USA, Anglia, Franciaország, Németország, Belgium, Hollandia, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Ausztria, Japán, a kínai császárság, Törökország, az ókori Róma, stb.
Közös jellemzőik: Idegen népek, nemzetek meghódítása, leigázása, kifosztása, gyarmatosítása. A gyarmatosított népek emberi jogainak korlátozása. A hódítók felsőbbrendű jogainak gyakorlása. A gyarmatosítók érdekeinek megfelelően, akár népirtás. A gyarmatosított népek szolgasága, rabszolgasága. Lopás, rablás, gyilkosságok, embertelenségek. Szélsőséges formáiban totális diktatúra a gyarmatokon. Ezek a nemzetek gyarmatosítás során a Hitleri fasisztákkal versenyezhetnek embertelenségben.
A jelenlegi „civilizált” kapitalista hatalmak ezen az áron gazdagodnak, gazdagodtak. Nem mentség gaztetteikre, hogy műveltek, nagy tudással rendelkeznek, ezek a gyarmatosítók így is csak okos állatok lehetnek csupán. Az emberré válás alacsony közbenső fokán a tudásukat csak arra használják, mint az állat az agyarát, amely így a gyarmati népek kifosztására és is alkalmas.
Egyedül a népi demokráciák a Szovjetunió vezetésével küzdöttek a gyarmatosítás felszámolásáért eredményesen. A világméretű népi demokrácia a dolgozó nemzetek összefogása az internacionalizmus megvalósítása, a gyarmatosítás megszüntetése. Ez az emberiség számára az elérendő cél.
A gyarmatosítás fogalma, jellemzői:
Gyarmatosításnak nevezzük az újkor történetében azt a folyamatot, amely során a vezető nagyhatalmak gazdasági és politikai függőség alá vonják a világ fejletlenebb (nem iparosodott) területeit.
A gyarmatosítás formáit, illetve fokozatai:
• Katonailag megszállni az adott területet, s ott kiépíteni az anyaország közigazgatási rendszerét,
• Ellenőrzés (protektorátus) alatt tartani az adott területet,
• Tisztán gazdasági eszközökkel (koncessziókkal, egyoldalúan előnyös szerződésekkel) félgyarmati sorba tartani egy országot.
A gyarmatosítás célja:
• A terület stratégiai biztosítása,
• A gyarmaton lévő természeti kincsek kiaknázása,
• Olcsó munkaerő kihasználása,
• Újabb piacszerzési lehetőség.
A gyarmatosítás ideológiája:
Az elmaradott népek civilizálása (ez igencsak ellentmondásosan valósult meg, bár számos telepes, misszionárius valóban megpróbált segíteni).
A kolonializmus gyakorlat és világnézet is. Gyakorlatként magában foglalja egy társadalom leigázását egy másik társadalom telepesei által. Világnézetként a gyarmatosítás egy valóban globális geopolitikai, gazdasági és kulturális doktrína, amely a nyugat európai kapitalizmus világméretű terjeszkedésében gyökerezik. E doktrína jócskán túlélte a legtöbb gyarmatbirodalom összeomlását. A szigorú értelemben vett “települések” azaz kolóniák már jóval a globális kapitalizmus beköszönte előtt is léteztek. Az angol colony azaz gyarmat szó az ősi latin colonia-ból ered, amelynek a jelentése: előőrs vagy település. Azonban a gyarmatosítás, mint a birodalmi kormányzás elve, és a kapitalista terjeszkedés hatékony stratégiája, egy a 15. századot követően megjelent, par excellence modern nyugat európai találmány. A gyarmatosítás magába foglalja más társadalmak, a világ régióinak és e régiók erőforrásainak tartós, erőszakos kisajátítását, amit konkrét ideológiával támasztottak alá.
„Sulinet Tudásbázis: Nagy-Britannia a 16–17. században a világtenger ura lett, majd a történelem legnagyobb gyarmatbirodalmát építhette ki. Ez a birodalom fénykorában a Föld területének 1/5-ére terjedt ki! A 20. században ez a birodalom felbomlott, és az egyes területek sorra önállósodtak, ami gazdasági nehézségeket okozott az Egyesült Királyság számára. Az ország ugyanakkor a mai napig gazdasági és politikai kapcsolatban áll az egykori gyarmatokkal.
A gyarmati múlt
Gyarmatainak köszönhetően Nagy-Britannia rendelkezett a Föld valaha volt legnagyobb kiterjedésű birodalmával, ami óriási gazdasági előnyt jelentett számára. A gyarmatok rengeteg olcsó nyersanyaggal látták el a brit ipart, amelynek termékeit ráadásul könnyen el tudta adni a gyarmatbirodalom külső vetélytársaktól vámokkal védett piacán. Azaz egyszerre jelentettek erőforrást és piacot a gyarmati területek. A 20. század elején több mint 450 millió lakosa volt a Brit Birodalomnak, területe pedig több mint 36 millió négyzetkilométer volt, de ezek mellett névleg független országokra (pl. Kína) erős befolyással rendelkezett. 1870-ben a világ ipari termékeinek 30%-át állította elő! Mint a „világ műhelye”, Nagy-Britannia olyan mennyiségben, és olyan alacsony áron volt képes készterméket előállítani, hogy gazdaságosabb volt az ő termékeit megvásárolni, mint a hazai piacon termelni. A Birodalom egyik kulcsszereplője a Brit Kelet-indiai Társaság volt, amely a kereskedelem nagy részét bonyolította. A Birodalom hanyatlása az észak-amerikai gyarmatok kiválásával, és az Egyesült Államok létrejöttével indult meg – ezzel ugyanis létrejött egy erős vetélytárs. A II. világháború meggyorsította a felbomlási folyamatot, ugyanis a gyarmatok nem szívesen viselték a hadviselés terheit, és egyre többen törekedtek az önállóvá válásra.
A gyarmati rendszer felszámolása
A 20. század közepe világszerte elindította a gyarmati rendszer felbomlását. A legsúlyosabb csapás talán India (amelyet a „brit korona ékköveként” emlegettek) elvesztése volt 1947-ben. A háborúban meggyengült Egyesült Királyság sem gazdaságilag sem katonailag nem volt olyan erős, hogy a függetlenségi mozgalmak útjába álljon. A gyarmatbirodalom felbomlása – amely az 1960-as évek közepére nagyjából be is fejeződött – hirtelen felszínre hozta és súlyosbította a brit gazdaság problémáit. Nagy-Britannia csak 14 terület fölött tartotta meg ellenőrzési hatalmát, ezeket egységesen ma tengerentúli területeknek nevezik. Az utolsó gyarmat, amely kivált Nagy-Britannia fennhatósága alól, Hongkong volt, amely 1997-ben visszakerült Kínához.
Nemzetközi kapcsolatok
A Birodalom azonban nem tűnt el nyomtalanul: az egykori Brit Birodalomhoz tartozó országok 1948-ben hozták létre a Nemzetközösséget, amelynek az elődje a hasonló nevű Brit Nemzetközösség volt. A Nemzetközösség feje a mindenkori brit uralkodó, azaz jelenleg II. Erzsébet, de a vezetői cím nem jár semmilyen hatalommal a tagállamokban. A csoporton belül ugyanakkor 16 állam, a Nemzetközösségi Királyságok II. Erzsébetet ismeri el uralkodójának és ezzel államfőjének Jelenleg 53 tagja van a szervezetnek, amely célja, hogy segítse a tagállamok gazdasági fejlődését, a demokrácia megerősítését. A Nemzetközösség tagjai négyévente megrendezik a Nemzetközösségi Játékokat, amely az Olimpia után a második legnagyobb sporteseményének számít a résztvevő sportolók számát tekintve.”
„17 afrikai ország 50 éve szabadult fel a gyarmati sorból
ATV (2010)
Közülük nyolcan augusztusban ünneplik függetlenségük 50. évfordulóját. Az 1950-től 60-ig tartó afrikai függetlenedési hullám Anglia, Franciaország, Belgium, Spanyolország, Portugália és az I. világháborúig Németország 75 éves gyarmati uralmának vetett véget. Richard Dowdwen, az angol Királyi Afrika Társaság igazgatója szerint 1880 előtt az európai hatalmak csak néhány erőddel és helyi kereskedelmi képviselettel rendelkeztek, főleg a partok mentén. A betegségek és az utazási nehézségek miatt a kontinens belseje jórészt hozzáférhetetlen maradt az európaiak számára. „Aztán az újra egyesült Németország elkezdte feszítgetni a muszkliját” – magyarázta Dowden a CCN munkatársának. „Látta, hogy Anglia és Franciaország uralja a világot, és ebből ő sem akart kimaradni. Felfedezőivel egyre mélyebben kezdett behatolni a kontinensbe” – tette hozzá.
„A kis Belgium nagyot markolt”
Mikor Henry Morton Stanley, aki akkor már megmentette David Livingstone-t, újabb felfedező útra indult, Leopold belga király megkérte, hogy szerezzen területeket Belgium számára a Kongó folyó mentén. „Ezzel a kis Belgium nagyot markolt, ami felbőszítette Angliát és Franciaországot” – fejtette ki Dowden. „Anglia már gyarmatosította Indiát, és nem igazán akarta még Afrikát is, de úgy érezte, hogy ha mindenki ott van, neki is ott kell lennie” – tette hozzá.
„Civilizációt a vadembereknek”
1884-85-ben a Berlini Konferencia célja az volt, hogy Afrikát felosszák Anglia, Franciaország, Belgium, Spanyolország, Portugália és Németország között. „Azért nem akartak egymással harcolni, hogy az afrikaiak rá ne jöjjenek arra, hogy a fehér embert is meg lehet ölni” – magyarázta Dowden. „Ehelyett a térképen húzott vonalakkal jelölték ki a gyarmatok határait, ahol még nem is jártak, a meglévő királyságokra, földrajzi adottságokra és az ott lakókra való tekintet nélkül. „Azt hitték, hogy elhozzák a civilizációt a vadembereknek. Bevezették a kereszténységet, a kereskedelmet, az oktatást, az igazságszolgáltatást, a fosztogatást és a kényszermunkát” – sorolta Dowden.
Óriási katonai fölény – kevés ellenállás
Kezdtek rádöbbenni, hogy Afrikában rengeteg kiaknázásra váró természeti kincs van. Az európai hatalmak azzal igazolták meg tettüket, hogy „felszabadítják” az afrikaiakat az arab rabszolga-kereskedők elnyomása alól, akik azután is folytatták tevékenységüket, miután Európában, már megszűnt a rabszolgatartás. Az európaiak – részben az akkoriban kifejlesztett gépfegyvereknek köszönhető óriási katonai fölényük miatt – kevés ellenállással találkoztak Afrikában. Dowden elmondta, hogy a Szudánért vívott csata egyetlen napján 10 800 szudáni halt meg, szemben a 48 angol katonával.
Mindenki a saját szája íze szerint…
Az elkövetkező évtizedek során minden gyarmatosító hatalom a saját szája íze szerint uralkodott. Dr. Gareth Austin a Londoni Gazdasági Főiskola történésze rámutatott, hogy a gyarmatosítás célja a brit és francia adófizetők terheinek csökkentése volt, és sok esetben több adót szedtek be a gyarmatokról, mint amennyit azok költöttek.
„Az angol doktrína az volt, hogy minden gyarmatnak gazdaságilag önellátónak kell lennie, ezért a gyarmati kormányzat növekedését magasabb kormányzati bevételekből kell biztosítani” – írta dr. Gareth az „Afrika gazdasági fejlődése és a gyarmati örökségek” című cikkében. Hozzátette, hogy a Nyugat-Afrikai földművesek által termelt többletet visszatartották az angol kormány kötvényei számára, hogy segítse a brit gazdaság háború utáni talpra állását. Dowden elmondta, hogy Franciaország Afrika „elfranciásításában” hitt, és saját nyelvének és kultúrájának terjesztésébe fektetett be.
Afrikai vezetők gyarmati országaikat képviselték a francia kormányban. „Ez Angliában elképzelhetetlen lett volna, mivel ők nem akartak közös társaságba tartozni afrikaiakkal” – magyarázta Dowden. „Anglia a törzsek vezetői által közvetett hatalmat gyakorolt az afrikai emberek fölött. Kíméletlenül elfojtottak minden lázadást” –tette hozzá. Dr. Austin szerint a meglévő különbségek ellenére a gyarmati uralom gyakorlásának módjában több volt a hasonlóság, mint a különbözőség. Az I. világháború után Németország gyarmatai fel lettek osztva Anglia és Franciaország között, hogy a Nemzetek Ligája érdekei szerint gyakorolják hatalmukat.
A gyarmati rendszer vége
A gyarmati rendszer végét az jelentette, hogy India Angliától függetlenné vált. „Mivel India kivívta függetlenségét, Afrika is harcolni akart” – mondta Dowden. „Anglia teljesen tönkrement a II. világháború után, és már nem tudott gyarmataiba invesztálni, ezért jobbnak látta lemondani róluk, mint háborúzni Afrika-szerte a megtartásukért” – tette hozzá.
„A gyarmatosítás kezdetével ellentétben a függetlenedés néhány kivételtől eltekintve békésen valósult meg” – folytatta Dowden. „A maga módján Franciaország is függetlenséget biztosított gyarmatai számára, de még sok évig hátrahagyta csapatait, és helyi kormányzóit” – fejtette ki az Afrika-kutató. „Portugália megtagadta a függetlenséget gyarmataitól, és még hosszabb ideig megtartotta őket” – zárta mondandóját Dowden.
atv.hu / CNN”
SaLa
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
