidebb, a portálon hosszabban jelent meg az interjú.
Az interjúban Orbán azt fejtegette, hogy Magyarország azzal teszi a dolgát, hogy védi a schengeni határt, a határvédelem pedig 2015 óta egymilliárd euróba került és Brüsszel egyetlen fillért sem fizet ezért. Szerinte a probléma megoldása nem az, hogy az illegálisan az EU-ban tartózkodó embereket az EU egész területén szétosszák, hanem a segítséget kell odavinni, ahol a baj van.
Arra a felvetésre, hogy miközben pénzt fogad el az EU-tól, megtagadja a menekültek befogadását, Orbán Viktor kijelentette: a Kohéziós Alap nem ajándék, hanem egy „tisztességes kiegyenlítés”, mivel a közép-európai országok megnyitották piacukat. „Ennek abszolút semmi köze a menekültkérdéshez” – fejtegette.
Arra a felvetésre, hogy az Európai Törvényszék ítélete ellenére megtagadják csaknem 1300 menekült befogadását, a kormányfő azt mondta: több mint húsz tagállam nem hajtotta végre a kvótát, „mégis csak minket bírálnak, ez a kettős mérce esete”. Hozzátette: az ítélet egyébként arra az EU-határozatra vonatkozott, amely gyakorlatilag az ítélettel egy időben lejárt, és most újra kell tárgyalni.
Kérdésre, hogy különben elfogadta volna az ítéletet, azt válaszolta: „igen, mi a jogállam talaján állunk”. A kormányfő hangsúlyozta: az EU-ba törekvőket nem muzulmán menekülteknek tekinti, hanem muzulmán inváziós erőnek, gazdasági migránsoknak, akik jobb életet keresnek. Magyarország felé négy biztonságos országon kelnek át, amelyek ugyan nem olyan gazdagok, mint Németország, de stabilak, ahol már „nem az életükért futnak”.
Orbán Viktor kiemelte: az érkezők illegálisan törték át a határt, „nem menekülthullám volt, hanem egy invázió”. „Soha sem értettem, hogy egy olyan országban, mint Németország – amely számunkra a fegyelem és a jogállamiság legjobb példája – hogyan ünnepelhették valami jó dologként a káoszt, az anarchiát és a határok illegális átlépését” – jelentette ki. Orbán közölte, szerinte a menekültkérdés politikailag ugyan európai probléma, szociológiailag azonban német, mert minden menekült Németországba akar menni, „német életet szeretne”.
Orbán azt mondta, a magyar nép nem szeretne migrációt. „Az én felfogásom szerint nem lehetséges az, hogy a népnek egy alapvető témával kapcsolatban van egy akarata és a kormány megtagadja azt, hogy ennek az akaratnak megfeleljen. Itt az ország szuverenitásáról és kulturális identitásáról beszélünk. Meg kell őriznünk azt a jogot, hogy eldönthessük, ki élhet magyar területen”.
Kifejtette: a muzulmánok nagy száma szerinte párhuzamos társadalmakhoz vezet, mivel a keresztény és a muzulmán társadalom soha sem fog összekapcsolódni, a multikulturalizmus csak illúzió. „Mi nem szeretnénk ilyesmit. És nem szeretnénk, hogy bármit ránk erőltessenek” – emelte ki.
Orbán Viktor szerint napjainkban az jelenti a legnagyobb fenyegetést az EU-ra, hogy Brüsszel „trükkösen próbál” nemzeti szuverenitásokat magához vonni. Orbán szerint ugyanakkor még ha kritizálják is a brüsszeli elitet, magatartásuk akkor sem Európa-ellenes, mert „az EU egy csodálatos projekt, amelynek szívesen vagyunk a része, és amelyben maradni fogunk”.
A Bild felvetésére, hogy plakátkampányt folytat „ősellensége”, Soros György ellen, a kormányfő úgy reagált, hogy Soros György „a kaszinókapitalizmus révén szerezte vagyonát”, és „állam nélküli államfőnek tekinti magát”, illetve szintén kampányt folytat a magyar kormány ellen, és ebben semmi sem korlátozza. „Ez egy nyílt vita, amely éppen a sajtószabadság bizonyítéka” – mondta, hozzátéve: a milliárdos 60 nem-kormányzati szervezetet (NGO) pénzel, amely támogatja a migrációt. „Itt nem a vélemény szabadságáról, hanem nemzetbiztonságról van szó, és nekem fel kell lépnem.”
Szintén kérdésre válaszolva jelezte: nem gondolja, hogy a német sajtó szabadabb lenne, mint a magyar. „A magyar sajtó 80 százalékban magántulajdonban van, és egy jelentős része erősen kritikus a magyar kormánnyal szemben” – emelte ki, hozzátéve, az Európai Bizottság is „írásba adta, hogy médiatörvényünk megfelel az EU-s szabályoknak”.
Arra a felvetésre, hogy a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) múlt hét végi, seeoni tanácskozásának díszvendége volt, amit többen kritizáltak, köztük Martin Schulz szociáldemokrata pártelnök, a miniszterelnök kifejtette: mindig tisztelte Martin Schulzot, „mert ő egy jó harcos”. Szerinte azonban két különböző dolog harcosként szórakoztatónak lenni és felelősséget vállalni egy ország politikájának alakításában.
„Mi úgy gondoljuk, hogy több tiszteletet érdemlünk” – jelentette ki. Hozzátette: Magyarország az utóbbi évtized kevés sikertörténetének egyike. 2010-ben a munkanélküliség rátája 12 százalék volt, most kevesebb, mint 4. A gazdasági növekedés 4 százalék felett van, míg 2009-ben még 6 százalékos volt a visszaesés. A költségvetés hiánya jóval 3 százalék alatt van – sorolta. „Ha tisztességesen ítélnek meg bennünket, akkor egész jók vagyunk” – jelentett ki a kormányfő.
(HVG)
Bal-Rad komm: Döbrögi egy csomó dologban nem hazudott! Picikét csúsztatott néhány dologban, így pl: „…a Kohéziós Alap nem ajándék, hanem egy „tisztességes kiegyenlítés”, mivel a közép-európai országok megnyitották piacukat…”
– TŐLÜNK KONKRÉTAN EGY EGÉSZ ORSZÁGOT OROZTAK EL! Némi júdáspénzért!
„…reagált, hogy Soros György „a kaszinókapitalizmus révén szerezte vagyonát”, és „állam nélküli államfőnek tekinti magát…a milliárdos 60 nem-kormányzati szervezetet (NGO) pénzel…”
– De ha mondjuk Vajna Bandikát említett volna, meg kihagyta volna az NGO jelzőt, akár aztis mondhatta volna: TANULTAM A MESTERTŐL!
Viszont mindenkit megnyugtatott: „…az EU egy csodálatos projekt, amelynek szívesen vagyunk a része, és amelyben maradni fogunk…”
Azért mernénk vitatkozni Döbrögi szokásos dölyfölésével. Miszerint „…Magyarország az utóbbi évtized kevés sikertörténetének egyike. 2010-ben a munkanélküliség rátája 12 százalék volt, most kevesebb, mint 4. A gazdasági növekedés 4 százalék felett van, míg 2009-ben még 6 százalékos volt a visszaesés. A költségvetés hiánya jóval 3 százalék alatt van…”
– Már ott hülyeséget mond, hogy Magyarországot emleget. Ami – ugye – NINCS IS!
Van helyette Döbrögisztán vajdaság! Mint EU – gyarmati terület. Külbirtok!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Karácsony van ám Maradék – Ukrajna szerte is. Többnyire az ünnep szellemiségéhez igazodva. Nem mindenhol persze.
Teljességgel érthetetlen, hogy MIÉRT PONTOSAN az ünnep első napjára időzítette az ukrán „Fekete Bizottság” tegnap esti támadását Kijevben.
Naná hogy orosz célpont ellen.
A „Fekete Bizottság” hordája az orosz tudományos és kultúrális központ épületét rohamozta! „Halál Oroszországra!” – pingáéták jó nagy fekete betűkkel a falakra, járdákra. Meg „Vesszenek az oroszok!” Röplapokat is osztogattak, és hivatalos nyilatkozatot is kiadott a „Fekete Bizottság” a jeles alkalomból.
„Nem engedjük, hogy az Orosz Föderáció propagandaszervezetei létezzenek Ukrajnában!”
A hatóságok csendesen és tétlenül nézték a dúlást! Elvégre Karácsony van. A szeretet és a béke ünnepe!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Kancsal Maca új üdvöskéje fiatal fiúként vált szexuális ragadozóvá
Zsidó, meleg, katolikus, fiatalon a saját papjával szexelt – és e hét elején még úgy tűnt, a magyar kormány vendége lesz. A Fidesz azóta észbe kapott, Milo Yiannopoulos valószínűleg mégsem tart előadást a V4 konferenciáján (bár úgy hírlik, Schmidt Mária azért fogadja). De ki ez az ember, aki még az amerikai szélsőjobbnak is sok volt?
„Mire tizennégy éves lettem, már nagyon érett voltam, nagyon tapasztalt, rengeteg élménnyel a hátam mögött. És ezek egyike sem volt molesztálás, mind a saját beleegyezésemmel történt. Sőt mire tizennégy éves lettem, én magam váltam ragadozóvá. Agresszíven kerestem idősebb férfiak társaságát. … Egyébként pedig, tudod mit? Hálás vagyok Michael atyának, a volt papomnak. Vele is voltam együtt, mert szerettem volna együtt lenni vele, nem volt semmi kényszerítés.
Személyes Facebook-oldalán ezzel a szöveggel kommentálja a karácsonyra kitett képet: „Két dolog van, amit térdelve csinálok. Boldog karácsonyt, emberek!”
És ha nem lettem volna vele, most nem tudnék ilyen jól sz…ni” – ez csak néhány mondat abból az interjúból, amely már az Amerikai Konzervatív Uniónak (ACU) is sok volt a brit és amerikai jobboldal egyik legfiatalabb üdvöskéjéből, Milo Yiannopoulosból – ám ami a jelek szerint a magyar kormány által még vállalható volt.
A 33 éves újságírót, bloggert és botrányhőst a hírek szerint Schmidt Máriáék hívták meg egy konferenciára, és ettől a tervtől a kormány csak a személye körüli – hogyan fogalmazzunk finoman? – kérdőjelek láttán állt el…
…Az Idea intézet két kutatója, a Magyar Nemzetben is rendszeresen publikáló és megszólaló Böcskei Balázs, valamint Barkóczi Balázs a Mérce.hu-n megjelent esszéjükben úgy fogalmaztak: „Milo Yiannopoulos az új politika hírnöke. Spontaneitásában tudatos, konzervativizmusában újító, szélsőségeiben trendi. Egy troll, de könnyen lehet, hogy a XXI. századi politikus új típusa.” A magyar kormány ettől még egészen e hét közepéig úgy gondolta, elfogadható.
(Forrás: mno)
Bal-Rad komm: Ebben a történetben már nem is ennek a nemtelen féregnek a személye a lényeges. A qrmány gyorsan lekapta a műsorról.
Sokkal érdekesebb az, hogy KANCSAL MACA – az ÁLLAM AZ ÁLLAMBAN! – jelenség megtestesítőjévé vált! AZZÁ VÁLHATOTT! Hiszen fia meg az LMP „külügyese”! És hatalomvárományos!
Azzal ugyanis, hogy a CSAKAZÉRTIS…! – elvéhez tartva magát, DEMONSTRÁLJA: ÍME ITT VAN Ő! – „…a XXI. századi politikus új típusa…Zsidó, meleg, katolikus…”
– ÉS RAGADOZÓ!
ÉN PEDIG – A KÖZPÉNZMILLIÁRDOKKAL KITÖMÖTT HORDAJELESSÉG – FOGADOM ŐT!
Lehet tapsolni drága – pizsamájukon is kokárdát viselő döbrögista mélymagyarok!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
…írja az énekesnő, aki 2022-re kapott műtéti időpontot
„Krámli Kinga vagyok, 34 éves. Több felelősségteljes hivatásom van. Világ- és népzenei formációk (Napra, MINGU, Fondor, Armenia Jazz Quintet) volt és jelenlegi énekese vagyok. A mindennapokban pedig pedagógus, osztályfőnök. Mindezek mellett egy rejtélyes betegséggel is küzdök. Endometriózissal.”
Így kezdődik az a hosszú Facebook-bejegyzés, amelyet tegnap óta 2800-an osztottak meg.
„Most még jobban gyűlölöm a betegségem, mert nemcsak testileg, már lelkileg is elviselhetetlen fájdalmakat okoz. Elegem van, nem bírom tovább”- folytatja Krámli, akinél 9 éve diagnosztizáltak IV. stádiumú, súlyos bélendometriózist. Ez Krámli szavaival a méhet körülvevő méhnyálkahártya jelenléte a méhen kívül, amely szövethatárokat nem tisztelve tör be más szervekbe, roncsolva azokat. „Nálam bélérintettségű a betegség. Összenövesztette a beleimet egymással, a méhemmel, a petefészkemmel.”
Őszintén
Krámli Kinga vagyok, 34 éves. Több felelősségteljes hivatásom van. Világ- és népzenei formációk (Napra, MINGU, Fondor, Armenia Jazz Quintet) volt és jelenlegi énekese vagyok. A mindennapokban pedig pedagógus, osztályfőnök. Mindezek mellett egy rejtélyes betegséggel is küzdök. Endometriózissal.
Tegnap fogalmazódott meg bennem egy gondolat: Most még jobban gyűlölöm a betegségem, mert nemcsak testileg, már lelkileg is elviselhetetlen fájdalmakat okoz. Elegem van, nem …
„Elviselhetetlen fájdalmakkal élek. Rengeteg fájdalomcsillapítót szedek. Fájdalmaim mostanra leggyakrabban éjjel vagy hajnalban jelentkeznek, és a gyógyszerek hatására sem szűnnek meg, legalább két órán belül sem.”
A megoldás egy bonyolult és kockázatos nagyműtét lenne, de Krámli elmondása szerint ilyen mély érintettségű endometriózisos műtétből csak heti egyet támogat a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő.
A megoldás egy bonyolult és kockázatos nagyműtét lenne, de Krámli elmondása szerint ilyen mély érintettségű endometriózisos műtétből csak heti egyet támogat a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő.
„Nekem most, jelen állás szerint 2022. január 19-én lesz az operációm. Négy év múlva. Pedig én addig nem bírom.”
Ha bélelzáródása lenne, akkor életmentő műtétként hamar sorra kerülne, illetve a klinikán működő kft-n is elvégeznék a beavatkozást – kétmillió forint ellenében. Krámli azt írja, hogy egyrészt nagyon nehezen teremtené elő ezt az összeget, másrészt pedig ez nem oldaná meg az általános problémát, amellyel rengeteg nő szembesül.
„Ezért szólalok most fel én is. Nagyon szeretném, ha lecsökkenne a várólista, ha nagyobb támogatást nyújtanának a műtétekhez, enyhülést adva a betegeknek. És nagyon szeretném, ha meghallanák a hangomat.”
A 24.hu nemrég több cikket is írt az endometrózisról, amely ma már népbetegségnek számít, becslések szerint mintegy 200 ezer magyar nőt érint. Az egyszerűbb műtétekre viszonylag gyorsan sor kerülhet, de a nagyobb beavatkozásoknál iszonyú hosszú a várólista. Bokor Attila, a SOTE I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának egyetemi adjunktusa azt nyilatkozta, hogy „a korai stádiumban lévő eseteknél körülbelül egy hónap a várakozási idő, ám a mélyen infiltráló (vastagbél érintettsége mellett akár húgyhólyagot, húgyvezetéket is érintő) endometriózisok esetében 2-3 év is lehet az előjegyzési idő.” Az orvos szerint előfordul, hogy a páciensei elsírják magukat a rendelőjében, amikor meghallják a lehetőségeiket.
Krámli megsegítésére a Facebookon gyűjtést akarnak indítani többen, de abban igaza van az énekesnőnek, hogy ez a rendszerszintű problémákat nem oldja meg.
(444)
Bal-Rad komm: Endometrózis vagy migrén? Rák vagy nátha?
– Sokan gyűjtögetnének, mert úgy vélik, hogy a gyógyulás csupán pénz kérdése.
A józanabbak kezdik felismerni: „…ez a rendszerszintű problémákat nem oldja meg…”
Márpedig itt VALÓBAN RENDSZERSZINTŰ A PROBLÉMA!
De nem csak az egészségügyi rendszer szintjén van probléma!
„…abban igaza van az énekesnőnek, hogy ez a rendszerszintű problémákat nem oldja meg…”
– Tán bizony hallott az énekesnő valamit A SZÜLEITŐL?
Valami olyasmit, hogy VOLT ÁM ITT EGY OLYAN RENDSZER, amikor a doktorok nem időpontot osztogattak a betegnek, hanem gyógyítottak!
Persze AKKOR VOLT egy komplett országunk is!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Elgondolkodhatunk azon, miként nézne ki a gyakorlatban, ha mindenki ugyanolyan fizetést kapna ugyanazért a munkáért.
Következzen most egy visszatekintés, annál is inkább, mert nemrég volt tíz éve, hogy aláírt egy szerződést, amit nem kellett volna…
„Kereken ma 10 éve, hogy jövőképpel, tervekkel, naivan és tudatlanul aláírtunk egy svájci frank alapú jelzáloghitel szerződést. Aztán jött, aminek jönnie kellett…
Mondhatnám, hogy úgy emlékszem az egészre, mintha csak ma történt volna. De ez nem igaz. Nem emlékszek a részletekre. Nem emlékszek rá, hogy kezdődött el.
Az még megvan, hogy előtte egy őszi napon elmentünk a lakásbörzére Budapesten. Nézelődtünk, tervezgettünk. Az is megvan, hogy aztán jártuk a bankokat, hogy hol adnak hitelt használt ingatlanra minimális kezdőtőkével.
Az OTP, az Erste és a Volksbank is elhajtott, mondván, hogy amit mi fel tudunk mutatni – azaz egy programozói és egy pedagógusi fizetés – az alig több, mint a minimálbér. Érteni kellett volna a jeleket, de elvakított a… nem is tudom mi. Nagyravágyás?
Aztán előtte vagy utána – itt már teljesen összemosódnak a képek a fejemben – valahogy eljutottunk e történet kiinduló pontjához. Egyszer csak felbukkant a **cenzúrázva** Bank csillogó-villogó vadonatúj, kezdőtőke nélküli, svájci frank alapú jelzáloghitele új építésű ingatlanokra. Aki akkoriban értett hozzá, az tudta, hogy ez egy olyan nyilvánvaló csapda, amilyent a prérifarkas szokott építeni a gyalogkakukk számára a rajzfilmben.
Csakhogy ezúttal a prérifarkas palimadarakra vadászott. És azok be is szálltak a csapdába, csapatostul. Egy egész országnyi palimadár.
December 19.-én aláírtuk a hitelszerződést. Boldogan, önként, reménnyel és tervekkel telve, csillogó szemekkel tekintve a csodálatos jövő felé. 89 000 Forint havonta, 25 évig. Hahaha, na persze… (…)
Aljas, kígyónyelvű cselszövők eldobható játékszerei, s egy gondosan kitervelt, alaposan betanult és mesterien kivitelezett rendszer prédái lettünk. Attól a pillanattól fogva, hogy tudatlanul és naivan, bízva a tisztességben, az etikában és az adott szó erejében beléptem a bankba, a helyzetem meg lett pecsételve.
Ki a hibás? Én. Természetesen, és ezt nem is tagadom. Tudtam, mi a kamatos kamat, tudtam, mi az árfolyam… Tudtam, de nem értettem. Hittem abban, hogy a bank tisztességes, és hogy a kölcsönös előny, mindenkinek előny.
Álmomban sem gondoltam, hogy egy bank a rövidtávú haszon érdekében, szóban ígérget, félretájékoztat, nem vázolja fel a kockázatokat, magyarán mindent elkövet – amit nem lehet utólag bizonyítani -, hogy még egy adóssal több legyen a listáján. Ezt tisztességtelennek tartom. De ilyen a kapitalizmus. (…)
Aztán az első kamatperiódus után már nem volt olyan őszinte a mosolyom. Mintha egy büdös ponttyal vágtak volna képen. A 89 000 Forintos havi törlesztő felugrott 106 000 Forintra, majd 121 000.-, 134 000.-, 155 000.- és az ötödik évben már járt 160 000.- felett is.
Kezdetben vergődtem, kapálóztam, kerestem a kiutat: osztottam, szoroztam, hibát kerestem a rendszerben, de amikor már azt hittem, hogy végre találtam egy kapaszkodót, ami alkuképessé tesz, akkor a banki ügyintéző hölgy flegmán odafordult a kollégájához, hogy tájékoztassa: „Az úr számolt…”
Majd jót nevettek. Igen, nevettek, nem csak képletesen, hanem bele a szemembe. Láttam az amalgámot a jobb alsó őrlőben… (…)
Hittem, hogy ha tisztességesen fizetem a törlesztőt, és soha sem kések, akkor előbb-utóbb lesz valami „jutalmam” azokkal szemben, akik szintén tudnák fizetni, de szarnak bele. Nem így lett. Aki tud fizetni, fizessen, mert valamiből pótolni kell a nem fizetők által okozott bevételkiesést.
Ahogy kamatperiódusonként emelkedett – vagy jobb esetben stagnált – a törlesztő, úgy ment lejjebb és lejjebb az általános hangulatom: állandóan rossz kedvű voltam, egyre kevesebbet mosolyogtam, romlott a munkamorálom, és még a kollégáimat is sikeresen demotiváltam. Ezek végül 2011-ben arra kényszerítettek, hogy munkahelyet váltsak. A mai napig sajnálom, hogy ilyen rossz szájízzel történt a válás, mert sokat kaptam attól a cégtől.
Az új munka csak időlegesen tudta elodázni a rossz hangulatot. Egy kicsit több pénztől kicsit meg tudtam nyugodni. De ez a munka olyan szinten lett egyre stresszesebb, hogy akkor meg már az készített ki. Konkrétan nem láttam kiutat.
Egyik oldalról a bank szívja a vérem, a másik oldalon a munka emészt, én meg a kettő között sorvadok. Hova menekülhetnék? Senki sem tud segíteni, sehova nem tudnék elbújni.
Nincs meg bennem az a zsiványság, hogy csapot-papot otthagyjak, és új életet kezdjek valahol máshol, és tegyek a következményekre… De tényleg nincs meg? Vagy nem olyan formában? (…)
Ezzel egy időben jött az ötlet, hogy ugyan miért ne próbálkozhatnék meg külföldön, ha van az a fizetés, ami kiadja a matekot. Magyarországon akkoriban a szaktudásom és a fizetésigényem két különböző ligában versenyzett, így hát belevágtam a keresésbe.
Ennek egyik kézzel fogható eredményeképp sikerült leszerveznem három állás interjút Londonban egy hűvös novemberi hosszú hétvégére. Összekuporgatott tartalékunkat latba vetve megvettem a létező legolcsóbb repülőjegyet, és az angol pontosságra támaszkodva, utazási tervet készítettem.
Ugyanakkor számolva a felhígult angol társadalom demográfiai sokszínűségével, biztos-ami-biztos alapon csináltam A, B, C és D tervet is, csakhogy ne érjen meglepetés. Mint ott helyben kiderült, jól tettem. Többnyire a B és C időtervek váltak be…
Szállást egy kellően alsó-közép kategóriás, kollégiumszerű szállóban foglaltam, mert nem nyaralni jöttem, pláne, hogy a nap délben szemmagasságban derengett. Minden perc és minden penny ki volt számolva, csak a célra fókuszáltam.
A fejvadász, aki az ott töltött 3 napon a segítségemre volt, gyorstalpalót adott a kiszemelt cégekről, elkísért és bemutatott. Hálás vagyok neki, bár akkor még sem ő, sem én nem tudtuk, hogy a jövő egészen mást tartogat számomra.
Történt ugyanis, hogy a londoni kiruccanást megelőző este lebonyolítottam egy Skype-os interjút egy müncheni székhelyű start-up céggel. Angolul… merthogy a cég annyira sok országból szívja fel a fiatal tehetségeket, hogy már cégen belül az angol lett a sztenderd.
Szóval az interjú lezajlott, amit követően még azon melegében küldtek emailben egy próbafeladatot. Gondoltam, ne ezen múljon, ott helyben meg is csináltam, beleadva apait, anyait.
Úgy fogtam fel, hogy legalább gyakorlok Londonra. Hajnal kettőre végeztem is, átküldtem emailben, majd megpróbáltam aludni kicsit, mert ötkor már kelni kellett, hogy elérjem a gépet.
Szóval vissza Londonba. Lement a három interjú, kettő egész jól sikerült, egy viszont egyértelműen nem. Ők nem engem kerestek, én meg nem őket, ennyi. Gondoltam, ha a maradék kettőből az egyik bejön, már az is jó.
Csakhogy az utolsó nap estéjén kaptam egy emailt Németországból, a csatolmányban egy szerződéssel. Benne a január 1.-i kezdés, és a kért fizetés. Azt hittem rosszul látok. Hirtelen nem is tudtam, mit tegyek, azt gondoltam, hogy alszok rá egyet.
Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy nagyjából 3 perccel később – miután páromnak elújságoltam a dolgot – visszaírtam, hogy elfogadom és hamarosan visszaküldöm a szerződést aláírva.
2013. december 30.-án kiköltöztem Németországba, kölcsön pénzből, nulla német nyelvtudással. És még mindig itt vagyok. Sőt vagyunk, mert a párom is kijött a macskánkkal együtt. Sőt azóta már egy csodálatos kisfiúval is bővült a családunk. Az ő nevét viseli e blog: Thomas.
Az elmúlt négy évben a kilátástalanságot felváltotta a tervezhető jövő, a rossz kedvet a mosoly, a reményvesztettséget a lassú, de biztos haladás, a fásultságot az életkedv, a stresszt a nyugodt éjszakák.
Mindez annak köszönhető, hogy tanultunk a múltban elkövetett hibáinkból, és hogy végre egy olyan rendszer részei vagyunk, ami betartja a játékszabályokat. Élni és élni hagyni.
Ma 10 éve, hogy egy életre szóló leckét kaptunk. De hiszem, hogy enélkül, még mindig valahol a magyar valóság mocsarában evezgetnénk céltalanul, az Éjjel-Nappal Budapest és a Barátok Közt fémjelezte agysorvasztó mételyben.
Mindez egy próba volt, amit vagy teljesítünk, vagy elbukunk. Sokszor rezgett a léc, de a párom mindig tartotta bennem is lelket, amikor én már feladtam volna, és mindenben támogatott, és támogat azóta is.
És a hitel? Ha minden a tervek szerint halad, – bár megfoghatatlan külső erők még tettek egy utolsó kísérletet, hogy mindent dugába döntsenek – akkor már csak hetek kérdése, és megszabadulunk az ingatlantól, és a felette fekete felhőként gomolygó hiteltől is. Szívből kívánjuk az új tulajdonosnak, hogy a kis lakásunkban több öröme legyen, mint amennyiben nekünk volt részünk.
És a jövő? A hitel után egy kicsivel még könnyebb lesz. Aztán majd meglátjuk.”
(hataratkelo)
Bal-Rad komm: „A kilátástalanságot felváltotta a tervezhető jövő.”
MINDEN JÓT KÍVÁNUNK HOZZÁ! MINDAZOKNAK, AKIK EBBEN A SZERENCSÉBEN RÉSZESEK!
De mi lesz az ORSZÁGGAL? Amelyet ÚJRA KÉNE FELÉPÍTENI A MAGYAROK – A JÖVŐ – SZÁMÁRA!
Hiszen akikre számítani lehetne, ELMENEKÜLTEK! Őket a verejték és a kín igérete nem fogja visszacsábítani már soha!
Országunk jövőjét MÁSUTT TERVEZTÉK MEG!
Mi csak kiviteleztük! Könnyen ment! Hiszen magunkévá tettük: ADNI JÓ!
Gyorsan oda is adtuk mindenünk!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
