Milyen erkölcsű a jobboldali „ember”?

„A jobboldal azon politikai eszmék, ideológiák csoportja, melyek fő jellemzője a társadalom hierarchikus felépítésének elfogadása, az emberek közötti társadalmi és anyagi egyenlőtlenség adottságként kezelése és helyeslése.” Wikipédia ; a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériesség” helyett. Minden polgári irányzat jobboldali és minden formája embertelen kizsákmányolás.

A jobboldali erkölcsű „ember” jogosnak véli a kapitalisták kizsákmányolás útján történő gazdagodását, ami dolgozó emberek kifosztása; az öntudatos civilizált ember számára ez tűrhetetlen és vérlázító; a jobboldal hívei, ezért civilizálatlan „emberek”. A proletár dolgozó, ha öntudatára ébred, akkor ezt világosan látja és már ki is nyílik a bicska a zsebében. A következő lépésre már kommunista is lehet. Ezért nehéz harcolni a kommunisták ellen, mert minden dolgozó potenciális kommunista és csak öntudatlan, civilizálatlan csőcselékké nevelve lehet kordában tartani. A proletár dolgozók érdekei kibékíthetetlenek a kapitalistákkal, mert a kizsákmányolás az embertelen megalázó élősködés, amint erre rájön a proli, akkor bajban lesznek az kizsákmányolók. Ehhez elég lehet egy súlyos világméretű katasztrófa is, ami fényesen megmutatja a dolgozó népnek jobboldal valós élősködő oldalát, ez néhányszor megtörtént már, amikor a nép átvette a hatalmat és büntette az urakat.

Mi a jobboldali erkölcs valóságos oldala?

A jobboldali erkölcs természetesnek tartja a felsőbbrendűségre, a kizsákmányolásra épülő gazdaságot, és az ezzel járó élősködést, pedig ez bűn az ember, az emberiség ellen; szerintük a társadalmat a gazdaságot üzemeltetni csak akkor lehet, ha az egyéni érdeket a többi ember és így a közösség érdeke fölé helyezik. Ez a nézet a valóságban a másik ember kizsákmányolását vonja maga után; továbbá szerintük, a kapitalizmus, ami kizsákmányolás és élősködés, a kizsákmányoltnak is a legjobb; így a jobboldali erkölcs alapján következik, hogy nem is lehet csak a kizsákmányoláson alapuló társadalom; ez azonban élősködés a dolgozó nép felett. A felsőbbrendűséget képviselő jobboldali erkölcs elítéli azt, aki ez ellen lázad és a valódi demokráciát hirdeti, a kizsákmányolás nélküli népi demokráciát. A jobboldali erkölcs szerint elkerülhetetlen az emberiség megosztása szolgákra és élősködőkre, ami csak diktatúrában valósulhat meg. De milyen „ember” az, akinek ez az erkölcse? Ez az alacsonyabb rendű erkölcs a jobboldal embertelenségének bizonyítéka, hiába tarják magukat felsőbbrendűnek, Ők csak civilizálatlan élősködők. A jobboldali erkölcsű nem érti, hogy a kapitalizmus nem működik embervásár nélkül; a bérrabszolga, megvásárolt munkaerővel rendelkező dolgozó proletár ember, a nép. Mivel a civilizálatlan jobboldali nem szoktatható le az élősködésről ezért a proletárdiktatúra ellenük elkerülhetetlenül szükséges.

A jobboldali „ember” civilizálatlan erkölcse miatt képtelen a világot emberségesen, változásában, fejlődésében, összefüggéseiben, dialektikusan értelmezni, mert alapvetően érdeke felszínesen, idealista módon szemlélni a világot; tudatát a léte határozza meg, így valós vagy vélt érdeke az embertelen kizsákmányolás jogosságának elfogadása. Ez vezeti arra, hogy embertársait és a világot a saját embertelenségében vizsgálja, értelmezze. Az embertársai gyengeségét kiszolgáltatottságát embertelenül kihasználja saját hasznára, ami a kapitalizmus törvényszerű jellemvonása. Ha kell, képletesen mondva megeszi embertársát, elveszi létfeltételeit, ami megmutatkozik a munkanélküliség, szegénység, éhínség, háború, és a kizsákmányolásban, és erre a kapitalizmusban törvényes lehetősége van, ami egy modern barbárság. A jobboldali erkölcsű „ember” szerint az embertársai kizsákmányolása, ami élősködés az természetes, ezt megváltoztatni csak utópia lehet, ilyen az ember természete, de valójában ez embertelen, amit nem ért, és szerinte, aki ez ellen tesz, azaz emberi természet ellen vét, ezért a „felsőbbrendű embernek” természetes joga embertársai feletti uralom.

A jobboldali „ember” ismérve: ha lehetősége van embertársai felett uralkodni, élősködni, akkor azt kihasználja. De az olyan „ember” akit kizsákmányolnak és ezt mégis jónak tarja, annak nincs emberi méltósága, gerinctelen erkölcsű öntudatlan csőcselék csupán.

A felsőbbrendűség alapján való élősködéshez szükséges az öntudatlan csőcselék is, ehhez pedig a valóság hamis idealista felszínes embertelen világnézete az elmék manipulálására, ami elvezet a saját érdekről való lemondásnak az élősködők javára. Az igazi jobboldali az, aki ténylegesen képes élősködni, aki felett élősködnek és mégis az élősködés, a kapitalizmus híve az buta, és az öntudatlan csőcselékek közé való.

A jobboldalinak embertelen ösztöne vezérli cselekedeteit, és ezért nem is érti, hogy emberként hogyan kell viselkednie embertársaival. Az erkölcse az erősebb „ember-állat” uralkodása a többi embertársán élősködve. Nagyon sokan vannak ilyenek, de így nem lehet emberré válni. A jobboldali erkölcs megtalálható a csőcselék proletár bérrabszolgák, a kisvállalkozók, és a valódi kapitalisták soraiban. Embertelen ösztönére jellemző, hogy nem fogadja el vagy nem is érti a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” baloldali alapelveket, mert ez ellenkezik a felsőbbrendűségének a hitével és vélt vagy valós érdekeivel.

Minden ember civilizáltsága, munkára való hajlama és képessége csak akarat és pénz kérdése, amit a kapitalizmus az egész emberiségre nézve nem tud, és nem is akar finanszírozni. A jobboldali erkölcs és érdek szerint a kapitalizmus nem finanszírozhatja azt, ami nem hoz hasznot; a föld civilizálódása nem megoldható így a kapitalizmus alapján, nincs, aki finanszírozza.

Az emberiséget a profitérdekeltségre alapuló világgazdaság nem teheti civilizálttá, mert a föld embereinek többsége a kapitalizmusban, az adott körülményekben, nem alkalmas a kizsákmányolásra sem. Az emberiség többségének a civilizálására nem tud és nem fog tőkét befektetni a kapitalista világ, mert ez meg nem térülő befektetés számára, egyszerűbb és olcsóbb a tőkének a felesleges pusztítása, mivel a tőkés az egyéni érdekeit kénytelen nézni, ami a minél nagyobb profit. A robotok világméretű elterjedésével a helyzet még sokkal rosszabb lehet.

A megosztott osztálytársadalmakban a jobboldaliság megnyilvánulásának legjellemzőbbje a felsőbbrendűségre alapozott törvényes kizsákmányolás, élősködés. Ehhez embertársait szolgává kell tennie, ezt a szolgákkal el kell fogadtatnia. Ehhez a proletárok erkölcsét is a felsőbbrendű világnézetre kell alakítania, öntudatlan csőcselékké kell tenni a proletár bérrabszolgákat.
A csőcseléké váláshoz a proletárokkal el kell hitetnie az élősködőknek:

Szolga!

• Én vagyok a felsőbbrendű urad és ez neked jó, a legjobb!
• Ne lázadozz, mert ez a legszebb világ!
• Fogadd el, én belőled élek, a te munkádból, mert megérdemlem!
• Tőlem függ a léted, pedig rajtad élősködök, te nem tudnál még dolgozni sem nélkülem!
• Én a gazdád vagyok, nélkülem senki vagy és örülj, hogy az én hasznomért élsz, dolgozol!
• Jogosan élősködök feletted!
• Kuss!
• Én az urad, egyenlőbb vagyok nálad a „demokráciában” is az egyenlők között.

A jobboldali erkölcsű „ember” képtelen, mint egy beteg elméjű lemondani a felsőbbrendűségről. A kapitalisták, fasiszták és híveik, a jobboldali erkölcs következményei, az emberiség rákos sejtjei. Eltávolításuk az ember világából az emberiség életben maradásának elkerülhetetlen feltétele.

A média, amely szinte kizárólag a jobboldali kizsákmányolók tulajdonában és érdekében működik, jó fizetésért alkalmazott bérrabszolgáik mosolyogva bizonygatják, hogy milyen jó emberek a kizsákmányolók. Sugallják, hogy csak a kizsákmányolásra épülő rendszer tud minden lehetőséget megteremteni, még akkor is, ha folyton kiderül, hogy a proletár dolgozókon élősködve pofátlanul meggazdagodtak a bérrabszolgatartók.

Ezért kell a társadalmat átalakítani a népi demokráciára, ahol a szocializmus megvalósítható!

A proletárdiktatúra, mint a szocialista gazdaság felépítésének eszköze.
„Mivel a proletárforradalom feladata mindennemű kizsákmányolás megszüntetése, feltétlenül le kell rombolnia a régi, a dolgozó tömegek elnyomását szolgáló államgépezetet. A proletárforradalom új-típusú államot hoz létre. Ez az új-típusú állam, a proletárdiktatúra. Proletárdiktatúra, mint politikai felépítmény nélkül lehetetlen a dolgozók gazdasági felszabadulása, lehetetlen az áttérés a tőkés termelési módról a szocialista termelési módra.

A proletárdiktatúra olyan rendszer, amelynél a társadalom állami irányítása a munkásosztály kezében van. Az állam minden előző formájában a kizsákmányolt többséget nyomta el egy kizsákmányoló kisebbség érdekében. A proletárdiktatúra egy kizsákmányoló kisebbséget nyom el a dolgozó többség érdekében.

A proletárdiktatúra az igazi demokrácia megtestesülése, s mint ilyen, az egész dolgozó nép életbevágó érdekeit képviseli. A proletárdiktatúra megvalósításával a dolgozók a történelem során első ízben országuk gazdáivá válnak. A polgári forradalmak a kizsákmányolás újabb formáját, a tőkés kizsákmányolást szilárdítják meg, s ezért nem tudják csak valamelyest is tartós időszakra a burzsoázia köré tömöríteni a dolgozó és kizsákmányolt tömegeket. Ezzel szemben a mindennemű kizsákmányolás megszüntetésére hivatott proletárforradalom biztosíthatja, és kell is hogy biztosítsa e tömegek és a proletariátus tartós szövetségét. A munkásosztálynak és a parasztságnak a munkásosztály vezetésével megvalósuló és a kizsákmányoló osztályok ellen irányuló szövetsége — a proletárdiktatúra legfőbb elve. A munkás-paraszt szövetség nélkül a proletariátus hatalmának megszilárdítása és a szocialista gazdaság felépítése lehetetlen.

A proletárdiktatúra a proletariátus osztályharcának folytatása új feltételek között és új formákban, olyan osztályharc, amelyet a hatalom birtokában folytat a belföldi kizsákmányolok, valamint a kapitalista környezet agresszív erői ellen. „A proletariátus diktatúrája szívós harc, véres és vértelen, erőszakos és békés, katonai és gazdasági, pedagógiai és adminisztratív harc a régi társadalom erői és hagyományai ellen”.

A proletárdiktatúra a szocializmus felépítésével összefüggő feladatoknak megfelelően három fő funkciót teljesít. Ez azt jelenti, hogy a proletariátus a hatalmat három fő feladat megoldására használja fel: először, a kizsákmányolok elnyomására, az ország védelmére és a más országok proletárjaival fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzésére; másodszor, arra, hogy végleg elszakítsa a burzsoáziától a dolgozó, s a régi rendben kizsákmányolt tömegeket, bensőségesebbé tegye velük a szövetségét, és bevonja ezeket a tömegeket a szocialista építésbe; harmadszor, az új, szocialista társadalom felépítésére.

A proletárdiktatúrát, mint politikai felépítményt az teszi szükségessé, hogy a társadalom gazdasági fejlődése napirendre tűzte, az áttérést a kapitalizmusról a szocializmusra. Mihelyt azonban a proletárdiktatúra, mint a szocialista gazdaság felépítésének eszköze, megjelenik a színen, maga is hatalmas erővé válik. Hathatósan előmozdítja saját szocialista alapjának kialakulását és megszilárdulását, biztosítja a régi, kapitalista alap felszámolását, a szocialista gazdasági formák győzelmét a kapitalista formák fölött.

A gazdaság szocialista formái nem jöhetnek létre és nem fejlődhetnek spontán módon, automatikusan. A proletárállam tervszerű tevékenysége, a dolgozó tömegek alkotó aktivitása nyomán jönnek létre és fejlődnek.

A proletárállam csakis annak következtében tudja teljesíteni az új alap létrehozásával kapcsolatos feladatát, hogy a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közötti kötelező összhang objektív gazdasági törvényére, s az új gazdasági viszonyok alapján keletkező új gazdasági törvényeikre támaszkodik. A proletárdiktatúra a munka társadalmi szervezetének a kapitalizmusénál magasabb rendű típusát hozza létre. Ez a szocialista rend erejének, a tőkés rend fölötti győzelmének fő forrása.

A proletárállam formái különfélék lehetnek. „Az átmenet a kapitalizmusból a kommunizmusba természetesen okvetlenül létrehozza a politikai formák óriási gazdagságát és változatosságát, de a lényeg emellett elkerülhetetlenül ugyanegy lesz: a proletariátus diktatúrája”. A marxizmus-leninizmusnak ezt az alaptételét egyaránt teljes mértékben igazolták a Szovjetunió történelmi tapasztalatai, ahol létrejött a proletárdiktatúra Lenin által felfedezett formája, a szovjethatalom, s azoknak az országoknak későbbi történelmi tapasztalatai, ahol a proletárdiktatúra népi demokrácia formájában áll fenn.

A proletárdiktatúra országaiban a szocialista gazdaság tervszerű építésének egész menetét a kommunista pártok (illetve munkáspártok) irányítják. Ezek a marxizmus-leninizmus elméletével, a társadalom gazdasági fejlődéstörvényeinek ismeretével felvértezett pártok szervezik a néptömegeket, irányítják a néptömegek erőfeszítéseit a szocialista építés feladatainak megoldására.

A szocialista nacionalizálás.
A kapitalizmus fejlődése gazdaságilag szükségessé és lehetségessé tette a gépi nagyipar, a gépesített közlekedés, a bankok stb. szocialista társadalmasítását. Ezért a proletárállam már az átmeneti időszak kezdetén államosítja a nagyüzemi tőkés termelést, s ezzel megfosztja a kapitalistákat a gazdasági életben elfoglalt uralkodó helyzettől.

A szocialista nacionalizálás azt jelenti, hogy a proletárhatalom forradalmi úton elveszi, és állami, szocialista tulajdonná, közvagyonná változtatja a kizsákmányoló osztályok tulajdonát.

A szocialista nacionalizálás kiküszöböli a kapitalizmus fő ellentmondását: a termelés társadalmi jellege és az elsajátítás tőkés formája közötti ellentmondást.

A szocialista építés szempontjából döntő jelentőségű a népgazdaság vezető ágának, a nagyiparnak az államosítása. Ezzel együtt megy végbe a bankok, a vasúti közlekedés, a kereskedelmi flotta, a hírközlési eszközök, a nagyobb belkereskedelmi vállalatok, valamint a külkereskedelem államosítása. A bankok államosításával a burzsoázia elveszti gazdasági uralmának egyik legfontosabb eszközét, a proletárállam pedig centralizált és szerteágazó gazdasági apparátus birtokába jut, amelyet annak forradalmi átalakítása után a szocializmus építése érdekében használ fel. A külkereskedelem államosítása szükséges feltétele annak, hogy a szocializmust építő ország biztosítsa gazdasági önállóságát és függetlenségét a tőkés világgal szemben.

A szocialista nacionalizálás, először, megfosztja a kapitalistákat a termelőeszközöktől, s ezzel megszünteti a burzsoázia gazdasági uralmát az országban; másodszor, azzal, hogy a dolgozók kezébe juttatja a népgazdaság kulcspozícióit, vagyis a gazdaság vezető ágait, megteremti a proletárdiktatúra gazdasági alapját. Ilyenformán a vezető gazdasági ágakban megvalósul a termelőeszközök társadalmi tulajdona, a szocialista termelési viszonyok alapja.

A proletárállam a hűbéri csökevények, a régóta idejétmúlt földesúri földtulajdon felszámolásának halaszthatatlan szükségességéből kiindulva, azonnal elkobozza a nagybirtokosok földjét és gazdaságát minden élő és holt felszerelésével együtt. Az elkobzott föld túlnyomó részét a proletárállam a dolgozó parasztságnak adja át. Az elkobzott föld egy bizonyos részén, a kisebbik részén, nagy állami gazdaságok létesülnek.

A szocialista forradalom egyik legfontosabb lépése a föld nacionalizálása, vagyis a föld magántulajdonának megszüntetése és a földnek a proletárállam tulajdonába adása. Az egész föld nacionalizálásának módját és határidejét illetően a proletárhatalom minden egyes országban a konkrét viszonyoktól függően dönt. Oroszországban, ahol a parasztok körében a föld magántulajdonának nem voltak olyan erős hagyományai, mint Nyugaton, a szovjet hatalom a paraszttömegek követelésének megfelelően már a forradalom legelején végrehajtotta az egész föld nacionalizálását. Ezzel megszűnt az abszolút földjáradék. A szovjet parasztság — a történelem folyamán először — ingyenes használatra földet kapott a proletárforradalomtól. Azokban az országokban, ahol a kisparaszti földmagántulajdon már régóta megvan, s ahol éppen ezért a parasztok között a földmagántulajdonnak erősebb hagyományai vannak, a hatalomra került munkásosztály a forradalom elején nem hajtja végre az egész föld nacionalizálását. Ezekben az országokban a nagybirtokosoktól elkobzott földnek csak egy részét nacionalizálják, amely azután állami földalapot képez; az elkobzott földek nagyobb része a parasztok magántulajdonába kerül. Az egész föld nacionalizálásának kérdését gyakorlatilag a mezőgazdaság szocialista átalakítása során oldják meg.”
(idézet: – Politikai gazdaságtan tankönyv SZIKRA kiadás – című könyvből)

SaLa

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!