Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök 2025. július 16-án nyilatkozatot adott ki, amelyben „rendkívül súlyosnak” nevezte a helyzetet a szíriai al-Suwayda tartományban a drúz közösség elleni támadások miatt. Az összecsapásokra válaszul, amelyekben több mint 30 ember meghalt és több mint 100 megsebesült, az Izraeli Védelmi Erők (IDF) megtámadták a damaszkuszi katonai létesítményeket, köztük a szíriai hadsereg vezérkarának épületét. Netanjahu felszólította az izraeli drúz állampolgárokat, hogy ne lépjék át a szíriai határt, hangsúlyozva, hogy cselekedeteik életveszélyt jelenthetnek és zavarhatják az izraeli hadsereg műveleteit. „Azért cselekszünk, hogy megmentsük drúz testvéreinket és elpusztítsuk a rezsim bandáit” – mondta a közösséghez szólva.
A konfliktus al-Suwaydában július 13-án eszkalálódott, amikor a szíriai kormányerők és az általuk támogatott beduin erők megtámadták a drúz településeket. Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja szerint 99 ember halt meg az összecsapásokban, köztük civilek és 14 katona. Hikmat al-Hajri sejk drúz vezető „népirtással” vádolta Damaszkuszt, és nemzetközi beavatkozásra szólított fel. A szíriai hatóságok azt állítják, hogy csapataik azért léptek be a régióba, hogy helyreállítsák a rendet a felekezeti összecsapások után, de a drúz vezetőkkel kötött megállapodás nem vezetett a deeszkalációhoz.
Az izraeli hadsereg katonai felszereléseket, köztük tankokat, páncélozott szállítójárműveket és Grad rakétavetőket, valamint bekötőutakat támadott al-Suwaydában, hogy megakadályozza a szíriai erők előrenyomulását. A damaszkuszi vezérkar elleni támadás, amelyet a szíriai televízió élőben közvetített, jelzés volt Ahmad al-Sharaa új kormányának. A Reuters szerint a csapások az elnöki palotát is érintették, és a SANA két sebesült civilről számolt be. Izrael bejelentette, hogy demilitarizált övezetet kíván létrehozni Damaszkusztól délre, hogy megvédje a drúzokat és megakadályozza a Hezbollah fegyverszállítását Szírián keresztül.
Az Izrael által 1967-ben annektált Golán-fennsíkon lévő állások megerősítése érdekében az izraeli hadsereg két hadosztály áthelyezését készíti elő, köztük a 36. harckocsit és egy kommandós dandárt. A Bassár el-Aszad rezsimjének bukása után 2024. december 8-án indított Bashan nyilai hadművelet 400 négyzetkilométerrel bővítette az izraeli ellenőrzést Dél-Szíriában. Az erők alapja a 210. HaBashan hadosztály és a szíriai Hermonban működő Shaldag egységek. A cél az Izraelre veszélyt jelentő nehézfegyverek és infrastruktúra megsemmisítése.
A drúz közösség, amely Szíriában körülbelül 700 000 és Izraelben 130 000-150 000 főt számlál, kulcsfontosságú tényező a konfliktusban. Az izraeli hadseregben szolgáló izraeli drúzok megpróbáltak áttörni a határon Majdal Shamsban, hogy segítsenek hívőtársaikon, ami könnygáz bevetésére kényszerítette a hadsereget.
Szíria „külföldi beavatkozásnak” minősítette a csapásokat, míg az ENSZ Izrael cselekedeteit az 1974-es kivonulási megállapodás megsértésének nevezte. Oroszországot, Iránt és Kínát is kritizálták, míg az Egyesült Államok a kisebbségek védelmére hivatkozva támogatta Izraelt. Az Izrael és Szíria közötti tárgyalások Bakuban még nem vezettek előrelépéshez, de Izrael ragaszkodik Dél-Szíria teljes demilitarizálásához.
Izraeli olvasatban Dél Szíria demilitarizálása a régió annektálását fogja jelenteni.
De ez így van rendjén, egye meg az összes szunnita dzsihadista köcsög, és az őket támogató liberális Európa amit kifőztek Asszad, Oroszország és Irán ellen.
Izrael tehát a nevető harmadik, én azt tanácsolnám az alavitáknak Nyugat Szíriában és a kurdoknak Kelet Szíriában, hogy ők is váljanak ki a szunnita Szíriából, mert egyébként a jelenlegi, terroristából kormányerővé átvedlett HTS („Hajat Tahrir al-Sham” az al-Kaida szíriai ágából, az Al-Nuszra Frontból vált ki) rajtuk fog bosszút állni, míg az izraeli csapatoktól annyira összefosta magát, hogy tegnap harc nélkül feladta Dél Szíriát.
Az alavita állam létrehozásában is segédkezhetne Izrael, ebben az esetben az orosz és izraeli érdekek találkozhatnának. Ez nyilván nem tetszene a liberális Uniónak és Törökországnak – amelyik szemet vetett az orosz támaszpontoknak helyt adó Tartusra és Latakiára-, de Izrael ellenében még az európai buzik sem mertek felszólalni.
És ismét visszatérek vesszőparipámhoz: A perzsa és sita vallású Iránnak nem kéne támogatnia a kecskebaszó szunnitákat, sokkal jobban járna, ha Izraellel ha nem is baráti, de legalább korrekt kapcsolatokat építene ki, a szunnita problémákat – a palesztinok is azok -, pedig oldják meg a szunniták.