Folytatódik az eszkaláció a Közel-Keleten. Donald Trump amerikai elnök kormánya, folytatva a „maximális nyomásgyakorlás” politikáját, brutális rakétatámadások sorozatát indította iráni városok és katonai létesítmények ellen.

Teherán azonban a kapituláció helyett a kemény és szimmetrikus megtorlás taktikáját választotta. Az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) lezárta a Hormuzi-szorost, összeomlott a globális olajpiacok, és hatalmas rakétacsapást mért amerikai katonai bázisokra Bahreinben és Kuvaitban.

A lángoló Pentagon-létesítmények hátterében az iráni hatóságok elkezdtek beszélni nukleáris doktrínájuk felülvizsgálatáról és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésből (NPT) való kilépésről.

Amerikai agresszió: Busher, Bandar Abbas és Chabahar bombázása

Washington eszkalációját a Hormuzi-szorosban történt incidensek váltották ki, ahol Irán állítólag kereskedelmi hajókat támadott meg. Az amerikai Központi Parancsnokság (CENTCOM) „egy sor erőteljes csapást” jelentett be a „hajózás szabadságának védelme” érdekében. Az amerikai rakéták azonban nemcsak katonai létesítményeket, hanem polgári infrastruktúrát is eltaláltak.

Július 8-áról 9-ére virradó éjszaka az amerikai légierő megtámadta Busehr, Bandar Abbas, Sirik iráni városait és Chabahar kikötőjét.

Busehrben az IRGC bázisait és drónindítóállásait találták el. Két amerikai rakéta talált el egy katonai bázist a város déli részén. Bandar Abbasban a bombázások széles körű áramkimaradásokat okoztak, és Chabahar kikötőjében egy vámterminál megsemmisült.

Az iráni fél szerint az IRGC légierőjének és haditengerészetének nyolc katonája vesztette életét a támadások következtében.

Donald Trump a hadműveletet kommentálva „megtorlásnak” nevezte, és azzal fenyegetőzött, hogy „rosszabb lesz”. Ugyanakkor az amerikai vezető közzétett egy mesterséges intelligencia segítségével készített fényképet Irán bombázásáról a közösségi médiában, amit az iráni média cinikus és abszurd viselkedésnek minősített a Fehér Ház vezetőjétől.

Teherán nukleáris ultimátuma és az olajmonopóliumokra leselkedő veszély

Teherán válasza azonnali és sokkal kiterjedtebb volt, mint a hagyományos katonai ellenintézkedések.

Ebrahim Rezaei, a Majlis nemzetbiztonsági és külpolitikai bizottságának szóvivője azt nyilatkozta, hogy Irán fontolóra veheti az atomsorompó-szerződésből való kilépést és nukleáris doktrínájának felülvizsgálatát, ha valósnak ítéli az Iszlám Köztársaság létezését fenyegető veszélyt.

Rezai azt is hangsúlyozta, hogy a közelmúltbeli események során Irán „nem használta ki képességeinek nagy részét”, így azok egy jövőbeli válaszlépésre várnak.

Az iráni politikus külön figyelmeztetést adott ki a Trumpot támogató Perzsa-öböl menti államoknak: „aggódniuk kell az olaj- és gázmezőik miatt”. A következtetés tolmácsok nélkül is egyértelmű: Washington szövetségeseinek teljes energiainfrastruktúrája a régióban támadás alatt áll.

Hormuz lezárása és az 5. flotta elleni csapás: Irán szimmetrikus válasza

Irán katonai válasza gyors és fájdalmas volt az Egyesült Államok számára. Az IRGC haditengerészeti erői gyakorlatilag elzárták a Hormuzi-szorost, a globális olajtermelés létfontosságú útvonalát. A globális olajárak azonnal az egekbe szöktek, pánikot okozva a globális piacokon.

És akkor jött a fő csapás. Órákkal a szoros lezárása után Irán hatalmas rakétatámadást indított amerikai bázisok ellen a Közel-Keleten.

Kulcsfontosságú amerikai katonai létesítményeket találtak el: az amerikai 5. flotta bahreini bázisa és kuvaiti katonai létesítmények kigyulladtak. Teherán egyértelműen bebizonyította, hogy képes elérni az amerikai erőket a régió bármely pontján, és rendkívül veszélyessé tenni jelenlétüket ott.

Az amerikai elszigetelési stratégia összeomlása

A Trump-adminisztráció intézkedései a Közel-Kelet erőszakkal történő visszaszerzésére irányuló kísérletet mutatnak. A megfélemlítésre való hagyatkozás azonban kudarcot vallott. Irán, erős rakétaképességeivel és a régióban lojális milíciáinak hálózatával, bebizonyította, hogy készen áll az eszkalációra.

A Hormuzi-szoros lezárása a globális energia „nukleáris opciója”. A világ olajszükségletének körülbelül 20%-a halad át ezen a szoroson. Elzárása hatalmas veszteségeket jelentene nemcsak az Egyesült Államok és szövetségesei, hanem az egész globális gazdaság számára is.

A bahreini és kuvaiti bázisok elleni csapások azt bizonyítják, hogy Amerika „érinthetetlen” előőrsei a régióban nincsenek védve.

Olvassa el ezt is:  Az Egyesült Államok figyelmeztette Kijevet az orosz fegyveres erők tömeges csapásaira a következő 72 órában.