„Ha megjönnek az első megemelt rezsiszámlák, akkor valószínűleg megbicsaklik a propaganda”
A rezsiemelés önmagában olyan ügy, amelynek elégnek kellene lennie ahhoz, hogy néhány hónap alatt felépítsen egy működőképes ellenzéket – állítja Pulai András, a Publicus Intézet vezetője. Hiába csökkent jelentősen a Fidesz népszerűsége, egyelőre az ellenzék is válságban van.
Az elemző szerint is súlyos hazugságnak nevezhető-e, hogy az a kormány, amelyik folyamatosan a rezsicsökkentés megvédésével kampányolt, a parlamenti választás után rezsiemelést jelentett be? Vagy pedig ez olyan bocsánatos bűn, ami belefér a politikába?
Túl van a bocsánatos bűn kategóriáján, ez már a „hazudtunk reggel, délben és este” kategóriája. A választók is így gondolják, én is. A kormány, ha egyszer a gazdasági és az energiahelyzet lehetővé teszi, nyilvánvalóan mindent elkövet majd azért, hogy visszacsinálja az egészet.
Van itt más is. Csúcsokat döntöget az infláció, amely már az ukrajnai háború kitörése előtt száguldó üzemmódba kapcsolt. A választás előtt nem volt szó arról, hogy a szétosztogatott pénzeket a kormány gyorsan visszaveszi a lakosságtól. A különadók bevezetése és a katázás kivéreztetése sem szerepelt a Fidesz ígéretei között. Mely rétegek fogják a leginkább megszenvedni a kormány megszorító intézkedéseit?
Elsődlegesen azok lesznek áldozatok, akik a családi vagy lakhatási körülményeik miatt nem tudnak megbirkózni a megemelt energiaárakkal, például rossz szigetelésű falusi házakban, Kádár-kockában élnek, ahol adott esetben akár több generáció lakik együtt. Milliónyian lehetnek. Az ő problémáikat nem lehet frissen kivágott fákkal megoldani, számukra drámai életminőségi és megélhetési romlás következik be. A másik körbe azok a százezrek tartoznak, akik nem tudják katásként folytatni a tevékenységüket.
A katázás kivéreztetése egyenértékű az adóemeléssel.
A volt katásoknak könyvelőt is találniuk és fizetniük kell, ami szintén nem egyszerű. Ráadásul egy részüket még az energiarák emelkedése is sújtani fogja. Akiknél a kettő egyszerre üt be, azok különösen nehéz helyzetbe kerülnek. A katázás felszámolásával együtt jár az adóelkerülés, biztos vagyok abban, hogy a számlavásárlás ismét megjelenik és tömeges méreteket ölt.
Az infláció mindenkit érint.
Mindenkit, de azokat még fájdalmasabban, akik jövedelmük nagy részét fogyasztásra és a rezsi kifizetésére fordítják. A lakosság közel kétharmadáról beszélünk.
Számítani lehet még megszorításokra?
Ég a ház. Ha nem tartanak ki az energiakészletek – amire van esély –, akkor nagyon drasztikus intézkedésekre lesz szükség. Jó eséllyel ezek nem közvetlenül a lakosságot fogják érinteni, de az elképzelhető, hogy hetekre-hónapokra be kell zárni hivatalokat, közintézményeket, iskolákat, munkahelyeket.
Kérdés, hogy a kormányzati propaganda meddig képes legyőzni a valóságot.
Mondjam azt, hogy bármeddig? Nem tudhatjuk. Ha megjönnek az első megemelt rezsiszámlák, akkor valószínűleg megbicsaklik a propaganda is.
2006 őszén, amikor nyilvánosságra került az őszödi beszéd, Budapesten kormányellenes zavargások törtek ki, hosszú ideig folytatódtak a tömegtüntetések. Mi a magyarázata arra, hogy most nincs hasonló méretű felháborodás, nincsenek nap mint nap tömegek az utcán?
Egy-két hétig azért voltak tüntetések (az erdőpusztítás elleni demonstrációt beszélgetésünk után, péntek este rendezték a Kossuth téren – a szerk.), a gond az, hogy nincs olyan politikai erő, amelyik becsatornázhatná a frusztrációt és az elégedetlenséget. Az ellenzék még szenvedi a parlamenti választási vereség hatásait. A választók legalább annyira elégedetlenek az ellenzékkel, mint a kormánnyal.
Az ön által vezetett Publicus Intézet kutatása szerint a Fidesz népszerűsége egyik hónapról a másikra 12 százalékponttal csökkent. A csalódott szavazók azonban a bizonytalanok táborát erősítik, az ellenzéki pártok ebből semmit se profitáltak. Nehéz eldönteni, hogy a felmérés eredménye a kormány vagy az ellenzék számára jelent-e nagyobb kritikát.
Mind a kettőnek. A kormány és az ellenzék is válságban van. Ha továbbra se tudja senki becsatornázni az elégedetlenséget – ami szerintem növekedni fog, főként, ha nem érkeznek meg az uniós pénzek –, ha senki nem tudja a tömegeket megszólítani, akkor a kormánynak és az ellenzéknek lesz 20-25 százaléknyi támogatója, az emberek nagy része pedig az elégedetlenek és bizonytalanok közé fog tartozni.
Ha az ellenzék ezt a helyzetet sem képes kihasználni, akkor mit?
A rezsiemelés önmagában olyan ügy, amelynek elégnek kellene lennie ahhoz, hogy néhány hónap alatt felépítsen egy működőképes ellenzéket. Pillanatnyilag azonban úgy tűnik, az ellenzéki pártok között nincs meg a bizalomnak még az a szintje sem, amivel a választás előtt egymás felé fordultak. Közös fellépést nem látunk. Helyette, ha az egyik pártnak van valamilyen kezdeményezése, akkor azt a másik igyekszik lenyúlni vagy kinyírni. Így nem fog menni, az teljesen biztos.
Ha közös fellépésnek nem is, annak legalább látja jelét, hogy az ellenzéki pártok között lenne bármifajta koordináció, együttműködés?
Úgy tudom, hogy van közöttük koordináció, de azt a bizalmatlanság légköre lengi körül.
A történet nem arról szól, hogy együtt erősödjenek, hanem arról, hogy az egyes pártok megtalálják a Szent Grált, amivel megszerezhetik a „legnagyobb kis párt” pozícióját.
Miközben mindegyikük a bejutási küszöb környékén vagy alatta van.
A Demokratikus Koalíció és a Momentum is?
A DK a méréseink szerint – az összes megkérdezettet nézve – 6-7 százalékánál jár. A Momentum nem éri el az 5 százalékot, ahogyan a többiek sem.
Ezek után meg se kellene kérdeznem, szóval, csak a rend kedvéért: a mai ellenzék képes lenne kormányozni?
A mai ellenzék a mai formájában nem. Ha az ellenzéki pártok kialakítanák egymás között a bizalmat, akkor igen. Természetesen odáig el kell jutni.
Hogyan?
Ezt a pártoknak és pártelnököknek kell megoldaniuk. Két dolog lehetséges. Az egyik az, hogy rájönnek: amit most csinálnak, annak nincs semmi értelme. A másik lehetőség az, hogy valamelyik szereplő meg tud erősödni. Az elmúlt tíz-tizenkét évben azonban önmagában egyik se tudott megerősödni, míg az elmúlt három-négy év megmutatta: ha együttműködnek és összefognak, akkor bármire képesek lehetnek.
A választási kudarc nem ezt bizonyította.
Nem azért vallott kudarcot az ellenzék, mert az összefogást elutasította volna a választói közösség. Ennek sok részeleme volt. Szerintem az a jó megfejtés, hogy nem volt elég és nem volt eléggé őszinte az összefogás. Elsősorban ez okozta a kudarcot. A másik olvasat az, hogy egy ilyen típusú összefogáshoz már késő volt, és nem igaz az a tézis, hogy 2022-ben adódott az utolsó lehetőség az összefogással a győzelemre. A valódi tézis az, hogy 2018-ban volt az utolsó a lehetőség, 2022-ben már ennél is többet várt el a választó.
Mit? Egyetlen közös ellenzéki pártot?
Vagy például pártuniót, de mindenképpen mélyebb összefogást annál, ami volt.
Ez csak egy elméleti teória, vagy adatokkal is alátámasztható állítás?
Az ellenzék támogatottságát pártonként külön-külön is, együttesen is mérjük. A 2022-es választás előtt jó ideig az összefogott ellenzék támogatottsága volt a nagyobb. Ahogy közeledett a választás, úgy fordult meg a trend, és lett nagyobb az ellenzék támogatóinak a száma akkor, ha külön-külön mértük a pártokat. A választók tehát nem kértek abból az ellenzéki összefogásból, ami végül megvalósult. Egyébként 2018 előtt, amikor nem volt teljes összefogás, végig az összellenzék támogatottsága növekedett. Ez csak egyetlen kiragadott adat, sok más is van, ami alátámasztja az elméletet.
Elsőként az MSZP-es Ujhelyi István állt elő azzal, hogy népszavazással kellene megerősíteni Magyarország EU-s tagságát, majd a Jobbik is hasonló kezdeményezéssel élt. Ujhelyi erre visszavonta a sajátját. Magát az ötletet jónak tartja?
Szerintem ez teljesen jó ötlet.
A bírálatok ismeretében meglehetősen egyedül van ezzel a véleményével.
Ha jól csinálják, akkor ez egy sikerre ítélt kezdeményezés. Azt is megmondom, hogy miért. Az Európai Unió és az európaiság a magyarok DNS-ében van jelen pillanatban, és azt nem lehet kiirtani.
A Policy Solutions tavalyi kutatása alapján árnyaltabb a kép. Bár a többség maradna az EU-ban, nem mindenki lelkes rajongója az uniónak: 44 százalék mondható egyértelműen az európai integráció támogatójának, a magyarok negyede inkább „nemzetek Európájában” gondolkozik.
Régóta folyamatosan, évente többször vizsgáljuk az EU támogatottságát, ami 75-85 százalék között mozog Magyarországon. Nemzetközi kutatásokból is tudjuk, hogy más országokhoz képest idehaza kiemelkedően magas az EU-pártiak aránya.
Ha úgy tesszük fel a kérdést a magyaroknak, hogy több vagy kevesebb Európát akarnak-e, akkor az a válaszuk, hogy többet. Ha a kérdést területenként tesszük fel – egészségügy, oktatás, korrupcióellenes harc, mezőgazdaság és így tovább – szinte mindegyik esetben ugyanaz a válasz: több Európát akarnak.
Hiába próbálta az Orbán-kormány lerombolni az Európa iránti elkötelezettséget, még megkarcolni se nagyon tudta. Nettó butaság azzal érvelni, hogy Nagy-Britannia kilépése, a Brexit is így kezdődött. Azok, akik erről beszélnek, az almát nem is a körtéhez hasonlítják, hanem a mangóhoz. A britek EU iránti elkötelezettsége mindig gyenge, a különállásuk iránti igény mindig erős volt, a brit választók sosem érezték, hogy gazdasági vagy politikai értelemben rászorulnának az unióra. Totálisan értelmetlen az összehasonlítás.
Névjegy
Pulai András 1976-ben született Zalaegerszegen. Nemzetközi kapcsolatokat tanult Szombathelyen, a Savaria Egyetemi Központban, majd Ausztriában az EPU-n és Angliában a UCL-en. A Publicus Intézetnek megalapításától, 2006-tól kezdve ügyvezetője. (Népszava)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: „…A választók legalább annyira elégedetlenek az ellenzékkel, mint a kormánnyal…A kormány és az ellenzék is válságban van…a kormánynak és az ellenzéknek lesz 20-25 százaléknyi támogatója, az emberek nagy része pedig az elégedetlenek és bizonytalanok közé fog tartozni…”
– EZ BIZONY ÍGY VAN, ÉS ÍGY LESZ! ENNEK PEDIG AZ AZ OKA, HOGY A MAGYAROK (legalábbis a BIZTOS SZAVAZÓK TÖBBSÉGE – akik ugyebár NEM A „Z” NEMZEDÉKHEZ TARTOZNAK!) TÖBBSÉGE MÉG EMLÉKSZIK EGY OLYAN KORSZAKRA, AMIKOR – mindent összefoglalva – JOBB VOLT! EZ VOLT A KÁDÁR – KORSZAK!
Aligha véletlen, hogy a vajdabanda KOMMUNIKÁCIÓS CSAPATA folyamatosan ARRA TÖREKSZIK (főként a televíziós csatornáin nyomatott nosztalgikus műsorokkal), hogy AZT A LÁTSZATOT KELTSE, MINTHA MOST IS HASONLÓ LENNE A HELYZETÜNK!
PEDIG EGYÁLTALÁN NEM HASONLÓ! Hiszen MINDÖSSZESEN EGYETLEN TÉMÁBAN VAN HASONLÓSÁG A VOLT MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG, ÉS A MOST URALKODÓ NER – TÖREKVÉSEI KÖZÖTT! EZ PEDIG A MUNKA ALAPÚ TÁRSADALOM MEGVALÓSÍTÁSÁRA VALÓ TÖREKVÉS!
Csakhogy ALAPVETŐ KÜLÖNBSÉG VAN A KÉT MUNKAALAPÚ TÁRSADALOM között! Amíg a volt MNK SAJÁT ORSZÁG SAJÁT GAZDASÁGÁBAN TÖREKEDETT erre, addig a döbrögista NER az élőhelyükké degradált EU – s gyarmat SAJÁT GAZDASÁG NÉLKÜLI, a nyugati befektetők tulajdonában lévő összeszereldék és szolgáltatók MUNKAERŐ – IGÉNYÉNEK KIELÉGÍTÉSÉBEN jeleskedik!
És amíg a volt MNK hatalmas gondot és összegeket fordított az oktatásügyre (azon belül pedig a szakképzésre), MINT A MAGYAR GAZDASÁG VERSENYKÉPESSÉGÉNEK BIZOSÍTÉKÁRA, addig a NER a „versenyképességet” a magyar munkaerő „árának” a MÉLYEN AZ EU – s szint alatti tartásával kívánja garantálni! ÍGY AZTÁN ALIGHA CSODÁLNI VALÓ, HOGY A (az egykori MNK oktatáspolitikájának eredményerként) JÓL KÉPZETT MAGYAR MUNKAVÁLLALÓK SZÁZEZREI INKÁBB AZ EU „MAGORSZÁGAIBAN” KERESIK VAGY TALÁLTÁK MEG AZ EGYÉNI BOLDOGULÁSUKAT, a rendszerváltás utáni, zömmel már képzetlenebb nemzedék „versenyképes” fizetésért is VÁLLALJA A VAJDASÁG TERÜLETÉN A „VERSENYELŐNY” FENNTARTÁSÁT.
ERRE A HELYZETRE PEDIG AZ ELLENZÉKNEK SINCS MEGOLDÁSI ötlete! Pontosabban lenne, (hiszen ők is az oktatás fejlesztésében látják/látnák a kitörési pontot) de az EU -s beágyazottságunk miatt – amivel pedig az ellenzéknek semmi baja nincs! – EZ EGYSZERŰEN LEHETETLEN!
ALAPVETŐEN AZ EU – GYARMATI TÉRSÉGE LETTÜNK, AMELY A GYARMATTARTÓ IGÉNYEINEK KISZOLGÁLÁSÁRA VALÓ! AZ EU – TÓL IDE ÁRAMOLTATOTT PÉNZEK ALAPVETŐEN NEM FORDÍTHATÓK SAJÁT GAZDASÁG MEGTEREMTÉSÉRE, hanem csakis infrastuktúrális és turisztikai célú fejlesztésekre!
Ugyanakkor az uniós pénzekből megvalósuló/megvalósult turisztikai ágazat fejleszésének „NAGY PÁLYÁZÓI”, szintúgy az uniós pénzeken megvalósuló/megvalósított infrastruktúrális beruházások „NAGY KIVITELEZŐI” – SOK ESETBEN TETTENÉRHETŐEN UGYANAZON TULAJDONOSI VAGY IKÁBB ÉRDEKKÖR – a keletkezett nyereséget Döbrögi szóhasználatával élve „KIFEKTETI”! (Ami érthető is, hiszen IDEHAZA NEM FEKTETHETI BE TERMELŐ BERUHÁZÁSBA! NINCS IS HOZZÁ SZAKÉRTELME, MEG AFFINITÁSA!)
Az pedig már csak „a hab a tortán”, hogy a megvalósított/megvalósítandó ilyen – olyan célú fejlesztésekhez szükséges anyagokat – néhány itthon is „KIBÁNYÁSZHATÓ” kivételtől eltekintve – az EU – ból szerzik be a „nyertes kivitelezők”! Márpedig a szükséges alapanyagokat és egyéb termékeket – még ha azokat esetlegesen Döbrögisztánban működő termelőüzemekben is állítja elő a gyártó – AZOK NEM MAGYAR TERMÉKEK! Az eszen termékek gyártásából származó HASZON IS KIKERÜL a gyarmattartó EU valamelyik magországába!
A GYARMATI LÉTÜNKNEK KÖSZÖNHETŐEN AZTÁN EZ A KÖRFORGÁS ZAJLIK, AMINEK AZ EGYETLEN „EREDMÉNYE” AZ ORSZÁG/ÁLLAM HASZON NÉLKÜL VALÓ HAGYÁSA! HA PEDIG NINCS GAZDASÁGI HASZON/NYERESÉG – MERT NINCS IS SAJÁT GAZDASÁG! – AZ EGYET JELENT A PÉNZTELENSÉGGEL! A pénztelenség pedig – példa rá napjaink pedagógus (abszolút jogos) zúgolódása – ELEVE LEHETETLENNÉ TESZI AZ ELLENZÉK – első hallásra szimpatikus – KITÖRÉSI ELGONDOLÁSÁT, AZ OKTATÁS – azon belül a szakképzés – talpra állítási javaslatait! MINT AZ ELSŐ KÖTELEZŐEN MEGTEENDŐ LÉPÉST A JELENLEGI ÁLDATLAN ÁLLAPOTOKBÓL VALÓ KITÖRÉSÜNK ÉRDEKÉBEN! (Arról nem is szólva, hogy az OKTATÁSÜGY AZ BIZONY EGY ORSZÁG KÖLTSÉGVETÉSÉBEN AZ EGYIK LEGTÖBB PÉNZT FELEMÉSZTŐ ÁGAZAT! Ugyanakkor MÉG OTT VAN A FOLYAMATOSAN ROMLÓ KÖZEGÉSZSÉGÜGYÜNK IS, AMT TETÉZ A NYUGDÍJRENDSZER VÁLSÁGA IS!
Annál döbbenetesebb ugyanakkor, hogy A MINDENT A KÖZ ÉRDEKÉBEN TEVŐ, A MAGYAR EMBEREK ÉS A MAGYAR CSALÁDOK ÉRDEKEIT MINDEN GONDTÓL ÉS BAJTÓL INASZAKADTÁIG VÉDELMEZŐ nemmzetthy qrmányunk és annak csak éppenhogy meg nem koronázott feje – a vajda – ÓRÁNKÉNT A POFÁNKBA TOLT FOLYAMATOS DIJADALOKRÓL SZÓLÓ RETORIKÁJA szerint, Döbrögisztánban minden a lehető legnagyobb rendben van, és ez így lesz a jöőben is! FÖLTÉTELEZVE, HOGY EZT AZ Ő „VERSENYKÉPESSÉGI” ELGONDOLÁSAIT TOVÁBBRA IS TÁMOGATJUK MI – MAGYAROK!
Ám ha dőre módon bárki is közülünk – MAGYAROK KÖZÜL! – úgy véli, hogy az ellenzék ESETLEGES HATALOMRA KERÜLÉSE ESETÉN NEM ÍGY LENNE, AZOK JOBB HA MÁR MOST TUDOMÁSUL VESZIK: AZ ELLENZÉK IS UGYANEZT AZ ELVET VALLJA! A „VERSENYELŐNY/VERSENYKÉPESSÉG” FENNTARTÁSA A MAGYAR JÖVŐ(tlenség) ZÁLOGA!
AMI PEDIG EGYENES KÖVETKEZMÉNYE AZ UNIÓS TAGSÁGUNKNAK!
Ha pedig már itt tarunk, akkor fel kell hogy tegyük a kérdést: VAJON AZ EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSI SZERZŐDÉSÜNK MINDEN PONTJÁT ELÉNK TÁRTÁK? BIZTOSAN ISMERJÜK ANNAK TELJES FELTÉTELRENDSZERÉT? BIZTOSAK VAGYUNK ABBAN, HOGY NINCS „TITKOS ZÁRADÉK”, AMI IDÁIG – A TELJES GYARMATI LÉTBE LÖKÉSÜNKIG – KÉNYSZERÍTETT BENNÜNKET?
Ám ha NINCS ILYEN TITKOS ZÁRADÉK, HA MI IS MINDENT JÓL ISMERÜNK! – ÉS TÉTELEZZÜK FEL, HOGY MINDENNEL TISZTÁBAN VOLTUNK ÉS VAGYUNK! – AKKOR MÉGIS HOGYAN JUTHATTUNK EL IDÁIG, A TELJES KILÁTÁSTALANSÁGIG? Hiszen azt minden normálisan gondolkodni képes ember tudja, hogy a NORMÁLIS ÉET EGYIK ALAPVETŐ FELTÉTELE A RENDESEN ELVÉGZETT MUNKÁBÓL SZERZETT JÖVEDELEM!
Egy ország esetében pedig alapvetés A SAJÁT ÉRTÉKTEREMTŐ GAZDASÁG MEGLÉTE, AMELYNEK A FELELŐSSÉGTELJES MŰKÖDTETÉSE SORÁN KELETKEZETT NYERESÉG ÚJBÓLI BEFEKTETÉSE – mondjuk az oktatásügybe – GARANTÁLJA AZ ADOTT ORSZÁGBAN ÉLŐ ÉS DOLGOZÓ MILLIÓK KÖZÉRZETÉT!
AMI ITT! – NYUGODTAN KIJELENTHETJÜK – VOLT MÁR A JELENLEGINÉL JOBB IS! SOKKAL JOBB! MONDJUK KI: AKKOR ITT SZOCIALIZMUS VOLT, MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG VOLT! EGY AZ ORSZÁG ÉS A NÉPE SORSÁT JOBBÍTÓ SZÁNÉKKAL KÉPVISELŐ POLITIKAI VEZETÉSSEL! (Amely vezetés korántsem állíthatjuk, hogy minden hibáktól mentesen működött, de a GYAKORLATOT IGYEKEZETT A MEGHIRDETETT ELVEKKEL ÖSSZHANBAN TARTANI!)
MÍGNEM JÖTTEK A HAMIS PRÓFÉTÁK, ÉS MI BEDŐLTÜNK A SZIRÉNÉNEKEKNEK! HÁT JÓL RÁ IS FARAGTUNK!
Ám a dolog lényege, hogy most itt tartunk ahol tartunk, és MIKÉPPEN TUDNÁNK KIMÁSZNI A MAGUNK ÁSTA VEREMBŐL!
Az biztos, hogy a JELENLEGI POLITIKAI KÍNÁLATTAL SEMMIKÉPP SEM!
AZ IS BIZTOS, HOGY AZ EURÓPAI UNIÓVAL MÉG HOSSZÚ IDEIG EGYÜTT LESZÜNK KÉNYTELENEK ÉLNI, KÖSZÖNHETŐEN A SPONTÁN VAGY TUDATOSAN KIALAKULT/KIALAKÍTOTT FÜGGŐSÉGÜNKNEK, amit a politikai elitük „nyitott gazdaság” néven adott el nekünk!
HA VALÓBAN KI AKARUNK MÁSZNI A MAGUNK(?!) ÁSTA VEREMBŐL, AHHOZ MINDENEK ELŐTT POLITIKAI TÖMEGAKARATRA, ÉS EGY OLYAN ÚJ POLITIKAI ERŐ FELBUKKANÁSÁRA VAN SZÜKSÉG, AMELY HITELESEN ÉS ŐSZINTÉN KÉPVISELI A MAGYAR NÉP ÉS A NEMZET ÉRDEKEIT! EGY OLYAN ÚJPOLTIKAI ERŐRE, AMELY KÉPES AZ EURÓPAI UNIÓVAL A TAGSÁGI SZERZŐDÉSÜNK ÚJRATÁRGYALÁSÁRA ÉS FELTÉTELRENDSZERÉNEK A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA KEDVEZŐ MÓDOSÍTÁSÁRA, VALAMINT A LEENDŐ ÚJ MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KÁRPÓTLÁSÁRA!
ÉS HÁT NEM UTOLSÓ SORBAN, ELENGEDHETETLENÜL SZÜKSÉGES (LENNE) EGY HATÉKONY, ERŐS, KÜLSŐ SEGÍTSÉG IS!
ÁM MINDENEK ELŐTT SZÜKSÉGELTETIK EGY ÖSSZTÁRSADALMI AKARAT, AMELY KIMONDJA: A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA ELTELT IDŐSZAK HAZAÁRULÓIVAL ÉS A HASZONLESŐ ELLENZÉKÉVEL SOHA!
Ennek az „ellenzéknek” semmi esélye sincs hatalomra kerülni. Még ha tüntetések is lesznek az ősszel és csökken a Fidesz támogatottsága, akkor sem fog tudni profitálni belőle az „ellenzék”. A Fidesz azért tudott 2010-ben kormányra kerülni, mert komoly támogatottsággal rendelkező párt volt. Valóban ellenzéke volt a kormánynak. Ezek a mostaniak – mármint akik még a politikában maradtak -, azok egytől-egyig a NER fennmaradásában érdekeltek. Túl hülyék és semmirekellők ahhoz, hogy versenyszférában érvényesülni tudjanak, ezért inkább prostituálódnak. Eljátsszák az ellenzék szerepét, amit a főgóré leosztott nekik. Műhisztikkel etetik a híveiket a valódi ellenzéki politizálás helyett. Bejárkálnak az ATV klimatizált, steril stúdiójába, ahol újságírónak nevezett prostik tolják a szekerüket. Ha az utcára kell hívni az embereket, akkor maximum néhány ezer embert tudnak megmozdítani. A Fidesz ellenzékben is százezreket tudott mozgósítani, pedig akkor még nem volt korlátlan az anyagi lehetőségeik. A 2010 előtti HírTV az ATV-vel ellentétben a körmére nézett az akkori kormánynak, és nem a rendszer kiszolgálója volt. Le is leplezték a szoclib kormányt, meg is buktak.