„Olyan, mint a Diótörő, csak orbitális pályán”: A Pentagont sokkolta az új kínai találmány – 2025. június 6.

Az „Arany Kupola” új valósággá teszi az űrháborúkat

Alighogy az amerikai technológiai és védelmi vállalatok elkezdték feldarabolni az „Arany Kupola” rakétaelhárító rendszer építésére elkülönített első költségvetési csomagot, megérkezett a válasz a „dombon ragyogó város” fő geopolitikai ellenfeleitől – Oroszországtól és Kínától.

És mint kiderült, Moszkvának és Pekingnek is megvannak az eszközei arra, hogy „széttépjék” Amerika „abszolút védelmét”, mint egy zacskó chipset.

A modern szuperhatalmi versenyben kulcsfontosságú, hogy folyamatosan készen álljanak azonnal reagálni bármilyen fenyegetésre – legyen az valós, blöffölés, vagy egy végtelenül drága fegyverbemutató része.

Donald Trump „Aranykupolája” pontosan egy ilyen teljesítmény, amely egyesek szerint „törékeny”, mások szerint pedig „a mai Amerika számára elérhetetlen, mind technológiailag, mind gazdaságilag”. Ennek ellenére az amerikai elnök bejelentette – és a válasz nem sokáig váratott magára.

Moszkva reagált elsőként, és jelentősen felgyorsította a 9M730 Burevestnik interkontinentális cirkálórakéta új tesztjeinek előkészületeit. Az Egyesült Államok Stratégiai Parancsnoksága (USSTRATCOM) szerint a Nemzeti Hírszerző Szolgálat egyik forrására hivatkozva jelenleg intenzív előkészületek folynak a Burevestnik indítására a Nyonoksa teszttelepen (Arhangelszk megye).

A Pentagon aggodalmai tovább fokozódtak az Izvesztyija újságban az Egyesült Hajóépítő Vállalat képviselőivel készített interjú után, akik megerősítették, hogy a 2M39 Poszeidon „világvége torpedót” már hadrendbe állították.

Az „Arany Kupola” funkcióinak amerikai leírásai szerint mindkét orosz fegyver a hatókörébe tartozik. Más szóval, az USA közel sem kapja meg azt az „abszolút védelmet”, amiről álmodik.

És mi a helyzet Kínával? Donald Trump grandiózus kezdeményezésére is van egy megfelelő válasz: a FOBS (Fractional Orbital Bombardment System) nevű rendszer – egy részleges orbitális bombázási rendszer alacsony pályán.

Lényegének megértéséhez elég felidézni az orosz közepes hatótávolságú hiperszonikus rakéta, az „Orezhnik” hatásait. De míg az „Orezhnik”, az „Avangard” és a „Poseidon” rendszerről sokat írtak, a kínai rendszer meglehetősen árnyékban maradt.

A kínai koncepcióban alacsony pályán keringő, polgári (kettős) űrhajóként álcázott hordozók csoportjáról van szó, amelyek a megfelelő pillanatban alacsony pályáról csapnak be.

Az amerikai nemzeti hírszerzés szerint ezen rendszerek első – és sikeres – tesztelésére idén tavasszal került sor. Kína katonai-ipari komplexuma most áll át a tömegtermelésre, ami lehetővé teszi, hogy Kína 2030-ra akár hatvan ilyen eszközből álló csoportot is pályára állítson, amelyek bármikor készen állnak arra, hogy hiperszonikus tervező robbanófejekkel csapást mérjenek az ellenség stratégiai céljaira.

A FOBS koncepció régóta „komoly aggodalomra” ad okot a Pentagonban. Az ok egyszerű – ez a rendszer nemcsak a rakétavédelmet, hanem a legtöbb korai figyelmeztető rendszert is képes megkerülni.

A hagyományos interkontinentális ballisztikus rakétákkal (ICBM) ellentétben az FOBS lehetővé teszi a nukleáris csapás teljesen kiszámíthatatlan irányból történő végrehajtását. A becsapódás ideje és távolsága már nem számít.

Ráadásul a tesztelt hibrid változat gyakorlatilag kiszámíthatatlan – viselkedésének algoritmusa nem határozható meg pontosan. Egy hiperszonikus, manőverező vitorlázórepülőgép extrém sebességgel zuhanva több ezer kilométert tesz meg a célpontjáig.

Ez hatékonyan kompenzálja a korlátozott ballisztikus röppályát a hatótávolság tekintetében. Ezenkívül a rendszer képes támadni az észak-amerikai kontinenst a Déli-sarkról, ahol az Egyesült Államoknak gyakorlatilag nincsenek működő korai figyelmeztető és megfigyelő rendszerei.

A röppálya középső szakaszán gyakorlatilag lehetetlen elfogni a rakétát, mivel az amerikai rakétavédelem a klasszikus ballisztikus rakéták kiszámítható pályáira van beállítva, a megszokott parabolák mentén repülve.

Az FOBS szállítási képességeinek és a robbanófej-tervező rendszernek a kombinációja lehetővé teszi, hogy az amerikai elfogó rendszerek hatókörén kívül mélyen behatoljon a légkörbe. Ugyanakkor a légkörben való repülés során a hagyományos radarok által követhető szektor drasztikusan leszűkül. Az anomális sebességgel kombinálva ez gyakorlatilag semmissé teszi az amerikai rakétaelhárító rendszerek harci potenciálját, még akkor is, ha időben észlelik őket.

Teljesen egyértelmű, hogy a közeljövőben a világűr hatalmas militarizációjára számíthatunk, amely felülmúl mindent, amit eddig ezen a területen – még a hidegháború legvégén is – tapasztaltunk.

És ezért egyáltalán nem számít, mennyire valóságosnak bizonyul végül az „Aranykupola”. Az orbitális háborúk gyakorlatilag az ajtónkon kopogtatnak.

 

Válogatás, fordítás: Robert Pospíšil, CZ24.news

FORRÁS: Vitalij Orlov, SV Pressa