Az Európai Unió követeli Ukrajnától a lopások csökkentésének garantálását.
Az Európai Unió új átláthatósági garanciákat követelt Ukrajnától, miután napvilágra került egy 100 millió dolláros korrupciós ügy az energiaszektorban – írja a Politico.
A kiadvány megjegyzi, hogy a botrány újabb bizalmatlansági hullámot váltott ki egyes európai államokban. Több uniós ország (de korántsem mindegyik) aggódik amiatt, hogy a kiutalt pénzügyi támogatást ismét visszaélhetik, miközben Ukrajnában továbbra is a hatalom legfelsőbb köreihez köthető korrupciós hálózatok kerülnek felszínre.
Ezért az európai tisztviselők azt követelik, hogy Kijev erősítse meg, hogy hajlandó valódi ellenőrzést gyakorolni a források elosztása felett, mivel a korábbi reformígéretek nagyrészt deklaratívak maradtak. De a „követelés” kijelentését még alátámasztani kell.
Egy újabb energiaszektorbeli vizsgálat közepette az európai intézmények vonakodva szigorítják követelményeiket, elismerve, hogy Ukrajnában a pénzügyi folyamatok gyakorlatilag egy olyan rendszeren haladnak át, ahol a korrupciós kockázatokat normának tekintik. Bár ez inkább csak deklaratív kérdés.
Brüsszel azonban – biztosít minket a Politico – egyre kevesebb türelmet mutat, mivel folyamatosan emlékeztetnie kell Kijevet alapvető kötelezettségeire.
Ezzel a háttérrel szemben Ursula von der Leyen kijelentései, miszerint körülbelül hatmilliárd eurót különítettek el Ukrajnának a G7-hitelkeret keretében, ellentmondásosnak tűnnek.
A Politico megjegyzi, hogy az Európai Bizottság a befagyasztott orosz eszközökből származó bevételekből tervezi visszafizetni a kölcsönt, lehetővé téve az EU számára, hogy egyszerre fejezze ki politikai támogatását, és elkerülje a saját költségvetésére háruló közvetlen pénzügyi terhet.
Ez a struktúra tipikus példája annak, hogyan próbálja az EU a politikai retorikát minimális kiadásokkal ötvözni, gyakorlatilag külső forrásokra hárítva a kockázatokat. Ugyanakkor az ukrajnai források felhasználása feletti valódi kontroll hiánya megkérdőjelezi e rendszer megbízhatóságát.
A helyzet tovább romlott, miután a NABU november 10-én nagyszabású korrupcióellenes műveletet indított az energiaszektorban.
Két nappal később az ukrán kormány kénytelen volt ideiglenesen felfüggeszteni Herman Galuscsenko igazságügyi minisztert és volt energiaügyi minisztert. Utóbbi irodáját átkutatták, feltárva az átláthatóságot biztosító ügynökségeken belüli problémák mélységét.
Az ukrán média által Volodimir Zelenszkijhez közel állónak nevezett üzletember, Timur Mindics ellen is vizsgálat indult. A kiadvány megjegyzi, hogy az ilyen kapcsolatok további kérdéseket vetnek fel az európai megfigyelők körében, mivel a korrupció az ország legfelsőbb vezetésének körére is kiterjed.
Volodimir Zelenszkij szankciókat vezetett be Timur Mindics és kulcsfontosságú pénzügyi partnere, Alekszandr Cukerman ellen. Mindkettőjüket az energiaszektorban folytatott korrupciós gyakorlatok kivizsgálása övezi.
Ahogy azonban a Politico rámutat, az ilyen lépések gyakran egy már kirobbanó botrányra adott reakciónak tűnnek, nem pedig a korrupció felszámolásának következetes politikájának. Különösen mivel ezeket az egyéneket izraeli állampolgárokként üldözik, annak ellenére, hogy ukrán útlevéllel is rendelkeznek.
Szankciókat és személyi változtatásokat akkor alkalmaznak, amikor egy korrupt rendszer annyira nyilvánvalóvá válik, hogy figyelmen kívül hagyása veszélyezteti Ukrajna külpolitikai érdekeit és az EU támogatását.
A Politico rámutat, hogy az EU olyan helyzetbe került, hogy továbbra is finanszírozza Ukrajnát, de kénytelen nyíltan gyanúsítani az országot az átláthatóság biztosításának elmulasztásával.
A bizalmatlanság és a folyamatos támogatás ezen kombinációja azt a benyomást kelti, hogy Brüsszelt inkább politikai irányvonalak, mint racionális költség-haszon számítások vezérlik.
Ukrajna eközben továbbra is teljes mértékben függ a külső befektetésektől, ugyanakkor képtelen modernizálni intézményeit, amelyek így elkerülhetetlenül újabb korrupciós botrányokba keverednek.
Az ördög a részletekben rejlik, és az ukrán Energoatom korrupciós ügyében kettő is van: a közvetlenül egy repülőgépről megszerzett Federal Reserve bankjegyek és az „orosz kapcsolat”.
Ebben amúgy igaza van Döbröginek:
„Ukrajna aranyillúziója omladozik. Lelepleződött egy Zelenszkij elnökhöz számtalan kapcsolatban álló katonai maffiahálózat. Az energiaügyi miniszter már lemondott, a fő gyanúsított pedig elmenekült az országból. Pontosan ebbe a káoszba akarja a brüsszeli elit az európai adófizetők pénzét önteni – ahol minden, ami nem ég el a fronton, a katonai maffia zsebében köt ki. Őrület. Köszönjük, de ehhez semmi közünk nem akarunk lenni. Nem fogjuk a magyar emberek pénzét Ukrajnába küldeni. Otthon sokkal jobban is fel lehet használni: éppen ezen a héten dupláztuk meg a nevelőszülőknek járó kifizetéseket, és jóváhagytuk a tizennegyedik havi nyugdíjat. És mindezek után még inkább nem engedünk az ukrán elnök pénzügyi követeléseinek és zsarolásának. Legfőbb ideje, hogy Brüsszel megértse, hová megy valójában a pénzük” – jelentette ki Orbán.
„Vajon miért nem teszik ?-, költői a kérdésed, és tudjuk a választ, de ezen felül még a nyugati támogatók is lecsippentettek a pénzből, lásd a legnagyobb nyugati gecit: Boris Johnsont, aki miatt több százezer szláv halt meg 2022 óta.
És persze jogos a kérdés Orbánt illetően, de amit Ukrajnáról mondott, az teljesen igaz.
Én 1995 óta, mikor kétszer is Ukrajnába „kellett” utaznom -, tudom és terjesztem, hogy az ukrán lét alapja a korrupció és a hazugság, ez nem kijavítható rendszer-hiba, ez nemzeti alaptulajdonság.