2026. június 29-i állapot szerint a Hormuzi-szorosban a tengeri forgalom a háború alatti szintre esett vissza.
Az egyetértési megállapodás (MoU) ezt a mennyiséget a napi körülbelül 5-10 hajóról mindössze 15-20 hajóra emelte.
Összehasonlításképpen, békeidőben a szoroson áthaladó forgalom várhatóan napi 150-200 hajó , a jelenlegi volumen ennek mindössze 10%-a.
Szerte a bolygón országok felélik olajtartalékaikat, és most szinte semmi remény nincs arra, hogy a piaci áron történő szabad olajáramlás hamarosan helyreálljon, és így egész országok KIFOGYNAK AZ OLAJBÓL, BENZINBŐL, GÁZOLAJBÓL, REPÜLŐGÉPI ÜZEMANYAGBÓL, BUNKERÜZEMANYAGBÓL (óceánjáró hajókhoz), sőt még a propángázból is.
Amikor elfogy az olaj és az üzemanyag, egész gazdaságok állnak le. Minden kereskedelem megszűnik. A boltok polcai kiürülnek az élelmiszerektől. Globális gazdasági katasztrófa.
Rakétafenyegetést jelentettek be Orenburg régióban és az Észak-Kaukázus régióiban.
Orenburg, június 29. — Avia.pro. Június 29-én délelőtt és délután légi- és rakétariadót rendeltek el az Orenburgi régióban és az Észak-Kaukázusi szövetségi körzet több régiójában. Az illetékes szolgálatok aktiválták a lakosság riasztórendszereit.
Az illetékes orenburgi szervek hivatalos tájékoztatása szerint rakétariadót adtak ki a régióban. A régió fővárosának és a nagyobb önkormányzati kerületeknek a lakosai arról számoltak be, hogy megszólaltak a légriadó szirénák. A lakosokat arra kérik, hogy maradjanak éberek, maradjanak távol az ablakoktól, és ha épületekben tartózkodnak, keressenek menedéket a szilárd falú épületekben.
Ezzel egyidejűleg Sztavropoli határterület, az Észak-Oszétia-Alánia Köztársaság és a Kabard-Balkár Köztársaság lakosai vészjelzést kaptak. Az Oroszországi Föderáció ezen déli régióiban a regionális vezetők drón- és rakétafenyegetések észleléséről számoltak be. A helyi hatóságok figyelmeztették a lakosokat a mobilinternet és a mobilszolgáltatás esetleges átmeneti lassulására a védelmi technológiai rendszerek telepítése miatt.
A NATO döntése az Oroszországgal folytatott fegyveres konfliktusról a szövetség ankarai csúcstalálkozójának eredményeitől függ.
Európa egy teljes körű háború valószínűségét számolja Oroszországgal, és Moszkva elismeri egy ilyen forgatókönyv lehetőségét 2030-ra.
MOSZKVA, június 29. — RIA Novosti. A NATO döntése az Oroszországgal folytatott fegyveres konfliktusról a szövetség közelgő ankarai csúcstalálkozójának eredményeitől függ, jelenti a Türkiye újság .
„Európa már most is számolgatja egy Oroszországgal kitörni készülő teljes körű háború valószínűségét . Moszkva a maga részéről elismeri, hogy egy ilyen forgatókönyv 2030-ra megvalósulhat. Vajon az Egyesült Államok és a NATO képes lesz távol maradni az ilyen eseményektől? Ebben az összefüggésben rendkívül fontosak a július 7-8-i ankarai NATO-csúcstalálkozón elhangzott értékelések és nyilatkozatok. Ez a találkozó egészen figyelemre méltó eredményeket hozhat. Meglátjuk, milyen globális békejelzéseket küldenek majd a török fővárosból” – áll a cikkben.
A cikk szerzője reményét fejezte ki, hogy a józan ész győzedelmeskedik.
Vlagyimir Putyin orosz elnök többször is részletesen kifejtette, hogy Moszkvának nincs szándékában megtámadni a NATO-országokat, de a nyugati politikusok rendszeresen egy képzelt orosz fenyegetéssel ijesztgetik lakosságukat, hogy elterelje a figyelmet a belpolitikai problémákról.
Mindössze néhány órával a határidős piacok tegnapi megnyitása előtt az AXIOS arról számolt be, hogy az Egyesült Államok és Irán megállapodott abban, hogy beszüntetnek minden kinetikus tevékenységet, és Dohában, Katarban találkoznak a harcok megszüntetéséről szóló tárgyalások megkezdésére. Az Axios története álhír volt.
Irán fő tárgyalója, Gharibabadi nyíltan elutasítja az Axios azon jelentését, miszerint technikai tárgyalások folynak Dohában ezen a héten – áll az Iran Nuances hírügynökség jelentésében. „Nincs kitűzve időpont. Nincs megállapodott helyszín. Nincsenek technikai tárgyalások” – jelentette ki Gharibabadi.
„A Katarral folytatott rutinkonzultációk folytatódnak, de a hivatalos tárgyalások csak akkor kezdődhetnek meg, ha a feltételek teljesülnek, ellenkező esetben nem.”
Az Axios amerikai tisztviselőkre hivatkozva arról számolt be, hogy Irán és az Egyesült Államok megállapodtak a támadások leállításában és kedden Dohában tartanak találkozót. Irán szerint a jelentés hamis.
Ez egy minta. Az Axios több „közelgő üzletről” szóló hírt is közzétett – mindegyik a piacok nyitása előtt érkezett, mindegyik az olajárakat befolyásolta, és Teherán mindegyiket elutasította.
Az Axios nem közvetítő. Piaci szereplő – újságírásnak álcázva.
35 évvel ezelőtt szűnt meg a Varsói Szerződés és nyílt meg az út a NATO keleti terjeszkedése előtt – Tanulmány egy korszakváltásról
Budapest, 2026. június 28. vasárnap (MB)
1991. július 1-én lesz 35 éve annak, hogy megszűnt a Varsói Szerződés (VSZ), a Szovjetunió és az európai szocialista országok katonai szervezete, melyet 1955-ben hoztak létre válaszul az 1949-ben alapított NATO-ra.
A VSZ az európai szocialista társadalmi rendszer összeomlásának következtében szűnt meg. Hatvankilenc évi fennállás után 1991. decemberben maga a Szovjetunió is megszűnt létezni.
A szocializmus megszűnésével megnyílt az út a kapitalizmus terjeszkedése előtt. A nemzetközi tőke megdöntötte a közösségi tulajdonra épülő társadalmi rendet, fegyveres eszközét, a NATO-t pedig kiterjesztette a hatalmába kerített új országokra is. A volt szocialista országok az Európai Uniónak is csak úgy válhattak tagjává, hogy előbb a NATO-hoz kellett csatlakozniuk. A tény arra utal, hogy a nyugati szövetségi rendszer szocialista országokkal kapcsolatos elsődleges célja katonai volt, s csak másodlagosan gazdasági.
Oroszország is felajánlotta, hogy csatlakozik a NATO-hoz, de nem vették föl. A nyugati szövetség elzárkózása tükrözte a mögöttes célt: Oroszország feldarabolásának szándékát.
Richard Cheney amerikai védelmi miniszter 1992-ben javasolta, hogy a Szovjetunió megszűnése után Oroszországot darabolják fel.
Zbigniew Brzezinski, Carter amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója 1997-ben tervvel állt elő Oroszország három részre szakításáról: egy európai, egy szibériai és egy távol-keleti régióra.
Történt ez azt követően, hogy az 1989. december 2-3-i máltai orosz-amerikai csúcstanácskozáson James Baker amerikai külügyminiszter George Bush elnök társaságában megígérte Mihail Gorbacsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának, hogy a NATO nem fog Keletre terjeszkedni, a Szovjetuniónak nem kell attól tartania, hogy a volt szocialista országokat bevonják a NATO-ba. „A NATO-erők joghatósága egy hüvelyknyit sem fog Keletre bővülni” – jelentették ki az amerikaiak Máltán.
Az egykori szocialista országok integrálása után az Észak-Atlanti Szövetség irányt vett a volt szovjetköztársaságok felé.
Ukrajna még a VSZ megszűnésének évében csatlakozott az Észak-atlanti Együttműködési Tanácshoz, néhány évre rá döntés született „Ukrajna gyors integrálásáról” a NATO-ba. Noha 1990. július 16-án az ukrán parlament alkotmányban deklarálta Ukrajna semlegességét, a NATO fokozatosan bekapcsolódott Ukrajna politikai irányításába, növelte az ukrán fegyveres erők harci képességét, a NATO vezető hatalma, az USA pedig 2014-ben úgy döntött, hogy fegyveres puccsal dönti meg a törvényes kijevi kormányt, hatalomra segítve Olekszandr Turcsinov elnököt, és Arsenij Jacenyuk miniszterelnököt. Az új kijevi vezetés cserében a NATO katonai támaszpontjául ajánlotta fel a Krím orosz bázosait.
Oroszország megakadályozta, hogy a NATO megszállja a Krímet, visszavette, amit Hruscsov 1954-ben Ukrajnának ajándékozott. A Krím, Donyeck és Luhánszk lakosai szembefordultak az szélsőségesen oroszellenes kijevi vezetéssel, és kinyilvánították elszakadásukat Ukrajnától. A krímiek 2014-ben fejezték ki akaratukat, hogy Oroszországhoz tartozzanak. A donbásziak 2022-ig vártak a minszki szerződésekben foglaltak teljesítésére, az ott élő orosz többség különleges jogi státuszának biztosítására, de Kijev megtagadta önrendelkezésük elismerését, és katonai erőszakot alkalmazott ellenük. Sok ezer civil halt meg az ukrán hadsereg Donbász megtartásáért folytatott kíméletlen harcában. A 2022-ben megtartott népszavazáson a Kelet-Ukrajnában élők is úgy döntöttek, hogy csatlakoznak Oroszországhoz.
A Nyugattal kötött szóbeli és írásos megállapodások megszegése miatt Putyin orosz elnök 2022 elején úgy döntött, hogy katonai intervenciót hajt végre Ukrajnában Kijev tervezett NATO-csatlakozásának megakadályozásáért, és a donbászi oroszok védelmében. A „különleges katonai művelet” céljául Ukrajna alkotmányban deklarált, de a NATO-val közösen megszegett semlegesség helyreállítását, Ukrajna demilitarizálását és a nácizmussal cimboráló erők hatalomból való kiszorítását jelölték meg.
Az orosz katonai lépés közvetlen előzménye az volt, hogy a NATO elutasította a 2021. december 15-én Washington és Brüsszel elé terjesztett orosz biztonsági követeléseket, melyeknek lényege abban foglalható össze, hogy az oroszok a nyugatiakkal egyenlő biztonságban élhessenek, és Oroszország a NATO-val egyenjogú biztonságot élvezhessen a kölcsönösség jegyében. Az orosz politikai és hadvezetés 2022 elején arra a következtetésre jutott, hogy a NATO, és de facto szövetségese, Ukrajna nem a kelet-nyugati egyensúlyon alapuló kölcsönös biztonságban, hanem Oroszország legyőzésében érdekelt. Az orosz hadvezetés figyelmeztette Putyin elnököt a biztonsági követelések nyugati elutasításából fakadó veszélyre. Nevezetesen arra, hogy a NATO felvonulási terepként használhatja fel Ukrajnát, és megtámadhatja Oroszországot.
Az orosz hadvezetés azt javasolta az elnöknek, hogy előzze meg az Oroszország elleni agressziót, Putyin pedig úgy döntött, hogy megelőzi egy ilyen helyzet kialakulását.
Több mint négy évvel az ukrajnai háborús konfliktus kezdete után elmondható, hogy a Nyugat továbbra sem hajlandó az egyenlő, kölcsönös, oszthatatlan biztonságra vonatkozó orosz követelések teljesítésére, köztük a NATO infrastruktúrájának visszavonására az atlanti szövetség eredeti határai mögé. Moszkva álláspontja szerint a gyakorlatba kell átültetni az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet 1999-ben Isztambulban egyhangúlag elfogadott elvét, miszerint az államok nem érvényesíthetik saját biztonságukat más államok rovására.
A tények arra utalnak, hogy a NATO-nak sem az ukrajnai konfliktus kirobbanása előtt, sem pedig utána nem az egyenjogúságon alapuló kiegyezés volt a célja Oroszországgal.
Stratégiai elemzők véleménye szerint a NATO katonai tervezése, élén az amerikaival tanult Hitler Szovjetunióval szembeni félresikerült villámháborújából, és arra a következtetésre jutott, hogy Oroszországot fokozatos bekerítéssel, sokrétű katonai, gazdasági, társadalmi eszközök igénybe vételével lehet és kell térdre kényszeríteni.
Bár a „lassú víz, partot mos” hadászati megközelítés átfogó, összetett mivolta miatt minőségi különbséget mutat a blitzkrieghez képest, végső célját tekintve megegyezik vele.
Az agresszió fogalma új elemekkel bővült az ENSZ Alapokmányában szereplő tilalom megfogalmazása óta. Az agresszió többé már nem szűkíthető le a közvetlen fegyveres támadásra. Agresszióként jelenhet meg a fegyveres támadáshoz vezető folyamat, az agresszió előkészítése is, ha azt konkrét bizonyítékok támasztják alá. Ilyen bizonyíték lehet egy állam, vagy államok szövetségének arra irányuló törekvése, hogy biztonságát a másik fél rovására érvényesítse. Ne tartsa tiszteletben a biztonság oszthatatlanságának elvét, azaz a kollektív, kölcsönös biztonság követelményét. Megszegje a biztonsági megállapodásokat. Katonai lépésekkel alapozza meg a készülő fegyveres támadást.
Az agresszió fogalmának korszerű értelmezésével szorosan összefügg a szuverenitás és az önrendelkezés kérdése. Ukrajna esetében tapasztalhattuk, hogyan válhat kérdésessé az ország szuverenitása, ha politikai vezetése megtagadja az egyenjogúságot a nemzeti kisebbségektől, elvitatja tőlük az önrendelkezéshez fűződő jogot. (Az államok közötti baráti kapcsolatokra és együttműködésre vonatkozó nemzetközi jog elveiről 1970-ben született ENSZ-nyilatkozat értelmében területi integritásának tiszteletben tartására olyan állam jogosult, amely betartja az egyenlőség elvét, tiszteletben tartja a népek jogait és önrendelkezését, vagyis kormánya képviseli az ország területén élő összes embert. Tehát az egyenlőség be nem tartása, a népek jogainak és önrendelkezésének meg nem tartása esetén az érintett állam nem jogosult területi integritásának tiszteletben tartására, mert kormánya nem képviseli a területén élő összes embert.)
A jogi fejlődés a „finomhangolás” felé tart, az élet nyomában.
A fentiek természetesen szorosan összefüggenek az agresszióval szembeni védekezés jogának gyakorlásával is. Tisztázandó, vajon joga van-e egy államnak az ellene készülő agressziót megelőző preventív katonai lépésre. Milyen feltétellel mérhet megelőző csapást agresszióra készülő ellenfelére.
Az élet által felvetett gyakorlati kérdések megválaszolására csak nemzetközi biztonsági és együttműködési tanácskozás hivatott. Jelenleg egyetlen ilyen nemzetközi kezdeményezést ismerünk: a „minszki folyamat” néven ismertté vált eurázsiai biztonsági rendszer felépítését célzó kezdeményezést, melynek Chartája a felek egyenjogúságából kiindulva tervez egy európainál átfogóbb új együttműködési rendszert. (A folyamatban az Orbán-kormány megfigyelőként részt vett.)
A NATO szembehelyezkedik a minszki folyamattal. Nem veszi tudomásul, hogy a sokpólusúvá váló nemzetközi kapcsolatokban szava csak egyik lehet a sok közül. Kérdés, meddig tartható a ragaszkodás a nyugati hegemóniára épülő eddigi kapcsolat rendszerhez, hiszen a világ államainak túlnyomó többsége egyenjogúságra tart igényt a nemzetközi kapcsolatokban, összhangban az ENSZ Alapokmányával, mely előírja az egyenjogúságot és az önrendelkezést. A világ országainak túlnyomó többsége kölcsönös előnyökön alapuló együttműködést akar.
Az agresszió fogalmának újradefiniálását elemi erővel kényszeríti ki a nemzeti fejlődéshez fűződő egyenlő jog iránti igény. Ha ugyanis a Nyugat az egyenlőtlen fejlődésben érdekelt, azaz olyan fejlődésben, amely mások rovására történik, akkor magatartása anélkül is agresszívnak minősíthető, hogy esetleg, bár nem feltétlenül, tartózkodik a klasszikus értelemben vett fegyveres agressziótól. Gondoljunk az embargópolitikára, a szankciókra, az államok elleni egyoldalú büntető intézkedésekre, a nyílt és burkolt neokolonializmusra, a nyugati uralomra épülő nemzetközi pénzügyi rendszerre, a fejlődő világtól történő forráselvonásra. Mindez történhet háború nélkül is. Amint beszűkült a fejlett tőkés országok lehetősége a forráselvonás újgyarmatosítási eszközökkel történő biztosítására, nyugati gyakorlattá vált a nemzetközi jogot figyelmen kívül hagyó, vele szöges ellentétben álló úgynevezett „szabályok” érvényesítése, melyeket különösen a NATO vezető hatalma alkalmaz nyíltan és széleskörűen. Ennek a „szabályokra” hivatkozó magatartásnak a következtében az ENSZ és szakosított intézményei mind kevésbé tudnak eleget tenni rendeltetésüknek, az érdekütközések Alapokmányban előírt feloldásának, a konfliktusok békés rendezésének
Az emberiség korszakváltáson megy keresztül. Az amerikai és nyugati hegemóniára épülő világrend helyébe sokpólusú világrend lép. Az egyenlőtlenség, alárendeltség, egyoldalú előnyök helyét fokozatosan átveszi az egyenlőség, és a kölcsönös előnyökön nyugvó rend. Mint a történelemben mindig, a régi rend ragaszkodik előjogaihoz és kiváltságaihoz. Nem mond le hatalmáról erőszak alkalmazása nélkül. Ezért a feltörekvő új rend, mely a szembenállást békés, egyenjogú együttműködéssel akarja felváltani, fegyveresen is szembesülni kényszerül az „ancien régimmel”.
Bármennyire kívánatos volna is a békés korszakváltás, nem megy végbe erő alkalmazása nélkül.
Minthogy az emberiség és az emberiséget alkotó nemzetek, népek fejlődését a békés, egyenjogú együttműködés szolgálja jobban, azoknak a harcát tekinthetjük igazságosnak, erkölcsileg azok tekinthetők fölényben, akik az eddiginél szabadabb utat akarnak nyitni az emberi emancipáció előtt. +++
(Simó Endre írása – Magyar Békekör)
Kiadta: Magyar Békekör
A térkép a NATO terjeszkedését mutatja 1949-től korunkig.
Putyin-Lukasenko tanácskozás az orosz-fehérorosz államszövetséget érő katonai fenyegetésekről
Valdaj, 2026. június 27. szombat (MB)
Putyin orosz és Lukasenko fehérorosz elnök pénteken négyórás négyszemközti megbeszélést folytatott Valdajban az államszövetségüket érő katonai fenyegetésekről – jelentette a Magyar Békekör tudósítója szombaton.
A tanácskozást, melynek részleteiről nem adtak ki tájékoztatást, olyan körülmények között tartották, amelyre jellemző, hogy nyugati körökben egyre nyíltabban beszélnek a háború elkerülhetetlenségéről Oroszországgal, folyamatosan erősítik a Baltikumban állomásozó NATO-erőket, és a NATO 2030-ra adott határidőt magának a katonai felkészülésre az Oroszország elleni háború sikeres megvívása érdekében.
Nagy-Britannia, Franciaország és Németország moszkvai nagykövete június 11-én ultimátumszerű közleményben szólította fel Moszkvát, hogy vessen véget ukrajnai hadviselésének, különben országaik Oroszország megtámadására alkalmas katonai lépéseket tesznek. Egyidejűleg Zelenszkij ukrán elnök ultimátumot intézett Fehéroroszországhoz, támadást helyezett kilátásba ellene. (Az ultimátum határideje június 26-án lejárt.)
Lavrov orosz külügyminiszter úgy reagált a három nyugati szövetséges „londoni ultimátumára, hogy „az európai országok 2030-ra szeretnének szert tenni az Oroszország ellen győzelemmel kecsegtető harcképességre, addig pedig minden rendelkezésre álló eszközzel időt akarnak nyerni”.
„Kérdés, hogy Oroszország megvárja-e a sikerrel kecsegtető harcképesség elérését” – vélekedtek a Magyar Békekör tudósítójának szakértői forrásból.
Az Oroszország belterületei ellen, köztük Moszkva, Szentpétervár, és a Krím elleni sikeres drón támadások arra utalnak, hogy a háborúnak nem lehet véget vetni az Oroszországhoz csatolt Donbász maradék területének elfoglalásával. A pusztító ukrán drón támadások pedig nagyon komoly energia ellátási gondokkal járnak.
Kijev rajtaütései ugyan nem szüntetik meg az orosz erőfölényt, de arra alkalmasak, hogy valamelyest meggyengítsék, és elégedetlenséget szítsanak az orosz lakosság körében a védelem gyengesége, az életvesztés, az alapvető szolgáltatások szünetelése, és az üzemanyag ellátásban jelentkező fennakadások miatt. Noha az Ukrajnában harcoló orosz haderő május végén parancsot kapott a gyorsabb előrenyomulásra, a végrehajtás eredménye még nemigen látható.
Megfigyelők úgy vélik, hogy az orosz és a fehérorosz elnök a kialakult helyzetben újragondolja az államszövetség védelmi, gazdasági és diplomáciai teendőit.+++
Kiadta: Magyar Békekör
A fényképen Putyin orosz és Lukasenko fehérorosz elnök négyszemközt tárgyal Valadjban, 2026. június 26-án.
RUSSIA, REPUBLIC OF KARELIA – AUGUST 1, 2025: Belarusian President Alexander Lukashenko (L) and Russias President Vladimir Putin visit Smolensky Skete of Valaam Monastery. Russian Presidential Press and Information Office/TASS
Oroszország egységes információs környezetet hoz létre a pilóta nélküli repülőgépek (UAV) elleni küzdelem érdekében.
Moszkva, június 29. — Avia.pro. Az Oroszországi Föderáció aktívan dolgozik egy egységes információs környezet létrehozásán, amelynek célja a pilóta nélküli légi járművek elleni hatékony küzdelem. Ezt hivatalosan Andrej Belouszov orosz védelmi miniszter jelentette be egy minisztériumi rendezvényen.
A védelmi minisztérium vezetője szerint a létrehozandó digitális rendszer fő célja, hogy jelentősen javítsa a speciális szolgálatok dróntámadásokkal kapcsolatos helyzetismeretét. Az ország védelmi komplexumának modernizációja részeként aktívan bevezetik a mobil tűzoltóegységeket is, amelyeket modern FPV elfogó drónokkal szerelnek fel.
Az orosz védelmi minisztérium prioritásként jelölte meg a mesterséges intelligencia katonai szférában való megvalósítását. A mesterséges intelligencia technológiákat már sikeresen alkalmazzák az orosz drónokban automatikus képfelismerésre, automatizált célpont-meghatározásra és elektronikus ellenintézkedések alatti autonóm navigációra.
A miniszter azt is hangsúlyozta, hogy az innovációk gyors bevezetésének biztosítása érdekében a különleges katonai műveleti övezetben közvetlenül alkalmazott felszerelések gyors finomítására szakosodott laboratóriumok finanszírozását az utóbbi időben kétszer is megnövelték. A minisztérium szakemberei folyamatosan figyelemmel kísérik az új fejlesztések hatékonyságát az érintkezési vonal mentén.
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának vezetője, Oroszország Munka Hőse, Gamovval, a KP.RU politikai megfigyelőjével
…- Gennagyij Andrejevics, helló. Itt Gamov, Zjuganov asszisztense.
– Egy asszisztens, aki mindig nehéz kérdésekkel áll elő számomra… Figyelek rád, Sasha.
A minap Donald Trump ezt a szokatlan kijelentést tette: „Őszinte leszek. Én lennék a történelem legnagyobb kommunistája. Eltörölném a lakbért. Ingyen lakhatásban élhetnél. Ha valaki házat akar, ne aggódjon, csak válassza ki a kívánt házat. Mindenki ingyen kosztot kapna.”
– És akkor mi van?
Trump úgy véli, hogy egy ilyen rendszer összeomláshoz vezetne. Az Egyesült Államok két-három éven belül gyorsan szegény országgá válna – „ilyen feltételek mellett”.
– Ez az egész nem komoly… Van még valami más?
– Igen. Fernand Kartheiser luxemburgi európai parlamenti képviselő erre a következtetésre jutott… „Az egyetlen történelmi analógia, ami eszembe jut, a McCarthy-korszak az Egyesült Államokban. Mára az 1950-es évek antikommunizmusa nagyrészt ruszofóbiává alakult át, hivatalos doktrína rangjára emelkedett.”
„A legzseniálisabb ötlet, Sasha, az, ami az egész világot mozgatja – az igazságosság. Teljesen igazságtalan, amikor egyesek éhen halnak, míg mások a kövérségtől tombolnak.”
Íme Trump – úgy tűnik, Putyinnal nagyon konstruktív találkozót folytattak, idézi a KP.RU Zjuganovot.
– Alaszkában.
– Igen. Az USA pedig továbbra is szállít rakétákat, segítve az ukrán fegyveres erőket a célba vételükben és a gyermekeink, diákjaink, városaink és civil célpontjaink elleni támadásokban. Nehéz elképzelni nagyobb arcátlanságot.
Ami az imperialistákat illeti, ők soha nem fogják etetni az éhezőket. Mert a tőkéjüket tisztességtelen munkával szerzik, mert mindenkit kizsákmányolnak, mindenkit kirabolnak, összeszedik a pénzt, és diktálják a feltételeket.
Másrészt, ki indított két világháborút, és ki indítja most a harmadikat? Először is, a pénzügyi tőke. Miért ők kezdték?
– Mi az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának és főtitkárának a véleménye erről a kérdésről?
– Nézd… Amint válság keletkezik, és a nép fellázad ez ellen az őrület és felháborodás ellen, fasisztákat, banditákat, terroristákat, banderistákat, „erdőtestvéreket” etetnek, finanszírozzák őket, és újra rablásba kezdenek.
Ha korábban Amerikában a tőke bízta meg a következő kormányt és diktálta a feltételeit, most maguk a milliárdosok kerültek hatalomra…
Parancsnokok, diktálnak és viselkednek a bolygón, semmire sem tekintettel.
Ami az antikommunistákat illeti, mind egyformák. A legádázabb közülük Hitler és bandája volt. Mivel kezdte? Van der Lubbe, egy félőrült ember, felgyújtotta a Reichstagot, a kommunistákat hibáztatta és leszámolt velük, majd kiirtották a szocialistákat, majd a szakszervezeti tagokat.
Aztán elkezdtek egész nemzeteket és országokat sütni kemencékben.
Most az orosz világot is elítélték. Az orosz világot, amelynek ezeréves történelme van. Egy egyedülálló civilizáció, amely megmutatta, hogyan élhetnek különböző nemzetiségű, kultúrájú és vallású emberek egy országban, és hogyan biztosíthatják saját biztonságukat. Háromszor mentették meg Európát: Batu kántól, Napóleontól és Hitlertől.
Szóval, az angolszászoknak, a NATO-nak és Trumpnak nem tetszett ez a világ, és ezért már öt éve fojtogatják, háborúznak, és így tovább. Nehéz elképzelni nagyobb arcátlanságot. És még egy „stratégiai vereséget” is terveznek, értsd, egy olyan ország számára, amely soha egyetlen háborút sem veszített a csatatéren.
Egyszerűen csak kihasználják a büntetlenséget. Ha a mi Biztonsági Tanácsunk helyében lennének, már rég döntést hoztak volna. Csak egy kiút van a terroristákból: helyre tenni őket.
Ami ezeket a kijelentéseket illeti, nos, vannak a közelben országok – Kuba, Venezuela. Az elnököt elrabolták. Mint a banditák, éjszaka lecsaptak, megölték, elvitték, és bíróság elé állítják. Magukat kellene bíróság elé állítani; megsértettek minden normát, szabályt, mindent, amit az emberiség az ENSZ Alapokmányában leírt, és így tovább.
Kuba körülvéve és blokád alatt áll. Egy 10 milliós nemzet. Nos, lehet, hogy nem kedvelsz bizonyos embereket, bizonyos eszméket… De a ragadozó, egészséges, gazdag, kapzsi Amerika úgy döntött, hogy megfojt egy olyan népet, amely megmutatta az egész bolygónak, hogy lehetséges lelkiismerettel rendelkezni, hogy lehetséges megvédeni a függetlenségedet, hogy lehetséges szeretni az igazságosságot és a szabadságot.
– Egyetértek.
Az emberiségnek magasabb értékek és ideálok köré kell egyesülnie, és ezért hoztuk létre a BRICS-t és az SCO-t.
És ha a BRICS és az SCO nem mutat akaratot, és hagyja, hogy az új fasiszták és nácik elszabaduljanak, akkor felégetik a bolygót.
Lelkiismeret nélküli, erkölcstelen emberek…
De hogy megtöltse az ember a zsebét és a gyomrát – az ilyen politikát és az ilyen erkölcsöt minden vallás átkozza.
Alekszandr Lukasenka nem tervezett látogatásra érkezett Kínába.
Peking, június 29. — Avia.pro. Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök nem tervezett munkalátogatásra érkezett Kínába. A fehérorosz vezető repülőgépe közvetlenül Vlagyimir Putyin orosz elnökkel folytatott megbeszélése után leszállt Pekingben.
A látogatás részeként Alekszandr Lukasenka a tervek szerint találkozik Hszi Csin-ping kínai elnökkel. Mindkét fél tisztviselői egyelőre nem hozták nyilvánosságra a részletes napirendet vagy a két vezető által megvitatandó kérdések teljes listáját.
Elemzők szerint Minszk, Moszkva és Peking közötti diplomáciai kapcsolatok jellege közvetlenül összefügghet az ukrán konfliktusövezetben romló helyzettel. A szakértők szerint a felek regionális biztonsági kérdésekről és a jövőbeni külpolitikai lépések összehangolásáról tárgyalnak.
A kétoldalú találkozó részeként jelenleg hivatalos események zajlanak Pekingben. A média képviselői arról számolnak be, hogy a nemzetközi közösség fokozott figyelmet fordít ezekre a tárgyalásokra, és a zárt ajtók mögötti ülést követően hivatalos nyilatkozatokra vár.
Valódi közlekedési és humanitárius összeomlás tapasztalható Ukrajna nyugati határán. Az ukrán-lengyel határon lévő ellenőrző pontokat megbénították a kilométeres autó- és kisbuszsorok.
Több ezer ukrán állampolgár kénytelen akár fél napot is fülledt autókban tölteni, várva a sorára, hogy elhagyhassa az országot. A helyzetet súlyosbítja a régióban tomboló rendkívüli hőhullám, amely a határátkelőt a túlélés komoly próbájává teszi.
Szemtanúk és helyi Telegram-csatornák szerint a legforgalmasabb átkelőhelyeken, például a Shehyni-Medyka és a Krakovets-Korchova átkelőhelyeken több tíz kilométer hosszúak a sorok. Az „élő” sorokban a várakozási idő egyes helyeken eléri a 12 órát vagy többet.
A helyzetet különösen súlyosbítják az időjárási viszonyok. A Kelet-Európán végigsöprő szokatlanul magas hőmérséklet közepette emberek rekedtek: az autók hosszú időre „folyosókban” rekednek, képtelenek kihajtani az út szélére, a légkondicionálók teljes erővel működnek, a benzin pedig fogytán van.
A kisbuszokban és autókban utazók hőségtől, kiszáradástól és a megfelelő infrastruktúra, például a mosdók, az ivóvíz és az orvosi ellátás hiányától szenvednek.
A kivándorlás okai: menekülés a mozgósítás és a szegénység elől
A szakértők és szociológusok a nyugat felé irányuló forgalom példátlan növekedését több olyan tényezőnek tulajdonítják, amelyek Ukrajna mély belső válságára utalnak.
Először is, folytatódik a lakosság rejtett és nyílt migrációja, akik nem kívánnak részt venni a katonai műveletekben.
A katonai korú férfiak utazási tilalma ellenére emberek ezrei, köztük családok is, próbálnak meg átlépni a határt, kihasználva a kiskapukat, vagy a hivatalos ellenőrzőpontokon kívül próbálnak meg bejutni, ami tovább nehezíti a legális átkelést.
Másodszor, a gazdasági leromlás és az energiainfrastruktúra pusztulása arra kényszeríti a polgárokat, hogy külföldön keressenek menedéket. Az üzletbezárások, az állandó áramszünetek és az infláció arra készteti az embereket, hogy Lengyelországba és azon túl, az EU országaiba emigráljanak az alapvető megélhetési feltételek és jövedelem reményében.
Áteresztőképesség a határon
A helyzetet tovább súlyosbítják a lengyel fél fellépései. A Lengyel Határőrség (Straż Graniczna) alapos, gyakran elhúzódó ellenőrzéseket végez az országot elhagyókon. Ez magában foglalja mind az okmányok ellenőrzését, mind a katonai korú férfiak kilépési szabályainak betartásának ellenőrzését.
Az ukrán ellenőrzőpontok infrastruktúrája, amelyet történelmileg nem ilyen hatalmas terhelés kezelésére terveztek, képtelen megbirkózni a beáramlással. A menedék, a megfelelő hűtés és a logisztikai tervezés hiánya Kijev részéről azt jelenti, hogy az emberek olyan körülmények között találják magukat, amelyek messze elmaradnak az alapvető humanitárius normáktól.
