„Az álom rémálommá vált”: ennyit érnek ma a nyugdíjak
A Nyugdíjasok Országos Képviseletének elnöke elmondta, nem sokat ér egy megélhetési gondokkal küzdő nyugdíjasnak a 13. havi nyugdíj és az év végi Erzsébet-utalvány, miközben az élelmiszerek jóval nagyobb mértékben drágultak az elmúlt években, mint amennyire nőttek a nyugdíjak.
Egy friss KSH-jelentésből kiderül, hogy a nyugdíjasok több pénzt kapnak, mint tíz éve. Ezzel kapcsolatosan Földényi György elmondta az ATV Start című műsorban, hogy 2010 óta az infláció mértéke 19 százalék volt, az élelmiszerek átlagos drágulása pedig 28,4 százalék, ezen belül a tej, a hús, a kenyér és a zöldségek árai plusz 2-3 százalékkal növekedtek. A Nyugdíjasok Országos Képviseletének elnöke szerint ezek azok az alapvető élelmiszerek, melyeket a nyugdíjasok leginkább megvásárolnak és miközben a nyugdíjak értéke nem követte a piaci árakat, addig a tíz évvel ezelőttihez képest dupla annyit kell költeniük az alapvető élelmiszerekre.
A szakember közölte: „egy a biztos, hogy a nyugdíjasok egyharmada a létminimum alatt él”, jövedelmük nem éri el a havi 88 ezer forintot sem. Úgy véli, azok az intézkedések, hogy év végén kaptak 10 ezer forintos utalványt, vagy nyugdíjprémiumot, azok mind „bonbonok, de nem elégítik ki a nyugdíjasokat”.
„Mit csináljon a 13. havi nyugdíjjal az, aki 12 hónapon át megélhetési problémákkal küzd, aztán év végén kap valamennyi plusz pénzt, hogy éljél meg belőle” – utalt az egyik ellenzéki kezdeményezésre Földényi, aki szerint az igazi megoldás a garantált nyugdíjminimum lenne, amit minden nyugdíjasnak meg kellene kapnia. Hozzátette: a legkisebb nyugdíjnak is el kellene érni a 88 ezer forintot az országban.
Arra a kérdésre, hogy ezt miből lehetne fedezni, azt válaszolta a Lendülettel Magyarországért párt társelnöki tisztségét is betöltő szakértő, hogy a költségvetésre nincs rálátása, de biztos benne, hogy súlypontok áthelyezésével lehetne forrást találni. „Például nem kellene ennyi stadiont építeni”- jelentette ki.
Arról is beszélt, hogy közel 29 évvel ezelőtt volt a rendszerváltás, amikor még a mai nyugdíjasok többsége aktív munkavállaló volt és volt egy álmuk, hogy mi lesz a családjukkal, a jövőjükkel. „28 év elteltével ez az álom rémálommá vált, az én számomra is. Mélyszegénységben élnek a nyugdíjasok, a gyerekeik szanaszét szaladtak a világban. Semmi nem úgy alakult, ahogy elképzelték”- közölte Földényi.
Arról is beszélt, hogy vissza kellene állítani a nyugdíjbiztosítási rendszert, mert ha a mostani megmarad, az szerinte oda vezet majd, hogy „5-6 év múlva teljesen a feje tetejére fog állni az állami nyugdíjrendszer”.
A Nyugdíjasok Országos Képviseletének elnöke úgy véli, ha valakitől havi szinten vonták a nyugdíjjárulékot, „elvárja, hogy tisztességes, inflációt jóval meghaladó, tehát az aktív munkavállalókkal versenyképes jövedelmet kapjon és ne szegényedjen el a nyugdíjba vonulás után 5-6 évvel”
(atv)
– A Lendülettel Magyarországért párt társelnökétől azért ennél több konstruktivitást lehetne elvárni.
Legalább ha azt boncolgatná, hogy a gyerekek miért szaladtak szét a világba? Talán rájönne,hogy nem kalandvágyból! Hanem egyszerűen azért, mert Magyarország eltűnt. Gazdasága megszűnt! Gyarmat lettünk, annak minden „áldásával” együtt!
NEM STADIONOKAT KELLENE ÉPÍTENI! ÍGY IGAZ!
SAJÁT ORSZÁGOT, SAJÁT GAZDASÁGGAL!
Olyat, amit a Ratkó – gyerekek ’90-ig építettek. De most nagyobb volumenű lenne a munka, mint 1945-től ’90 – ig! Jóval nagyobbak a károk, és jóval kevesebb a munkába bevonható! Ráadásul „EZEK” részéről politikai akarat sincs!
Olyan katasztrófa fog hamarosan lecsapni erre a népre, amilyenre történelme során még példa nem volt! Ezt a katasztrófát pedig mi magunk idéztük elő!
Sokat akartunk! – ÉS MINDENT ELVESZÍTETTÜNK!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Nyugdíjkatasztrófa közelít: néhány év, és felére eshetnek a nyugdíjak Magyarországon
Magyarországon napról-napra nyilvánvalóbb, hogy félmillióval kevesebb – munkaerőpiacra beérő – gyerekkel és 600 ezernél is több kivándorlóval, illetve tartósan külföldön dolgozóval – azaz a mai adatokhoz képest legalább 1,1 millió fővel kevesebb járulékfizetővel – nem lehet biztosítani az addigra kétszázezerrel több nyugdíjas ellátmányát a ma megszokott szinten 2030-ban. Később még rosszabb lesz a helyzet, hiszen a 2040-es években nyugdíjba hömpölyög az utolsó nagy létszámú magyar generáció, a Ratkó-unokák nemzedéke is, akik után rémisztő demográfiai sivatag szárítja ki a járulékfizetési potenciált.
Ki meri ezt megmondani az időseknek és még inkább a leendő öregeknek? Látjuk a választ: senki. A kormányzat, különösen a választások közeledtével, nyugtat: a rendszer fenntartható, nem kell aggódni. Persze halkan azért hozzáteszi, hogy legfeljebb 2030-ig lehet abban reménykedni, hogy többé-kevésbé a jelenlegi szinten működtethető a nyugdíjrendszer. Már ez is túlzóan optimista várakozásnak tűnik, hiszen minden felmérés arról számol be, hogy az itthon tanuló és dolgozó fiatalok jó része a külföldre költözést tervezgeti, azaz itthon nem kívánja a közterheket viselni.
Jelenleg az egyetlen érdemi megoldásnak az öngondoskodás látszik, nem véletlenül támogatja az állam adójóváírással a nyugdíj-előtakarékossági lehetőségeket. S aki erre csak legyint, annak tudnia kell, hogy az öngondoskodást bármely okból elutasító döntésével törvényszerűen a gyerekei „nyakába varrta” magát, akiket a törvények (az utóbbi években drámai mértékben szigorított) erejénél fogva szülőtartási kötelezettség terhel.
Öregszik Európa
A kilátásokat folyamatosan rontja az európai társadalmak megállíthatatlan öregedése. Az Európai Bizottság napokban közzétette öregedési jelentése (The 2018 Ageing Report) alapján a következőkre számíthatunk:
1. Nő a születéskor várható élettartam. Az EU átlagában a 2070-ig szóló legfrissebb előrejelzés szerint férfiak esetében a jelenlegi 78,3 évről 86,1 évre, nők esetében 83,7 évről 90,3 évre nő a születéskor várható élettartam. Magyarországon a születéskor várható élettartam 2070-ig a férfiaknál 11,1 évvel (72,8 évről 82,9-re) – a nőknél 9 évvel (79,6 évről 88,6-re) emelkedik.
2. Nő a nyugdíjkorhatár (65 év) betöltésével várható további élettartam. Magyarországon a 65 éves korban várható további élettartam 2060-ig a férfiak esetében 6,3 évvel (14,5-ről 20,8 évre), a nők esetében 6 évvel (18,1-ről 24,1 évre) emelkedik. Vagyis egyre hosszabb ideig leszünk nyugdíjasok.
3. A termékenység nem éri el a társadalom reprodukciójához szükséges 2,1-es értéket (vagyis száz termékeny korú nőnek az EU egyetlen tagállamában sincs legalább 210 gyermeke), így a fiatal korosztályok létszáma folyamatosan csökken a népességen belül. Az EU átlagában a teljes termékenységi ráta 2013-ban 1,59 (Magyarországon 1,38), 2016-ban 1,58 (Magyarországon 1,48) volt, ami lassan emelkedhet az elkövetkező évtizedekben, hogy elérje 2070-ben az 1,81-es (Magyarországon az 1,8) értéket. Ez még mindig folyamatos népességcsökkenéshez, s még inkább az idősek arányának további növekedéséhez vezet.
4. A fiatalok arányának csökkenését és a népességfogyást a nettó bevándorlás ellensúlyozhatná. Magyarországon egyelőre szóba sem jön ez az opció (amíg késő nem lesz), az EU egészében azonban 2070-ig évente a teljes EU-lakosság 0,2%-ával megegyező létszámú bevándorlással kalkulálnak (a 2016-os csúcsot, 1,5 millió bevándorlót követően a nettó évi migrációs beáramlás 2060-ra 914 600 fő, 2070-ben 804 700 fő lenne).
5. A fenti folyamatok eredőjeként a gyermekek (0-14 évesek) aránya az EU tagállamaiban 2060-ig 15% körül ingadozik, míg a 15-64 év közötti korosztály aránya 66%-ról 57%-ra csökken. A 65 évesnél idősebb korosztályok aránya viszont drámai mértékben emelkedik (18%-ról 28%-ra), s különösen nő a 80 felettiek aránya (5%-ról 12%-ra). Vagyis néhány évtizeden belül majdnem annyi 80 évesnél idősebb ember él majd az EU-ban, mint ahány gyermek. A vén Európa egyre vénebb lesz. Nálunk vénebbek csak a japánok.
6. E fejleményeket tükrözi az öregségi függőségi ráta (a 65 évesnél idősebbek számának aránya a 15-64 éves korosztályok létszámához) alakulása. Ez a ráta az EU átlagában a jelenlegi 29,6%-ról 51,2%-ra nő 2070-ig (itthon 27,5%-ról 52%-ra), vagyis a jelenlegi 4 helyett csak 2 munkaképes korú ember jut majd minden egyes 65 évesnél idősebb lakosra. Persze csak akkor, ha egy 15 évest is munkaképes korúnak tekintünk, ami vakmerő hozzáállás a „mamahotel/papabank” tömeges jelensége tükrében. 30 éves korukig a férfiak fele, a nők negyede otthon él a szüleivel (mamahotel) -, és támogatást fogad el tőlük (papabank).
7. Még súlyosabb képet mutat a teljes öregségi függőségi ráta alakulása, amely a 14 évesnél fiatalabb és a 65 évesnél idősebb korosztályok létszámát viszonyítja a munkaképes (15-64 év közötti) korúak létszámához. Ez a mutató a jelenlegi 51,4%-ról 76,6%-ra nő. Lengyelországban és Szlovákiában a növekedés meghaladja a 40%-ot! Magyarországon a növekedés 31,7%-ra becsült: a jelenlegi 46,6%-ról 78,3%-ra megy fel. Íme, a szendvicsgeneráció (azaz a leszármazók és a felmenők tekintetében egyaránt eltartói pozícióba kerülő korosztályok) sanyarú jövője!
„Szendvics-index”
Ennek a jövőnek az érzékeltetésre bevezettem a “NyugdíjGuru szendvics-indexet”, amely azt mutatja meg, hogy az itthon legalább minimálbér után járulékot fizető aktív korú foglalkoztatottak száma hogyan viszonyul az összes többi ember számához (nyugdíjas, gyermek, egyéb ellátottak + minimálbér alatt adózók + nem itthon dolgozók + ellátás nélküli munkanélküliek + szürke- és feketegazdaságban tevékenykedők).
Az aktív korosztályok teljes terhelését ugyanis csak akkor határozhatjuk meg, ha nem pusztán az inaktív idősek számát, hanem a szintén inaktív gyermekkorúak számát, valamint az összes inaktív aktív korú személyt (ideértve a nem láthatóan aktív, azaz a szürke- vagy feketegazdaságban robotoló személyeket is), továbbá a tartósan külföldön dolgozók létszámát is figyelembe vesszük.
Tovább pontosítja ezt az általam “szendvics-indexnek” nevezett mutatót, ha az aktív korú eltartók körébe csak azokat vesszük be, akik legalább a mindenkori minimálbér utáni nyugdíjjárulékot fizetik, hiszen az ennél kevesebbet fizetők (pl. közfoglalkoztatottak, ellátások mellett részmunkaidőben vagy kereseti korláttal dolgozók, egyszerűsített foglalkoztatási formákban dolgozók, ekhósok, katások, stb.) csak olyan minimális összegű járulékot fizetnek, amellyel számottevő mértékben nem képesek hozzájárulni a mindenkori nyugdíjak fedezetének megteremtéséhez. És persze a saját jövőbeni nyugdíjuk érdemi megteremtéséhez sem.
Ez az itthon dolgozó aktív korú lakosság teljes terhelését kifejező “szendvics- index” számításaim szerint már ma is 1,62, vagyis 100 aktív korúnak már ma is 162 inaktív ellátásának fedezetét kell megteremtenie. Azért hívom “szendvics-indexnek”, mert az eltartó korosztályt két irányból nyomja a két fő inaktív korosztály: az idősek és a gyermekek tömege. És hatalmas rajtuk az “oldalnyomás” is, amit az aktív korú, de a fehér gazdaságban nem dolgozó emberek, valamint – a kieső járulékbevétel miatt – a külföldön dolgozó magyarok tömegei fejtenek ki az eltartó rétegre.
A “szendvics-index” évről-évre romlik, ahogyan nő a nyugdíjasok létszáma, csökken a munkaerőpiacra belépő fiatalok száma, nő a külföldön tartósan dolgozó magyarok száma, nő a kedvezményes adózási formát (pl. kata) választók száma, csökken a vállalkozások járulékterhe (szocho) és nem csökken lényeges mértékben tovább a szürke- és feketegazdaság aránya.
Az EU alkalmaz egy hasonló mutatószámot, a teljes gazdasági függőségi rátát, amely a teljes inaktív populáció létszámát viszonyítja a munkát végző 20-64 évesek létszámához. Ez a mutató önmagában is elég ijesztő, az EU átlagában jelenleg 1,2 körül ingadozik, 2060-ra pedig legalább 1,4-re nő. További mutatószám a tényleges időskori függőségi ráta, amely a nem dolgozó 65 éves és idősebb korosztályok létszámát viszonyítja a 20-64 éves populációhoz. Ez a mutató 2016-ban 43,1% volt az EU-ban, de 2070-re 68,5%-ra nő. Ez is bizonyítja, milyen elképesztő mértékben nő a terhelés a 20-64 éves korosztályokon.
A negatív hatásokat ellensúlyozhatja, ha a munkaerő létszámát képesek növelni az öregedő társadalmak.
1. Ennek egyik forrása, ha nő a nyugdíjkorhatár, vagyis hosszabban dolgoznak az emberek. Az előrejelzések szerint az EU átlagában az 55 évesnél idősebb dolgozók aránya a 2013-as 50,3%-ról 67,1%-ra nőhet 2060-ig, 78%-ra 2070-ig, elsősorban a Lengyelország kivételével minden tagállamban emelkedő nyugdíjkorhatárok következtében.
2. A másik munkaerő-forrás az aktív korú nők nagyobb arányú munkába állása lehet. (Magyarországon a nők kedvezményes nyugdíja ezzel éppen ellentétes hatású.) Mindez azonban nem képes megállítani a munkaerő fogyását az unióban, amely – a nagyarányú bevándorlás ellenére – 2060-ig eléri a legalább 8,7 millió fős csökkenést. Ennek egyenes következménye, hogy az EU-tagállamok GDP-növekedésének egyetlen forrása a termelékenység növelése marad – amit az idősödő társadalom nagyon nehezen képes produkálni. (A gyorsuló ütemben zajló 4. ipari forradalomnak a globalizáció harmadik hullámát meglovagolni képes exponenciális vállalkozói jellemzően huszon- és harmincévesek…)
Mi vár így Európára?
Végezetül érdemes nemzetközi tükörben is egy pillantást vetni Európa demográfiai hanyatlására. 1950-ben a jelenlegi EU-tagok össznépessége a világnépesség 14,7%-át tette ki. Ma 7%-ot is alig ér el, 2060-ra 5% körüli értékre zuhan.
A fentiek tükrében az EU tagállamok egyike sem kerülheti el a nyugdíjrendszere kisebb-nagyobb reformját a következő évtizedekben. A nyugdíjkorhatár 70-72 évre emelése, majd a várható élettartam növekedéséhez kötött automatikus további emelkedése borítékolható, ahogyan a nyugdíjvárományok jelentős csökkenése is.
A magyarországi nettó helyettesítési ráta (az első nyugdíj összegének aránya az utolsó aktívkori nettó keresethez) jelenleg nagyon magas, 67%, ami 2030-ra könnyen 50%-ra, 2040 után 30%-ra csökkenhet várakozásom szerint. Vagyis a magyarországi nyugdíjváromány negyedszázadon belül a felére zuhanhat.
Ezek a rémisztő folyamatok mindaddig kitartanak, amíg a Bismarck óta lényegében változatlan folyó finanszírozási paradigmát nem söpri el egy „nagyi-forradalom”, és nem állít a helyébe egy fenntartható modellt, amely figyelembe veszi az exponenciális technológiai változások munkaerőpiacokra, egészségügyre, élettartam-növekedésre gyakorolt gyökeresen felforgató hatásait is. Persze a forradalmat elkerülendő a józan ész jegyében is cselekedhetünk…
A cikk szerzője Farkas András, a NyugdíjGuru News alapító-főszerkesztője
(portfolio)
Bal-Rad komm: Az ISMERT tények folyamatos fölemlegetésével, és a „teljesíthetetlen megoldás” („ÖNGONDOSKODÁS”) fölemlegetésével tulajdonképpen CSAK FÖLKÉSZÍTIK A SZAGÉRTŐK ÉS A POLITIKAI MAFFIÁK A TÁRSADALMAT AZ ÁLTALUK A NÉP NYAKÁBA ZÚDÍTOTT ELKERÜLHETETLEN KATASZTRÓFÁRA! (Bár a hozzászoktatás az akár hasznos is lehet, AMIKOR ELJŐ AZ IDŐ! Nem lesz meglepi! ŐK MEGMONDTÁK ELŐRE!)
Megmondták előre, hogy „…félmillióval kevesebb – munkaerőpiacra beérő – gyerekkel és 600 ezernél is több kivándorlóval, illetve tartósan külföldön dolgozóval – azaz a mai adatokhoz képest legalább 1,1 millió fővel kevesebb járulékfizetővel – nem lehet biztosítani…”
Politikusbűnözőinkre azt nem lehet mondani, hogy ne tudnának kalkulálni.
A rendszerváltáskor, a magyar gazdaság szétverésekor, a határok fölnyitásakor – menjetek! – A KÉSŐBBI HATÁSOKKAL TISZTÁBAN VOLTAK!
Márpedig a magyarokra váró nyugdíj – meg egyéb a politika által előidézett -katasztrófa ELŐRE KALKULÁLHATÓ VOLT! Mégis folyamatosan tolták bele az ország népét ebbe a katasztrófába, hülye – kábító meséik kiséretében. (Miközben saját anyagi jövőjük biztonságát MINDENEK ELÉ HELYEZVE loptak – raboltak!)
Olcsó poénnak tűnik: MI SZÓLTUNK ELŐRE, HOGY NAGY BAJ LESZ! Sajnos a legtöbben még ma sem fogják fel a katasztrófa kézközeli voltát. De ha fölfogják is?! Tehetetlenek!
A ma nyugdíjasai pedig – akik HISZNEK A POLITIKAI MAFFIÁK ÁLTATÓ MESÉIBEN, ÉS SZAVAZATAIKKAL ÉLETBEN TARTJÁK A RENDSZERT! – hol lesznek már amikor a katasztrófa lecsap?!
Közben a politikusok még mindig a kábítással vannak elfoglalva! Úgy tesznek – azt hirdetik magukról – hogy ők tudják a megoldást! CSAK BÍZZUNK BENNÜK, BÍZZUK RÁJUK A DOLGOK INTÉZÉSÉT!
„…Ki meri ezt megmondani az időseknek és még inkább a leendő öregeknek? Látjuk a választ: senki. A kormányzat, különösen a választások közeledtével, nyugtat: a rendszer fenntartható, nem kell aggódni…”
Nincs ma vajdaság területén felelős politikai erő, amely ki merné jelenteni: KÖZEL A VÉG! Ha ezt megtenné bármelyik is, az nyílt beismerése lenne a rendszerváltás károkozó voltának!
A KIALAKULT HELYZET – MÉGEGYSZER MEGISMÉTELJÜK – A RENDSZERVÁLTÁS „EREDMÉNYE”!
Egy felelőtlen és bűnös gazdaság-társadalom-és szociálpolitika „eredménye”!
Innentől kezdve már csak egyetlen kérdés vár megválaszolásra. AKARJÁK – E A MAGYAROK A HELYZET MEGOLDÁSÁT.
Ki merjük – e mondani: elegünk vant Nyugat-Európa túlélésének az elősegítéséből! Mostmár a magunk túlélésére KELL koncentrálnunk!
Figyelmeztetünk: A MEGOLDÁS CSUPÁN A KATASZTRÓFA MÉRTÉKÉNEK A CSÖKKENTÉSÉT EREDMÉNYEZHETI, ELKERÜLÉSÉT NEM!
Ha a magyarok úgy döntenek, hogy akarják, akkor a megoldás – a jövő kulcsa – a múltban – a szocializmus korszakának gyakorlatában találhatják csak meg!
Ennek alapfeltétele pedig mindenek előtt egy ŐSZINTE, HITELES, ELSZÁNT POLITIKAI ERŐ MIELŐBBI SZÍNRE LÉPÉSE! (Ami „ha tegnap fölbukkant volna is, már késve lenne!”)
A MAGYAR NÉPNEK VISSZA – RENDSZERVÁLTÁSRA, SZOCIALIZMUSRA VAN SZÜKSÉGE A TÚLÉLÉSHEZ ÉS A TOVÁBBI MEGMARADÁSHOZ!
Mondjuk ki őszintén és kendőzetlenül: KEMÉNY DIKTATÚRÁRA!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Elképzelni sem tudjuk, mekkora bajban leszünk nyugdíjasként
Egy friss felmérésből kiderült: tízből alig minden második magyar tesz félre a nyugdíjas éveire, pedig a hazai lakosság 92 százaléka életszínvonal csökkenést vár a nyugdíjba vonulása után. Aki nem él a nyugdíjcélú megtakarítás lehetőségével, elesik egy komoly személyi jövedelemadó-visszatérítési lehetőségtől, amelynek mértéke akár 130 ezer forint is lehet.
Az OVB pénzügyi tanácsadó cég ezerfős reprezentatív felmérése többek között arra kereste a választ, hogy a hazai lakosság körében mennyire rendszeresek a megtakarítások, illetve mire és mennyit teszünk félre a bevételeinkből. A megkérdezettek kevesebb, mint fele válaszolta azt, hogy van valamilyen megtakarítása, aki pedig gondol az időskorra, azok aránya mindössze 33 százalék, pedig az összes megkérdezett több mint 60 százaléka tartja fontosnak az ilyen célú öngondoskodást.
Több mint 2 millió nyugdíjas
A KSH adatai szerint az előző évekhez képest nőtt az öregségi nyugdíjra jogosultak száma (2016 végére elérte a 2 046 000 főt), ami leginkább a népesség korösszetételének változására vezethető vissza. Az átlagéletkor nemcsak Magyarországon, de egész Európában folyamatosan emelkedik, egyes előrejelzések szerint hazánkban a születéskor várható élettartam 2060-ig a férfiaknál több mint 10 évvel, a nők esetében pedig 8,2 évvel is növekedhet majd. Mindemellett az úgynevezett Ratkó-gyerekek nyugdíjba vonulásával a számítások alapján 2030-ra 2,1 millió, 2060-ra pedig több mint 2,5 millió fő lehet nyugdíjas korú.
„A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer lényege, hogy az aktív dolgozók befizetéseit osztja el a nyugdíjasok között, ezért a rendszer működőképességét meghatározza a mindenkori aktív/inaktív népesség aránya. A jövőben sajnos egyre kevesebb lesz az aktív dolgozó és egyre több a nyugdíjas Magyarországon, azaz egyre kevesebben fogják befizetni azt az összeget a nyugdíjrendszerbe, amit egyre több nyugdíjas között kell szétosztani” – mondta Jánosi Gergely.
Az OVB Vermögensberatung Kft. ügyvezetője szerint ennek következtében a nyugdíjak jelenlegi szintje hosszú távon nem fenntartható, viszont nem mindegy, hogy ezen életszakaszunkat milyen életszínvonalon tudjuk eltölteni.
„Fontos kérdés, hogy rendelkezésre áll-e a szükséges tőke ahhoz, hogy úgy éljünk, ahogyan azt fiatalon elterveztük” – tette hozzá a szakember.
130 ezer forintot is bukhatunk
A felmérésből kiderült, hogy a rendszeres megtakarítók negyede 10-20 ezer forint közötti összeget tud félretenni havi szinten, a megkérdezettek harmada pedig egyszerűen a bankszámláján parkoltatja a megtakarítását, így nem jogosultak sem állami támogatásra, sem személyi jövedelemadó-visszatérítésre.
Ráadásul nem a befektetetési időtávnak megfelelő eszközökbe fektetik megtakarításaikat, és így várhatóan hozamveszteséget szenvednek el. A 2014 óta piacon lévő nyugdíjbiztosítás olyan célhoz kötött befektetési forma, ahol a megtakarítások akár többféle eszközalapba fektethetők és 20 százalékos állami adó-visszatérítés is igénybe vehető a díjak után maximum 130 ezer forintig.
További nagy előnye, hogy – befektetési egységekhez kötött termék esetén – magunk választhatunk a befektetési eszközök közül attól függően, hogy a kockázatmentesebb, vagy a kockázatosabb, de magasabb várható hozamú termékeket részesítjük előnyben. A támogatás mértéke tovább növelhető, hiszen ha valaki több államilag támogatott nyugdíjtermékkel rendelkezik (nyugdíjbiztosítás+NYESZ+önkéntes nyugdíjpénztár), akkor a visszatérítés maximuma akár a 280 ezer forintot is elérheti.
Keresel te egyáltalán annyit, mint egy átlagnyugdíjas?
Magunk is meglepődtünk. Nemcsak sokkal alacsonyabb volt Magyarországon 2016 végén a lakosság többségének jövedelme, mint a szépen növekvő hivatalos átlagbér, de ha mélyre ásunk az adatokban, akkor azt mondhatjuk, hogy az emberek fele kevesebb pénzzel rendelkezett, mint az átlagnyugdíj. A munka sok ember számára nem hozott többet, mintha nyugdíjból élne.
Az idén nagy boldogság, rózsaszín köd ömlik a hivatalos statisztikákból, amelyek szerint a hazai bérek két számjegyű ütemben növekszenek. A magyar dolgozók átlagfizetése augusztusban 13,2 százalékkal nőtt egy év alatt, a bruttó már 292 ezer forint, a nettó pedig – legalábbis a családi kedvezménnyel javítva – 202 ezer 400 forint.
Csak az a baj, hogy ennek kevés köze van a mindennapi élethez. Sokan érzik, hogy valami nem stimmel ezzel, felhördülnek, „az enyém ugyan nem nőtt”, mondják, és ennek meg is van az oka. A kevesek nagyon magas fizetése felhúzza az átlagot, a nagyobb többség azonban szerényen keres. Ez pedig statisztikailag is kimutatható.
Van helyette másik
Tegyük fel például, hogy 11 dolgozó van egy cégnél, akik közül tízen 100 ezer forintot keresnek, egy személy, az igazgató viszont egymilliót. Akkor ők összesen keresnek kétmilliót, ez osztva 11-felé, az mintegy 181 ezer forintos átlagfizetést eredményez. A dolgozók viszont azt látják, hogy a körülöttük élő emberek jellemzően csak százezret keresnek. Hát valami hasonló történik országos szinten is.
Ez persze nem csak nálunk van így, sőt azt sem állíthatjuk, hogy kiugróan egyenlőtlen lenne az országban a jövedelmek eloszlása. De tény, hogy az átlag felfelé torzít, ezt igyekszik korrigálni egy másik módszer, amikor helyette mediánt számolnak. (Már aki számol, mert a KSH már nem, valahol a létminimum számítás elhagyása környékén erről is lemondtak pár éve.)
Gipsz Jakab, a középérték
A medián azt jelenti, hogy sorba állítják az embereket az adott adat, például jövedelem szempontjából, és a pontosan középen levő személy lesz a medián, a középérték. A fenti céges példában a hatodik ember, akinek a bére 100 ezer forint. (Egy másik példa: az 1, 2, 3, 4, 5 számok átlaga 3, mediánja szintén. De az 1, 2, 3, 4, 9 számok átlaga 3,8, a medián azonban megint csak 3, mert az van pont középen.)
Az Eurostat viszont közöl mediánt, és abból más kép alakul ki a jövedelmekről. Többféle különbség van az adatokban, egyrészt nem fizetésekről van szó, hanem jövedelmekről, tehát a fizetésen túli más bevételekkel is kalkulál, mínusz adó. Másrészt viszont a teljes lakosságról szól, tehát beleveszik a nem kereső gyermekeket, segélyt vagy nyugdíjat nem kapó munkanélkülieket, egyéb személyeket is. Egy családnál például az összes bevételeket elosztják a személyek számával, a gyerekeket is beleértve. (Eurostat: „Mean and median income by household type – EU-SILC survey”)
Kevéssel létminimum felett
Így a 2016-os adatok szerint a magyarországi átlagjövedelem havi 126 754 forint volt fejenként. Ahogy várható volt, jóval kevesebb, mint az említett átlagbér, dehogy ennyire kevés, az azért kissé meglepő. A medián, tehát a tipikus, a jövedelmi sorban középen álló átlagpolgár nettó jövedelme pedig csak 111 631 forint, még annál is kevesebb.
Nem sokkal több, mint a Policy Agenda által számított tavalyi létminimum, ami egy főnél 88 ezer forint, négy tagú családnál fejenként 64 250 volt (és a népesség több mint harmada szerintük ez alatt élt).
Több a nyugdíj, mint a fizetés?
Ez mindjárt átírja azt a kérdést is, hogy a nyugdíjasok vajon a bérek mekkora hányadát kapják meg nyugdíjként. Tegnap ezzel foglalkoztunk, és arra jutottunk, hogy ez a szám, amelyet helyettesítési rátának hívnak, Magyarországon viszonylag magas, 67 százalékos. (Egy másik számítási mód szerint már csak 63 százalék körüli, de idén várhatóan sokat süllyed majd a bérnövekedés miatt.)
Csakhogy tavaly az átlagnyugdíj 124 278 forint volt – magasabb, mint a 111 631 forintos jövedelem-medián! Igaz, arról nincsen adat, hogy a nyugdíjas háztartásokban mennyi eltartott van, a medián jövedelmeknél viszont ezt is figyelembe vették. Talán nem gyakori, hogy a nyugdíjasok másokat tartanak el – bár nyilván előfordul –, így azt mondhatjuk, hogy a dolgozók nettó jövedelmének mediánja tavaly alig tért el a nyugdíjasokétól.
Egyenszegénység Magyarországon
Amint említettük, a medián, az a sorban középen levő kispolgár. Tehát azt mondhatjuk, hogy az emberek durván fele kevesebb pénzzel rendelkezett, mint az átlagnyugdíj. Ha populista politikusok lennénk, akkor leegyszerűsíthetnénk úgy, hogy munkával sem lehet érdemben jobban élni Magyarországon, mint nyugdíjból. (Amivel nem azt akarjuk mondani, hogy a nyugdíjak magasak, hanem hogy a fizetések – még mindig – alacsonyak.)
Ez nem csak a mi számzsonglőrködésünk – az Eurostat ugyanis ilyen mutatót is számol, és az itt látható grafikont is publikálja róla. A 2015-ös adat szerint Magyarországon a „relatív medián jövedelmi hányados”* körülbelül 1,0 (száz százalék) volt. Ami azt jelenti, hogy a 65 év felettiek rendelkezésére álló nettó jövedelem majdnem pontosan megegyezett azzal, amennyit a 65 év alattiak költhettek el. Nagyon hasonlóan ahhoz, mint amit fentebb a medián nettó jövedelem és az átlagnyugdíj összevetésével kihoztunk.
Fájón kicsi a torta
Ez egyébként megint nem magyar sajátosság, de elöl vagyunk a sorban. Az EU-ban 2015-ben megelőzött bennünket Luxemburg, Görögország, Franciaország, Spanyolország. De persze az is sokat számít, mekkora a torta, aminek a száz százalékáról beszélünk. Jelentjük, nagyon is kicsi.
Ha a fogyasztói árak eltéréseit is figyelembe vevő úgynevezett PPS-strandardot használjuk, akkor is az a helyzet, hogy csak Bulgáriában és Romániában volt alacsonyabb a bérek vásárlóereje (2016-ban), mint Magyarországon. A csehek, lengyelek, szlovákok már csúnyán elhúztak tőlünk, és az idei bérnövekedéssel sem valószínű, hogy behozzuk őket (talán a horvátokat még van esély utolérni). Ez egyébként az átlagjövedelem és a medián jövedelem esetében egyformán így van.
(privatbankar)
Bal-Rad komm: Folyamatosan süketít bennünket a vészcsengő! BAJ LESZ! Viszont ez senkit nem idegesít. Pedig mindenki érzi-tudja: TÉNYLEG NAGY BAJ LESZ!
Mindenki sopánkodik, és keresi a nem létező megoldást! Politikai maffiáink pedig minden nap levetítik: ŐK TUDJÁKA MEGOLDÁST!
Sajnos nincs megoldás! Nagyon hosszú távon lehetséges, viszont a katasztrófa már nem kerülhető el.
AZ A KATASZTRÓFA, AMIT A RENDSZERVÁLTÁS OKOZ!
Ez pedig a magyar gazdaság szétrablása, megszüntetése! Ami nem csak egyik vagy másik politikai bűnbanda nyakába sózható, hanem mindegyikébe. Az ország gyarmati létbe taszítása olyan károkat okozott az elmúlt lassan 28 év során, ami legkevesebb harminc év alatt állítható csak vissza! – DE AKKOR IS CSAK ALAPSZINTRE!
Akadálya a baj orvoslásának, hogy polythykay elythünk NEM HAJLANDÓ BEISMERNI A RENDSZERVÁLTÁS HATALMAS KÁROKOZÁSÁT! Ez érthető is, hiszen akkor saját bűnüket kellene beismerniük. Inkább vetítika maguk „megoldási” módsan kikerülik a legfontosabb kérdést: MIBŐL?
A megoldáshoz vezető út első szakaszában SAJÁT GAZDASÁGOT KÉNE csinálni! Ahhoz pedig saját országra lenne szükség!
DE MINDENEK ELŐTT EGY ŐSZINTE POLITIKAI ERŐRE, AMELY ELSŐSORBAN NÉPI – NEMZETI ELKÖTELEZETTSÉGŰ, ÉS VÁLLALJA KIMONDANI: NEM IGÉRHETÜNK MÁST, CSAK KÖNNYET, VEREJTÉKET, KÍNT!
Ugyanis egy országépítés ezzel jár! Ha lesz ismét saját országa a magyar népnek, saját gazdasággal! – majd akkor lehet gondoskodni nyugdíjasainkról!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Egymillió ember eshet ki 2030-ig a járulékfizetői körből, ami igen érzékenyen érinti a magyar nyugdíjrendszert. Tetézi a dolgot, hogy a Ratkó-korszakban – 1952-56 között – születettek most fognak nyugdíjba menni, ez szintén közel egymillió embert tesz ki. Farkas András nyugdíjszakértő szerint, bár a nyugdíj nem szűnik meg, mégis az öngondoskodás az egyetlen út, hogy a fiatalok kiegészíthessék a jövőbeli, várhatóan a mostaninál is alacsonyabb összeget.
A jelenlegi modern nyugdíjrendszerekben a bevételt két tényező határozza meg: hányan vagyunk járulékfizetők és, hogy átlagosan mennyi járulékot fizetünk, illetve a munkáltató mennyi tb-hozzájárulást fizet. „Mindkét elem súlyos veszélyben van Magyarországon. A járulékfizetők száma két okból drámaian csökkent:
kevés gyermek születik, és csak 2030-ig számolva 5-600 ezer emberrel több megy el nyugdíjba, mint ahány gyerek beér a munkaerőpiacra. Ez 5-600 ezer emberrel kevesebb járulékfizetőt jelent. Egy másik 5-600 ezer ember pedig nincs itthon,
mert külföldön dolgozik, jellemzően fiatalok, középkorúak. Egymilliós tömeget szed ez ki a járulékfizetők köréből” – magyarázta Farkas András az ATV start című műsorában.
A nyugdíjasok száma tehát nő, miközben kevesebbet fizetünk be, a helyzet pedig előbb-utóbb drámaian rosszabb lehet, mint ma. „Ez nem a mostani évek problémája, hiszen 15-20 év múlva fog igazán ránk szakadni. A jelenlegi nyugdíjhelyzet édenkert, ahhoz képest, ami vár ránk. Az átlag nyugdíj most 120 ezer forint, és egy minimálbér után adózó aktív munkavállaló kevesebbet keres ennél. Öngondoskodás lesz az út” – vélekedett a nyugdíjszakértő.
De mit is jelent ez a gyakorlatban? Mennyi nyugdíjat fognak folyósítani a jövőben? Farkas szerint nem lehet pontosan kiszámolni, de egy biztos: kevesebbet, mint 120 ezer forint. „Ha számolunk egy elméleti helyettesítési rátát, ami azt mutatja, hogy statisztikai szinten, Magyarország egészét tekintve egy új nyugdíj értéke hogyan aránylik egy utolsó nettó, aktív korú bér értékéhez, akkor az most kétharmados Magyarországon. Például egy utolsó nettó 100 ezer forint keresetre átlagosan 66-67 ezer forint nyugdíj jár. Ha 2030-ra nézem, akkor már csak 50 ezer forintos nyugdíj fog járni erre. A töréspontot 2040-ben látom, akkor fog elmenni az utolsó nagy létszámú korosztály is, a Ratkó-unokák, akik a hetvenes évek derekán születtek” – folytatta.
Egy friss felmérés azt mutatja, hogy a 18-29 éves korosztály szerint 22 millió forintnyi félretett pénzre lenne szükség a nyugodt öregkorra úgy, hogy átlagosan 18-20 évnyi nyugdíjjal számolnak. A nyugdíjszakértő szerint az összeg szörnyen hangzik, de konzekvens takarékoskodással összeállhat. Farkas a műsorban kiszámolta, ha valaki csak harmincévesen kezd el takarékoskodni, akkor a 65 éves nyugdíjkorhatárig 35 éve van gyűjtögetni. Havi 10-12 ezer forintos megtakarítással összejöhet egy 10 millió forint feletti megtakarítás, amire még adójóváírás is jöhet, ami az éves megtakarítás 20 százalékát is elérheti. „Összesen a három előtakarékossági formára 280 ezer forintos éves adójóváírás igényelhető, ami jelentős összeg.
Ekkora összegből a kívánt havi 80-100 ezer forint megteremthető. Ennek feltétele, hogy végig, konzekvensen fizessék az emberek a megtakarítást, és ne szedjék ki a pénzt egy-egy vészhelyzetben” – magyarázta a nyugdíjszakértő.
Noha az öngondoskodás fontosnak tűnik, a magánnyugdíjpénztár rendszerével mégis kevesen élnek. Ennek részben a bizalomvesztés az oka, de Farkas szerint nem kell bizalmatlannak lenni, mert sok garanciális elem védi a befektetők érdekeit.
(atv)
Bal-Rad komm: A nyugdíjszakértő még majdhogynem „ideális jövőállapotokat” vázolt fel ahhoz képest, ami valójában várható,-és korábban mint 2030!
Ugyanis a rendszerváltás VALÓDI NAGY VESZTESEIRŐL – A „RATKÓ-GYEREKEKRŐL” NEM TESZ EMLÍTÉST! Akik aktív életük felét még a szocializmus biztonságában élték-dolgozták le, míg a másik felét a kapitalizmusban. Vagy feketefoglalkoztatásba, sűrű munkanélküliségi megszakításokkal, vagy minimálbéren zsebbe csúsztatott plusszal!
Ezt a generációt teljesen fölkészületlenül érték a rendszerváltás utáni, addigi életfölfogásuktól idegen kihívások. Egy részük bele tudott idomulni, egy részük nem!
Akik nem tudtak beleidomulni! – azok a nagy vesztesek. És nagyon sokan vannak! Rájuk totális nyomor vár.
De a többiek sincsenek vidám helyzetben, mint ahogyan az unokáik sem!
„…ne szedjék ki a pénzt egy-egy vészhelyzetben…”
– Márpedig vészhelyzetaz több van, mint ami még elviselhető! Úgyhogy…
Úgyhogy totális a csődhelyzet! Csak nincs felelős politikus, aki bevállalná a bejelentését! Igaz, felelős politikus sincs! Csak politikusbűnözők vannak! Azoktól pedig nem várható el, hogy kijelentsék, és BEJELENTSÉK A VALÓS OKOT!
Ez pedig a rendszerváltás, és az azt követő országkifosztás!
INKÁBB VETÍTIK TOVÁBB A MESEFILMET! – AZ ÁRAM KIKAPCSOLÁSÁIG!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Közeleg a magyar nyugdíjkatasztrófa – Te teszel ellene?
Sokan úgy vélik, hogy pár évtizeden belül összeomolhat az állami nyugdíjrendszer Magyarországon, de még a barátságosabb prognózisok is jelentősen csökkenő kifizetésekről szólnak. Az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségének (ÖPOSZ) adataiból kiderül, hogy bár javul a helyzet, mindössze 1,15 millió forintnyi megtakarított vagyon jut minden önkéntes nyugdíjpénztártagra, ami elég kevés kiegészítést jelent annak, aki nyugdíjra takarít meg. A javuló tendenciát az is mutatja, hogy 11%-kal, 1214 milliárd forintra növelték a vagyonukat az ÖPOSZ-tag önkéntes nyugdíjpénztárak 2017 első félévében, annak ellenére, hogy az adózási szabályok jelentősen visszavetették a munkáltatói befizetéseket.
1,15 millió forintot spóroltunk fejenként
Az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségével (ÖPOSZ) együttműködő önkéntes nyugdíjpénztárak vagyona idén június végén 1214 milliárd forintot tett ki, ez 11 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbi összeget.
Az egy tagra jutó vagyon átlagosan 1,15 millió forintra rúgott, ami 11 százalékos emelkedést jelent éves összevetésben.
Érdemes egyébként megjegyezni, hogy mindez elég kevés a magyar nyugdíjrendszer ingatag helyzetét is latba véve. A magyar emberek szerint átlagosan közel 200 ezer forint lenne az állami nyugdíj ideális mértéke, reálisan viszont körülbelül 100 ezer forintra számítunk egy korábbi kutatás szerint. Ennek kapcsán kiszámoltuk, hogy 40-45 millió forintot kell félretennünk nyugdíjas éveinkre, ha kényelmesen ki akarunk jönni a pénzünkből, ehhez már el kell kezdenünk 25 évesen, havi 10 ezer forintot félretennünk befektetési termékekben.
Az önkéntes pénztártagok egyéni befizetéseinek összege az első félévben megközelítette a 35 milliárd forintot. Ez egyrészt kiemelkedő, 21 százalékos bővülésnek felel meg éves összevetésben. Másrészt több évre visszatekintve rekordnak számít, az elmúlt öt évben ugyanis minden év első felében az egyéni befizetések összege 17-29 milliárd forint volt, ehhez képest a mostani 35 milliárd jóval magasabb érték.
Az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében taglétszám az idei második negyedévben kis mértékben nőtt az előző negyedévhez képest, és elérte az 1,056 millió főt.
3 millió alkalommal segítettek az egészségpénztárak idén
Június végén az egészségpénztárak összvagyona meghaladta a 49 milliárd forintot, ez közel 2 százalékos emelkedést jelent éves szinten.
Ez az eredmény különösen annak fényében mondható kiemelkedőnek, hogy ebben a félévben a munkáltatói oldalról az egészségpénztári ágazatban 39 százalékos befizetéscsökkentés tapasztalható. Az egyéni befizetések itt is látványosan nőttek: az első félévben 7,63 milliárd forintot tett ki, ez pedig 49 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit.
Kravalik Gábor, az ÖPOSZ elnöke elmondta: az egészségkasszák az idei első félévben több mint 3 millió alkalommal finanszíroztak különböző szolgáltatásokat a tagok számára összesen 16,6 milliárd forint értékben. Azaz alkalmanként átlagosan 5410 forintot fizettek a pénztárakon keresztül.
Hiányoznak a munkáltatók
Az ÖPOSZ adatai rámutatnak arra, hogy a munkáltatói befizetések jelentősen visszaestek az adózási szabályok változása, azaz a pénztári befizetésekre vonatkozó magasabb idei elvonás miatt.
A munkáltatói hozzájárulások a szövetséggel együttműködő önkéntes nyugdíjpénztáraknál az idei első félévben 17 milliárd forintra rúgtak, ami 6 százalékos csökkenésnek felel meg. Az egészségpénztáraknál pedig a munkáltatók befizetései 39 százalékkal 7,48 milliárd forintra csökkentek. Kravalik Gábor kiemelte, hogy befizetésekből úgy látszik, a tagok tisztában vannak az adószabályok változásával és igyekeznek a munkáltatói kieséseseket saját forrásból kiegészíteni.
(portfolio)
Bal-Rad komm: „…40-45 millió forintot kell félretennünk nyugdíjas éveinkre, ha kényelmesen ki akarunk jönni a pénzünkből, ehhez már el kell kezdenünk 25 évesen, havi 10 ezer forintot félretennünk…”
– Azt persze tudjuk, hogy AKADNAK OLYANOK IS, akik ezt meg tudják tenni. Vannak vagy félmilliónyian!
Az nyilvánvaló, hogy Döbrögisztán betelepült multijai által megjelenített gazdasága csupán a JELENLEGI nyugdíjkifizetések egyensúlyban tartását képes biztosítani. Ugyanakkor ne feledjük: HA AZ ELMENEKÜLT HATSZÁZEZER MAGYAR ITTHON MARAD, számukra az elmúlt időszak javarésze kiesett volna a szolgálati időszakból! (Így sem biztos, hogy beszámítható időt „szereztek”!)
Hogy nyugdíjkatasztrófa csap le a magyarokra, az nem kétséges. Nincs semmiféle magyar gazdasági háttér! A rendszerváltással megszüntetett másfél millió munkahely java részét máig nem sikerült pótolni. Az ország lélekszáma minimum félmillióval csökkent, minimum hatszázezren elmenekültek, a kétszázezre állandónak tekinthető közmunkáslétszám és az ugyanannyi látens vagy regisztrált munkanélküliek száma bizonyítja: AZ A MÁSFÉL MILLIÓ MÉG MINDIG HIÁNYZIK!
EZ PEDIG A MAGYAR GAZDASÁG HIÁNYÁBÓL FAKADÓ PROBLÉMA!
Persze még sok minden hiányzik. Pl. 3500 milliárd forintnyi összeg. A magánnyugdíjpénztárak döbrögisták által „megvédett” pénze!
Annyira jól sikerült „megvédeniük”, hogy ma már ők sem tudják, hogy hol is van!
A nyugdíjkatasztrófa bekövetkeztekor pedig – ami sokkal közelebb van mint gondolnánk – ők már heted-hét határon túl fognak röhögni a markukba!
Persze nem sokáig! De hát ez kevés és sovány vigasz a kifosztott millióknak!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
