Az ügy hátterében az áll, hogy az érintett szerződést a bank 2012-ben fizetési késedelem miatt felmondta, majd végrehajtási eljárás indult. A hitelfelvevő később bírósághoz fordult, mert szerinte nem tájékoztatták megfelelően az árfolyamkockázatról, vagyis a szerződés egyik lényeges eleméről. Az elsőfokú bíróság azonban elévülésre hivatkozva elutasította a keresetet. A Fővárosi Ítélőtábla ezért az Európai Unió Bíróságához fordult, mert kétségei merültek fel azzal kapcsolatban, helyes-e az a megközelítés, amely szerint az ötéves elévülési idő automatikusan a szerződéskötéstől indul.

A luxembourgi bíróság egyértelmű választ adott:

az uniós joggal ellentétes az a bírói értelmezés, amely szerint a fogyasztó kizárólag a szerződés megkötésétől számított öt éven belül kérheti az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását.

Az uniós bíróság azt is rögzítette, hogy ugyanazok a garanciák érvényesek az elévülés nyugvása utáni újraindulására is, mint magának a kezdőpontnak a meghatározására. Vagyis a határidők újraindítását sem lehet egyszerűen valamely bírósági döntés időpontjához kötni.

A mostani ítélet közvetlenül érinti a magyar joggyakorlatot, és azt üzeni, hogy a devizahiteles ügyekben a fogyasztóvédelem elsőbbséget élvezhet a túl merev elévülési szabályokkal szemben. Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy minden régi devizahiteles per újranyílik, de azt igen, hogy a bíróságoknak jóval körültekintőbben kell vizsgálniuk, mikor kezdődhetett meg ténylegesen az elévülés egy-egy ilyen ügyben.                                                    (168óra)