Faragott Orbán-király képet is lehet kapni Szilvásváradon
A Jobbik hatvani elnöke, Rákócziné Lózs Csilla fotózta és töltötte fel Facebook-oldalára azt a műtárgyat, amit a minap hatalmas betonteknőt (lovasstadiont) kapó bükki településen fotózott.
A képen egy kézzel faragott dombormű, ami Orbán Viktort ábrázolja koronával a fején. A politikus először azt hite, ez egy ironikus alkotás, de annak készítője kifejtette, hogy erről szó sincs.
A miniszterelnök-hívő fafaragónak, mondjuk nem jött jól ez a kis párbeszéd a jobbikos képviselővel, mert ő akart venni tőle egy Nagymagyarországot ábrázoló faragást, de ezek után meggondolta magát.
(HVG)
AZ ANYAG A „KUNYERA” UTÁN FOLYTATÓDIK!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: Eléggé ügyes kezű a mester. Minimum teknővájó. Bár a vajda orrával van némi gond. Túlontúl egyenes. Úgy látszik szeret idealizálni! Ha már Nagy -Magyarország térképet is farag.
Persze a hatvani jobbikos gruppenführer sem kevesebb, mint a faragómester. Ő IS Nagy-Magyarországról… (Csakhát összekaptak a Vezér/vajda személyén.)
MI BEÉRNÉNK A KICSIVEL IS!
Ami mostanság már nem egyéb, mint sotét Döbrögisztán!
A balrad.ru számára – már tudjuk – nem lett könnyebb 2018! Mint az immár 28. esztendeje regnáló hazaáruló és népkifosztó RENDSZER ESKÜDT ELLENSÉGE, a kádárista balrad.ru ha nem is a látványosan üldözött, de a hatalom által nem igazán kívánatos hírblogocska marad. A maga nyomorával együtt.
AMELYNEK LÉTEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE KIMONDOTTAN ÉS CSAKIS A SZIMPATIZÁNSAI ANYAGI TÁMOGATÁSÁNAK KÖSZÖNHETŐ! Sajnos ez várhatóan így lesz/van 2018 – ban is!
Ez van! Bár a mindennapi napi 14 órás görnyedés a klaviatúra fölött már érezteti hatását! Hogy mi lesz? Meglátjuk. (Lehet át kell térni a balkezes pötyögésre.)
Szóval a régi problémák. Amik között a romlott látás, a lemerevedett nyak, jobb kéz, derék és lábak nem a legnagyobb problémát jelentik balrad.ru adminnak. 64 évesen ezek már kötelező bajok!
Nagyobb gond ezeknél az anyagiak hiánya.
(MERTHOGY 2018 SZEPTEMBERÉTŐL AZ ÁLLAMI KEGY JÓVOLTÁBÓL HAVI 51 EZER FORINTNYI NYÖGDÍJRA…-Mínusz 66%!)
Amit a néhány szimpatizáns rendszeres vagy alkalmi adománya csak enyhíteni képes, megszüntetni nem.
AZ Ő ADOMÁNYAIKAT EZÚTTAL IS HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM!
A balrad.ru számtalan olvasója – a közvetlenül a portált olvasók, a blogot a Fecebookon, Twitteren, VK-n böngészők – csakis nekik, a Bal-Rad-ot rendszeresen támogató tucatnyi, és alkalmilag segítő szimpatizánsok adományainak köszönheti, hogy olvashatja – kommentelheti a balrad.ru – t! CSAKIS NEKIK!
Szeretném megértetni a balrad.ru olvasóival-szimpatizánsaival: SOKKAL SZERENCSÉSEBB LENNE, HA AKIK KEDVELIK A BAL-RAD – OT, HAVONTA CSAK EGY KÁVÉ ÁRÁVAL (nem többel!) TÁMOGATNÁK A HÍRBLOG MŰKÖDÉSÉT!
Ami az olvasónak kb. öt percnyi információ, az a balrad.ru esetében másfél órai munka, vakoskodás.
A balrad.ru havi olvasottsága legkevesebb 300 ezer fő! Ha ennek a tábornak CSAK AZ EGY EZRELÉKE szánna havonta CSAK 500 forintot a balrad.ru támogatására…
Amit megtehetnek postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
Megtehetik a Pay-Palon keresztül:
A “Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on:
amely piktogramm a balrad.ru főoldalának jobb fölső sarkában virít.
Vagy ha kérik a balrad13@gmail.com e-mail cimen, akkor bankszámlaszámot is tudunk megadni.
A beérkező adományokról olvasóinkat – mint mindig – a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk! (Ez minden egyes adomány beérkezésekor közlésre kerül.)
Óriási segítség lehetne a balrad.ru számára nyújtott “technikai-anyagi” segítség is! Ami nem közvetlen adományozást jelent, hanem a balrad.ru tartalmainak a közösségi médiafelületeken (Facebook, Twitter, Instagramm, VKontakt – meg a qrvajéet tudja még milyen megosztási lehetőségek vannak.) való megosztása, illetve ezeken a felületeken és hírportálok hozzászólási rovataiban való hivatkozások a balrad.ru-ra. Hátha még több olvasó érezne elviselhetetlen adakozási kényszert! Hátha úgy gondolnák, hogy HAVONTA EGY KÁVÉ ÁRÁVAL megsegítenék a balrad.ru-t!
DE HA AKADNA OLVASÓ, AKI MERNÉ REKLÁMOZTATNI CÉGÉT VAGY TERMÉKÉT EZEN A KÁDÁRISTA BÜDÖSKOMCSI – NEMMZETTHYJETLEN HELYEN – ÖRÖMMEL BEVÁLLALNÁNK!
De vállalnánk orosz-magyar, magyar-orosz fordítást is!
„1918. július 4-én Moszkvában megnyílt a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjeinek V. összoroszországi kongresszusa. Munkáját már a polgárháború éleződésének viszonyai között végezte. Ebben az időben a baloldali eszerek is a nyílt szovjetellenes harc és az ellenforradalmi lázadások útjára léptek (a baloldali eszerek, a breszti béke elleni tiltakozásul, már 1918 tavaszán kiléptek a szovjet kormányból). Mint a kulákság érdekeinek kifejezői, arra törekedtek, hogy megakadályozzák a szocialista forradalom kibontakozását a falun, s felléptek a szegényparaszti bizottságok szervezése ellen. Az V. szovjetkongresszus ülésezése idején a baloldali eszerek ellenforradalmi lázadást robbantottak ki Moszkvában, és provokációs célzattal, a breszti béke meghiúsítása érdekében, meggyilkolták Mirbach német követet. Az volt a szándékuk, hogy kezükbe veszik a hatalmat, meggyilkolják Lenint, Szverdlovot és a Kommunista Párt meg a szovjet kormány más vezetőit, megsemmisítik a szovjet rendszert, és ismét bekapcsolják Oroszországot az imperialista háborúba.
A baloldali eszerek szovjetellenes lázadása nagy felháborodást keltett a néptömegek körében. Lenin az „Izvesztyija VCIK” című lap munkatársával folytatott beszélgetése során megállapította, hogy ,,ez a bűnös terrorista lépés, és a lázadás tökéletesen és teljesen felnyitotta a néptömegek szemét, melyek most meglátták, milyen feneketlen szakadékba taszítaná a népi Szovjet-Oroszországot a baloldali eszer kalandorok bűnös taktikája”. A lázadást néhány óra alatt leverték. A szovjetek V. Összoroszországi kongresszusa elhatározta, hogy a baloldali eszereket kizárja az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottságból és a szovjetekből.
A kongresszus összegezte az első szocialista átalakulások eredményeit. Lenin előadói beszédében beszámolt a Népbiztosok Tanácsának tevékenységéről. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt hónapokban végzett munka tapasztalatai tökéletesen igazolták a szovjethatalom bel- és külpolitikájának helyességét. ,,. . . Cseppet sem kétséges — mondta Lenin —, hogy ha azon az úton indulunk el, amelyet választottunk és amelyet az események igazoltak, ha szilárdan és tántoríthatatlanul fogunk haladni ezen az úton, ha sem frázisoktól, sem illúzióktól, sem csalástól, sem hisztériától nem hagyjuk letéríttetni magunkat a helyes útról, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy megmaradjunk és komolyan elősegítsük a szocializmus győzelmét Oroszországban, ezzel pedig elősegítsük a szocialista világforradalom győzelmét!”
A kongresszus jóváhagyta a szovjet kormány tevékenységét. Július 10-én a kongresszus elfogadta az Oroszországi Szocialista Szövetségi Szovjet Köztársaság (OSZSZSZK) alkotmányát, a világ első szocialista soknemzetiségű államának, az igazi népuralom elvein alapuló államnak az alkotmányát. Az alkotmány írásba foglalta és rögzítette mindazt, amit a néptömegek forradalmi alkotómunkája létrehozott. Lenin a következőket mondotta a kongresszus küldötteinek: „Ha mi most a kongresszus elé terjeszthetjük a szovjet alkotmányt, ez csak azért van, mert a szovjeteket az országban mindenütt megteremtettük és kipróbáltuk, mert önök teremtették meg, önök próbálták ki az ország minden szögletében; csak fél évvel az októberi forradalom után, majdnem egy évvel az első összoroszországi szovjetkongresszus után tudtuk lerögzíteni azt, ami a gyakorlatban már megvan.”
Az 1918-as alkotmány kinyilvánította, hogy a szovjet államot a munkásosztály vezeti, amely a hatalmat a szegényparasztság sokmilliós tömegeivel szövetségben gyakorolja. Az alkotmány törvényben rögzítette a földek állami tulajdonba vételét, a gyárak, a bankok, a vasúti, folyami és tengeri közlekedés államosítását, a külkereskedelmi monopóliumot és a munka megszervezésének szocialista alapelvét, a társadalom minden tagjának munkakötelezettségét („aki nem dolgozik, ne is egyék”). Leszögezte a dolgozók által kivívott demokratikus szabadságjogokat is: a munkához és a művelődéshez való jogot, a szólásszabadságot, a lelkiismereti szabadságot, a sajtószabadságot, a tüntetés, a gyülekezés, a felvonulás stb. szabadságát, az állampolgárok egyenjogúságát faji vagy nemzetiségi hovátartozásukra való tekintet nélkül, törvénybe iktatta a férfiak és a nők egyenjogúságát. Minden 18. életévét betöltött állampolgár — a megdöntött kizsákmányoló osztályok és csoportok tagjainak kivételével — választójogot kapott. „A proletár demokrácia — mondotta Lenin — milliószor demokratikusabb minden burzsoá demokráciánál; a szovjethatalom milliószor demokratikusabb a legdemokratikusabb burzsoá köztársaságnál.”
Az alkotmány értelmében minden nemzet önrendelkezési jogot nyert, egészen az elszakadásig és önálló állam alapításáig. Az alkotmány kinyilatkoztatta, hogy az Oroszországi Köztársaság a szabad nemzetek szabad szövetségén alapszik; ezzel lerakta az oroszországi népek barátságának szilárd alapjait, törvénybe iktatta a proletár nemzetköziség elvét, megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy néhány évvel később megalakulhasson a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége.
Az első szovjet alkotmány elfogadása a forradalmi jogrend megszilárdulását, a központi és helyi hatalmi szervek egységes rendszerének kialakulását jelentette. Az alkotmány általánosította azokat a tapasztalatokat, amelyeket a dolgozók a szocializmus építése során addig felhalmoztak.
Az első szovjet alkotmánynak nagy nemzetközi jelentősége volt. Nagyszerű eszméi és elvei óriási hatással voltak a nemzetközi forradalmi mozgalom fejlődésére. A dolgozók érdekeit védelmező, a népek egyenjogúságát és barátságát írásba foglaló alkotmány lelkesítő például szolgált a világ kizsákmányoltjai és elnyomottai számára, akik politikai, nemzeti és társadalmi felszabadulásukért harcoltak.” (idézet: – Világtörténet 8. kötet – című könyvből)
„Az eszerek az 1901-ben alakult oroszországi Szociálforradalmár Párt tagjai voltak. Nevük az orosz szocialrevolucionyer (jelentése: szociálforradalmár) rövidítéséből származik. Az eszerek magukat a narodnyikok örökösének tekintették, számos képviselőjük az egyéni terror módszerét is alkalmazta. A narodnyik hagyományokból kiindulva forradalmi osztálynak – ellentétben a mensevikekkel és a bolsevikokkal – a parasztságot tekintették. Céljaik között szerepelt a demokratikus köztársaság létrehozása és a parasztság földhöz juttatása. 1917-ben, a februári forradalom győzelme után az ideiglenes kormány tagjai lettek. A bolsevik hatalomátvételt követő választásokat az Eszer Párt nyerte, megelőzve a bolsevikokat. Az 1918 januárjában összeült eszer többségű Alkotmányozó Gyűlés nem fogadta el a bolsevik hatalmat, ezért egy napos tanácskozás után a gyűlést feloszlatták, és erre a sorsra jutott az eszerek pártja is. A polgárháborúban az eszerek többsége a fehéreket támogatta.” Wikipédia – A fehérek a szovjet néphatalom ellenségei voltak és az eszerek többsége ezeket támogatta, kizsákmányoló, élősködő polgári diktatúrát akartak megvalósítani, diktatúrát a dolgozó nép felett, de a vörösök a dolgozók segítségével a történelem szemétdombjára küldte őket, ahová valók.
Beszélgetés az „Izvesztyija VCIK“ munkatársával „baloldali” eszerek lázadásáról
Rövid tudósítás
„A forradalom csodálatos következetességgel visz el logikai végkifejletéig minden tételt, kíméletlenül feltárja minden helytelen taktika sivárságát, bűnösségét.
A hangzatos frázisba belehabarodott baloldali eszerek immár hónapok óta üvöltik: „Le Breszttel, éljen a felkelés a németek ellen!”
Mi azt feleltük nekik, hogy a mai viszonyok között, a mai történelmi időszakban, az orosz nép nem képes és nem akar háborúzni.
A baloldali eszerek mit sem törődve a valósággal, oktalan makacssággal tovább hajtogatták a magukét, nem érezve, hogy egyre jobban eltávolodnak a néptömegektől, minden áron, akár erőszakos úton is, igyekeztek rákényszeríteni ezekre a tömegekre akaratukat, Központi Bizottságuk akaratát, amelynek tagjai bűnös kalandorok, hisztérikus intellektuelek stb. voltak.
És amilyen mértékben eltávolodtak a néptől, egyre inkább kezdték elnyerni a burzsoázia rokonszenvét, amely a baloldali eszerek kezével remélte megvalósítani bűnös terveit.
Ez a bűnös terrorista lépés és a lázadás tökéletesen és teljesen felnyitotta a nagy néptömegek szemét, amelyek most meglátták, milyen feneketlen szakadékba taszítaná a népi Szovjet-Oroszországot a baloldali eszer kalandorok bűnös taktikája.
Jómagamnak és sok elvtársnak a lázadás napján volt alkalmunk hallani, hogy még a legfelvilágosulatlanabb néprétegeket is mélységesen felháborította a baloldali eszerek cselekedete.
Egy egyszerű, írni-olvasni sem tudó öregasszony mondotta felháborodva Mirbach meggyilkolásáról:„Óh, az átkozottak, mégis beledöntöttek bennünket a háborúba!“
Mindenki azonnal egészen világosan megértette es rájött arra, hogy az eszerek terrorista gaztette után Oroszországot egy hajszál választja el a háborútól. Éppen így ítélték meg a néptömegek a baloldali eszerek akcióját.
Provokálnak bennünket, hogy háborúba keveredjünk a németekkel, amikor nem tudunk, és nem akarunk háborúzni. A nép akaratának ezt a durva sárbatiprását, a háborúba való erőszakos belerángatást a néptömegek nem bocsátják meg a baloldali eszereknek.
És ha valaki örült a baloldali eszerek gaztettének és kárörvendően kezét dörzsölgette, ezek csak a fehérgárdisták és az imperialista burzsoázia kiszolgálói lehettek. A munkás- és paraszttömegek ellenben még erősebben, még jobban összeforrtak ezekben a napokban a kommunista bolsevik párttal, a néptömegek akaratának igazi kifejezőjével. „Izvesztyija VCIK” 141. sz. 1918. július 8.” (idézet: – Lenin Művei 27. kötet – című könyvből)
A petrográdi munkásokhoz
„Kedves elvtársak! Kajurov elvtárs, régi ismerősöm, akit a petrográdi munkások is jól ismernek, Petrográdba utazik és én felhasználom ezt az alkalmat, hogy az elvtársaknak néhány sort írjak.
Kajurov elvtárs járt Szimbirszk kormányzóságban és saját szemével látta, milyen a kulákok viszonya a szegényparasztokhoz és hatalmunkhoz. Nagyon jól megértette azt, ami nem lehet kétséges egyetlen marxista, egyetlen öntudatos munkás számára sem: nevezetesen — hogy a kulákok gyűlölik a Szovjethatalmat, a munkások hatalmát, és elkerülhetetlenül megdöntik, ha a munkások nem feszítik meg haladéktalanul minden erejüket, hogy elejét vegyék a kulákok Szovjetek elleni hadjáratának, hogy ízzé-porrá zúzzák a kulákokat, még mielőtt azok egyesülni tudnának.
Az öntudatos munkások jelenleg meg tudják valósítani ezt a feladatot, egyesíteni tudják maguk körül a falusi szegénységet, le tudják győzni és ízzé-porrá tudják zúzni a kulákokat, ha a munkások élenjáró osztagai felismerik kötelességüket, megfeszítik minden erejüket, tömeges hadjáratot indítanak a faluba.
A petrográdi munkásokon kívül nincs senki, aki ezt megtegye, mert olyan öntudatos munkások, amilyenek a petrográdiak, sehol Oroszországban nincsenek. Petrográdban ülni ölhetett kezekkel, éhezni, ácsorogni az üres gyárak körül, azzal a hiú reménnyel szórakozni, hogy helyreállítják a petrográdi ipart vagy megvédik Petrográdot, ez ostobaság és bűn. Ez egyértelmű egész forradalmunk pusztulásával. A petrográdi munkásoknak szakítaniok kell ezzel az ostobasággal, ráncba kell szedniök azokat a tökfilkókat, akik síkraszállnak mellette, és tízezrével útnak kell indulniok az Urálba, a Volga vidékére, Délre, ahol sok gabona van, ahol elláthatják magukat és családjaikat, ahol segíteni kell a szegényparasztok szervezkedését, ahol szükség van a petrográdi munkásra, mint szervezőre, vezetőre, vezérre.
Kajurov elmondja majd személyes megfigyeléseit és meggyőz, biztos vagyok benne, minden ingadozót. A forradalom veszélyben van. Csak a petrográdi munkások tömeges hadjárata mentheti meg. Fegyvert és pénzt adunk, amennyi kell.
Kommunista üdvözlettel Lenin
1918. VII. 12. Először 1924-ben, a „Proletarszkaja Revoljucija” c. folyóirat 3. (26.) számában jelent meg.” (idézet: – Lenin Művei 27. kötet – című könyvből)
Beszéd a Hamovnyiki kerületben rendezett gyűlésen, 1918. július 26-án
Rövid újságtudósítás
„(A megjelenő Lenint viharos éljenzéssel fogadják.) Lenin beszédében, melynek tárgya: „Mit ad a dolgozó népnek a Szovjet Alkotmány”, megállapítja, hogy a Szovjet Alkotmány, amely a Szovjetekhez hasonlóan a forradalmi harc időszakában jött létre, — az első olyan alkotmány, amely államhatalomnak nyilvánította a dolgozók hatalmát, olyan alkotmány, amely megfosztja jogaiktól a kizsákmányolókat — az új élet építésének ellenségeit. Ez a legfőbb, ami megkülönbözteti a Szovjet Alkotmányt más államok alkotmányától, és ebben rejlik a tőke legyőzésének záloga.
A dolgozó és kizsákmányolt nép jogairól szóló deklaráció több tételére utalva Lenin hangoztatja, hogy most meglátják a világ dolgozói, hogy a Szovjet Alkotmány — az Oroszországi Szocialista Föderatív Köztársaság alaptörvénye — a világ proletariátusának eszményképeit tükrözi. Közelg az óra, amikor leszámolnak minden ország burzsoáziájával! Nyugat-Európában nő a felháborodás! Feladatunk: leküzdeni minden akadályt, amely utunkban áll, bármilyen nehezek azok, és megőrizni a Szovjetek hatalmát addig, amíg fel nem kel a világ munkásosztálya és ki nem tűzi a szocialista világköztársaság nagy zászlaját! (Viharos taps.)
„Pravda“ 157. sz. 1918. július 28.” (idézet: – Lenin Művei 27. kötet – című könyvből)
SaLa
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ma már 2018 augusztus 26. vasárnap van. Rohan az idő!
Majd el telik ez az esztendő is! Az évből már csak 127 nap van hátra. (Szökőévben eggyel több)
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Izsó, Cseke, Csekő, Margit, Natali, Natália, Natasa, Noella, Rita, Ritta, Szellő, Szellőke, Tália, Zamfiranevű kedves olvasóit. (Velünk nem csesz ám ki a Wikipedia! AZÉRT IS fölsoroljuk MIND!)
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
Augusztus 26 – án IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)
Felemásra sikeredett a donbasszi fronthelyzet. Ünnepelnek még az ostromló seregek, és ennek tudható be, hogy az utóbbi 24 órában „CSAK” Gorlovkát és a környékét lőtték látványosan.
Gorlovkát tegnap jószerével egész nap kínozta a valcmanista latorhad.
Gorlovka „Lenin – bányakerülete” tegnap este
Voltak persze kisebb lövöldözések szinte minden felé, de a gorlovkaihoz hasonló gorombaság más helyen nem volt.
Az LNR szakasz sem volt nagyon zajos.
Luganszban pokolgépet találtak egy villamosmegállóban.
Csikós Sándor ÖNINTERJÚ
Tanajjal és Margóval együtt, mi önmagunkat interjúvoltuk meg. Van-e más kiút a mostani helyzetből, mint harcolni. Mit szól mindehhez Európa. Mit szólna magyar népünk, ha ugyanezt kellene átélnünk.
MARGÓ AZT SZERETNÉ, HOGY A GYERMEKEK (az övéi is) EGY NORMÁLIS VILÁGBAN, EGY NORMÁLIS KÖRNYEZETBEN NŐJENEK FEL…
Azok számára, akik nem értenék a kelet-ukrajnai konfliktus lényegét: A DONBASSZ NÉPE UGYANAZÉRT HARCOL, MINT MI ITT (a migráns-veszedelemmel szemben): HOGY ÖNMAGUNK LEHESSÜNK, ÖNMAGUNK MARADHASSUNK. Saját magyar – orosz – értékeink szerint élhessünk…
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Csütörtökön Genfben találkozott és tanácskozott egymással Nyikolaj Patrusev az orosz Nemzetbiztonsági Tanács elnöke, és John Bolton, Trump bohóc külögyi főtanácsadója.
Kitárgyaltak jónéhány témát, és közös nyilatkozatot nem írtak alá. A nyugati fősodratúak szerint azért nem, mert az amerikak EGY DOLOGHOZ RAGASZKODTAK: Oroszország ismerje be, hogy beavatkozott az amerikai választásokba, meg úgy általában véve bavatkozik…
Az orosz fél részéről ma Patrusev helyrerakta a dolgokat.
„Valóban szerepelt a közös nyilatkozattervezetben ez a NEM BIZONYÍTOTT amerikai vád, de más valami is. A mi javaslatunk az volt, hogy kerüljön bele egy mondat az amerikai beavatkozások elfogadhatatlanságáról más országok belügyeibe.
MI ILYESMIKET NEM SZOKTUNK ALÁÍRNI! – volt a válasza Bolton úrnak” – világította meg a közös nyilatkozat elmaradásának VALÓDI OKÁT Nyikolaj Patusev. Genfből pedig Patrusev ment haza Moszkvába, Mr. Blton pedig Kijevbe. Ott volt jelesség tegnap Maradék – Ukrajna „függetlenség napi” pomádéján.
Mondott még egy másik érdekes dolgot is.
Eszerint John Bolton AZZAL FENYEGETŐZÖTT, hogy az USA a küszöbön álló szíriai Idlib latorrezervátum kipucolása során nagyon fog figyelni. Amennyiben pedig tudomására jutna, hogy a szír kormányerők vegyifegyvert vetnének be az idlibi CIVILEK ellen, abban az esetben MINDEN EDDIGINÉL KEMÉNYEBB RAKÉTACSAPÁSOKKAL FOGJA AZT MEGTOROLNI!
Kétségeink ne legyenek: LESZ VEGYITÁMADÁS IDLIB CIVILJEI ELLEN! Több száz „fehérsisakos mesterember” hemzseg a „veszélyezteett” térségben. Kiváló szagemberek ők, a mókaés kacagás minden kellékével fölszerelkezve. Komoly tapasztalatokkal a hátuk mögött.
Moszkvában ma az orosz HM szóvivője Igor Konasenkov vezérőrnagy közölte: a Perzsa – öbölbe megérkezett a világ legbékeszeretőbb országa – ez ugyebár az USA – haditengerészetének „Sullivans” nevű rombolója, alaposan betárazva 56 db. cirkálórakétával.
A katari Al – Udeid légibázisra négy darab B1B típusú stratégiai bombázó. Kellékeikkel. Ha esetleg megtorolni kell, hát ott legyenek kéznél.
Igor Konasenkov bejelentésével szinte egyidejűleg közölte a hírt a Bloomberg, hogy az USA elszánta magát…
Csak nehogy elszámítsa magát.
Mert ugye az öböl keleti partjáról a fölbosszantott Irán figyel.
A földközi -tenger keleti medencéjébe pedig megérkezett az orosz flotta két hregattja. Az „Admiral Grigorovics”, és az „Admiral Esszen”. Hogy a víz alatt mi lehet? – azt nem tudni.
Mindenestre nagy a sürgés – forgás Idlib latorrezervátum miatt.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Az egyik leghírhedettebb amerikai hiéna John McCain. Betegségről 2017-ben hivatalosan bejelentették, hogy az agyi rák – a glioblasztóma – agresszív formája emészti.
Még a tavasszal – érezve a közelgő véget – úgy rendelekezett a 81 esztendős vén lator, hogy nem szeretné a temetésén Trump bohócot ott látni. Valamiért nagyon haragszik a nála semmivel sem elhülyültebb, ám Amerika elnökévé avanzsált Trumpra.
Nagyon úgy fest, hogy napokon belül eggyel kevesebb élő haragosa lesz Trumpnak, akinek még a temetésére sem kell elmennie.
Vajdánknak viszont lehet hogy a közeljövőben útja lesz az USA – ba. Bár korábban lefasisztázta McCain Hiéna Döbrögi kisöcsit, de hát családon belül ez csupán gyorsan múló fricska.
McCain Hiéna ugyanis meghozta hitvány élete egyetlen – az emberiség számára – hasznos és méltányolható döntését. Rendelkezett, hogy a doktorok hagyják abba a kezelését. A doktorok meg egyetértettek vele. Semmi értelme tovább tömni bele a drága farmáciát.
McCain Hiéna az utolsókat rúgja!
Gyalázatos tettekben gazdag földi léte már szinte csak órákban mérhető. Biztosan ézi már az érkeztére kitáruló pokol kapuján feléje áramló perzselő hőséget.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Tényleg kapott valaki tízmillió forintot, miközben diákok gyártottak ingyen bútorokat a Pető Intézetnek
A Budapesti Műszaki Egyetem dolgozói már régebben tájékoztatták névtelen levélben Hadházy Ákost, az LMP korábbi politikusát arról, hogy az egyetemen által társadalmi munkának előadott, bérmentesen elvégzett munkáért valójában kapott tízmillió forintot az intézmény, csak nem a dolgozóknál landolt.
A Pető Intézetnek volt szüksége speciális igényeket fejlesztő bútorokra, és a munkát az EMMI adta ki a BME-nek, ahol megtervezték és elkészítették őket.
Ezt el is végezték társadalmi munkában, hallgatókat is bevonva, a nemes cél érdekében nem is reméltek ellenszolgáltatást. Csakhogy utóbb kiderült, az EMMI a munkáért 10 millió forintot utalt a BME-nek a feladatra, amiből ők semmit sem láttak, és ezt viszont már nehezen tudták tudomásul venni.
– írták Hadházynak. Az EMMI el is ismerte a politikusnak, hogy 9,9 millió forintot adtak erre, de az egy meg nem nevezett külső szakértőnél landolt. Az ezért felelős akkori államtitkár Palkovics László volt, aki most miniszter.(24.hu)
AZ ANYAG A „KUNYERA” UTÁN FOLYTATÓDIK!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: „…Az ezért felelős akkori államtitkár Palkovics László volt, aki most miniszter…”
– BEBIZONYÍTOTTA A RÁTERMETTSÉGÉT!
Azért a hordában sem lesz valaki miniszter csak a két szép szeme miatt.
Hadházy is hordatag volt! Róla akkoriban egy helyi morerányi (!) kitálalt, miszerint nem eléggé keresztényi erkölcsű. A horda pedig kivetette magából Ákost.
Ha ez akkor nem történik meg, most lehet hogy ő osztogatná a milliókat.
Pablo Escobar, John Gotti és a posztkommunista magyar maffiaállam – összehasonlító elemzés
Idén a szervezett bűnözés két olyan figurájáról is vetítettek mozifilmet, akik a maguk korában – a saját országukban, illetve nemzetközileg is – a maffiavilág celebjei és politikusai egyben. Pablo Escobar és John Gotti nem a sötétben bujkáló gengszterek voltak, hanem közszereplők és sztárok, akik hazájuk, közösségük, népük jótevőjének szerepében igyekeztek feltűnni. A két filmalkotást megnézve, valamint Pablo Escobar fiának, az Átlátszón már bemutatott emlékiratait újraolvasva eléggé nyilvánvalónak látszanak bizonyos analógiák a szervezett bűnözés, illetve egyes, mostanság illiberálisnak, unortodoxnak hívott rezsimek populista, autokrata vezetőivel.
Annyiban bizonyosan, hogy életük során nemzeti és/vagy lokálpatrióta húrokat pengettek, de legalábbis büszkék voltak a gyökereikre, közösségük védelmezőiként igyekeztek fellépni. Magukat pedig az emberektől elszakadt igazságszolgáltatás, a főáramú politika, globális és/vagy föderális államhatalom áldozatának próbálták beállítani. S létrejött körülöttük egy kisemberekből álló rajongótábor, akik elhitték, hogy bálványuk csak jót akar nekik, s a washingtoni bürokraták hamis vádakkal akarják elítéltetni.
Még tüntetéseket, mozgalmakat is szerveztek ennek megakadályozására. Melyek résztvevői ugyanolyan lelkesen vonultak, mint a Békemenet a brüsszeli bürokraták ellen. Nem akarunk Magyar Bálint nyomdokaiba lépve maffiaállamozni, azt pedig végképp nem állítjuk, hogy a tekintélyelvű politikusok szimplán gengszterek, illetve, hogy egy drogbáró vagy keresztapa szervezete és a NER-típusú hibrid rezsimekugyanolyanok volnának. De hasonlóságok kétségtelenül léteznek. Vegyük ezeket sorba.
– Politikai szerepfelfogás. Pablo Escobar igazából nemcsak szeretett volna politikus lenni, de az is volt. 1982-ben a kolumbiai parlament tagjává választották. Nem töltötte ki a ciklusát: a drogkereskedelem miatti támadások okán lemondott. John Gotti ugyan nem indult választásokon, de bizonyos környékeken, így Ozone Parkban és Howard Beachen olyan népszerű volt, hogy talán győzött is volna.
Ha megnézzük, ők, s más drogbárók, keresztapák politikusként vajon milyen pártot, vagy államot építettek volna, valahogy nem a bázisdemokrata vagy liberális mozgalmak ugranak be. Hanem az autoriter, karizmatikus vezetésű szervezetek, melyeket a vezér iránti kritikátlan hódolat, a neki alárendelődő testületek jellemeznek. Ennek köszönhetően a vezető olyannyira bebetonozza hatalmát, hogy békés eszközökkel jóformán leválthatatlan. A maffián belül is ritkán fordul elő vértelen, szelíd utódlás.
– Robin Hood pózában. Pablo Escobar Medellin nyomortanyák nélkül elnevezéssel szociális lakásprogramot indított, s igyekezett a szegények gyámolítójaként feltűnni. Nem is eredménytelenül. Sokan a nehéz sorsú emberek barátját látták benne. Nemigen fogva fel, hogy erőszakos bűnszervezete jóval nagyobb anyagi kárt okoz a társadalomnak, mint amennyit jótékonyságból visszajuttat oda. Gotti ugyancsak népszerű volt bizonyos kisemberi rétegek soraiban. Amikor 1992-ben végül elítélték, külön buszokkal tömegeket vittek az ügyészség épülete elé. A rendfenntartókkal való összetűzésig fajuló demonstráció résztvevői körében Gotti hős volt, aki az övéit védelmezte.
Más szervezett bűnözők is próbálták magukat népük jogainak védelmezőjeként feltüntetni. Idősebb Joseph Colombo, egy másik bűnszervezeti család feje létrehozta az Olasz-Amerikai Civil Jogok Szövetségét. 50 ezer ember részvételével 1970 június 29-én gyűlést rendeztek. Demagóg trükkjük ugyanaz volt, mint az autokrata politikusoké. Mikor bűneik miatt vádat emeltek, szimpatizánsaik arról beszéltek: csak azért üldözik őket, mert az amerikai olasz kisebbséghez tartoznak, mert az USA-val szemben a kolumbiai nemzeti érdeket védelmezik. Tehát a propagandájuk ugyanarról beszélt mint nálunk, amikor azt állították, hogy Brüsszel nem tiszteli a magyarokat, illetve el akarja venni a magyarok jogait.
– Tudatos médiahasználat. John Gotti rendkívüli módon ügyelt az öltözködésére, megjelenésére, profi módon nyilatkozott. Talán jobban is, mint nem egy politikus. Szemben a bűnözők korábbi generációjával, akik rejtőzködni, bújkálni próbáltak, ő kereste a nyilvánosságot. Tudva, hogy a bírósági tárgyalások televíziós bemutatásán keresztül befolyásolni lehet a közvéleményt. Escobar is próbálta karitatív és közéleti tevékenységével legalizálni magát a néptömegek felé. Abban is hasonlított Orbán Viktorra, hogy a vele szemben kritikus lapokat igyekezett megvásárolni. Csak a módszerük különbözött némiképp. A NER-médiabirodalom az ellenzéki vagy független lapkiadókat igyekszik felvásárolni. Escobar viszont, amikor 1983. augusztus 25-én az El Espectador című lap leleplezte bűnözői múltját, utasította embereit, hogy a lap összes példányát vásárolják fel.
– A törvények fölött állás. A maffia vezetői azt a benyomást próbálják kelteni, hogy ők érthetetlenek, őket úgysem fogják soha kiadni vagy elítélni. John Gottit el is nevezték Teflon Donnak, mert újból és újból felmentették a vele szemben indított eljárásokban. Escobarnál ugyancsak sokáig úgy tűnt, hogy megússza a felelősségre vonást, az Egyesült Államoknak való kiadatást.
“Ahogy teltek a napok, édesapám egyre magabiztosabb lett a nyilvános szerepléseiben, és egyik beszédében, amelyet Caldas településének központi parkjában tartott, Antioquiában, kikelt a kiadatás ellen, és azt követelte az aktuális kormánytól, hogy semmisítse meg az Egyesült Államokkal aláírt megállapodást. Nacionalista beszédet mondott, egyszerű nyelvezetet használt, amelyet egyértelműen a szerényebb jövedelmű körzetekre alakított ki.” (Juan Pablo Escobar: Apám, a drogbáró. Helikon Kiadó. 2017, 2018. 242.o.) Ilyenkor eszünkbe juthat, hogyan próbálja szabotálni a NER-rezsim Hernádi Zsolt MOL elnök-vezérigazgató Horvátországnak történő kiadatását, illetve miként próbál kibújni az uniós kötelezettségek alól.
– Jó kapcsolat a diktatórikus rendszerekkel. Hogy Orbán Viktort nemigen korlátozzák morális gátak abban, hogy nyíltan vagy alig burkoltan diktatórikus rezsimekkel üzleteljen, illetve azokat dicsérje, köztudomású ténynek vehető. A keresztapák és drogbárók hasonlóképp bizalmas viszonyt ápoltak egyes diktátorokkal. Escobar, amikor menekülni kényszerült hazájából, fia emlékiratai szerint 1984 májusában Panamában az ország de facto vezetője, Manuel Antonio Noriega tábornok egyik luxusingatlanában rejtőzött. A panamai hadsereg főparancsnoka még rendőröket is küldött, hogy ők vigyázzanak a körözött bűnözőre, akit egy kolumbiai miniszter meggyilkolásáért üldöztek.( I. m. 273.o.) Később pedig a szovjet típusú nicaraguai diktatúrában talált menedéket. (278-279.o.) De a kubai rezsim egyes magas rangú tisztviselői is segítséget nyújtottak neki a kokaincsempészethez (231-232.o.)
Mussolini rendszeréről a legtöbben úgy tudják, hogy keményen üldözte a szervezett bűnözést, ám az Egyesült Államokban gyilkossággal vádolt Vito Genovese mégis a fasiszta Olaszországban talált menedékre. Feltételezések szerint ő rendelte el az USA-ban száműzetésben élő Carlo Tresca antifasiszta újságíró meggyilkolását. Ettől függetlenül Genovese Olaszország amerikai megszállása idején a katonai hírszerzésnek dolgozott, illetve átvette a feketepiac irányítását. Az pedig régóta tudható, hogy az USA-ban “dolgozó” maffia kapcsolatban állt Fulgencio Batista kubai diktátorral.
– “A hipokrita Nyugat áldozatai vagyunk, amely velünk csináltatja a piszkos munkát”. A ’70-es években a szexuális forradalom, a hippikultúra liberális atmoszférájának hatására a nyugati társadalmak hallgatólagos toleranciával kezelték az olyan drogok használatát, mint a marihuána, az LSD vagy akár a kokain. Ekkoriban – miként azt Escobar fia is leírja visszaemlékezésében – a drogok ellenőrzése viszonylag laza volt. “Nem létezett még specifikus törvénykezés, és egyszerű csempészetnek tekintették a drogkereskedelmet. Az üzletág démonizálása és büntetőjogi esetté tétele majd később következik.” (212.o.) Később Ronald Reagan konzervatív ellenforradalma idején kezdődött a drogok elleni háború, a fogyasztás, a kereskedelem és a gyártás szigorúbb büntetése. Escobar hívei vélhették úgy – talán nem is alaptalanul -, hogy a drákói szigor vezetett az erőszakhullámhoz. Miként a demokrácia exportja, az iraki háború az Iszlám Állam felemelkedéséhez.
Miközben az amerikai hatóságok üldözték a maffiát, a titkosszolgálat a II. világháború alatt a szicíliai partraszállás idején, majd az 1959-es kubai hatalomváltás után a Castro ellen tervezett merényleteknél igénybe vette szolgálataikat. Sam Giancana, az egyik maffiavezető részt vett a Castro-rezsim megbuktatására kidolgozott CIA tervek végrehajtásában. Viszont 1975-ben, amikor a Watergate-botrány árnyékában a CIA különböző műveleti napvilágra kerültek, Giancana a Frank Church szenátor által irányított vizsgálóbizottság elé lett idézve. Valószínűleg mind a maffia, mind a titkosszolgálat attól tartott, hogy kínos részletek válnak nyilvánossá.
John Roselli, egy másik – szintén beidézett – gengszter: “Feltárt néhány részletet a Mongúz hadművelettel kapcsolatban, és azt mondta, hogy törekvéseit úgy tekinti, mint országa iránti szeretetének hazafias kifejezését.” (Carl Sifakis: A Maffia enciklopédia. Glória Press Kiadó. 2001. 287.o.) Nem sokkal ezután Roseli és Giancana is gyilkosság áldozata lett. Sokak szerint azzal, hogy a bizottság elé hívták őket, célkeresztet raktak a hátukra. Vagyis feláldozták a piszkos munkát végzőket. “Giancana egyik lánya szerint ez tisztességtelen, mivel az apja a kormánynak végzett jó munkáért kitüntetést érdemelt volna.” (147.o.)
Valójában azonban a maffiózók többsége nemigen vette komolyan a Castro elleni CIA-terveket. A Mongúz-művelet tökéletes kudarc volt. A II. világháború idején pedig a szervezett bűnözés hasonló taktikával vette rá az USA kormányát az együttműködésre, mint az általa megzsaroltakat a védelmi pénz fizetésére. 1942. február 11-én New York kikötőjében valakik felgyújtották a Normandia haditengerészeti csapatszállító gőzöst. A szabotázsban a maffia keze volt, amelyet személyesen Lucky Luciano maffiafőnök hagyott jóvá. Aztán utána felajánlották, hogy segítenek megvédeni a haditengerészet járműveit.
Escobar is szeretett volna a tisztes üzletember, filantróp és politikus képében tetszelegni, aki csak megadja az embereknek, amire vágynak. Ha ez a kokain, akkor azt. Bizonyos tudatmódosítók dekriminalizálása vagy legalizálása tényleg felvethető volna. De Escobarnak esze ágában sem volt legálissá tenni a drogot. Egész pályafutását illegális üzletekre alapozta. Egyszer felkereste egy nagyvállalkozó, hogy fektessen be egy cégbe amely bevezetné a gázt a magánlakásokba. Fia szerint Escobar válasza a következő volt: “Sajnálom – felelte édesapám komolyan -, de én nem ruházok be legális üzletekbe.”(235.o.)
Az illiberális rezsimek politikusai is gyakran védekeznek azzal, hogy ők végzik a piszkos munkát a nyugati demokráciák helyett. Nem is teljesen alaptalanul mondják ezt. 2001 szeptember 11. után a terrorizmussal gyanúsított embereket fejlődő országok börtöneibe szállították, hogy ott jogállami korlátok nélkül vallathassák őket. A NER-propaganda is gyakran hivatkozik arra, hogy migránsügyben Orbán végzi a nyugati országok helyett a piszkos munkát, amiért inkább köszönettel tartoznának neki. Valójában Orbánnak rendkívül kényelmes a helyzet, melyben az illegális bevándorlás problémájára megoldást nehezen találó Uniót az egységes megoldás szabotálásával zsarolhatja.
– Stadionok. Nemcsak Orbán Viktor, de jó néhány keresztapa is vonzódik a sportlétesítményekhez. Persze a szervezett bűnözőket gyakran csak a bundákból szerezhető pénz vonzza a sportpályákra. Jó példa minderre az 1919-es Black Sox-ügy, mikor az amerikai szervezett bűnözés lefizette a Chicago White Sox játékosait, hogy a baseball mérkőzést a Cincinnati Reds nyerje. De Pablo Escobar valóban rajongott a labdarúgásért. “Az ezt követő hétvégeken édesapámnak nagyon sok dolga volt, a saját pénzén épült futballpályákat és egyéb sportlétesítményeket adta át Medellinben. Május 15-én tizenkétezer ember előtt végezte el a kezdőrúgást az első meccsen a vadonatúj focipályán, Tejelo kerületében a város északnyugati részén. Júniusban pedig Moravia focipályáját adta át a Club Atlético Nacional tartalékos játékosai és helyi focisták társaságában.” (261.o.)
– Családi értékek. A keresztapák nemcsak a formális, intézményes jogállamot tagadják. De saját köreikben is csak a vér szavában hisznek. Igazából kizárólag abban bíznak, aki a család, a maffiaklán tagja. Ezért is feltételezték a hatóságok John Gotti bebörtönzése után, hogy a Gambino-család ügyeit a fia, ifjabb John Gotti veszi át. S ezért akarta a Cali kartell Escobar bukása után a fiát is megölni. A klánbűnözés világában élő hagyomány a vérbosszú, hogy a családfő megölése után a rokonaira is halál vár. A törzsi háborúk zárt világában ugyanis a család fejének a haláláért az örökösnek kötelessége hosszút állni. Így aztán az ő megölése egyfajta preventív csapás. A maffiafőnökök a diktátorokhoz hasonlóan előszeretettel vonják be családtagjaikat is az üzletbe. Nem számolva azzal, hogy így ők is célponttá válnak.
Az autokrata, illiberális politika szintén gyakran űzi családi alapon a politikát. A G-nap idején az Orbán-hű szerkesztők ama indokkal mondtak fel Simicska Lajos kiadóvállalatánál, hogy a kegyvesztett oligarcha utasítást adott volna a miniszterelnök rokonainak támadására. Simicska ezt tagadta, de kérdés: ha valóban ilyesmire adott volna utasítást, az elítélhető-e? Az esetben természetesen igen, ha az illető családtagnak a rokoni szálon túl semmi köze a közhatalomhoz, közpénzhez, közérdekű döntésekhez. Tudjuk, hogy a miniszterelnök veje, öccse, illetve édesapja esetén többről van szó. Ők akkor jutottak közpénzhez vagy közmegbízatáshoz, amikor közeli rokonuk töltötte be a miniszterelnöki tisztséget. Innentől kezdve nehezen védekezhetnek azzal, hogy ami a miniszterelnök háza táján történik, ahhoz nekik politikai vagy anyagi értelemben semmi közük.
Egy uniós tagállam megkérdőjelezhető törvényi háttérrel, de félig-meddig, úgy-ahogy mégiscsak demokratikusan választott politikusának tevékenysége nyilván nem hasonlítható egy az egyben hadurak, diktátorok vagy gengszterek módszereihez. De az egyre kevésbé titkolt, s lassan már büszkén felvállalt nepotizmus mégis ezek udvartartását idézi fel.
– “Mindenki így csinálja.” Mikor a keresztapákat bírálják a cselekményeik, a tetteik miatt, gyakran védekeznek azzal, hogy nincs más lehetőségük, mert ilyen az egész világ. Mindenki korrupt, mindenki a sajátjainak kedvez, mindenki követ el bűncselekményeket, mindenki mások rovására terjeszti ki a hatalmát, legfeljebb mások ügyesebben titkolják, nem buknak le, nem vállalják fel nyíltan. Valójában nincs is demokrácia vagy jogállam, a világ egy dzsungel, az egész csak arra szolgál, hogy becsapják és leigázzák, aki hagyja magát. Ezért aztán harcolni kell, s nem lehet, de nem is szabad válogatni az eszközökben.
Escobar fia apja szemére vetette a sok halottat követelő leszámolásokat, a polgárháborúba süllyedt országot. Mire a drogbáró így felelt: “Akkor mégis hogyan kellene megvívnom a háborúmat az állam ellen, ami egyébként ugyanolyan terrorista, mint jómagam? Hogyan harcoljak a korrupt rendőrséggel és a kormánnyal, akik a los Pepesszel szövetkeznek? Hát nem látod, hogy én vagyok az egyetlen drogkereskedő, akit támadnak? Emiatt döntöttem úgy, hogy akkor bandita leszek, és kész. És tényleg bandita vagyok. Nem úgy, mint azok, akik napközben egyenruhában feszítenek, éjjel meg csuklyát húznak a fejükre.” (339-440.o.)
Ugyan nem gépfegyverekkel, rakétavetőkkel és bombákkal, de hasonló logika alapján vívja háborúját Brüsszel ellen Orbán Viktor is. E szemlélet alapján a jog nem számít, nem igazi korlát, csak a politika eszköze. Mindenki csak a hatalom, az erő kultúrája révén tud előre jutni. A totalitárius rezsimek propagandájában is a leggyakoribb érv volt, hogy “Maguknál meg verik a négereket.” Valójában nincs igazi demokrácia, a különbség csak annyi, hogy épp melyik csoport tudja megszerezni a hatalmat és legitimálni önmagát.
Sokat szóltunk már a hasonlóságokról, de ne hallgassuk el a különbségeket sem. Sokan hasonlítják maffiához vagy diktatúrához a NER-típusú rezsimeket. S láthatjuk, van is jó néhány rokon vonás. De a eltérésekről sem szabad megfeledkezni. Az ellenzéki tüntetők szerint Orbán Viktor sem különb a diktátoroknál vagy a drogbáróknál, s úgy is kéne elbánni vele. De a nép valahogy az istennek se akarja őt forradalommal megdönteni vagy szavazással leváltani, s még az sem történik, ami Escobar valamint a neki menedéket nyújtó Noriega esetén igen. Hogy Amerika csapatokat, ügynököket, tanácsadókat küld, akik kézre kerítik vagy levadásszák. Ez valószínűleg nem is fog megtörténni.
Orbán és a hozzá hasonlók pontosan tudják, hogy a XXI. században, a nyugati civilizációban nem lehet a hatalmat úgy gyakorolni, ahogy politikusokat kilóra megvásárló vagy lelövető drogbárók, vagy a banánköztársasági diktátorok tették. Bizonyos határokat nem tudnak, vagy nem is akarnak átlépni. Az Orbán által épített hibrid rezsim lényege, hogy (legalábbis nyíltan, tetten érhetően) nem használ alvilági vagy diktatórikus módszereket. Nem gyilkoltat újságírókat, nem hirdet fegyveres akciókat, nem számol le az ellenzékkel. Bolond lenne ilyet tenni, hisz a demokrácia részleges fenntartásával az Unió és a nyugati cégek pénzéből tudja finanszírozni az uralmát.
Egy ilyen hibrid rezsim jóval “civilizáltabb”, ravaszabb és trükkösebb, mint Escobar, Gotti vagy Noriega. Ügyel rá, hogy bizonyos határokat ne lépjen át, így leszámolni sem tudnak vele úgy, mint a fenti maffiarezsimek és gengszteroligarchiák irányítóival. Más utat kell választani, hogy túljárjunk a NER-rendszer eszén. Az analógiák persze csábítóak, de szinte mindig sántítanak valahol. (atlatszo)
AZ ANYAG A „KUNYERA” UTÁN FOLYTATÓDIK!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: Nehéz tudomásul vennünk – kiváltképp pedig elszenvednünk – a Kresztapák-Döbrögi analógiát. Ami valós. Ám nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, ami Döbrögi Első Kétharmadát megalapozta.
A MAGYAR NÉP HARAGJÁT AZ ORSZÁG SZÉTLOPÁSA MIATT! „A ‘ZEEMÚTTNYÓCÉV” TOLVAJAINAK – RABLÓINAK BÜNTETÉSI SZÁNDÉKÁT! Ami végett kétharmaddal ajándékozta meg Döbögit. Mire kiderült hogy hamis a baba, MEGTÖRTÉNT A NAGY ÁTALAKÍTÁS ÉS BIRTOKBAVÉTEL. Megszerveződött a NER!
Nem sutyiban, kifinomult módon. NYILTAN ÉS GOROMBÁN! LÁSSA MINDENKI! MINDENKI SZÁMOLJON TETTEI LEHETSÉGES KÖVETKEZMÉNYEIVEL!
ELLENE sem az EU, sem a NATO -latorszövetség nem lép fel. Hiszen Döbrögi maradéktalanul eleget tesz a követelményeknek. Stabil zsákmányhelyet garantál az állandóan „őrült profitéhség” gyötörte „befektetői körnek”. Amelyet csak az „egyet fizet – hármat vihet!” – elve érdekel. Pláne, ha abba az egybe beleszámít a júdáspénz is.
Ugyanakkor ne feledkezzünk el arról sem, hogy a rendszerváltással mi magunk készítettük el a maffiaállam melegágyát, vetettük el a magvakat, és aprólékos gonddal nevelgettük a kikelt liánt.
Ez bizony a mi sarunk!
Ha pedig nem tetszik hogy fojtogat bennünket ez az egyre inkább ránk csavarodó szörnyszülöttünk, még azért bízhatunk! Döbrögi elmondta, hogy miért és miben:
