Írta: V. I. Lenin

Kérdések a hadsereg leszerelése tárgyában összehívott általános hadseregkongresszus küldötteihez

1) Kis vagy nagy lehetőség van-e arra, hogy a németek a közeljövőben támadásba kezdenek:

a) a téli támadás fizikai és technikai lehetősége szempontjából;

b) a német katonatömegek hangulata szempontjából; meg tudja-e akadályozni, vagy legalábbis el tudja-e odázni ez a hangulat a támadást?

2) Feltételezhető-e, hogy a németek, abban az esetben, ha azonnal megszakítjuk velük a béketárgyalásokat, döntően meg tudnak verni bennünket, ha csapataik azonnal támadásba mennek át? El tudják-e foglalni Petrográdot?

3) Lehet-e tartani attól, hogy a béketárgyalások megszakításának híre a hadseregben anarchikus tömeghangulatot és a frontról való tömeges szökést vált ki, vagy pedig biztosak lehetünk-e abban, hogy a hadsereg ilyen hír után is szilárdan tartani fogja a frontot?

4) Ellen tud-e állani hadseregünk harci tekintetben a német támadásnak, ha az január 1-én megkezdődik? Ha nem, mennyi idő múlva tudna hadseregünk ellenállást tanúsítani egy német támadással szemben?

5) Vissza tudna-e rendben vonulni hadseregünk gyors német támadás esetén, megtartva a tüzérséget, és ha igen, sokáig lehetne-e ilyen körülmények között feltartóztatni a németek előrenyomulását Oroszország belsejébe?

6) Általános következtetés: arra kell-e törekednünk a hadsereg állapota szempontjából, hogy elhúzzuk a béketárgyalásokat, vagy pedig részesítsük előnyben a béketárgyalások forradalmian éles és azonnali megszakítását a németek annexiós politikája miatt, mint határozott, elszánt átmenetet, amely előkészíti a talajt a forradalmi háború lehetősége számára?

7) Át kell-e térni azonnal a németek annexiós politikája ellen irányuló fokozott agitációra, és a forradalmi háború érdekében folytatott agitációra?

8) Lehetséges-e igen rövid idő alatt (például 5-10 nap alatt) a harcoló hadsereg tetemes csapattesteihez körkérdést intézni, arra számítva, hogy a fentebb feltett kérdésekre formailag megfelelőbb és kimerítő válaszokat kapjunk?

9) Remélhető-e, hogy a németek annexiós politikájának hírére az ukránokkal való viszály enyhülni fog, sőt ezt a civódást az erők baráti tömörülése váltja majd fel, vagy pedig az várható, hogy az ukránok a nagyoroszok nehezebb helyzetét a nagyoroszok elleni harcuk fokozására fogják kihasználni?

10) Ha a hadsereg szavazhatna, amellett foglalna-e állást, hogy azonnal kössünk békét annexiós alapon (valamennyi megszállt terület elvesztésével) és Oroszországra nézve igen súlyos gazdasági feltételekkel, vagy pedig amellett, hogy feszítsük meg a végsőkig minden erőnket a forradalmi háború érdekében, vagyis amellett, hogy álljunk ellen a németeknek?

A megírás ideje: 1917. december 18. (31.) előtt.

Először megjelent a „Zapiszki Insztyituta
Lenina” c. könyv II. kötetében 1927.

Lenin Művei. 26. köt. 408—409. old.

(idézet: – Lenin Válogatott Művei 2. kötet – című könyvből)

Tézisek az alkotmányozó gyűlésről

– írta: V. I. Lenin –

1. Az Alkotmányozó Gyűlés összehívásának követelése teljes joggal tartozott bele a forradalmi szociáldemokrácia programjába, minthogy a polgári köztársaságban az Alkotmányozó Gyűlés a demokratizmus legmagasabb formája, és minthogy az imperialista köztársaság, Kerenszkijjel az élén, a parlament létrehozásával arra készült, hogy a demokratizmus számos elvének megsértésével meghamisítsa a választásokat.

2. Amikor a forradalmi szociáldemokrácia felállította az Alkotmányozó Gyűlés összehívásának követelését, az 1917-es forradalom kezdetétől fogva ismételten hangsúlyozta, hogy a Szovjetek köztársasága a demokratizmusnak sokkal magasabb formája, mint a szokásos polgári köztársaság Alkotmányozó Gyűléssel.

3. A burzsoá rendszerről a szocialista rendszerre való átmenet szempontjából, a proletariátus diktatúrája szempontjából, a Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek Szovjetjeinek Köztársasága nemcsak magasabb típusú formája a demokratikus intézményeknek (a szokásos polgári köztársasághoz viszonyítva, melynek megkoronázása az Alkotmányozó Gyűlés), hanem az egyetlen forma is, amely biztosítani tudja a legkevesebb megrázkódtatással járó átmenetet a szocializmushoz.

4. Az Alkotmányozó Gyűlés összehívása a mi forradalmunkban az 1917. október közepén benyújtott listák alapján, olyan körülmények között megy végbe, amelyek kizárják annak lehetőségét, hogy ezek az alkotmányozó gyűlési választások helyesen fejezzék ki általában a nép és különösen a dolgozó tömegek akaratát.

5. Először, az arányos választási rendszer csak akkor fejezi ki igazán a nép akaratát, ha a pártok listái valóban a nép azon pártcsoportosulások szerinti reális megoszlásának felelnek meg, amelyek ezekben a listákban visszatükröződnek. Nálunk viszont, mint tudjuk, az a párt, amelynek májustól októberig a nép soraiban és különösen a parasztság között a legtöbb híve volt, a szociálforradalmárok pártja, 1917. október közepén egységes listákat állított fel az alkotmányozó gyűlési választásokra, a választások után azonban, még az Alkotmányozó Gyűlés összehívása előtt, kettészakadt.

Ennek folytán a választó tömegek akarata és az Alkotmányozó Gyűlésbe megválasztottak összetétele között még csak formai összhang sincs és nem is lehet.

6. Másodszor, annak, hogy a nép, különösen pedig a dolgozó osztályok akarata és az Alkotmányozó Gyűlés összetétele között hiányzik az összhang, még fontosabb, nem formai, nem jogi, hanem társadalmi és gazdasági, az osztályviszonyokból eredő forrása az a körülmény, hogy az alkotmányozó gyűlési választások akkor folytak le, amikor a nép túlnyomó többsége még nem ismerhette az októberi, szovjet, proletár-paraszt forradalom egész terjedelmét és jelentőségét, amely forradalom 1917 október 25-én, vagyis az Alkotmányozó Gyűlés jelölőlistáinak benyújtása után kezdődött.

7. Az Októberi Forradalom, amely a Szovjeteknek hódította meg a hatalmat, amely a politikai uralmat kiragadta a burzsoázia kezéből s a proletariátus és a szegényparasztság kezébe juttatta, szemünk láttára éli át fejlődésének egymást követő szakaszait.

8. Ez a forradalom az október 24—25-én a fővárosban aratott győzelemmel kezdődött, amikor a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeinek, a proletárok és a politikai téren legtevékenyebb parasztok ezen előhadának Második Összoroszországi Kongresszusa a bolsevik párt többségét eredményezte és ezt a pártot juttatta hatalomra.

9. Azután, november és december folyamán, a forradalom magával ragadta a hadsereg és a parasztság egész tömegét, ami mindenekelőtt abban jutott kifejezésre, hogy elmozdították és újjáválasztották a régi csúcsszerveket (a hadseregbizottságokat, a kormányzósági parasztbizottságokat, a Parasztküldöttek összoroszországi Szovjetjének Központi Végrehajtó Bizottságát stb.), amelyek a forradalom túlhaladott, megalkuvó szakaszát, annak burzsoá, nem pedig proletár szakaszát fejezték ki, és amelyeknek ezért, a mélyebbről jövő és szélesebb néptömegek nyomására, elkerülhetetlenül le kellett lépniök a színről.

10. A kizsákmányolt tömegek e hatalmas mozgalma, amely arra irányult, hogy szervezeteik vezető szerveit átalakítsák, még most, 1917 december közepén sem fejeződött be, és a most folyó vasutaskongresszus ennek a mozgalomnak egyik szakasza.

11. Oroszország osztályerőinek csoportosulása az osztályok harcában, tehát a valóságban, 1917 novemberében és decemberében elvileg különbözik attól az erőcsoportosulástól, amely a pártoknak 1917. október közepén az alkotmányozó gyűlési választásokra felállított jelölőlistáiban kifejezést nyerhetett.

12. Az Ukrajnában (részben Finnországban és Belorussziában, valamint a Kaukázusban is) lezajlott legutóbbi események hasonlóképpen az osztályerők új csoportosulására mutatnak, amely annak a harcnak folyamán halad előre, mely egyrészről az ukrán Ráda, a finn országgyűlés stb. burzsoá nacionalizmusa, másrészről pedig e nemzeti köztársaságok Szovjethatalma, proletár- és parasztforradalma között lejátszódik.

13. Végül a polgárháború, amely a Szovjetek hatalma, a munkás- és parasztkormány ellen irányuló kadet-kalegyinista ellenforradalmi felkeléssel kezdődött, véglegesen kiélezte az osztályharcot és minden lehetőségét elvette annak, hogy a formális demokrácia útján lehessen megoldani azokat az igen égető kérdéseket, amelyek elé a történelem Oroszország népeit és elsősorban munkásosztályát és parasztságát állította.

14. Csakis a munkások és parasztok teljes győzelme a burzsoá és földesúri felkelésen (amely a kadet-kalegyinista mozgalomban jutott kifejezésre), csakis a rabszolgatartók e fejkelésének kíméletlen katonai elnyomása tudja valóban biztosítani a proletár- és parasztforradalmat. Az események menete és az osztályharc fejlődése a forradalom folyamán odavezetett, hogy a „Minden hatalmat az Alkotmányozó Gyűlésnek” jelszó, amely nem számol a munkás- és parasztforradalom vívmányaival, nem számol a Szovjethatalommal, nem számol a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeinek Második Összoroszországi Kongresszusán, a Parasztküldöttek Második Összoroszországi Kongresszusán stb. hozott határozattal, ez a jelszó a valóságban a kadetok, a kalegyinisták és cinkosaik jelszava lett. Az egész nép számára világossá válik, hogy ez a jelszó ténylegesen a Szovjethatalom megbuktatásáért folytatott harcot jelenti, és hogy az Alkotmányozó Gyűlés, ha meghasonlana a Szovjethatalommal, menthetetlenül politikai halálra lenne ítélve.

15. A nép különösen életbevágó kérdései közé tartozik a béke kérdése. A valóban forradalmi harc a békéért Oroszországban csak az október 25-i forradalom győzelme után kezdődött meg, és ez a győzelem meghozta első gyümölcseit a titkos szerződések nyilvánosságra hozatala, a fegyverszünet megkötése és az annexiók és hadisarc nélküli általános békéről való nyilvános tárgyalások megkezdése formájában.

A nagy néptömegeknek csak most nyílik ténylegesen, teljes mértékben és közvetlenül lehetőségük arra, hogy a békéért folyó forradalmi harc politikáját meglássák és annak eredményeit tanulmányozhassák.

Az alkotmányozó gyűlési választások idején a néptömegek ettől a lehetőségtől meg voltak fosztva.

Világos, hogy az összhang hiánya az Alkotmányozó Gyűlésbe megválasztottak összetétele és a népnek a háború befejezése kérdésében megnyilvánuló igazi akarata között ebből a szempontból is elkerülhetetlen.

16. A fentebb kifejtett körülmények együttvéve azt eredményezik, hogy az Alkotmányozó Gyűlés, amelyet a proletár- és parasztforradalom előtt, a burzsoázia uralma idején fennálló pártok listái alapján hívtak egybe, elkerülhetetlenül összeütközésbe kerül azoknak a dolgozó és kizsákmányolt osztályoknak akaratával és érdekeivel, amelyek október 25-én megkezdték a szocialista forradalmat a burzsoázia ellen. Természetes, hogy ennek a forradalomnak az érdekei előbbrevalók az Alkotmányozó Gyűlés formális jogainál, még ha ezeket a formális jogokat nem is ingatta volna meg az a körülmény, hogy az Alkotmányozó Gyűlésről szóló törvényből hiányzik a nép ahhoz való jogának elismerése, hogy képviselőit bármikor újjáválaszthassa.

17. Minden olyan közvetlen vagy közvetett kísérlet, amely arra irányul, hogy az Alkotmányozó Gyűlés kérdését formális jogi szempontból, a szokásos burzsoá demokrácia keretei között, az osztályharc és polgárháború számbavétele nélkül vizsgálják, nem egyéb, mint a proletariátus ügyének elárulása és áttérés a burzsoázia álláspontjára. A forradalmi szociáldemokráciának feltétlen kötelessége, hogy kivétel nélkül mindenkit óva intsen ettől a hibától, amelybe egyes, a bolsevizmus vezető köreihez tartozó olyan egyének is beleesnek, akik nem tudják helyesen értékelni az októberi felkelést és a proletárdiktatúra feladatait.

18. Az egyetlen lehetőség arra, hogy fájdalommentesen oldjuk meg azt a válságot, amely az alkotmányozó gyűlési választások és a nép akarata, valamint a dolgozó és kizsákmányolt osztályok érdekei közötti összhang hiánya miatt állott elő, az, ha a nép minél nagyobb méretekben és minél gyorsabban érvényesíti azt a jogát, hogy az Alkotmányozó Gyűlés képviselőit újjáválassza, ha maga az Alkotmányozó Gyűlés hozzájárul ahhoz a törvényhez, amelyet a Központi Végrehajtó Bizottság ezekről az újjáválasztásokról hozott és fenntartás nélkül kijelenti, hogy elismeri a Szovjethatalmat, a szovjet forradalmat, annak a béke, a föld és a munkásellenőrzés kérdésében folytatott politikáját, ha az Alkotmányozó Gyűlés határozottan csatlakozik a kadet-kalegyinista ellenforradalom ellenfeleinek táborához.

19. Az Alkotmányozó Gyűléssel kapcsolatos válság e feltételek nélkül csak forradalmi úton oldható meg, csakis azon az úton, hogy a Szovjethatalom a lehető legerélyesebb, leggyorsabb, legkeményebb és leghatározottabb forradalmi rendszabályokat alkalmazza a kadet-kalegyinista ellenforradalommal szemben, akármilyen jelszavakkal és intézményekkel (még ha alkotmányozó gyűlési mandátummal) leplezné is magát ez az ellenforradalom. Minden arra irányuló kísérlet, hogy a Szovjethatalom kezét ebben a harcban megkössék, az ellenforradalom támogatását jelentené.

A megírás ideje: 1917. december 12. (25.)
Megjelent: „Pravda” 213. sz. 1917. december 26. (13.)

Lenin Művei. 26. köt. 391—396. old.

(idézet: – Lenin Válogatott Művei 2. kötet – című könyvből)

SaLa