Ki hiúsíthatja meg az alkotmányozó gyűlést?

Mialatt a megalkuvó fecsegők a végkimerülésig beszélnek az előparlamentről, útitársaik pedig a bolsevikok ellen csatáznak, akik állítólag meghiúsítják az Alkotmányozó Gyűlést, ezalatt az ellenforradalom mesterei már próbálgatják erőiket, hogy valóban meghiúsítsák az Alkotmányozó Gyűlést.

A „doni kozákság” vezérei alig egy hete azt javasolták, hogy a „lakosság készületlenségére” való tekintettel halasszák el az alkotmányozógyűlési választásokat.

Két nappal később a kadét „Récs”-hez egészen közelálló „Djeny” kikotyogta, hogy az „agrárzavargások hulláma miatt”… elhalasztják az alkotmányozógyűlési választásokat”.

Tegnap pedig azt a távirati hírt kaptuk, hogy a moszkvai „közéleti személyiségek”, ugyanazok, akik most az Ideiglenes Kormányt irányítják, szintén „lehetetlennek tartják”, az alkotmányozógyűlési választásokat.

„N. N. Lvov, az Állami Duma tagja, kijelentette, hogy jelenleg, tekintettel az országban uralkodó anarchiára, technikai és politikai meggondolásokból nem lehet megtartani a választásokat. Kuzmin-Karavájev pedig hozzáfűzte, hogy a hatalom nincs felkészülve az Alkotmányozó Gyűlésre, nem dolgoztak ki semmilyen törvényjavaslatot.”

Nyilvánvaló, hogy a burzsoázia meg akarja hiúsítani az alkotmányozógyűlési választásokat.

Nyilvánvaló, hogy a burzsoázia most, amikor erősen megvetette lábát az Ideiglenes Kormányban, s az ellenforradalmi előparlamentben „demokratikus” fedezéket teremtett magának — eléggé erősnek érzi magát ahhoz, hogy még egyszer „elhalassza” az Alkotmányozó Gyűlést.

Mivel tudják kivédeni ezt a veszélyt az „Izvésztyija” és a „Djelo Naróda” megalkuvó urai?

Mit tudnak szembeszegezni az Ideiglenes Kormánnyal, ha az, „az ország szavára hallgatva” és a „közéleti személyiségek” nyomdokain haladva, elhalasztja az alkotmányozógyűlési választásokat?
Talán a hírhedt előparlamentet? De hiszen az előparlamentet, amelyet Kornyílov terve szerint alkottak meg s amelynek az a rendeltetése, hogy eltakarja a Kerenszkij-kormány fekélyeit, éppen azért hívták életre, hogy helyettesítse az Alkotmányozó Gyűlést, ha ezt elhalasztják. Mi szerepe lehet ennek a kornyílovi korcs szülöttnek az Alkotmányozó Gyűlésért folytatott harcban?
Talán a rozzant Központi Végrehajtó Bizottságot? De milyen tekintélye lehet ennek a tömegektől elszakadt intézménynek, amely hol a vasutasokon, hol a Szovjeteken rúg egyet?
Talán a „nagy orosz forradalmat”, amelyről oly bántóan hamisan énekel a „Djelo Naróda”? De hiszen maguk a „Djelo Naróda” bölcsei mondják, hogy a forradalom összeférhetetlen az Alkotmányozó Gyűléssel („vagy forradalom, vagy Alkotmányozó Gyűlés”!). Milyen hatása lehet a „forradalom erejéről” szóló üres frázisoknak az Alkotmányozó Gyűlésért folytatott harcban?

Hol van hát az az erő, amelyet szembe lehet állítani a burzsoázia ellenforradalmi kísérleteivel?

Ez az erő — a növekvő orosz forradalom. A megalkuvók nem hisznek benne. De ez nem gátolja abban, hogy nőttön nőjön, magával ragadva a falut s kidöntve a földbirtokosi hatalom pilléreit.

A mensevikek és az eszerek, amikor a Szovjetkongresszus ellen harcolnak és a kornyílovi előparlamentet szilárdítják, a burzsoáziának segítenek az Alkotmányozó Gyűlés meghiúsításában. De tudják meg, hogyha ezen az úton haladnak, a növekvő forradalommal fog meggyűlni a bajuk.

„Rabócsij Puty” („A Munkás Útja’’) 28. sz.
1917 október 5.
Vezércikk.

(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)

Az ellenforradalom mozgósít – készüljetek a visszaverésére
– írta: J. V. Sztálin –

A forradalom él. Miután meghiúsította a Kornyílov „lázadást” és felrázta a frontot, beszárnyalta a városokat és új életet öntött az iparvidékekbe — most a faluba csap át, s kidönti a földbirtokosi hatalom gyűlöletes pilléreit.

Porba hull a megalkuvó politika utolsó támasza. A kornyílovizmus elleni harc eloszlatta a munkások és a katonák megalkuvó illúzióit, a mi pártunk köré tömörítette a munkásokat és katonákat. A földbirtokosok elleni harc eloszlatja majd a parasztok megalkuvó illúzióit is s a munkások és katonák mellé sorakoztatja fel a parasztokat.

A „honvédők” ellen folytatott harcban és a „honvédők” ellenére kialakul a munkások, katonák és parasztok forradalmi frontja. A megalkuvók ellen folytatott harcban és a megalkuvók ellenére nő, erősödik ez a front.

A forradalom mozgósítja erőit, s kiveti soraiból a mensevik és eszer megalkuvókat.

Ugyanakkor az ellenforradalom is mozgósítja erőit.

A kadet párt, az ellenforradalom fészke és melegágya, elsőnek indítja meg a harcot s Kornyílov mellett agitál. A kadet párt, kezébe ragadva a hatalmat, eleresztette láncairól a szuvórini házőrző kutyákat, s miután az eszer-mensevik-kornyílovi előparlamenttel fedezte magát és biztosította magának az ellenforradalmi tábornokok támogatását — most új „Kornyílov lázadást” készít elő, s a forradalom szétzúzásával fenyegetődzik.

A moszkvai „közéleti személyiségek szövetsége”, a munkáskizárók és a „csontkezű éhség” szövetsége, ugyanaz a szövetség, amely segítségére volt Kornyílovnak, hogy a katonákat és a munkásokat fojtogassa, hogy a hátországban a Szovjeteket és a fronton a bizottságokat szétkergesse — ez a szövetség két nap múlva összehívja a „második Moszkvai Tanácskozást”, amelyre buzgón invitálja a „kozák csapatok szövetségének” képviselőit.

A fronton, különösen délen és nyugaton, a kornyílovista tábornokok titkos szövetsége lázasan újabb hadjáratot szervez a forradalom ellen, maga köré gyűjt minden olyan erőt, amely alkalmas erre a sötét „munkára” …

A Kerenszkij-kormány pedig, amely Kornyílovval karöltve összeesküvést szervezett a forradalom ellen, Moszkvába készül menekülni, hogy a németek kezére játszva Petrográdot, Rjabusinszkijjal és Burüskinnal egyetemben, Kalégyinnal és Alexéjevvel egyetemben újabb, még veszélyesebb összeesküvést szervezzen a forradalom ellen.

Egészen kétségtelen: a forradalmi fronttal szemben kialakul és erősödik az ellenforradalom frontja, a tőkések és a földbirtokosok, a Kerenszkij-kormány és az előparlament frontja. Az ellenforradalom új kornyílovista összeesküvést készít elő.

Az első kornyílovista összeesküvés meghiúsult. De az ellenforradalmat nem törtük meg. Az ellenforradalom csak meghátrált, a Kerenszkij-kormány háta mögé bújt s új állásaiban megerősödött.

A most készülő második kornyílovista összeesküvést szét kell zúzni, hogy a forradalmat hosszú időre megóvjuk a veszedelemtől.

Az ellenforradalom első megmozdulását a munkások és a katonák ereje, a hátországban a Szovjetek, a fronton a Bizottságok ereje hiúsította meg.

A Szovjeteknek és a Bizottságoknak mindent el kell követniök, hogy a nagy forradalom egész ereje csapjon le az ellenforradalom második megmozdulására.

Tudják meg a munkások és a katonák, tudják meg a parasztok és a matrózok, hogy a harc a békéért és a kenyérért, a földért és a szabadságértfolyik, a tőkések és a földbirtokosok ellen, a spekulánsok és a fosztogatók ellen, az árulók és a renegátok ellen, mindenki ellen, aki nem akar egyszersmindenkorra végezni a szervezkedő kornyílovi ellenforradalommal.

A kornyílovi ellenforradalom mozgósítja erőit — készüljetek a visszaverésére!

„Rabócsij Puty” („A Munkás Útja”) 32. sz.
1917 október 10.
Vezércikk.

(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)

Kinek kell az előparlament?
– írta: J. V. Sztálin –

Kornyílov néhány hónappal ezelőtt, amikor a Szovjetek szétkergetését tervezte és a katonai diktatúrát szervezgette, ugyanakkor szükségesnek tartotta megteremteni a „demokratikus” előparlamentet is.

Miért?

Azért, hogy a Szovjeteket az előparlamenttel helyettesítve, leplezze vele a Kornyílov lázadás ellenforradalmi természetét s becsapja a népet a kornyílovi „reformok” igazi céljait illetően.

A Kornyílov lázadás „felszámolása” után Kerenszkij és a kadetok, Csernov és a moszkvai nagyiparosok, amikor „új” koalíciós burzsoá diktatúrát szerveztek, egyszersmind megteremtették a kornyílovi előparlamentet is.

Miért?

Talán a Szovjetek elleni harcra? Vagy talán a kerenszkizmus leplezésére, amely alig különbözik a kornyílovizmustól? Avxentyjev azt állítja, hogy a „haza megmentése” érdekében alakították meg az előparlamentet. Csernov „továbbfejleszti” Avxentyjev kijelentését, s azt állítja, hogy az előparlament az célja az „ország és a köztársaság megmentése”. De hiszen Kornyílov is „az ország és a köztársaság megmentése” érdekében akarta bevezetni az előparlamenttel leplezett katonai diktatúrát. Miben különbözik az avxentyjevi-csernovi „mentés” a kornyílovitól?

Tehát, mi célból hozták létre a mostani kornyílovi korcs szülöttet, az úgynevezett előparlamentet?

Hallgassuk meg Adzsemov urat, aki az előparlament egyik legelső építésze, a kadet párt Központi Bizottságának tagja, az Állami Duma Ideiglenes Bizottságának volt tagja, jelenleg az előparlament tagja. Hallgassuk meg, mert ő a legőszintébb:

„Az előparlament feladata, legelső kötelessége az, hogy talajt adjon a kormány alá, hogy adjon neki hatalmat, amellyel most természetesen nem rendelkezik.”

De mire kell a kormánynak ez a „hatalom”? Ki ellen kell azt fordítania?

Hallgassuk tovább:„A fő kérdés az — mondotta Adzsemov —, hogy ki tudja-e állani a próbát az előparlament, kellőképpen vissza tudja-e verni a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeit. Nem lehet kétséges, hogy a Szovjet és az előparlament szemben áll egymással, ugyanúgy, mint ahogy két hónap múlva az Alkotmányozó Gyűléssel ugyanazok a szervezetek fognak szembenállani. Ha az előparlament kiállja a próbát, akkor a munka rendes kerékvágásba zökkenhet” (lásd „Djeny”, vasárnapi szám).

Ez már igen! Ez aztán őszinte, sőt mondhatnám, becsületes beszéd!

Az előparlament azért ad „hatalmat” a kormánynak, hogy „visszaverje a Szovjeteket”, mert az előparlament és csakis az előparlament „állítható szembe” a Szovjetekkel.

Megtudtuk tehát, hogy az előparlamentet nem az „ország megmentése” céljából, hanem a Szovjetek elleni harcra hívták életre. Megtudtuk tehát, hogy akik megszöktek a demokrácia táborából, a mensevikek és az eszerek, nem azért bújtak el az előparlamentben, hogy „megmentsék a forradalmat”, hanem azért, hogy segítsenek a burzsoáziának a Szovjetek elleni harcban. Nem ok nélkül folytatnak olyan elkeseredett harcot a Szovjetkongresszus ellen.

„Ha az előparlament kiállja a próbát, akkor a munka rendes kerékvágásba zökkenhet” — reméli Adzsemov úr.

A munkások és a katonák mindent elkövetnek, hogy a kornyílovi korcs szülött ne „állja ki a próbát”, sötét „munkája” pedig ne „zökkenjen rendes kerékvágásba”.

„Rabócsij Puty” („A Munkás Útja”) 32. sz.
1917 október 10.
Aláírás nélkül.

(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!