Török Gábor: Ha a qrmányalakításhoz kell, a horda kiegyezik egy kisebb bűnbandával
Még mindig nincs egyértelmű kihívója ellenzéki oldalról Orbán Viktor miniszterelnöknek – vélekedett Török Gábor politikai elemző az InfoRádió Aréna című műsorában.
2010 óta az ellenzéki oldalon nem sikerült eldönteni, hogy melyik párt a kormánypártok legfőbb kihívója, és ez továbbra is nyitott kérdés – vélekedett Török Gábor az InfoRádió Aréna című műsorában. A politikai elemző szerint a kihívó szerepéért is hosszan elhúzódó verseny alakult ki, amelynek a közvélemény-kutatások alapján nincs egyértelmű végeredménye.
Az ellenzéken belül négy olyan erő van, amely okkal pályázik arra, hogy parlamenti mandátumokat fog szerezni: a Jobbik, az MSZP, a DK és az LMP. Mivel nincs egyértelmű kihívó, ezért nem mondhatjuk ma azt, hogy az ellenzék, hanem többesszámban kell használnunk ezt a fogalmat és ellenzékekről kell beszélnünk – fejtette ki.
Török Gábor azonban a sokszínű ellenzéki erő mellett is elképzelhetőnek tartja a Magyarországon eddig szokatlan koalíciók megalakulását.
Abban nem nagyon van kétség bennem, hogy ha elméletileg előállna egy olyan helyzet, amikor az ellenzéknek, az ellenzéki politikai erőknek többségük van a magyar parlamentben, akkor lehet, hogy megkísérelnék a kormányalakítást – mondta Török Gábor, ám hozzátette: azt megítélni, hogy mindez kormányképes kabinethez vezetne-e már sokkal nehezebb kérdés.
„Nagyon nehéz lenne mondjuk egy Jobbik-MSZP koalíciót elképzelni, nem véletlen, hogy a választási együttműködés is nehezen elképzelhető mai állapotában ezen két politikai erő között, de látni ilyenre is példákat” – vélekedett.
A politikai elemző kiemelte: azt sem zárja ki, hogy a Fidesz az MSZP-vel kormányozzon, vagy a Jobbikkal vagy az LMP-vel, pedig végiggondolva elképzelhetetlen távolságok vannak a pártok között. Ha tehát a mai kormánypártoknak hiányozna néhány mandátum a kormányalakításhoz, vélhetőleg megállapodnának valamelyik jelenlegi ellenzéki erővel, hiszen – mint Török Gábor mondta – külföldön számtalan példát találni hasonlóra, mivel a politika nem szeretetről, hanem az érdekekről szól.
(privatbankar)
Bal-Rad komm: „…a politika nem szeretetről, hanem az érdekekről szól.”
– Sajnos EZ A REALITÁS! Még sajnálatosabb, hogy NEM NÉPÉRDEKRŐL szól a politikának nevezett bűncselekménysorozat! Amit rövidlátó, saját egyéni haszonszerzői vágytól űzött politikai és köztörvényes gonosztevők folytatnak bűnszövetségben!
Cáfolhatatlan tény ugyanis, hogy PARLAMENTBE KERÜLVE azonnal kiderül, hogy MINDEGYIK OTT FÉSZKELŐ NEM EGYÉB, MINT POLITIKUS!
Azt is mindannyian jól tudjuk, hogy ahol véget ér az emberi tisztesség, ott kezdődik a politikus!
Amennyiben pedig az az eset állna elő, hogy a bejutók közül bármelyik is mentőövet dobna a döbrögista hordának – megakadályozva ezzel a magyarok talán utolsó esélyét az ORSZÁG VISSZASZERZÉSÉRE – az a bűnbanda semmiféle kegyelemre a NÉPTŐL nem számíthat a jövőben!
Mert az is igaz ám, hogy a kerék az forog. Annyit le, mint amennyit fel! Előbb – utóbb BEKÖVETKEZIK AZ ELSZÁMOLTATÁS!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bődületes hazugság derült ki Orbánéktól: ezeket a számokat nem tudják kozmetikázni a választásokig
Hiába a propaganda, hiába a bűvészkedés a számokkal, ezt a hazugságot mindenki átlátja, aki elvégezte az általános iskola első osztályát. Gazdasági téren ez az Orbán-kormány legnagyobb hazugsága, az államadósság-csökkentés, ugyanis az államadósság nem csökkent, hanem éppen nőtt, nem is kevéssel.
2011-ben Orbán úgy fogalmazott, hogy “az államadósság nem közgazdasági probléma, hanem egy ellenség, amelyet ha nem győznek le, az ellenség győz le minket”. Mindezt akkor mondta, amikor a magánnyugdíj pénztári vagyon államosítása után ennek jó részét az államadósság csökkentésére fordította.
Nézzük a tényeket! 2009-ben az államadósság 20,4 ezermilliárd forint volt, tavaly év végén ez az összeg elérte a 27,4 ezermilliárd forintot. Ezt a legnagyobb jóindulattal sem lehet csökkenésnek nevezni. Ehhez, idén már hozzá kell számolni az Eximbank 700 milliárd forintos hitelvállalását, melyet ugyan nem akartak ide számolni, de az EU rájött a turpisságra, és ezt a trükköt már nem engedélyezte. Így 8 000 milliárd forinttal nőtt az államadósság Orbán nyolc éve alatt.
A hazugságot csak tetézi, hogy a kormányzásuk elején bekebeleztek megkérdőjelezhető módszerekkel 3 000 milliárd magánnyugdíjpénztári megtakarítást, ami a költségvetésbe vándorolt. Tulajdonképpen a számok alapján 11 000 milliárd forintnak csaptak oda kormányzásuk alatt, miközben fejlesztés az országban szinte csak uniós pénzből történt, miközben az önkormányzatokat kivéreztették, miközben az oktatást fizetőssé tették a diákok nagy részének, és összeomlóban az egészségügy.
Ha az államadósság -Orbán szavaival élve- ellenség, akkor ez az ellenség most maga alá gyűrte a miniszterelnököt.
(pestibulvar)
Bal-Rad komm: A fenti kalkulációban nem szerepel még mindig a tízmilliárd euros paksi hitel, és a kínai „sínhitel” sem, amiről azt sem tudjuk mennyi is valójában. (És még egy csomó dolgot nem tudunk!)
Amit tudhatunk most, az a szörnyület az alábbi linken elérhető:
El Qro: Ha az ellenzék nyer, meg kell ismételni a választást
Káosz, válság, elhúzódó tárgyalások és új választás jönne egy ellenzéki győzelem után – erről beszélt Gyurcsány Ferenc egy rádióinterjúban.
A DK elnöke szerint ez nem lenne a probléma, hiszen más országok is kibírták már stabil kormány nélkül – hangzott el az M1 Híradójában.
Ha az ellenzék nyerne áprilisban, meg kellene ismételni a választást – erről beszélt Gyurcsány Ferenc a Civil Rádióban.
A DK elnöke szerint egy esetleges ellenzéki győzelem után az ellenzéki pártok képtelenek lennének megegyezni egymással, ezért az elhúzódó tárgyalások után vélhetően újabb választásokat kellene kiírni.
A volt miniszterelnök szerint csak sötétben lehet tapogatózni, de az biztos, hogy átmeneti kormányzás jönne.
Arra a felvetésre, hogy egy ilyen válság súlyosan megviselné Magyarországot, a baloldali párt elnöke mindössze annyit mondott, ez nem probléma, hiszen például Németország is hónapokig volt stabil kormány nélkül. Gyurcsány Ferenc azt is leszögezte, ő egy ilyen helyzetet győzelemként élné meg.
(kisalfold)
Bal-Rad komm: „…Arra a felvetésre, hogy egy ilyen válság súlyosan megviselné Magyarországot…”
– Tekintettel arra, hogy Magyarország – mint olyan – NINCS IS! – mert csak Döbrögisztán vajdaság létezik…
Ugyanakkor végtelenül sajnálatos, hogy CSAK EGYEDÜL El Qro MERI ISMÉT KIMONDANI (Balalatonöszöd után!) az igazságot.
Mert való igaz, hogy egy ellenzéki győzelem esetén csakis káosz jöhet. Amit ÚJ VÁLASZTÁSOK rakhatnak helyre! Ám HA április 8-án ellenzéki győzelem szülene, egy a győztesek közti minimális konszenzus keretében a parlament RÖVID IDŐN BELÜL KELL hogy:
1. – a döbrögista tákolmányt azonnal a szemétre dobja, és IDEIGLENESEN visszaállítja az Alkotmányt
2. – valamennyi döbrögista méltóságot – a Csornay Bronzossal kezdve – kirúgni
3. – valamennyi döbrögista potentátot felfüggeszteni, pénzeszközeiket befagyasztani, ellenük a büntetőeljárást haladéktalanul megindítani, a közügyektől azonnal eltiltani
4. – a döbrögistk által kinyírt választási törvényt visszaállítani
– Ezekkel az intézkedésekkel van/lehet csak esély a döbrögista horda gerincének szétroppantására, és az esetleges zavargások megelőzésére.
Káosz persze valamilyen mértékű így is lesz. De káosz előz meg minden rendet. Ettől valóban nem kell tartani. Gazdasági veszély nincs, hiszen gyarmattartóinknak NEM ÉREKÜK, HOGY ÖSSZESZERELDÉIK NE MŰKÖDJENEK! Veszteség mindenképpen lesz, de az „járulékos” és elenyésző mértékű lehet csak!
Ugyanakkor ESÉLY IS NYÍLIK/NYÍLHAT!
Amely politikus pedig nem úgy látja, AZ POLTIKUSBŰNÖZŐ, aki semmivel sem jobb mint Döbrögi.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Nehéz volna tagadni, hogy a DAIS (Iszlám Állam, ISIS) működése sokáig egybevágott a Bassár el-Aszad szíriai államelnök megdöntését kívánó széles nemzetközi koalíció (az Egyesült Államoknak és euroatlanti, valamint térségi szövetségeseinek névleg a DAIS ellen létrehozott szövetsége) érdekeivel.
Később, amikor a szíriai kliensháború az oroszok 2015-ös beavatkozásával kezdődően alapvetően megváltozott, a DAIS kelet-szíriai jelenléte kitűnő háborús oknak bizonyult ahhoz, hogy az ún. SDF (Szíriai Demokratikus Erők) bejelentésével és támogatásával, a DAIS elleni további harc ürügyén az Egyesült Államok az Eufrátesz keleti partján húzódó szír területeket hatékonyan kivonja a szír kormány jövőbeli ellenőrzése alól, a későn ébredő törökök előtt kurd klienseivel megszerezze Rakkát (már ami maradt belőle), a folyó nyugati oldalán a tabkai repülőtérig (at-Tabqah) egy széles hídfőállást hozzon létre, majd a 2014-ben elfoglalt és kialakított, jordán határhoz közeli at-Tanfnál lévő támaszpont 55 km-es körzetét kisajátítva ellenzéki erőket képezzen, elméletileg szintén a DAIS elleni küzdelemre. Mi akadályozza abban, hogy az eddig sikeres SDF-et és a déli területeken istápolt Dzsaís Magavír at-Tavrát (Jaysh Maghawir at-Thawra, Forradalmi Különítmény Hadsereg) használva megszabaduljon a DAIS maradékától, vagy hagyja, hogy a legitim szír kormány és szövetségesei tegyék ugyanezt? A Bal-Rad leleplezi a „titkot”: jó eséllyel az Izrael és amerikai szövetségese által rettegett szíriai „stratégiai háromszög” blokkolása áll a hangzatos szócséplések mögött, melyhez elengedhetetlen, hogy jelen legyen egy fenyegetés (a DAIS), amire hivatkozva a status quo fenntartható.
Mi ez a „stratégiai háromszög”? A kérdéshez segítségül hívhatjuk Mark Langfan, az erősen cionista Amerikaiak a Biztonságos Izraelért (Americans for a Safe Israel, AFSI) nevű kijárószervezet elnökének cikkét.
Ez a terület, melytől „a Közel-Kelet egyetlen demokráciája” (itt most Izraelre kellene gondolnunk) a síita tengely (Teherán–Damaszkusz–Hezbollah) kapcsán retteg, a(z) (at-)Tanf, al-Búkamál (Abu Kamal) és ar-Ruszáfa (ar-Rusafah) által bezárt rész, melyet uralva és felhasználva szárazföldi összeköttetés valósulhat meg Irán és Libanon között Irakon keresztül. Langfan odáig megy, hogy ha Irán nem tudja uralni ezt a háromszöget, akkor az általa kialakítani kívánt birodalom végül össze fog omlani a saját súlya alatt. Természetesen erősen túloz a vízióval, de a terület fontossága ettől még nem kicsi. Vessünk egy pillantást a térképre (a Wikipédia szerkesztői által március 2-án rögzített állapot)!
Láthatjuk rajta, hogy at-Tanf és az onnan Damaszkusz felé vezető út szilárd amerikai ellenőrzés alatt van, Ruszáfa környéke a tabkai légitámaszpontról bármikor csapás alá vehető, a Palmüra–Deír-ez-Zór útvonal a DAIS által fenyegetett, al-Búkamál úgyszintén. Jelenleg tehát a szárazföldi útvonal egyáltalán nem biztonságos, és az intenzív amerikai-izraeli felderítő tevékenység, valamint a lehetséges légicsapások miatt csak korlátozottan használható. A DAIS-nak az Eufrátesz keleti oldalán húzódó maradékai Irakból még megközelíthetők a sivatag felől, a törzsi kapcsolatoknak köszönhetően. Minden adott tehát, hogy jelenleg az Egyesült Államok számára „hasznos eszközöknek” tekinthessük őket. Nem érdekeltek a gyors felszámolásukban, a szír kormányerőket és szövetségeseiket pedig lekötik az ország nyugati felében lévő feladatok.
Azonban Bagdad már régóta szorgalmazza, hogy az Egyesült Államok vonja ki katonáit Irak területéről. A moszuli műveletek idején (2017 júliusa) több mint 5500 amerikai katona volt jelen, ez az ott állomásozó koalíciós erőknek kb. a felét jelentette. Csökkentésük elkezdődött, az iraki parlament pedig tovább sürgeti a kormányt, hogy készítsen időben pontosan behatárolt ütemtervet a külföldi katonák távozásáról, két hónappal a DAIS fölötti győzelem bejelentése után. Ez a lépés természetesen kedvezőtlen az Egyesült Államok számára, hiszen eredménye hatást gyakorolna a szíriai és iraki állapotok befolyásolását célzó hírszerző tevékenységeire is. Fokozza a gondjait, hogy Irak orosz Sz-400-as légvédelmi rendszert vásárolna Oroszországtól. A gyakorlatban ezek annyit jelentenek, hogy lassanként (a török-amerikai kapcsolatok megromlásával különösen) Jordánia marad az egyetlen stabil, bár egyre kényszeredettebben együttműködő közvetlen kapcsolódási pont az Egyesült Államok szíriai törekvései felé, hiszen Törökország és Irak mind nehezebben győzhető meg arról, hogy területét az amerikaiak a kurd és arab klienseik támogatásához használják fel. Jordánia több mint egymillió szíriai menekültet fogadott be, ezekből mintegy 75 ezer a tanfi támaszponthoz közeli rukbáni (ar-Rukban) menekülttáborban él. Többek között az utóbbiakból merítettek az amerikaiak a saját ellenzéki erőik kiképzéséhez, ahogyan arra Valerij Geraszimov tábornok korábban utalt (Dzsaís Magavír at-Tavra).
A másik jelentős társaság a Deir ez-Zóri Katonai Tanács (DMC vagy DEMC), főleg a Sammar nevű beduin törzsszövetségből (néhányan a Suaitát (al-Shaitat) törzsből):
Pillantsunk újra a térképre, keressük meg al-Búkamált (Abu Kamal)! Ezt a várost 2016 közepén a Dzsaís Magavír at-Tavra már megpróbálta elfoglalni a DAIS-tól (sikertelenül), jelenleg a szír kormány elenőrzése alatt áll. Ha az Egyesült Államok szeretne biztos szárazföldi kapcsolatot Jordánián keresztül a nehezen összetákolt kelet-szíriai területekkel, akkor jelenleg a következő lépések akár még az érdekében is állhatnak:
– visszavenni a kurdok támogatásából, átállni a „jó” „nem-terroristákra” (szunnita beduinok) at-Tanf, Deír ez-Zór és al-Dzsazíra környékéről, valamint néhány kisebbséget továbbra is segíteni a látvány kedvéért (pl. keresztény asszírokat) (ez megvalósult)
– fokozni a nyugat-szíriai felkelők tevékenységét (ennek megy elébe most a szír hadsereg, de részben már megvalósult)
– hagyni és biztosítani a DAIS maradékát Kelet- és Nyugat-Szíriában, hogy állandó fenyegetést jelentsen, rá hivatkozva pedig az amerikai jelenlét indokoltnak tűnjön (ez megvalósult)
– késleltetni az amerikai erők kivonását Irakból, amennyire csak lehet (folyamatban)
– elérni, hogy al-Búkamal a DAIS ellenőrzése alá kerüljön, majd elfoglalni azt a „jó” „nem-terroristákkal”, pl. a Deir ez-Zóri Katonai Tanáccsal (folyamatban?)
– megszerezni a T3 (Arak közelében) és T2 szivattyúállomásokat, valamint az utóbbi mellett lévő Tavra (Thawra) légibázist is (a kettő együtt al-Kemm, amely As-Sammasz közvetlen közelében van) a DAIS „segítségével”, majd elfoglalni azokat a „jó” „nem-terroristákkal” (Dzsaís Magavír at-Tavra) (folyamatban?)
Amennyiben a fentiek megvalósulnak, az amerikai Nagy Testvér a hasznos és szorgosan allahuzó beduin kliensein keresztül, legyenek azok terroristák vagy „jó” „nem-terroristák”, biztosíthatja közel-keleti kedvencét arról, hogy még egy darabig nem épül ki szárazföldi síita tengely a „stratégiai háromszögben”. Figyelmezzünk hát! Mi szóltunk…
(Fergeteg)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Az első világháború koronás háborús bűnösei:
I. Ferenc József magyar király, osztrák császár,
IV. Károly magyar király a Habsburg–Lotaringiai-ház utolsó uralkodója,
I. Albert belga király,
I. Ferdinánd bolgár cár,
V. György brit király Nagy-Britannia uralkodója, a Windsor-ház tagja,
I. Péter szerb király,
I. Sándor jugoszláv király,
II. Vilmos német császár a Német Birodalom császára és Poroszország királya, a Hohenzollern-ház tagja, Viktória brit királynő unokája,
III. Viktor Emánuel olasz király Etiópia császára, továbbá Ciprus, Jeruzsálem és Örményország címzetes királya, Albánia királya. A Savoyai-ház tagja,
II. Miklós orosz cár Oroszország cárja, Lengyelország királya, és Finnország nagyhercege,
V. Mehmed oszmán szultán az Oszmán Birodalom szultánja,
VI. Mehmed oszmán szultán Oszmán Birodalom utolsó szultánja,
I. Károly román király német herceg,
I. Ferdinánd román király német Hohenzollern-házból.
A népirtó háború mérlege:
kb. 8-15 millió katona vesztette életét, hatalmas volt a sebesültek száma, sokuk egész életére nyomorék maradt (Európa eddig nem látott ekkora pusztítást),
kb. 5 millió civil vesztette életét közvetlenül a háború miatt és 6 millió áldozatot követelt az 1918-19-es spanyolnátha-járvány,
hatalmas volt az anyagi veszteség is (hajók, szántóföldek, állatállomány pusztulás),
európai gazdaság teljesen kizökkent addigi menetéből,
háború mély lelki sebeket ejtetett az emberekben.
Az első világháború hatékonyabban, kíméletlenebbül és tömegesebben pusztította az emberéletet és az anyagi javakat a korábbi háborúknál. A géppuska, az ágyúk, a tank, a repülők, a mérges gázok, a lángszóró és a lövészárkok világát 65 millió katona tapasztalta meg testközelből. Közülük minden negyedik meghalt a háborúban. A hazatérők mintegy fele szenvedett sérülést.
A népirtó háború áldozatai a katonák, civilek a dolgozó nép, a proletárok voltak. A háborús bűnösök ellen fellázadt a nép, forradalmi tüzek lobbantak fel. A haragos népet a vörösök vezették a fehér háborús bűnözők ellen. A Szovjetunióban győzött a vörösök harca a fehérek ellen. A Magyar Tanácsköztársaság után a fehérterror népirtása.
Az 1914 és 1918 közt zajló első világháború volt a történelem egyik legjelentősebb és legpusztítóbb háborúja, mely a Föld három kontinensén összesen 15-20 millió halálos áldozatot követelt. Összehasonlításként: a második világháborúban 72 millióan haltak meg (ebből 50 millióan Európában) a Vietnámi háborúban pedig – mely a világtörténelem harmadik legpusztítóbb harcának tekinthető – 5 millióra tehető a halálos áldozatok száma.
Az első világháború előzményei
Gyarmatbirodalmak kialakulása: A XIX. század végén a tudomány és technika vívmányai miatt a Nyugat-európai országokban és az USA-ban gyorsuló ütemű termelés kezdődött, így az új nyersanyaglelőhelyek és piacok megszerzése lett a fejlett államok elsődleges célja. Új nyersanyaglelőhelyeket és piacokat a gyarmatrendszerek kibővítése tudta legkönnyebben biztosítani, így a már meglévő gyarmatokkal rendelkező Anglia és Franciaország a XIX. század végén és a XX. század elején fokozott terjeszkedésbe kezdtek. Anglia a századfordulóra már egy több mint 30 millió négyzetkilométeres birodalmat hozott létre, melynek legjelentősebb területei: India, Dél-Afrika, Nigéria, Egyiptom és Kelet-Afrika lettek. Franciaország bekebelezte Észak-Afrika hatalmas területeit (Algéria, Francia- Nyugat Afrika, Kamerun) illetve Indokinát, Madagaszkárt, és jó néhány karibi szigetet.
A két legjelentősebb nyugat-európai ország mellett megindult a többi tengeri flottával rendelkező európai állam gyarmatosító terjeszkedése is, így Hollandia megszerezte Indonéziát, Belgium Kongót, Oroszország Közép-Ázsiát és Szibériát, Dánia Grönlandot, Spanyolország pedig Észak-Afrika Gibraltárhoz közeli részeit. A világháború előtt a Föld térképét tehát az európai érdekeltségek színezték be. A világ felosztásába azonban bizonyos országok késve kapcsolódtak be, így Európán belüli gazdasági erejükhöz és súlyukhoz mérten csekély méretű gyarmathálózatot tudtak csak teremteni. Ilyen ország volt Németország, Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia is. Németország annak ellenére, hogy 1914-re Európa vezető gazdasági nagyhatalmává vált, mégis csak néhány gyarmattal rendelkezett Afrikában. Olaszország Líbiát és Szomáliát birtokolta, a Monarchia viszont egyetlen gyarmattal sem bírt.
A gyarmatosításba korábban és késve bekapcsolódó országok közti ellentétek
Németország és Oroszország esetében kezdtek gyújtópontokká válni. Németország gazdaságilag és katonailag húsz évvel az egyesítés után olyan erős lett, hogy egyértelműen Európa vezető hatalmává nőtte ki magát. Az Egyesült Királyság figyelmét ez a megerősödés nem vonta magára addig, míg II. Vilmos a „Weltpolitik” jegyében flottaépítési programot nem hagyott jóvá. A kereskedelmi konkurencia támasztása után ezzel Németország eszközt kezdett létrehozni a tengeri uralomhoz. Márpedig a brit gazdaságnak a gyarmatbirodalom jelentette az alapját. A gazdaságilag elmaradott, de Európa legnépesebb országaként nagy létszámú katonasággal rendelkező Oroszország pedig a Fekete-tenger felől ki akart jutni a világtengerekre, Isztambult és a környező tengerszorosokat akarta megszerezni, illetve az Oszmán Birodalom kezén lévő Balkán jelentett számára fontos terjeszkedési irányt.
Szövetségek kialakulása
Fokozatosan két hatalmi tömb kezdett kialakulni. Az egyiket azon országok alkották, amelyek már évszázadok óta rendelkeztek gyarmatokkal, míg a másikat az új nagyhatalmak hozták létre, melyek ezután akartak hatalmas gyarmatrendszert létrehozni. Ez utóbbi csoport 1882-ben hozta létre a Hármasszövetséget Németország, Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia részvételével. (Központi Hatalmak)
A régi gyarmatosítók közé tartozó Franciaország, Anglia és Oroszország összefogása csak később alakult ki, az 1893 és 1907 közt megszületett szerződések révén (francia-orosz, francia-angol, angol-orosz szerződések). Így jött létre az ANTANT. (Entente Cordiále, azaz Szívélyes Együttműködés Szervezete 1904-ben a Francia-Angol szerződés megszületésével jött létre). A késlekedést Anglia és Franciaország összefogásában az évszázados rivalizálás okozta, hiszen Franciaország és Anglia egészen a XX. század elejéig vetélkedett egymással a gyarmataik terjeszkedése miatt. Végül azonban sikerült félretenniük ellentéteiket az új ellenség Németország afrikai megjelenése miatt.
Feszültségforrások Európában 1900 és 1914 közt
Az európai nagyhatalmak viszonyában lényeges feszültségforrást jelentett a németek afrikai megjelenése. Ez az új fejlemény felülírta a két régi gyarmatosító hatalom Anglia és Franciaország évszázados vetélkedését a gyarmatokért. Az első marokkói válság során 1905 -ben a független Marokkói szultánságban lázadások kezdődtek a helyi uralkodó ellen, és ezt ürügyként használta fel a közeli Franciaország arra, hogy gyarmatosítsa az észak-afrikai országot. Csakhogy közben megjelentek a térségben a németek is, és II. Vilmos nemzetközi konferencián akarta kimondatni Marokkó garantált függetlenségét. A németek egyrészt azt szerették volna elérni, hogy Franciaország ne tudjon újabb gyarmatot szerezni, másrészt bíztak abban is, hogy ha „védnök” szerepben tűnnek fel Afrikában, akkor elnyerik a helyi arab államok szimpátiáját és talán később Marokkó elfogadja, hogy védelmük garantálása érdekében „tartósan is megjelenjenek” a területükön. (Német kikötők, bázisok, katonai erők állomásoztatása.) Számításuk azonban nem jöttbe: az Algeciras -ban megtartott konferencia ugyan kimondta Marokkó függetlenségét, ám engedélyezte a francia erők védnökségét és rendteremtő bevonulását. Ezzel úgy tűnt vége lett a válságnak. Ám hat évvel később jött a második marokkói válság 1911-ben: a marokkói felkelés kirobbanását francia megszállás követte. Válaszul a németek egy csatahajót – a Párducot – vezényelték Marokkó partjaihoz. Pattanásig feszült a helyzet, de ekkor Anglia a franciák mellé állt és flottáját a térségbe vezényelte. A németek most is visszakozni voltak kénytelenek. Ugyancsak jelentős feszültségeket keltett, hogy Vilmos császár 1898-ban jóváhagyta az első flottatörvényt, mely a német haditengerészet jelentős fejlesztését rendelte el. Anglia azonnal tiltakozott, mert Európa első számú, legnagyobb haditengerészete az ő kezében volt és Napóleon kora óta nem akadt ezen a téren versenytársa. A németek azonban tántoríthatatlanok voltak és Alfred Tirpitz tengernagy javaslatára kiadták a második flottatörvényt is 1900 -ban, mely végkép megrontotta a két ország: Anglia és Németország viszonyát.
Olaszország és Románia speciális helyzete: A hatalmi tömbök azonban nem alkottak szilárd szövetségeket. Ezt mutatja az is, hogy két olyan ország is akadt, mely ugyan kezdetben egyik vagy másik tömbhöz csatlakozott, ám később „tábort váltott”! Ilyen volt Olaszország is, mely a franciákkal való gyarmati rivalizálása miatt lépett be a Hármasszövetségbe, ám később a háború kirobbanásakor azonnal semlegességet hirdetett és tárgyalásokba kezdett az Antant hatalmakkal. Amikor ígéretet kapott arra, hogy az Antant oldalán történő hadba lépése esetén megkaphatja Dél-Tirolt és az Isztriát, nem habozott hadat üzenni 1915-ben a Hármasszövetségnek és megtámadni a Monarchiát az Isonzó folyónál. Ugyancsak a „tábort váltók” közé tartozott Románia is, mely 1883-ban még a Hármasszövetséghez csatlakozott, ám a háború kirobbanásakor szintén az Antanttal kezdett el tárgyalni. Bukovinát és Erdélyt kérte hadba lépése esetére. Amikor 1916-ban végül Anglia és Franciaország titkos ígéretet tett a kért területek háború utáni Romániához csatolására, Románia is a Monarchiára támadt. A Hármasszövetséghez mindvégig hűséges csatlakozók közé Bulgária és Törökország tartozott. Japán és az USA egyik szövetséghez sem tartozott. Előbbi 1905-ben Mandzsúria birtoklása ügyében Oroszországgal vívott háborút, most mégis az antant oldalán lépett be a háborúba. Utóbbi meglehetős távolságtartással kezelte ez egész európai politikát, de érdekeinek (a saját gazdasági, kereskedelmi potenciáljának szabad, vagyis gyarmati uralomtól mentes érvényesítésének) az antant jobban megfelelt, mint a központi hatalmak blokkja.
Közvetlen előzmények – a balkáni helyzet
A kialakult hatalmi tömbök közt egyre feszültebbé váló politikai helyzet a Balkánon sűrűsödött igazi nemzetközi konfliktussá. A Balkánon 1878-ig a Török Birodalom volt az úr. Ám 1878-ban a török ellenes szerb-bolgár felkelés orosz támogatással elűzte a törököket, és a Berlini Kongresszus már négy önálló új állam megalakulásáról dönthetett. Így jött létre a független Szerbia, Románia, Bulgária és Montenegró. A négy állam egymással szemben támasztott területi követelései megosztották a nagyhatalmakat. 1908-ban a Monarchia annektálta Bosznia-Hercegovinát, ami a nagyszerb álmokat dédelgető Szerbia számára elfogadhatatlan volt. A két ország – Szerbia és a Monarchia – éles ellentétbe került. Fokozta az ellentétet, hogy a korábban Ausztria barát politikát folytató I. (Obrenovics) Sándor szerb királyt 1903-ban merénylet érte, így halála után Ausztria ellenes Karagyorgyevics Péter lett az új uralkodó. Az új szerb vezető a hadfelszerelési megrendeléseket már nem Bécsnek, hanem a franciáknak adta le. Válaszul megkezdődött az 1904-1910 közt zajló disznóháború, amelyben a Monarchia lezárta határait a szerb állatbehozatal előtt.
Fajsúlyos probléma volt a szerb – osztrák válság mellett az orosz – osztrák válság is! 1897-től fogva a két nagyhatalom kölcsönös egyetértésben óvta a balkáni status quo-t, amelyről szóló megegyezésüket most a Monarchia az ellentételezés nélküli annexióval felrúgta. Az orosz külpolitika a japán vereségből ocsúdva még nem volt olyan állapotban, hogy emiatt érzett felháborodását háborúval fejezze ki, főként, hogy Franciaország és az Egyesült Királyság nem volt hajlandó támogatni ebben a kérdésben. Később 1912-13 –ban a négy balkáni állam a törökök balkáni birtokaiból újabb területeket hasítottak ki, majd Bulgária túlzott megerősödése után újabb határrendező háborút vívtak (Balkáni háborúk). Azonban az európai hatalmak vitái továbbra is megmaradtak a balkáni államok tekintetében.
Bosznia területén számos titkos szerb társaság alakult azzal a céllal, hogy merényletekkel destabilizálják a vitatott területeket. A társaságokat – titokban – támogatta a szerb kormány is. Noha Szerbia és Oroszország között semmilyen írásos szövetségesi szerződés nem volt, a szerbek megalapozottan számítottak Oroszország későbbi katonai segítségére. Oroszország ugyanis Bosznia annexiója és Szerbia legyőzése esetén kénytelen tudomásul venni, hogy teljesen kiszorult a Balkánról. Ez a kiszorulás persze ugyanolyan túlreagált félelem volt, mint a központi hatalmak részéről később említésre kerülő „most, vagy soha”.
A casus belli – a közvetlen háborús indok
1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd trónörökös – az uralkodó Károly Lajos nevű testvérének fia – egy boszniai hadgyakorlat megtekintésére utazott Szarajevóba. A hadgyakorlattal egyébként épp az volt a célja a Monarchiának, hogy demonstrálja erejét a forrongó Balkánon. Délelőtt merényletet kíséreltek meg a trónörökös ellen, amit ugyan ő maga sértetlenül túlélt, ám kíséretének egyik tagja – egy katonatiszt – megsebesült.
Nem sokkal később Ferenc Ferdinánd útra kelt, hogy meglátogassa a kórházban a katonatisztet, ám útközben Gavrilo Princip, a Fekete Kéz nevű titkos szerb szervezet tagja pisztollyal halálosan megsebesítette a trónörököst és feleségét. Ezt követően Bécsben és Budapesten egyaránt fellángoltak a szerbellenes indulatok, Ferenc József pedig II. Vilmos német császárhoz fordult, levelében utalva arra, hogy Szerbiával az ellentétek soha nem simulhatnak el. Helmuth Johannes Ludwig von Moltke német vezérkari főnök kifejtette: az erőviszonyok most a legkedvezőbbek, 1914 után csak romlani fognak, mert Oroszország vasúti hálózatot épít ki, s ezzel mobilabbá teszi hadseregét. A válasz tehát ez volt: most, vagy soha!.
A német haditerv: Németország 60 milliós lakossága mintegy 4 milliós hatalmas hadsereggel rendelkezett. Mérete mellett a német hadsereg erőssége volt fejlett tüzérsége is, ám haditengerészete Alfred Tirpitz tengernagy munkássága és a két flottatörvény (1898, 1900) ellenére is jóval elmaradt Angliától. Ugyancsak Németország erejét gyengítette földrajzi elhelyezkedése, mivel az Antant két legerősebb állama – Oroszország és Franciaország – fogta közre keletről és nyugatról. A nem túl szerencsés fekvést próbálta áthidalni Alfred Schlieffen, aki 1891-1906 közt a német vezérkar főnöke volt. Korszerű haditerve a kétfrontos háború esetére két egymást követő – és nem egyidejű – háborús tevékenységet javasolt. Utóda Helmuth Moltke 1914-ben már a konkrét hadműveletekkel foglalkozva hűen Schlieffen tervéhez, a német haderő mintegy hat hét alatt lezajló döntő győzelmét akarta elérni a francia hadsereg fölött. A gyorsított hadműveletekkel egyidejűleg a Monarchia csapatainak fel kellett volna tartóztatnia az orosz és a szerb erőket, majd a német és osztrák csapatoknak együttesen keletre fordulva kellett volna legyűrnie a hatalmas cári hadakat.
Egy hónappal a merénylet után, július 28-án Bécs hadat üzent Szerbiának, s a csapatok megindultak délre. Néhány nappal később (augusztus 1-jén) Németország hadat üzent Oroszországnak, 3-án pedig Franciaországnak. A német vezetés ultimátumban követelte a belga kormánytól, hogy a hadereje átvonulhasson Belgiumon, az azonban ezt megtagadta, mire a németek átlépték a határt. A brit hadüzenet kiváltó oka ez volt, s augusztus 4-én beállt a hadiállapot a Brit Birodalom és Németország között is. Augusztus 5-én a Monarchia üzen hadat Oroszországnak, 6-án Szerbia Németországnak, Augusztus 12-én Franciaország és Nagy-Britannia küldte el hadüzenetét a Monarchiának, 23-án pedig belép a háborúba Japán. Törökország augusztus 3-án szövetséget köt Németországgal, majd elzárja a Fekete-tengert a Boszporusznál és a Dardanelláknál (ténylegesen azonban csak október 29-én lép be a háborúba). Ekkor még az összesen mintegy 20 millió fős hadseregek fölött diszponáló vezérkarok mindkét oldalon a gyors hadi sikerekben bíztak. A német katonákat úgy indították útnak, hogy mire lehullanak a falevelek, már otthon lesznek.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Majd el telik ez az esztendő is! Már csak 302 nap van hátra belőle. (Szökőévben eggyel több)
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
ÉS MÁR CSAK 32 – T KELL ALUDNUNK ÁPRILIS 8-IG! AKKOR AZTÁN TRÓNRA EMELHETJÜK A VAJDÁT!
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Inez, Aglent, Ágnes, Agnéta, Elvira, Felicita, Felicitás, Felicitász, Fridolin, Frodó, Gotlib, Kolett, Koletta, Koriolán, Kozett és Perpétua nevű kedves olvasóit. (Velünk nem csesz ám ki a Wikipedia! AZÉRT IS fölsoroljuk MIND!)
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
Március 6 – án IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során. E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)
1447 – V. Miklóst pápává választják.
1521 – Magellán felfedezi Guam szigetét.
1583 – Báthory István hármas tanácsot állít Erdély kormányzására.
1777 – Mária Terézia Budára helyezteti a Nagyszombati Egyetemet.
1902 – A Real Madrid megalapítása.
1919 – Az európai kommunista pártok Moszkvában megalapítják a III. Internacionálét, közkeletű nevén a Kominternt.
1924 – Anglia, Franciaország és Olaszország megbízottai aláírják a Magyarország pénzügyi szanálásáról szóló jegyzőkönyveket.
1991 – A Michelangelo számítógép-vírus kibocsátása.
2002 – Letartóztatták a Szabó Zoltánt, a balástyai rémet
Ma is emlékezhetünk történelmijelességek szülinapjára. Pl:
1475 – Michelangelo Buonarroti itáliai festőművész, szobrászművész, műépítész († 1564)
1619 – Cyrano de Bergerac francia katona, francia költő, író († 1655)
1694 – Grassalkovich Antal királyi személynök, kamaraelnök, Mária Terézia bizalmasa († 1771)
1823 – Károly württembergi király († 1891)
1937 – Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova szovjet űrhajósnő; az első női űrhajós
1946 – David Gilmour brit énekes, rockzenész, zeneszerző, szövegíró; a Pink Floyd együttes tagja
1994 – Nguyen Thanh Hien magyar énekesnő
Persze március 6-án jelességek halálának évfordulója IS van. Pl:
1709 – Pekri Lőrincz brigadéros
1856 – Bezerédj István (bezerédi), reformkori politikus, kiváló szónok (* 1796)
1900 – Gottlieb Daimler német mérnök, az első gépjármű kifejlesztője, a motorkerékpár feltalálója (* 1834)
1967 – Kodály Zoltán Kossuth-díjas magyar zeneszerző, népzenekutató, zenepedagógus; a Kodály-módszer atyja (* 1882)
2003 – Mádi Szabó Gábor Jászai-díjas színész, érdemes és kiváló művész (* 1922)
2009 – Horváth Teri Kossuth-díjas magyar színésznő (* 1929)
Ma Ghánában a függetlenség napja alkalmából ünnepelhetnek-tobzódhatnak a ghánaiak!
Mi pedig a Nemzetközi Energiatakarékossági Világnap miatt fagyoskodhatunk-vakoskodhatunk!
Egyre vadabb a diplomáciai perpatvar Kelet-Ghouta ügyében. A Nyugat, amely éveken keresztül joviális csendben figyelte kedvencei térségbeli terrorhadjáratát, most kórusban toporzékolva követeli a szír hadsereg támadásának leállítását. Azonnali tűzszünetet követelve mentenék kitartott terrorhordáikat a biztos pusztulásból.
Pontosan úgy, mint tették azt Aleppo esetében.
Természetesen most is a ‘zoroszok a felelelősek mindenért!
Pedig nem történik más, mint a terrorhordák fölszámolása! Miközben az ostromlott banditák a kelet-ghoutai civileket élő pajzsként használva, nem engedik őket távozni a nyitva tartott humanitárius folyosón keresztül.
A világ legbékevágyóbb országa – ez ugyebár az USA – torkaszakadtából követeli a szír kormányhadsereg támadásának azonnali leállítását.
Egyelőre az USA nem kommentálta a körbezárt latrok azon javaslatát, hogy az ELLENŐRIZETLEN !!! „humanitárius” szállítmányokat fuvarozó kamionok belépése után, engedélyezni fogják a fogvatartott civilek távozását. (Bár az ajánlatuk méltánylandó, hiszen ha kijöhetnek a civilek, a munícióval ellátott banditák ott maradnak. Kitörni nem tudnak, biztos a pusztulásuk.)
Ma délelőtt viszont egy 247 tonnás élelmiszer-gyógyszerszállítmány – az első – bejutott a térségbe.
A szír elnök szerint a Nyugat túllihegi a kelet-ghoutai humanitárius helyzetet. Annak okozója nem a szír hadsereg, hanem a nyugati országok által abrakolt martalócbandák.
Aszad elnök az iráni külügyminiszter-helyettessel, Hossein Jaberi Ansarival tartott megbeszélése után kijelentette: szó sem lehet a banditák ellen indított ostrom leállításáról Kelet-Ghoutában.
Folyik is szép utemben a terület megtakarítása a latroktól. Tüzérség, légierő, – minden játszik ott. A nagyjából másfél hete zajló ostrom során a terület mintegy negyed részét szabadították meg a terroristáktól a kormányerők. És lendületben vannak!
Az Elysee Palota sajtószolgálata arról számolt be, hogy a francia elnök, Emmanuel Macron egy telefonbeszélgetés során megbeszélte Kardigan szultánnal a szíriai a kelet-ghoutai válságot is.
„Mindkét elnök továbbra is keresni fogja a szíriai válság politikai rendezését a genfi folyamat keretében az összes érintett partnerrel és a szíriai ellenzék képviselőivel” – tartalmazza az esetleírás.
Hama tartomány északi részén a „Rastani-katlan” banditáira kimondatott a végitélet, és megkezdődött az elpusztításuk.
Afrinban a kurdok az elmúlt 24 órában 10 falut buktak el. Területük és létszámuk is rohamosan fogyatkozik.
Természetesen Szíria egyéb területein is voltak/vannak kisebb jelentőségű csetepaték, de inkább bandaháborúk ezek.
Az Eurfátesztől keletre az amerikaiak a már régen deklaráltan legyőzött rémkalifátust bombázgatják. Pusztulnak is a civilek rendesen.
Izrael bőre ismét viszket. Alexander Ben-Zvi külügyér Irán miatt fenyegetőzött. Izraeli megtorlást helyezett kilátásba! – természetesen Szíria ellen.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Két hónap alatt kilencmilliárddal tömte ki a kormány az egyházakat
Egyre több iskola került egyházi kézbe azután, hogy kiderült, az állami intézményfenntartó rendszere forráshiányos.
Idén már kilencmilliárd forintot adott a kormány az egyházaknak fejlesztési célra, és állami ingatlanokat is juttattak egyházi felhasználásra – írja a Magyar Nemzet. Legutóbb a pénteken megjelent Magyar nemzetből derült ki, hogy kétmilliárd forintot ítéltek meg a veresegyházi katolikus gimnázium új épületére.
A lap gyűjtést is közölt, a kiadások közt van a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium és a Szent Margit Gimnázium tornatermeinek, sportcsarnokainak fejlesztése 2,2 milliárdért, a székelyudvarhelyi Tamási Áron gimnázium felújítása másfélmilliárdért, vagy Torontói Első Magyar Református Egyháznak két tételben adott, összesen ötszázmillió forintnyi juttatás. Ez csak a töredéke annak a 118, illetve 80 milliárdos keretnek, amit a kormány tavalyelőtt és tavaly különített el egyházi támogatásra
A cikk kitér arra, hogy az állam fokozatosan egyházi kézbe szervezi ki az oktatást, 2013 tavasza óta csaknem 140 kérelmet adtak be az egyházak állami iskolák fenntartásának átvételére. Ezek mintegy háromnegyedét elfogadták a helyi közösségek és az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Az egyházi kérelmek száma azzal párhuzamosan nőtt meg, hogy kiderült, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ rendszere súlyosan forráshiányos.
(24.hu)
Bal-Rad komm: Nyilvánvaló, hogy a döbrögista horda államvallásá kívánja tenni a Döbrögi-hitet!
A világ életükben mohó és állandóan éhes egyházak pedig a bőséges makkolás láttán és reményében örömmel vállalják a sátán kiszolgálását is.
DŐL IS A LÉ HOZZÁJUK RENDESEN!
Közben gyerekeinket elhülyítik az iskolákban.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
A körúti robbantás vádlottjának testvére szerint Orbán rendezte meg a merényletet
P. László azonban csak a lélekvándorlásról szeretett volna beszélni a hétfői tárgyalási napon a Fővárosi Törvényszéken, ott, ahol apját és húgát hallgatták meg.
Azonban Kalina József bíró azonban kijelentette, a lélekvándorlásról nem hajlandó meghallgatni a vádlottat. Megírtuk korábban, hogy márciusban minden hétfőn tárgyalják a Teréz körúti robbantás vádlottjának ügyét, a Magyar Nemzet a mostani tárgyalásról azt írta, a vádlott testvére vallomása elején kijelentette, a merényletet nem a bátyja követte el. Ezt alátámasztó bizonyítékról nem tud, de ismeri a testvérét, ez alapján biztos benne, nem ő az elkövető.
„Sosem csinált hasonlót, nem bántott senkit. Gyerekkorában ő védte azokat, akiket bántottak” – mondta. Az apa ezzel szemben arról beszélt, fiát annak idején kifejezetten biztatni kellett, hogy ne féljen legalább saját magát megvédeni, ha bántják.
Szóba került P. László anyja is, a húg most azt mondta, édesanyjuk az elmúlt időszakban találkozóra hívta őt, ahol a bátyjáról kérdezősködött, hasonlóan, mint az ügyészség. A nő feltételezte, anyja a nyomozó hatóságnak dolgozik.
Abban az apa és a húg is egyetértettek, a P. László elleni terhelő bizonyítékokat odacsempészték, manipulálták. A testvér a rendőrségen tett vallomásában még arról is beszélt, hogy egy ismerőse szerint – és ezt a vélekedést ő is osztja – „Orbán rendezte meg” a pokolgépes robbantást. Az apa szerint a robbantás egyértelműen politikai hátterű volt, az áldozatokat és fiát mint bűnbakot is előre kiválasztották.
Később P. László még többször jelezte, hogy a lélekvándorlás tanáról értekezne, mert szerinte amiatt van itt.
(HVG)
Bal-Rad komm: Eset volt, elkövető van! A gond csupán az, hogy mindenféle „bizonyíték” dacára sem áll össze a kép a’ zemberek fejében. Pedig nagyon szeretnék VALAKIK, hogy üljön a mese!
A jelek szerint egy dolog biztos: a vádlottat hülyévé sikerült átformálni.
Marad a kérdés: KINEK ÉS MIÉRT VOLT HASZNOS A ROBBANTÁS? Ez az eset?!
Mert fut még egy másik is!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
„Amennyiben Valker úr valóban szívén viseli az ukrán-donbasszi konfliktus békés megoldását, akkor talán nem a DLNR fölszámolását kéne hogy szorgalmazza, hanem a felügyeletére bízott Kijevet próbálja meg megzabolázni” – reagált Gyenyisz Pusilin a DNR külügyminisztere Kurt Valker minapi ábrándozásaira.
Kitört a donbasszi frontokon a határozatlan idejű, átfogó és teljes tűzszünet. Immár a 13. Ma éjfél után 0 – órától.
Reggel 6-kor mindössze egy hókotró sárga lámpáját lőtte szét egy hoholorvlövész Gorlovkában, meg a „Juzsnodonbasszkaja” vízmű renoválását végzőket riogatták hasonló módon a martalócok.
Egyszóval régen fordult már az elő, hogy varjúkárogást lehetett hallani a front környékén. Ma ez az élmény is bekövetkezett.
Meg is szédített néhányakat a „csend hangja”. Így Alekszej Zsuravljovot is, az orosz Állami Duma képviselőjét, aki Donyeckben várta ki a teljes és átfogó…tűzszünet kitörését. Miután délelőtt 9 – ig nem hallottak háborús lármát, a „Rogyina – Szülőföld” orosz párt képviselője is vendéglátói úgy döntöttek, hogy elugranak Jaszinovatajaba. Visznek az ottani kórháznak ezt-azt!
Azóta már tudják, hogy nem volt ez egy jó ötlet! De legalább némi izomlázzal megúszták.
Az első célt tévesztett latorgránát robbanására kiugráltak a járműből, és uccu neki! – kimerre lát! A derékig érő hóban nem lehetett kis teljesítmény olyan távol kerülni a masinától, hogy a második gránát hatásait elkerülhessék. Mert az érkezett, és pontos volt.
Úgyhogy az autó meg a segélyrakomány el is füstölt rendesen. A valcmanista martalócok pedig beérték annyival. Zsuravljovék szerencséjére.
A ma kora délutáni összefoglalók szerint már akad néhány donbasszi település, ahol nem hallani varjúkárogást. A varjú eszes jószág! Ha természetidegen dolgok röpködnek, inkább ő nem repül és csendben marad.
Merthogy itt-ott azért repkednek természetidegen dolgok. Le is esnek, robbannak is.
De a frontok felett reggel óta repdes egy „Global Hawk” is.
Egyszóval Donbaszban/nál fegyverszünet van. Nem teljesen olyan mint aminek aláírtak. Pontosan olyan, mint az ezt megelőző éppen egy tucat fegyverszünet.
Majd három hónap múlva megállapodnak a tizennegyedikben. Az tán kitart az oroszországi futball VB. végéig.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
_IMG_3241.JPG/1000wm.jpg)
