Aranykupolát akar vonni Donald Trump az Egyesült Államok fölé. A Golden Dome-ot az izraeli vaskupolához hasonlóra tervezi. Az a célja vele, hogy megvédje országát az orosz rakétatámadástól. Abban bízik, hogy népének még elnöksége idején abszolút biztonságot nyújthat, elkalauzolhatja az aranykorba, amit megígért neki.
Talány, hogyan lehet kupolát varázsolni 9,8 millió négyzetkilométer fölé. De hát a technikai fejlődés nem ismer határt. Bár intő fejlemény, hogy hiperszonikus rakétákkal kijátszották már Izrael védelmét. Hogy aztán mennyibe kerülne az amerikai álom valóra váltása, csak a Jóisten tudja! Vélhetően nem hatna mérséklően Amerika eladósodására. Így hát latolgatják, hogyan úszhatnák meg minél olcsóbban. Egyesek szerint két kupola kellene egy helyett. Egy az atlanti part fölé, a másik pedig a csendes-óceáni part ernyőjeként. Hiszen a rakéták onnan jönnének. Ha pedig máshonnan, akkor pech! Az egykupolások ezzel szemben azzal érvelnek a kétkupolásokkal szemben, hogy lyuk maradna az ország belseje felett, amit az ellenség könnyen kihasználhatna a csapásmérésre ballisztikus rakétáival.
Az európai NATO-szövetségesek is a lyukukat féltik. Hisz’ kupola híján leshetnék az égboltot. Bebújhatnának ugyan Macron francia atomernyője alá, ám azt sem adnák ingyen. Meg hát miért akarná kitenni magát egy ellencsapásnak az, aki eddig nem fogott atomfegyvert?
Megáll az ész, és ácsorog! Mi értelme ennek az egésznek? Normálisak ezek? – kérdezhetnénk, ha nem volna világos, mire megy ki a játék. Nem akarnak eleget tenni az orosz biztonsági követelésnek. Dacosan lesöpörték az asztalukról, mert úgy gondolták, hogy a történelemnek vége, a Szovjetunió megszűntével azt tehetnek, amit csak akarnak.
Tévedtek. S most a NATO nem tudja, mitévő legyen. Lehet még több pénzt feccölni bele, ám pótolható-e pénzzel az erkölcs? Hiszen aki önnön létét félti attól, aki békében szeretne élni vele, aligha állíthatja magáról, hogy a moralitás csúcsán állna. Látják ugyan, hogy megváltozott a világ, s benne az erőviszonyok, de az istennek sem akarnak leszámolni ösztöneikkel. Sejtik ugyan, hogy Oroszországot nem tudják térdre kényszeríteni, s hogy befellegzett a keleti terjeszkedésnek, de még mindig reménykednek. Pedig hol vagyunk már Ukrajnához fűzött szép reményeiktől! Ukrajna NATO-ba integrálásától, hogy aztán nekiessenek Oroszországnak, és szétosszák egymás között mesés kincseit! Nem származik hasznuk az együttműködés világrendjéből, amit Kína, Oroszország, India, Brazília, Dél-Afrika és a többi BRICS tagállam akar, ezért fel akarják tartóztatni a végbemenő változást. Hiszen a nyugati rend az egyenlőtlenségen nyugszik.
Választani kell kiegyezés vagy szembenállás erőltetése között. Mivel kiegyezni akkor tudnának, ha elismernék Oroszország egyenlő jogát a biztonsághoz, kerülik a dolgot, mint macska a forró kását. Fegyverzik és pénzelik Kijevet, velünk fizettetve meg annak árát. Valódi béke helyett tűzszünetet és ütközőzónát szeretnének Ukrajnában. Békegarancia helyett beépített garanciát a konfliktus kiújulására.
Nem könnyű igazolni a szembenállás politikáját, midőn az orosz békében akar élni velük. Ezért most az Európára leselkedő „orosz veszedelemmel” etetik népeiket. A „védelem követelményére” hivatkozva igyekeznek csillapítani a hadiipari háttérhatalom profitéhségét. Aranykupola és francia atomernyő, békefenntartók küldése Ukrajnába. Mi ez, ha nem közvetett beismerése annak, hogy a NATO kezd alkalmatlanná válni az együttműködés világrendjével szemben?!
Még az a Trump is aranykupolával szeretné helyreállítani Amerika fénykorát, aki felismerte, hogy a világ többé nem Amerika körül forog, és felhívta Putyint, hogy kompromisszumos megoldást keressen vele. Tárgyalnak, tárgyalnak, s ez így van rendjén. Sok mindent tisztázni kell, kezdve a kétoldalú kapcsolatokkal. Apró lépéseknek is örülni kell! Csak egy dolog nem világos még: őszinte-e a szándék az érdemi kiegyezésre az óceánon túl? Úgy tűnik, egyesek hajlamosak inkább ábrándokba menekülni a valóság elől a régi dicsőség elmúlása láttán. Pedig ez népeiknek sem jó! Meddig kell még várni, hogy a magát oly nagyra tartó Nyugat is belássa, a jövő nem a szembenállásé, hanem az együttműködésé? Miért kellene odáig jutni, hogy a nemakaromnak nyögés legyen a vége?
Simó Endre, a Magyar Békekör elnöke
Csak halkan jegyzem meg , hogy a SZU. már a ’70-es években kidolgozta az Északi-sark feletti rakétázást .