A somogyi falu szégyene lett Kádár János egykori otthona

Az urbex csapat ottjártakor siralmas állapotban állt a szebb időket megélt ház.

Kapoly, ami némán őrzi az évszázadok viharait és békéjét

Külső-Somogy lankái között, ott, ahol a Jaba- és a Koppány-patak völgyei finoman egymásba simulnak, fekszik egy falu, amely csendesen őrzi évszázadok viharait és békéjét. Kapoly nem hivalkodik, nem keresi a reflektorfényt. Úgy terül el a dombok védelmében, mint egy nyitott könyv, amelynek lapjait az idő és a történelem írta.

A falu utcáin sétálva a múlt elfeledett mindennapjai kelnek életre

Kapoly egyik enyészetbe vesző háza régi történeteket őriz egy emberről, aki a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb, legösszetettebb és a mai napig leginkább vitatott megítélésű politikai alakja. Ebben az idő martalékává lett otthonban nevelkedett a néhai MSZMP-főtitkár, Kádár János.

Az egykori magyarországi szocialista vezető hatéves koráig élt Kapoly egyik zsúptetős vályogházában, amit mára sorsára hagytak.

A Magyarország elhagyottan – BCO urbex csapat 2006 óta kutatja fel hazánk elhagyatott épületeit, sokszor régen elfeledett helyszíneit. A csapat tagjainak a célja a múlt lenyomatainak a megőrzése és dokumentálása. Olyan épületekbe és terekbe nyernek betekintést, amelyek egykor élettel teltek voltak, ma azonban némán őrzik történeteiket.

Többek között ilyen Kapoly egyik enyészetbe vesző háza, ahol Kádár János nevelkedett. Az urbex csapat ottjártakor siralmas állapotban állt a szebb időket megélt ingatlan. Falai omladoztak, a gerendái már leszakadtak, a házban lévő tárgyak, amiket már kikezdett az idő vasfoga azt jelezték, hogy egykor itt emberek éltek.

Az alábbi galériában megmutatjuk azokat a fotókat, amiket az urbex csapat készített a látogatásuk alkalmával. 

Nevelőszülők viselték gondját

Az MSZMP egykori főtitkára, a szocializmus hazai vezetője 1912. május 26-án született a fiumei Santo Spirito (Szentlélek) kórházban Csermanek (Czermanik) János néven. Anyja a horvát tengerparti üdülőhelyen, Abbáziában dolgozott egy villában. Itt ismerkedett meg a nagykanizsai honvéd gyalogezred katonájával, a pusztaszemesi kisbirtokos Krezinger Jánossal.

Szülei nem éltek együtt, sőt, sosem házasodtak össze, anyagi lehetőségeik pedig limitáltak voltak, így a fiú három hónaposan már Kapolyon, nevelőszülőknél élt, és csak hatévesen költözött tovább a Budapesten időközben mosó- és takarítónővé vált édesanyjához, elhagyva a somogyi települést. 1918-ban miután felkerült a fővárosba, elvégezte az elemi, majd a polgári iskolát. Ezután írógépműszerésznek tanult, 1929-ben szabadult fel.

Mélyen kötődött Kapolyhoz, ahol élete első hat évét töltötte

Bár Kádár János gyermekkora objektíven nézve tele volt nélkülözéssel, ő maga felnőttként kifejezetten idillinek, sőt élete legszebb időszakának írta le a Kapolyon töltött első hat évét. Felnőttként és országos vezetőként is szülőföldjeként tekintett a falura. Többször is elmondta, hogy gyerekkorából a kapolyi határ minden fája, bokra, dombja és patakja élesen megmaradt az emlékezetében. A somogyi lankák jelentették számára a szabadságot.

A cikkben szereplő fotókat a Magyarország elhagyottan – BCO urbex csapata készítette, akiknek a munkásságát Facebook oldalukon is figyelemmel lehet követni.                                                                                                      (24.hu)

Bal-Rad komm:  „…Kapoly nem hivalkodik, nem keresi a reflektorfényt. Úgy terül el a dombok védelmében, mint egy nyitott könyv, amelynek lapjait az idő és a történelem írta…”

Hááát…- IGEN! Nem úgy, mint a közelmúltunkat – és a rendszerváltás(UNK)at követő IDŐSZAK! – URALKODÓ POLYTHYKAY „ELYTHJÉNEK” A HIVALKODÓ, a mi bőrünkön és verejtékünkön kihízott egyedeinek ÖRÖK EMLÉKET ÁLLÍTÓ „INGTLANBERUHÁZÁSAI”

Mint pld. a KEZDETBEN CSAK „PORTÁSFÜLKEKÉNT” aposztrofált hatvanpusztai építkezés!