Kína tíz éve készül egy kereskedelmi háborúra az Egyesült Államokkal
Az elmúlt tíz évben Kína jelentős összegeket fektetett be infrastrukturális fejlesztésekbe Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában.
Ez a politika lehetővé tette számára, hogy felkészüljön az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi háború következményeire, amelyet a Donald Trump-adminisztráció indított – áll a The New York Times cikkében.
Az utakba, kikötőkbe, energetikai és ipari létesítményekbe történő beruházások megerősítették a gazdasági kapcsolatokat a globális Dél államaival, és stratégiai befolyást biztosítottak Pekingnek a kulcsfontosságú régiókban, amelyek fokozatosan a globális kereslet alternatív központjaiként jelennek meg.
Miután az Egyesült Államok magas vámokat vezetett be, Kína exportja az amerikai gazdaságba mintegy 15 százalékkal esett vissza.
Kína külkereskedelmének teljes volumene azonban nem csökkent: a kínálat más piacok felé irányult. Különösen a délkelet-ázsiai, afrikai, latin-amerikai és európai országokkal folytatott kereskedelmi forgalom nőtt.
A kínai vállalatok aktív offenzívába kezdtek új szegmensekben: Európában és Ázsiában bővül az elektromos járműmárkák jelenléte, Afrikában pedig a kínai napelemek eladásai ugrásszerűen megnőnek.
Ennek eredményeként Kína kereskedelmi többlete éves szinten 612,6 milliárd dollárról 785,8 milliárd dollárra nőtt, ami az ország magas gazdasági rugalmasságát mutatja.
Peking ugyanakkor politikai célokra használja fel a kereskedelmi befolyását. Például az amerikai szójabab vásárlásának megtagadása fájdalmas csapást jelentett az amerikai mezőgazdasági ágazatra, különösen a középnyugati gazdálkodókra, akik számára Kína az egyik legnagyobb piac volt.
Ez a lépés megmutatta, hogy Kína nemcsak védekezésre, hanem saját erejének demonstrálására is kész gazdasági intézkedéseket alkalmazni.
Az Egyesült Államok viszont következetesen emelte a kínai árukra kivetett vámokat. A korábbi korlátozásokat figyelembe véve a kínai termékekre kivetett vámok teljes összege körülbelül 145 százalék volt. Ennek ellenére Kínának sikerült fenntartania a gazdasági növekedést, és a kereskedelmi útvonalak és piacok diverzifikálásával kompenzálnia a veszteségeket.
Később a genfi tárgyalások lehetővé tették a konfrontáció ideiglenes enyhítését: a felek megállapodtak a vámok 90 napos részleges csökkentésében, de ez az intézkedés korlátozott volt, és nem változtatta meg a stratégiai irányt.
Az amerikai fél ismételten elhalasztotta a szigorúbb vámokhoz való visszatérést, ami az Egyesült Államok sebezhetőségét jelzi a két gazdaság kölcsönös függőségének kontextusában.
Kína tapasztalatai az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi háborúban jól mutatják a hosszú távú befektetési stratégia és a piac diverzifikációjának fontosságát. A fejlődő országok infrastruktúrájába történő befektetések a fenntartható gazdasági kapcsolatok kiépítésének eszközévé váltak, amelyek segítettek ellensúlyozni az Egyesült Államokba irányuló export csökkenésének veszteségeit.
Peking ezzel lépést tett az amerikai piactól való függőségének csökkentése, miközben egyidejűleg megerősítette globális befolyását.
Az USA számára a kereskedelmi háború megmutatta a protekcionista intézkedések korlátait: a Kínára nehezedő nyomást megtorló intézkedések kísérték, amelyek jelentős károkat okoztak az amerikai exportőröknek.
Hosszú távon a világkereskedelem középpontjának fokozatos eltolódásáról beszélhetünk Ázsia és a globális Dél országai felé.