
A miniszterelnök decemberben gyakorlatilag az amerikai diplomácia tudomására hozta, hogy Magyarország üzletelni akar Oroszországgal (és Kínával), annak ellenére, hogy az amerikai fél sokkal szigorúbb politikát követelt, így Kínával szemben a kiberkémkedés elleni lépésekre, Oroszországgal kapcsolatban pedig például Ukrajna fokozottabb támogatására ösztönözve a NATO-tagokat.
Orbán kínai befektetést szeretne az ország informatikai infrastruktúrájába, és gátolja a tárgyalásokat Kijev és a NATO között a kisebbségi nyelvkérdés miatt. Oroszország és Kína tekintetében Ausztriáéhoz hasonló semleges álláspontot szeretne elfoglalni, bár Magyarország a NATO tagjaként továbbra is katonákat ad a szövetségnek, és értékeli az általa nyújtott biztonságot. Orbán kifogásokat emelt az amerikai egységek és hadifelszerelések Magyarországon való áthaladását szabályozó megállapodástervezet ellen is, ez különféle problémák miatt már hónapok óta késik. Washingtonban erre beindultak a vészjelzők, Mike Pompeo azt tervezi, hogy meglátogatja hazánkat.
Vlagyimir Sapovalov, a Moszkvai Állami Pedagógiai Egyetem Történelmi és Politikai Intézetének helyettes igazgatója szerint ez egy bátor közlés volt Orbántól, és nyilvánvaló, hogy nem marad következmények nélkül. A miniszterelnök valószínűleg egy szélsőséges információs támadás célpontja lesz majd a nyugati közösség részéről.
Persze nem csodálkozhatunk Orbán lépésein, ha tudjuk, hogy azokat mennyire meghatározza az Oroszországhoz, Németországhoz és Törökországhoz való viszony. A Törökországgal kialakítandó hadiipari együttműködés és az ország Venezuelával kapcsolatos álláspontja, a kifejezetten jónak mondható török-orosz kapcsolatok, a hatalmas paksi beruházás az orosz fél részéről, valamint a ráutaltság egyéb formái, a többek között az Egyesült Államoktól történő távolodást jelző, szorosabbra fűzött német és francia kötelékek, a decemberi bevásárlás a német harckocsik és önjáró lövegek piacán mind azt mutatják: Orbán külpolitikai mozgástere igencsak behatárolt, és pávatáncában egyre messzebb kerül Washingtontól.
Azt csak mellékesen említjük meg, hogy a WSJ cikkét Drew Hinshaw és Kőműves Anita, az Átlátszó munkatársa jegyzi.
(Ria Novoszti, Unian, B1, The Wall Street Journal)
(Fergeteg)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!

Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

