Gyáva kérdés

Ki a felelős az elvándorlásért?

Kezdjük ott, hogy a határátkelés egy teljesen természetes jelenség (emberek mindig is jöttek és mentek), amiért a magyar társadalomnak mégis talán a vártnál nagyobb sokkot okozott (bár erre sincsenek adatok, szóval ez inkább csak amolyan megérzés), az az, hogy az utóbbi évtizedekben hagyományosan nem voltunk egy nagyon mobilis ország.

Azaz az emberek nem szívesen költöztek el otthonról, és még ma is jellemző, hogy országon belül viszonylag kisebb a mozgás. Ehhez képest az, hogy emberek százezrei indultak el az Európai Unióhoz történt csatlakozás után, kisebb sokként érte az országot.

Pedig az elvándorlás iránya és szerkezete mindegyik 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozott kelet-európai ország (Csehország, Szlovénia, Szlovákia, Lengyelország, Magyarország, Észtország, Litvánia és Lettország) esetében hasonló volt.

Ez azt jelenti, hogy nagyjából hasonlóan rövid, időszakos jellegű, munkavállalási célú határátkelésről beszélhetünk, ami ráadásul „cirkuláris jellegű”, azaz nem csak kifelé, de visszafelé is irányul.

Hárs Ágnes tanulmánya szerint utóbbi leginkább a lengyeleknél figyelhető meg, de a szlovákok és a balti államok lakosai esetében is sokan hazatértek a kivándorlók közül – hogy aztán közülük megint csak nem kevesen ismét felkerekedjenek.

Magyarországról igazából 2010 után gyorsult fel az elvándorlás, ami különlegessé is teszi az új uniós országok között, ám az azóta eltelt időben megközelítette a korábban körükben tapasztalt mértéket.

Manapság Magyarországról körülbelül annyian mennek el külföldre, mint a hagyományosabban mobil Lengyelországból közvetlenül az uniós csatlakozás után, illetve a munkaerőpiac korlátozásának feloldását követő években.

Nézőpont kérdése, hogy ez a népesség 0,3 százaléka körül mozgó arány sok, vagy kevés (Magyarország esetében ugye évi 30 ezer emberről beszélünk). Mindenesetre sokkal alacsonyabb, mint Lettország, Litvánia, vagy Románia esetében.

És akkor jött 2010…

Valami az súgja, hogy a rengeteg „ki a felelős?” felvetés alapja egy nagyon érdekes történelmi egybeesés. Három dolog történt ugyanis ekkor.

1. Már javában tartott a gazdasági válság, ami az azt megelőző két évben nagyon rossz gazdasági helyzetet (és hangulatot) teremtett Magyarországon (is) – nem véletlenül nyert a Fidesz kétharmaddal abban az évben.

2. Ha már itt tartunk: éppen arra az évre esett a kormányváltás.

3. 2011. május elsején Németország és Ausztria megnyitotta a munkaerőpiacát a 2004-ben csatlakozott országok előtt.

Mindehhez jött még az, hogy (ismét Hárs Ágnest idézve) bár a kedvezőtlen gazdasági és munkapiaci mutatók bár önmagukban is indokolhatták a migráció 2010 utáni gyors növekedését, ezzel párhuzamosan megváltozott a migrációs viselkedés is.

Azt egyelőre nem tudjuk, miért, az egyik oka az lehet, hogy az addig – 2004 óta – eltelt években kialakult a határátkelés kultúrája, elkezdtek épülni azok a külföldi kapcsolati hálók, melyek megkönnyítik a határátkelést (nyilván egyszerűbb elindulni, ha az ember segítségre számíthat az adott országban).

Mindez szerintem kissé összemosódott az emberek tudatában, így jöhetett ki az, hogy az Orbán-kormány hatalomra kerülésével lendült fel az elvándorlás, ami tényszerűen persze igaz, csak nem biztos, hogy közvetlen összefüggés van a két dolog között.

A határátkelés oka 1.: a gazdaság

A magyarok számára legfontosabb munkaerőpiacok (Ausztria, Németország és már korábban az Egyesült Királyság) teljes megnyílásával hirtelen kiderült, hogy ugyanazzal a munkával külföldön nem csak, hogy többet lehet keresni, de a magasabb megélhetési költségek ellenére jobban is lehet élni.

Lehet itt persze legendázni arról, hogy Magyarország felzárkózott, sőt, már jobb is, mint Nyugat-Európa, ez nyilván nem igaz, hiszen akkor egyrészt özönlene haza az összes magyar, másrészt tele lenne az ország osztrák, német és brit munkavállalóval. Márpedig nincs tele.

Az erősebb, jobb életszínvonalat, biztosabb jövőt ígérő nyugat-európai gazdaságok pedig egyszerűen elszívták a kelet-európai (benne a magyar) munkaerő egy jelentős részét.

Ugyanez a jelenség zajlott le egyes peremországokban is (ezért hasonlított annyira a minapi spanyol poszt a magyar helyzetre, de nyilván a portugálok, görögök is tudnának mesélni), és ez teljesen természetes következménye volt Európa egyesülésének.

A határátkelés legfontosabb oka tehát nyilván az, hogy Ausztriában, Németországban, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, stb. ugyanazért a munkáért több fizetést lehet kapni, és ez még akkor is jobb megélhetést biztosít, ha a megélhetési költségek magasabbak.

A határátkelés oka 2.: a kormány

Minden gazdasági szükségszerűség ellenére, amikor egy kormány nyolcadik éve van hatalmon, akkor egyszerűen nem lehet úgy tenni, mintha semmilyen szerepe nem lenne az országban zajló folyamatokban.

Magát az elvándorlást nyilván nem lehetett megállítani, és az sem kérdés, hogy az öröklött gazdasági helyzet kifejezetten pocsék volt. Ebből kellett várat építeni – hogy ez sikerült-e, azt mindenki döntse el magának.

(Minapi hír, hogy az Európai Unió lakossága 2016-ban összesen majdnem 400 milliárd eurót költött ruházkodásra. Magyarország évi 200 euróval a fejenkénti költésekben az utolsó előtti helyen áll, alaposan lemaradva még a régiótól is, ahol 300 euró körül van a költés. Nem jobb a helyzet akkor sem, ha azt nézzük, a háztartások a kiadásaik hány százalékát költik ruházkodásra, Magyarország itt is a lista vége felé helyezkedik el.)

Az is kétségtelen, hogy akadtak próbálkozások például az egészségügyi dolgozók béremelésére, ami olyan jól sikerült, hogy éppen most terveznek sztrájkot.

Nyolc év után ezeket egyre nehezebb a 2008-as válsággal és az előző kormánnyal magyarázni, tehát azt gondolom, az Orbán Viktor vezette magyar kormánynak igenis van felelőssége abban, hogy az elvándorlás úgy alakult, ahogy.

Miként azt se feledjük el, hogy ha jóval kisebb arányban is, de azért vannak szép számmal olyanok, akik azért hagyták el Magyarországot, mert lehetőségük adódott rá ÉS nem érezték jól magukat, ami az egyre mérgezettebb légkört elnézve nem meglepő.

A vissza(nem)térők

Ha elfogadjuk azt a kormányzati narratívát, hogy a magyar gazdaság erősödik (csak az a fránya Eurostat ne lenne…), akkor viszont felmerül a kérdés, hol vannak a visszatérő magyarok.

Egyrészt Magyarországon. A helyzet ugyanis úgy áll, hogy miként azt sem lehet mérni, mennyien mennek el, az sem látszik, mennyien tértek vissza. Az arány nem kicsi, más kérdés, hogy a visszatérők közül hányan vágnak neki ismét a külföldi életnek – nekem az a tanulság, hogy sem a határátkelés, sem a hazatérés nem feltétlenül végleges döntés, az emberek mozognak városok, országok között, és ezzel nincs is különösebb baj.

Az viszont egyértelmű, hogy nagyon komoly munkaerőhiány van Magyarországon (is). A KSH legfrissebb adata szerint a harmadik negyedévben a vállalati szektorban csaknem 53 600 betöltetlen pozíció volt, ami 30 százalékkal (!!) meghaladja az előző év azonos időszakában mért szintet.

A vállalkozásoknak már nem a tőke- vagy kereslethiány, hanem a munkaerő- és szakemberhiány okozza a legnagyobb gondot – mondta a napokban Kovács Viktor Zoltán, a K&H kkv marketing főosztály vezetője. Idén például a kis- és középvállalkozások háromnegyede készül átlagosan 9,5 százalékos béremelésre, ami rekord.

Nincsen tehát elég munkavállaló Magyarországon, és persze adat sajnos megint nincsen, de a Magyarországon – nem utolsósorban a kormány gyűlöletkampánya nyomán – kialakult légkör aligha bátorítja arra a külföldön élő, és döntéshelyzetben lévő magyarokat, hogy hazaköltözzenek.

Másrészt, ha igaznak fogadjuk el a poszt elején vázolt gazdasági szükségszerűséget (azaz hogy az erősebb gazdaságú országok bevonzzák a gyengébb helyekről a munkaerőt), akkor a magyar gazdaságnak éppen a nála gyengébb gazdaságú országok munkavállalói jelenthetnének megoldást, csak hát nagyrészt éppen ellenük sikerült felhergelni a lakosság jelentős részét az elmúlt lassan három évben.

Összességében tehát a címben feltett kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni. A legerősebb tényező nyilván a gazdasági különbség Kelet- és Nyugat-Európa között, de nem lehet eltekinteni a hatalmon lévők felelősségétől sem.
(hataratkelo)

Bal-Rad komm: “…Összességében tehát a címben feltett kérdésre – Ki a felelős az elvándorlásért? – nem lehet egyértelmű választ adni…”

– Nem lehet, mert egy ELEVE GYÁVA KÉRDÉS van föltéve! Pedig csak EGYETLEN BETŰT kellene kicserélni! Nem KI? – hanem MI a felelős…!

Alighanem a balrad.ru már megadta az egyetlen elfogadható és logikus választ!
A FELELŐS A RENDSZER!

Azon belül aztánlehet(ne) kutakodni a személyes felelősök után, de vélhetőleg nagyon hosszű lenne az elkövető felelősük listája. Majd tízmillió nevet tartalmazhatna!

A lista élére nyilván a működtető kiválóságok kerülhetnének, de azzal a bajaink sem így – sem úgy nem oldódnának meg. Még csak nem is enyhülnének!

A FELELŐS A RENDSZERVÁLTÁS! AZAZ MI!

A nagyobbik baj viszont az, hogy 28 esztendővel a gyalázat után is INKÁBB A MAGYAROK MENNEK EL, MINTHOGY ELKERGETNÉK A RENDSZER HAZUG – TOLVAJ MŰKÖDTETŐIT!

Ebben is van persze logika! Hiszen egyre többen ragaszkodnak a hazátlanság nyújtotta hamis kényelemhez! Fölfogva azt, hog HA ITT ISMÉT SAJÁT HAZÁT KELL építeni, hát hosszú ideig oda a kényelem!

– Jah! Hogy a gyerekek meg az unokák? Hogy azok jövője – hazája…?

Az már minket nem érdekel! Fő a nyugalmunk! (Még be kéne vallanunk – ÖNMAGUNKNAK IS! – a saját hülyeségünk! Az meg olyan ciki!)

Inkább hülye kérdéssel bújunk ki a válaszadás alól!

 

 

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!

Nagy a feladat! – csak nincs aki megcsinálja!

490 ezres fizetés: érettségi és nyelvtudás sem kell hozzá

Fizikailag terhelhető, munkájára igényes, tanulásra hajlandó – csupán ennyi az elvárás a hirdetés szerint, hogy valaki szerelőként dolgozhasson Németországban. A munkáját viszont meg is fizetik. Szuper ajánlatokkal csábítják Németországba a magyarokat, közben itthon tombol a munkaerőhiány.

A külföldi munkaajánlatok elöntik a magyar állásközvetítő oldalakat is. Tárt karokkal várják a magyar dolgozókat, és persze olyan fizetéssel, amellyel a hazai vállalkozók nem tudnak versenyezni. Közben itthon is nagy szükség lenne a dolgos kezekre.

Néhány perces kereséssel már igen jó ajánlatokra lehet bukkanni, erre jó példa az alábbi, szerelői hirdetés is. A leírás szerint nyílászárók szereléséhez keresnek kollégát Németországba, olyat, aki fizikailag terhelhető, munkájára igényes, tanulásra hajlandó. Bejelentett, folyamatos munkát kínálnak, segítenek a hivatali ügyek intézésében és a szálláskeresésben is. Az állásinterjút január első hetében tartják, és havonta bruttó 1548 eurót fizetnek, ami a napi árfolyamon számolva 479 880 forintot jelent. Nem feltétel, azonban előnyt jelent a nyelvtudás, a jogosítvány, a villanyszerelői végzettség, illetve a szerelői tapasztalat.

 

A magyar építőipar jelenleg elég nagy gondban van: mert ugyan nagy fellendülés indult a szektorban, az egyre nagyobb mértéket öltő munkaerőhiány azonban megnehezíti a fejlődést. Komplett beruházások csúszhatnak, vagy maradhatnak el, mert egyszerűen nincs ember, aki elvégezze a feladatokat. A cégek elsődleges problémája, hogy nem találnak munkaerőt, majd sok esetben azt tapasztalják, hogy a felvett új munkavállaló sem felel meg az elvárásoknak: vagy szaktudásbeli hiányosságai vannak, vagy a munkakedv hagy némi kívánni valót maga után.

Sokan annyival intézik el a munkaerőhiány problémáját, hogy a jó szakemberek mind külföldre mentek. Ez azonban csak részigazság, a baj ennél jóval sokrétűbb.

Tény, hogy sokan külföldre mentek dolgozni, és az igazán jó szakemberek bármely országban megállják a helyüket. Becslések szerint 600 ezer magyar szaki dolgozik külföldön, közülük mintegy 80 ezren a hazai építőiparból távoztak. Legtöbben az iparág hullámvölgyében, 2007 és 2013 között vándoroltak el, mivel akkor erősen megcsappantak a beruházások, nem volt munka, nyugaton viszont feladat és magas bér várta őket. A szakik távozása miatt hatalmas űr keletkezett. Mára ugyan helyre billent a hazai iparág is, de még nagyon messze áll attól, hogy felvegye a versenyt a külföldi lehetőségekkel, és a nyugaton sikeres szakemberek számára is csábító legyen. A szakemberhiány így vélhetően még egy ideig fennáll majd, a jelenlegi képzési rendszer ugyanis nem tudja biztosítani a szükséges utánpótlást.
(penzcentrum)

Bal-Rad komm: A baj még az elképzeltnél is sokkal nagyobb! Ugyanis NEMSOKÁRA ELJÖN AZ IDŐ, amikor hozzá kellene fogni az ORSZÁG ÚJJÁÉPÍTÉSÉHEZ!

Igen ám, de kikkel?

“…a jelenlegi képzési rendszer ugyanis nem tudja biztosítani a szükséges utánpótlást…”

– Az itthon maradt vénekkel? A sehol sem kellő deviáns csürhével? A henye tenyészettel? Az egyetemekről tömegesen kibocsájtott jogászokkal, közgazdászokkal, történészekkel, kommunikációs “szagemberekkel”, művészekkel?

Ügyvédeket, történészeket, közgazdászokat nem keresnek germániai meg nyugat-európai melóra? Azokat itt hagyják?

“Jók lesznek politikusoknak!”

AZ IGAZI NAGY PROBLÉMÁVAL MAJD CSAK 2020 TÁJÁN SZEMBESÜLÜNK! HARMINC ÉVVEL A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN!

Az ’56 – os ellenforradalom után volt a magyar népnek nagyjából HARMINC CSODÁLATOS, EREDMÉNYES ÉVE! A Kádár – korszak!

A rendszervátás óta eltelt időszak alatt annak a korszaknak minden eredménye elúszott, és SEMMI NEM ÉPÜLT HELYETTE! Még a jövőt is ellopták!

ÚJ ORSZÁGOT, ÚJ HAZÁT KÉNE ÉPÍTENI!

KIKKEL?

 

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!

Menekülés

“Anyukám nyugdíj után ment külföldre dolgozni”

Egyre gyakrabban hallani, hogy egyre több magyar gondolkodik azon, hogy külföldön vállalna munkát. A kérdés nagy indulatokat váltott ki olvasóinkból.

Egy friss felmérés szerint mintegy 1,2 millió magyar tervezi, hogy a jövőben külföldön vállal munkát. A Publicus adatai azt is elárulják, hogy a fiatalok körében különösen magas, majd’ 40 százalékos ez az arány, ami nagyjából 530 ezer főt jelent. Ők egyébként leginkább az alacsony fizetéseket, a bizonytalan jövőt, és a hazai közélet viszonyait említik okként.

A megkérdezetteknek átlagosan majdnem hat közeli (5,4 fő) családtagja, vagy ismerőse vándorolt külföldre az elmúlt pár évben és lényegében ugyanennyien (5,6 fő) vállalnak tartósan munkát külföldön.

Megkérdeztük az olvasóinkat is, hogy ők gondolkodtak-e már azon, hogy külföldön vállaljanak munkát.

Először az utca emberét kérdeztük meg, ennek eredményeit itt tekinthetik meg:

A kérdést a Facebook-oldalunkon is feltettük, ahol a válaszadók 83,7 százaléka szavazott arra, hogy bizony felmerült benne a lehetőség. Ferenc például azt írta, hogy “Nem gondolkodtam soha, hogy külföldön valaljak munkát jó vagyok itt ahol vagyok Münchentől nem messze ” Gyula itt még nem tart, de már tervez: Spanyol jövőre!! – írta. Péter hasonló cipőben jár, ő csak annyit írt, hogy “sajnos egyre gyakrabban…”

Gábornak ez nem kérdés: “Nem, nem kellett rajta gondolkoznom. Mutatták az utat én meg gyorsan megtaláltam az irányt. Olyan jó lenne, ha magatokra zárnátok végre azt az ajtót és lehúznátok a vasfüggönyt majd lekapcsolnátok a villanyt végre örökre. Tiszta pandorum lett az a hely, zombikkal, kanibálokkal.” (Romlik a helyzet – már a munkaadóknál is betelt a pohár.)

Egy másik Péter is hozzászólt a témához: “Igen ,de akkor meg komunismus vol…HAHA..Es kulfoldi gyakorlat nem art es masodik nyelv sem…” Éva és Béla a korát hozta fel indokként, hogy miért maradt még: “csak tizessel lennék fiatalabb”, illetve “Csak az a baj hogy már 70 multam.” Rita szerint ugyanakkor: “ez nem kor függő, hanem elhatározás kérdése.. Anyukám nyugdíj után ment külföldre dolgozni..”

Természetesen nem mindenki gondolkodik a távozáson. Feri például azt írta, hogy “havi 130 ezer forintot keresek! Ebből kell megèlnem! Voltam 2 èvig külföldön, de nem vonzott a több pènz! Szeretem a hazámat, szeretek itt èlni! Inkább szükölködöm de itthon vagyok!!!!”

Zoltán szerint “azért akartunk az unióhoz tartozni hogy szabadon utazhassunk szabadon vállalhasunk munkát Európa bármelyik országában szabadon dolgozhassunk Most az ellenzék és a hozzájuk tartozómédiák ezt róják fel az Orbánkormány hibájának Ha a magyaremberek élnek ezekkel a jogukkal Kérdezem én önök szerint normálisak az olyan emberek Akik képesek a saját jólfelfogott érdekük ellen lenni Csak azért hogy ellent mondjanak a gyűlölt kormánynak és Orbán Viktornak.”

Csaba reagál erre, mint írta “Azért “is”, meg azért is, hogy okafogyottá váljon elmenni innen. Az viszont nagyon durva, hogy 2017-ben, az EU-n belül politikai okok is szerepet játszhatnak az elvándorlásban.”

László is kifakadt: “Miről írsz embeeer!? Az embereknek a hazugsággal a korrupcióval a egészségügy helyzetével a megélhetésükkel van bajuk. Azzal, hogy még az oligarhák lopnak, dőzsölnek, Makaoba járnak milliárdos magángépen kaszinózni, ők meg güriznek és még egy belföldi nyaralásra sem tudnak elmenni. Sokaknak a rezsi kifizetése is nehéz. Lakáshoz jutás, csak álom számukra. Nem sorolom tovább, mert a facebooknak új szervert kellene venni, ha az összes trógerságot leírnám.”

Egy másik Zoltán szerint “Ez marhaság. Nekem szakmunkás ismerőseim vannak kint. Az egyik például a Jawat rögtön lecserélte egy Hondára és 2-3 hónap múlva már egy 1250-es BMW-t vett. Úgy látszik azért van miből. Ja, és ha leteszi a melót folyamatosan utazgat. Mert megteheti.” Marianna ehhez kommentált: “Ott a minimálbér is jóval magasabb! Nekem több szakmunkásismerős dolgozik Angliában, Írországban, Németországban…, előrébb vannak, mint aki itthon maradt. Mindenki szabad belátása szerint dönt!”

Ön megy vagy marad?
(napi.hu)

Bal-Rad komm: “…Feri például azt írta, hogy “havi 130 ezer forintot keresek! Ebből kell megèlnem! Voltam 2 èvig külföldön, de nem vonzott a több pènz! Szeretem a hazámat, szeretek itt èlni! Inkább szükölködöm de itthon vagyok!!!!”

-A magyarság-MAGYARORSZÁG-megmaradásának “törvénye” sok-sok Ferit fog kívánni! Meg egy őszinte, a problémákat és a jövőképet világosan feltárni-megmutatni képes politikai erőt! Mindenekelőtt azt!

Amíg ilyen erő nincs, csak a zavarosban halászni akaró ködösítők, ESÉLYE SINCS EGY ÉLHETŐ MAGYARORSZÁGNAK!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

PayPal - The safer, easier way to pay online!

vagy közvetlen postai úton:

Molnár Erzsébet

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!

 

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com