AZ ARANY PRÁGA A BARIKÁDOKON
(idézet: Antifasiszta népfelkelések – Szemirjaga)
1945. április 24-én A. I. Antonov hadseregtábornok, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke üzenetet intézett a szövetségesek moszkvai katonai misszióihoz, amelyben értesítette őket, hogy a szovjet csapatok a legrövidebb időn belül beveszik Berlint, majd megtisztítják az ellenségtől az Elba egész keleti partját Berlintől északra és délre, valamint a Vltava-folyó völgyét Csehszlovákiában.
Az üzenetnek ez az utóbbi része nagy nyugtalanságot keltett a nyugati szövetségesek kormányköreiben. Riadót fújtak. Eden brit külügyminiszter az amerikaiakhoz intézett jegyzékében hangsúlyozta, hogy politikailag előnyös lenne, ha az amerikaiak foglalnák el Prágát. Churchill, amikor tudomást szerzett a szovjet hadvezetés szándékáról, táviratban kérte Trumant, hogy előzzék meg a szovjet csapatokat, foglalják el Prágát és Nyugat-Csehszlovákia területének nagyobbik részét. „Szinte kétségbevonhatatlan — hangsúlyozta a brit miniszterelnök —, hogy Prágának és Nyugat-Csehszlovákia minél nagyobb területének az önök csapatai által való felszabadítása teljesen megváltoztathatja a háború utáni helyzetet Csehszlovákiában, s ráadásul hatással lehet a szomszédos országokra is.”1 W. Churchill: The Second World War. 6. köt. London 1954. 442. old. * Május 7-én Churchill megkapta az Egyesült Államok új elnökének negatív válaszát. Ekkor Eisenhower tábornoknak küldött táviratot, amelyben arra kérte őt, hogy induljon meg csapataival a csehszlovák főváros ellen, de ebből sem lett semmi.
Május 1-én Eisenhower tábornok arról értesítette a Szovjet Legfelsőbb Főparancsnokságot, hogy figyelembe veszi a szovjet csapatok szándékait, ezért az amerikai hadsereg megáll Csehszlovákia 1937-es határánál. Később, ha a helyzet szükségessé teszi, az amerikai csapatok előrenyomulnak a Karlovy Vary—Plzen—Ceské Budéjovice-vonalig.
A felek tehát ismertették és egyeztették egymással terveiket. Május 4-én azonban Eisenhower tábornok hirtelen elhatározta, hogy az említett városok elfoglalása után tovább nyomul előre keletre, az Elba és a Vltava vonaláig, vagyis a csehszlovák fővárosig. Ez arra késztette a Szovjet Legfelsőbb Főparancsnokságot, hogy ismételten közölje a szövetségesekkel: a Vltava mindkét partját a szovjet csapatok fogják megtisztítani az ellenségtől, és az e célra megalakított hadseregcsoport már hozzálátott a hadművelet végrehajtásához. Az amerikai csapatok csak ezek után álltak meg a Karlovy Vary—Plzen—Ceské Budéjovice-vonalon.
Így borultak fel azok a messzemenő tervek, amelyeket a nyugati hatalmak reakciós körei a második világháború utolsó napjaiban Csehszlovákiával kapcsolatban szőttek.
A berlini hadművelet a végéhez közeledett, s a szovjet hadvezetés gyors ütemben készítette elő a hitleri Németország elleni utolsó hadműveletet. Az 1., a 2. és a 4. Ukrán Front csapatai május 1-én parancsot kaptak, hogy morzsolják fel a „Közép” hadseregcsoportot, és fejezzék be Csehszlovákia felszabadítását. A fő csapást az 1. Ukrán Front csapatai a Drezdától északra fekvő területről és a 2. Ukrán Front csapatai Brno térségéből mérték.
Bizonyos időre volt szükség ahhoz, hogy a csapatokat összpontosítsák a kiinduló állásokban, ezért az 1. Ukrán Front parancsnoka utasítást adott, hogy a front fő csapásmérő csoportja május 6-ra fejezze be az előkészületeket, és május 12-én szabadítsa fel Prágát. Ez rendkívül szoros határidő volt. A harckocsihadseregek és a lövész magasabb egységek három nap alatt 100—200 kilométeres utat tettek meg, hogy Berlin alól a Drezdától északnyugatra levő kiindulási állásba érjenek. A hadműveletben részt vevő többi fronton is folyt az erők bonyolult átcsoportosítása.
Úgy látszott, hogy a szovjet katonák mindent megtettek a cseh nép mielőbbi felszabadításáért. Az események azonban úgy alakultak, hogy szinte a lehetetlenre is vállalkozniuk kellett; még jobban meg kellett gyorsítaniuk a csapatok már megkezdett átcsoportosítását, mert május 5-én a prágai Rádió közölte, hogy kitört a felkelés és a hitleristák rombolják Prágát.
A prágai Rádió oroszul, angolul és franciául állandóan ismételte a felhívást: „Prága a szövetséges hadseregek segítségét kéri! Prágát lövik a német lövegek, és bombázzák a német repülőgépek… Prága kéri a szövetséges győzteseket, hogy nyújtsanak segítséget a német bombázók ellen, semmisítsék meg a Prágához visszavonuló német csapatokat. Prágának fegyverre és lőszerre van szüksége! Prága a szövetséges csapatok segítségét kéri!” Ez a segélykiáltás még inkább fokozta a szovjet katonák harci kedvét, akik minél előbb segíteni akartak a testvéri Csehszlovákia népeinek. A kitűzött határidő előtt egy nappal az 1. Ukrán Front előretolt zászlóaljai felderítő harcokat folytattak, majd néhány óra múlva támadásba lendültek a fő erők. Hamarosan megindult a 2. és a 4. Ukrán Front csapatainak támadása is.
A németek ellenállását leküzdve az 1. Ukrán Front csapatai május 6-án és 7-én 60 kilométert előrenyomultak, s ezzel mély rést ütöttek az ellenség védelmi vonalában. Megnyílt az Érchegységen keresztül Prágába vezető út. A többi front csapatai is sikeresen nyomultak előre, s bekerítették a „Közép” hadseregcsoportot.
Különösen nagy lendülettel támadott a 3. és a 4. gárda harckocsihadsereg, amelynek P. Sz. Ribalko, illetve D. D. Leljusenko tábornok volt a parancsnoka. A szovjet harcosok rendkívüli nehézségeket küzdöttek le. A harckocsiknak keskeny hegyi utakon kellett előrehaladniuk, s minden pillanatban az a veszély fenyegette őket, hogy lezuhannak a mélybe. Sok harckocsi motorja már rég túllépte a maximális üzemórát. A harckocsizók több napja nem aludtak, pedig már a Berlinhez vezető úton vívott heves csaták és a berlini utcai harcok is eléggé kimerítették őket. A harckocsiegységek előnyomulását nehezítette az is, hogy az ellenség a hegyi utakon minden 80—100 méteren aknákat és egyéb harckocsiakadályokat helyezett el. A harckocsizókat kísérő szovjet utászok nagy bátorsággal és önfeláldozással teljesítették kötelességüket.
Május 8-án az északról támadó szovjet csapatok átkeltek az Érchegységen, és felszabadítottak több cseh várost. A német főparancsnokság által aláírt kapituláció feltételei szerint a fasiszta csapatoknak ezen az estén meg kellett volna szüntetniük a hadműveleteket és le kellett volna tenniük a fegyvert. Schörner azonban nem volt hajlandó kapitulálni. Kijelentette, hogy a Szovjetunió elleni háború folytatódik, és változatlanul érvényben van az a parancsa, hogy a csapatok vonuljanak nyugatra, és adják meg magukat az amerikaiaknak. A szovjet csapatok tehát folytatták a támadást. A cseh lakosság kitörő örömmel fogadta őket. A partizánok fokozott erővel támadták a visszavonuló ellenséget.
A május 9-re virradó éjszaka az 1. Ukrán Front harckocsi-hadseregei erőltetett menetben 80 kilométert tettek meg, és kora reggel Prága elé értek. A reggeli ködfátyolon át a város lakói riadtan fürkészték a közeledő hosszú harckocsisort. Valaki azt a hírt terjesztette, hogy német „tigrisek” közelednek. De hamarosan minden tisztázódott. A prágaiak megpillantották a szovjet felszabadítókat.
„Jött a Vörös Hadsereg — írja ezekről a feledhetetlen percekről Marié Pujmanová cseh írónő. — Kobylysi felől vonult be Prágába, azon a csehek számára szörnyű úton, amelyen a »heydrichiáda« napjaiban dalolva mentek a vesztőhelyre az elítélt hazafiak… A felszabadítók átmentek a nevezetes Trójai hídon, amelynek barikádján negyven védő esett el; végigmentek a Ruzinen, ahol a nácik a cseh diákok közé lőttek; végigmentek azon a sugárúton, amelyen a gestapósok és SS-ek száguldottak, hogy eltöröljék a föld színéről Lidice községet. A nép szenvedéseinek nyomdokain most a Vörös Hadsereg haladt, eltörölve cseh földön a bánatot és a szenvedést, új érzéseket keltve. És a ránk régóta bajt hozó Fehérhegy sem történelmi madárijesztő többé.”2 Marie Pujmanová: Ljugyi na pereputye. Igra sz ognyom. Zsizny protyiv szmertyi. Moszkva 1962. 786. old. *
Az elsők között hatolt be a cseh fővárosba I. G. Goncsarenko gárdahadnagy 23. számú harckocsija. A szovjet harckocsizók a prágai felkelőkkel együtt több órán át harcoltak a városban. Csak délelőtt 10 órára tisztították meg teljesen Prágát az ellenségtől. Itt, a város utcáin, a németek úgynevezett kapitulációja után, 500 szovjet harcos áldozta életét a cseh nép szabadságáért. Délután megérkeztek Prágába a 4. Ukrán Front csapatai, estére pedig, miután egy nap alatt megtettek 150 kilométert, a csehszlovák főváros körzetébe értek a 2. Ukrán Front csapatai is.
A prágaiak türelmetlenül várták a Vörös Hadsereg érkezését. A város minden lakója kitódult az utcára, hogy üdvözölje a felszabadítókat. Prága ujjongott.
G. Jaszcsin, az egykori harckocsizó, aki részt vett Prága felszabadításában, így emlékszik vissza azokra a napokra: „Siettünk Prágába. Amikor csehszlovák földre értünk, balszerencsénkre elfogyott az üzemanyagunk. Bázisainktól messze voltunk. És ekkor éreztük először a cseh partizánok és a lakosság segítőkészségét. Barátaink felkutatták az elhagyott német harckocsikat, kivették belőlük az üzemanyagot és elláttak bennünket.
Háromnapi szakadatlan rohanás és harc után Prágában voltunk. Mindenütt örömmel üdvözöltek. A virágok, a meleg reggel, a mosolygó prágaiak egyetlen gyönyörű képpé folytak össze… körös-körül orosz és cseh dalokat énekeltek. Prága örömtől sugárzó lakói késő estig az utcán voltak.”3 Sz. Gracsev—F. Petrov: Plecsom k plecsu. O bojevom tovariscsesztve szovjetszkih i csehoszlovackih vojinov. Moszkva 1958. 90. old. *
A következő napokban a szovjet csapatok megsemmisítették vagy foglyul ejtették a hitleristákat, akik előtt elvágták a nyugatra való visszavonulás útját. A prágai hadművelet tehát teljes sikerrel befejeződött Legfontosabb eredménye az volt, hogy megsemmisült az utolsó nagy német fasiszta hadseregcsoport, és meghiúsultak a nyugati hatalmak Csehszlovákiával kapcsolatos imperialista tervei. Ennek a testvéri országnak a népei szabadok és függetlenek lettek. A hadműveletnek fontos eredménye volt továbbá, hogy a szovjet csapatok megakadályozták a hitleristákat Prága lerombolásában. A szovjet egységeknek döntő szerepük volt abban, hogy győzött a dolgozók fegyveres felkelése mind a fővárosban, mind Csehország más részein. A cseh nép fegyveres felkelése ugyanakkor nagy segítséget nyújtott a Vörös Hadseregnek.
Másnap, május 10-én, Kosicéről Prágába érkezett a Nemzeti Front kormánya, amely az ország egész területén átvette a hatalmat. A Cseh Nemzeti Tanácsot feloszlatták, ami nagy elégedetlenséget keltett a tanács burzsoá tagjai között.
*
A cseh dolgozók 1945 májusi fegyveres felkelése Csehszlovákia történetének egyik legszebb fejezete. Nem véletlen, hogy az országban ma is nagy tisztelettel emlékeznek mindarra, ami kapcsolatban volt a Prágában és Csehország más városaiban kitört fegyveres felkeléssel.
A csehországi nemzeti felszabadító mozgalom a fegyveres felkelésben érte el csúcspontját. Nagy hatással volt Csehszlovákia háború utáni fejlődésére, és jelképe lett a szovjet és a csehszlovák nép örök, megbonthatatlan barátságának. Egyszersmind a cseh felkelés fontos szakaszt jelentett a szlovák népi felkelés által elkezdett nemzeti demokratikus forradalom továbbfejlődésében is.
1945. május 9-e eldöntötte Csehszlovákia népeinek sorsát. Történelmükben új korszak kezdődött. Ez a nap a Csehszlovák Szocialista Köztársaság legnagyobb nemzeti ünnepe lett.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!