A Genfi Menekültügyi Egyezmény 75 éve: Nem „menekültválságról” van szó, hanem „rászoruló emberekről”!

FIR Newsletter 2026-32 (FIR Hírlevél 2026-32)

A Genfi Menekültügyi Egyezmény 75 éve:
Nem „menekültválságról” van szó, hanem „rászoruló emberekről”!

FIR

A múlt héten ismét tanúi lehettünk annak, hogyan uralta az európai médiát és kormányokat a „menekültválság” témája. Célzott propagandával több tízezer, többnyire fiatal embert buzdítottak arra, hogy kockáztassák életüket az Európai Unió szigorúan biztosított külső határain, a Ceuta régióban, abban a reményben, hogy így megszerezzék az EU-ban való tartózkodás jogát. A kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy ez a lépés elsősorban a spanyol kormányra kíván nyomást gyakorolni, amely az év elején humánus megoldást talált a problémára azzal, hogy legalizálta több ezer illegális migráns státuszát. Olaszország bejelentette, hogy felfüggeszti a schengeni megállapodást a Spanyolországból érkezők számára, míg más európai kormányok – a jobboldali pártok ovációja közepette – szigorúbb védelmi intézkedéseket sürgettek az „Európa Erőd” lezárására.
Egyik hivatalos nyilatkozat sem említette, hogy pontosan 75 évvel ezelőtt, ezen a héten, 1951. július 28-án írták alá az Egyesült Nemzetek Szervezetének a Menekültek Helyzetére Vonatkozó Genfi Egyezményét (GCR). Ez a „menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény” az üldöztetés elől menekülni kényszerült emberek globális védelmének alapjait hivatott lefektetni. Az egyezmény azonban csak 1954-ben lépett hatályba. Valójában csak 1967 óta vonatkozik a világ összes menekültjére. Akkoriban egy kiegészítő jegyzőkönyvet fogadtak el, hogy megszüntessék hatályának időbeli és földrajzi korlátozásait. Ma a 195 elismert állam közül 149 részes fele az Egyezménynek, annak 1967-es kiegészítő jegyzőkönyvének, vagy mindkettőnek. Az egyezmény az Egyesült Nemzetek Szervezetének Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) jogalapját is képezi.
Ebben az összefüggésben felidézzük a Gyermekjogi Egyezmény legfontosabb rendelkezéseit: Az embereknek jogot kell biztosítani arra, hogy abban az országban maradhassanak, ahol védelmet kérnek a faji, vallási, nemzetiségi, társadalmi csoporthoz való tartozásuk vagy politikai véleményük miatti üldöztetéssel szemben. Másodszor, az Egyezmény tartalmazza az úgynevezett visszaküldés tilalmának elvét. Tilos embereket olyan országba visszaküldeni, ahol életük vagy szabadságuk veszélyben van. Harmadszor, a Gyermekjogi Egyezmény szerint a menekülteknek joguk van munkához, oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és vallásszabadsághoz a befogadó országukban.
Az UNHCR felelős a végrehajtásáért és érvényesítéséért; a körülmények azonban jelentősen romlottak. A médiajelentések szerint az Egyesült Államok fontolgatja a kilépést az ENSZ Menekültügyi Hivatalából. A finanszírozást már most is drasztikusan csökkentik. 2025-ben az Egyesült Államok még mindig alig egynegyedét tette ki az UNHCR által kapott körülbelül 3,8 milliárd dollárnak (3,3 milliárd eurónak). 2026 júniusának végére az Egyesült Államok finanszírozási részesedése a teljes összegnek mindössze négy százalékát tette ki. Ez kevesebb, mint amennyit olyan országok, mint Svédország vagy Németország, hozzájárultak.
Európai kormányok részéről is hallani olyan hangokat, amelyek azt állítják, hogy a világszerte különösen magas menekültszám miatt a Genfi Egyezmény már nem „naprakész”, és felülvizsgálatra szorul. A „Közös Európai Menekültügyi Rendszerrel” (KEMR) az Európai Unió már világossá tette, hogy elvileg hogyan vonja vissza a védelem történelmi ígéretét annak biztosítása érdekében, hogy senki se maradjon jogok nélkül.
Ezen politikai függőségek fényében az UNHCR beleegyezett, hogy együttműködik az EU-val a hazatelepítéseket és egyéb határintézkedéseket szabályozó migrációs megállapodások kidolgozásában. Ez magában foglalja a harmadik országokban, például Líbiában található menekülttáborokat is, ahová a mediterrán térségből szállítják a menedékkérőket.
A világszerte zajló nagyszabású menekültmozgalmak fényében a demokratikus jogi szakértők, emberi jogi csoportok, segélyszervezetek és szociális jóléti egyesületek évek óta szorgalmazzák a menekültvédelem kiterjesztését a „politikai üldöztetés” meghatározásán túlra. A menekülés mai okai közé nemcsak a politikai elnyomás tartozik, hanem különösen a megélhetés pusztulása az éghajlatváltozás és a gazdasági kizsákmányolás, az etnikai kiutasítások és a fegyveres konfliktusok miatt. Különösen a fegyveres konfliktusok száma növekszik folyamatosan, és ezzel együtt a háborús menekültek száma is. Míg tíz évvel ezelőtt számuk világszerte 65 millió volt, jelenleg közel 120 millió ember él menekültként. Segítségük nyújtása továbbra is az UNHCR feladata.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének „békenagyköveteként” a FIR támogatja ezt a fontos ENSZ-intézményt minden olyan kísérlettel szemben, amely aláásná a rászorulók érdekében végzett dicséretes munkáját.

***

Internet Archive SaLa – KJMEK: PDF
A gondolkodó anyag gondolkodó emberré válása 1 rész
A vallás az idealizmus, a képzelet világa
A képzeletben létező isten
Az isten a semmiből valami
Az istenanyagból való szellem
Isten a legfőbb lény
Mi az isten?
Természetfeletti