(idézet: A Magyarországi Tanácsköztársaság – Hajdu Tibor)

1

Soha még, soha még ilyen árva csatát.

Meztelenül harcoltatok és a halálba

Lelketek is egyedül szállt. Harcos elődök

Árnya se várta ott körbe köszöntve kupával.

Régi csaták muzsikája se gőzölt

Bús haragos mámorsisakot fejetekre.

Roppant ősi legendák kürtje üvöltő

Szörnyetegekként nem taposott utcákat elétek.

Magyarok voltatok. Álmodó pusztát keltve riasztók.

Meztelen eszmével, jeges űrben, árva legelsők.

(BALÁZS BÉLA: DALLÁ HALNOTOK ÍGY KELL)

Vannak napok, amikor az emberek elfelejtik megszokott gondjaikat, amelyek életüket kitöltik, és tágranyílt tüdővel szívják be a történelem levegőjét. Ilyen ritka nap volt 1919. március 21-e. Mindenki várta a változás óráját, mindenki tudta, hogy új világ születik. Nem jelentek meg az újságok a fővárosban, suttogva terjedtek a hírek. De késő este az esős utcákon fegyelmezett csapatok indultak meg, és egy akarat sugarait vitték szét az atomjaira bomlott társadalomba: kurta vezényszavak csattantak, vörös szalagos katonák és katonasapkás munkások meneteltek, a forradalom élcsapata, ugyanazok, akik az elmúlt októberben puskalövés nélkül, őszirózsával fegyverük csövén foglalták el a régi rend hadállásait. Most nem voltak virágok, de nem is folyt az utcán a bor. A nép felszabadultan éltette a kis csapatokat, amelyek katonásan, ünnepélyesség nélkül vették birtokukba a várost, őrségeket állítottak a középületek és bankok, kaszárnyák és postahivatalok, pályaudvarok, hidak, gyárak előtt.

Reggelre friss plakátok és kiáltványok borították a falakat, és mindenki tudta, mi történt: lázas elszántságot ragyogtak az új forradalom első parancsai. Kattogott a távíró: Budapest öt nyelven üzent a világnak.

„Mindenkihez! Jelentjük a világ munkásainak, hogy Magyarországon a Szociáldemokrata Párt és Kommunista Párt Szocialista Párttá egyesültek, és az egész munkásság, katonaság és parasztság nevében megteremtették a proletárdiktatúrát, amely egyetlen csepp vér kiontása nélkül átvette az államhatalmat …”

Már nem kísértet járta Európát. A pétervári október után másfél esztendő sem telt el és a Néva ostromlott erődeitől, a néhány hete vörösbe öltözött Kijevtől 800 kilométerre nyugatra, félúton Moszkva és Párizs között, a tavaszi szél a magasba emelte a magyar kommün zászlaját. Honnan jött ez a forradalom? Hogyan találkozott Pannónia ősi szekere a Hadak Útján száguldó új, vörös jelekkel? Jó sors vagy végzet, véletlen vagy rendeltetés vezette közös nyomra? Miért és hova? bízzuk a választ a történelem feltartóztathatatlan lépteire. Hogyan? erre a kérdésre keressünk feleletet.

Két forradalom között

Az 1867 utáni Magyarországon hamar uralkodóvá vált a tőkés termelés. Kapitalizálódott a mezőgazdaság, ha termelési viszonyainak feudális elemei – különösen elmaradottabb vidékeken, mint a Ruténföld – nem is mosódtak el egyik napról a másikra. A nagy- és középbirtokok legtöbbjén extenzív, elmaradott gazdálkodás folyt. A dualizmus fél évszázada megteremtette a kapitalista ipart, bár az a nemzeti jövedelemnek csak egynegyedét szolgáltatta. A nyugati termeléstől ugyan elmaradó, de főleg új ágazataiban korszerű gyáripar nem csekély állami támogatással jött létre. A hagyományos élelmiszer- és könnyűipar mellett a nehézipar az ipari termelés értékének több mint 40%-át adta. Az utolsó békeévben a közel egymilliós munkáslétszámnak valamivel több mint fele a gyáriparban dolgozott. Nem egész félszáz év alatt 20 000 kilométer vasútvonal épült.

A gyors fejlődés nem szüntette meg a magyar ipar elmaradottságát Ausztriával szemben. A termelékenység, a szegényes munkabérek ellenére alacsony volt, az ipar nem tudta felvenni a mezőgazdaságból kikerülő munkaerő-felesleget. A gazdasági fejlődéstől messze elmaradt a politikai felépítmény. A Habsburg-monarchia a nemzeti elnyomás és függőség rendszere volt. Európa egyetlen országát, ahol a két uralkodó nemzet együtt sem tette ki a lakosság többségét, még a németség és a vele formailag egyenjogú magyarság ellentétei is bizonytalanságban tartották. A már létrehozásukkor szűk 1867-es keretek fél évszázadon át változatlanok maradtak, kiáltó ellentéteként a szláv és román nemzetek rohamos fejlődésének. Így az 1914 előtti Európában a modern történelem egyik mozgató rugója: a nemzeti érzés, csupán itt elsősorban széthúzó erő.

Mivel a Monarchia egységét csak az erőszak biztosíthatta, a nemzeti kérdésben uralkodó kényszer feltételessé és alapjában véve illuzórikussá tette a más téren elért politikai haladást is. Ha Oroszország a népek távoli börtöne volt a Nyugat szemében, Ausztria-Magyarország – a nemzetiségek Európa közepére kiállított kalodája. Ferenc József osztozott Tisza István nem alaptalan aggodalmában, hogy a Monarchia korhadt épületét már csak vaskapcsokkal lehet összetartani.

Az első világháború előtti Magyarország megérett a forradalmi változásra: a nemzeti elnyomás és függés, a feudális vonásokkal ékes, grófok és dzsentrik álmait őrző államgépezet, az egészségtelen földbirtokviszonyok, a féktelen kizsákmányolás likvidálására. Egyre feszültebbé váltak a társadalom ellentmondásai: a technikai haladás és az ósdi életforma, a növekvő városok és isten háta mögötti falvak között. A fővárosban a lakosság rohamos szaporodása elnyelte a liberális községpolitika olajcseppjeit. A forradalom potenciális bázisa megvolt: a munkásság, a parasztság, a demokratikus polgárság és az elnyomott nemzetek. A parasztságot politikai szervezetlensége, szétaprózottsága, elesettsége képtelenné tette a forradalom kezdeményezésére, de óhajtotta a változást, természetes szövetségesül kínálkozott a régi rendre támadó bármelyik osztálynak. A kiegyezés öröksége gúzsba kötötte a nemzeti törekvéseket; mivel a különböző nemzetek függetlenségüket, a polgári nemzetállamot csak egymás rovására vívhatták ki, egymás ellen feszülő energiájukkal egyensúlyban tartották az elkorhadt rendszert. Önálló kezdeményezésre csak akkor válhattak képessé, ha az egyensúlyt valami felborítja. A forradalom csak a polgárság vagy a munkásság táborából indulhatott volna ki, de erre az első világháború előtt nem került sor.

Nem adhatunk egyértelmű választ arra a kérdésre: milyen forradalom volt napirenden az első világháború előtt Magyarországon? Polgári forradalom, amennyiben bőségesen lettek volna megoldásra váró feladatai. De mi történik, ha a polgárság, a kispolgári tömegek nem kezdeményezik? Csak a XIX. század vallása: az evolucionizmus – és a szociáldemokrácia, a XIX. század szülötte – hitt a fejlődési sorrend betartásának szükségszerűségében. A XX. század megmutatta, hogy ha a polgárság valamely okból nem mozdul, a proletariátus kezdeményezheti és vezetheti a forradalmat, amely siker esetén hamarosan szocialista forradalomba nőhet át. Más kérdés – amiről viszont a legutóbbi időkig igen sok kommunista feledkezett meg, noha Lenin az Októberi Forradalom után ismételten hangoztatta hogy a feudális maradványokkal, nemzeti elnyomással terhelt államban győző szocialista forradalomnak kötelessége következetesen végrehajtani a polgári demokratikus forradalom feladatait is.

A háború előtt a munkásság nem lépett a forradalom útjára, egyrészt, mert az SZDP vezetői a polgárságtól várták a polgári demokrácia kivívását vagy legalábbis az e célért küzdők összefogását, másrészt, mert a forradalmi érzelmű munkások harca elszigetelt lett volna. A polgárság viszont nemcsak hogy nem volt forradalmi, különböző csoportjai közös nevezőre sem kerültek Béccsel és az arisztokráciával szemben. Idegen és vegyes származása, a társadalom merevsége, a fejlődés különböző akadályai következtében a polgárság politikai érettsége és szerepe elmaradt gazdasági jelentősége mögött. Saját politikai egységét sem tudta kialakítani, viszont a nemesi és polgári eredetű uralkodó osztály csúcsai közeledtek egymáshoz. Az ország gazdagságának legnagyobb részén a nagybirtokos arisztokrácia, az ezerholdasok kasztja és a század elején kialakult finánctőke 50 családja osztozott. A nagy- és középbirtok között érdekellentét állt fenn: a tízezer holdak gazdái bankkölcsönökkel, birtokuk fejlesztése nélkül is biztosítani tudták fényűző életmódjukat, az 500-1000 holdas dzsentribirtok extenzív művelés mellett nem volt versenyképes a latifundiumokkal, a 100-200 holdas úri birtok nem tudott lépést tartani a szerényebb igényekkel élő, rokkanásig dolgoztató és dolgozó gazdagparaszti réteggel, amelytől, védekezésképpen, a társadalmi életben gőgösen elzárkózott. Az „agrárius” középbirtokos a fennálló viszonyok konzerválásának híve, az arisztokrata családok legtöbbje viszont Bécshez igazodik, ahol találkozik a nagyrészt idegen eredetű fináncoligarchiával, amely elsősorban a behatoló külföldi, főleg osztrák-német tőke hordozója, közvetítője, s csak a háború előtti években kezd annak ifjabb partnerévé emelkedni. (A századfordulón a magyarországi részvénytőke 60%-a volt külföldi kézen, 1913-ban – kimutathatóan – már csak 36%-a.)

SaLa

Kérem, anyagilag támogass aa Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb sarkában látható    piktogrammra felső felső Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter  2747 Törtel,  Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a  „Köszönjük” – rovatban tájékoztatjuk!  balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De minimum LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudod támogatni!

Az isten tulajdonságait konkrétan, bizonyíthatóan, a valóságnak megfelelően senki sem tudja megmondani. A következetesen objektív tudomány szerint semmilyen ismeret, következtetés sincs az istenről. Az istenben hívők a saját fantáziájuknak, erkölcsüknek, érdeküknek megfelelően értelmezik a kitalált tulajdonságait, de nincs konkrét valóságosan ellenőrizhető információjuk róla. Az istenben hívők feltételezik, képzelik, hogy isten mindenható, mindentudó, tökéletes, nagy hatalmú, bölcs, igazságos, jóságos, szerető, mindenütt jelenlévő, változatlan, igazságos, igazmondó, stb., az egyetlen ami mindörökké létezik, ami a semmiből teremtette a világot. Azonban ezt semmivel sem tudják bizonyítani.

Az anyag nem teremthető és nem semmisíthető meg, így a tudomány állítása, a tudományos következtetés szerint mindörökké létezik, tehát az anyagot nem teremthette senki és semmi, főleg nem a semmiből. A semmi a nem létező. Az isten a hívők szerint a nem létezőből teremtette a létezőt, az anyagot, de ez csak képzelődés, ellent mond a tudománynak. Választani kell, vagy a tudomány állítása vagy a képzelet igaz. Az isten képzete azonban tudományosan nem igaz. Mi a különbség a képzelődés, a hazudozás, a szélhámosság között, ha a végeredmény ugyanaz, a lény az, hogy nem igaz.

A következetesen objektív tudomány szerint csak az anyag létezik, az állítólagos teremtőjéről, aki a semmiből való szellem, azonban semmi objektív ismeret sincs, de akkor mi az isten?

A következetesen objektív tudomány szerint a világegyetemben csak a természet törvényeinek engedelmeskedő anyag létezik, ami nem teremthető és nem semmisíthető meg, más objektíven bizonyíthatóan létezőt még nem fedeztek fel. Másnak, így az istennek, az állítólagos természetfelettinek nyoma sincs. Az isten csak a képzelet szülötte, ezért ez idealizmus, mert a valóságban nem, csak képzeletben, a kitalált virtuális világban létező lény csupán, még ha a legfőbb is!

Istent és a természetfeletti világot a tudomány még nem fedezte fel, nyoma sincs!

SaLa világnézete

Kérem, anyagilag támogass aa Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb sarkában látható    piktogrammra felső felső Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter  2747 Törtel,  Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a  „Köszönjük” – rovatban tájékoztatjuk!  balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De minimum LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudod támogatni!

2

(idézet: Ellenforradalom tollal és fegyverrel 1956 – Berecz János)

AZ INTERNACIONALISTA SEGÍTSÉG
ÉS A BELSŐ ERŐK SZEREPE

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásakor széles körű nemzetközi támogatást kapott. Az ellenforradalom utolsó napjaival egyidőben Liu Sao-csi vezetésével nagy létszámú kínai küldöttség tartózkodott Moszkvában, és „közelről” elemezték a helyzetet a szovjet vezetőkkel. November 1-én Hruscsov, Molotov és Malenkov, az SZKP akkori vezetői a szovjet-lengyel határon konzultáltak a lengyel vezetőkkel. Ezután Hruscsov és Malenkov folytatta misszióját, és november 2-án tárgyaltak a román, a csehszlovák és a bolgár vezetőkkel a kialakult helyzetről és a tennivalókról. November 2-án este érkeztek Brioni szigetére, ahol 3-án reggelig Tito, Kardelj és Rankovics jugoszláv vezetőkkel folytattak széles körű eszmecserét.

A konzultációkon sokféle nézet és felfogás kapott hangot, de az alapvető kérdésekben azonos volt az álláspont. Megállapították, hogy Magyarországon tért nyert az ellenforradalom, amely felszámolja a dolgozók szocialista vívmányait, háborús tűzfészket teremt Európa közepén, és ezzel súlyosan veszélyezteti a szocialista országok biztonságát, Európa békéjét. Éppen ezért egyetértés volt abban, hogy a magyarországi ellenforradalom leverése nemcsak magyar ügy, hanem közös, internacionalista érdek, nemzetközi jelentőségű követelmény. Értesülve arról, hogy a szocialista rend és törvényesség helyreállítására új forradalmi központ alakult meg, a szocialista országok vezetői egyöntetűen leszögezték, hogy feladatának teljesítéséhez készek megadni minden segítséget. Egyetértés alakult ki abban is, hogy ha az új forradalmi kormány fegyveres segítséget kér az ellenforradalmi csoportok leveréséhez, akkor azt a Szovjetunió katonai egységei adják meg. Felmerült a csehszlovák és román részvétel lehetősége is, de ettől történelmi okok miatt eltekintettek.

A Kádár János vezette forradalmi központ nézete szerint is „az első és elkerülhetetlen lépés a proletárdiktatúra megszilárdítása érdekében az ellenforradalom fegyveres csoportjainak a szétzúzása volt. Ezért minden egyéb feladatot e fő feladatnak rendeltünk alá.”* Kádár János: A szocializmus teljes győzelméért. Kossuth Könyvkiadó 1962. 49. old. * A Szovjetunió helyt adott az új kormány segítségkérésének, és november 4-én hajnali 4 órakor megindult a fegyveres ellentámadás. Az ellenforradalom fegyveres szétzúzása november 9-én lényegében befejeződött, de romboló hatása tovább tartott.

A Kádár János vezette forradalmi központ jól tudta, hogy az ellenforradalom fegyveres felszámolása csak a kiindulópont. A szocialista konszolidáció lényegét jelentő feladatok megoldása már a magyar forradalmi erők tevékenységétől függ. Minden jelentős társadalmi mozgásnak ugyanis mélyen fekvő belső okai vannak. Külső tényezők befolyásolhatják a változások erejét és irányát, de a belső okok és erők játsszák a meghatározó szerepet. Ezért a további fejlődés meghatározójává a forradalmi központ döntései és állásfoglalásai váltak.

A külső segítség csak bizonyos, körülhatárolt szerepet tölthet be. Az 1956-os Magyarországon felszámolta a fegyveres ellenforradalmi bandákat, megszüntette a fehérterror tombolását, megakadályozta és kizárta a nemzetközi imperialista beavatkozás folytatását. Ezzel együtt erkölcsi-politikai támogatást jelentett a szocializmus magyar híveinek, biztosította annak a feltételeit, hogy fellélegezzenek, rendezzék soraikat, és megkezdjék az ellentámadást a politika, a gazdaság és az ideológia területén.

Valamely ország társadalmi-politikai mozgásában a belső erők játszanak meghatározó szerepet. A politikai felépítmény újjáépítését nem irányíthatja külföldi katonaság. Megpróbálhatja, de csak átmenetileg lesz hatásos, mert a szocialista társadalom erejét a nemzet alapvető osztályainak támogatása alapozza meg és gyarapítja. A gazdasági nehézségek megoldása is elsősorban a nemzeti termelés színvonalától, a termelés eredményességétől függ. A földet csak az adott ország parasztsága művelheti meg. Az üzemek termelésének folyamatosságát a munkások és műszaki értelmiségiek munkája biztosítja. Egy társadalom eszmei kuszáltsága, zűrzavara nem küzdhető le fegyverrel, csak ideológiai-politikai harcban, vitában, kitartó ideológiai felvilágosító munkával.

Mindezt világosan felismerte a Kádár János vezette forradalmi központ, és ennek megfelelően hozta meg a szükséges intézkedéseket.

Az ellenforradalmi fegyveres csoportok felszámolása mellett a kommunisták sorainak rendezése, a párt újjászervezése volt a legfontosabb feladat. Az újabb személyekkel kibővült forradalmi központ, a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságaként már november 6-án felhívást tett közzé a párt újjászervezéséről. „Dicső múltú és sokat szenvedett pártunk történelmének legnehezebb szakaszát éli át. A helyzet megköveteli, hogy összefogjuk a párt minden erejét, mert csak így tudunk eredményesen szembeszállni a kapitalizmus visszaállítására irányuló ellenforradalmi támadásokkal és megvédeni a nép hatalmát. Csak így tudjuk biztosítani a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség, az egész magyar nép számára a demokratizmus legszélesebb körű kifejlesztését, nemzeti függetlenségünket és szuverenitásunkat, a szocialista rend győzelmét!” – állapította meg a magyar kommunistákhoz szóló felhívás. A továbbiakban a kétfrontos harc elvi alapján határolta el a szerveződő új pártot a „Rákosi-klikk káros politikájától” és a „nacionalista-soviniszta alapra helyezkedő” Nagy Imre-Losonczy-csoporttól, amely „utat nyitott az ellenforradalmi erőknek”. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta: „Hogy a múlt hibáival való határozott szakítást ily módon is világossá tegyük, határoztuk el, hogy a párt nevét megváltoztatjuk, a Magyar Szocialista Munkáspárt nevet vesszük fel.” A felhívás nem szépítette a helyzetet, de optimistán nyilatkozott a jövőről. „A helyzet súlyos. De ha összefogunk és rendezzük sorainkat, elég az erőnk! Pártunk legyőzhetetlen, ha kitart eszméi mellett, és ha a munkásosztályra, dolgozó népünk széles tömegeire támaszkodik. Elvtársak! Munkára, harcra fel!”* Népszabadság, 1956. november 8. *

A felhívás nyomán nagy lendülettel indult meg a pártszervezetek újjászervezése. A párt régi harcosai, az üldözöttek és a megfélemlítettek, az eszme iránt hűséges kommunisták kezdeményezően léptek fel a pártszervezetek létrehozásáért. November végéig már 1980 alapszervezet működött, és számuk napról napra növekedett. A forradalmi központ időközben kibővítette sorait, és megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága, amely november 11-én megtartotta első ülését. A KB alapvető következtetéseit Kádár János ismertette aznap elhangzott rádióbeszédében.

A Központi Bizottság világos állásfoglalásai és aktív munkája nyomán mind több pártszervezet alakult meg, és növekedett az aktív harcot vállaló kommunisták száma is. Az 1956. december 30-i kimutatás szerint mintegy 102 000 tagja volt a pártnak.** Legyőzhetetlen erő. A magyar kommunista mozgalom fejlődésének 50 éve. Kossuth Könyvkiadó 1968. 235-236. old. * A valóságban ennél már jóval többen léptek fel a párt vezetésével együtt a szocialista konszolidáció mellett.

Fellépésének kezdetétől a forradalmi központ arra törekedett, hogy megszervezze, újjáalakítsa a munkás-paraszt hatalom fegyveres erejét; ez már november 4-én megkezdődött. Az első lépés volt biztosítani a honvédség semlegesítését a november 4-i ellentámadás megindulásakor. Münnich Ferenc november 4-én hajnalban kiadta első parancsát a fegyveres erőknek: „Elrendelem, hogy a Magyar Néphadsereg egységei ne tüzeljenek a szovjet egységekkel szemben. Parlamentereket küldjenek az oda érkező csapat elé.” A felhívást megértették a munkáshatalomhoz hű tisztek, és az ország egyetlen helységében sem történt tragikus összecsapás. A legtöbb helységben a néphadsereg alakulatai segítették a szovjet csapatokat a rend helyreállításában.

Az új kormány biztonságáról magyar fegyveres egységek gondoskodtak. November 4-én hajnalban Hudák László őrnagy, a Kilián Repülő Tiszti Iskola elhárító osztályának parancsnoka arra kérte Szabó József alezredest, az iskola ezredparancsnokát, hogy szervezze meg a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány székhelyének, a megyei tanács épületének a biztosítását. A fegyveres őrséget november 4-én szervezték meg az iskola hallgatóiból, amely aztán kiegészült a Légvédelmi Tüzértiszt-helyettesi Iskola egységével, amelyet Kaszás Béla alezredes vezetett. A megyei tanács épületének biztosítása mellett őrséget állítottak a hidakhoz, a főútvonalakhoz, megszállták a postát, a bank épületét, a vasútállomást, és biztosították a rádióstúdiót. Feladatuk ellátásához teljes támogatást kaptak a szovjet parancsnokságtól.

November 8-tól határozott intézkedések történtek a Munkás-Paraszt Kormány fegyveres erőinek a megszervezésére. A kormány november 8-án nyilatkozatot adott ki a karhatalom megalakításáról. Münnich Ferenc altábornagy, a fegyveres erők minisztere november 10-én utasította a honvédtiszteket, hogy valljanak színt, és vállalják a rend helyreállításának feladatát, vagy szereljenek le. A határozott intézkedések hatására nagy ütemben indult meg az új kormány fegyveres erőinek a megszervezése.

A leggyorsabban Budapesten alakultak meg a karhatalmi egységek. Az 1. honvédtiszti forradalmi ezred november 9-ről 10-re virradó éjjel alakult meg a Dózsa György úti Sporttiszti Iskolán. Az ezred a kecskeméti 5. gépesített hadosztály tisztjeiből, volt partizánokból és belügyminisztériumi dolgozókból állt. Létszáma november 20-ra elérte az 1170 főt. A 2. honvéd forradalmi ezred november 13-a és 16-a között alakult meg a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián, a hallgatókból és az ott jelentkező honvédtisztekből. Az ezred 10 századból, 1200 főből állt. A 3. forradalmi karhatalmi ezred szervezése november 10-én indult meg mintegy 400 fővel a budai Petőfi Laktanyában; ennek a létszáma rövidesen elérte az 1050 főt. December elejére megalakult egy rendőr karhatalmi ezred is.

A kormány felhívására gyors ütemben alakultak meg a megyei székhelyeken is a karhatalmi egységek. Például a Bács megyei karhatalom november közepén alakult meg 80 fővel, és november végére elérte az 1000 főt. Győrben november 10-től indult a szervezkedés 126 fővel. December közepére már majdnem ezer fővel rendelkezett. Heves megyében már november 3-án felvették a kapcsolatot a szovjet egységekkel, november közepére pedig a hat járásnak megfelelően hat karhatalmi alegység működött. A veszprémi század november 13-án alakult meg 70 fővel, ami gyorsan nőtt 200 fölé.* Honvéd Levéltár. 1956-os anyag. 10. csomó. 540. old. * Az adatokat tovább lehetne sorolni. Az összegezett tény: a forradalmi karhatalom létszáma 1957 elejére elérte a közel 18 000 főt.** Szabó Árpád: A Magyar Forradalmi Honvéd Karhatalom. (1956. november-1957. június.) Zrínyi Katonai Kiadó 1976. 51., 54. old. *

A Munkás-Paraszt Kormány már november 7-i ülésén hozzálátott az államhatalmi szervek újjáalakításához. Az ellenforradalmárok arra törekedtek, hogy felszámolják a tanácsi szerveket, és „forradalmi”, vagy „nemzeti bizottságnak” elnevezett és álcázott ellenforradalmi intézményekkel helyettesítsék őket. Az új kormány megalakulásának hírére a néphatalomhoz hű tanácsi emberek több megyében azonnal megalakították a munkás-paraszt forradalmi bizottságot vagy tanácsot. Az új kormány viszont nem akart új helyi hatalmi szerveket létrehozni, és így már november 7-i határozata kimondta: „a törvényes állami végrehajtó szerv mindenütt a tanácsok végrehajtó bizottsága”.*** A magyar forradalmi munkásmozgalom története. Kossuth Könyvkiadó 1976. 586. old. * A tanácsok munkája szerte az országban igen gyorsan újjászerveződött.

A tapasztalatok alapján, sok-sok példával alátámasztva állapíthatjuk meg, hogy a külső segítség igénybevétele nem csökkentette, hanem növelte a magyar forradalmi erők szerepét és fontosságát. A felelősség a hazai forradalmi központra hárult, miközben e központ nemcsak vállalta, hanem nagyon aktívan dolgozott a forradalmi polarizáció végig vitelén, a szocialista konszolidáció belső erőinek a megszervezésén.

SaLa

Kérem, anyagilag támogass aa Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb sarkában látható    piktogrammra felső felső Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter  2747 Törtel,  Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a  „Köszönjük” – rovatban tájékoztatjuk!  balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De minimum LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudod támogatni!