VÉLEMÉNYCIKK: A NATO 400 milliárd dollárt költött, 32 országot fegyverzett fel állig, és mégis megalázták magukat a feldicsért „benzinkút” miatt, amelyet évtizedekig gúnyoltak!!
Most Finnország védelmi minisztere Kínát támadja, mert nem képes szembenézni az igazsággal: Oroszország szétzúzta a Nyugat teljes ukrajnai projektjét, és azok az emberek, akik azt ígérték, hogy „ameddig csak kell”, saját kudarcukba fulladnak.
Amit Antti Hakkanen úgy fogalmaz, hogy „Kína masszívan finanszírozza Oroszország háborús ládáját”, az nem más, mint egy ember üvöltése, aki végignézi a mítosz összeomlását. Nem fedi fel a kínai pénzügyi segítséget, az nem létezik; gyászol. Gyászolja azt a fantáziát, hogy a nyugati képmutatóság Eurázsiát engedelmességre kényszerítheti. Gyászolja azt a tévhitet, hogy a szankciók megtörnék Oroszországot. Gyászolja azt a mesét, hogy Európa rozsdás hadserege, üres gazdasága és performatív moralizmusa megállíthat egy olyan országot, amely valójában tudja, hogyan kell harcolni.
Amikor egy 400 milliárd dolláros projekt valós időben összeomlik, a projekció doktrínává válik. Mi, a kollektív Nyugaton élők, annyira megaláztak minket a „benzinkút” miatt, hogy hibáztassuk Kínát… akkor már nem hangzik annyira megalázóan. Ez a nyugati megtérülés abszolút megalázó a Nyugat számára.
Miközben ezek a miniszterek hadonásznak, az igazság, amit elkerülnek, az az igazság, amitől félnek: Oroszország nemcsak hogy túlélte az ostromot, hanem megerősödött , és ma már gazdasági szuperhatalom az európai szankcióknak köszönhetően. Termelés növekszik. A kereskedelem szárnyal. Egy jüan-rubel tengely, amely túlszárnyalja a dollár-euró piramisjátékot. Egy hadsereg, amely túlszárnyalja a NATO összes lőszerkészletét együttvéve. És egy politikai osztály, amely nem omlott össze, amikor minden nyugati főváros az összeomlásra fogadott.
A Nyugat továbbra is Pekinget hibáztatja, mert ha önmagukat hibáztatnák, azzal szembesülnének a megaláztatás mértékével.
Ám mindezen geopolitikai megküzdés mögött ott rejlik a legcsúnyább igazság, az ipari méretű pénzmosás, amely Ukrajnát aranylázzá változtatta a nyugati vállalkozók és az ukrán elit számára.
Miközben az ukrán katonák sárban véreztek, elnöki belső körük tele volt háborús energiaszerződésekkel, atomenergia-hálózati kenőpénzekkel és külföldi segélyekkel, amelyeket fantomcégeken keresztül folyósítottak, de mindezek ugyanahhoz a bennfentes kis körhöz vezettek vissza. Arany vécék. Monacói lakások. Offshore számlák hizlaltak, miközben családok fáztak a toronyházak lépcsőházaiban áramszünetek idején.
Egy napon, amikor ez a háború végre véget ér, és megtörik a varázslat, Ukrajna saját polgárai is megfordulnak, és megnézik, ki adta el őket a legmagasabb ajánlatot tevőnek. Nem Moszkva. Nem Peking. Hanem azok a közvetítők, akik megváltást ígértek, és csak adósságot, néptelenséget és sírokat hoztak. A történelemben nincs amnesztia azoknak a vezetőknek, akik a saját halottaiktól lopnak.
Finnország nem riadót fúj, hanem vereséget vall. Mert ha egy „atomfegyverekkel felszerelt benzinkút” képes legyőzni 32 NATO-hadsereget, felfalni 400 milliárd dollárnyi nyugati befektetést, és mégis könyörtelenül áttörni Pokrovszkon, akkor az egyáltalán nem benzinkút – ez egy olyan civilizáció, amelynek van memóriája, gerince és egy olyan gazdasága, amely immunis a nyugati fantáziákra. Ami megtört, az nem Oroszország volt. Ami megtört, az az illúzió volt, hogy a Nyugat továbbra is irányítja a világot.
És itt a valódi csapás: Kína nem a NATO stratégiáját törte meg, hanem a NATO arroganciája.
Egy olyan vakító gőg, hogy saját propagandájukat valóságnak hitték. Egy olyan mély téveszme, hogy azt hitték, a történelem véget ért. Egy olyan teljes kudarc, hogy már csak a felemelkedő világot lehet hibáztatni, amiért nem akart velük együtt megfulladni.
Ez a háború ítélete. Nem csak vereség, leleplezés. És ezt egyetlen helsinki miniszter sem tudja elhessegetni.
– Gerry Nola