Azonosította az Árpád-ház férfi tagjaira jellemző DNS-t III. Béla király csontmaradványaiból az Országos Onkológiai Intézet vezette nemzetközi kutatócsoport, írta a Magyar Idők. De amit nem írt…
A közelmúltban jelent meg az Archaeological and Anthropological Sciences című tudományos folyóiratban a III. Béla király csontjainak és más, a székesfehérvári királyi bazilikából származó emberi maradványok DNS-vizsgálatáról szóló tudományos közlemény.
A munka 2013-ban kezdődött, amikor Erdő Péter bíboros hozzájárulásának és a magyar kormány pénzügyi támogatásának köszönhetően megkezdődhetett a jelenleg a Mátyás-templomban található emberi maradványok vizsgálata.
Az elsődleges cél – mint azt a kutatást irányító Országos Onkológiai Intézet vezetője, Kásler Miklós elmondta – az Árpád-ház tagjaira jellemző DNS-szakasz meghatározása volt.
Kásler professzor 2014 márciusában vett mintát a korábban már meglehetősen nagy szakmai egyetértéssel III. Bélaként meghatározott férficsontváz, illetve a székesfehérvári kriptában eredetileg a balján nyugvó felesége, Châtillon Anna csontmaradványaiból.
Az elsődleges cél annak a DNS-szakasznak a meghatározása volt, amely az Árpád-ház tagjaira volt jellemző. A királyné DNS-ének vizsgálata pedig azért volt fontos, mert így a többi maradvány esetében meg lehet állapítani, hogy az illető felmenője vagy leszármazottja volt-e III. Bélának.
– A munka nemzetközi összefogással folyt, és az archeogenetika világszerte elismert szakértői is részt vettek benne a göttingeni egyetemről, így az eredmények megkérdőjelezhetetlenek – hangsúlyozta Kásler Miklós.
Ez pedig azért lényeges, mert a kutatócsoport sikeresen definiálta III. Béla király apai ági (Y-kromoszomális) profilját, amely hivatkozásként szolgálhat az Árpád-dinasztia további maradványainak és vitatott élő leszármazottainak azonosításához.
Így például – magyarázta a professzor – az Egresen most feltárt sírból kiemelt maradványról meg lehet állapítani, hogy az Árpád-házhoz tartozik-e.
Amennyiben igen, akkor abban is biztosak lehetünk, hogy a csontok csak II. András maradványai lehetnek, mert több Árpád-házit ott nem temettek el.
De megerősítést vagy cáfolatot nyerhetne az a feltevés is, amely szerint I. Béla fiának, I. Géza királynak a sírjára lelhettek-e rá váci régészek több mint két évvel ezelőtt.
A szakértők a királyi pár maradványain kívül még kilenc, szintén a székesfehérvári bazilikából származó csontvázat vizsgáltak meg, de csak kettőről állapították meg, hogy biztosan Árpád-házi: az egyik III. Béláé, a másik egy olyan férfié, aki az eredeti temetkezési helyen III. Béla közelében feküdt.
A DNS-vizsgálatok alapján bizonyos, hogy az illető nem leszármazottja, hanem felmenője volt III. Bélának, nagy valószínűséggel az apja, II. Géza vagy a nagyapja, Vak Béla. Az utóbbi azonosítását megkönnyítette volna, ha megvan a koponya is, ennek azonban nyoma veszett.
Kásler professzor elmondta azt is: vizsgálataik alapján a két királyi maradvány az R1a haplocsoportba tartozik, ami azt jelenti, hogy az Árpád-ház tagjai egészen biztosan eurázsiai, nem pedig finnugor eredetűek (a haploid az a génszakasz, amelyik egy családon belül a férfiak ágán változás nélkül minden időben ugyanaz, egy adott haplocsoport tagjai tehát vissza tudják vezetni DNS-üket egy közös őshöz).
Ezt az eredetet erősítik meg III. Béla testi jegyei is. A morfológiai megfelelések is megerősítették ugyanis, hogy III. Béla 190 centiméternél is magasabb, erős testalkatú férfi volt, csontjai is robusztusak. A leírások alapján a család több férfi tagja is hasonló alkatú volt, ami szintén megerősíti a Turul-dinasztia eurázsiai eredetét.
– Ha lesz rá forrás, és részletesebben meg tudjuk vizsgálni a DNS-eket, akkor apai ágon vissza tudunk menni az Árpádok eredetéhez, megtudhatjuk, pontosan milyen népcsoportokból tevődtek össze az Árpád-ház tagjai, és akkor arra is választ kaphatunk, hol játszottak esetleg még szerepet a történelem során – mondta a professzor.
Hozzátette: az értékelés természetesen a történészek és a régészek feladata, de nekik kötelességük ezekkel az adatokkal is foglalkozni.
– Ha a genetikai profil napjainkban alkalmas az apaság megállapítására, akkor a módszer precizitását ebben a vonatkozásban sem érdemes megkérdőjelezni – fogalmazott.
(Magyar Idők cikke alapján)
————————————————————————————————————————————————————————-
Fergeteg megj.
Kedves Olvasóink számára, ha van rá érdeklődés és igény, a részben erdélyi gyökerű múkedvelő történész (egyébként kitűnő onkológus, egyetemi tanár) Kásler professzor értelmezése helyett inkább a kutatási összefoglalót ajánlom. Ennek 9. és 10. oldaláról idézek.
„The R1a Y haplogroup relates paternally to more than 10% of men in a wide geographic area from South Asia to Central Eastern Europe and South Siberia (Underhill et al. 2010). It is the most frequent haplogroup in various populations speaking Slavic, Indo-Iranian, Dravidian, Turkic and Finno-Ugric languages (Underhill et al. 2010).”
Vagyis, az R1a Y haplocsoport apai ágon egy széles földrajzi terület férfinépességének több mint 10%-át összekapcsolja Dél-Ázsiától Közép-Kelet-Európáig (inkább Kelet-Közép-Európa lesz az). Ez a leggyakoribb haplocsoport a különféle szláv, indoiráni, dravida, török és finnugor nyelveket beszélő populációk között. (Az uráli nyelvcsaládba sorolt nyelvet beszélő mordvinok között például 26,5%-os előfordulási arányával a leggyakoribb (Tambets et al. (2004)), de természetesen más finnugor népeknél is előfordul, sok más haplocsoporttal egyetemben.)
Kásler professzor szerint az Árpád-ház tagjai egészen biztosan eurázsiai, nem pedig finnugor eredetűek. Ez a kijelentés pontosításra szorul, hiszen szélesebb értelemben véve a finnugor népek is eurázsiaiak. Azt pedig nagyon remélem, hogy nem véli kizárólagosan csak az N-Tat (N1c) haplocsoportot „finnugor eredetűnek”. Ez már azért sem lenne szerencsés, mert mind az N1c, mind az R1a, annak ellenére, hogy az egyiknek az őse Kelet-Ázsiából indult világkörüli útjára 12-14 ezer évvel ezelőtt (Rootsi et al. (2007)), a másik pedig feltehetően a mai Irán területén kezdett diverzifikálódni kb. 5800 éve (Underhill et al. (2015)), ma rendkívül változatos identitások hordozói közt található meg.
(Az eurázsiai) eredetet erősítik meg III. Béla testi jegyei is, mondta a professzor. Azonban az uniparentális markereknek, melyek kizárólag anyai vagy apai ágon öröklődhetnek, a gyakorlatban nemigen van összefüggésük a fizikai megjelenéssel (közvetlen hatásuk nincs is rá). Ezt a következtetést a professzor minden bizonnyal az autoszomális DNS vizsgálata alapján vonta le, de ez aligha meglepő, hiszen az Árpád-házba számos külföldi családból házasodtak be, ami az idők során teljesen megváltoztathatta a megjelenésüket, a környező népek uralkodóihoz téve hasonlatossá őket.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!