Még Orbán Viktor is megígérte, hogy hónap végén jön a túlórapénz, most akkor három év után fizetnek, vagy a hónap végén?
Erre a kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni, mert a dolog több tényezőtől függ, és minden párt a saját érdekei mentén emel ki féligazságokat a kommunikációjában. A Fidesz például azt írja, a túlórát továbbra is havonta kell kifizetni.
Az LMP viszont azt, hogy háromévente.
A „túlóratörvénynek”, tehát a munka törvénykönyve módosításának – ami pénteken jelent meg a Magyar Közlönyben – két lényegi része van.
AZ EGYIK A MUNKÁLTATÓ ÁLTAL MAXIMÁLISAN KISZABHATÓ TÚLÓRA MENNYISÉGÉRE VONATKOZIK, A MÁSIK PEDIG A MUNKAIDŐKERETET ÉRINTI.
A munkaidőkeretnek az a lényege, hogy a munkaadónak lehetősége van a termelés ciklusaihoz igazítani a munkaidőt. Tehát ha sok a munka, akkor napi 8 óránál többet dolgoztatja a munkavállalót, ha kevesebb, akkor kevesebbet, úgy, hogy átlagban kijöjjön a heti 40 óra hosszabb távon.
A legaktuálisabb példa erre a kiskereskedelem. Ebben az iparágban nagyon erősen érvényesül a szezonalitás: a karácsony miatt novemberben és decemberben van a csúcsidőszak, így ha egy bolt dolgozója munkaidőkeretben dolgozik, akkor a munkáltató megteheti, hogy mondjuk decemberben heti 48 órát dolgoztassa, ha januárban viszont csak 32 órás munkahetekre osztja be (de közben a napokkal is lehet variálni, 12 órás napot követhet 4 órás például).
Erre egyébként eddig is volt lehetősége, most viszont az elfogadott módosító alapján egy év helyett három év lesz az a maximális időszak, amin belül a munkaadó az így kiszabott munkaidővel gazdálkodni tud. Fontos kitétel, hogy az egy- és a hároméves időszak is csak kollektív szerződéssel elrendelhető, enélkül a 2012-es új munka törvénykönyve alapján főszabály szerint legfeljebb 4 hónap lehet a munkaidőkeret. A kollektív szerződés nem elterjedt a magyarországi munkahelyeken: 2015-ben a KSH adatai szerint tízből két munkahelyen volt.
A munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalók kétféleképpen túlórázhatnak: az egyik eset, amikor a munkaadó a beosztástól eltérően túlóráztatja a munkavállalót, például egy adott munkanapon bejelenti, hogy pár órával többet kell maradni. Az ilyen túlórát hónap végén kell kifizetni. Az is előfordulhat ugyanakkor, hogy a munkaidőkeret lejártakor a munkavállaló által ledolgozott munkaidő meghaladja a munkaidőkeretben meghatározott számot, és ezt is túlóraként kell elszámolni.
EZÉRT ELKÉPZELHETŐ OLYAN ESET, HOGY CSAK HÁROM ÉV UTÁN FIZETIK KI VALAKINEK A TÚLÓRÁIT.
Ehhez viszont az kell, hogy a kollektív szerződésben a szakszervezet és a munkaadó hároméves munkaidőkeretről egyezzen meg. Aki viszont nem munkaidőkeretben dolgozik, annak a törvény alapján minden esetben havonta kell kifizetni a túlóráját.
A 400 túlórát viszont minden munkáltató rá fogja kényszeríteni a munkavállalóira, nem?
Ez megint csak nem annyira egyértelmű. A Fidesznek papíron igaza van abban, hogy egy éven belül 400 óra túlóra csak úgy jöhet ki, ha abba a munkavállaló is beleegyezik, és abban is van igazság, hogy vannak az országnak olyan részei és munkahelyei, ahol a munkaerőhiány miatt a dolgozó könnyen leléphet, ha nem tetszik neki a túlóra.
Csakhogy egyrészt onnantól kezdve, hogy a túlóráról szóló megállapodást aláírták, a munkás csak a naptári év végével mondhatja fel ezt a megállapodást, tehát ha év közben rájön, hogy mégse túlórázna annyit, máris nem áll az önkéntesség. Másrészt pedig – és ez az, amiben az ellenzéknek és a szakszervezeteknek igaza van –, az országban rengeteg olyan munkahely van, ahol nem lesz reális az, hogy a munkavállalók ne írják alá a 400 túlóráról szóló megállapodást. Ezzel kapcsolatban nem más, mint a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének volt főtitkára, Dávid Ferenc mondott érdekeseket nemrég.
Dávid konkrétan azt mondta, a túlóratörvényt szerinte azokon a 4-5 ezres településeken fogják végrehajtani, ahol 300-400 főt alkalmazó cégek a város egyetlen munkáltatói, és ilyen helyeken a munkavállaló nem fog tudni ellenállni, mert nem tud hova menni. Konkrétan egy Békés megyei multit is megemlített, ahol már jelenleg is vannak 68 órás hetek a három hónapos munkaidőkereten belül. Ráadásul sok esetben arra sincs szükség, hogy ténylegesen rossz legyen a túlóráztatni kívánt munkavállalók tárgyalási pozíciója, a munkaadó szempontjából már az is elég, ha a munkavállaló nincs tisztában a megváltozott tárgyalási pozíciójával, és a munkahelyének elvesztésére vonatkozó félelemből így is aláírja a papírt.
TEHÁT AZ, HOGY MENNYIRE IS LESZ VALÓBAN ÖNKÉNTES A 400 ÓRA TÚLÓRA, MUNKAVÁLLALÓNKÉNT IS ELTÉRŐ LEHET. ARRÓL AZONBAN NEM LEHET SEMMI KONKRÉTUMOT MONDANI, HOGY HÁNY MUNKAVÁLLALÓ VÉDETT A MUNKAERŐHIÁNY MIATT, ÉS HÁNYAN VANNAK KISZOLGÁLTATVA A MUNKAADÓJUKNAK.
És tényleg csorbulnak a szakszervezetek jogai?
Az indítvány eredetileg a jelenlegi 250 óráról (illetve a kollektív szerződéssel lehetséges 300 óráról) egységesen 400 órára növelte volna az egy évben elrendelhető túlórák számát. Ezt később úgy módosították, hogy marad a 250 óra az általános szabály, ez kollektív szerződéssel 300 órára növelhető, de a munkáltató és a munkavállaló írásbeli megállapodása alapján 400 óra is lehet, függetlenül a kollektív szerződéstől.
Emiatt egyébként nagyon szigorúan véve igaza van a Fidesznek akkor, amikor azt állítja, hogy „a szakszervezetek jogai változatlanok maradnak”, ugyanis eddig nem lehetett 400 órát túlóráztatni, és ahhoz, hogy 250-ről 300-ra emeljék a keretet, valóban kollektív szerződés kellett, amit csak a szakszervezetek tudnak kötni.
Azonban az ellenzéknek is igaza van, amikor azt írják, hogy „kiiktatják a szakszervezeteket”, ugyanis ahhoz, hogy 300-ról 400-ra növeljék kollektív szerződés megléte esetén a túlórát, már nem kell a szakszervezet beleegyezése, elég ha a munkavállaló rábólint erre. Erről írják a szakszervezetek jogosan, hogy ez a kollektív szerződéses lefedettség növelése és a kollektív alku szerepe ellen hat.
És az vajon igaz-e, hogy a Fidesz bevezette a hatnapos munkahetet?
Ha úgy számolunk, hogy az évi maximum 400 órát az év 52 hetére leosztva nagyjából heti 8 órát kapunk, akkor lehet azt mondani, hogy szinte minden héten el lehet rendelni egy hatodik napot túlóra formájában. Csakhogy ahogy azt már előbb tisztáztuk, a 250 (kollektív szerződés esetén 300) túlórán felül 100 vagy 150 csak a munkavállaló belegyezésével működhet.
A szakszervezetek azt is mondják, hogy a törvény uniós jogot sért.
Az uniós irányelv szerint az átlagos munkaidő a túlórákkal együtt sem haladhatja meg a 48 órát hetente. Ez a 48 órás szabály pedig a túlóratörvénybe is bekerült. Sőt, 52 héttel számolva a nálunk bevezetett évi 400 óra még egy nagyon kicsit kevesebb is, mint az EU által megengedett 416 órás maximum.
Fodor T. Gábor munkajogász a Napi.hu-nak elmondta, a módosító oly módon írja elő a szabályokat, hogy a Magyarországon meghatározott teljes heti munkaidő-mértéknek, vagyis a 40 órás „normál” munkaidőnek kell három év átlagában kijönnie, amivel gyakorlatilag egy kettős elszámolást vezet be. A 48 óra kapcsán marad az egy év, azaz az irányelv, de a 40 óra kapcsán 3 évről rendelkezik.
Ez első ránézésre megfelel az uniós jognak, hiszen nem sérti a szabályt, hogy a 48 órát egy éven belül le kell dolgozni, de ez egy téves gondolatmenet, ugyanis az irányelv az mondja valójában: a tagállamokban a munkaidő maximum 48 óra lehet és ezt a tagállami munkaidőt legfeljebb egyéves referencia-időszakban lehet felhasználni. Tehát valójában az irányelv szövege alapján mindegy, hogy milyen hosszú a tagállami heti munkaidő, az egy éves referencia-időszak nem haladható meg. A magyar jogalkotó tehát meglehetősen kreatívan, de valójában tévesen értelmezte az uniós irányelvet. Ezzel a szabállyal ugyanakkor lehet „jogászkodni”, – és kis eséllyel ugyan – de előfordulhat, hogy ezzel ellentétes döntést is kihozhat az Európai Bíróság – mondta Fodor T.
Kinek állhatott érdekében, hogy bevezessék ezeket a szabályokat?
Jó kérdés, a kormány kommunikációja elég homályos volt ebben. Orbán Viktor szerint a munkavállalók érdekében hozták a törvényt, szakszervezetek pedig csak azért hangosak, mert nem a munkások érdekét képviselik. Szijjártó Péter korábban arról beszélt, hogy a Magyarországon beruházó észak-rajna-vesztfáliai cégek egyértelműen kedvezően fogadták a munkaerőpiaci helyzeten javító javaslatot. Kövér László házelnök szerint pedig mindenkinek jó a törvénymódosítás. Palkovics László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) minisztere azt mondta, a túlóratörvényt a „gazdasági szereplők” kérték.
Az alábbi ábrán az látszik, hogy 2017-ben a hivatalos statisztikák alapján iparáganként mennyi volt a túlóra. Ez egyrészt bizonyos iparágak esetében biztosan messze van a valóságtól, hiszen a cégek – különösen mióta a túlóráztatás az utóbbi években komolyabb jelenség lett a magyar gazdaságban – gyakran trükköznek azzal, hogy nem jelentik be a túlórákat.
Azt tudjuk, hogy a magyar munkavállalók kifejezetten nem kérték a kormányt, hogy lehessen többet túlóráztatni, és bár Orbán tagadta, hogy a német multik kéréséről lenne szó, a statisztikák alapján feltűnő, hogy a feldolgozóiparban – ahova az autóipar is tartozik – iparági lebontásban a második legtöbb túlóra volt tavaly. (index)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: LÁTSZÓLAG tehát nem is olyan rémisztő a helyzet. Hiszen ha úgy vesszük, akkor a horda csak törvényesítette a kialakult gyakorlatot!
A KIALAKULT HELYZET AZ, AMI RÉMISZTŐ! AMIT A HORDA VIHAROS GYORSASÁGGAL KODIFIKÁLT!
Ez a rabszolgatörvény bizonyítja a legfényesebben a Döbrögisztánná vált egykori Magyarország rendszerváltás ótai folyamatos társadalomevolúciós visszafejlődését.
Lehet a létezett szocializmust államkapitalizmusnak nevezni akár, ám összességében mégiscsak közösségi volt. A magyarok híres szorgalmával és munkabíróképességével együtt, amit a szocialista államrend sikerrel fölosztott napi 3×8 órára, szociális biztonságra, heti öt munkanappal.
Ennek folyományaként 8 óra az ország (szocialista vagy államkapitalista – mindegy!) gyarapításával telt el, a többi 16 órával pedig a munkavállaló rendelkezett! Ha akart túlórázott – ennek díjazása ott volt a hóvégi borítékban, és MEGJELENT A MAJDANI NYUGDÍJ ÖSSZEGÉBEN IS! – és a túlórákért kapott pluszjövedelemből megteremthette az a pluszt a maga és családja számára, ami miatt a kádári Magyr Népköztársaság a „legvidámabb barakk” és a „gulyáskommunizmus” ELISMERŐ jelzőket kiérdemelte!
A rabszolgatörvény egy szűk – így vagy úgy meggazdagodott – honi réteg további gazdagodását, és az idetelepült SPEKULÁNSOK profitigényét hivatott szolgálni. A munkavállaló szociális biztonságát nem! Illetve ha mégis, már korántsem olyan szinten, hogy megérje a dolgozóknak.
MERT AZÉRT NEM VOLT ÁM HÜLYESÉG AZ A 3 x 8 SZLOGEN! ABBAN BENNE VOLT A JUT IS! – MARAD IS! – ELVE!
A rabszolgatörvény a munkavállaló számára csak egyet garantál: BELEDÖGÖLHETSZ A VÁGYAKOZÁSBA!
Viszont a rabszolgatörvény kapcsán még mindig van egy megválaszolatlan kérdés:
HA CSAK TÖRVÉNYESÍTI A KIALAKULT HELYZETET, (és semmi nem változik!) MI INDOKOLTA A VIHAROS GYORSASÁGOT?
Dacára annak, hogy a botrány előre látható volt!
