Forgatókönyv a háborús konfliktusok befejezésére és a békés együttműködés világrendjének felépítésére
Budapest, 2026. június 14. vasárnap (MB)
A Magyar Békekör a háborús konfliktusok befejezésére és a békés együttműködés világrendjének felépítésére irányuló erkölcsi-politikai forgatókönyvnek tartja XIV. Leo pápa Magnifica Humanitas (Nagyszerű Emberiség) enciklikáját.
Teljes mértékben egyetértünk Leo pápával abban, hogy a kibéküléshez vezető első lépés a párbeszéd.
Úgy véljük, hogy a dialógusra vonatkozó erkölcsi intés főképpen azoknak szól, akik nem ismerik el mások egyenlő jogát a biztonsághoz és a fejlődéshez, hanem maguk alá akarják rendelni őket.
A Szentatya ugyan tartózkodik attól, hogy konkrétan is kitérjen az ukrajnai és az iráni konfliktusra, mégsem kétséges, hogy célja ezeknek a konfliktusoknak is a békés rendezése.
Úgy véljük, hogy Ukrajna esetében a felszólítás elsősorban azoknak szól, akik nem voltak hajlandók tárgyalni Oroszország 2021 decemberében előterjesztett biztonsági követeléseiről, mindenekelőtt arról, hogy a NATO ne terjeszkedjen Keletre, hanem vonuljon vissza eredeti határai mögé. Oroszország ugyanis az után avatkozott be katonailag Ukrajnában, miután a NATO lesöpörte asztaláról Moszkva egyenjogú biztonságra vonatkozó jogos igényeit.
Noha orosz részről a megváltozott feltételek közepette is nyitottak maradtak a párbeszédre – lásd az anchoragei csúcsot is – Leo pápa címzettjei aligha lehetnek mások, mint Kijev és Európa.
Az iráni konfliktus esetében pedig az Egyesült Államok és Izrael, hiszen ők támadtak Iránra, jóllehet Irán kész volt, és továbbra is készen áll a vita tárgyalásos rendezésére.
Leo pápa enciklikájának nagy erénye, hogy erkölcsi útmutatást nyújt a konfliktusok rendezésére irányuló párbeszéd tartalmára is. Nem csupán békét akar a békéért, hanem szorosan összekapcsolja a békét az igazságosság követelményével. Érveléséből kiviláglik, hogy a konfliktusok rendezését a szembenálló felek nemzetközi jogon nyugvó jogos igényeinek kompromisszumával látja elérhetőnek, ennek érdekében pedig kölcsönös engedményre inti őket.
„Messzemenően erkölcstelen és elfogadhatatlan egy nemzet felszámolására vagy alárendelésére irányuló bármilyen kísérlet és terv” – írja.
De Leo pápa igazságosságon nem csak „jogos kompromisszumot” ért, hanem társadalmi igazságosságot is. Növekvő egyenlőtlenségről, mélyülő szociális törésvonalakról ír, a profitérdek érvényesüléséről a közérdekkel szemben. Értésre adja, hogy a tartós békének feltétele a társadalmi béke is, annak pedig a gazdagság és szegénység között tátongó szakadék áthidalása. „Igazságos társadalmi berendezkedésről” szól, idézve II. János Pál pápa szavait: „Isten a Földet az egész emberiségnek adta, hogy mindenkit eltartson anélkül, hogy bárkit is kirekesztett, vagy előnyben részesített volna”.
Az igény a tartós békére jövőbe látást követel embertől, közösségektől, államoktól. A konfliktus rendezése könnyebbé válik, ha tudjuk, milyen közös jövőt akarunk. Merre akarunk menni? – teszi fel a kérdést, majd azzal válaszol rá, hogy az emberiség nagy része békés együttélésre törekszik, a közjó egyre inkább egyetemes dimenziót ölt, jogokkal és kötelességekkel. Ezt a reményteljes építkezést Leo a „szeretet civilizációjának” nevezi, és abban jelöli meg ennek a civilizációnak a feladatát, hogy „a kikényszerített egymásrautaltságot tudatosan vállalt és választott szolidaritássá alakítsa át”.
No de van-e megbízható iránytűnk egy olyan korszakváltás közepette, mely az emberiség együttélésének minden területét érinti?
Leo pápa a nemzetközi szervezetekben, különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetében jelöli meg a párbeszéd és a békés rendezés érvényre juttatásának nélkülözhetetlen eszközét. Mi pedig egyetértünk vele abban, hogy az emberiség együttműködése szempontjából annak dacára is megőrzendő érték az ENSZ, hogy a technikai, politikai és etikai értelemben egyaránt megújulásra szorul. Kiállásával az ENSZ mellett a római katolikus világegyház vezetője elutasítja a nyugati gyakorlatot, hogy az egyetemes jogokat egyoldalú szabályokkal cserélje fel, s ezzel kimerítse az ENSZ univerzális rendeltetését.
A konfliktusok békés rendezésére irányuló törekvésében XIV. Leo de facto abból az erkölcsi-politikai értékrendből indul ki, amely a náci-fasizmus legyőzésének eredményeként született a II. világháború után, és az államok közötti együttműködés intézményévé vált. A Magyar Békekör nagyra tartja Leo pápa jövőbe mutató kiállását az emberiség szolgálatában. Erkölcsi útmutatását különösen ígéretesnek tartjuk ahhoz, hogy egy új európai-eurázsiai biztonsági és együttműködési konferencia keretében megszülethessenek az oszthatatlan, kölcsönös, egyenjogú biztonságról szóló nemzetközi törvények, összhangban az ENSZ Alapokmányával és az Emberi Jogokról szóló 1948. évi Egyetemes Nyilatkozattal. +++
