Elképzelni sem tudjuk, mekkora bajban leszünk nyugdíjasként

Egy friss felmérésből kiderült: tízből alig minden második magyar tesz félre a nyugdíjas éveire, pedig a hazai lakosság 92 százaléka életszínvonal csökkenést vár a nyugdíjba vonulása után. Aki nem él a nyugdíjcélú megtakarítás lehetőségével, elesik egy komoly személyi jövedelemadó-visszatérítési lehetőségtől, amelynek mértéke akár 130 ezer forint is lehet.

Az OVB pénzügyi tanácsadó cég ezerfős reprezentatív felmérése többek között arra kereste a választ, hogy a hazai lakosság körében mennyire rendszeresek a megtakarítások, illetve mire és mennyit teszünk félre a bevételeinkből. A megkérdezettek kevesebb, mint fele válaszolta azt, hogy van valamilyen megtakarítása, aki pedig gondol az időskorra, azok aránya mindössze 33 százalék, pedig az összes megkérdezett több mint 60 százaléka tartja fontosnak az ilyen célú öngondoskodást.

Több mint 2 millió nyugdíjas

A KSH adatai szerint az előző évekhez képest nőtt az öregségi nyugdíjra jogosultak száma (2016 végére elérte a 2 046 000 főt), ami leginkább a népesség korösszetételének változására vezethető vissza. Az átlagéletkor nemcsak Magyarországon, de egész Európában folyamatosan emelkedik, egyes előrejelzések szerint hazánkban a születéskor várható élettartam 2060-ig a férfiaknál több mint 10 évvel, a nők esetében pedig 8,2 évvel is növekedhet majd. Mindemellett az úgynevezett Ratkó-gyerekek nyugdíjba vonulásával a számítások alapján 2030-ra 2,1 millió, 2060-ra pedig több mint 2,5 millió fő lehet nyugdíjas korú.

„A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer lényege, hogy az aktív dolgozók befizetéseit osztja el a nyugdíjasok között, ezért a rendszer működőképességét meghatározza a mindenkori aktív/inaktív népesség aránya. A jövőben sajnos egyre kevesebb lesz az aktív dolgozó és egyre több a nyugdíjas Magyarországon, azaz egyre kevesebben fogják befizetni azt az összeget a nyugdíjrendszerbe, amit egyre több nyugdíjas között kell szétosztani” – mondta Jánosi Gergely.
Az OVB Vermögensberatung Kft. ügyvezetője szerint ennek következtében a nyugdíjak jelenlegi szintje hosszú távon nem fenntartható, viszont nem mindegy, hogy ezen életszakaszunkat milyen életszínvonalon tudjuk eltölteni.

„Fontos kérdés, hogy rendelkezésre áll-e a szükséges tőke ahhoz, hogy úgy éljünk, ahogyan azt fiatalon elterveztük” – tette hozzá a szakember.

130 ezer forintot is bukhatunk

A felmérésből kiderült, hogy a rendszeres megtakarítók negyede 10-20 ezer forint közötti összeget tud félretenni havi szinten, a megkérdezettek harmada pedig egyszerűen a bankszámláján parkoltatja a megtakarítását, így nem jogosultak sem állami támogatásra, sem személyi jövedelemadó-visszatérítésre.

Ráadásul nem a befektetetési időtávnak megfelelő eszközökbe fektetik megtakarításaikat, és így várhatóan hozamveszteséget szenvednek el. A 2014 óta piacon lévő nyugdíjbiztosítás olyan célhoz kötött befektetési forma, ahol a megtakarítások akár többféle eszközalapba fektethetők és 20 százalékos állami adó-visszatérítés is igénybe vehető a díjak után maximum 130 ezer forintig.

További nagy előnye, hogy – befektetési egységekhez kötött termék esetén – magunk választhatunk a befektetési eszközök közül attól függően, hogy a kockázatmentesebb, vagy a kockázatosabb, de magasabb várható hozamú termékeket részesítjük előnyben. A támogatás mértéke tovább növelhető, hiszen ha valaki több államilag támogatott nyugdíjtermékkel rendelkezik (nyugdíjbiztosítás+NYESZ+önkéntes nyugdíjpénztár), akkor a visszatérítés maximuma akár a 280 ezer forintot is elérheti.

Keresel te egyáltalán annyit, mint egy átlagnyugdíjas?

Magunk is meglepődtünk. Nemcsak sokkal alacsonyabb volt Magyarországon 2016 végén a lakosság többségének jövedelme, mint a szépen növekvő hivatalos átlagbér, de ha mélyre ásunk az adatokban, akkor azt mondhatjuk, hogy az emberek fele kevesebb pénzzel rendelkezett, mint az átlagnyugdíj. A munka sok ember számára nem hozott többet, mintha nyugdíjból élne.

Az idén nagy boldogság, rózsaszín köd ömlik a hivatalos statisztikákból, amelyek szerint a hazai bérek két számjegyű ütemben növekszenek. A magyar dolgozók átlagfizetése augusztusban 13,2 százalékkal nőtt egy év alatt, a bruttó már 292 ezer forint, a nettó pedig – legalábbis a családi kedvezménnyel javítva – 202 ezer 400 forint.

Csak az a baj, hogy ennek kevés köze van a mindennapi élethez. Sokan érzik, hogy valami nem stimmel ezzel, felhördülnek, „az enyém ugyan nem nőtt”, mondják, és ennek meg is van az oka. A kevesek nagyon magas fizetése felhúzza az átlagot, a nagyobb többség azonban szerényen keres. Ez pedig statisztikailag is kimutatható.

Van helyette másik

Tegyük fel például, hogy 11 dolgozó van egy cégnél, akik közül tízen 100 ezer forintot keresnek, egy személy, az igazgató viszont egymilliót. Akkor ők összesen keresnek kétmilliót, ez osztva 11-felé, az mintegy 181 ezer forintos átlagfizetést eredményez. A dolgozók viszont azt látják, hogy a körülöttük élő emberek jellemzően csak százezret keresnek. Hát valami hasonló történik országos szinten is.

Ez persze nem csak nálunk van így, sőt azt sem állíthatjuk, hogy kiugróan egyenlőtlen lenne az országban a jövedelmek eloszlása. De tény, hogy az átlag felfelé torzít, ezt igyekszik korrigálni egy másik módszer, amikor helyette mediánt számolnak. (Már aki számol, mert a KSH már nem, valahol a létminimum számítás elhagyása környékén erről is lemondtak pár éve.)

Gipsz Jakab, a középérték

A medián azt jelenti, hogy sorba állítják az embereket az adott adat, például jövedelem szempontjából, és a pontosan középen levő személy lesz a medián, a középérték. A fenti céges példában a hatodik ember, akinek a bére 100 ezer forint. (Egy másik példa: az 1, 2, 3, 4, 5 számok átlaga 3, mediánja szintén. De az 1, 2, 3, 4, 9 számok átlaga 3,8, a medián azonban megint csak 3, mert az van pont középen.)

Az Eurostat viszont közöl mediánt, és abból más kép alakul ki a jövedelmekről. Többféle különbség van az adatokban, egyrészt nem fizetésekről van szó, hanem jövedelmekről, tehát a fizetésen túli más bevételekkel is kalkulál, mínusz adó. Másrészt viszont a teljes lakosságról szól, tehát beleveszik a nem kereső gyermekeket, segélyt vagy nyugdíjat nem kapó munkanélkülieket, egyéb személyeket is. Egy családnál például az összes bevételeket elosztják a személyek számával, a gyerekeket is beleértve. (Eurostat: „Mean and median income by household type – EU-SILC survey”)

Kevéssel létminimum felett

Így a 2016-os adatok szerint a magyarországi átlagjövedelem havi 126 754 forint volt fejenként. Ahogy várható volt, jóval kevesebb, mint az említett átlagbér, dehogy ennyire kevés, az azért kissé meglepő. A medián, tehát a tipikus, a jövedelmi sorban középen álló átlagpolgár nettó jövedelme pedig csak 111 631 forint, még annál is kevesebb.

Nem sokkal több, mint a Policy Agenda által számított tavalyi létminimum, ami egy főnél 88 ezer forint, négy tagú családnál fejenként 64 250 volt (és a népesség több mint harmada szerintük ez alatt élt).

Több a nyugdíj, mint a fizetés?

Ez mindjárt átírja azt a kérdést is, hogy a nyugdíjasok vajon a bérek mekkora hányadát kapják meg nyugdíjként. Tegnap ezzel foglalkoztunk, és arra jutottunk, hogy ez a szám, amelyet helyettesítési rátának hívnak, Magyarországon viszonylag magas, 67 százalékos. (Egy másik számítási mód szerint már csak 63 százalék körüli, de idén várhatóan sokat süllyed majd a bérnövekedés miatt.)

Csakhogy tavaly az átlagnyugdíj 124 278 forint volt – magasabb, mint a 111 631 forintos jövedelem-medián! Igaz, arról nincsen adat, hogy a nyugdíjas háztartásokban mennyi eltartott van, a medián jövedelmeknél viszont ezt is figyelembe vették. Talán nem gyakori, hogy a nyugdíjasok másokat tartanak el – bár nyilván előfordul –, így azt mondhatjuk, hogy a dolgozók nettó jövedelmének mediánja tavaly alig tért el a nyugdíjasokétól.

Egyenszegénység Magyarországon

Amint említettük, a medián, az a sorban középen levő kispolgár. Tehát azt mondhatjuk, hogy az emberek durván fele kevesebb pénzzel rendelkezett, mint az átlagnyugdíj. Ha populista politikusok lennénk, akkor leegyszerűsíthetnénk úgy, hogy munkával sem lehet érdemben jobban élni Magyarországon, mint nyugdíjból. (Amivel nem azt akarjuk mondani, hogy a nyugdíjak magasak, hanem hogy a fizetések – még mindig – alacsonyak.)

Ez nem csak a mi számzsonglőrködésünk – az Eurostat ugyanis ilyen mutatót is számol, és az itt látható grafikont is publikálja róla. A 2015-ös adat szerint Magyarországon a „relatív medián jövedelmi hányados”* körülbelül 1,0 (száz százalék) volt. Ami azt jelenti, hogy a 65 év felettiek rendelkezésére álló nettó jövedelem majdnem pontosan megegyezett azzal, amennyit a 65 év alattiak költhettek el. Nagyon hasonlóan ahhoz, mint amit fentebb a medián nettó jövedelem és az átlagnyugdíj összevetésével kihoztunk.

Fájón kicsi a torta

Ez egyébként megint nem magyar sajátosság, de elöl vagyunk a sorban. Az EU-ban 2015-ben megelőzött bennünket Luxemburg, Görögország, Franciaország, Spanyolország. De persze az is sokat számít, mekkora a torta, aminek a száz százalékáról beszélünk. Jelentjük, nagyon is kicsi.

Ha a fogyasztói árak eltéréseit is figyelembe vevő úgynevezett PPS-strandardot használjuk, akkor is az a helyzet, hogy csak Bulgáriában és Romániában volt alacsonyabb a bérek vásárlóereje (2016-ban), mint Magyarországon. A csehek, lengyelek, szlovákok már csúnyán elhúztak tőlünk, és az idei bérnövekedéssel sem valószínű, hogy behozzuk őket (talán a horvátokat még van esély utolérni). Ez egyébként az átlagjövedelem és a medián jövedelem esetében egyformán így van.
(privatbankar)

Bal-Rad komm: Folyamatosan süketít bennünket a vészcsengő! BAJ LESZ! Viszont ez senkit nem idegesít. Pedig mindenki érzi-tudja: TÉNYLEG NAGY BAJ LESZ!

Mindenki sopánkodik, és keresi a nem létező megoldást! Politikai maffiáink pedig minden nap levetítik: ŐK TUDJÁKA MEGOLDÁST!

Sajnos nincs megoldás! Nagyon hosszú távon lehetséges, viszont a katasztrófa már nem kerülhető el.

AZ A KATASZTRÓFA, AMIT A RENDSZERVÁLTÁS OKOZ!

Ez pedig a magyar gazdaság szétrablása, megszüntetése! Ami nem csak egyik vagy másik politikai bűnbanda nyakába sózható, hanem mindegyikébe. Az ország gyarmati létbe taszítása olyan károkat okozott az elmúlt lassan 28 év során, ami legkevesebb harminc év alatt állítható csak vissza! – DE AKKOR IS CSAK ALAPSZINTRE!

Akadálya a baj orvoslásának, hogy polythykay elythünk NEM HAJLANDÓ BEISMERNI A RENDSZERVÁLTÁS HATALMAS KÁROKOZÁSÁT! Ez érthető is, hiszen akkor saját bűnüket kellene beismerniük. Inkább vetítika maguk „megoldási” módsan kikerülik a legfontosabb kérdést: MIBŐL?

A megoldáshoz vezető út első szakaszában SAJÁT GAZDASÁGOT KÉNE csinálni! Ahhoz pedig saját országra lenne szükség!

DE MINDENEK ELŐTT EGY ŐSZINTE POLITIKAI ERŐRE, AMELY ELSŐSORBAN NÉPI – NEMZETI ELKÖTELEZETTSÉGŰ, ÉS VÁLLALJA KIMONDANI: NEM IGÉRHETÜNK MÁST, CSAK KÖNNYET, VEREJTÉKET, KÍNT!

Ugyanis egy országépítés ezzel jár! Ha lesz ismét saját országa a magyar népnek, saját gazdasággal! – majd akkor lehet gondoskodni nyugdíjasainkról!

 

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Molnár Erzsébet

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!