Pénztáros Lőrinc és Tiborcz István találkozott a Leroyban
Olvasónk írta, hogy fél 12 körül a Mom Parkban található Leroy Bistróban látta, ahogy Tiborcz István, a miniszterelnök veje megérkezett az étterembe, ahol az ország leggazdagabb embere, a miniszterelnök barátja, Mészáros Lőrinc közszereplő várta.
Az új, kétharmados NER-VIPFotó: olvasónkA miniszterelnök barátja (jobbra, a növény mögött), a miniszterelnök veje (balra) és egy ismeretlen táska (elöl)Fotó: olvasónk
Az Európai Unió Csalás Elleni hivatala által vizsgált Elios egykori tulajdonosa, Tiborcz István nem először ivott valamit fontos emberrel, tavaly ősszel Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszterrel volt találkozója a belvárosban. (444)
Bal-Rad komm: Nyilván arról értekeztek, hogy a Jó Lőrinc Koma mikor tudna időt szakítani egy konvektorcserére. Viszonzásképpen a Nemmzetth Elsőszámú Vejkója spórolós égőkre cseréli ki a Jó Pénztáros Lőrinc Koma lakhangyijában a 100-as izzókat.
Szóval csak sima kis kalákamegbeszélés lehetett. A NER – jegyében. A legrosszabb esetben a Jó Lőrinc könnyes szemekkel végighallgatta Tiborcz panaszát. Ami – ugye – lehet bármi!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Azt mondják az okosok, hogy akinek nincs múltja, annak jövője sincsen. Ha belegondolunk ebbe, akkor azért eléggé nagy bajban vagyunk, hiszen a rendszerváltás óta eltelt évek másból sem álltak, mint múltunk ellopásából, az általunk vallott értékek megtagadásából, életünk, apáink életének, munkájának leértékeléséből, szüleink életének leköpdöséséből.
Szánalmas dolog ez, még akkor is, ha a szülők soha nem fogják megtagadni őket megtagadó gyerekeiket, akik többnyire már ebben a szép új világban lettek felnőttek, ebben a környezetben fejlődött ki felülmúlhatatlan és kérlelhetetlen erkölcsiségük, hihetetlenül fejlett kritikai érzékük, még ha utóbbi nem is párosul ugyanilyen fejlettségű önkritikai érzékkel.
Nem mondanám, hogy mi makulátlanok voltunk, hazudnék, ha ezt állítanám, de azért ilyen mentális mélységekben nem jártunk, a mi kis megalkuvásaink sehol nincsenek a mai megalkuvásokhoz képest, miközben állítólag minden lehetőségünk meglenne egy jobb, szabadabb világ megteremtésére, mint ami nekünk és apáinknak jutott.
Mondjuk ez sem igaz, de legalább szépen hangzik, még ha a valóságban a helyzet a mai szabadnak mondott társadalomban sokkal siralmasabb, hiszen mindaz, amin nagyokat röhögtünk – lásd: a kapitalizmusban ember az embernek farkasa – napjainkra kézzelfogható valósággá is vált.
A baloldal, mely a jobboldal szerint ma már meghaladott fogalom, kétségkívül válságban van, és e válság oka, hogy szép apránként, egyesével, feladtuk elveinket, megtagadtuk múltunkat, lehajtott fejjel szégyenkeztünk, mikor a szocializmus vívmányai kerültek szóba, és arra sem voltunk büszkék, amire büszkék lehettünk volna.
Itt most kimondottan a baloldalról írok, mert ugyan nem tagadom a balliberális fogalmát, de szerepét a jövő szempontjából nem tartom meghatározónak.
Leginkább azért nem, mert a magyar társadalom nem is igen érti, hogy mit kell a liberalizmuson szeretni, és valljuk be, ennek ellenkezőjére a magyar liberálisok bőséges okot is adnak.
Aki kíváncsi arra, hogy mit is értünk honunkban liberalizmuson, az bátran nézze meg a Brian élete című filmet, és miután abbahagyta a röhögést, gondolkodjon el mélyen rajta, behelyettesítve a szereplőket a megfelelő magyar pártokkal…
A magyar baloldal jelenleg tetszhalott állapotban van, Pocak generalisszimusz látszólag elérte deklarált célját, a magyar baloldal teljes megsemmisítését, de persze ez nem ilyen egyszerű és – hálistennek – nem is igaz.
Ameddig ember él a földön, addig mindig lesznek nehéz társadalmi helyzetű emberek, szegények, szegregáltak, önmagukat megváltani képtelen szerencsétlenek, munkanélküliek, kitörési lehetőség után kutató fiatalok – nos, ameddig ilyenek vannak, addig kell legyen társadalmi szolidaritás is, mert az ember eredendően jó és együttérző.
Aki nem hiszi, nézze meg a neten található édicicák és cukikutyusok oldalait, és gondolkozzon el azon, hogy a kis dögökre öntött szeretet valaminek a hiányát leplezi, egyben jó példája az emberi lustaságnak, hiszen mennyivel egyszerűbb egy kiskutyát szeretgetni, mint egy büdös hajléktalannal kommunikálni, aki esetleg még csak nem is a társadalom kegyetlenségéből, hanem saját tevékenysége eredményeképpen került a híd alá…
A baloldali értékek, a társadalmi szolidaritás, a női egyenjogúság, az egyenlő munkáért egyenlő bért elve mélyen beleivódtak a a társadalom szöveteibe, olyannyira, hogy ma már a jobboldal hirdeti őket leghangosabban – ha a gyakorlatban mindent meg is tesz valóra váltásuk ellen.
A társadalmi mobilitás, az esélyegyenlőség, az egészséghez, az egészséges környezethez való jog szinte kőbevésett elvek a modern társadalomban, a baloldalt az különbözteti meg a jobboldaltól, hogy ezen elvek megvalósítására törekszik a hétköznapokban is, míg a jobboldal megelégszik ezek hirdetésével.
Ha az elérhető maximális profittal ellentétesek a célok, akkor soha nem a profit lesz a vesztes.
Jönnek megint a régi nóták, tartsunk előválasztásokat, meg fogjunk össze – ezeket a játékokat már lefuttattuk, eredménytelenül.
A pártok persze most ficeregnek még kicsit, aztán majd Dettike harisnyácskájában feláll a parlamenti székre és bábozik a népnek, később kiderül, hogy ez forradalmi tett volt.
A szocialisták beleszakadnak az erőlködésbe, hogy elhitessék magukról, hogy még mindig nagyok, aztán az élet meg tovább.
Ha változtatni akarunk, akkor át kell értékelnünk azt, amit a rendszerváltás óta történelemnek mondanak, át kell értékelnünk azt a kort, melyet oly buzgón iparkodik meghamisítani e hatalom és az ellenzék azon része, amely képtelen felismerni történelmi szükségszerűségeket.
Át kell értékelnünk Kádár korát.
Nem kell félnünk büszkének lenni arra, amire joggal lehetünk büszkék.
Rengeteg ilyen dolog van, az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátástól a társadalmi mobilitásig, a művelődés lehetőségétől a művészetekig, a társadalmi békétől a nők helyzetéig – természetesen mindezeket történelmi kontextusukban vizsgálva és értékelve.
Büszkék lehetünk a nyugat kissé irigykedő megjegyzéseire a gulyáskommunizmusról, a legvidámabb barakkról, a divatos konvergencia-elméletre, mely magában hordozta a rendszer értékeinek elismerését, a világszínvonalú magyar mezőgazdaságra, a diktatúrában megvalósult demokrácia kissé abszurd, de igaz voltára, a beleszólási lehetőségre a társadalom dolgaiba, a szerény, de létező létbiztonságra, a kétségtelenül meglevő közbiztonságra, a nyugdíjas parasztokra, a magyar falu felemelkedésére – mind-mind a baloldali büszkeség forrása lehet.
Ha valaki elkezdi a handabandát az eladósodásról meg a fenntarthatatlanságról, hát meg kell kérdezni tőle, mennyi volt az államadósság nominálisan és mennyi GDP-arányosan és mennyi ma, meg meg lehet kérdezni, hogy kinek a kezében volt akkor a magyar ipar, a kereskedelem, és kié ma a termelőeszközök többsége.
Ha pedig gyilkosozni kezdenek, akkor el lehet mondani, hogy a kivégzések bírói ítélet után, a korabeli törvényeknek megfelelően kerültek végrehajtásra, és a kivégzettek túlnyomó többsége vastagon kiérdemelte a kötelet.
Gyilkos pedig nem Kádár, hanem Tóth Ilona volt, akit ma példaképül állítanak az orvostanhallgatók elé – világ szégyenére.
Az a kor egy vesztes világháború és ötvenhat traumája után teremteni tudott egy élhető társadalmat, melynek voltak ugyan korlátai, de azok között sokkal értelmesebb életet lehetett élni, mint a mai magyar kvázi-szabadságban.
Nem kell félni, a kor eredményeire büszkék lehetünk, még ha néha gúzsba kötve kellett is táncolnunk – de az a tánc nem pávatánc volt.
Addig, ameddig a magyar baloldal nem meri felvállalni saját magát, saját múltját, nincs semmi esélyünk arra, hogy megnyerjük magunknak a magyar társadalmat.
Esetleg ezen is el lehetne gondolkodni hamvukba hótt kerekasztalok ácsolgatása, meg értelmetlen és csak a szembenállást élező előválasztások helyett…
És elő kell venni a vörös zászlót és együtt lengeti a nemzeti trikolórral, mert az is a tradícióinkhoz tartozik, mint ahogy az Internacionálé is.
Gondolom.
Lehet, hogy rosszul… (PuPu)
Bal-Rad komm: „…Nem kell félnünk büszkének lenni arra, amire joggal lehetünk büszkék…”
-Szégyenkezni annál több okunk van! Nem hogy büszkék nem voltunk rá, de még hagytuk is hogy kipörögjön ujjaink között, mint a száraz homok!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
A Kreml sajtószolgálata közleményt adott ki, miszerint Macron gall prezi fölhívta az orosz államfő Szíria ürügyén.
Vlagyimir Putyin és Emmanuel Macron megállapdtak abban, hogy bár az USA fölmondta az Iránnal kötöttsokoldalú atomalkut, Oroszország és Franciaország a továbbiakban is tartják magukat a megállapodáshoz.
A mai asztanai Szíria – konferencia megbeszéléseibe becsatlakozott egy sereg fegyveres martalócbanda képviselője is. Látva, hogy fegyverrel semmire nem mennek, inkább alkudozásra adták a fejüket. Hátha legalább az megmarad nekik.
A konferencián a Bashar Jaafari külügyminiszter vezette szír kormánydelegáció tárgyalt Staffan de Misturáva, ENSZ főmegbízottal.
Az összejövetel záróaktusaként ma este egy plenáris ülés lesz, amelyre Oroszország, Irán és Törökország egy közös közleménnyel készül.
Aleppo tartomány északnyugati Laramoun területéről az utóbbi napokban több alkalommal is tüzérségi tüzet lőttek a tartományi fővárosra. Ez pedig jónéhány lator számára végzetes meggondolatlanság volt. „Tréfálkozásaiknak” tegnap délután az orosz légierő véget vetett.
A Hama – Homsz tartományok határvidékén elerülő ls fölszámolt „Rashtan-kazánból” tegnap az utolsó martalóchordák is útnak lettek indítva Idlib latorrezervátumba.
Józan emberi ésszel föl nem fogható, hogy hogy fér ott el annyi sok bűnöző, ami már oda lett zsuppolva? Még ha közben ritkítva is vannak! Mert ugye „sok jó ember ki helyen megfér”, de hát ezekre minden mondható, csak az hogy jók lennének – az nem.
Mára virradóan – szándékok szerint – az utolsó nagy rohamot indították a kormánycsapatok Damaszkusztól délre, a rémkalifátusisták utolsó állásai ellen. Nincs könnyű dolguk. A fanatikus bűnözők tudják mi vár rájuk, és veszett dühvel küzdenek.
Tegnap délután a szír hadsereg már bevetette Yarmouk banditái ellen a saját fejlesztésű „Golan-1000” rakétatüzérségét is.
A kurdok mára virradóan kiüldözték a rémkalifátus banditáit az iraki határon fekvő Eufrátesz parti Bagir Tahtani faluból.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Elpusztult a vadaskert vemhes szurikátája, miután egy iskolás földhöz csapta
„Május 14-én a Kecskeméti Vadaskertben egy kisfiú a tiltás ellenére benyúlt a vemhes Zarához, aki ösztönösen beleharapott a fiú kezébe. A kisfiú valószínűleg a rémülettől földhöz csapta a szurikátát. Zara és utódai azonnal elpusztultak” – írja a Baon.hu.
Tokovics Tamás, a Kecskeméti Vadaskert igazgatója írta meg egy személyes bejegyzésben, hogyan történt a dolog. Azt írja, nem tudja, minek tudható be a tragédia, „a szabályok semmibevételének, a nekem mindent lehet viselkedésnek, a kivagyiságnak, nem tudom…”
Májusban sok osztálykirándulás van, sok csoport érkezik a vadaskertbe, az érkező diákok és tanárok pedig általában betartják a szabályokat, előírásokat. Tokovics szerint az egyik legnagyobb kedvenc, az itt dolgozóké és a látogatóké is: Zara, a kis szurikáta.
Sürgés-forgásával, kíváncsiságával, bújásával kivétel nélkül mindenki szívébe belopta magát. Fél éven keresztül, amíg nem készült el az új kifutója, minden nap az irodámban töltötte a nappalokat, az éjszakákat pedig otthon a házunkba. Ezalatt nem csak a közös pihenések hozták közelebb hozzám, de a spánielünknek is kiváló játszótársává vált. Amikor elkészült az új birodalma fájó szívvel mondtam le a napi kocsikázásról, a közös „tévézésről”, de mindnyájan úgy gondoltuk, hogy ez a helyes, nem csak nekem, hanem Neki is
– írja a vadaskert vezetője.
Zara, a négy hónapos szurikáta (Suricata suricatta) Tokovics Tamásnál, a Kecskeméti Vadaspark igazgatójánál 2017. február 1-jén.
Aztán Zara kapott egy párt, vemhes lett, meg is születtek az utódok, majd Zara ismét vemhes lett. És akkor érkeztünk el a tragédiához.
Az állat viselkedése ilyenkor megváltozik, ezért figyelmeztető táblákat tettek ki, hogy ne nyúljanak az állathoz, mert harap. De sajnos nem mindenki tartja ezt be, és meg is lett a baj: az egyik kisfiú benyúlt a ketrecbe, az állat megharapta, aki a fájdalomtól vagy rémülettől földhöz csapta Zarát.
Zara és vele együtt utódai is a helyszínen, rögtön elpusztultak, és újraéleszteni sem tudtam
– írja Tokovics Tamás. Majd azzal zárja bejegyzését:
Hogy kinek a hibája ?? Azzal, hogy a mai fiatalság egyre kevésbé tiszteli a természetet, az életet, vagy hogy a kisérő tanárok egyre kevésbé tudnak odafigyelni a rájuk bízott diákokra, vagy hogy a szülőknek a nagy hajtásban egyre kevesebb idejük marad egy-egy beszélgetésre, ahol felhívják a figyelmüket gyermekeiknek az egymás, és a természet iránti tiszteletre….. Szóval ezeknek a hibáknak a kutatásával feltárásával sajnos már nem tudjuk visszahozni Zarát az életbe. De ! Talán e sorok olvasása után le kellene ülnünk, egy kicsit magunkba fordulnunk, és elgondolkoznunk azon, hogy egy-egy meggondolatlan cselekedetünkkel hány embert, gyermeket fosztunk meg az élménytől a természet múlandó szépségétől, egy önfeledt mosolytól….
(index)
Bal-Rad komm: „…Talán e sorok olvasása után le kellene ülnünk, egy kicsit magunkba fordulnunk, és elgondolkoznunk azon, hogy…”
– Igen! Amíg nem késő! Hacsak már… – el nem késtünk EZZEL IS!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
„Talizmán” kandúr – a Kercsi-híd építőinek kabalamacskája – tegnap bejárta a híd mind a 19 kilométerét.
Az anyaföld felől kora reggel indulva végülis késő délután ért a krími célba. Ott farkát égnek meresztve egyik patrónusa lábához dörgölőzött, majd lakmározott. Utána pedig szundi volt.
„Talizmán” elégedettségéből (is) arra a következtetésre jutottak az illetékesek, hogy minden rendben! Ma jöhet a Főnök! – meg lehet ejteni a hídavatót.
A Főnök pedig – Vlagyimir Putyin – meg is érkezett a hídavató ceremónia helyszínére.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Közeleg az újabb összeomlás – már látszanak a jelei
Sosem látott mértékűre emelkedett a globális eladósodottság, s ez a hatalmas adóssághegy megágyazhat a következő válságnak. Az igazság pillanata közeleg, ahogy a kamatok emelkedésnek indulnak, borulhat az egész rendszer – írja összefoglalójában a német Handelsblatt című újság.
Tíz év telt el azóta, hogy az amerikai ingatlanpiaci buborék kidurranását minden idők egyik legnagyobb pénzügyi válsága követte világszerte. Bár a globális gazdaság úgy tűnik, mostanra kiheverte a sokkot, azonban eközben megágyaztak a következő válságnak is, amely talán már nincs is olyan messze – írja összefoglaló elemzésében a Handelsblatt című német gazdasági hetilap.
A fellendülés egyelőre tart, s hatalmas az eufória a Wall Street nagy befektetési bankjainak körében. Nem csoda, hiszen az alacsony kamatok mellett boldog-boldogtalan eladósodik, kötvényeket bocsát ki. Tavaly csak az új kötvénykibocsátásokhoz kapcsolódó díjakon összesen 23,3 milliárd dollárt kasszíroztak ezek a pénzintézetek, annyit, mint még soha azelőtt. A sok kötvénykibocsátás azonban egyben azt is jelenti, hogy tovább nőtt az eladósodottság, s ez az, ami a közgazdászokat a leginkább aggasztja jelenleg.
Nagyobb adóssághegy, mint a válság előtt
Az IMF adatai szerint a globális adósságállomány 2016-ban 164 ezer milliárd dollárt tett ki, ami a globális GDP 225 százalékára rúg – emlékeztet az írás. Ez már 12 százalékkal magasabb érték, mint a válság előtti csúcsán. A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) adatai szerint a vállalatok adósságának összértéke eléri a 66 ezer milliárd dollárt.
Eközben viszont az eddig ultra laza monetáris politikát folytató nagy jegybankok közül az egyik már kétségtelenül a szigorítás útjára lépett, ez pedig az amerikai Fed. A Fed 2015 vége óta már hatszor emelt kamatot, s egyelőre nem látszik, hogy a kamatemelési ciklusának mikor lesz vége. Hogy mikor csatlakozik hozzá az Európai Központi Bank (ECB) is, azt egyelőre nem tudni, de jó eséllyel jövőre, vagy akár már idén is beindulhat a kamatok fokozatos emelése az Atlanti-óceán innenső partján is.
A magasabb kamatok egyre magasabb törlesztési terheket jelentnek majd az adósoknak. Ha csődbe nem is megy ettől mindenki, azonban a kamatköltségek növekedése azt eredményezheti, hogy más költségeken kell majd spórolnia a cégeknek. A kiadások lefaragása viszont a gazdasági növekedését vetheti vissza, ami lefelé tartó spirált eredményezhet.
A vállalati szektor lehet a ludas
A lap szerint a szakértők jelenleg nem is az államadósságok magas szintje miatt aggódnak leginkább, hanem a privátszektor, ezen belül is a vállalati szektor eladósodottsága miatt.
Idézik Gregg Lippman véleményét az ügyben, aki az amerikai hitelválság idején a jelzálogpiaci termékek shortolásával szerzett hírnevet magának a Deutsche Banknál, s jelenleg egy hedge fund kezeléséért felelős. Szerinte egyértelmű, hogy a következő válságot a vállalatok magas eladósodottsága fogja kiváltani. Hasonló véleményen van Scott Minerd, az amerikai Guggenheim Partners befektetési igazgatója is, aki úgy véli, a következő válság középpontjában a túlságosan eladósodott vállalatok lesznek.
A befektetők körében mindeközben érezhető már az aggodalom: az elmúlt hónap során a 10 éves amerikai államkötvények hozama elérte a régen látott 3 százalékos szintet, s azóta i körül ingadozik. Nem csoda, hogy a Bank of America Merrill Lynch legutóbbi alapkezelői felmérése azt mutatta, a megkérdezett befektetők soha nem látott, nettó 41 százalékos arányban gondolják úgy, hogy a cégek túl sok adósságot halmoztak fel és meg kéne kezdeniük adósságállományuk leépítését.
Az óvatosságra intő jelek között a lap emlékeztet arra is, hogy az S&P legutóbbi jelentése szerint az amerikai cégek több, mint negyede erősen függ a külső finanszírozástól. Ezen cégek adósságállománya meghaladja éves nyereségük ötszörösét. Ugyanez az arány globálisan 37 százalék, ami magasabb, mint a válság kirobbanása előtti csúcsán, 2007-ben.
Persze Kínától fél mindenki
A globálisan 66 ezer milliárd dollárra rúgó vállalati adósságállomány közel harmada, mintegy 20 ezer milliárd dollár jut a kínai cégekre, ez az egy éves kínai GDP 160 százalékát teszi ki. A 20 ezer milliárd dollár több, mint négyszeres növekedést jelent 2007-het képest.
Persze a kínai cégek eladósodottságának problémájára – mint ahogy általában a globálisan is a vállalati adósságállományok problémájára – sokan figyelmeztettek már. Az összefoglaló szerint a cégek hatalmas étvágyát a hitelfelvételre a befektetési alapok és az azokba áramló hatalmas mennyiségű tőke is tovább hajtja.
A kötvényalapokban kezelt tőke nagysága hatalmasat növekedett az elmúlt években, s ezek között nagyon sok olyan zártkörű konstrukció is van, amely közvetlenül hajlandó finanszírozni cégeket. Az alacsony kamatok és a befektetők hozaméhsége oda vezetett, hogy mára általánossá vált a különböző cégfelvásárlásoknál, hogy a vételár 50-60 százalékát a vevő hitelből finanszírozza. Ez a lapnak nyilatkozó szakértők szerint már az a szint, ami a 2008-as válság előtt volt utoljára tapasztalható.
Eközben persze az alacsony kamatszint azt is eredményezi, hogy sok olyan cég marad életben, amely egyébként nem tudna. Az ilyen eladósodott zombicégek azok, amelyek nyeresége mindössze arra elég, hogy nagyjából két év kamatkiadásait fedezni tudják, többre nem. A Deutsche Bank egyik idézett szakértője szerint a globálisan tőzsdén jegyzett cégek közül minden ötvenedik jelenleg zombinak tekinthető.
Lassan beborul az ég
A globális gazdaság jelenleg még növekszik, azonban már elérte a fellendülés a csúcspontját. Az emelkedő kamatok, az újra erősödésnek induló dollár az emelkedő olajár egyaránt azt vetítik előre, hogy hamarosan elkezdődik a lassulás. Sőt, az összefoglaló szerint a legfrissebb amerikai makroadatok -például a beszerzési menedzserindexek – is azt mutatják, hogy ez a folyamat már el is indult.
Pont emiatt figyelmeztette az IMF is legutóbbi jelentésében a vezető jegybankokat – elsősorban a Fed-et – hogy nagyon körültekintően járjanak el a kamatemelés ütemének megválasztásánál, és kellő időben készítsék fel a piaci szereplőket várható lépéseikre. (napi.hu)
Bal-Rad komm: Egyre sűrűbben követik egymást a válságciklusok. Amelyek valójában el sem múlnak. A „jövőlátók” szerint pedig ismét nyakunkon az összeomlás.
Piac kéne de nagyon a bajok elkerülésére. További tér a spekulációnak! Az viszont nics.
Belegondolni is rossz, hogy ha és amennyiben ismét borul a világ, milyen sors vár a NINCSTELEN ÉS PÁRIA DÖBRÖGISZTÁN VAJDASÁG magyarjaira!
A Helytartótanács és az Új Nemmzetthy Arisztokráczyja és Elyth csupán önmagának „tartozik”.
De a bérből és fizetésből élő magyarok…?
Van viszont egy „örömhírünk”! 107 – ről 108 – ra ugrott a nemzeti adósságszámláló első három számjegye. Immáron 108 milliárd dollár fölött jár a rendszerváltáskor 20 milliárdot mutató számláló.
Bemutatkozott a Duna-parti Nemmzetthy Dagonyapalotában a mezőgazdasági bizottságnak mondott haszonlesői kör előtt Nagy István, aki Fazekas Sándort váltja a Földművelésügyi Minisztérium élén az új Döbrögi-kormányban.
„Az új miniszter hosszan beszélt a terveiről
Ebben például fontos cél, hogy minden olyan agrárnyersanyagot, amelyet Magyarországon termelnek, itthon fel is lehessen dolgozni, ne kelljen például az itthon megtermelt szóját a szomszéd országokba exportálni, onnan pedig feldolgozva drágábban visszavásárolni. A cél az, hogy a feldolgozott termékek aránya a magyar agrárexportban 78 százalékos legyen…” – számol be a jeles eseményről az index.hu
Kiemelnénk belőle ezt: „…minden olyan agrárnyersanyagot, amelyet Magyarországon termelnek, itthon fel is lehessen dolgozni…” (A Magyarország elnevezés is idézőjelbe kívánkozik természetesen!)
Lássuk akkor hát, mennyire komolyan veendő a TERV ezen része:
(A kisalfold.hu eléggé plasztikus képi beszámolója a Kapuvári Húskombinát napjainkban a föld színéről is való eltakarításáról. Ami ugye csak egy bideskomenyista csinyálmán vaút! Fujj! Levele! Még a zemlékiveejis!)
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Az egyházak miatt belepiszkálna a kormány az szja-ba
Kész újragondolni a személyi jövedelemadó (szja) egyházaknak felajánlható 1 százalékával összefüggő kérdéseket Semjén Zsolt tárca nélküli miniszterjelölt, aki erről kinevezés előtti meghallgatásán beszélt hétfőn a parlament igazságügyi bizottságában.
A kereszténydemokrata politikus példaként hozta, hogy az szja-csökkentés hatással van a támogatási rendszerre is, ezért felvetette, hogy a forrásokat a GDP-hez kellene kötni. Mint mondta, megvan benne a nyitottság a változtatáshoz.
A miniszter kinevezését 7 kormánypárti igen szavazattal, 4 ellenzéki nem ellenében támogatta az igazságügyi bizottság. (privatbankar)
Bal-Rad komm: A gátlástalanságnak úgy tűnik nincs határa. Az működik oda-vissza!
Ezek után pedig csodálkoznak az egyházfik ha provokátorok leköpdösik – szidalmazzák őket? Mindazok tetejébe, hogy híveik nem adnak nekik pénzt! (Aminek persze legalább két oka van. 1. érdemtelenség; 2. nyomor.)
Megértjük persze a „kölcsönös segítségnyújtás” lényegét! Vélhetőleg a hívek is – pártszimpátiától függetlenül.
Már azon sem csodálkoznánk,ha a költségvetésben a történelmi egyházak finanszírozása önálló és kiemelt fejezet lenne!
Jöhet a papi tized újbóli bevezetése, és a sarcjog!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
