Döbbenetesen nő az eladósodás

A lakossági hitelállomány tavalyi növekedése – számolta ki az Azénpénzem.hu a frissen közzétett jegybanki adatokból – csak a válság előtti száguldáshoz mérhető. A különböző adatokat részletesebben áttekintve a kirajzolódó kép mindennek tűnik, csak éppen normálisnak nem.

Miközben a devizahitelezés témája még mindig rendre felmerül, a magyarok mintha teljesen elfeledkeztek volna arról, hogy a kölcsönfelvételnek lehet kockázata is. Főként az évtizedekre vállalt terhekre lehet ez érvényes, ami a lakáshitelek mellett egyre jellemzőbb a személyi kölcsönökre is. A kamatfixálás pedig nem tud minden gazdasági gondtól (például ilyen lehet egy tartós betegség, a munkahely elvesztése) védeni.

Sokan kérdezték tőlünk, hogy miért a hitelezést igyekszik szorgalmazni a kormány, és például nem a csekélyebb összegű, de biztos támogatásokat. A válasz egyszerű: a hitellel jobban lehet pörgetni a gazdaságot. Érdemes felidézni, hogy a jegybank alelnöke, Nagy Márton a választásokat követően a hitelezés elképesztő mértékű felfuttatásáról beszélt. A vállalati hitelek évi 10-15 százalékos, a lakossági kölcsönöknek pedig 15-18 százalékos (az utóbbi a lakáshiteleknek) bővülését tartaná jelenleg a jegybank „egyensúlyinak”. Tehát tulajdonképpen a lakosság szándékos eladósítása folyik.

A növekmény közel felét adja a babaváró

Feltűnő, hogy a hitelek közül leginkább a fogyasztási kölcsönök mennyisége ugrott meg. Ezen belül – mint arra az MNB jelentése külön is kitért – a babaváró hitelek december végén fennálló állománya 463,5 milliárd forint volt. Vagyis a teljes éves növekmény majdnem felét a babaváró tette ki. Ez azt is mutatja, mennyire mesterségesen felpumpáltak a hitelezési adatok, de részben megnyugtató is lehet. Jó esetben ugyanis ezek a kölcsönök (ha rendben megszületnek a babák) kevésbé kockázatosak.

Az sem mellékes, hogy az eddigi információk alapján igazán a tehetősebbeket lelkesítette fel ez a lehetőség. A bankok a jegybanki szakértőknek a hitelezési felmérés keretében arról beszéltek, hogy az igénylők jelentős része – bizonyos intézmények esetében több mint fele – a prémium lakossági szegmensből (magas jövedelem, felsőfokú iskolai végzettség, nagyobb pénzügyi tudatosság) kerül ki. A bankok felhívták a figyelmet arra, hogy ennek az ügyfélszegmensnek egy része – befektetési céllal – az arbitrázs lehetőségét (a kölcsön egy gyerek megszületése után kamatmentes, míg a „szuperállampapír” 5 évre évi 4,9 százalékot hoz, vagyis a haszon eleve 2,5 millió forint) használja ki ezzel a konstrukcióval. Megjegyezzük, a mi mindannyiunk pénzéből.

A betétek, befektetések terén is akadnak furcsaságok

Az előbbiek alapján sem csoda, hogy kiemelkedő sikernek bizonyult 2019-ben a Magyar Állampapír Plusz bevezetése. Elsősorban ennek köszönhető ugyanis, hogy egy év alatt 1558 milliárd forinttal 9074 milliárd forintra emelkedett a lakossági állampapírok állománya.

Lesújtó adat a magyar társadalomról: apáról fiúra száll tovább a szegénység

A társadalmi mobilitás terén Magyarország elég lesújtó képet fest 2020-ban. A legfrissebb index szerint ugyanis hazánk csupán a 37. helyen szerepel a World Economic Forum 82 országot vizsgáló listáján. Európában ugyanis alig van néhány ország, amit magunk mögé tudunk utasítani. Pedig a társadalmi mobilitás mértéke mutatja meg azt, hogy egy ma születendő gyereknek mekkora esélye van – gazdaságilag – eltérő életet élnie a szüleihez képest. A legtöbb vizsgált országban, így Magyarországon is azonban az látszik, hogy a legtöbb állampolgár egyszerűen beleragad abba a társadalmi-gazdasági helyzetbe, amiben a szülei is vannak.

A World Economic Forum (WEF) frissen publikált, 2020-as társadalmi mobilitás (social mobility) indexét bemutató tanulmányának egyik fő megállapítása, hogy a legtöbb ország gazdasága egyszerűen nem képes állampolgárai számára olyan környezetet biztosítani, amelyben az emberek kellő mértékben tudnák gyarapítani vagyonukat. Egyszóval a legtöbb állampolgár a világ országaiban

A magas társadalmi mobilitás index hiánya ráadásul nem csak az egyéneknek életében meghatározó probléma, de kihatással van a társadalomra és a nemzetgazdaság egészére. Az alacsony társadalmi mobilitás következtében ugyanis sok tehetséges embernek esélye sincs olyan útra lépnie, amivel meghatározó szintű gazdasági eredményeket érhetne el. Ennek következtében az anyagi javak továbbra is, nagy mennyiségben kevés ember kezében fognak összpontosulni, ami végső soron a gazdasági növekedés hátráltatója lesz.

Az összes gazdaságot és az átlagos jövedelemszinteket tekintve megállapítható ráadásul az is, hogy azok a gyerekek, akik kevésbé jólétű családokba születnek, általában nagyobb akadályokat tapasztalnak a sikerek elérésében, mint a gazdagabb családba született társaik. Ezen túlmenően ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy a WEF szerint az egyenlőtlenségek még azokban az országokban is rohamosan nőnek, ahol egyébként a társadalmi mobilitás index is emelkedik.

Mindennek ráadásul történelmi okai is vannak. A WEF szerint ugyanis a legtöbb országban rengeteg csoport és egyén került hátrányos helyzetbe történelmi okokból fakadóan. Az ilyen tőről fakadó egyenlőtlenséget pedig a rossz társadalmi mobilitás tartósítja és/vagy súlyosbítja. Ami pedig végső soron a gazdaságok és a társadalmak kohéziójának aláásásához vezet.

Tanulj fiam!

A társadalmi mobilitás tehát úgy kell értelmezni, mint az egyén személyes körülményei közötti mozgás lehetőségét. Abszolút értelemben, a gyermek azon képessége, hogy jobb életet-t tud-e élni, mint a szülei vagy sem. Relatív értelemben pedig olyan társadalmi-gazdasági mutató, amely megmutatja, hogy az egyén társadalom-gazdasági háttérre, milyen hatással van a későbbi gazdasági teljesítményére.

Túl kevés a híd…

A WEF friss jelentése szerint a legtöbb nemzetgazdaságnak igencsak törekednie kellene arra, hogy csökkentsék a társadalmi egyenlőtlenségeket. De persze azért akadnak olyan országok, ahol igencsak magas a társadalmi mobilitás index, azaz ahol az emberek leginkább lehetőséget kapnak a kitörésre. A WEF 82 országát vizsgáló lista élén abszolút az élen futottak be Észak-Európa országai, sorrendben, Dánia, Norvégia, Finnország, Svédország és Izland. De 80 feletti indexet tudott produkálni Belgium, Ausztria, Svájc és Hollandia is. Ezek a nemzetek többe kiemelkedően képesek többek között arra, hogy

biztosítsák a minőségi oktatáshoz való hozzáférés egyenlőségét, miközben a kiváló munkalehetőségek mellett, jó munkakörülményeket is tudnak garantálni, mindezt úgy, hogy a társadalom legnagyobb része erősen védve van szociálisan, és az állampolgárok meghatározó módon tudják érvényesíteni politikai akaratukat, stabli, hozzáférhető intézményrendszer áll a rendelkezésükre.

Érdemes megnézni, hogy a top 10 társadalmi mobil ország kivétel nélküli európai állam, sőt egészen a 14. helyig kell elmennünk addig, hogy az öreg kontinensen kívüli államra – Kanada – bukkanjunk. A top 20-ban egyébként csupán 4 nem európai ország van. Magyarország szempontjából azt azért érdemes megjegyezni, hogy két közvetlen szomszédunk is benne van a top 15-ös listában, Ausztria ugyanis a világ jelenleg 8., Szlovénia pedig a 13. társadalmilag legnobilisabb országa.

A statisztikákból látszik, hogy Magyarország az összesített 82-es lista 37. helyén helyezkedik el a társadalmi mobilitás indexe alapján. Ez a teljes mezőny majdnem közepe. Ami bár elsőre ránézésre egy sima középmezőnynek minősülhetne, de azért érdemes azt is megnézni, hogy előttünk Európa szinte összes országa szerepel. Ami azt jelenti, hogy

Így például messze előttünk van a már említett Ausztria és Szlovénia, de közvetlen szomszédjaink közül előz minket Szlovákia és Horvátország is. Igaz ez utóbbiak nem túl sokkal. Közvetlen szomszédjaink közül csupán Romániát, Szerbiát és Ukrajnát tudhatjuk magunk mögött, de közülük például csak Románia EU-tag. A magyar társadalmi mobilitás tehát a horvátéval és a kazahokéval van nagyjából egy szinten.

Az egyetlen fejlett, sőt EU-s ország Románia és Bulgária mellett, akit azért jócskán előzünk az Görögország, ahol is a társadalmi mobilitás index nagyon alacsony szinten, mindössze 59,8-as szinten áll 2020-ban. Az EU-ban tehát itt van a legkevesebb lehetősége egy ma születendő gyereknek, hogy kitörjön, és jobb életet élhessen, mint a szülei.

Kis magyar valóság

A WEF társadalmi mobilitás indexe természetesen részletesebb képet is ad az egyes társadalmakról. Azt tehát már tudjuk, hogy Magyarország az összesítésben a 37. helyen végzett, de hazánknak bőven vannak olyan társadalmi-gazdasági aspektusai, amikben jobban, és vannak amikben ennél a helyezésnél sokkal rosszabbul szerepel.

Magyarországon például a munkalehetőségek kifejezetten jónak számítanak, összesítésben a 15. legjobbnak, sőt a bérek méltányos eloszlásában is jól állunk, összesítésben 17. vagyunk ebből a szempontból. Innentől azonban szakadék, nincs ugyanis az ország vizsgálati aspektusaink több olyan pontja, amiben a top 20-ban lennénk. 30-40. hely között vagyunk például:

• a politikai érdekérvényesítés, stabil, hozzáférhető intézményrendszer: 37. helyezés
• hozzáférés az oktatáshoz: 38. helyezés
• egészségügy: 39. helyezés
• oktatás minősége és méltányossága: 40. helyezés
• technológiai hozzáférés: 43. helyezés
• szociális védőháló: 44. helyezés
• munkahelyi körülmények: 45. helyezés
• élethosszig tartó tanulás: 68. helyezés

A kicsit részletesebb listából kiderül, hogy Magyarországon bár kiemelkedőn jó munkalehetőség szempontjából, addig az itthon tapasztalható munkakörülmények igen rosszak. Ami pedig az egyik legelkeserítőbb felismerés, hogy az élethosszig tartó tanulásban (lifelong learning) majdhogy nem a legrosszabbak vagyunk a vizsgált 82 ország közül. Azaz a legtöbb magyar ember leginkább csak megelégszik azzal a tudással, amit egy bizony életszakaszban magához vett, és ezt azután nem is trenírozzák sehová sem. Pedig ha a lehetőségek nem is, az önfejlesztés mindenki számára viszonylag elérhető közelségben van, bárhol is legyen a világban.                                                                                                                                          (Pénzcentrum)

A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!

Bal-Rad komm: Vannak persze Döbrögisztánban RENGETEGEN, akik a társadalmi mobilitás címszó alatt az értik, hogy van – e mobilod. (Hordozható telefon.)

Pedig HARMINC ÉVE csak azt jelenti: ha póri származék vagy, kölkeid is csak azok lehetnek. „Helybenjáró aljanépek”! SZOLGÁK!

Igaz egy mai ötvenes – hatvanas „vallomása”:

Nagyapám cseléd volt az uradalomban. Apám esztegályos az X -gyárban. Én mérnök   az Y – üzemben. A gyerekem szalagmunkás az összeszereldében. Az unokám hamarosan beáll cselédnek az uradalomba!

EZ PEDIG NEKÜNK MAGYAROKNAK JÓ! JÓ! – MERT TŰRJÜK!

Itt az igazság: brutálisan megdrágult az élet Döbrögisztánban

Sokan teszik fel magukban a kérdést, mi az oka, hogy a hivatalos számoknál nagyobbnak érzik a drágulást. A decemberi hivatalos infláció 4%, ami azt jelenti, hogy az árszínvonal 4%-ot emelkedett, vagyis forintos ennyit veszített vásárlóértékéből. Ha bárkit megkérdeznénk, szerinte mennyivel drágultak az árak egy év alatt, akkor minden bizonnyal repkednek majd a 10 és 20 százalékos válaszok. Mutatjuk, miért.

Mi okozza a nagy eltérést a hivatalos statisztika és a te érzékelésed között? Hogyan mérik az inflációt, és mi lenne, ha a lakhatás költségei is markánsan megjelennének a pénzromlás számítási módjában? Részletek a videóban:

(pénzcentrum)

Bal-Rad komm: És hát ömlik az ÁFA és egyéb adóbevétel a büdzsébe! Döbrögisztánban TÖBBNYIRE A LAKOSSÁG ZSEBÉBŐL!

Tószegen annyit kellett várniuk a mentőknek, hogy mire megérkeztek, a beteg meghalt

Másfél kilométerre voltak, de nem tudtak segíteni.

Képzeljünk el, hogy otthon teszünk-veszünk, amikor egy családtagunk rosszul lesz. Azonnal tárcsázzuk a mentőket, akik rögtön el is indulnak, de húsz perc után sem érkeznek meg. Amikor aggódva felhívjuk, hogy hol vannak, kiderül: nem sikerült átjutniuk a hozzánk vezető úton. Ezután további hosszú percek telnek el, mire végül egy terepjárón megérkeznek, de már későn, a rokonunkat már nem tudják megmenteni.

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tószegen hasonló eset történt a héten. Egy helyi forrásunk azt mesélte, a falu külterületi, úgynevezett „hobbi” részén – ahol azonban életvitelszerűen is élnek emberek – kedden rosszul lett egy 62 éves férfi. Összesett, nem reagált. A mentők a bejelentés után azonnal elindultak, de először a helyszíntől 1,5 kilométerre lévő benzinkúton voltak kénytelenek várakozni, mert félő volt, hogy elakadnak a területre vezető, igen rossz állapotban lévő úton. Mindez nem alaptalan félelem volt, korábban egyszer ugyanott már beragadt a sárba egy mentőautó. Azt órákba telt kiszabadítani. A mentősökért most végül egy terepjáró érkezett, ami bevitte őket a beteghez, ám a kérdéses 1,5 kilométeres útszakaszt 15 perc alatt tudták megtenni. Eközben azonban a beteg meghalt.

Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat kommunikációs és PR-vezetője írásban megerősítette, hogy a 1,5 kilométeres utat – amely megfogalmazása szerint „mélyen saras, agyagos, traktor szántotta” volt – negyedóra alatt tudták megtenni, terepjáróval. Arról, hogy mi történt volna, ha korában tudnak a helyszínre érni, meg lehetett volna-e menteni a beteg életét, Győrfi se igent, se nemet nem mondott, ehelyett azt közölte: „Az ott tartózkodók által a mentésirányító telefonos segítségével megkezdett újraélesztési kísérlet sajnos sikertelen volt. A halál okát szakértői vizsgálat fogja tisztázni.”

Forrásunk szerint az ott élők kétségbe vannak esve:

mi lesz, ha azon múlik az életük, hogy a mentő az út rossz állapota miatt nem tud eljutni hozzájuk?

A járhatatlan útból több mint 10 utca nyílik, a területen idősek, gyermekek, családok élnek, körülbelül hatvan ember. „Bármi történik velük, nincs mit tenni. Nonszensz!” – háborgott forrásunk. Mint elmondta, a polgármester tavaly óta tud a problémáról, de nem történt semmi. Győrfi Pál ezt is megerősítette. Elmondta: „ezen a helyszínen szembesültünk már korábban is közlekedési nehézséggel (elakadt egy mentőautó), amit jeleztünk a település vezetésének”.

Győrfitől azt is megkérdeztük, mennyire általános az, hogy az utak állapota miatt nem tudnak bejutni egy-egy beteghez? „Az Országos Mentőszolgálat évente 1,2 millió esetet lát el Magyarországon. Nagyon ritkán, de előfordul, hogy a beteget az útviszonyok miatt nem tudjuk mentőautóval elérni, ilyenkor a katasztrófavédelem segítségét kérjük, vagy a helyben rendelkezésre álló egyéb járműveket (pl.: traktor, speciális terepjáró) vesszük igénybe” – válaszolta.

Gyuricza Miklós polgármester megkeresésünkre fontosnak tartotta leszögezni, hogy a kérdéses beteg az orvosi ellátást korábban többször visszautasította. Elmondta azt is,”a szerencsétlenül járt beteghez” több alkalommal ment mentő, ami „pont az önkormányzat segítségével tudta a mentési feladatait ellátni”, ők küldték oda ugyanis a terepjárót. Hangsúlyozta azt is, hogy szerinte a beteg halála független volt az utak állapotától.

Egyben megerősítette, a területen valóban laknak életvitelszerűen emberek, ám arra nincs pénz, hogy az utakat rendbe tegyék. „Anyagi lehetőségeinkhez mérten természetesen próbáljuk az ottani utakat karbantartani és kezelni, de mivel hatalmas területről beszélünk, több tízmillió forintot, ha nem százmilliót vinne el az utak helyreállítása olyan módon, hogy minden ingatlan és minden időben megközelíthető legyen személyautóval. Ez az önkormányzat pénzügyi lehetőségeihez mérve lehetetlennek minősül” – mondta. Hozzátette: az önkormányzat pályázni se tud ilyen projektre, vagy legalábbis nem olyan mértékben, hogy a probléma „lenullázódjon”.

„Ez külterület, zártkert, nem életvitelszerű tartózkodás céljából lmegévő lakórésze a településnek. Vannak ugyan külterületi utak felújítására pályázatok, de ezek mennyisége és összegszerűsége is elenyésző” – magyarázta. A polgármester arra a kérdésünkre, hogy mit tud üzenni mindezek fényében az aggódó lakóknak, azt mondta: „a mentőszolgálat is mindent elkövet, és az önkormányzat is minden esetben közreműködik, ha kérik. Emellett természetesen foglalkozunk az utak felújításával. És szeretném még egyszer kategorikusan kijelenteni, hogy ehhez a sajnálatos halálesethez nem volt köze az utak állapotának”.

Leomlott egy híd Piliscsabán

Leomlott egy kisebb híd Piliscsabán, a Kálmán király útja és a Tompa Mihály utca találkozásánál. Az 1890 körül épült hidat gyalogosok és autósok is használták. Most több mint egy kilométeres kerülőt kell tenniük.

A Pest megyei településről bejelentkező M1-es tudósító azt mondta: szombat délután egy arra járó kocogó vette észre, hogy elkezdett omlani a híd. A polgárőrség lezárta a helyszínt. A katasztrófavédelem kereső kutyákkal érkezett a helyszínre, mert nem tudták, nincs-e valaki a törmelékek alatt.

A híd egy részét munkagépekkel elbontották, a híd másik részéhez viszont nem mertek nyúlni, mert attól félnek, hogy az utca is beomolhat. Remélik, hogy meg lehet menteni a hidat. A kár százmilliós nagyságrendű – hangzott el.

(HVG)