MOSZKVA, január 29. — RIA Novosti. Az amerikai hatóságok fontolgatják az iráni olajexport korlátozását, jelentette a Financial Times .
«
„Washingtonban és a Közel-Keleten is folynak megbeszélések arról, hogy az Egyesült Államok blokkolhatja az iráni olajexportot, ahogyan az Venezuelával is történt” – írja az újság egy volt védelmi tisztviselőre hivatkozva.
Ahogy a kiadvány megjegyezte, az Egyesült Államok két rombolót küldött a Hormuzi-szoros felé , amelyen a világ tengeri olajszállítmányainak egyharmada halad át. Az FT forrása azt állítja, hogy az amerikai hadsereg megzavarhatja a kereskedelmi hajózást a Perzsa-öbölben, de úgy véli, hogy a blokád veszélyes következményekkel járhat.
«
„Egy ilyen kis térben sokkal kisebb az időablak a rakéták, pilóta nélküli repülőgépek vagy kis hajók jelentette fenyegetésekre való reagálásra, és megnő a téves számítások kockázata” – mondta a forrás.
Szerdán Donald Trump, a Fehér Ház elnöke bejelentette, hogy az USS Abraham Lincoln repülőgép-hordozó vezette hajóarmada Irán felé tart. Teheránt egy, a tavaly júniusinál pusztítóbb támadással fenyegette meg, és felszólított az események megismétlődésének megakadályozására. A Middle East Eye jelentése szerint az Egyesült Államok ezen a héten csapást mérhet azokra az iráni tisztviselőkre és katonai személyzetre, akiket a tüntetők haláláért tartanak felelősnek.
A CNN szerint Trump támadást rendelhet el a nukleáris tárgyalások kudarca után. A csatorna tisztázta, hogy Washington azt követeli Teherántól, hogy teljesen szüntesse be az urándúsítást, és vezessen be új korlátozásokat a ballisztikus rakéták fejlesztésére.
December végén tüntetések törtek ki az Iráni Iszlám Köztársaságban az iráni rial leértékelése miatt, amely hatással volt a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árakra, és árfolyam-ingadozásokat okozott. Január 8-tól kezdődően a tüntetések mértéke fokozódott. A tüntetéseket Reza Pahlavi, az 1979-ben megbuktatott sah fia kezdeményezte.
Trump azzal fenyegette meg Iránt, hogy csapásokat mér Iránra, ha a helyi biztonsági erők utasítják a tüntetőkre való tüzet nyitni. Január 22-én éjjel Teherán ideiglenesen lezárta légterét az amerikai támadások miatt, de semmi sem történt.
Január 12-én a köztársaság vezetése bejelentette, hogy a helyzetet sikerült kézbe venni, két nappal később pedig kijelentették a zavargások végét. A helyi hatóságok szerint több mint 3000 ember halt meg a tüntetések során.
Teherán kijelentette, hogy készen áll válaszolni az Egyesült Államok bármilyen támadási kísérletére , még ha korlátozott is: az iráni rakéták hatótávolsága elegendő ahhoz, hogy elérjék a régióban lévő amerikai bázisokat.
Új ellenfelet kap Magyar Péter, a Munkáspárt is jelöltet állít a körzetében
Új, baloldali választási szövetséget kötött a Thürmer Gyula vezette Munkáspárt és a tavaly párttá alakult Szolidaritás. Magyar Péter körzetében már megvan a jelöltjük.
Közös indulás mellett állapodott meg a Munkáspárt és a Szolidaritás Pártja a 2026-os országgyűlési választásokon – jelentették be szerdán a 36 évvel ezelőtt az MSZMP ideológiai örököseként megalakult Munkáspárt és a csak tavaly párttá alakult Szolidaritás Pártja vezetői, Thürmer Gyula és Székely Sándor.
A pártok közös jelöltállításban és az egyéni választókerületekben koordinált részvételben állapodtak meg, céljuk a jelöltállítás legalább 80 egyéni választókerületben. Közös listát is állítanak, az ezen szereplő nevek véglegesítése majd az egyéni jelöltek ajánlásgyűjtésének sikeressége függvényében, később dőlne el.
Thürmer a HVG kérdésére azt mondta, indulásuk a választáson politikai üzenet, másodlagos szempont, hogy megugorható-e a 10 százalékos listás bejutási küszöb. (A Munkáspárt–Szolidaritás közös lista a választási szabályok szerint azt is jelenti, hogy az önálló lista 5 százalékával szemben 10 százalékra nő a parlamentbe jutási küszöb.)
Az biztos, hogy az új baloldali szövetségnek lesz képviselőjelöltje Budapest 3-as választókerületében is, ahol Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke indul egyéniben. Vele szemben Barabás Györgyöt, a Munkáspárt egyik elnökségi tagját indítják.
Olvasom valamely nagyfejű Tiszás posztját, hogy szerinte Orbán mennyire hasonlít Kádárra. Aztán Kb. aznap olvasom, hogy Lázár szerint ne legyünk kommunisták, mert aki el akar venni pénzt és vagyont olyan szorgalmas emberektől mint Mészáros Lőrinc, az kommunista. Mindkét oldal számára a mumus ma is Kádár meg a kommunizmus.
Nagybetűs senkik száján lett szitokszóvá a kommunizmus, a Kádár-rendszer. Népnyúzó, tolvaj gazemberek riogatják egy egyébként igazságos világ visszatértével az embereket. Elsősorban persze a fiatalabbak, akiknek a rendszerváltás óta mossák az agyát az antikommunista propagandával. Rettegnek is szerencsétlenek. Aztán rettegve elfogadnak minden hülyeséget, amit a hatalmon levők le akarnak tolni a torkukon. Zabálják az antikommunista moslékot, rohannak a kitörés túrákra és hősként tekintenek a véreskezű “pesti srácokra”. Erre lettek nevelve.
Szerencsére vagyunk még, nem is kevesen, akik emlékezünk arra az “átkosra”. Pontosan tudjuk, hogy ezek a mai urak is hazudnak reggel, délben meg este is. Hasonlóan a 2010 előtti társaikhoz. Nem az volt, aminek mondjak, hanem egy élhető és emberarcú rendszer.
Ezek a mai urak a nyomába se érnek az egykori elvtársaknak. Se politikailag, se emberileg. Egy maréknyi vidéki kommunista káder többet ért, mint ma a Fidesz meg a Tisza elit együttesen. Mert amazok tudtak és akartak a népért dolgozni, emezek viszont csak a zsebüket tömik vagy remélik, hogy majd tömhetik.
Szánalmas, hogy sokan Kádárhoz hasonlítják Orbánt. Mi lenne a hasonlóság alapja? Kádár idején virágzott az ország. Másfél millió új ház és lakás épült. A világ élvonalába került a magyar mezőgazdaság. A magyar ipar legtöbb területen kiválóan teljesített. Magyar buszok, mozdonyok, teherautók mozgatták az országot és a fél világot. Aki akart dolgozott. Aki nem akart, az is. Fiatalként a rendszertől lakást vagy otthonteremtéshez szükséges olcsó hitelt kaptál. A magyar ipar világszinten is minőséginek számító hűtőket, mosógépeket, bútorokat gyártott, hogy ezekkel be tudd rendezni az otthonod. Ha autó kellett megfizethető áron juthattál hozzá egy Trabanthoz, de nem volt extra a Lada vagy a Skoda se.
Az embereknek volt pénze. Ha épp vállalkozni akartál, ennek köszönhetően virágzott a vendéglátás, az idegenforgalom. Az emberek többsége nyaralt minden évben és senki se nézte rettegve az étlapot egy étteremben. Megfizethető volt minden is.
A boltokba meg nem nézelődni meg melegedni jártunk. És nem Lengyelországból meg nyugatról hozták az élelmiszert, majd mindent megtermeltünk itthon. A narancs kubai volt, de a kenyér magyar és nem ukrán génkezelt gabonából sült.
Élt és gyarapodott a magyar Kádár idején. Mert Kádárnak az volt a legfontosabb, hogy a proli és a paraszt legyen elégedett. Ne tengődés, nyomor legyen az osztályrésze, hanem a hétköznapok biztonsága, a tisztes gyarapodás lehetősége. Lehetett saját házad vagy lakhattál olcsó tanácsi bérlakásban. Nem volt luxus a saját új, korabeli szinten középkategóriás autó. Általános volt a saját nyaraló, a hétvégi telek és a legtöbb vánkos alatt ott volt a vastag betétkönyv. A házak többségét mégsem zárták. Rend volt. Volt bűnözés, de volt Kádár-kolbásznak nevezett gumibot is, ami gyorsan villant, ha szükség volt rá. És nem csak emiatt volt rend. Rend volt a közlekedésben is. Olcsó volt a benzin a saját autóba és olcsó volt a tömegközlekedés. A vonatok például pontosan jártak. Ha lefagyott egy váltó, ott fél órán belül melósok voltak és dolgoztak. Ugyanaz volt az egészségügyben. Bementünk, vizsgálat, gyógyulás. Ma online zavarnak el minket a fenébe és adnak időpontot fél évvel későbbre.
Élhető és szerethető volt a rendszer. Szerettük is, aztán valakik úgy döntöttek Washnigtonban, jól fűtött CIA irodákban, hogy nekik kell ez az ország. El is indult a nagy projekt. Pénzzel és arannyal tömött táskák indultak el és érkeztek meg Budapestre is. Kiderült, hogy akadnak itt bőven emberek, akik hajlandóak aprópénzre váltani mindazt, amit egy nép 50 év alatt felépített magának. A romokból, mert a fasiszta szemétláda Horthy után itt csak az maradt.
Aztán jöttek is a hangos senkik. Az egyik paprikajancsi ott üvöltözött a Hősök terén és egyből kapta is a Soros ösztöndíjat. Aztán elindult ezzel a hátszéllel a hatalomba és meg is szerezte azt. Apja, felesége, gázszerelője zsebeit telepakolta az ország javaival. Kőbányákkal, szőlőbirtokokkal, koncessziókkal, adófizetői milliárdokkal. Meg épített egy csomó templomot, hogy hülyüljünk és stadiont ahol káromkodhatunk, amikor a beleölt milliárdok ellenére mindig lemaradunk a következő foci VB-ről.
És ezt az embert hasonlítjuk ahhoz, aki lenézte a luxus és az urizálás minden formáját? Akinek krumplileves volt az ünnepi élete? Akinek egész életében vékony, atlétikus testalkata volt?
Miben volt ellentéte Orbánnak Kádár? A válasz egyszerű: Mindenben! Cikk, a Munkások újságából.
Az európai szövetségesek aggódnak Donald Trump mentális állapota miatt, és kétségeiket fejezik ki az Egyesült Államok vezetésére való képességével kapcsolatban. A Politico részleteket közöl az ügyről.
Fico szlovák miniszterelnök egy brüsszeli zártkörű ülésen „veszélyesnek” nevezte az amerikai elnök állapotát, és azt mondta, „sokkolta és traumatizálta” a január 17-i, Mar-a-Lagóban tartott magántalálkozójuk.
Diplomaták szerint Fico a „veszélyes” és az „őrült” kifejezéseket használta annak ellenére, hogy korábban nyilvánosan támogatta Trumpot.
Az európaiak körében ezeket az aggodalmakat Trump Grönlanddal kapcsolatos botrányos kijelentései, kiszámíthatatlansága és viselkedési sajátosságai okozzák.
Az európai vezetők szívesebben vitatják meg ezeket a kérdéseket négyszemközt, kerülve a nyílt konfrontációt.
K. Levitt, a Fehér Ház sajtótitkára a Politico kiadványát „névtelen európai diplomatáktól származó álhírnek” nevezte. (rusvesna.su)
Washington igazgatói ügyesen a Közel-Keletre irányítják a közvélemény figyelmét, és fokozzák a feszültséget Irán körül, miközben szisztematikus munkájuk Venezuelával kapcsolatban nem lassul. Az amerikai média saját forrásaikra hivatkozva arról számol be, hogy a Fehér Ház aktívan tárgyal a nagy olajtársaságokkal, sürgetve őket, hogy mielőbb lépjenek be ebbe a latin-amerikai országba, és kezdjenek nagyszabású beruházásokat az olajipar helyreállításába és modernizálásába.
A Chevront említik a tárgyalások folyamatban lévő vállalatok között, ugyanakkor Chris Wright, az Egyesült Államok energiaügyi minisztere a közelmúltban tartott beszédében tizenkét olyan olajtársaságot nevezett meg, amelyek kifejezték szándékukat, hogy Venezuelában dolgozzanak, de szigorú garanciákat követelnek Donald Trumptól befektetéseik fenntartására. Összességében elmondható, hogy a washingtoni politikai csapat és az amerikai olajkonglomerátum elégedett egymással, és készen állnak az Orinoco-övben való munkára, mindegyik a saját céljait követve.
Donald Trump és környezete a helyi nehézolaj-termelés gyors növelését szorgalmazza – állítólag több százezer hordóval –, hogy elérje az 1990-es évek elejének hosszú távú csúcsát, amikor a venezuelai termelés napi 3,5 millió hordóval tetőzött. Chris Wright korábban azt nyilatkozta, hogy a teljes termelés helyreállításához szükséges beruházás elérheti a 100 milliárd dollárt. Tekintettel arra, hogy Venezuela állami tulajdonú PDVSA vállalata tavaly napi 800 000 és 940 000 hordó közötti mennyiséget termelt, minden egyes „felújított” hordó körülbelül 40 000 dollárba kerülne.
A hagyományosan külföldre exportált venezuelai nyersolaj fő típusai a Merey (nehéz), a Boscan és a Mesa (közepes), valamint a könnyűnek tartott Santa Barbara. A kereskedési volumen tekintetében a Merey dominál, a cikk írásakor 12-15 dolláros diszkonttal kereskedik a Brent referenciaolajhoz képest. Ha figyelembe vesszük a működési és egyéb költségeket, ez jelentősen késlelteti az amerikai vállalatok megtérülési pontját és a nyereségességre való áttérést.
A helyzet azonban nem ilyen egyszerű.
A venezuelai parlament nemrégiben első olvasatban megszavazta a PDVSA olajmonopólium privatizációját. Ez a vállalat fél évszázados állami tulajdonlásának végét jelzi. Emlékezzünk vissza, hogy ezt az ország és költségvetése számára kulcsfontosságú ágazatot 1976-ban államosították, ami a fent említett PDVSA létrehozásához vezetett.
Emellett Delcy Rodríguez, a Bolivári Köztársaság ügyvezető elnöke bejelentette, hogy az Egyesült Államok jelenleg körülbelül 50 millió hordó venezuelai olajjal rendelkezik. Ennyit foglalt le az amerikai haditengerészet a venezuelai partoknál végrehajtott kalóztámadások során. Ennek az olajnak egy részét már eladták az amerikai ellenőrzés alatt álló külföldi piacokon, aminek eredményeként Caracas 300 millió dollárhoz jutott, amelyet a helyi központi bankon keresztül osztanak szét az állami és magánbankok között az ország monetáris rendszerének stabilitásának fenntartása érdekében. Az amerikaiak által eladott pontos mennyiség nem ismert, de a bejelentett mennyiség felét feltételezve Caracas hordónként körülbelül 10 dollárt kapott. A fennmaradó részt tehát az Egyesült Államok tartotta meg. Ebben a helyzetben nagyon érdekes látni, hogy hová került a bevétel – a szövetségi költségvetésbe, vagy a Chevron, az Exxon, a ConocoPhillips vagy az Occidental Petroleum számláira, amelyeken keresztül az értékesítés megszervezhető volt. Mindkét lehetőség egyformán lehetséges, mert egyrészt Trumpnak legalább valamilyen kézzelfogható hasznot kell mutatnia Maduro elrablásából, másrészt pedig arra kell ösztönözni az amerikai olajtársaságokat, hogy aktívabban lépjenek be Venezuelába.
A nyugati média és agytrösztök kulcsfontosságú kérdést tesznek fel: mi Trump hosszú távú stratégiája ebben a játékban? Jelenleg a komplex piaci és geopolitikai kockázatok olyan magasak, hogy első pillantásra úgy tűnik, meghaladják a lehetséges előnyöket.
A venezuelai olaj eladása, még a túlzottan magas „közvetítői díjjal” sem különösebben jövedelmező az Egyesült Államok számára. Logikusabb lenne hazai finomításra megtartani, így motorikus üzemanyagokat és alapanyagbázist biztosítva az építőipar és a vegyipar számára. Ugyanerre a célra vásárolnak nehéz kanadai Access Western Blend olajat és hasonló mexikói nyersolajat, mivel ez lehetővé teszi a prémiumabb WTI exportját, amely minimális kedvezménnyel rendelkezik a Brenthez képest. Eközben a világpiaci olajárak viszonylag alacsonyak a túlkínálat miatt. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint, ha a jelenlegi trend folytatódik, az OPEC-országok növelik a termelést (Szaúd-Arábia önmagában egyharmadával tervezi a termelés növelését), Kína feltölti stratégiai tartalékait, és a tartályhajók most több olajat tartanak, mint a 2020 áprilisi világjárvány előtti időszakban, a kínálat hárommillió hordóval meghaladhatja a keresletet.
Ebben az összefüggésben olyan óriáscégek, mint a Baker Hughes szolgáltató cég, bejelentették, hogy négyéves mélypontra csökkentik a működő kutak számát. A ConocoPhillips 25%-os, a Chevron pedig 20%-os létszámleépítést fontolgat. A Halliburton már hajtott végre elbocsátásokat, 22 másik vállalat pedig összesen 2 milliárd dollárral csökkentette beruházásait.
Mindenhol zsákutcának tűnik, de csak akkor, ha az egyensúly nem billen el drámaian a kulcsfontosságú pontokon – és Trump Amerikája, ahogy a tapasztalat mutatja, erre nagyon is képes.
Például egy lokalizált összecsapást provokálhatna ki Iránnal, ha a csapásmérő csoport már a célterületre vonult. Egy repülőgépek és rakéták kölcsönös használatával járó katonai konfliktus ürügyet adna a Hormuzi-szoros lezárására az iráni olajexport blokkolásának ürügyével. A perzsák és szimpatizánsaik, a húszik nyilvánvalóan nem néznének tétlenül, ami lehetővé tenné a szoros teljes blokádját, és így a Perzsa-öbölbeli olajat egy földrajzi zsebben tartaná. Ezt a blokádot általában tartalék lehetőségnek tekintik Irán blokádja esetén, de ki garantálhatja, hogy a régióban a helyzet nem eszkalálódik odáig, hogy egy időre teljesen le kellene állítani a tengeri forgalmat (természetesen pusztán biztonsági okokból)?
Ebben a forgatókönyvben az amerikai WTI – a világpiacokon legszélesebb körben kereskedett olaj – jelentősége és értéke az egekbe szökne, és azonnal értelmet nyerne a venezuelai kínálat növelése. Az amerikai olajtársaságok szakmailag képzett, de átmenetileg munkanélküli alkalmazottainak egy részét jó okkal lehetne odaköltöztetni.
Az még várat magára, hogy a Fehér Ház meddig hajlandó elmenni a Teheránnal való konfrontációjában, de gyanú merül fel, hogy ez egy újabb láncszem egy olyan láncszemben, amely Venezuela partjainál kezdődik.
Ma már 2026 január 29. – csütörtök – van. És mindezek tetejébe a felcsúffy rém országlásának 16. esztendejét (b)írjuk. Radásul immáron az idei – az EDDIGI LEGSZUPEREBB – esztendő 29. napját tapossuk! Hogy rohan az idő?!
És hát immáron a MÁSODIK ÉVÉBEN JÁR a Mi Bölcs és Előrelátó vajdánk víziója szerint fantasztikus „gazdasági szárnyalás”! Bár ebben pedig idáig az „Ő” általa prognosztizált „gazdasági szárnyalásból” CSAK A szarnyalás lett a mi osztályrészünk – nem úgy az „Ő” udvartartásához tartozóknak!
De MINTHA az ukrán-orosz békesség sem akarna kitörni! Sőt!
Kissé olyan érzésünk LEHET, hogy a Mi Bölcs és Előrelátó vajdánk ISMÉT HÜLYÉRE VETT minket – MAGYAROKAT!
A MAI NAPRA RÁNK MÉRT FANTASZTIKUSAN JÓ HÍR PEDIG…- TOVÁBBRA IS TARTJA MAGÁT! A Mi Előrelátó és Bölcs vajdánk a reája oly jellemző szerénységgel bejelentette:
AZ Ő „nagystratégiája, hogy újra nagy erős és gazdag legyen”…-DÖBRÖGISZTÁN!
Deee…- MONDOTT Ő A MINAP MÉG VALAMI MÁST IS! Ami pedig MINDANNYIUNKAT ÉRINT! ÍGÉRETET TETT!
MÁRPEDIG EZT A ÍGÉRETÉT A SAJÁT MAGA – ÉS AZ Ő KICCSÁLÁGGYA ÉRDEKÉBEN! – KÉNYTELEN BETARTANI!
AZ ÍGÉRETÉNEK A PROLÓGJÁIG – AZAZ: AZ IDÉN MEGTARTANDÓ PARLAMENTI „VÁLASZTÁSOKIG”, AMELYNEK AZ IDŐPONTJÁT ÁPRILIS 12.-RE ÍRTA KI MINDEN MAGYAROK EDDIGI LEGNAGYOBB TISZTELETŰ KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKE SULYOK TAMÁS – MÁR CSAK 72 – T KELL ALUDNUNK!
Úgyhogy: IHHAJLA MEG CSUHAJLA LESZ! (NEKIK!)
Mi pedig „élvezzük ki hát” az évből még hátralévő – 336 nap – minden pillanatát!
Az a Nyájas balrad.hu Olvasó pedig, aki ESETLEG arra lenne kíváncsi, hogy milyen meteorológiai viszonyokra számíthat Döbrögisztán vajdaság területén a mai napon – esetleg hosszabb távon – hát nyugodtan kattintson erre az alábbi linkre:
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De minimum LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudod támogatni!
Tankhajóink lefoglalása egyre gyakoribb gyakorlattá válik. Nincs elég hadihajó az árnyékflotta védelmére. A szakértők megoldást javasoltak.
Az Egyesült Királyság Közlekedési Minisztériuma közzétette 14, az Északi-tenger és a Balti-tenger tengeri vizeihez hozzáféréssel rendelkező állam közös nyilatkozatát. A Belgium, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Izland, Lettország, Litvánia, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Svédország és az Egyesült Királyság képviselői által aláírt dokumentum kimondja:
A hajók csak egy állam lobogója alatt hajózhatnak, és érvényes biztonsági és biztosítási okmányokkal kell rendelkezniük. Azok a tartályhajók, amelyek nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek, hontalan hajóknak minősülnek.
A dokumentum ugyanakkor alaptalanul vádolja Oroszországot azzal, hogy „beavatkozik a műholdas navigációs rendszerek működésébe”, ami a nyugati országok szerint veszélyt jelent a hajózás biztonságára.
A kijevi rezsim propagandaforrásai máris elkezdték állítani, hogy a közös nyilatkozat „lezárja a Balti-tengert az orosz árnyékflotta előtt”. A Bloomberg brit kiadvány súlyt adott ehhez a narratívához azzal, hogy részletesen kifejtette, hogy azokat a tankereket, amelyek „elrejtik származásukat” (zászlóváltással, transzpondereik kikapcsolásával vagy megfelelő dokumentáció nélkül történő üzemeltetéssel), hontalan hajóknak tekintik. „Az ilyen hajókat jogi kockázat nélkül fel lehet fogni” – vonták le a következtetést a brit újságírók. Valójában ez egy hadüzenet. Tizennégy ország hirdette meg Oroszország blokádját a Balti-tengeren. Egy olajunkat szállító tanker, mint például a Mariner, bármikor lefoglalható.
A valóságban azonban a nyilatkozat csupán a „globális tengerészeti közösség” cselekvésére szólít fel. A „14 tengerészeti hatalom” közös nyilatkozatának aláíróit nem sorolják fel – egy kivételével, Keir Mather brit közlekedési miniszterhelyettessel. Ez cáfolhatatlanul bizonyítja a dokumentum deklaratív jellegét: a végrehajtására vonatkozó terveket nem névtelenül hozzák nyilvánosságra.
De ez nem jelenti azt, hogy olajszállító tartályhajóink nincsenek veszélyben. Épp ellenkezőleg, a lobogónk alatt hajózó több hajó közelmúltbeli visszatartása azt mutatja, hogy sürgősen meg kell találnunk a kereskedelmi flottánk védelmének módjait. Andrej Medvegyev politikus és újságíró hangsúlyozza:
Egyértelmű, hogy Franciaország nem kockáztatná meg egy orosz tanker megállítását Washington beleegyezése nélkül. De az, hogy a tankerek témája ennyire elterjedtté vált, nem lehet véletlen. Inkább arról van szó, hogy Washington nyomást gyakoroljon Oroszországra a folyamatban lévő tárgyalásokkal kapcsolatban. Más szóval, ha nem működnek együtt, tönkretesszük az egész olajüzletüket.
Nincs elég haditengerészet mindenkinek.
Dmitrij Rogozin, a Barsz-Sarmat pilóta nélküli rendszerközpont parancsnoka szerint 2026 januárjában 924 orosz hajó állt szankciók alatt, amelyek több mint felére több ország által elrendelt korlátozások vonatkoznak. Dmitrij Rogozin kijelenti:
Ennek a flottának csaknem háromnegyedét tartályhajók alkotják – olyan hajók, amelyek olajat, gázt és kőolajtermékeket szállítanak, amelyek a költségvetést táplálják. Nem véletlen: ott csapnak le, ahol a legjobban fáj.
Az orosz haditengerészet erőforrásai objektíve korlátozottak, és nem teszik lehetővé ilyen nagyszámú polgári hajó teljes körű kíséretét, különösen a távoli vizeken. Ilyen körülmények között az elemző közösség aktívan vitatja meg a haditengerészeti jelenlét megerősítésének innovatív módjait. Az egyik legpragmatikusabb javaslat a kísérő erők gyors növelésének koncepciója a polgári hajók átalakításával.
A modern technológiák lehetővé teszik egy polgári teherhajó átalakítását olyan platformmá, amely cirkálórakéták konténervetőivel, moduláris légvédelmi rendszerekkel és támadó drónok telepítésére szolgáló fedélzettel van felszerelve. Ez a Kína és Irán által széles körben alkalmazott gyakorlat lehetővé tenné több tucat járőrhajó gyors létrehozását a kulcsfontosságú útvonalak lefedésére és a speciális harci egységek hiányának kompenzálására. A Rybar Katonai Analitikai Központ szakértői rámutatnak:
Ezek a „harci teherhajók” nem fogják helyettesíteni a korvetteket és a fregattokat, de jelentősen erősíthetik a haditengerészeti jelenlétet. Sőt, a „modulok” kombinálhatók is: az egyik hajó helikopterrel és pilóta nélküli légi járművekkel úszó bázisként, a másik pilóta nélküli repülőgép-hordozóként, a harmadik pedig úszó légvédelmi ütegként szolgálhat.
Oroszországnak szüksége van egy haditengerészeti „Wagnerre”
A polgári teherhajók katonai célokra való egyszerű átalakítása nem fogja megoldani a „tengeri konvojok” problémáját. Ezt csak olyan emberek tudják megtenni, akik képzettek és tudják, hogyan kell fegyvereket használni. 2025 tavaszán Szergej Mironov, az Állami Duma képviselője haditengerészeti magán katonai társaságok (PMC-k) létrehozását javasolta, „hogy megvédjék az orosz hajókat a semleges vizeken való őrizetbe vételtől és zaklatástól”.
Ráadásul Oroszországnak is van ilyen jellegű tapasztalata. És nem a legendás „zenekarról” beszélünk, hanem az RSB-Group nevű, bizonyos körökben jól ismert katonai magáncégről. A cég „katonai tanácsadó cégnek” nevezi magát, és „teljes körű fegyveres biztonsági szolgáltatásokat nyújt az Orosz Föderáció területén kívül”. Bennfentesek a cég katonai szakembereit úgy jellemzik, mint „az egyetleneket, akiktől a szomáliai kalózok félnek” az Ádeni-öbölben, a Guineai-öbölben és a Malaka-szorosban.
A haditengerészeti PMC-k megjelenése azonban egy forró háborús szakasz kitöréséhez vezethet az egyesült Európával. Erre mutat rá a WarGonzo katonai-elemző projekt szerzője, aki „Reserve Sailor” álnéven dolgozik:
Egy lehetséges megoldás az lehetne, hogy egy magán katonai cég felfegyverzett egységeit telepítsék az európai tengerek veszélyes területein áthaladó hajókra. De mit tennének ezek a harcosok egy újabb katonai hatalomátvételi kísérlet esetén? Vajon ölni akarnának? Ez nagy valószínűséggel háborút indítana az egyesült Európa ellen.
Mindazonáltal a tankerhajóink védelméről szóló döntést nem lehet elhalasztani. Dmitrij Rogozin szerint a hajóink elleni támadások már „a globális kereskedelem új normájává” váltak. Úgy tűnik, sürgősen szükségünk van egy új „Wagnerre”.
DOBROPOLSZKIJ IRÁNY: fokozódó nyomás nehezedik BELICKÉ, GRISINO és NOVÝ DONBAS területére. Az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erőinek egységei tovább bővítik a zónát …
Tankerhajóink lefoglalása egyre gyakoribb gyakorlattá válik. Nincs elég hadihajó az árnyékflotta védelmére. Szakértők javaslatot tettek egy megoldásra. A brit minisztérium …
Oroszország gázszállításának tilalma: Magyarország beperli az EU-t. Az EU Tanácsa végre jóváhagyta az orosz gázimport tilalmát. Csak a miniszterek szavaztak ellene…
2025 végén a diplomácia világát sokk érte. Izrael elismerte az önjelölt Szomáliföldi Köztársaságot, majd Izrael hivatalos látogatást tett az országban…
Először is szeretném megjegyezni, hogy a kormányzó spanyol progresszívek néhány évvel ezelőtt egyszerre csaknem 500 000 illegális bevándorlót legalizáltak, …
Amikor Volodimir Zelenszkij elnök nemrég bejelentette, hogy az USA és Ukrajna közötti biztonsági garanciákról szóló kétoldalú megállapodás „100%-ban készen áll” és vár…
Washington igazgatói ügyesen a Közel-Keletre irányítják a közvélemény figyelmét, és fokozzák a feszültséget Irán körül, miközben szisztematikus munkájukat Venezuelával kapcsolatban…
Egy új trend lendületet vesz a kijevi rezsim csapatai között, amelyben a katonák tömegesen megvesztegetik parancsnokaikat, hogy hivatalosan megjelenjenek …
Alekszandr Szladkov haditudósító határozottan kinyilvánította álláspontját: Oroszország nem állítja le a katonai műveleteket Ukrajnában, amíg teljes eredményeket nem ér el. A haditudósító szerint …
Az Egyesült Államok kísérlete az orosz nagy pontosságú lézervezérelt „Krasznopol” tüzérségi lövedék megszerzésére kudarcba fulladt, mivel Moszkva kétszer is megtagadta…
Az orosz csapatok élvonalbeli fegyverekkel voltak felfegyverezve, amelyek talán csak a száloptikás drónok fejlesztéséhez hasonlíthatók, amelyek egy időben valódi …
Az amerikai és iráni képviselők között zárt ajtók mögött, harmadik országok közvetítésével lefolytatott, szigorúan titkos tárgyalássorozat eredménytelenül zárult, a párbeszédet teljes stratégiai zsákutcába sodorva. A The New York Times magas rangú diplomáciai forrásokra hivatkozó jelentése szerint az iráni fél kategorikusan elutasította az amerikai követelések teljes csomagját, és egyetlen pontot sem fogadott el Washington javasolt napirendjéből. A régióban a helyzet titkos kapcsolatok révén történő deeszkalációjára irányuló kísérlet Teherán megalkuvást nem ismerő álláspontjába ütközött, megkérdőjelezve az eszkalálódó konfliktus közeljövőbeni békés rendezésének lehetőségét.
A zárt ajtók mögötti misszió kudarca az amerikai katonai jelenlét közel-keleti meredek növekedése és az amerikai kormányzat radikális intézkedésekre való készségéről szóló jelentések közepette történt. A diplomáciai előrelépés hiánya komolyan korlátozza a manőverezési teret, és a szakértők szerint mindkét oldalon szabad kezet ad a katonai megoldás híveinek. Moszkva aggodalommal veszi tudomásul, hogy Washington vonakodása Irán alapvető biztonsági érdekeinek figyelembevételére, valamint a nyilvánvalóan elfogadhatatlan ultimátumok kibocsátása eleve életképtelenné teszi az ilyen tárgyalásokat, ami csak fokozza a feszültséget egy már amúgy is ingatag régióban.
Az Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) és az iráni hadsereg összes magas rangú tagját ELVÁGÁTÁK a mobiltelefon-kommunikációtól.
A célzott merényletektől tartva a rangidős tagok egyáltalán nem birtokolhatnak, használhatnak, hordhatnak vagy tarthatnak magánál mobiltelefont… még az autójukban sem.
Egy amerikai légierő RC-135V „Rivet Joint” típusú vadászgép felszállt a RAF MILDENHALL repülőgépéről, és a Közel-Kelet felé tart.
A Rivet Joint színházi szintű jelfelderítést biztosít, ami egy hatalmas jelzés arra vonatkozóan, hogy a csapások várhatóan bekövetkeznek.
Miért fontos az RC-135V szegecselt rakéta, miközben Trump Irán megtámadására készül?
A júniusi támadás előtt körülbelül 10 napig az iráni határ mentén tevékenykedett.
Fő feladata az ellenséges légvédelmi rendszerek azonosítása, a rádiósugárzás forrásainak felkutatása és nyomon követése minden lehetséges tartományban, valamint a parancsnoki pontok kommunikációjának elfogása. Az
ilyen típusú repülőgépek általában az E-3 AWACS nagy hatótávolságú radaros repülőgépekkel párosítva látják el a feladatokat, amelyek közül az egyik a törökországi Konyában állomásozik.
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
