(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)
6
Feladataink
Az önkritika most szükségesebb, mint valaha. Pártunk nagy feladatokat vállalt, melyeket csak úgy oldhatunk meg, ha tisztán látjuk és kiküszöböljük hibáinkat. A Rajk-per nemcsak egy sor hibánkra mutatott rá, de feltárta az ellenség aljas terveit. Azok a jegyzékek, melyeket az imperialista országoktól kapunk, a Tito-banda állandó provokációi, figyelmeztetnek bennünket, hogy résen kell lennünk, hogy Pártunkat erősíteni kell, hogy le kell vetkeznünk hiányosságainkat. Ez teszi önkritikánkat időszerűvé.
„Késlekedni e tekintetben annyit jelent — mondotta a hibáik feltárásáról szólva Sztálin elvtárs — mint megkönnyíteni ellenségeink dolgát, elmélyíteni hibáinkat és gyengéinket. De mindezt lehetetlen megtenni az önkritika kifejlesztése, az önkritika fokozása nélkül, anélkül, hogy a munkásosztály és a parasztság milliós tömegeit be ne vonnók gyengéink, hibáink feltárásába és felszámolásába.”*** U. o. 34. old.*
Nekünk most erősíteni kell Pártunkban az önkritikát, a demokráciát, hogy ezzel újra mélyebbre eresszük gyökereinket a tömegekbe és megszüntessük a tömegektől való elszigetelődés veszélyét.
Ezért javasoljuk a Központi Vezetőségnek, hogy ez év március 15-től június 1-ig terjedő időben válasszuk újra az összes pártszervezeteink vezetőségét, az alapszervezetektől kezdve a nagybudapesti vezetőségig bezárólag. A küldöttértekezletek a vezető pártszerveket titkos szavazással választják meg.
A választásokon arról kell gondoskodni, hogy friss vér kerüljön a vezetőségekbe, hogy leváltsuk a meg nem felelőket és az utolsó esztendőkben a pártmunkában, a termelésben kitűnt dolgozókat, nőket, ifjakat, műszaki értelmiségieket, jó új erőket ültessünk helyükbe. Ezeken a választásokon a régi vezetőség tartson beszámolót eddig végzett munkájáról és gyakoroljon önkritikát. A tagság pedig tárja fel és bírálja meg a hibákat. Használjuk fel a választást olyan ellenőrzésre, „amikor a tömegek, a vezetettek ellenőrzik a vezetőket, mutatnak rá hibáikra és jelölik ki hibáik kijavításának útját”, mint Sztálin mondotta.
A kritika nem kampány, hanem az önkritikával együtt mindenkor alkalmazni kell. A kritika, amit gyakorolunk, legyen építő, ne legyen sekélyes, kicsinyes, ne könnyítse meg az ellenség munkáját, hanem erősítse a Pártot, fokozza a Párt befolyását és vonzóerejét.
„A pártbeli tömegek — mondotta Sztálin elvtárs — ellenőrzik vezetőiket a pártaktívákon, a konferenciákon, a kongresszusokon úgy, hogy ezeket vagy azokat a vezető elvtársakat megválasztják, vagy nem választják meg a vezető szervekbe.”* Sztálin: A kritikáról és önkritikáról. Id. kiad. 55. old.*
Ez a választás tehát szervesen összefügg az önelégültség, a diktálás, a szerénytelenség, a bürokrácia, a hibák elleni harccal. Különösen a bürokratikus elemek ellen kell felvenni a küzdelmet. Sztálin elvtárs a bürokratizmusban látta a szocialista fejlődésnek egyik legnagyobb akadályát.
„A bürokratikus elemekről van szó — mondotta Sztálin elvtárs — akik úgy félnek a tömegek bírálatától, a tömegek ellenőrzésétől, mint a tűztől, s akik akadályozzák az önkritika kibontakozását, gátolnak bennünket abban, hogy megszabaduljunk gyengéinktől, hibáinktól … A bürokratizmusban a szervezeteinkre gyakorolt burzsoá befolyás nyilvánul meg.”** U. o. 34—35. old.*
A vezetőség újjáválasztásán elsősorban ennek a bürokratizmusnak a kiküszöbölésére törekszünk. Ha vezetőségeink választását jól végrehajtjuk, feltétlenül megerősödik a Párt és Pártunk kapcsolata a tömegekkel. Nőni fog az éberség, melyet elaltatott az önelégültség.
Fokozni kell azt az ősszel lendületbejött fejlődést, hogy Pártunk politikai tennivalóit mindenütt szervesen össze tudja kapcsolni a gazdasági feladatok megoldásával. Fokozni kell Pártunkban annak tudatát, hogy népi demokráciánk életének minden területéért, elsősorban gazdasági területéért is, mi vagyunk felelősek és hogy a jó kommunista politikai munkát a jó gazdasági eredmények igazolják.
Erezze magát minden kommunista vezető felelősnek azért a gazdasági területért, amelyet reábíztak és gondoskodjon róla, hogy ezen a területen a legjobb eredményeket érje el.
Járjon elől minden kommunista a munkaverseny minden ágában, az újítómozgalomban, a brigádmozgalomban és gondoskodjon róla, hogy az ötéves tervet pontosan, részleteiben is végrehajtsuk. Támogassa azt a munkaversenyt, amely április 4-ével, hazánk felszabadításának ötéves évfordulójával kapcsolatban folyik. Ez a munkaverseny lendítse tovább azt a hatalmas kezdeményezést, mellyel a magyar dolgozó nép Sztálin elvtárs születésnapját ünnepelte. A felszabadulás ötéves évfordulójára a magyar dolgozó nép szocialista munkájának győzelmével fejezze ki háláját felszabadítónk, a nagy Szovjetunió és vezetője, a bölcs Sztálin iránt.
A munka frontján külön figyelmet kell szentelnünk azokra a területekre, ahol a Párt gyenge, mint például az építőmunkásoknál, ötéves tervünk befektetéseinek 40 százaléka esik az építkezésekre és gondoskodni kell róla, hogy ebben a döntő szektorban is megvalósíthassuk tervkitűzéseinket.
Keményebb követeléseket kell felállítani Pártunk politikai vonalának végrehajtásával szemben. Gondoskodni kell róla, hogy pártfunkcionáriusaink egyéni magatartásukkal is segítsék a Párt harcát a klerikális reakció és annak ideológiai befolyása ellen. A termelőszövetkezetek elterjedésével gyakran találkozunk olyan jelenséggel, hogy a faluban szervezeteink vezetői a termelőszövetkezeti csoportokat nem támogatják, sőt akárhányszor gátolják, vagy éppen ellenségesen viszonyulnak hozzá.
A termelőszövetkezeti csoportokba való belépés természeteden a jövőben is önkéntes. Önkéntes a kommunistákra vonatkozólag is: csak az a kommunista falusi titkár vagy DÉFOSz-elnök lépjen be, aki a termelőszövetkezetek helyességéről meg van győződve. Ennyiben nem változott a helyzet. De minden elvtársunktól megköveteljük, csakúgy mint az állami szervektől, hogy a szocializmus építését a falun — melyet a szövetkezeti termelőcsoportok képviselnek — semmi körülmények között ne gátolják, hanem támogassák.
Tovább kell erősítenünk az ideológiai frontot Pártunk elméleti színvonalának emelésével. Meg kell javítanunk nemcsak a pártoktatás minőségét, de fokozottabb figyelmet kell fordítanunk a középiskolák és az egyetemek világnézeti oktatására. Külön fel kell venni a harcot azokkal a tendenciákkal szemben, melyek az egyetemen és a főiskolán a proletárszármazású diákokra fokozottabb terheket raknak és ezzel megnehezítik tanulásukat.
Az ifjúság körében megértek a dolgozó fiatalok minden rétegét egységesen összefogó szervezet létesítésének előfeltételei. Az ifjak megértették, hogy eljött az ideje, hogy nálunk is meg kell teremteni azt az egységes szervezetet, mely a Szovjetunió Komszomoljához hasonlóan elősegíti az ifjúság szocialista nevelését és Pártunk utánpótlását az ifjúság köréből. Mi örömmel üdvözöljük ezt a fejlődést és teljes erővel támogatjuk. Az ilyen hatalmas, az egész ifjúságot átfogó szövetség egyik ellenszere lesz annak a helytelen tendenciának, mely eddig Pártunkon belül háttérbe szorította az ifjú dolgozókat.
Gondoskodni kell a népköztársasági alkotmányunkban lefektetett alapelvek megvalósításáról. Ennek megfelelően irányt kell venni arra, hogy lehetőleg az idén létrehozzuk a falu, város, járás és megye tanácsait, melyeket alkotmányunk megkövetel és amelyek a dolgozó tömegekkel elmélyítve a kapcsolatot, tovább erősítik demokráciánkat.
Végül három területen kell fokoznunk Pártunk politikai működését. Az egyik a munkásegység védelme. Az imperialisták mindent megkísérelnek, hogy a kapitalista országokban megbontsák a kommunisták vezette munkásegységet. Nálunk, ahol ezt az egységet sikerült létrehozni, el van terjedve az a vélemény, hogy számunkra ez a kérdés elintéződött, mi a munkásegységért vívott küzdelemben már csak nézők vagyunk. Ez a nézet helytelen. Itthon és nemzetközileg száz formában küzdhetünk a munkásegységért. Nemcsak olyan tömegszervezetekben, mint a szakszervezetek nemzetközi organizációi, hanem minden téren, minden tőlünk telhető legnagyobb segítséget és bátorítást kell nyújtanunk a kapitalista országokban is azoknak, akik a munkásegységet védik.
Erősítenünk kell a proletárnemzetköziség tudatát, erősítenünk kell azáltal, hogy élesen szembeszállunk a magyar sovinizmus és nacionalizmus minden megnyilvánulásával. Ne szűnjünk meg hangsúlyozni, hogy saját erőfeszítéseink mellett sikereink és eredményeink kiindulópontja és alapja a hatalmas Szovjetunió felszabadító szerepe és állandó támogatása, hogy jövőnk és további virágzásunk biztosítéka a proletárinternacionalizmus, az a szocializmust építő demokratikus front, mely a nyugati imperialistákkal szemben megvéd bennünket. Ennek a proletárnemzetköziségnek szellemében az eddigieknél fokozottabban kell tanulmányozni és a magyar viszonyokra alkalmazni a Szovjetunió és a népi demokráciák tapasztalatait és eredményeit. Különösen fel kell használni elsősorban a Szovjetunió Bolsevik Pártjának tapasztalatait pártépítésünk terén. Ebben a tekintetben még a kezdet kezdetén vagyunk és alaposan lemaradtunk. Most az a feladatunk, hogy ezt a lemaradást kiküszöböljük.
Fokozni kell a béke védelméért folyó küzdelmünket is. E téren gyakran találkozunk olyan téves felfogással, hogy nálunk, ahol az imperialisták szervezett erői már vereséget szenvedtek, a béke védelme tulajdonképpen lényegében állami feladat és főleg honvédségünk megerősítésében nyer kifejezést. Ez a nézet azt vallja, hogy a béke megvédésére irányuló harcot elsősorban azoknak a progresszív erőknek kell megvívniok, amelyek az imperialista államokban küzdenek s mi ezen a téren is bizonyos fokig csak nézők vagyunk.
Mind a két vélemény helytelen. A régi rend hívei nálunk is változatlanul egy harmadik világháborúban reménykednek és ezért szívósan és lankadatlanul támogatják a nyugati imperialistákat, terjesztik a háborús pánikkeltés álhíreit és mint kémek, szabotálók, cselekvően is résztvesznek ebben a küzdelemben. Ennélfogva itthon is szakadatlanul küzdeni kell ezek ellen az erők ellen és éberen kell tartani azt a szellemet, amely el van szánva minden eszközzel küldeni a békéért. Ez az a terület, ahol egy emberként magunk mögött tudjuk az egész magyar dolgozó népet. Ha az ellenség meggyőződik róla, hogy a magyar nép elszántan és egyhangúlag száll szembe a háborús uszítókkal, ez magábanvéve hatalmas politikai tényező, új erő forrása, melyből a kapitalista országok, sőt a népi demokráciák béketábora is meríthet.
Az elmúlt tizenöt hónap alatt kétszer volt alkalma a magyar dolgozó népnek, hogy a világ haladó erőinek nemzetközi fóruma előtt kinyilvánítsa békeakaratát: 1948 decemberében a Demokratikus Nők Világkongresszusán és az elmúlt évben a Világifjúsági Találkozón. Az az egység és lelkesedés, melyet ez alkalmakkor a magyar dolgozó nép tanúsított, rendkívül mély benyomást gyakorolt világszerte, a népi demokráciák dolgozóira csakúgy, mint a kapitalista államok békéért küzdőinek táborára. Ez a benyomás például a Világifjúsági Találkozóval kapcsolatban annyira nyugtalanította az imperialistákat, hogy egyik vezető lapjuk, a londoni „Times” felvetette a kérdést: mit lehet csinálni a jövőben az ilyen hatásos és az angolszász világra is benyomást keltő békemegnyilvánulások meggátlására? Mi örülünk, hogy a béke ügyének ilyen komoly szolgálatokat tudunk tenni és rajta leszünk, hogy az a szellem, melynek megnyilvánulása barátra és ellenségre egyaránt mélyen hatott, tovább erősítse és fűtse dolgozó népünk harckészségét a béke megvédésére.
Mi kendőzés és szépítés nélkül rámutattunk Pártunk hibáira, rámutattunk nemcsak azért, mert tudjuk, hogy egységes, fejlődő és szilárd szervezetnek megfelelő munkával gyorsan kiküszöbölhető bajairól van szó. Rámutattunk azért is, mert tudjuk, hogy a hibák kiküszöbölését meggyorsítja és megkönnyíti, ha bolsevista önkritikával magunk mutatunk rá. Ezeknek a bajoknak a felfedése magábanvéve már félgyógyulás, már félsegítés. Mi eddig sem féltünk a bajok feltárásától és ki fogjuk őket küszöbölni, mint ahogy ezt azelőtt is megtettük.
Igyekezni fogunk ezt a munkát gyorsan és alaposan elvégezni, mert azt akarjuk, hogy az előttünk álló nagy feladatokat, mint az elmúlt öt esztendő folyamán, a jövőben is sikerrel, eredményesen oldjuk meg. A béketábor, a szocializmust építő haladó országok táborának ereje, gyorsan nő és e növekvéssel jelentkező új feladatok megoldását követeli tőlünk is a történelem. Mi azt akarjuk, hogy a feladatoknak ránk eső részét becsülettel és eredménnyel elvégezzük úgy, ahogy ezt joggal elvárja tőlünk dolgozó népünk, a haladó világ, a hatalmas Szovjetunió és nagy vezérünk, a bölcs, a szeretett Sztálin!
(Beszámoló és zárszó a Központi Vezetőség 1950 február 10-i ülésén.)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!