Orbi

,Mostan emlékezem az narancs veszélyről,
Az narancs veszélyben Orbi jelleméről...‘
                                                           (Balosvai)

Mint ha lámpafény ég nyári éjszakákon,
Baljósan csillanva meg ravasz szempáron:
Orbi vezér képe úgy villan fel nékem
Majd kilenc-tíz súlyos évnyi régiségben.
Rémlik, mintha látnám alacsony növését,
Parlament padjában laza könyöklését,
Hallanám harsongó beszédit vajdánknak,
Mit ma könyvelnétek hazug marhaságnak.

Jó volt ám a népe, míg kellett, a szájon,
Azért ül még mindig rajt’ Magyarországon;
Ha most visszamennénk, s elhoznánk közétek,
Parasztvakításnak tetteit hinnétek.
Percig sem bírnátok álszent kaffogását,
Felszólalásánál pózoló hordáját;
Csak köpnétek, hallva cigánykodó fajtát,
És, kiket listáról hozott, egy pár majmát.



Első ének

,R-kordnak terveit ő megérzi vala,
Vasút nyomvonalát mutogatja vala.‘
                                                    (Balosvai)

1.
Reng már a sok seggtől a nagy terem padja,
Szorgos tolvajbandák terpeszkednek rajta;
Nincs egy szabad fillér a kormány kezében,
Nincs deviza most már a jegybank zsebében.
Laptop lágy fényénél száz-százötven szarka
Pötyög, hiszen úgyis tele lészen marka;
Hej, pedig ugyanott, eléjük rakottan,
Kicsi mikroportok sorakoznak ottan.

2.
Fenn a pulpituson ősz, megfáradt némber
Néz a monitorba, s benne bötűt kémel:
Tán öreg tanárnak képzelné valaki,
Ki a suttyók dolgát éppen most osztja ki.
Elöl mamelukok unottan merengnek,
Ujjgyakorlatokkal épp edzeni mennek:
Még nem ült Lackó a parlament nyakára,
Nincs ok fricskát nyomni Youtube-csatornára.

3.
Egyetlen plebejus áll csak a környéken,
Meddig az optika lát középen, szélen;
Öltönye feszül már a növekvő háján,
Pedig még fűzője sem pihen a vállán.
Legbelső padhelyre sunyin, sunyin bámul,
Máris oda vágyna el seggpárnájárul;
Azt hinné az ember: élő kerti törpe,
Kerítés végibe’, kissé összetörve.

4.
Vajda, miért állsz már fel kamerák tüzében?
Ládd, más le sem szar a terem hűvösében;
Trécsel az elnök is, jegyzővel csevegve,
A világért sincs most meghallgatni kedve:
Vagy sohasem láttál olyan párnás széket,
Mint amit rühellnek átadni tenéked,
És ahonnan hallik ugyanoly halandzsa,
Mint mi fogaid közt kifelé szaladna?

5.
Nem is, nem is azt a bársonyszéket nézi,
De Őszöd Böszméjét véges-végig méri:
Túl a bandán, melyet összefútt a nagy szél,
Vágyott posztja csillog, pénzeső hangja kél.
És amint vagyon kél hatalmi köréből,
Úgy kel a vágyódás a vajda szívéből;
Erre gondol, bár szól előre hajolva,
Mintha szíve-lelke a rizsában volna.

6.
„Gazdag diktátorok, hatalmas vezérek!
Jaj be irigykedve, jaj be hosszan nézlek.
Merre, meddig mentek? Mennyi hitványságra?
Rabszolgákat szedni fontos kívánságra?
Mentek-é sajátra? Mentek-é másokra?
Párnak jól keresztbe tenni úgy vágyom ma!
Hej! majd én is, én is köztetek táncolok,
Hatalmas vezérek, gazdag diktátorok!”

7.
Ilyenforma Orbi vezér gondolatja,
Mely sötét lelkében szárnyát bontogatja;
S amint szól harsányan, amint hazudozik,
Agya pillanatra összezavarodik.
Hisz komcsi volt apja; maga KISZ-ben kezdte,
Ilyen háttér mellett lelkét ez sem edzte;
Aztán vallásos lett, bár nem vet keresztet,
Kereszténynek mondja, mit maga teremtett.

8.
Ám itt van már a had, Orbi vezér hada,
Itt kevély hadával Orbi vezér maga;
Feszengve behúzza vastag szalonnáját,
Nyakkendő nem nyomja sokat bírt gigáját;
És utána tarka, öltönyös pribékek,
Kattogván alattok drágán megvett gépek:
Büszke lesz ő, büszke, de azt veszi észre,
Hogy egy ember kiült, jó messze, a szélre.

9.
„Hé, cigány! mely vasút vezet majd Felcsútra?”
Kérdi maró gúnnyal, téve a ficsúrra;
Orbinak ezt hallva önérzete roppan,
És olyat döbben rá, hogy álla is koppan.
„Hm, cigány én!” emígy füstölög magában,
„Hát ki lesz majd az úr ebben az országban?
Bilder Gordon talán, szakértői kormány,
Mikor Táncoslábnál elfogy majd a furmány?

10.
Én cigány? én?” - Amit még e szóhoz gondolt,
Az az illetőre célzott bosszúterv volt.
Mikor a nyelvét már könnyeden forgatta,
Kérdezőjét gyorsan a szaván ragadta;
Hosszan, egyenesen mutat a kezével,
Vasútvonalat, mi Felcsútra tér majd el,
S mintha vassá volna akaratja válva,
Még csak meg se rezzen, nagy zúgást kiváltva.

11.
Táncoslábú látja Orbit a nagy szájjal,
Szörnyülködik rajta egész bandájával.
„Őrült ez feleim” - Böszme mond - „akárki;
Nos fiúk, ellene, választást, ki áll ki?
Vagy ki mer majd fogni úgy egy kormányrudat,
Ahogyan készíti ez őrült az utat?”
Szégyen és gyalázat: köp, legyint mindenki,
Cigánynak hítt vajdát mégsem hív ki senki!

12.
De ki vína meg a sok ravasz fogással,
Kubatov-listával, láncszavaztatással?
Ki vína meg Orbi hatalomvágyával,
A környék legnagyobb megalománjával?
Mert csak az kössön ki Orbival, ha drága
S nem megunt előtte boldogulásvágya;
Jaj lészen majd annak, aki jut kezébe,
Ha nem állt félre úgy, ahogyan azt kérte.

13.
Elhalad a háznép laza, ritkás sorban,
Orbiról beszélnek a vörös táborban;
Mindenik mond néki gúnyosat vagy csúnyát,
Mindenik ad még rá egy verbális gúnyát;
Egyik így szól: „Vajda! mért nem mész Balkánra?
Ily prímásnak, mint te, ott van ám nagy ára.”
Másik szánva mondja: „Kis pofám, be nagy kár,
Hogy apád cigány volt s te is az maradtál.”

14.
Elvonul a tábor, kocsiját zúgatja:
Ezt a Merci vitte, azt Opel gurgatja;
Orbi meg bosszúsan hazafelé vezet,
Káromkodás terén kivágja a rezet;
Mint egy focistáé, szitka cifrázása,
Mint a B-középé, szeme villámlása,
Mint sebzett hiéna, kacag bősz dühében,
Csaknem eltörik az index a kezében.



Második ének

,... hogy USA-ból Sáros György megjő vala,
Törpét.......... rögtön keres vala.‘
                                                            (Balosvai)

1.
Így hőbörög Orbi, s mert ihleti a költőt,
Múltba visszaréved egy nagy emberöltőt.
Liberális métely ült akkor a pártján,
Társak húztak balra a hatalom láttán;
A magyar nép sí-rí: „Nem ezt vártuk, Péter!
Szar tolvajbandáddal büdös francba mégy el!
Választás lesz, meglásd, nem szavazunk rátok,
Egyébként meg, úgymond, az édesanyátok!”

2.
Orbi füle süket, nem hallja a népet,
Másfelé kacsint ő, de teszi a szépet;
Patrónusa jó volt, sok rosszat nem mond rá,
Halkan szól, ha mégis, mert kevés őhozzá.
Orbinak több kell már Sáros-ösztöndíjnál,
Külföldi félévnél, indigós papírnál;
Fénymásololót kérjen az, ki kezdő csicska,
Államhatalom kell, ez mindennek titka!

3.
Próbálta korábban; azt még jól elcseszte,
Hogy ki szívre hallgat, szavazzon Lopeszre!
Nem jött be a kampány, liberális társak
Csapódnak vöröshöz, otthagyják jópárak.

4.
Ám most Orbi készül, választás lesz éppen,
Utasítást ad ki, amely szól eképpen:
"Unod a banánt már? Válaszd a narancsot!
Ez legyen a mottónk!" – adja a parancsot.
De lám, lopótárs jő, s közben majd’ elalél;
"Itt van! Itt van!" – súgja, sápadtan, mint a tél.

5.
Nincs még láthatáron Csukotka a gengnek,
Hol fagyos hajnalban csak medvék derengnek;
Mástól retteg ő most, Sáros haragjától,
Ha meghallja, Orbi mit üzen a párttól.

6.
Sáros György nagy úr volt. Sok kis liberáltja,
Pénze volt temérdek, s roppant büszke rája
Sok rossz kitartottja, talpnyaló szolgája,
Szabad kezdeménynek részben magyar pártja.
Látogatni jött, és tervet kovácsolni,
Hogy a választásból mit hozzon ki Orbi;
Ő kész a pénzt ehhez azonnal kiadni,
Cserébe kérhet majd... de minek firtatni?

7.
György Orbi futárát gyanakvón fogadta,
Nagy irodájába pénzzel csalogatta.
„Hát a kis törp hol van?” - Sáros máris kérdi,
Tudják, hogy ezen a Lopesz-vezért érti.
„Kupaktanácson van hű lopeszesekkel;
Pénz kéne...” de egy hang ezt kiáltja: „Nem kell!”
Nem kell! és e két szó úgy esik Sárosnak,
Mint mikor fejére madarak ráfosnak.

8.
„Nem kell?” - szóla Sáros, a pimaszt keresvén,
És Orbi betoppan, galambot eresztvén;
Beleit még ma is csikarja és nyomja
Késő este zabált pacal és kocsonnya;
Ideges is kissé, ezért termel zömmel
Sunyi fingot, melyet elereszt örömmel.
Ám a végbelén most erőt vesz valami,
Valami - nem tudom én azt kimondani.

9.
Sáros érzi Orbi hátszelét azonnal,
Fintort rejt el gyorsan, számolva haszonnal;
De Orbi merészet gondolhatott mától:
Egyszer el kell válni nagy patrónusától;
Sosemvolt filantróp nem kell már őneki,
Van egy nyerő terve, maga ötölte ki!
Ravasz pénzemberre nem hat még személye,
Hát most fog! - fogadja, s így nyelvel feléje:

10.
„Sáros! dédelgesd csak kiválasztott pártod,
Rakj össze vörössel liberális álmot;
Hirdesd égen-földön, amit akarsz tőlük,
Hatalmas nagy vesztes lehet így belőlük!
Most lesz a választás, nálunk minden előny,
A nép már velünk van, mögöttünk a mezőny!
Úgy látszik, nem érzed új idők szeleit,
Mint beképzelt balga, bekötöd szemeid!”

11.
„Madaras párt lesz majd tévedés, fatális,
Rajta, etesd őket vörös hússal, máris!
Adj nékik sok pénzt és csalfa reményt bőven,
De Magyarországon narancs van termőben!
Érted-é a célzást, mit már el is lőttem,
Hogy nem leszek kutyád, bár annak szegődtem?”
Szól Orbi, s kitoldá szavát farsóhajjal,
Melyre Sáros felel - harsány, nagy kacajjal.

12.
„Kis mandarin! hát csak idáig jutottunk?
Mikor hatalomért közösen futottunk?
Lehettél volna a zenekarban prímás,
De karmester nem vagy, arra nincs megbízás;
Nem vagy elég jó még, várjál már egy csöppet!
Hogy nézne az ki, ha minden ütődöttet
Választások előtt megtennének szóban 
Miniszterelnöknek, koalícióban?”

13.
„Ha már így alakult, elmehetsz te rögvest.
Széllel bélelt segged máshol bűzölögtesd!
Megleszünk nélküled, vidd a futárod is,
Nem lesz pénz, Orbi, ha e körből várod is.
Ámbár mit én adtam, megadod kamattal, 
Megszorozhatod azt hatszázhatvanhattal!
Négy évnyi haladék, ennyit kapsz te tőlem,
Most mondom, ne csinálj behajtót belőlem!”

14.
„Itt az első részlet; ne mondd, hogy nem adtam!”
Orbi durrant, s bevág ajtót, szintúgy csattan.
Sáros György csak legyint, nem emeli hangját,
Orbi performansza elmosta haragját.
Ám amit mondott, azt jegyzi szóról szóra,
Az ország készülhet komoly inkasszóra.
Lopesz-futár is megy, Orbi protezsáltja,
De nem tudja, ennyit hogy hoz össze pártja.

15.
Orbit e nagy cechel görbe útra tették,
Narancs Lopesz-bandát jól hülyére vették.
Ahhoz, hogy kamatos tartozást fizessék,
Számos ocsmány dolgot tesznek majd a besték.
De ott még nem tartunk, egyelőre az van,
Hogy lopeszeséknél gyűlnek egy kupacban.
„Éljen Orbi!” - hangzik. „Nem feküdt le néki!”
S közben Orbi büszkén, nagy mellénnyel kérdi:

16.
„Mit gondoltok, mi volt válaszom Sárosnak?
Húzd meg!” - mondja. „Nem én, jobb lesz a városnak...”
Így egy lopótársa, majd vigadnak, habár
A futár csak mereng, akár egy bús szamár.
Áll ott szomorúan, ideg meg-megrántja,
Mikor belegondol, mit veszített pártja.
Orbi még nem myerhet, s miközben ott hetyeg,
Sáros, a Fenevad kamata is ketyeg...

Ismeretlen költő